Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

hibás voltáról alkalmas bizonyságot, tehát Palis János pretenziójának törvény szerint való meghatározása és elintézése előtt azon tekintetből is, hogy általa a communitásnak executio szerint és i krig elég tétetett, s neki pedig korcsmárosságabeli esztendőkről semmi relaxata nem engedtetett, a birák közönségesen mostan Palis Jánossal úgy egyeztek meg, hogy a mely némi nemű adósságokkal mostan a helységnek Palis János restálna, mely tészen 19 R. írt 27 krokat, abból neki elengedtek 11 R. irtot, a praedentált korcsmárosságabeli kárának pótlására, nevezetesen, a mint a lajstromokra tartozott és maga is re- cognoscalta Hegy esi Jánost 2 R. írt 50, Hajdú Istvánnak 1 R. frt 22, Bőncsök Istvánnak

1 R. frt 22, Hegyesi Jánosnak 5 R. frt, Molnár Jánosnak 30 kr, Kocsor Istvánnak 2 R. frt 55 kr.

Ezen egyezségben pedig Galis János is egészen s többé felbonthatlanul megnyugO' dott. Jozepho Beliczay, Andreas Paulovitz.

Úgy látszik, hogy a múlt században j( világa volt a borivó embereknek, mert czin

> kotai itczével mérték a bicska nyitogató kar ' czost. Azonban ez eset után eltűnt a nag;

itcze, s kutatásaim eredménye az, hogy ké

> sőbb már az itczének kicsinysége képezet ■ panaszok tárgyát, s a korcsmárosok épúgy í mint a mostaniak, a kisebb űrméretű itczé ’ két használták nagy előszeretettel a rende . nagyságú helyett.

1 Az eddig elősorolt példákból nem akarv l türelmüket {árasztani, kitűnik, hogy elődeink

az igazságot sommás úton szolgáltatták. Tartozom azonban érdemekül felróva, elösmerés- sel felemlíteni, hogy Ítéleteik legtöbb esetben a jogi tudományt végzettnek is dicséretére váltak, mert sententiáik úgy bűnügyi, polgári, mint árvaügyekben sok tekintetben kifogástalanok voltak.

ítéleteikben a nép megnyugodott s nagy ritkán élt felebbezéssel, ez ismét azt igazolja, hogy az elöljárókban teljesen megbiztak.

Sajátságos jelenségül tűnik fel, hogy adósságaikat csak 10—12 év elteltével kövé- tellék per útján. Ez ismét az egymásban való rös bizalmat bizonyltja. Sikkasztási vétségre vagy bűntettre, hosszas kutatásaim daczára, nem találtam, a mi ismét a mellett szól, hogyj abban az időben Szász Istvánok, szarvasi, gy.- várii és sz.-andrási közgyámok nem voltak, a kik felebarátjuk vagy annak árva gyermekeinek kezelésók alá bízott pénzét köny- nyelmü rosszlelküséggel elsikkasztották volna.

Elődeink ezen előnyök mellett még azzal a jó tulajdonsággal is bírtak, hogy nagyon takarékosak voltak.

Eclatánsul bizonyltja ezt az akkori nóta' rius úrnak ezen feljegyzése t

«Az 1798-ik esztendőtől az 1810-ik esztendőig folyt perlekedések külön-külön összevari protokolumokba iktattatván be, most, a mi' dón egyeoekkel együtt a papirosnak is ár; magasan felment, nehogy az ebbe hátralévő tiszta papiros hasznavehetlen maradjon, ezei iSio-ik esztendőre kelvén, ide fognak Íródni í

«Minthogy Palis János az 1772-ik észtén' döben viselt korcsmárosságáról adóssa ma radván, lucrumból a helységnek 153 frtokig í krokig, exekváltatott és ezen károsodásának okául pedig vetné az akkori itczének az illem döségen felül való nagyobbságát, s ez irán instancziája által a tekintetes és nemzete vármegyegyülésre már folyamodott is, a nem zetes vármegye ezen dolognak először meg vizsgálására, annak utána pedig referáltat ván a dolog, másodszor annak eomplanatió jára is exmissiot rendelni méltóztatott, teha ezen alkalmatossággal Palis Jánosnak kivár sága már csak ez lévén, minthogy az előbt esztendöbeli birák ö előtte való két korcs márosoknak, a kik ugyanazon itczével méi tek, a melyet a birák nekik is mérés végei kezéhez adtak, az itczének nagyobbsága mia lett károsodásokra nézve, Szívós Jánosna ugyan 60, Macsári Jánosnatc pedig 120 Rém forintokat relaxáltak, az ö ugyanazon itc; által lett károsodását pedig mindekkoráig lej kisebb tekintetbe nem vették, hogy nékie 3 esztendőkben viselt korosmárosságára es tendönként 3 akó bort, itczéjét csak 3 kra czárral számlálván, relaxalnának, a me menne a 3 esztendőbe 27 R. forintra.

Arra nézve, mivel már azon itcze töbl meg nem volna, annak igazságát vagy iga ságtalanságát megmutatni lehetne, hanem cs; azon 2 rendbeli bizonyos példa, a midőn előbbi esztendei birák a megnevezett köre márosoknak azon itezére való tekintetű gummáson rolaxaltak, tenne azon itezén

néptanitónak adható ki, kinek iskolája a magyar 1 nyelv sikeres tanítása iránti követelmények fen 1 tebbi mértékének megfelel s amennyiben ily ta- ] nitó a pályázók, vagy hivatalból ajánlottak között nem találkoznék, az illető jutalomdíj, esetleg dijak azon évben nem adatnak ki, hanem az!* 1

alaptőkéhez csatolandók.

9. §. A megállapított jutalmak az illetői

néptanitók pályázati kérvényei vagy az illetékest iskolai hatóság, avagy a főszolgabíró ajánlatára!1

adatnak ki.

10. §. A pályázati kérvényhez a vármegyei! tanfelügyelő, a járási főszolgabíró, vagy az ille-1^ tékes iskolaszék által kiállítandó oly bizonyitványl1 csatolandó, melyben jelen szabályrendeletnek alj jutalomdijak elnyerésére megállapittatott feltété-1 lére vonatkozó rendelkezései szószerint felvétet Ij tek és bizonyittatik az, hogy ezen követelmó-lj nyéknek a pályázó néptanitó iskolája megfelel.Jj

11. §. A vármegyei tanfelügyelő, a járási!, főszolgabíró és az illetékes iskolai hatóságok hi-1 tálból ajánlhatnak egy vagy több néptanítót ju-J talmazásra, de ajánlataikban határozottan foglal-! tatni kell annak, hogy a jutalmazásra ajánlott! tanító iskolája a jelen szabályrendeletben a ju -1 talmak elnyerésére megállapított követelmények-1 nek megfelel, és hogy erről az illető iskolának! egy vagy több ízben történt megvizsgálása alkal-l mával az ajánlatott tevő személyesen meggyő-l

ződött. I,

12. §. Az előző §-ok értelmében felszere-l

lendő pályázati kérvények és hivatalos ajánlatok || minden évben márczius hó 1-éig az alispánhoz! küldendők vagy nyújtandók be. I

13. §. A pályázati kérvények és hivatalos!j ajánlatok tárgyalására, az illető népiskolák meg-ll vizsgálására és ezeknek alapján a jutalmak oda! ítélésére az alispán elnöklete alatt állandó bi-IJ zottság alakittatik, melynek a vármegyei állandói, választmány alelnökei, a vármegyei népnevelési!] bizottság elnöke, a vármegyei kir. tanfelügyelő L s azon járások főszolgabirái, melyekben a vizs-1J gálát megejtetik állásúknál fogva tagjai, s melybei a törvényhatósági közgyűlés 5 tagot három évrejj választ.

14. §. Az előbbi §. szerint alakított bízott-11 ság minden évben ápril hóban tartandó ülésen II tárgyalás alá veszi az alispán által hozzá áttettll kérvényeket és ajánlottakat s ezeknek alapján I megállapítja azon népiskolákat, melyek az iratok szerint a jutalmazás tekintetében vizsgálatra mél- I toknak mutatkoznak.

Ezen iskolai vizsgálatok lehetőleg minden évben május havában, lehetőleg a tanév közvetlen befejezte előtt eszközlendők.

A vizsgálat mindig nyilvánosan tartatik, s annak eredményéről a helyszínén jegyzőkönyv vétetik fel.

A vizsgálat módozatait a bizottság állapítja meg.

15. §. A jutalmak odaítélése felett az állandó bizottság csak az iratok alapján vizsgálatra kiszemelt öbszos népiskolák megvizsgálása után tartandó ülésben határoz.

16. §. Az odaítélt pályadijak az alispán által utalványoztatnak, s azoknak kézbesítése a járásbeli főszolgabíró jelenlétében az állandó bizottság egy kiküldöttje által történik, ki oly egyén is lehet, a ki nem tagja az állandó bizottságnak.

17. §. Az itt megállapított jutalomdijakra való pályázat a vármegye alispánja által minden

tanév elején azon járásokban, hol nem magyar e ajkú lakosság is vau, meghirdetendő, s illetve a e pályázati feltételek a járások tanítóival közlendők. ,

18. §. A jutalomban részesülő néptanitó g

szorgalmas növendékei hasznos magyar népisko- < lai tan- és olvasókönyvekkel jutalmaztatnak. 1

Ily könyvek beszerzésére évenkint 30 frt 1 fordítható. Ha azonban az alispán, vagy a 13. §. í szerint megalakított bizottság szükségesnek látná, jj hogy valamely évben a jutalom könyvek 30 fo- i rintnál nagyobb értékben osztassanak szét, a 30 1 írton túl való szükséglet utalványozásáért az al- ispán a törvényhatósági bizottság elé tartozik 1

előterjesztést tenni. £

19. §. A tanulók szorgalmának jutalmazá- 1

sára és ösztönzésére szolgáló könyvek a kijelölt s összeg erejéig az alispán által szereztetnek be 2 a tanulók létszámának megfelelő arányban az el- f járó bizottságnak, esetleg az iskolaszéknek kül- 1 detnek meg — kiosztás végett. Kívánatos, hogy í a tanulók jutalmazására szolgáló könyvek is, ak- I kor osztassanak ki, midőn a magyar nyelv tani- j fásában sikeresen fáradozó néptanitónak a juta- 1 lomdii átadatik. 1

III.

20. §. A közművelődési alap jövedelmei az .

állam nyelvének terjesztése czéljából a nem ma- , gyár ajkú népiskolák azon növendékei segélyezésére is fordíthatók, kik valamely magyar köz- . ségbe tartoznak és ott bizonyos időig tartózkodnak a czélból, hzgy magukat a magyar beszédben gyakorolják. .

21. §’. Bármely néptanitó, ki iskolájában a 1

magyar nyelvet meghonosítani törekszik, vagy 1 az ily iskolának illetékes iskolaszéke, a község , elöljárósága, a vármegye tanfelügyelő vagy a járásbeli főszolgabíró utján, avagy maga a főszol- j gabiró kérelmet intézhet a vármegye alispánjához, , hogy egy vagy több tanköteles karban lévő ta- , nuló, azon okból, mert a magyar nyelv elsajátítása czéljából valamely magyar községben bizonyos időn át tartózkodott, pénzsegélyben része- ' sittessék, mely kérelmeket a tanfelügyelő vagy a főszolgabíró véleménye kíséretében az alispán elé terjeszti.

22. §. Az alispán által 30 frtig terjedhető pénzsegélyben részesittethetik azon tanuló, kinek 1 részéről az illető elöljáróságok bizonyítványaival igazoltatik, hogy nem magyar ajkú, és hogy szüleinek vagy gyámjának beleegyezésével kizárólag a magyar nyelv elsajátítása czéljából, valamely tisztán magyar községben huzamosabb időt, legalább 2 teljes hónapot töltött, ott magát jól

' és illedelmesen viselte, vagy, hogy ily czélból magyar községbe szándékozik menni s arra se1 gély nélkül nem képes.

23. §. Az ilyképen indokolt kérelem alapján a kérelmezett pénzsegély az illető tanuló,

' szülő vagy gyámja kéréséhez kópeBt az alispán által utalványoztatik és a járásbeli főszolgabíró utján kézbesittetik.

Gyula, 1891. november 1-én.

Dr. Fábry Sándor,

vm. főjegyző.

Az alföldi munkásmozgalmo.

(Irta és felolvasta: dr« Gaal Jenő, országgy. képviselőf a M. Tudományos Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottságában.)

(Folytatás.)

a Ugyancsak Békésmegyének Mező-Berény

I iolontilr hn.. „„ nK.ni

sági munkáskor 400 taggal megalakult 8 alap- : szabályai jóváhagyás végett felterjesztettek. — j „Földesurak daCzszövetsége Orosházán® czim alatt j innen az a hir közöltetik, hogy á birtokosok ide- 1 gén munkásokat akarnak hozatni. A «Közjóiét® I erre felkiált 1 „Hiszen ez valóságos hadjárat akar 1 lenni a munkások kiéheztetése érdekében. Hol I marad itt a dicső hazafiság. Úgy látszik, ezek t a földesurak legjobban szeretnék azokat a régi 1 állapotokat, mikor a béresre olvasatlan húszon- s ötöt mérethetett a szol gabiró. Az volt az élet ?“ < Üdvözletek és panaszok jöttek ezenkívül még 1 más békés- és csanádmegyei helyekről is, me- 1 lyekben részint a lapok megküldését kérik, ré- s szint sérelmeiket adják elő. Különösen fájlalják, £ hogy a munkásköröket nem jó szemmel nézik £ sem a hatóságok, sem a földes gazdák. Ezek kö zül többen visszavették a harmados kukoricza- 1 földet az oly munkástól, a ki a körbe tagnak £ belépett. Ijesztgetik a munkásnépet, hogy más- £ honnan hozatnak aratókat. Erősitik a levelezők, J hogy ők nem azért nem vállalnak egyelőre ara- j tási részt előre megállapittatván, a termés bár- < mily rosszul üssön is ki, a munka azért épp úgy 1 megkivántatik, mint jó termés idején. Ok tehát * csak megélhetésük biztosítása végett akarják 1 látni, hogy milyen lesz a gabona, nehogy a köz- ( bejött elemi csapások után az előzetesen meg- § állapított és reá nézve kedvező részhez ragaszkodó munkaadó által elüttessenek munkájok jo- 1 gos dijától- 1

Mindezen nyilatkozatok és más nyomtatványok, melyek Budapestről tömegesen érkeztek < le, gőzerővel terjesztettek, de úgy, hogy a nagy I közönség alig bírt tudomással rólok, és azt is 1 vajmi kevesen tudták, hogy az alföldi mezőgaz- 1 dasági munkásnép körében mélyreható elégedetlenség kapott lábra. Ekkor tört ki előbb Oros- ■ házán, majd reá rögtön Csabán az ismert mun- < kás-zendülés. 1

A zavargások kiindulási pontját Békésme- gyében Orosháza képezte, ahol a földműves nép 1 munkás osztálya részint a zsidóellenes izgatások, részint a budapesti socialistákkal való sűrű érint- 1 kezés következtében nagyon fogékonynyá vált minden olyan befolyás iránt, melytől sorsának jobbrafordulását remélhette. A socialisztikus esz- méknek legbuzgóbb terjesztői és magyarázói az 1 orosháziak voltak, kik lassankint az egész vidéket megmételyezték. A budapestiek által a múlt évi nagygyűlésen kitanitva, munkáskört alakítottak, felszólítván a csabai, bánfalvi, gyulai és tótkomlósi elvtársaikat, hogy hasonlóképeu szervezkedjenek.

A hatóságok a mindig jobban terjedő mozgalomról tudomást szerezvén, figyelemmel kísérték a gyanús mozgolódást, s az orosházi főszolgabíró a belügyminisztérium által kiboosátott rendelet értelmében eltiltotta az Orosházán május elsejére tervezett tüntető körmenetet, és a munkáskor fehér lobogóját, melyen a „szabadság, egyenlőség, testvériség® felirata díszelgett, a munkáskor helyiségéből a csendőrség által elvitette. Ezen hatósági intézkedés rendkívüli felindulást keltett a munkáskor tagjai között, kik az egyleti helyiség udvarán nagy számban gyűltek' össze s hosszas tanácskozás után abban állapod- : tak meg, hogy húsz tagú küldöttséget meneszte- nek a szolgabirohoz a zászló kiadatását kóréi mezni. Kisérletök azonban sikertelen maradt. j A főszolgabíró egy asszonyokból álló má- . sodik küldöttség hasonló kérelmét is megtagadón, a münkások a szolgabirói épület ele vonul- ik, melynek udvarán lovas és gyalog csendőrök oltak elhelyezve. A mindig jobban lármázok em hallgattak az őket többször lecsendesiteni ivánó főszolgabíróra, hanem követelték a zászló iadatását. Miután a több ezerre menő tömeg sétoszlatása a rendelkezésre álló csendőrcsapat- il nem volt remélhető, táviratilag a csabai zász- íalj-parancsnokság kerestetett meg, hogy egy sázad katonaságot azonnal rendeljen el, mely a élutáni órákban megérkezvén, a szolgabirói épült elé vonult. Azonban alig helyezkedett ott el, lidőn egy kődarab repült azon ablakhoz, ahol főszolgabíró és a kapitány állottak s a zajon- ók óriási lárma közt követelték a zászló kilátását.

A tömeg a katonaság vezényletével meg- izott kapitány felhívására sem oszolván szét,

)t valóságos közápor hullván a hivatali épület blakaira, a csendőrség kivont karddal rohant a épre, 8 a kit elért, azt megkardlapozta. Miután tömeg ennek daczára sem akart hátravonulni, katonaság szuronyt szegezve nyomult előre, legsebezve mindazokat, a kik makacsul helyü- ön maradtak. A csendőrség háromszor lőtt, mi- ek folytán egy oroshézi munkás megsebesült, *y csorvási legény fején kapott súlyos kardvá- ást, mig egy másik a kezén sebesült meg.

Legingerültebb módon az asszonyok viselik magukat, kik közül számosán kaptak kisebb- agyobb sebet.

A zavargók szétkergetése az előadott mó- on 10 perez alatt megtörtént, s egyedül a műn- áskör előtt kezdett a nép újból csoportosulni, e a gyorsan odasiető katonaság azt is szétug- isztotta, mire a nyugalom azután helyreállott.

Csabán a munkás csoportulásokról május -seje előtt még szó sem volt, azonban valamely ddig ki nem puhatolt ámító elhitette a néppel, ogy a csabai munkáskor által alkotott aiapsza- ályok, melyeket megerősítés végett a megyei lispán utján a belügyminisztériumhoz terjesz- ittek fel, onnan már hetekkel azelőtt leérkezett, e a szolgabiró azokat visszatartja, hogy ez ál- ü szervezkedésüket megakadályozza. E tévhitül eredett izgatottságukat nagyban növelte azon örülmény, hogy éppen az időtájt osztattak ki z elöljáróság által a lakosság között az útadó önyvecskéi, melyekből arról győződtek meg, iogy a teljesen vagyontalanok éppen annyi út- ,dó minimumot kötelesek fizetni, mint akik némi ás vagyonkával bírnak. Meggyőződéssé érlelő- lőtt bennük az a sejtelem, hogy ezt az intézkedést az urak azért találták ki, hogy a népbank isztviselői által elsikkasztott százezreket a szerény néptől hajtsák be. A folyton jövő-menő izgatok ingerlései folytán erre május hó 1-én a nunkáskörben megállapodtak, hogy ha a főszolgabíró az alapszabályokat, melyektől sorsuk óbbra fordulását várták, ki nem adja, őt megverik, s a szolgabirói épületbe hatolva, erőszak- cal fogják azt maguknak megszerezni.

E megállapodásukhoz képest a munkások május 2-án nagy tömegbe verődtek össze a főtéren. És mert a rendőrbiztos a tömeges gyülekezést nem akarta megengedni, zajongani kezdtek. Növelte izgatottságukat azt is, hogy egy földes gazda az útadó miatt egyes munkásokkal szóváltásba bocsátkozott, amiért úgy ötét, valamint a csillapítókig közbeszóló csabai nagy gőzmalomtulajdonost, egy ennek segítségére siető mészárossal együtt, tettleg bántalmazták.

panaszok, a mint oda is íródtak. E derék tősgyökeres községet azonban e század elején minden takarékossága daczára is, óriási csapások látogatták meg, a melyről a hivatalos feljegyzések imigy szóllanak:

A késő maradék emlékezetére feljegyeztetik ; Hogy e folyó 1816. esztendő januárius 29-én és 3o-ik napján oly nagy hideg és fer- geteg volt, hogy mind a helységbe, mind kivált a mezőn több, még jó istálók is lóval egész a szelemig, minden marhát oda bontván, tele tömettek, s majd az egész istállók hóval beborittattak, a juh karámokba, melyek [már azelőtt való szép napok miatt a sokáig tartó tél és a takarmány elfogyásához képest készíttettek, hóhalmok lettek, melyek a már ott levő juhokat betemették. Mely szörnyű és a most élt emberek elméjét felülmúló fergeteg azon felül, hogy Márki Istvánt 11 esztendős József nevű fiával, Tóth Gy. Jánosnak 16 esztendős János nevű fiját és özv. Kovács 1st- vánnénak 17 esztendős Mária nevű leányát megölt, vagy megfulasztott, 19 ökröt, 33 tehenet, 9-4-ed fü, 10-3-ad fű, 10 tavalyi marhát, 3 borjút, 5 hámos lovat, 4 csikót, 37 drb ser- ' tést, 3405 drb juhot és i485 toklyot, az életbe maradtak és pedig félholtan vagy csaknem ’ döglötten húzattak ki harmadnap a fúvás t alól, mely kár könnyedén véve 77,760 írtra - számlálódott.

1 Isten mentsen ily fatalitástól minden anya szülöttet.

(Vége köv.)--