Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

43-ik szám

Gyula, 1891. október 18-án

X. évfolyam*

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

9 tiSÉSi

Társadalmi és közgazdászáti hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoToay Tám.os.

*M*«i

Eladó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház,

Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr.

& . ... . ■ __ asp

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-uteza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-uteza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf 6s Bukes M. hirdetési

irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Elnöki beszéd

__

a békésmegjef—reg'(í9!L és muvelödéstörténelmi egylet 1891. október 18-án Szeghalmon tartott vándorgyűlése alkalmával

Göndöcs Benedektől.

Mélyen tisztelt közönség! Lelkes hazafiak ! és honleányok!!

Midőn Szeghalom lelkes közönségét megyei közművelődési egyletünk nevében ez alkalommal először nyílik meg szerencsém örömmel üdvözölni, mindenekelőtt kedves kötelességem megköszönni egyletünk iránt tanúsított amaz érdeklődést és szívélyes meghívást, melynek folytán alkalom nyujtatott arra, hogy vándorgyűlésünket ma vendégszerető körükben tarthatjuk.

Ez alkalommal nem mulaszthatom el, hogy a legmélyebb fájdalmamat ki ne fejezzem a felett, hogy elnök társam, Nagy- tiszteletü Haan Lajos, a jeles régész és történész, ki egyletünknek kezdettől fogva legtevékenyebb tagja volt, a múlt hóban jobb életre költözött. Áldás legyen emléke felett!

Békésmegyei régész- és közművelődési egyletünk két utat tűzött ki maga elé megyénk szellemi felvirágoztatása érdekében.

Egyrészt ujjal mutat a múltra, hon- nót a legbiztosabb tanúságot meríthetünk, másrészt szilárd kezekkel vezérli a jelent, hogy megalkotni segítse a szebb és boldogabb jövőt.

Czólunk nemcsak figyelmeztetni és kérni a munkás népet, hogy bármily csekélységet találnak a föld gyomrában, azt a megyei múzeumnak Gyulára beküldeni szíveskedjenek, a muzeum örébéz, mert a talált régiségekből Ítélhetjük meg leginkább, minő nép lakta hajdan azt a vidéket ; czélunk felkutatni mindent, a feledéstől megőrizni, az enyészettől megmenteni a történelmi érdekességeket és műz>

Levélhullató ősz

__

Levélhullató ősz szele zúg felettem,

Tar, kopár a mezf^gj-erre csak járok;

Báihova tekintsek Vbeborúlt szemem Nem tud fölfedezni eg., árva virágot

Az enyészet keze nehezült a tájra,

Sírhalom, temető lett az egész tájék;

Leveletlen kóré bús magányban állva —

Megremeg a szélben, mintha nagyon fáznék.

•S megborzad szívem is a bús gondolatra :

Nyil-e még fölötte virágos kikelet?

Vagy most boldogságát, tavaszát siratva :

Mély sírban tölti el majd a hosszú telet?

Földerűl-e még rá az örömnek napja?

Nem födi e majd el a bánat felhője?

S mélyen érző szívem, ha a bú áthatja,

Nem dobban-e végsőt, meghasadva tőle?

Levélhullató ősz I — óh, felelj meg nékem:

Nyíl-e még számomra ú| boldogság kora?

.... És zúg az őszi szél , [.. és oly fájón érzem, — Minden lebbenése azt susogja : — soha 11

Meteor.

Téged’ szeretni...

Téged’ szeretni — óh, mi’ üdv, mi’ kéj Lenne e forrón érző kebelnek 1 Csőkdosni picziny ajkad, amelyen Vérpiros rózsák s bimbók teremnek.

Hallgatni némán, kebledre dőlve — Érző szivednek bű dobogását,

Hol a tiszta és hő szenvedélyek A búbánatnak mély sírját ássák.

kincseket, czélunk egyszersmint a nagy közönséggel megismertetni mindent, ami édes magyar hazánk és nemzetünkre és az összes emberiségre, művelődésre vonatkozik, és ez által a tudományt és közművelődóst emelni. Czélunk, feleleveniteni a múltak emlékét nem csupán műveiben, hanem kiválóbb szereplőivel együtt, hogy a mai kor gyermeke s a jövő nemzedék tisztelni tanulja a régmúlt idők tanulságos alkotásait, tettre buzdulni, példányképet választani tudjon magának a cselekvés terén is azok élete és jelleméből, kiknek emlékezetét és dicső múltját feleleveniteni hallja, életüket, tetteiket, mintegy maga előtt lefolyni látja.

Egyletünk tehát első sorban történelmünk kibővítéséhez a múltból mindent felkeresni törekszik, azokat mint szent emléket, a megyei múzeumban a tudomány és művészet, ízlés, ipar ezen raktárában elhelyezi, azokat összegyűjtve rendezi és őrzi, hogy mindenki szemlélhesse, felismerhesse s helőiök élvezetes és hasznos tanúságot meríthessen.

Önérzettel mutathatjuk Gyulán a megyeház udvarán, érdekes tárgyakkal berendezett megyei múzeumot a tisztelt közönségnek, melyet József főherczeg ő fensége négy alkalommal, midőn Gyulán időzött meglátogata és magas megelégedését nyilvánítván azt mondá : »Vajha őseink is a múltból megmentették volna azt, a mit lehetett, mily gazdag lenne most történelmünk,« Másodrendben egyletünk legszebb feladatának tekinti, egybekötő kap- csúl szolgálni a megye értelmiségének az eddig egymástól szétválasztott szellemi erőknek egy közös eszme, közös czél egyesülésére a közművelődés terjesztésére, mit leginkább felolvasások és évkönyv kiadása által vél és remél eszközölhetni — fejtegetésével a közönség tanulékony szellemére jótékonyan hatni.

Betekinteni a nyilt mennyekbe :

Bűvölő szemed szép tükörébe,

Melyben, mintha az örökéletnek Elolthatatlan, szent tüze égne 1

Karjaid közé fejemet hajtva Almadozni a végtelenségig,

Kern érezve mást, csak a jelennek Üdvbe ringató, hő érzeményitl

Puha kezecskéd' kezembe fogva Ábrándozni a jövőnek titkán,

Mely mi számunkra — sejti a lelkem — Boldogságot és üdvöt hoz csupán 1

Es elvonulva a külvilágtól,

Elrejtőzni egy csöndes, kis lakba;

Csak szerelmünket vinnők be oda,

Minden más érzéBt ide-küun hagyva! —

Óh, mi’ üdv lenoe számunkra a lét!. . .

.... De h * liga, szivem ! Ne álmadozzáll Szerencsétlenebb rab vagy te — sokkal A lekötözött Prometheusnál!

Meteor*

Csa/taJsépeDsz.

(Részletek a „Szabadságharca emlékeinek* kiállításából.)

Sok jelenet maradt megörökítve nemcsak írásban, de képben is a dicső napokból. Megannyi emlék, melyeket a kegyelet híven őríz.

A nagyérdekü kiállításon, mely a sza- badságharcz emlékeit összegyűjtve, méltó zarándokhelye úgy a főváros hazafias népének, mint a fővárosban megforduló minden vidékinek, kiváló helyet foglalnak el a csataképek.

Számos egykorú festmény, domborművű kép, metszet és rajz örökíti meg a szabadságAzon pártolás, melyben az egylet a megye közönsége részéről már eddig is részesült, a legszebb reményt helyezi kilátásba, de óhajtandó is, hogy megyénk mindén hű fia, minden hű leánya, kiket az isteni gondviselés szellemi vagy földi kincsekkel megáldott, pártolója legyen nemes törekvésünknek, minden egyleti tag évi illetékét pedig pontosan fizesse be, hogy igy a kiadandó mnnkának költségeit fedezni képesek legyünk.

Munkára fel tehát kedves honfitársaim ! a tehetséget, melyet az isteni gondviseléstől nyertek, szorgalom és mnnka által kamatoztassák az emberiség javára, évenként áldozzanak pár forintot Békésmegye szellemiségének emelésére! Ne legyen senki, kinek Isten jó módot adott, hogy megtagadja a társulatba való belépését, filléreivel a közművelődést előmozdítani.

Ha mindenki annyit tesz amennyit tehet, boldog lesz a nemzet, közművelődési egyletünk is, csak úgy lesz erős és élet képes, ha egyletünk minden tagja tehetsége szerint megteszi azt amire képes.

Mindent amit megmenthetünk, vagy létre hozhatunk ma, a jövő nemzedék részére az első sorban Békésmegye elidegeníthetetlen tulajdonát fogja képezni.

Régész- és közművelődési egyletünk a megye szellemi életének felfrissitője a közművelődés leghatékonyabb tényezője.

Azért, hogy az érdeklődést egyletünk előmozdíthassa a megye községeiben vándorgyűlést felolvasásokkal szokott tartani, mely alkalommal egyletünk tudományos és művészeti irányát és törekvéseit a megye minden közönségében megismerteti.

Engedjék meg tehát tisztelt honfiak és honleányok, hogy én örömünnepnek mondhassam a mai napot Szeghalom közönségére és közművelődési egyletünkre egy iránt.

Egyletünk zászlójára irt eszmék diadalának egyikét üli ma, mert megyénk virágzó községét Szeghalmot szent ügyünknek megnyerte, polgárait velünk egyesülve egy közös czél felé törekedni velünk együtt haladni örömmel látja.

Ünnepet ül Szeghalom közönsége is, a szellemi haladás legszebb ünnepét, mert a meleg rokonszenv nyilvánulásai között fogadja körébe a megye közművelődésének felvirágzásra működő egyletünket.

Minden haladás mondja a nagy hazafi gr. Széchényi István „Csak annyiban üdvös, amennyiben szellemi alapon nyugszik.“

A valódi műveltség czélja, tehát mely után egyeseknek úgy mint nemzeteknek törekedni kell az emberiség szellemi fejlődése, ez egyletünk feladata.

Kérem azért a tisztelt közönséget, nyújtsanak ezen szent és nemes czél eléréséhez nekünk baráti munkás jobbot.

E megyének minden gyermeke, ha csak egy homokszemet bozand a közművelődés szent templomának felépítéséhez, úgy dicső, hatalmas, erős és nagy lesz. Adja Isten, hogy úgy legyen.

Békésvármegye közigazgatási bizottságának folyó évi október hava 12-én tartott rendes üléséről.

Jelen voltak: Reiszig Ede főispán elnöklete alatt Jancsovics Pál alispán, Dr. Fábry Sándor főjegyző, Oláh György főügyész, l)r. Kovács István főorvos, Gaszner Pál kir. pénzügyigazgató, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. mérnök mint az állam építészeti hivatal főnöke, Stienecker Gábor kir. mérnök mint a gyulai folyammérnöki hivatal főnöke, Zlinszky István közgazdasági előadó, Hoffmann Mihály, Kalmár Mihály, Szucsu Béla, Keller Imre, Dr. Zsilinszky Endre, Dr. Hajnal István, Ladies György, Vidovszky János, Jancsovics Emil és Horváth Károly bizottsági tagok.

Mindjárt az alispáni jelentés után, Reitzig Ede főispán előre bocsátva, hogy ő a megyében

harcz csata-jeleneteit. Történelmi érdekű emléktárgyak ezek mind.

Megelevenednek szemünk előtt a bevezető harezok, melyeket vérkeresztségben még nem részesült honvédeink vívtak a ráczokkal, i848. julius u-én kapták a szerbek az első leczkét Yersecznél, hol vad futásban kerestek menedéket. E csataképhez sorakozik a rácz Knicanin tábornok és seregének úgy domborművű, mint színezett képe, melyek a római sánczoknál állást foglalt pártütők táborát ábrázolják nagy hűséggel. Meg van örökítve az i849.junius 7"ki csata is a masán- czoknál, mely egyike volt a legvéresebbeknek.

Az i848. deczember 30-án vívott modri csata több részletét ábrázolták kőnyomatú s színes rajzok. A reánk végzetes kimenételü csatát Perczel Mór tábornok 5620 ember és 2* ágyúval vívta Jellasich 16,000 embere és 52 ágyúja ellen. Azonfelül az ellenség készület- lenül lepte meg a magyar sereget, „Moórnál is hősiesen harczoltak a mieink“ — mondá aj napokban a kiállításon Klapka tábornok — csakhogy kevesen voltak.“

Egész sorozata a képeknek tünteti fel Schlick osztrák táb jrnok téli hadjáratának részleteit. A verpeléti, tarczali stb. ütközetek sokszorosan meg vannak örökítve porosz-német forrásból. Úgy látszik, Schlick valódi reklám- generális volt, ki nem késett az utóvilág számára különböző harczi poziturákban hátrahagyni arezmását, mert az bizonyos, hogy az ö alakja hűen van mindenütt fényképezve.

Az erdélyi oláhok kegyetlenkedését Sze- rernley rajza után, a magyar emigránsok által kiadott s a zalatnai vérfürdőt ábrázoló képe

tükrözi vissza. i848. október 24-én mészároltak le a móczok 64o zalatnai menekülő lakost. Ez igen ritka kép, miután a német kormány minden példányt megsemmisített, melyet csak megkaparithatott.

Bem erdélyi hadjárata sem maradt meg- örökitlenül. Győzelmes vonulása közben Kolozsvár felé megtámadtatván, a támadást visz- szaveri s eközben esik el Geramb osztrák alezredes, mely jelenet képben látható. — Az 1849, márczius 2-án vívott győzelmes medgyeai ütközet, Nagy-Szeben ostroma és bevétele Bem által, szép rajzok. Megragadó szépségű s pompás kivitelű olajnyomat „Bem a piskii hídon.“ Itt vívták honvédeink a leghíresebb kitartással küzdelmüket 1849. február 9-én. Reggel 8 órakor kezdődött a csata, melyben Puchner vezérlete alatt 11,000 osztrák katona 4o ágyúval harczolt Bem 7700 embere és 28 ágyúja ellen. Délután 4 órakor már futásnak kezdtek eredni honvédeink, de Bem szava, ki megállásra hivja őket, a Sztrigy felett elvezető hídnál, s ki felkiált: „ha a hid elveszett, Erdély is elveszett*, újra támadásra vezeti őket. Es mire beállott az alkony, a császáriak teljesen visszaverettek.

Az 1849. február 5-én vívott branyiczkói ütközet a szabadságharcz egyik legfényesebb fegyverténye s gyönyörűen van vissza is adva. Görgei maga írja: „Branyiczkót megrohanni, akkor annyit tett, mint a bikát szarván ragadni.* De seregére nézve a branyiczkói harezot a „lenni és nem lenni* kérdéséinek tartá, mert mögötte is ellenség állt, előtte pedig Schlick egy megedzett és bátor hadsereg élén. A feladat hősiesen lön meg-