Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-24 / 21. szám
Melléklet a ,Békés‘ 1891.21. számához. d) borjú 2080 „ 41,600 frt értékben e) sertés 112,000 „ 1.680,000 f) juh 39,000 „ 97.500 T) T> Összesen 179,540 c Irb 4.075,900 frt értékben. A fent k itüntetett felhajtásból eladatott : a) ló 6464 drb, b) ökör 3182 ié tehén 5440 d) borjú 1172 rt e) sertés 33,314 »» f) juh 32,534 összesen 82,106 drb, melynek eladási ára megközelítőleg 1.848,405 írtra tehető. Az 1890. évben összeiratott : a) kétfogatu .................... 44 k ocsi. b) teherszállító kétfogatu . 649 * Összesen 707 kocsi, c) ökör szekér .... 14 darab, Lovak : a) mén............................. 44 darab, b ) heréit............................. 73 0 c) kanoza ........................ 10 17 Összesen 1791 darab, ebből teherhordó : ... 1618 drb. Az ipar forgalom lanyha volt, nagyobb építkezésekül felemlítendő a honvéd fióklaktanya s „Komló“ vendéglőnek felépítése, mely utóbbi által ez iránybani égető szükségnek lett elég téve. A helyi kereskedés szűk keretben mozog, egy-két kereskedő üzletét beszüntette s ennek ellenében néhány, alig említésre méltó üzlet, szatócsbolt nyittatott. A gabnakereskedés a múlt időkhöz mérten, hanyatlásnak indult. A helybeli pénzpiacznak következő forgalma volt: I. Békésmegyei takarékpénztári összes forgalom : . 3.793,858 frt 26 kr. Be tét: . . . 1.079,870 frt 32 kr. II. I -ső Gyulavárosi takarékpénztár, összes forgalom: .... 1.444,615 frt 31 kr. Betét .... 406,369 frt 21 kr. Társadalmi közéletünk a lefolyt évben zavartalan , a helyi viszonyok, körülményekhez mérten, szokásos csendes volt. E téren működő egyletek a következők : 1. Gyulai kör (úri kaszinó). 2 Polgári kör. 3. Újvárosi olvasó-kör. 4. Nagymagyarvárosi olvasó kör. 5. Németvárosi olvasó-kör. 6. 48 as kör. 7. Katholikus kör. 8. Nagyrománvárosi olvasó-kör. 9. Kisrománvárosi olvasó-kör. 10. Önkéntes tűzoltó egylet. 11. Kereskedelmi ifjúsági betegsegélyezési- egylet. 12. Nő-egylet. 13. Izraelita nő-egylet. Szakegyletekül felemlítem a csizmadia- s földész- társulatokat. A város polgárai egymás között épen úgy. mint a katonasággal és felekezetek egymással, a legnagyobb egyetértésben éltek. A közvélemény tolmácsolására és illetve a közérdekek tárgyalására, egy helyi lap munkálkodott közre. A lefolyt év némely kiválóbb mozzanatáról s eredményéről. Az 1889. évben hozott közgyűlés határozata szerint rendezés alá vétetett a régi laktanya pénztára, a kint levő követeléseknek behajtása, esetleg azoknak telekkönyvi bekeblezés általi biztosítása, ezen péuztárnak állagát a zárszámadás tünteti fel. A múlt évben nyert végleges elintézést a város italmérési és korcsmáltatási jogának kár- talauitása iránt folyamatba tett eljárás és pedig a magas pénzügyminisztérium által megállapított összesen: 230,763 frt 97 kr. összeg, mely ösz- szegről kiállított kötvényezett kötvény a regale- pénztárba kezeltetik. — á,/s0/0 adómentes kamatokba 1890-ik évre járulólag 1891 -ik év folyamán befizettetett összesen: 10,383 frt 75 kr. A képviselőtestületnek határozata folytán a fogyasztási-adószedés joga 1891—92. és 93. évekre a m. kir. kincstártól évi 31.610 frt bérösszegért kivétetvén, ez házilag kezeltetik. A folyó évi első évnegyed eredményeként következő adatokat terjesztem elő: az első évnegyed bevétele volt összesen 8593 frt 29 kr. Ezzel szemben 8710 frt 6 kr. kiadás volt, eként a kiadás a bevételt 116 frt 77 krral haladja túl, mely számok igazolják azt, hogy a fogyasztási-adónak bérbe vevése eddigelé a városnak anyagi hasznot nem eredményezett; a végleges eredmény azonban csakis az év végével lesz megtudható. A nevelés- és oktatásügyet illetőleg, felemlítendő a három tanyai iskola felállításának elhatározása, melyek közül egy (eperjesi), tényleg felállítva van s rendszeres tanítóval ellátva; a másik kettőnek felállítása jövő 1891. év folyamán fog eszközöltetni. Felemlítem e helyen, hogy egy negyedik tanyai iskolának (Farkashalmi dűlőben) felállítása, (a hol jelenleg is 50 -60 gyermek jár az ideiglenesen berendezett iskolába), szintén kérelmezve lett; e tekintetbeni további intézkedés a jövő 1891-ik év intézkedései közé fog tartozni. A múlt év haladási statisztikájába jegyzendő fel azon körülmény is, miszerint a városi szabályrendelet s illetve szervezet módosítása iránt a mozgalom megindult, s e munkát a kiküldött bizottság javaslata után a városi tanács ez év folyamán a képviseleti közgyűléshez terjesztette, azonban a képviselőtestület által — tekintettel az államosításra — azt a napirendről levette; mely módosítás keresztülvitele hivatva lett volna azt eredményezni, hogy a város belügyi, közvagyoni és állami administratioja, a hivatali létszám emelése és a hivatali személyzet tisztességes fizetésseli ellátása folytán, kifogás nélkül vezettethessék. Ennek keresztülvitelét és szükségességét indokolta főképen ama körülmény, hogy az általános tisztujitás küszöbön áll, vagyis az ez év junius havában fog megejtetni. A. városi tanács ezekből kifolyólag, indíttatva érezte magát egy újabb, az előbbinél szőkébb keretben forgó javaslat előterjesztésére, mely tárgy jelen közgyűlésen várja az elintéztetést. A múlt év folyamán megtartott tisztujitó- széki közgyűléseken töltetett be a városi pénz tárnoki s ellenőri, egy első és egy Il-od osztályú tanácsnoki, városi pénztárnoki, rendőrbiztosi, mértékhitelesítői és egy irnoki állás, szabályszerű választás útján; miglen a megürült rendőrkapitányi állás Békésvármegye főispánja által szintén betöltve lett. E helyen végezetül nem ugyan a múlt, hanem a jelen év mozzanataként felemlítem, miszerint Gyula városát illetőleg, az 1891 -ik. évi sorozás márczius hó 11- és 12-ik napján ejte- tett meg, az I-, II- és III-ik korosztályba ősz szeiratott összesen 398 hadköteles. Ezek közül az ujonczjutalék javára besoroztatott 75 egyén, a honvédséghez 5, póttartalékba 21, összesen 101 egyén. Felülvizsgálatra küldetett 18, katonai kórházba küldetett 2, nem jelent meg 22. A múlt évi sorozás eredményét megelőző jelentésemben tüntettem fel; a két sorozás eredményét egybevetve, eredményként konstatálható, hogy a jelen évi sorozás eredménye a múlt évit felülmúlja, amennyiben folyó évben 24 egyénnel több lett besorozva. A legközelebb tartott rendes közgyűlés óta elhaláloztak : Fikker Ferencz és Szánthó Alajos választott városi képviselők; továbbá Murvai András, városi tiszteletbeli tanácsnok, ki híva fali állását 1873-ik év óta ügybuzgósággal töltötte be, s végül Dr. Berkes János, városi tiszti orvos, ki a városnál e czimen több mint 40 éven át működött, s későbbéin időkben önkényt nyugalomba lépett, ki szintén felemlitésre méltó tevékenységet s odaadó ügybuzgóságot fejtett ki. Azt hiszem, a tisztelt közgyűlés egyhangú véleményével találkozom, midőn nevezettek elha lálozása felett mindnyájunk részvétének jegyzőkönyvben leendő megörökitését indítványozom. Teendőink: Hogy városunk fejlődjék s a közönség igényének állami s felsőbb hatóságok rendelkezéseinek, követelményeinek telhe tőleg elég tétethessék, nézetem szerint ezek a fentebb előadottak összegezésével körülbelül a következők . 1. A város administratiójának a szervezet módosítása folytán lehető tökéi jtességre emelése 2. A rendőrség fejlesztése. 3. A gazdasági viszonyok tervszerű rendezése, ebből kifolyólag hasznos s szükségelt va gyón és közbiztonság igényelte beruházások eszközlése; igy például a jelenleg épülendő honvéd laktanyának teljes, a városházának részbeni kiépítése esetleg a szomszéd háznak megvétele, a közvágóhíd ki- illetve felépítése; járda, csatorna, köigát, szegények házának felépítése illetve szaporítása és bővítése, — útezák, közterek rendezése; fásítás, az utczák és járdák, kocs átjárók tisztán tartásáróli. esetleg szabályrendelet útján teendő intézkedés. Tekintetes képviseleti testület! Rövid hivatali működésem alatt szerzett tapasztalatok alapján mindezekben a lefolyt év eseményét, statisztikáját, hivatalos adminisztrácziói működését, városunk közéletét, az elért sikereket, s a jövő munka-programmját igyekeztem lehető leg híven előadni. A hivatalos rész felsorolása törvényszerű kötelességen alapszik; — a többi ha meg is haladja a hivatalos jelentés sablon- szerűségét, legyen szabad elnézést kérnem ama nézetem alapján, hogy a felsoroltak a város köz jólétére mindenesetre befolyással bíró mozzana tok, melyeket feljegyezni s jelentésembe foglalni talán nem volt felesleges. Előterjesztéseimet nem tartom csalatkoz- hatatlanoknak, nem igénylem, hogy azok raeg- másithatlanul elfogadásra találjanak, mert mint mondani szokás : „Több szem többet lát.“ „Több fül többet hall.“ .... készséggel engedek tért a jobbnak; — kérvén a tisztelt képviselőtestületnek e teendők körüli további bölcs intézkedését. Gyulán, 1891. ápril hó 16-án. Dutkay Béla, polgármester. Törvényszéki csarnok. Lapunk múlt heti számában Szász István és társai bünpörében hozott tudósításunk kiegészítéséül a közönségünket nagy mérvben érdeklő eset minden oldalról való megvilágítása czéljá- ból ígéretünkhöz képest megkezdjük a védbeszé- dek közlését és pedig első sorban: Keller István védbeszédét. (Szász István I. r. vádlott érdekében.) Nagyságos Elnök ur! Tek. Törvényszék! Úgy tek. ügyész ur legnagyobb elismerést érdemlő vádbeszédjéből, valamint a végtárgyalás során kifejlettekből megdöbbentő példá ját látjuk annak, hogy a mai hálátlan világban a rút hálátlanság mily kegyetlen tud lenni. Elrettentő példáját látjuk annak, hogy a rút hálátlanság szegény áldozatát mily nyomor, mily baj, mily gyalázatba képes sodorni. Szász István jó szivének a mártírja. Mert az első nyugtát Praznovszky kérésére állította ki jószívűségből. Ugyanis Praznovszky az 1885. év márczius havában felkereste Szász Istvánt, felfedezte előtte, hogy a városi pénztárból hiányzik 1500 frt, kérte Szászt, hogy mentse meg őt.a gyalázattól, ártatlan családját a nyomoruságtol, és állítson ki részére egy szinleges nyugtát, amellyel a hiányt elpalástolja Szász előbb vonakodott, de végre is engedett Praznovszkynak, nem tudván ellenállani rábeszélő tehetségének, rátért arra a lejiőa útra. a honnan nincs többé visszatérés, a mely úton c ak lefelé lehet jutni, és kiállított a Praznovszky részére egy, 1500 frtos nyugtát a saját aláírásával, azonban Praznovszkynak csak azon határozott ígéretére, miszerint ezen hiányt pótolni fogja és a nyugtát megsemmisíti. Szász ekkor nem gondolt másra, mint arra, hogy egy szerencsétlen emberen segítsen. Szász egy eltévedt embert és annak ártatlan családját akarta a legnagyobb baj, a legnagyobb szégyen- és nyomorúságtól megmenteni. Szász a gyalázat örvényében fuldokló em bernek nyújtotta a kezét, hogy megmentse, a segítségért könyörgő ember azonban megmentő- jének felé nyújtott védő kezét megragadta, de nem azért hogy kimeneküljön, hanem azért, hogy magával ragadja a gyalázat örvényébe. Megragadta a mentő kezét azért, hogy ide hurczolja magával a vádlottak padjára. Családját pedig beletaszitsa a legnagyobb nyomorúságba. Mert az első szinleges nyugta kiállítása után, mint a mesebeli szörnyeteg, a százkaru polyp ragadja meg áldozatát és fonja mind erősebben és erősebben vergődő áldozata körül szőr nyü karjait. Mert Pravnovszky felhasználja Szásznak határi nem ismerő jószívűségét 1-ör arra. hogy csalást kövecsen el, azután okirat hamisítást, és végre hogy hozzá nyúljon a reá bízott ide gén pénzhez, hogy sikkasztást kövessen el. Igaz, nagyságos elnök úr! Tek. törvényszék, hogy Praznovszky a végtárgyaláson tagadva azt, a mit a vizsgálat során beismert, t. i. hogy Szász csakugyan az ő kérésére állította ki az első szinleges nyugtát, és hogy ő ezen hiányzó összeget a saját czéljaira fordította volna. Igaz, nagyságos Elnök úr! hogy Praznovszky ezen a vizsgálóbíró előtt tett vallomásával teljesen ellenkezőit va'lott. t. i. azt, hogy ő ezen összeget csakugyan befizette az adóhivatalhoz, azonban azt Szász a saját czéljaira használta fel. Praznovszky ezen két, egymással homlok egyenest ellenkező vallomására következők az észrevételeim : 1-ör Praznovszky azt állítja, hogy a vizsgálóbíró előtt azért vallott maga ellen, mert az nagyon izgatott volt, és minden áron csak Szásznak akart igazat adni. Praznovszky azt állítja, hogy azért vallott a vizsgálóbíró előtt maga ellen, mert igy óhajtott megmenekülni a vizsgálati fogságból. A második okra nézve pedig a nélkül, hogy rászorulna részleges indokolásomra, egyenesen kimondhatom hogy absurdum. Mert egy olyan józan eszü ember mint Praznovszky, csak nem fogja azt képzelni, hogy ha mai>a ellen vall, szabad lábra helyezik. 2 or. Azon körülményre, hogy kinek az állítását fogadja el a nagyságos Elnök úr, tek. törvényszék, arra nézve valljon Praznovszkyt vagy Szászt az első büncselekedet értelmi szerzője, kérem figyelembe venni kegyeskedjenek miszerint nem képzelhető az, hogy Práz- uovszky, aki nagyon is világos és józan eszü ember nem fog 1500 frtot oly embernek, egy aláírással ellátott érvénytelen nyugtára adni, a ki előtte már megelőzőleg ezélzásokat tett arra nézve, hogy kénytelen lesz adósságai miatt idegen pénzhez nyúlni, ezt ugyanis Praznovszky beösmerte a vegtárgyalás során. De végre hogy ezen, a védenczemre nézve fontos körülményt mentül teljesebb világításba állítsam a nagyságos elnök úr és tek. törvényszék igazságot kutató szemei elé, ki kell terjeszkednem Praznovszky és Szász István múltjára, illetve multjokra vonatkozó közvéleményre. Praznovszkyt mindenki városunkba egy köny nyelmü, költekező, szívtelen, nyers modorú embernek ismerte. Mig Szász Istvánt mindenki szerény igényű, becsületes, jó szivü, szegény hivatalnoknak ös- merte. Itt nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy erre nézve talán mulasztást követtem el a végtárgyalás során akkor, a midőn ezen körülményre az erkölcsi tanúk kihallgatásának kérését mellőztem. De tudom azt, hogy nagyságos Elnök úr és tek. biró urak, városunk szintén régebbi lakói, a két vádlott múltja jellemzésének igazságára nézve, ha nem is közvetlenül személyesen, de hallomásból mindenesetre meggyőződést szerezhettek. Ezeknek előadása után nagyságos elnök úr, tek. törvényszék nem fogja részemről szerénytelenségnek betudni azt, hogy bátor vagyok azt állítani, miszerint ezen tényekkel teljesen bebizonyítottam, hogy itt csakis Szásznak a vallomása igaz, és az első bűncselekedetnek értelmi szerzője Praznovszky. O bírta rá Szász Istvánt, hogy hamis nyugtát állítson ki, ő használta fel az 1500 frtot saját czéljára. Nagyon kérem tehát a nagyságos elnök urat és a tek. törvényszéket, hogy Szász javára különös enyhítő körülmény gyanánt betudni méltóztassék, miszerint az első bűnös cselekedetre más bujtogatta fel, és azt nem rósz, bűnös szándékból vagy önérdekből követte el. A többi, Szász István által elkövetett bűn- cselekedetekre már Praznovszky fenyegetése, Praznovszky zsarolása vitte. Hogy mily mérvüket öltött Praznovszky zsarolása, mutatja az, hogy midőn már az okiratok felfedezésének fenyegetésével nem tudott pénzt Szásztól szerezni, sógornéját használja fel eszközül a zsarolásra és iratt fenyegető levelet Szásznak, mire Szász 307 frtot kénytelen Praznovszkynak elküldeni, Ki tudja megmondani, meddig nyomta volna mélyebbre a bűnbe Praznovszky Szászt zsarolásaival, ha annak az igazságszolgáltatás közbelépése véget nem vet. Ily körülmények között az igazságszolgáltatás közbelépése Szászra nézve már csak megváltás lehetett. Mert hosszú éveken át remegve látni azt, hogy az az ember, a ki zsarolásainak jószivü- sége miatt áldozatúl esett, hogy ragadja magával mindig mélyebbre és mélyebbre a bűnbe — látni maga körül az ártatlan családot, mely vele együtt vész a nyomorúságba, ily állapotok közt, amelyben már nincs élet csak vergődés — ott a lélek többet szenved mint szenvedett volna az igazságszolgáltatás legszigorúbb büntetése alatt. Itt önként felmerül nagyságos elnök úrnak a végtárgyalás során vádlotthoz intézett azon jól megválasztott kérdése, hogy ha látta már a vádlott, miszerint Praznovszky mindig jobban és jobban beleviszi a bűnbe, miért nem iparkodott menekülni Praznovszkytól, és miért nem jelentette fel magát? Ennek igen egyszerű lélektani magyarázata van. Ha egyedül álló ember lett volna, úgy nincs okom kétkedni, hogy meg ne tette volna, de méltóztassék figyelembe venni, bogy 3 anyátlan kis gyermeknek volt az apja, azok felnevel- hetése érdekében iparkodott addig takargatni a bűnt, amig csak lehetett. Ha ezt enyhítő körülménynek nem is, de mindenesetre súlyosbitónak sem lehet beszámítaniMost pedig áttérek a vádpontokra : A vádban 10 pont van Szász terhére ösz- szecsoportositva, és pedig 8 okirat hamisítás, 1 hivatali sikkasztás és 1 hivatali sikkasztásban való bűnrészesség. Lássuk egyenkint, minoyire terhelik valóban azok Szász István vádlottat: 1- 80 Okirat hamisítás. 1885. ápril 26. 1500 írtról. Ez nem okirat, egy aláírás szerepel rajta. Szakértő véleménye ez magán nyugta, tehát nem okirat hamisítás, hanem csalás, mert a város tévedésben lett egy magán nyugtával ejtve. — Ugyanis a város a szakértő úr véleménye szerint ezen egy aláirásos nyugtával hiába igazolta volna a fizetést, az adóhivatal el nem fogadta volna, tehát világos, hogy ez, mivel az adóhivatal előtt mint magán nyugta szerepel, tehát nem 393 §-ba ütköző okirathamisitás, hanem a 383. §-ba ütköző csalás büntette forog fenn. 2-ik és 3-ik pontban emlitett okirathamisitást Szász István csakugyan beösmeri. 2. 1885. május 1-én 1666 frt 66 kr. csak 800 frt fizettetett be. Úgyszintén a 3. 1885. junius 30-án s illetve julius 2-án 1666 frt 66 kr., befizettetett 1000 frt. Ezen mindkét nyugtát Praznovszky fenyegetésére tehát azért, hogy ez első csalást, illetve első botlását palástolja, állította ki. Ezen hiányzó összegeket Praznovszky a saját czéljaira használta fel. Ezek után áttérek a 4. 5. és 6-ik pontban emlitett okirathamisitásra. A 4-nél ugyan egészen nincs bebizonyítva, hogy itt 2 nyugta lett kiállítva, de az 5-iknél be van bizonyítva Praznovszky-Szász és Martinyi egybehaugzó vallomásával, hogy igenis az egész 4416 frt 69 krról lett uyugta kiállítva, dejtem 1, hanem 2 darabban, és pedig az egyiket Praznovszky, t. i. az 1666 frt 66 kr. ról szólló nyugtát a városi számadásokhoz csatolta, a 2750 frt 3 kr.-ról szólló nyugtát pedig megsemmisítette. Az 5 ik tételben emlitett 1966 frt 65 kr. összegről hasonlókép Martinyi és Szász határozott vallomásával be van bizonyítva, miszerint 2 uyugta lett kiállítva, és pedig először egy 216 frt 65 krról szólló, 2- or egy 1750 frtról. Ezen nyugták mindegyikét felhaszuálta Praznovszky, és pedig a 86-ik számadásaihoz csatolta a 216 frt 65 kr. ról szólló nyugtát, az 1750 frtos nyugtánnk pedig a keletjét kijavítván, azt a 87-ki számadásaihoz csatolta, és hogy ez csakugyan igy történt, bizonyítja azt, hogy a 7 ik vádpontban csakugyan fordul elő egy, 1750 frtos nyugta, amely a városi számadásokhoz volt csatolva, és amely ellenében az adóhivatalnál befizetés nem történt, hogy Praznovszky tényleg csakugyan befizetett összegről kiállított egyik nyugtát szerepeltette, a 87-ki számadásai között bizonyítja azon, a vizsgálóbíró előtt tett vallomása, Diósy városi számvevőnek, miszerint ő határozottan visszaemlékszik arra, hogy a 87-ki nyugták között szerepelt egy, 1750 frtos nyugta, amelynek a keltje ki volt javítva. Ezen nyugtákat Praznovszky természetesen, mivel ellene bizonyítékként szerepelhettek volna, tehát megsemmisítette. Ebből láthatja nagyságos elnök úr. tek. törvényszék, hogy a 4. 5. 6. és 7-ik pontban emlitett okirathamisitás vádja Szászra nézve teljesen elesik, mert ő a 4. 5. és 6. pontban említett egész összegre nézve adott Praznovszkynak uyugtát, azonban nem egy, hanem többet. A szakértő szerint ez nem hamisítás hanem szabálytalanság, és mivel ez bűncselekményt nem képez kérem, a 4. ö. és 6 pontokra, Szász ellenében a vádat teljesen elejteni méltóztassék, méltóztassék ezt a 7-ik vádpontra nézve is, mert mint már előbb bebizonyítottam, ez volt azon 1750 frtos nyugta, amelyet Praznovszky a 86 ki keltét kijavítva, használta fel 87-ben. A 3-ik pontra nézve 1750 frt Szász István teljes beösmerésben van, és erre nézve itt csak ismételem azon kérésemet, hogy méltóztassék enyhítő körülménynek venni azt, miszerint ezen okirathamisitást Praznovszky zsarolásainak pres- siója alatt kövotte el. A 9 ik vádpontról, hivatalos sikkasztásról vádlott beösmeri, hogy ezen összegből 12,799 frt 56 kr. elszámolatlanul maradt, ezen összegből azonban a saját czéljaira csak 5672 frt 56 krt fordított, sőt abból is — állítása szerint — másoknak kölcsönzött és túlfizetéseket tett. Mert Uzonnak 2200 frtot, Praznovszky 4000 frtot, Praznovszky 350 frtot, Praznovszky 370 frtot, Andrássynak 170 frtot. Összesen 7127 frtot adott.
