Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

A békésmegyei régész és mivelő- dés-történelmieavletröl.

Lapunk múlt számában közöltük a békésmegyei régész és mivelődés-törté- nelmi társulatnak múlt évi decemben 28- án tartott közgyűlésének lefolyását ; — ismertettük egész terjedelmében az őszintén előterjesztett elnöki jelentést, mely rámutat a bajokra, mely bajok az egylet jövő léteiét fenyegetőleg veszélyeztetik.

Sajnos, hogy ép lapunk hasábjain, mely az egyesület keletkezésétől, már hely ben léteiénél fogva is mindenkor kiváló figyelem és érdeklődéssel iparkodott működése minden mozanatát figyelemmel kísérni, kell a jövőjeiránti aggodalom szomorú tényeit felemlíteni; s ha az elnöki jelentésben foglalt adatok valók — a mint valók is — mert a pónztárnoki jelentésből me- ritvék — borús kedélylyel bár, de ki kell mondanunk a szétosztás eshetőségét.

Foglalkozzunk az adatokkal:

Midőn az egylet 1874. junius hó 18- án a megye közönségének osztatlan részvétele mellett megalakult, volt 10 tiszteletbeli, 9 alapitó, 117 rendes és 128 pártoló, s igy összesen 264 tagja, 1876/7-ben, vagyis működése 3-ik évében volt legtöbb tagja 13 alapitó, 414 rendes és pártoló tagja; azóta folyton fogyott, úgy hogy ma az elnöki jelentés szerint jóllehet az alapítók 29-re szaporodtak, csak 100 rendes és pártoló tagja van, s ezeknél nem kevesebb mint 1982 frt hátralék; hogy ily körülmények között mily jövő vár az egyletre, azt sejteni igen, de határozottan megmondani nem kívánjuk.

Pedig konstatálhatjuk, hogy eme körülményre az egylet okot nem szolgáltatott, mert alapszabályszerű működésében előirot- takat pontosan teljesité s évkönyveit fennállása óta kiadta s igyekszik kiadni jövőben is, mire az anyag nagy része már készen van.

Sajnos körülmény mindenesetre az, hogy az alapitó tagok — kik pedig az egylet jövőjének biztosítói — nem állanak megyénk községeinek és vagyonos osztályának arányában. Ha végig tekintünk az alapítók névsorán ott csak 13 nagybirtokost, — s ezek egy része is a megyén kívül lakik, — s 28 községünk közül csak négyet, pénzintézetet egyet, és kaszinót is csak egyet találunk, mig részint szerényebb anyagi viszonyok, részint érdektelenek között 10 van, ki a magasztos czélhoz filléreivel járul; pedig ha községeink anyagi körülményeit tekintjük, legalább is 18-nak, nagy- birtokosaink közül 1000 frfcig véve az adó alapot 40-nek, s összes tekintélyes számú és jövedelmű pénzintézeteinknek kellene alapitó tagokul szerepelni, mert ha eléggé tisztességes osztalékukból egy évben minden részvény után csak 10 krt áldoznának megyénk közművelődésének czéljára, az alapitó tagok száma legalább is 100 ra emelkednék, s az egylet évi biztos jövedelme 500 forintra rúgna.

Kaszinókról, körökről nem szólunk, mert kivéve a nagyon is kevés kiveendót, azok ép oly állapotban vannak mint a régész egylet pártoló tagjaival: 4—500 frt évi bevétel, 2000 frt soha be nem szedhető hátralék.

Pedig ha megyei régész és mivelódés történelmi egyletünket fenn akarjuk tartani,— a mint fenn is kell tartanunk — komolyan gondoskodnunk kell a sokáig fennem tartható, évek óta vajúdó helyzet megváltoztatásáról.

Fenn kell tartanunk, mert annak feloszlatása a lelki szegénység bélyegét sütné Magyarország anyagilag legirigyeltebb megyéjének homlokára, s a költő szerint azon törpe nép közzé Boroztatnánk, kik ós nagyságunkat feledve a múlt fényénél új szövétneket gyújtani nem tudunk.

Az idegenek, kik tekintélyes számban múzeumunkban megfordultak — köztük pedig sok szakértő — elismerték azt, aogy régészeti kincseink között nagyon szép példányok, sőt unicumok vannak; a megyék tekintélyes része a múltak felderítését tűzte ki czélul, s hazánk számos megyéjében a múlt kincseinek megmentésére s a jelennek megőrzésére és fen- tartására egyletek alakultak; pedig a múltból sokkal kevesebbet bírnak, mint mi: azok hangyaszorgalommal gyűjtenek, mi a gyűjtöttek iránt közönynyel vagyunk, s ma-holnap lomtárba dobva, a patkányoknak bocsátjuk rendelkezésre.

Igaz, hogy az öregek, kik lelkesedni tudtak és képesek voltak is, kidülő félben vannak; — önzetlen fáradozásukat a jelen és a jövő nemzedék elismerése és hálája fogja talán kisérni, de alig hisz- szük, hogy a múló félben levőkre oly nemzedék következzék, mely önzetlenül, érdekmentesen lelkesedni tudjon példájukon.

Itt a törvényhatóságnak kell közbelépni, melynek élete nem múló, annak kell kezébe venni az ügyet, az nemcsak hogy talál, de alkalma is van módot találni arra, hogy a múlt kincsei megmentessenek, a jelenből pedig hű kép hagyassák a jövőre.

A törvényhatóságnak van már köz- mivelődési alapja, az szaporodik folyton; talán a jelen képzése mellett a múlt megmentéséről is lehetne fillérekkel gondoskodni.

Óhajtandó volna, hogy a felvetett eszme megfontolás és vita tárgyává tétessék; — csak ez által fog győzni, a mi — jobb! _________

Fe

Hh-iTráis

az Eötvös-alap orsz tanítói egyesületének érdekében.

A „Magyarországi tanítók Eötvös-alapjá- nak“ gondozása, amely ez ideig az „Országos

képviseleti tanitógyülés“ kebeléből kiküldött bizottságnak feladata volt, az 1890-ik évi augusztus havában megtartott IY-ik egyetemes tanítói gyűlés alkalmával a,, „Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter O Nagyméltóságának“ helybenhagyó intézkedése folytán az „Eötvös-alap országos tanítói egyesületére“ bízatott.

Az új egyesület, a melynek alapszabályai a IV-ilc egyetemes tanitó-gyülés alkalmával véglegesen megállapittattak s a magas kormányhoz helybenhagyás végett felterjesztettek a „Magyar- országi tanítók EötvÖ8-alapjá“-nak, a tanítók ezen eddigelé csak szükebb körre szorítkozó országos jótékony intézetének tökéletesebb kifejlesztését tűzte ki czélúl.

A szentesítés végett felterjesztett új alapszabályok 8. §ában az egyesület feladata a következőképen állapíttatott meg:

A „Magyarországi tanitók Eötvös-alapjá- ból°, mely az ország tanítóságának elidegeníthetetlen és megoszthatatlan közös vagyonát képezi, az Eötvös-alap országos tanító-egyesület:

a) az egyesületi rendes tagok jó erkölcsű, szorgalmasan és jó sikerrel tanuló gyermekei számára ösztöndíjakat, özvegyeik, kiskorú árváik s esetleg keresetre képtelen, nagykorú nyomorék utódaik részére segélyösszegeket nyújt;

b) a tanitók orsz. árvaházának alapját éven- kint bizonyos összeggel támogatja;

c) az elaggott vagy elbetegesedett és e miatt hivatalaikban meg nem maradható, csekély nyugdíjban részesüld, szegénysorsú rendes egyesületi tagokat segélyezi;

d) a hosszabb ideig tartó súlyos betegségben szenvedő rendes tagoknak segélyösszegeket szavaz meg, és a gyógyíthatatlan bajokban szenvedő, vagy magukkal jó tehetetlenekké vált rendes tagok számára az ezen czélra alkalmas helyeken menedékházakat, otthonokat Aliit fel;

e) a fővárosban létesíti a „Magyarországi tanitók házát;“ bozzájárúl annak fenntartásához és gondozását külön szabályzatban állapítja meg. A magyarországi tanitók ezen fővárosi házában az egyesület rendes tagjainak felsőbb iskolákban és egyetemeinken tanuló gyermekei részben ingyen, részben pedig mérsékelt díjért szállásban és ellátásban fognak részesülni.

Az Eötvös-alap az ezen itt idézett §-ban felsorolt feladatok közül eddig csak az a) b) és c) pontokban foglalt czélokat szolgálta és 15 évi müködé.-o alatt 29,775 frtot osztott ki részint ösztöndíjak, részint pedig segélyösszegek alakjáA forradalom költészete Békésvármegyében..

Irta: Oláh György.*)

A szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos elveiért, — alkotmányos jogaink s állami önállóságunkért vivott szabadságharczunk : az önfeláldozó hazaszeretetnek, a közszabadságért lelkesülésnek, s a regeszerű hősiességnek lélekemelő példáit mutatja fel.

S nekünk, a szabadsághősök utódainak, — úgy tartom kötelességünk ama dicsőség- teljes, de gyászos küzdelmet, — a nemzeti erőkifejtés nagyságát, a csodával határos fegyver tényeket, — szóval a honvédelmi harczot teljes nagyszerűségében feltüntető történelmi mű megalkotásához, az adatokat összegyűjteni, — az enyészettől megmenteni.

Ily adatok a hazafias költemények, s a népdalok is e korból, — melyeket mindig valamely általános érdekű események teremtettek ; s meléje a nép érzelmeinek, vágyainak, törekvéseinek, hangulatának leghívebb nyil- vánulásai.

A nép érzelmeinek, kedélyének, hazaszeretetének s szabadság utáni vágyainak legszebb ékeit, — dalaiba foglalja.

A nép szíve telve van a nemzeti öntudat, a honszeretet, szabadság érzet tiszta for*) Felolvastatott a békésmegyei régész és mivelő- dés-tőrténelmi társulatnak 1890. évi deczember 28-án Gyulán tartott évzáró közgyűlésén,

rásaival, s az örömök és szenvedések szabad folyást nyitnak a forrásoknak, — s igy kelnek a szivek érzelmes dalai az ajkakon.

S lehetett-e kedvezőbb alkalom a népköltészet forrásait megnyitni, — mint a sza- badságharcz véres tuséival; mint azon küzdelmek, melyek a népet legközelebbről érin- ték -t- s melyek a nép jóllétéért, felvirágzásáért, — az előtte szent, magasztos eszmékért, elvekért vívattak.

Ha a forrdadalmat megelőző nemzeti tespedés, lehangoltság korszakának népdalait megfigyeljük, — arról győződünk meg, hogy a nép költészetében a hadi kötelességek teljesítésére való kényszerítés keserűségei nyil- vánúltak. Kötéllel fogták a legényt, — s igy a hadi szolgálatban ki keresett volna dicsőséget ? 1 A haza szeretetnek, — a haza sorsán való aggódásnak lelkesült vagy bánatos hangjaira alig találunk. A vitézség, küzdelem s önfeláldozás utáni vágy lelkesültsége, — büszkesége, népdalainkban hiányzik ; a magasztos, dicsőséges iránt a csodálkozás vagy lelkesülés a puszták fiait, s azok tényeit fogja körül ; s a nép kedélye betyár — dalokban talál s nyer tápot. — A nemes felhevülésnek nagy ritkán akadunk nyilvánulásaira, — a szerelmi dalok is lágy, szelíd, érzelgős hangokon szólnak az erősebb érzelmi hullámzástól ment szivhez.

A forradalom költészete azonban a nemes felhevülés, lelkesedés fénysugarait árasztja szét. A'nép dalaiban hazaszeretet, honfiúi kötelesség érzet, a harczok dicsőségeire lelkesült vágyak áradnak el; még a szerelmi dalokban is a szelídség, lágyság a küzdelmek lelkesitö hatásához alakulnak át.

A nép gondolat világa, képzelete, hangulata, kedélye, mindig azon hatás kifolyása, melyet az általános események alkotnak.

Békésvármegye elkerülte a harcz pusztításait-; a zivatar csak határaink mellett vonult el megdöbbentő iszonyaival I de alig van a szabadságharczoknak oly tere, hol vármegyénk fiai vérőket ne ontották volna a haza védelmében; mindenütt, hol vér áldozatokat kivánt a harcz, a szabadság hősök bőven ontotta vérei közzé, vármegyénk fiainak .vére vegyült.

(Folyt, köv.)

Régi karácsonyok.

A keresztény egyház régi pogány hagyományai nemcsak a dogmák világában öltenek rejtett kifejezést átszürödve a Krisztusi világ nézet emelkedettebb felfogásán, de még határozottabb nyomokat hagytak hátra ünnepi szokásainkban, szertartásainkban és rítusainkban s azokban a babonás fogalmakban, melyeknek átöröklése századokon át nemze- dékről-nemzedékre folytatódott. Ma a karácsony a béke és családiasság tisztultabb ünnepe annál, mely két három század előtt valóságos bachanáliákká s kicsapongásokká bélyegezte a szeretet e nevezetes napját. Minden ünnepnek, a keresztény egyházban csak úgy, mint másutt, meg van az a hajlama, hogy az emberi természet mértéktelen ösztöneinek szolgájon Ürügyül j igy volt ez a karácsonynál is. És ha ma vesztett is ez ünnep festői

kifejezésben, de sokkal bensőbbé alakult átt közelebb emel az éghez az isteni ideálhoz, jobban megfelel annak a keresztényi szellemnek, mely az istenember születése rejtélyét, a nativitást emelte az eredetileg pogány természet kultuszon alapuló ünnep központjává.

Az az irányelv, mely a keresztény egyházat fennállása első századaiban arra vezette, hogy ne szakítson egyszerre a nép fogalmaiban megrögzitett százados hagyományokkal, s a pogányság ünnepeit, a helyett, hogy röviden eltörülje, inkább összhangzatba hozza az uj vallás eszméjével, épen a karácsonyban nyert könnyű megvalósítást annál a symbo- likus kapocsnál fogva, mely a pogány világnézetnél a téli napfordulóban megnyilatkozni sejtett természeti erő s a keresztény hit Krisztus születését tárgyazó mysteriuma között fennáll. Ott mint itt a támadás, a megváltás, az uj élet gondolata az, mely előtérben áll, mely csak más magyazázatot a keresztény felfogásban, de értelmében, lényegében ugyanaz marad. A természet megifijodása, mely a téli napfordulótól számítja kezdetét és az ember erkölcsi világának mély feltárulása, mely a Krisztusi ige és a bűnből való megváltás tényében foglaltatik, voltaképen ugyanannak a vallásos igazságnak kettős, érzéki és szellemi nyilatkozása.

És valóban, ha a régi századok karácsonyait a római szaturnáliákkal és Janus ünnepeivel összehasonlítjuk, nem egy érintkező kapcsot találunk köztük, úgy idő, mint az ünneplés módja tekintetében. A karácsony ez időbeli ünneplése, deczembertől januárig terjedő időközében, a maga pogány rítusaival,