Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

49-ik szám Gyula, 1891. deczember 6-án X. évfolyam !l Szerkesztőség: I !' Főtér, Dobay János ke­■ ■ reskedése, hova a lap I; ■ ! szellemi részét illető köz- ■ i i1 lemények intézendők. , ’ i' Kéziratok nem adatnak < j í vissza. V i> Előfizetési díj: j \ Egész évre . 5 frt — kr. \ [ ! Félévre ... 2 » 50 » < | '; Évnegyedre . 1 > 25 » 1 \ i> Egyes szám ára 10 kr. v Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: üoToay T4nQ<?r Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyváros üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. | Nyilt-tér sora 10 kr. % Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fúrdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A beteg társadalom. (Vége.) 1867-ik évben visszaszerezte hazánk függetlenségét, a legszélesebb alapokra fektettetett az államháztartás. Iparunk nem volt, a kereskedelem csak csírájában volt, fejlesztésükre, emelésükre nem jutott idő; a pártküzdelmek minden elevenebb tevékenységet — például a statisztikát — elfojtották. A nemzetgazdaság eszméjét mindamellett a tevékeny országos ipar­egylet nemzetgazdasági szakosztálya fej­lesztő; de a nagyobb tevékenység fejlesz­tésében nem segítették. Ezek helyett Írni kezdtek monográp hiákat, melyekre semmi szükségünk sincs, csinálnak néhány görbe vasútat méreg drágán, rósz törvényt pedig akár hányat : melyeknek folytatása mai napig tart. Az állam bevételei nem fedezték a kiadásokat. Adósságra adósságot halmoz­tunk. A példa vonzott. Igyekeztünk töb­bet költeni a jövedelemnél. A takarékos­ság kivétel lett. A jó években nyakig úsztunk a bőségben, rósz évekre senki se gondolt, pedig ezek sűrűén követték egy­mást. Gabnánk ára az utolsó aratás óta aránylag hanyatlott, ma már kezdünk sze­gényedni, koplalni; a szegénység rósz ta­nácsadó, hamar letér az erkölcs útjáról is. Az első lépés mindig a legnehezebb, a többi magától jő. És ezen érv alatt még sem okulunk. Manapság is úgy van, mint régen volt, ha nem rosszabbúl. Van más baj is. Annak idején özö­nével teremtettek a hivatalok, éppen úgy mint ma. A képzettséget nem kutatták, a jelleme8 munkásságot nem vizsgálták. Min­den úgy volt legjobb, a hogy volt. A te­vékenység embere mehetett oda, a hol a part szakad, nem fogadták be se katasz­teri, sem úti biztosnak. v Dalok. I. Szerelem a kincsem ; S bár egyebem nincsen, Nagy a gazdagságom, Nem találom párját Sehol a világon. Nem kell hir, dicsőség, Nem irigylem bősét Az örökéletnek, — Hisz’ ha jön a halul: Ajkaidon lop meg. II. Ha elvesztenélek, Holtig keresnélek ; S ha megtalálnálak. Az egész világért Oda nem adnálak. Te édes, te drága I Életem virága, Örök üdvösségem, — Te vagy az áldásom, Te a dicsőségem 1 Rudnyánszky Gyula. A szabadságharcz kiállványairól. — Saját levelezőnktől. — A szabadságharcz emlékeinek kiállítása egyre szebb, egyre gazdagabb lesz. Nincs nap, hogy a kiállítás rendezősége nem kapna va­lami újabb tárgyat, amelylyel vagy az arcz- kópeknek, vagy a csataképeknek, vagy a Ilyetén módon lehet-e csudálni, ha egyes munkakörüket is alig ismerő maga­sabb rangú hivatalnok a tétlenségben ke­reste fel a megélhetést. A munka súlya az alsóbb hivatalnokok vállaira neheze­dett, ezek dolgoztak, de fáradságuk díja nem volt arányban a teherrel. Irigy szem­mel nézték főnökeiket. Lassankint erőt vett rajtuk is a henyeség. Ezalatt a drágaság is fokozódott a fényűzéssel együtt. Pár hét óta magas polczon áll. Nem is ruha, ha nem finom és drága. Nem is úr, ha inasa vagy ko­csisa, vadász ebe nincs; nem is úrhölgy, kinek szakácsnéja, szobalánya nincs. Neki szegénynek elég dolga akad felöltözéssel, tükrével, pipere asztalával bajlódni. Hát a gyermekeknek, a jövő remé­nyeinek, házi nevelése minő alapokon nyugszik? A szülők egy része majomsze­retettel csügg gyermekein. Ellesik óhajai­kat, kifürkészik vágyaikat s két kézzel tesznek eleget kivánataiknak. Ezek báb­alakok lesznek, dologtalan uracsok és gyáva semmittevők — élhetetlenek. A szülők másik része ma mindent megen­gednek gyermekeiknek, holnap meg min­dent eltiltanak. Ha büntetnek szigorúak, ha jutalmaznak oktalanok. így nem for­málódik jellem, hanem következetlenség. Találunk oly szülőket is, kik semmit sem törődnek gyermekeikkel. Ott a dajka, ott a bonne, ott a nevelő, végezzék ezek a munkát, szülői kötelességüket teljesíteni vélik, ha pontosan kiadják éretlen gyer­mekeiknek a havi zsebpénzt. Ezekből lesz­nek azután a fiatal aggok, kik hamar be­csukják a könyvet, húsz éves korukban tanulmány nélkül régen túl vannak az élet örömein, sívár kebleikben a csendes megelégedésnek nincs helye; bókétlenek az élettel s kétségbeesve folyamodnak az öngyilkossághoz. proklamáczióknak, vagy a vértanúiktól ma­radt ereklyéknek gyűjteménye szaporodik s épen ezért nem akad látogató, aki ha napon­ként is elmegy, ne találna valami újat a mi figyelmét lebilincseli. A tömérdek uj tárgy következtében a kiállítás összes termeit újon­nan kellett berendezni s az uj berendezés sze­rinti tárgymutató is már megjelent. Vaskos füzetté lett már ez a tárgymutató pedig csak a kiállítás egyrészére a nyolcz kisebb-nagyobb terem falait betöltő kép gyűjteményre vonat­kozik. Az ereklyék gyűjteményének ezer meg ezer aprósága, a különböző fegyverek, a rend­kívül gazdag pecsét gyűjtemény s a tömérdek proklamáczió nincsenek felvéve a katalógusba A proklamácziok kiállításának alapos megszemlélésére napok kellenének. Az ujab- bsn kiállított proklamácziokból ki Írok néhány érdekesebb pontot. Érdekes csata részlet leírásokat fedez­tem fel néhány kiáltványban. így például a „Felső Tiszai hadseregünk győzött, Schlick verve van“ feliratú proklamáczióban 1849. január 23-ikáról a honvédelmi bizottmány Szemere Bertalan országos biztos következőleg hangzó harcztéri tudósítását közli: Schlick részint Talyán részint Liszkánál tört elő. Emitt I.iszkánál feltartóztatta seregünk. Amott Tarczalon túl pedig megszalasz­totta, és ha a köd nem gátolja, nagy része elfogatott volna. Sok halottjai, sebesültjei ma­radtak, és sok elhányt fegyvert kaptunk. Egy huszár, Takács István, egy őrnagyot levágott, egy kapitányt elfogott. Jellemző az, hogy az ellenség tisztjei De nem folytatjuk tovább. A baj megvan, gyors segítségre van szükség, másként társadalmunkat a megsemmisülés réme kisérti. A nemzet élni akar, csak fel kell rázni kábultságából; mert hiszen min­den ébredés — élet, minden álom halál! Társadalmunk betegsége súlyos, de erős a meggyőződésünk, hogy alapos gyó­gyítási mód, kitartó munkával s ernye- detlen szorgalommal párosulva, óhajtott sikerre vezet. A baj természete hozza magával, hogy a felépülés nem lehet rohamos; társadal­munknak egészen újjá kell születnie, a jó­zan nevelés, a helyes gazdálkodás, taka­rékosság és tanulmányozás által, a mi nagy időt igényel; de mig azt elérhet­nénk, bőven vannak eszközeink, melyek a baj terjedését gátolni vagy szűkebb térre szorítani képesek. Legnagyobb rombolást a henyeség, fényűzés és pazarlás idéz elő; állitsuk fel velfik szemben a munkásság, egyszerűség és a takarékosság erényét. Minthogy pedig a példának vonzó hatása van, kezdődjék mindez felülről, még azon esetben is, ha a takarékosságnak bizonyos kedvencz esz­méket kell feláldoznunk. A nemzetnek több joga van az élethez, mint amaz esz­méknek. Gyors és olcsó legyen az igazság­szolgáltatás Szigorítani kell a törvényt a meg­szaporodott zsarolókra, sikkasztókra. Ér­deme szerint bűnhődjék az uzsorás. Korcs­maadósságot ne Ítéljen meg a törvény. El kell törülni a lutrit, mely a sze­gényebb osztály végpusztulását idézi elő. A hivatalok betöltése ellenőriztessék. A tisztviselő fizetése képességéhez mért legyen; a fizetést a munka által meg is érdemelje. Minden krajczár, mely meg kardjokra fejér zsebkendőt tűzvén éljen a ma­gyar kiáltással közeledtek. A mieink viszo­nozták. Oly közel jöttek egymáshoz, hogy ke­zet szóritának. Egy huszár, Péterfi, lováról leszállt. Az ellen közül egy kapitány lovára felült. Ekkor azonban álnokúl az ellen táma­dást parancsolt. De a mieink lőttek — a hu­szárok vágtak — és az igy vitézül visszavert ellenség megfutamodott. Az álnokság meglelte bérét. Az áruló csaló őrnagy vágatott le, a lóra kapott kapi­tány fogatott el, alóla a ló kilövetvén. — Mi becstelenségekhez nyúl az ellen 1 Egy másik proklamáczióban Szemere Ber­talan 24-ikéről a következőket jelenti Tokajból: Két rendbeli tudósításomhoz, a tegnapi és tegnapelőtti diadalról, csak azon örvende­test adhaton pótlékül, hogy a harmadik na­pot, és harmadik diadalmunkat nem várta be az ellen, hanem tegnap éjjel Schlick le- és megverve elszökött. Nem evett, nem ivott, nem pihent se­rege, s egy folytában Kérig futott Abauj me­gyében. Késő éjjel vonult át Tályán, Szántón, dobszó zaj nélkül, nem háborgatva kevélyen az elöljárókat, mint másszor, szóval, mint szö- kőhöz illik. Serege kedvetlen, levert, 4o sze­kér vitte sebesültjeit. A mi hadunk tüstént követte ma, s Szán­tón, Tályán s Golopon hál. Magam maradtam itt a tömérdek élelmi, szállitmányi és sok hul- longó emberek miatt. — Történtek nevezetes esetek is. A huszárok tegnapelőtt rohantak a félködben, és hirtelen körülveszik Schlicket és táborkarát. Schlick hüvelyébe dugja kard­ját „éljenek a magyarok“ kiáltja, üdvözli a nem szolgált munkának díja, erkölcstelen szerzemény. Minden társaság őrködjék tagjai felett. A hivatásának magaslatán álló sajtó­nak szép hivatása van az újjá teremtés nagy munkáján. Ki fellép a nyilvános életpályán, an­nak e téren végbevitt minden cselekedete a sajtó bírálatának tárgya. Ki nem tűr bírálatot, vonuljon magányba, oda nem terjed a sajtó hatalma. A sajtó tartsa leg­szebb feladatának ostorozni a bűnt, leálczázni a bűnöst; és e ténykedésben megfélemlítést ne ismerjen. Az igazat megmondani nem gorom­baság, szilárd jellem. A sajtó hangja legyen méltóságos, férfias és komoly. Érv, érv el­len küzdjön, a személyt ne bántsa, ne ke­ressen kákán csomót. A házi tűzhely szent és sérthetetlen. Hazudni nem szabad, rá­galmazni illetlen eljárás. A szenvedély tü- zét oltsa inkább, mint élessze. Építsen és ne romboljon; különben a corrupció véres eszközévé alacsonyul s hatása belátbatlan. Az anya találja fel földi boldogságát gyermekeiben. A férj ossza meg bizalmát családjával. A szülő szivének minden dob­banása, lelkének minden érzemónye gyer­mekeit karolja át. Idejét, erejét, egész­ségét kedves övéi nevelésének szentelje. E nevelés pedig a valláson alapuljon. Val­lás nélkül nincs hit, hit nélkül rideg az élet.!. Kölcsey örök becsű értekezésében igen szépen mondja: -»Semmi sincs, a mi az emberi szivet annyira felemelhetné, mint az istenség nagy gondolatával való foglalkozás!«. A vallási érzelem még más tekintet­ből is szükséges, ezen érzelem képezi ugyanis a tisztelet és tekintély alapját, melyek minden viszony közt biztosítják a társadalmi rendet. Fojtsuk el a tiszteletet, romboljuk le a tekintélyt, a gyászromo­kon az anarchia üt tanyát. A vallással szoros kapcsolatban áll az huszárokat, ö a huszárruhába öltözött, a hu­szárok, becsületes lelkökkel, a magyar hangra és ruhára meghökkentek, megszelidültek. Mig a barátkozás folyt, jött a vasas csapat, és Schlick, a ravasz, megszabadult. Egy segéd­tiszt volt a huszárokkal, azt Schlick meg is csókolta, de a csók vizsgálat alá vétetik. A tegnapelőtti cselt megirám, melynek hősét, a csalárd őrnagyot, Takács I. levágta. Tegnap pedig Kisfaludon hasonló tör­tént. Egy századunk félig véletlen egy ágyú telepre ment, bukkant, és egy osztály ellenre. Az ellen parancsnok »lábhoz* parancsolt. — Megadta magát. Baráti szót emlegetett, ka­pitányunkkal kezett fogott. Következett volna a lefegyverzés. De hirtelen támadást parancsolt az ellen, a mieink elvesztették a becses fog­lalást. A vigyázatlan és hiszékeny kapitány alkalmasint áldozatul esik. — Ez is vizsgál­tatni fog. A magyar még mindig nem bir lenni sem ravasz, sem álnok, sem nagy lelkűden. Nem érdektelen az a proklamáczió sem, amelyben Kossuth a féhérmegyeieket a kö­vetkezőleg buzdítja honvédek állítására. A haza bizonyos megmentése végett 30 ezer főnyi magyar tartalék seregre van még szükségünk. Ezt önkénytesekből akarom kiállítani, és ügyes tábornokoktól segítve magam személye­sen vezérelni. Szolgálati kötelezettsége e tartalék se­regnek addig lesz csak, mig a muszkákat ha­zánk földéről ki nem kergetjük. Minden em­ber 20 forint foglalót kap, ruházatja, dija, el­látása — mint a többi hadseregé. Mint mon-

Next

/
Thumbnails
Contents