Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

I. A belügyminisztérium ügykörében. 1. Ügykezelés. A vármegyei közigazgatást es ügykezelést a műit félévben általában elég gyors és pontos­nak találtuk, s nem észleltünk e térén oly aka- dályokat és nehézségeket, melyek bárminemű intézkedést igényeltek voltak. A vármegyei és Gyula városi árvaszekeket kiküldötteink által a múlt félévben is megvizs­gáltattuk s a beterjesztett vizsgálati jegyzőköny­vekből örömmel tapasztaltuk, hogy az árvasze- keknél is kielégítő rend van, az ügyek kellő gyorsasággal intézteinek el, s azon hiányossá­gok, melyek a múlt években magejtett vizs­gálatok alkalmával észlelteitek, legnagyobb részt eloszlatva vannak. A közigazgatási bizottság minden hónapban, rendszerint a hó második hétfőjén, megtartotta üléseit. Rendkívüli ülés egy ízben sem volt. As üléseken, a szeptember havit kivéve, mindenkor a vármegye főispánja elnökölt, s a tagok rend­szerint teljes számban jelentek meg. A közigazgatási bizottság választott tagjai közül Dr. Hajnal István, Ladies György, Vi- dovszky János, Székács István és Varságh Béla tagsági joga az 1890 ik év vegevel lejárván, ad ekként kilépett tagok a múlt év deczember hava 18-án tartott tisztújító közgyűlésen Varságh Béla kivételével, — ki helyett a választás esélyei Jan- tsovits Emil gyulai ügyvéd, választatott vár- megyebizottsági tagoak kedveztek, — újonnan meg lettek választva. A vármegye alispánja a vármegyei szerve­zési szabályrendelet 4-ik §-ában kötelességéve tett községi vizsgálatokat a lefolyt félévben ej­tette meg, a midőn a vármegye községeit be­utazta és azok ügykezelését kimeritő vizsgalat alá vette. A községi ügykezelés helyességénekj megítélése tekintetéből egyébiránt az ősz folya­mán a nagyméltóságu belügyminiszter úr rende­letéből a föszolgabirák által is tartattak minden egyes községben részletes vizsgálatok, a mely vizsgálatokról felvett s 220 pontra terjedő jegy­zőkönyvek, — valamint az alispán vizsgálatai sze­rint is a vármegye községeinek ügykezelése né­mely csekélyebb — orvosolt — mulasztásoktól és hibáktól eltekintve, kielégítőnek s községeink ha­ladását illetőleg, örvendetesnek jelezhető. A törvényhatóság múlt félévi működéséből kiemelendőnek tartjuk, hogy az 1890-ik évi I. t.-czikkbe foglalt közúti törvény 24. 25. és 50-ik §§-aiban előirott szabályrendeletek, valamint a törvényhatósági műszaki szolgálat szervezésére vonatkozó szabályrendelet a múlt félévben meg­alkottattak s felsőbb jóváhagyás alá terjesztet­tek. Továbbá átdolgoztatott a marhavágás és hús­mérésre vonatkozó, valamint a napidíjakról szóló szabályrendelet, melyek közül az utóbbi mái bel­ügyminiszteri jóváhagyással is elláttatott. Meg- emlitendőnek tartjuk még, hogy a békésvárme­gyei sárréten épített helyiérdekű vasút segélye­zésére megszavazott 400,000 frt a magyar jel­zálog-banktól a vármegyei közgyűlés által meg­szabott feltételek mellett kölcsön vétetett, s an­nak a/3-ada a vállalkozó Soenderop-czégnek már ki is fizettetett, továbbá hogy a közúti törvény 36. §-a alapján a vármegyebeli községi közle­kedési útak tervezete megállapittatott, s az 189'/j-ik évi vármegyei közúti költségelőirány­zat elkészíttetett s a kereskedelemügyi minisz­ter úr jóváhagyása alá terjesztetett. A központi tisztikar tevékenységét feltün­tető Il-ik mintájú kimutatást ide csatoljuk. E kimutatás szerint beérkezett a múlt félévben a közigazgatási bizottsági iktatóba 1052 ügydarab, mely ügydarabok hat kivételével mind elintéz­telek, és beérkezett a nagy iktatóba 7765 ügy­darab, melyek közül a folyó évre csupán 54 hátralék vitetett át. A lefolyt évben a várme­gyei központ ügyforgalma egyébiránt összesen 18,571 ügydarabra rúgott, 2064-el többre, mint az 1889-ik évben. Az ügyforgalomnak évről-évre való rend­kívüli szaporulatát ösmerjük fel, ha a központi iktatóknak évi számadatait összehasonlítjuk. így 1872-ben, midőn a törvénykezést a közigazga­tástól már teljesen clkülönittetnek tekinthetjük. Békésvármegye központi kormányzatánál csupán 6054 ügydarab nyert elintézést, se szám 1882-ig, tehát 10 év alatt fokozatos növekedéssel meg­kétszereződött, s az ügyforgalom 1882-ben már 12,547-et tett ki. E fokozatos szaporulat az ügy­forgalomban állandóvá vált 1882 óta is, s külö­nösen a legutóbbi években, 1886 óta az új viz- jogi-közúti-, állategészségügyi-, ipar- és halá­szati törvények által a vármegyére ruházott teendők folytán rendkívül növekedik, s igy ért­hető meg az 1890-ik évnek felette nagy ügyfor­galma is, mely már 2064-el hágja túl az 1889-kit. A központi tisztikar tevékenységét legjobban fel­tüntetik e számadatok, különösen ha figyelembe vesszük, hogy 1883-ban épen a teendőknek sza­porulta folytén szükségesnek tartotta a várme­gye törvényhatósága egy új aljegyzői állást szervezni, s azóta — bár a teendők szinte meg­kétszereződtek, — a fogalmi személyzet nem Szaporodott. E helyütt említjük meg, hogy a vármegyei tisztikarban a múlt év folyamán két változás történt, nevezetesen Salacz Eerencz, a szarvasi járás főszolgabirája, — ki állását számos éven at közbecsülés mellett töltötte be, — hivataláról lemondott, és Kőrös Kálmán vármegyei alpénz- tárnok hivatalosan megállapított munkaképtelen­sége miatt hivatalból nyugdíjaztatok. Mindket­tőnek helye ideiglenesen helyettesítés útján töl­tetett be, a szarvasi járásba főszolgabírónak Dr. Krcsmarik János, alpénztárnoknak pgdig Kliment Gyula könyvvezető neveztetvén ki O Méltósága, I főispán úr által. Az ekként megürült könyv­vezetői állás pedig Wielland Sándor közigazga­tási gyakornok által töltetett be. (Folyt, köv.) A csabai népbank katasztrófája. ii. A múlt szombat óta történtek regisztrálására szorítkozunk, melyek közül kétségtelenül legfon­tosabb a vizsgálat folytatását nehezítő körülmény, a pénztárnok, Launer Károly halála február 2-án délután 2 órakor agyhártyagyulladásban, melyet a halántékán levő golyóseb elmérgesedése oko zott. Halálának hire leírhatatlan felindulást idé­zett elő a vagyonilag jégre vitt szegény nép kö­zött. Sehogy sem tud kibékülni a közönség az­zal a gondolattal, hogy esztendőkre visszanyúló gaztetteknek a hőse, a kinek egy-egy mulatsá gára négy-öt gazdaember féléleten keresztül ösz- szegyüjtögetett keresménye ment föl, sorsának es nemezisének kikerülésével igy menekülhessen a büutető igazságszolgáltatás elöl. Launer holttestét már a délutáni órákban átszállították a börtönből a kórházba. Az átszál- szállítás idején a felindult néptömeg valósággal fe­nyegető állást vett. Haragjának mértékét elképzel hetővé teszi az a körülmény, hogy a holttestet rendőri fedezettel látták el. Attól tartottak, hogy a nép meggyalázza a szomorú menetet. A váltótárczában már 17,051 frt értékű vál­tót találtak. Ebből 12,550 frt Bartóky vezérigaz­gatóé, a többi pedig érték és kétes duplikátum. Bartóky két Ízben is történt kihallgatáson teljesen ártatlannak mondotta magát, és erészl szereplését úgy igyekezett Töltüntetni, mintha | egyszerű áldozat lenne, kit két alantos tisztvise­lője megtévesztett. A vizsgáló bírónak arra a kérdésére, hogy a hamis mérlegeket mért je­gyezte alá, azt válaszolta, hogy az ellenőrzés nem az ő dolga volt, hanem az igazgatóságé és a felügyelő bizottságé. Minthogy ezek a kimuta­tásokat aláírták, ő is aláírta. Azon hírrel szemben, hogy Kocziszky Mi­hály bíró és Szemián Sámuel főjegyző a főispán által felfüggesztettek, ki kell jelentenünk, hogy ellenök csak fegyelmi vizsgálat lett elrendelve, mert alispáni rendelet daczára sem intézkedtek, hogy a város pénzeinek elhelyezése körül a tör­vényes formáknak pótlólag tegyenek eleget, a képviselő testület azonban felhivatott, hogy a vá­rosi főbíró és főjegyző vagyonára a zárlat elren­delését tétesse meg. E tárgyban február 5 én nagy számban je­lentek meg a gyűlésen a képviselők. Urszinyi János városi ügyész szólalt föl legelőször, kifejtve, hogy ő a fő'spán által elrendelt zárlatot nem tartja foganatosithatónak, mert a főispán ilyesmire nem illetékes. Szerinte a gyűlésnek meg kell várnia a vizsgálat eredményét. Hasonló szellemben be szélt Haan Béla ügyvéd és Zsilinszky Endre, mig Beliczey Rezső azt a véleményt fejezte ki, hogy a főispán rendelete nem bírálható s az általa el­rendelt zárlatot a gyűlésnek feltétlenül foganato­sítania kell. Erre a közgyűlés egyhangúlag ki­mondta, hogy a zárlatot mellőzi. A zárlat elrendelését most a vármegyétől várják. Annyi mindenféle verzió kering már és lett a községitörvényt messziről ösrnerő hirlaptudósitók által világba bocsájtva, hogy szükségesnek látjuk a községi pénzek mikénti kezelése s az e tekin­tetben a csabai elöljárók által elkövetett mu­lasztásokra vonatkozólag, a dolog tényleges ál­lását következőkben közölni: A községi törvény 121. §-a kimondja, hogy a községi tőkepénzek hasznosítására nézve ugyanazon szabályok tar­tandók meg, a melyek az árvapénzek elhelyezé­sére nézve fennállanak, vagyis a községi kép­viselőtestületnek névszerinti szavazással kell el­dönteni, hogy a közpénzeket mely pénzintézet­ben kívánja elhelyezni. Csaba község képviselő­testülete mintegy 51,000 frtnyi közpénzt helye­zett el a népbankban a törvényben előirt forma litás, vagyis a névszerinti szavazás megtartása nélkül, s e miatt a képviselőtestület vagyoni felelősség alá nem vehető, s igy természetesen azok vonandók felelősségre, a kiknek mulasz­tása folytán a községi képviselőtestület a va­gyoni felelősségre vonhatás alól kibújhatott,vagyis a községi biró mint a képviselőtestület elnöke, a kinek kötelessége lett volna a névszerinti sza­vazást elrendelni a törvény értelmében és a köz­ségi jegyző, a kinek a városi szabályrendelet értel­mében, a bírót külön kellett volna figyelmeztetni ezen törvény által elő irt kötelessége teljesítésére Miután pedig a községi biró és jegyző azon tör vény által előirt kötelességöket nem teljesítet­ték, a vármegye főispánja ellenükben a fegyelmi eljárás megindítását elrendelte, s tekintettel arra, hogy a községi törvény 86. §-a szerint az elöljárók akár cselekvés, akár mulasztás által okozott kárért kártérítéssel tartoznak, a községi törvény 115. §-a értelmében utasította az al­ispánt, hogy hivja fel Csaba város képviselő­testületét, hogy nevezett elöljárók vagyonára a biztosítás czéljából szükséges intézkedéseket te­gye meg. A törvényt ismerő egyének előtt fe­lesleges mondani, annál inkább bizonyítani, hogy mindkét intézkedés törvényes és helyes volt. — Csaba város képviselőtestülete azonban kijelen­tette, I - mint értesültünk, --hogy ő a zárlat iránti intézkedéseket nem teszi meg, s ebből kifolyó­lag külömböző, képtelenebbnél képtelenebb hí­rek lettek világgá bocsájtva, a hírlapokban meg­jelenő sürgönyökkel, hogy opponáltak a íőispáni rendeletnek; most már a megyegyülés elé kerül az ügy, s hogy mi mindenféle lesz ez ügyből. Megnyugtatásul közölhetjük, hogy biz ebből semmi forradalom nem lesz, hanem miután a községi képviselőtestület az okozott kár megté­rítése iránt a törvényes lépéseket meg nem tette, az 1886. évi XXIII. tcz. 115. tj-a értel­mében, a mint biztos forrásból értesülünk, az alispán megbízta a tiszti ügyészt a községi va­gyon megvédésére, s a biztosítás iránti kérvény­nek beadására. S amint halljuk, ez már meg is történt s igen helyesen történt. Az igazgatóságnak eddig lefoglalt vagyona körülbelül százötvenezer forintra megy, a mi a félmilliós hiánynyal szemben vajmi kevés, Hogy a bank gazdálkodásáról némileg fo­galmunk legyen, s mint tudtak folyton pénzt elő­teremteni, érdekesnek tartjuk megemliteni, hogy a betétek éB egyéb tartozások kamatait, az inté­zet vezetésének költségeit, továbbá az osztalékot, sőt az „elsi.kkasztásra szánt“ összeget is úgy te­remtették elő, hogy nagyobb összegről szóló vál­tókat fogadtattak el folyton nagyobb és nagyobb számban egyes jóhiszemű egyének által szíves­ségből, s azokat az igazgatóság zsírójával buda­pesti és vidéki pénzintézeteknél viszleszámitol- ták. így Szuchna Samu lakatos mester, továbbá Achim János ipartestületi tisztviselő, kinek évi fizetése 400 frt, szám és összegben megsem álla­pítható váltókat láttak el akczeptjükkel Bartóky és a többi igazgatók felszólítására, anélkül, hogy ellenérték gyanánt csak egy garast is kaptak volna. Érdekes e részben varga Koritár Mátyás vallomása, a ki arra a kérdésre: „Hogyan Ír­hatta alá a kérdéses váltókat ? a maga egyszerű­ségében előadta, hogy valahányszor napibiztos volt a banknál, mindig tettek eléje pár váltót aláírás végett, melyeket aláírnia hivatalában álló kötelességének tartotta, hogy olcsó pénzt kapja­nak a békés-csabai nép hitelszükségletének fede­zésére. — Ezek az értéktelen szívességi akczep tek teszik tulajdonképen legnagyobb részét azok nak az összegeknek, a melyekkel az idegen pénz­intézeteket és ezégeket a csabai bank becsapta. A „Hazai első takarékpénztár 80,000 írton felül van érdekelve; az „Egyesült budapesti takarék- pénztár“, a melynek 23,000 frt ára ilyen váltók vannak a birtokában, és a „Beszt<-rczebányai takarékpénztár“, melynek 51,000 forintja úszik. Ezeknek az intézeteknek a képviselői, ama téves hir után indulva, hogy az igazgatók vagyonára csak a fenyitő zárlat lett elrendelve, 247. és 257. szám alatt az igazgatók és felügyelő-bizottsági tagok magánvagyonára biztosítási előjegyzést kér­tek, de már későn. A mint ugyanis a rendelle­nességek és bűnös üzelmek a népbanknál nyil­vánvalókká lettek, az igazgatók és felügyelő bi­zottsági tagok összes magánvagyonára a biztosí­tási végrehajtást már maga a vizsgálóbíró elren delte s erről a kiküldő gyulai kir. törvényszéket értesítette is. A törvényszék feloldotta ugyan a vizsgálóbíró intézkedését, mivel ez az intézkedés az ő jogkörén kívül esik, de a feloldással egy­idejűleg saját hatáskörében a biztosítási végre­hajtást 280,000 frt erejéig szintén elrendelte, ha­tározatának foganatosítása végett a csabai kir. járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot lovas küldöncz kereste meg. A felvidéknek különféle pénzintézetei is vannak érdekelve. így a beszterczebányai taka­rékpénztáron kívül a lőcsei, iglói és szepesi ta- karékpézntárak összesen 100,000 frtig. Ezek is gondoskodtak Yolt külön biztosítókról, de a nép­bank vezetőinek furfangja kijátszotta őket. A nevezett intézetek ugyanis csabai népbank jel­zálog kölcsöneiről szóló és telekkönyvi záradék kai ellátott kötelezvényeit kérték és kapták zá­logba; sőt a zálog természetét kitüntetőleg a népbank igazgatósága minden egyes kötelezvényre az illető adós által nyilatkozatot és vezettetett, hogy neki tudomása van róla, mikép a kötvény az intézetnél zálogba tétetett. Az intézetek kép­viselői most megnézték a telekkönyvi állapotokat s szomorúan tapasztalták, hogy 3500 frt kivéte­lével az összes követelések törölve vannak. Nem kevésbé furfangos módon lopták meg a „Kisbirtokosok országos földhitelintézetét“ kö­rülbelül 40,000 frtig. De ezen az összegen kívül még más természetű veszteségeket is okozott az intézetnek a csabai népbank. Ez ugyanis a föld­hitelintézetet illető záloglevél-kölcsönöknek rész­lettörlesztéseit az intézet képviseletében a felek­től mind fölszedegette; de nem számolta el s most midőn a földhitelintézet képviselője Foltin Pongrácz a helyszínén néhány ilyen esedékessé vált összeget követelt, az adósok beigazolták, hogy azokat a népbanknál már régen lefizették. Bartóky László, úgy látszik, sejtette a ka­tasztrófa közeledtét, i lázát már ezelőtt egy évvel eladta a „Csabai takarékpénztárnak“, január 20- án pedig a többi ingatlanaira 12,550 forintnyi összeget kebeleztetett be telekkönyvileg a nép­bank javára. Ezt nyilván azért tette, hogy eset­leg a bünfenyitő vizsgálat alkalmával a terhére mutatkozó hiánynál ama biztosításra utalhasson. A szegény népet az a veszély fenyegeti, hogy a népbank összes valódi váltóit teljes ösz- szegben a lejáratok szerint fogják tőle behajtani; a végrehajtás és a perlés már meg is kezdődött. A „Csabai takarékpénz'ár“ ugyanis attól való félelmében, hogy a betétekért megrohanják, nem meri leszámítolni a népbanknak idegen kezekbe került váltóit; az idegen kezek pedig halasztást nem nyújtva fogják behajtati a váltók összegét az elfogadókon. Ennek a bajnak elhárítása vé­gi tt Beliczey István volt békésmegyei főispán Budapestre utazott az odavaló pénzintézetektől segélyt kérni, hogy a visszleszámitolás után ide­gen kézbe került jó csabai váltókat a „Csabai takarékpénztár“ felölelhesse. Azzal a gondolattal is foglalkoznak némelyek, hogy valamely orszá­gos pénzintézettel fiókot állíttassanak Csabán, a mely a népbank jó váltóit átvállalja és az egyéb­ként is zaklatott hitelképes hitelkeresőknek ele gendő kölcsönt adhasson. Az eszme különösen oda irányul, hogy legalább azok mentessenek meg a vagyoni bukástól, a kik elegendő fedezet­tel bírnak, de a kiknek rendezett vagyoni hely­zetűk mellett is majdnem a lehetetlenséggel ha­táros, hogy hirtelen felmondott kölcsöneiket kész­pénzzel fedezhessék. Szere-száma sincs annak a sok bajnak és kellemetlenségnek, a miket a csabai népbank váratlan bukása más, ebben a bukásban egyálta­lán nem is érdekelt intézeteknek okozott. A csa­bai takarékpénztárt például, a melynek soha semmi köze nem volt a bukott népbankhoz, abba a kellemetlen helyzetbe juttatta a népbank ka­tasztrófája, hogy betevői most egyszerre tömegesen veszik ki pénzüket. E miatt a takarékpénztár for­galmi tőkéje nagyon alászállt, úgy, hogy az in tózet a pénzügyminiszterhez volt kénytelen folya­modni segélyért. Wekerle pénzügyminiszter el­fogadta a békés-csabai küldöttséget s az állam- pénztár feleslegeiből segélyezés gyanánt ötvenezer forint kölcsönt utalványozott sürgősen a békés­csabai takarékpénztárnak. Megígérte egyúttal, hogy szükség esetén még százezer forint kölcsönt hajlandó lesz adni. Február 6-án délután kezdték meg a bank helyiségében a szakértői szemlét Schwarz Armin, a magyar ipar- és kereskedelmi bank ezégveze- tője s Lendvay ‘Sándor, a magyar általános biz­tosító-társaság aradi vezértitkára. Először is a könyveket, irományokat szedték össze s csak azután láthattak munkához. CzifFra Imre kir. ügyésznek és Tribusz Gusztáv vizsgálóbírónak a közbejöttével. Ezen munkálkodásuk egész estig eltartott. A vizsgálóbiró akkor a járásbirósági fogházból áf- hozatta a bank helyiségébe Bartóky László ve­zérigazgatót. a ki megmagyarázta s apróra meg­mutogatta, hogy mit és hol tartottak. Bartóky vezérigazgató még mindig nem tudja, hogy Launer meghalt. A vizsgálóbíró és a szakértők előtt ugyanis, némely irományra vagy könyvre nézve, a miket nem találtak a rendes helyen, megjegyezte, hogy : ha lehet, hallgassák ki Launert, mert ő bizonyosan fog adni fölvilá- gositást. Tribusz Gusztáv vizsgálóbíró fáradságot nem ismerő kitartással reggeli 8 órától esteli 8-ig hallgatja ki a beidézett tanúkat. Hétfőn délután és kedden délelőtt Kotnáromy Béla, kedden dél­után pedig Horváth János népbanki igazgatókat hallgatta ki. A leltár felvételét a népbanknál be­fejezték; a pénztárban fedezett, részben fedezet­lenül 17,051 frt értékű váltókat találtak, ezek közt csak a vezérigazgatónak 12,500 frtot tesz­nek a váltói. Mint már eddig is láthatni, a csőd­tömeg igen csekély lesz, mig ellenben a betét összegekről szóló bejelentések összege közel 200,000 forintra rúg. A vizsgálatra nézve Launer halála nagy vesztesség, habár a pénztáritok az egyszeri ki­hallgatásnál nem vallott rá senkire. Hogy van-e a vizsgálati fogságban levő vezérigazgatónak elő­nyére vagy sem a Launer halála, azt még meg­mondani nem lehet. Annyi bizonyos, hogy az eddig kihallgatott tanuk vallomásaiból mindig több és több adat kerül a vizsgálat kezébe, me­lyek segélyével talán Launer nélkül is világos­ságra jön, hogy az élők közül kiket és mily mértékben terhel a bank bukása. Hivatalos hirdetés. A hadmentességi díjkötelesek ezennel felhivatnak, hogy vallomási íveiket foiyó hó végéig a városi adóhivatalnál annál inkább nyújtsák be, mert különben ennek elmulasztása esetén az 1880. évi XXVII. t.-cz. 20. §-a alapján a_kivetett hadmen- tessági díj hatszoros összegéig terjedhető birság fog ellenök kirovatni. Gyulán, 1891. február 4- én. Dutkay Béla, polgármester. Hírek. A vármegye rendkívüli közgyűlése mindössze így délelőttöt vett igénybe. Bizottsági tagok — mint az előre gondolható volt — kis számban jöttek össze, oly kis számban, hogy a tanácsko­zás a kis teremben volt megtartható. A közgyű­lés lefolyásáról lapunk más helyén részletes tu­dósítást adunk. A képviselő testület folyó hó 3-án délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a város atyái nagy számban vettek részt. Nagy számban, ismételjük, de mégsem elegendő számban ahhoz, hogy a tárgysorozat két ügyében, nevezetesen a tanyai iskolák részére szükséges telkek vétele, valamint a Magyar utcza kinyitása tárgyában jog- érvényes határozatot lehetett volna hozni. A kép­viselő testület összes tagjainak száma ugyanis 222, az általános szótöbbséghez 112 képviselő kívántatik, de mindössze 100-an számláltatta k össze. Újabb közgyűlési határidőül márczius 9-ike tűzetett ki. Így a közgyűlés egyetlen tanácsko­zási tárgya a fogyasztási adó kezelésére vonatkozó javaslat volt, amellyel lapunk első czikkében ki­merítően foglalkozunk. Karnevál herczeg végnapjait éli. Végnapjait, de egyúttal a legzajosaobakat, különösen a tár­sadalom demokratikusabb rétegeiben, hol a há­rom farsangi nap alatt legalább huszonöt-harmincz nyilvános és magán bálban vesznek vig búcsút a legnépszerűbb fenségtől. A tiszti jestélyek har­madiké az éjjel zajlott le a pavillonban és az előkészületekből következletve népesebb mulat­ság volt két elődjénél, amennyiben vidékről na­gyobb számban jöttek vendégek. Ma este a ke­reskedők és kereskedő-ifjak társulata ád estélyt | »Magyar király“ ban, melyen egyleti tagok ál­tal bevezetett vendégek szokás szerint szívesen láttatnak. A gyertyaszentelői hagyomány az idén nem átszik megvalósulni ; legalább ez i (Iáig nem, sőt. ellenkezőleg történik, az időjárás még zordabb, még téliesebb, mint a múlt hó végén volt. Szer­dán egész napon és az azt követő éjjelen át erő­sen havazott; napközben ugyan a hó olvad, ve­rőfény örvendezteti a járó kelőket, de éjjel ki­derül és virradóra erős fagyok vannak. Ha tar­tósan igy maradna, rendkivüli szerencse lenne az egész országra, különösen a folyó menti vidé­kekre, mert szép lassan elfogyna a hó, mely — hallomás szerint — rengeteg tömegben borítja

Next

/
Thumbnails
Contents