Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

31-ik szám

Gyula, 1891. augusztus 2-án

X. évfolyam.

Szerkesztőség:

1 Főtér, Dobay János ke- ; reskedése, hova a lap i szellemi részét illető közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak \ viasza.

Előfizetési díj:

• Egész évre . 5 frt — kr. j \ Félévre ... 2 » 50 »

: Évnegyedre .1 » 25 »

' Egyes szám ára 10 kr. )*

aé

__ .. ........................»<

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3DoToa<37' János.

Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr.

r»*rS>únv>rSiy1

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. $z. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bemeit fürdö-uteza 4. sz. Maasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési

irodáiban, a szokott előnyős árakon.

Az alföldi munkások állapota.

Az aratás országszerte nagy részt befejezve és a kasza pengése elnyomta a puskaropogás zaját. A munkások dolgoznak és a legnagyobb tisz tességben feledésbe megy a lelketlen izgatok csábitó szava, elhallgatnak az erőszakos igények és helyreáll magától a rend.

A szocziális bajok orvoslásánál úgy kell eljárni, mint az okos orvosnak, a ki műtétbe nem fog. a mig a szervezetet láz emészti. De ha ismét beállt a rendes vérkeringés, keresni kell a baj okát, s oda kell alkalmazni a bajt fészkesből kiirtó gyógyszert, ahol gyökere, eredeti forrása rejlik.

Az alföldi munkások ügyével komolyan pem lehetett foglalkoznunk, a mig a szenvedélyek dühöngtek. A megyei kormánynak erélyesen kellett fellépni és megfékezni azokat, akik romboló hatalommal támadtak a társadalmi rend és a törvényes intézmények ellen. Érezni kellett a felzendült tömegnek a hatóság hatalmát. Be kellett látnia, hogy nem ő szab törvényeket a társadalomnak. hanem csak a megillető helyét foglalhatja el a társadalomban a fennálló jogrend alapján.

Azt hisszük ez megtörtént. Vérző szívvel gondolunk a szerencsétlen áldozatokra, kiknek talán legnagyobb bűnök a tudatlanság volt. Ellenben szeretjük megfenyítve látni azokat, kik a szegények tudatlanságát felhasználva s ezzel visz- szaélve, legalább közvetlen okozói lettek a gyászos eseményeknek. Az emberi igazságszolgáltatás gyarló, s alkalmasint ép az értelmi szerzőket, a legnagyobb bűnösöket, nem fogja elérhetni.

De nem a megtorlás az, a mire elsősorban gondolunk. Czélunk a gyógyítás, s óhajtásunk oly viszonyok előidézése, melyekben azok a szomorú események nem ismétlődnek.

Mindenek előtt egész tisztán kell látnunk a bajok okát. A közvélemény hasonló, vagy csak rokontermészetü mozgalmakra szeret egy jelszót alkalmazni. E jelszót ráhúzza az eseményekre,

1 áliláe

Dicső pálya.

Sok nemes pálya vau e nagy világon, Mely elismerést és babért terem;

Hogy tanítóvá tettél, neved’ áldom — Halaiéit szívvel, édes Istenem I Dicső e pálya, ámde lelket kíván,

Mely a szép munkán fénylik és ragyog; Mely megmutassa — a szívekbe Írván : En semmi más, csak — tanító vagyok I

Embert nevelni az emberanyagból, Kiművelni a szívet s az elmét;

Szólni az észhez : „Ébredj fel ha alszol I“ S a szivbez: „Nyisd fel bensőd rejtekétl“ És lankadatlan kitartás, türelem. Próbakövével megnyitni a zárt,

Hogy szabadulva — kitörjön a szellem S érzelmek raja, mit magába zárt 1

Dicső hivatás és feuséges pálya,

Szívet és lelket égbe emelő !

Ki útaidat szív a lélekkel járja:

Annak ajkain sohse’ tör elő Zúgolódás és keserűség hangja ;

Az minden lépteu örömet talál S ha aggottan e pályát odahagyja:

Lelke e térre vissza-visszaszáll 1

Az emberiség dicső Megváltója E rögös pályát felmagasztalá,

Az írás szava azt hirdeti róla,

Hogy éltét nekünk például hagyá Kövessük hát a Mester nyomdokait Ezen a dicső, magasztos pályán,

Légyen vezérlő szövétnekünk a Hit,

Mit nekünk hagyott, a mennybe szállván I

Tanitó 1 óh, légy hát büszke e névre, Mert nincsen ennél, nincs szebb nevezet I

gyakran tévesen és helytelenül. Az alföldi mun kés mozgalmakra is rá fogták a szoczialisztasá- got, anarchizmust és mit tudjuk még micsoda latin végzésü veszedelmet, a mi pedig nézetünk szerint egyáltalában nem illik rájok.

Az alföldi munkások nem szoczialisták, sőt sejtelmök sincs arról, hogy az mi fán terem. A munkások egyesületi törekvése nem bir semmi rokonsággal a külföldi mintákra szabott „szek- cziókkal“, a nemzetközi szoczializmus szervezetének legutolsó gyürücskéivel. A mostani zavarok folytatásai százados úgynevezett paraszt Iá zadásoknak, melyek többnyire helyi okokból törtek ki, s többnyire ugyanazon megyékben, ahol most dúltak, hiszen e megyék ugyanazok, melyekből a maga idején Dózsa toborzottá derék hadának zömét.

De még csak a közönséges strike-kal sem hasonlíthatók össze. Az összebeszélés esetleges, a munkások nem tagjai egy szervezett testületnek (mint p o. az angol trades-unio, vagy a német „Gewerkschaft“), melynek előre kiszámított és határozott czéljai vannak, hanem a tömeg összeverődik, mert sok elégedetlenség felhalmozódott, s mert bujtogatók hazug hirek terjesztésével felizgatták a nép kedélyét. A ki tehát az alföldi munkásmozgalmakat szocziális jellegüek- nek tartaná s rájuk az ismert, persze csekély hatású gyógyszereket akarná alkalmazni, az keserűen csalódnék. Időt és erőt pazarolna, de eredményt nem érne el.

Az alföldi munkásnak a helyzete azokban a megyékben, ahol a zavargások leginkább tért foglaltak, valóban sajátságos, tanulmányozásra méltó és gondos ápolást igénylő.

Megyénkben is a birtokviszonyok nem éppen szerencsések. Vannak jelentékeny nagybirtokok, vannak megkötött uradalmak s van tekintélyes parasztbirtokos osztály. Ellenben igen kevés az 500 holdnyi birtokig terjedő birtokososztály. Viszont igen nagy a teljesen birtoktalan, proletár földmivelő-osztály, mely napszámból, földmunkából és főkép az aratási munkából él

A nagyváradi vár ostroma.

A ma már csak katonai laktanyának használt váradi vár a történelem tanulsága szerint mint nevezetes erősség szerepelt régebben ; a ma már több helyen omladozó várfalak golyók záporával daczoltak a hajdan korban; a még most is látható vársáncz, mely ma már békés polgároknak s katonáknak egyaránt gyalog utat ad, s zöldelő füvén nem egyszer borjak s lovak legelésznek: egykoron vízzel borítva, meghiüsitá az ozmán fegyverek diadalát, nehéz akadályt gördítvén a várat ostromlók elé.

Lebbentsük föl azért a feledés fátylát, mely e vár múltját takarja; az idő vasfogától porladozó kő: és tégladarabok újuljanak meg lelki szemeink előtt; hangozzék az eskü szava, mely a várőrség ajkán kél; bömböljenek az ágyúk, csattogjon a fegyver; a várvédelemben tűnjék föl előttünk egy másik Eger.

A nagyváradi vár ostroma i66o-ik évből nem ismeretlen a történelemmel foglalkozók előtt. Budai Ezsaiás „Magyarország histó- iája“, Szilágyi Sándor „Erdély története“, és ezeken kívül számos egyháztörténelmi és Ma gyarország történelmét tartalmazó müvek említést tesznek az imént jelzett fontos történelmi eseményről. Azonban oly részletesen leírva a nagyváradi vár 1660-ik évi ostromát,

Ez utóbbitól várja a téli szükségletei fedezését, minthogy télen többi kereseti ágai nem jövedelmeznek, házi- vagy egyéb ipari munkát nem ismer.

A nagybirtokosok gazdaságukat gépmunkára rendezték be, I ezt igen helyesen tették; nagybirtokos ma már csak úgy versenyezhet, — csak úgy bírhatja meg a reá is nehezedő közterheket, ha gazdaságában felhasználja a takarmány vívmányait. A gép versenyez az emberi kézzel, s a mig fokozza az erősnek, a tőkegazdagnak hatalmát, addig még gyengébbé teszi a gyengét. A nagybirtokos többnyire jó munkaadó. Jobban fizet és humánusabb a bái ásmódja. Ellene a napszámosnak az alföldön kevesebb volt mindig a panasza I nem is ellene fordult a mozgalom.

Rendszerint még jobb munkaadó a kisbirtokos, az 5—600 holdas ur. — Ez közelebb áll munkásaihoz, közvetlenül érintkezik velük, ismeri őket személyről, névről, s ismeri bajaikat, a miken, ha csak teheti, szívesen segit. Használja a munkát, de nem éli ki a munkást.

Van azonban jelentékeny és jómódú pa- rasztbirtokosság. A parasztbirtokos nemzetgazdá- szatilag kétségkívül kitűnő földművelő, de társadalmilag % hatása sokkal kevésbé kedvező. A napszámos, a mezőgazdasági munkás könnyen meghajol a birtokos ur tekintélye előtt, mert annak fölénye fölötte nem csupán a nagyobb vagyonban, hauem a magasabb műveltségben is nyilvánul. Az ur tekintélye nem fáj annyira, mint a hasonrangú parancsszava. A parasztbirtokos maga is dolgozik egy sorban fizetett munkásával, közvetlenül felügyel munkájára, nem ismer elnézést vagy könyörületet, kevésbé szánja szenvedéseit s a szó szoros értelmében a legvégsőig kihasználja bérelt munkásának munkaerejét.

A munkaadóknak ez az osztálya az, amely ellen legközvetlenebbül védekeznek az alföldi mezőgazdasági munkások. Erőszakos fellépésük kárhoztatandó és megtorlandó. Helyzetük azon- * 1

ban sok tekintetben méltánylást érdemel. Az ipari munkás munkanapja 10—12 óráig tart. A mezőgazdasági munkásé, a háromszori pihenést: reggeli, ebéd és ozsonnát beleszámítva, napkeltétől naplementig. E munkanap tarthat esetleg 15—16 óráig, tehát oly hosszú ideig, hogy azt az emberi szervezet csak erőkopással birhatja ki. A munkanap hosszát tisztán a munkaadó szabja meg, s maga is a munkában részt vevén, betöltését szemmel tartja. A munka jutalmazásánál szintén szűkkeblűbb, fukarabb, mint az úri munkaadó. Apró cselfogásokkal igyekszik megrövi- diteni munkásait, oly cselfogásokkal, melyeket munkásai, minthogy észjárásuk ugyanazon nyomon jár, felismernék és fájdalmasan eltűrni kénytelenek. — Szóval hatalmat gyakorol, mint egyenlő egyenlők fölött, tekintélyt akar tartani, amely csak vagyona révén szereztetett, s amit sem tisztelet, sem kegyelet nem támogat.

Ez az alföldi munkások állapota. Ezen nem szocziális gyógyszerek segíthetnek, hanem mélyebb, a birtokviszonyok rendezésével összefüggő bölcs rendelkezések.*)

Kisgazdáink helyzete és annak javítása.

Általánosan érezhető ama hiány a kisgazdáink körében, hogy nem képesek lépést tartani a kor haladásával, hanem ugyanazon stádiumban marad rendszerük, gazdálkodási modoruk, mint évtizedekkel ezelőtt volt. Pedig ama alacsony ár, a melyet ma a gazdasági terményekért fizetnek és a nagy konkurrenczia, kell, hogy arra ösztönözze őket, miszerint arra törekedjenek, hogy a hasznosat a czélszerüvel egybekötve, jobbat és nagyobb mennyiséget csekély áldozatok árán termeljenek. Éppen ezzel az ellenkezőt tapasztaljuk. Kisgazdáinkat napról-napra nagyobb anyagi terhek rójják, daczára annak, hogy igen sok áldozatot hoznak, jövedelmük kevesbedik s kiadásaik napról napra nőnek.

A mezőgazdasági és közgazdászati szaklapokban elégszer hangoztatták, hogy itt volna már az ideje annak, hogy ez állapotokon változtassunk és tegyünk valamit földünk népe érdekében,

*) Jóllehet e czikk Csanádmegye székhelyén, Makón jelent meg, de teljesen azonosnak mondhatók viszonyaink, igy átvételét czélszerünek látjuk. Szerk.

Őrizd e nevet, hogy szégyen ne érje;

Hidd el, e pálya az égbe vezet!

Hogyha nyomorral küzdesz is bár rajta,

Ha több tövisét, mint rózsát terem :

Jutalmadat az öntudat megadja,

És áldás lesz majd szép emlékeden I

Jámbor Lajos.

mint ez a nagyváradi ev. ref. egyház birto- aában levő kéziratban — még pedig Keresztesi Józeef nagyváradi ref. lelkész sajátkezű Írásában — olvasható, én legalább sehol nem láttam, létezéséről tudomással nem bírok.

E körülmény szolgál indokul arra, hogy a hivatolt kézirat alapján, melynek mint bekötött könyvnek teljes czime ez : „A NAGYVÁR ADI Reform. Ekklésiának PROTOCOL- LUMA mellyet Midőn Ama Hatalmasan Uralkodó Rómái Császár és Magyar Orsz. Királlyá a FELS. Ildik JÓ SÉFTŐL Kegyelmesen megengedtetett Vallásbéli szabadságnak kedves Gyümölcseivel, ezen Ekklésia is I23 esztendőkig tartott Lelki Éhsége után — MDCCLXXXIV-dik Észt. Első napján élni kezdett volna: Készíttetett a végre : hogy ebbe

1- o A régi Váradi Ekklésiának állapotja, Papjainak s Professorainak nevei, és annak elpusztulása.

2- 0 Másodszori Fel-állásának Históriája.

3- 0 Documentum Levelek, Adnexumok

4.0 Az Ekklésiai közönséges végzések.

5- 0 Percepták, Erogatiők, Curátorok, szám-adásaikkal.

6- 0 Az UR’Asztalához való edények, és más jószágok.

7- 0 A’ Papoknak* Oskola Mestereknek s Cántoroknak neveik.

8- j Vasárnapi Alamisnák.

9 o Communióra való Kenyérnek ’s Bornak adói és minden meg-tartásra méltó Dolgok, a következendőknek Hasznokra s tanúságokra szorgalmatosán bé-irattassanak.

Mellyeket is hűségesen feljegyezni elkezdett

KERESZTESI JÓSEF

A n. Váradi Ref. Ekklésiának ismét fel állása után

első L. Tanító 1784-dik Esztendőb.“

közöljem e nevezetes esemény leirását, u-gy miként ezt különösen az imént említett „Keresztesi Krónika* nyomán egybe állíthatnám. — Előre megjegyzem azonban, hogy Keresztesi József kéziratában nem lévén emlités arról, hogy a vár ostromára vonatkozó adatait honnan merité, az általa használt kútforrások- ról számot adnom nem lehet, de az írónak — munkáiból látható széles képzettsége, komoly, alapos, szorgalmas volta — történelmi hűségről tanúskodó egyénisége kezesség előttem, hogy szorgos kutatás, komoly tanulmányozás érett gyümölcse gyanánt tekintendő az 6 történelmi munkája, melyet mint kútforrást használok föl jelen alkalommal, csak alig pár ad'a- tot merítve Szilágyi Sándor „Erdély történetéből.*

Ezeknek előrebocsátásával térjünk át a történelmi események tárgyalására.

Ezen időben az erdélyi fejedelmek török fenhatóság alatt lévén, ennek beleegyezése nélkül harczra nem kelhettek, mindazonáltal II. Rákóczy György erdélyi fejedelem 1657-ben Lengyelország ellen hadat indított, mint a svédek szövetségese.

Bár kezdetben kedvezett fegyverének a szerencse, s már az ország fővárosa is kezébe jutott, de csakhamar az ellenség kereszttüzébe szorulva, seregének nagy része a csatatéren veszett el, az életben maradtak pedig Krímbe, tatárfogságba hurczoltattak, s maga a fejede-