Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-22 / 12. szám
12-ik sxiíiii. Cryula, 1891. márczius 22-én X. évfolyam vrS* * 8JtavT}iS‘~>vtJK\rtlu Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap \ i szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. ' Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 1 50 » Évnegyedre .1 I 25 » Eyyes szám ára 10 kr. ÍMi.r'£'»ur->j"uPfr'»opp'Vjipp™.-.pp'»^ Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DDoToa^ Táltos. Kiadó hivatal: ! 1 i, Főtér, Prág-féle ház, ; \ > # _ 1 i1 Dobay János könyvárus , 1| üzlete, hova a hirdetések 1 í [ és nyilt-téri közlemények í ■ i küldendők. I v _ 1 ■; Hirdetések > ;j szabott áron fogadtatnak j (i el Gyulán, 1 i í a kiadó hivatalban. '; Nyílt-tér sora 10 kr. 1 Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Előfizetési felhívás a „B É K É S“ 1891. évi folyamának II. negyedére. A közeledő évnegyed vége előtt felkérjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végén lejár, szíveskednének azt mielőbb megújítani, s egyúttal körükben a lapunk irányával rokonszenvezök között előfizetőket gyűjteni. Az előfizetési dijak lapunk homlokzatán jegyezvék. A „Békés“ szerkesztősége és kiadóhivatata. A város új szervezeti javaslata. ii. Első czikkünk megjelenése óta a bel ügyminiszterium vezetésével megbízott mi niszterelnök beterjesztette a képviselőház- hoz a törvényhatósági közigazgatási reformra vonatkozó javaslatot. Ezen javasla' és különösen annak indokolása igazolja czikkünk első részének akkor még anti- czipált nézetét, hogy t. i. a községek és a rendezett tanácsú városok közigazgatási reformja is, ha nem is közvetlen küszöbön álló, de közeli kombináczióba van véve, s hogy igy helyesen vettük és vesz- szük azt számításba, amidőn az új szervezeti javaslattal foglalkozunk. Annyit kiolvasunk a közigazgatási reform általános indokolásából, hogy a kormány nem szándékozik a községek, és küv Petőfi szobránál. * Álljatok meg, álljatok a Hömpölygő Dunánál 1 Mondjatok egy szabadságdalt Petőfi szobránál. Lelkesítő, lángragyujtó Szabadságdalt mondjatok, Hadd vigyék szét a hazába Hömpölyögve a habok I Dobbanjon meg a Gellérthegy Zúgó dalotokra.. . Tán fölérez örömében A nagy költő szobra 1 Homlokáról tán elszáll a Honfi bánat fellege 1 Tán megzendűl bűvös ajkán Rég nem hallott éneke 1 Oh ha egyszer még Petőfi Újra megszólalna I S fölsírna a csatatéren Kettétörött lantja 1 Oh ha mind azt elmondaná, A mit el nem mondhatott: Uj vér forrna ereinkben S megmozdulna a halott. Látjátok-e dicssugárban ? Fényt vet századokra. Néma ajka is szebben szól, Mint az élők kobza. Erczszobrának hideg szivét Villamos tűz hatja át — Égre emelt kézzel zengi : „Szeressétek a hazát 1“ Pósa Lajos. Sola.su M £ Genre-kép. Irta: Chriszto Miklós. Ez volt az a laconicus válasz, amelyet Har* Mutatványul közöljük ezt a megragadó költeményt »A* én Újságom" legújabb, márczins 15-iki számából. Ionosén nem szándékozik a városok ön- kormányzati jogát csorbítani. Ezt egyelőre — mig a konkrét javaslatot látni fogjuk — örvendetes tudomásúl vesszük, már csak azért is, mert a helyzet a városi szervezeti javaslattal szemben is tisztázódik, és nem vagyunk a sötétben tapogatózás bizonytalanságára kárhoztatva. Az új szervezeti javaslatot — mint előrebocsátottuk és ezúttal újból hangsúlyozzuk — elfogadjuk az általános tárgyalás alapjáúl, de megvalljuk, hogy a szervezetnek és a közönségnek egyaránt érdekében áll, hogy azon változtatások történjenek. Készséggel beismerjük a szervezethez csatolt indokolás abbeli állításának valóságát, hogy a mai szervezet mellett a kor követelményének megfelelő s a közönség jogos igényeit lehetőleg kielégítő közigazgatásunk nem volt és nem is lehetett, és pedig azon oknál fogva, mert a következetesen fejlesztett állami, törvényhatósági és községi adminisztráczió mindig nagyobb s nagy°hb tevékenységet igényel különösen a községektől. Az is tény, hogy a csaknem megkétszeresedet.t közigazgatási teendőkkel szemben, a városi elöljáróság tagjai számban nem emeltettek, sőt a volt közigazgatási tanácsosi állás is beszüntet- tetett, annak hatásköre s teendői pedig a különben is túlhalmozott árvaszéki ülnökre s jegyzőkre Hibáztattak át. Azon sem kételkedünk pillanatig sem, hogy egy egészen helyes s mi kívánni valót, fenn nem hagyó közigazgatási szervezet lebegett a javaslat szerkesztőinek szeme előtt, amidőn a munkálatot készítették, hogy az ügybeosztás eléggé szerencsés, és hogy egyátalában nem érheti őket a vád, mintha az új állások alkotásánál szine- kurák létesitését szándékolnák. A helyes közigazgatás szervezése mindenesetre fontos dolog, de a város anyagi érdekei, a lakosságnak a túlterheléstől való megkimélése szintén fontos és figyelembe veendő dolog; utóbbi szempontbói tekintve pedig, a javaslat nem állja ki egészen a bírálatot. Igaz ugyan, hogy a kecske jóllakatás s a káposzta megmaradásnak örökké meg- fejthetlen problémájára jutunk, mindaz- által meg kell kísértenünk. hogy a szervezetben mindkét czél, nevezetesen a köz- igazgatás javítása s a lakosság anyagi érdekeinek megóvása lehetőleg összhangzásba hozassanak. Valami fényes eredményt nem fogunk felmutathatni, különösen a dilemma második felében nem ; ezreket nem takaríthatunk meg, de a mi helyzetünkben a forintok, sőt a krajczárok megtakarítása is megkisérlendő, ha arra lehetőség fennforog. Ezt a lehetőséget mi nem tartjuk teljesen kizárva. Az aljegyzői állás rendszeresítése pél- dáúl minden nagyobb hátrány nélkül elmaradhat és az egyik közigazgatási tanácsnok nem lesz akkor sem túlterhelve, ha az aljegyzőnek beosztott községi bíráskodást, — a segédgyám sem lesz túlterhelve, ha a halálesetek felvételét s a leltározásokat jövőben is végezni fogja. Úgy mellesleg említjük meg, hogy a községi bíráskodás jövőre remélhetőleg kevesebb dolgot fog adni, amidőn a baga- tell törvénynek közeli kilátásba tett reformja valósulni fog. Már most kombináczióba vehető, hogy a rendezett tanácsú városok árvaszékei valószínűleg a jövő év folyamán meg fognak szűnni s e körülményre való tekintettel az egyik közigazgatási tanácsnoki állás csak feltételesen volna szervezhető. A szolgaszemélyzetnél elfogadjuk, hogy 24 gyalogrendőri állás szerveztessék, de csak a,ma feltétel alatt, ha a gyalogrendőrök egyúttal tűzoltói szolgálatra is kiké- peztetnek és közülök felváltva, nyolczan- nyolczan tűzoltói inspekeziót fognak tartani. Az mellékes dolog és részünkről egészen nyílt kérdésnek hagyjuk, hogy a rendőrök tűzoltói szolgálattételük tartamára a rendőrkapitány vagy tűzoltó parancsnok rendelkezése alá bocsáttatnak-e? A fizetéses tűzoltóknak a mai szervezet melletti fenntartása valóságos pénzpazarlás, e czímen a legkisebb veszély vagy káros következmények nélkül jelentékeny megtakarítás történhetik. És noha a szorosan vett szervezeti szabályrendelet keretén kívül esik, ugyanama indokokból, melyeket több ízben volt alkalmunk bőven kifejteni, a tűzoltói külön pénztár és külön adónem megszüntetését is javasoljuk, ami megtakarítást is képviselend és egyúttal a tűzoltói intézményt leginkább népszerüsitlenitő okot is meg fogja szün tetni. A mit leginkább nehezünkre esik leírni, mert el kell ismernünk, hogy a tisztviselők egyátalában nem, a városi tisztviselők pedig még kevésbé vannak jól díjazva, utóbbiak — a jegyzők kivételével — még ama hátrányos helyzetben is, hogy nyugdíjigényük absolute nincsen: ismerjen jönni, mert különben igy lesz, meg amúgy lesz ! A hiratalok, különösen a vármegyeiek kiürültek s a daliás és nem daliás jegyzők, aljegyzők, fogalmazó gyakornokok, írnokok, dij- nokok mind megszöktek. Egyedül az alispán helyettese, az örökös alispán jelölt, a garzon főjegyző maradt hivatalában, mikor pedig észrevette, hogy a levéltárnok, sőt még az öreg kiadó is megslisszolta con-amoro rágyújtott a makrára, I ment a casinóba, mint mondá, ha ugyan lett volna valakinek mondani, a „Közigazgatási Lapokat“ olvasni, a minek különben még a szinót sem látta, Csak hirét hallotta, mint katona a kávénak Szóval a város lázas izgatottságban volt. Harmati Izméne kisasszony, ki érezte súlyát bűnének, ki tudta, hogy ő ölte meg Pétert, a derék Pétert, egyideig csak rágta zsebkendője csücskét; majd elkezdett sírni, jajgatni, kiabálni, „orvost, orvost: mert meghalok I“ A kedves mama, ki ilyenkor még szépészeti teendőit szokta végezni, megfeledkezve a szükséges habitusokról, fogáról, hajáról és egyéb kellékekről ott hagyott mindent széllyel-szanát 8 rémülten futott izméne szobájába, a hol szokásához hiven, — most talán igazán, — első dolga volt elájulni. A város fiatal gavallér orvosa elmaradhat- hatlan ébenfa pálczájával csakhamar megérkezett. ide nem kellett kétszer, háromszor bivni, mint a szegényekhez. Itt nem szidta a beteghez hívót, hanem mosolygott, előbb nem végezte be a tarokkot, most nem várakoztatott, hanem azonnal ment, ápolás alá vette a hölgyeket és pedig mint később meglátjuk eredménynyel. Most pedig a lap megjelenése előtt pillantsunk bele Koos Izor jegyzeteibe, melyeket nagy fáradsággal és fűlikával apró részletekből egy teljes egészszé állított össze. (Folyt, kő v.) mati Izméne, a vármegye egyik legszebb és leg jobban körül rajongott dédelgetett leánya Di ríczy Péter a törekvő mérnöknek adott. Ez volt a czime azon borítéknak, amel; Diriczy Péter végrendeletét zárta magába s vég re igy kezdődött az a hangzatos, senzátiós uj donság, melyet a „Bikéri Tarógató“-ba a jólérte sült reporter a következő módon irt meg : iáo ball! „Olvasóink bizonyára nem is gyánitják hogy ez a három felkiáltó jellel ellátott rövit szócska milyen tragoediát rejt magában. Fogai műk sídcs, hogy ez a válasznak szánt szó mi lyen romboló hatást tett annál a férfiúnál, ki társadalmi életünk annyira kitüntetett, kinél szaktudományát annyi és annyi inonumentálú épület hirdeti. Ez a férfiú Diriczy Péter mérnök, ki min lapunk zártakor részvéttel értesülünk, élet-halá között lebeg. Nem akart tovább élni; megmérgezte magát, mert megcsalta az, kit jobban sze retett Istenénél. Megdöbbenve állunk meg e tár sadaimuukban szerencsére ritkán előforduló esetnél, részvéttel vagyunk a szerelem áldozata irán és eszünkbe jut a bizonyos közmondás, melj szerint minden baj kútfeje a nő. Részletekkel még nem rendelkezünk, annyit azonban már jelentettek lapunknak, hogy a megboldogultat holnapután adják vissza az anya földnek. Halálát a középületek ormán gyászlobogók hirdetik. — Végtisztességén a társadalom minden osztálya testületileg vesz részt. Koporsójára koszorút tesznek az összes casinok, egyletek, melyeknek a megboldogult érdemes tagja volt. A sírnál egyik oollegája mond szivreható búcsúztatót, melynek elhangzása után Cinke Pali slső zenekara fogja eljátszani a „Temetőben zug, bug a szél“ kezdetű szomorú dalt. A megboldo- iult életrajzát, hátrahagyott levelét, a tragoedia törülinényes leírását és a végtisztesség tételt la- iunk jövő számában közöljük.“ A számítással megirt újdonság nem maradt eredmény nélkül. A lapot vették — kapkodták, mintha ingyen adták volna. A kiadó jól számított, túl nyomott számai mind elkeltek, a közön ség lázas izgatottsággal leste — várta az újabb adatokat ; — a sánta Koos Izor a lap reportere valóságos hatalommá nőtte ki magát. Mindenki kereste most barátságát, a méltóságos úrtól lefelé egész a diuruistáig. Mindenki szeretett volna valamit megtudni tőle, ö azonban hallgatott akár egy bölcs, csak kajla száját húzta még félrébb, macska szemeivel hamisan hunyorított piszkos jegyzék — tározájára, — mint a burnót szelen- ezére, — csapkodott felváltva, hol a jobb, hol bal kezének bütykös hüvelyk ujjával. Annyit dicséretére mondhatunk, hogy a lap érdekét szivén viselte, nem árult el semmit, még a méltóságos urnák sem, a ki pedig ugyancsak szorongatta jól ápolt hosszú fehér ujjával, csontos kezét. Azért sem ! mondogatta magában; — most a szegény zsidó gyerek is jó volna, máskor meg köszöneté met sem fogadta. Csak azért sem 1 Hátra nézett, meggyőződendő, hogy a méltóságos ur messze méregeti-e már a járdát, s mikor annak már csak körvonalai voltak kivihetők, nagyra határozta el magát, kabátjának feneketlen zsebébe dugta kezet s az ökölre szorítva, hüvelyk ujját a mutató és nagy ujja között átdugta 'és dicsőségtől dagadó kebellel — gondolta : Csak azért eem ! Az utozákon hömpölygőit a közönség. — A lábbadozó beteg is megszökött orvosától, i ment egy kis parázs újabb hirt keríteni. Azok a magasabb rangú hölgyek — kik ilyenkor az ablakban — mohó vágygyal Ponson rémes regényét olvasgatták, azok a szegényebb vagyonú kisasszonyok, kik ez időtájban a konyhában főzéssel voltak elfoglalva, siettek toilettet csinálni és mentek az utozára. A város Szidi nénije, ki folytonosan köszvónybea szenvedett a piaozra küldte a tagbaszakadt Rábákét, lelkére kötvén erősen, hogy újabb hir nélkül haza n*
