Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-26 / 30. szám
•lO-ik S2ám Gyula, 1891. julius 26-án X. évfolyam. ii Szerkesztőség: í (1 Főtér, Dobay János ke- - i; reskedése, hova a lap ?| t szellemi részét illető köz- •; (' lemények intézendők. i1 < Kéziratok nem adatnak I» vissza. V Előfizetési dij: ,1; | [ Egész évre , 5 frt — kr. s [ <| Félévre ... 2 » 50 » j[ Évnegyedre . 1 » 25 > 1| !í Egyes szám ára 10 kr. í; Társadalmi és .közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDcfb&3r János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein tíernát fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein s Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Gyula, julius 26. Lapunknak, mint legkülönösebben helyi lapnak hivatását teljesítjük, midőn a bennünket közvetlen érdeklő városi ügyekkel foglalkozunk, s foglalkozunk különösen akkor, midőn erre magunkat a megtörtént tények által feljogosítottnak érezzük; — kötelességünk éz annál is inkább, hogy a fogalmakat, melyeket gyakran megfonto- latlanság s egyéni ellenszenv, a meggyőződés mérlegelése nélkül szül — tisztázzuk. A tegnapi képviseleti közgyűlésen sajnosán kellett meggyőződnünk ismét arról, hogy a képviselők a város anyagi viszo- nj'ait érdeklő vitális ügyben alig egy negyedrészben jelentek meg ; és megjelentek azok, a kiknek megjelenésére kevésbbé számítottunk, és meg nem jelentek azok, akiknek — ismerve viszonyaikat — módjában lett volna megjelenni: a legtöbb adó alapján jogosított városi képvisolők, kiknek pedig tekintélyes része az értelmiséghez nemcsak számítja magát, hanem oda tartozik is. Hogy a többnyire földművesekből álló választottak is kevés számban jelentek meg, azon nem csodálkozunk, mert a folyton tartó mostoha időjárás azokat fokozott munkásságra készteti takarási munkáik végzésében, de egyáltalában közügyeinkben nem biztató azon közöny, a melyei képviseleti gyüléseinkrőli elmaradásukat azok illusztrálják, a kik, különösen még szombati napokon is elmaradásukkal tündökle- nek; — és még különösebben tűnik fel az, hogy maguk a képviseleti joggai felruházott tanácsnak tagjai is — kik pedig a városházán hivatalaikban vaunak — nem csak a gyűléseken nem jelennek meg, de ott hol véleményüket szavazás által nyíltan érvényesíteni kellene, sem jelennek meg. Egy különös jelensége képviseleti közgyűléseinknek az is, hogy a mit már elő zőleg hónapokkal képviselőink sokkal naSzeretlelc... Szeretlek, édes angyalom I Megint csak ezt kell vallanom; Mint egykor, zsenge lánykorodban, Nevedre szivem vágyva dobban. De most szerelmem még nagyobb, Százszor szerelmesebb vagyok; Tíz év minden tözét — egészen Megifjodón — egyszerre érzem. Sóvárgom első csókodat És szívem hűséget fogad, — Ábránd világa, tiszta égbolt: Föléled újra mind, mi szép volt. Látlak mint méla árva lányt; Nem kérdezem : mi fáj? mi bánt? Megértelek, szivemre zárlak És búcsút intek a világnak. Van kis szentélyem, otthonom — És te velem jösz, angyalom I Megnyílhat az örvény alattam : Oltárom lángja olthatatlan. Kapoosnak a gyönyör kevés; Csalódás, bánat, szenvedés Forrasztnak úgy két lelket ÖBsze, Hogy nincs a szárnyuk megkötözve. Ah, én használtam szárnyamat I Ha jött a kéjes pillanat: Égi múzsát, földi szerelmet Együtt találtam én tebenned. Szerelmem és költészetem Te voltál és te vagy nekem; gyobb számban megjelenve, egyhangúlag határozattá emeltek, most kevesebb számban együtt lévén, egy részük ellene volt; hogy miért? azt ők tudják s egyáltalában nem kívánunk véleményük szabad nyilatkozatába avatkozni, de hogy egy tárgy felett ma igy, holnap meg másképen gon dolkoznak. az nézetünk szerint nem egyez- tetheto össze egy város közügyei vezetésének élén álló testület tagjainak hivatás- szerű méltóságával, nem mutat a felvetett kérdések feletti komoly gondolkozásra, s e kérdések előzményeinek tanulmányozására, vagy azok figyelemben tartására; mert ha az előző határozatok figyelemben tartatnak, s azok komolyan mérlegeltetnek, lehetetlenség a döntő perczben megoszlott szavazásnak előállani. Éppen igy vagyunk a tegnapi közgyűlésen felmerült második tárgygyal, a körgát kérdésével is. A körgát kérdése már 1876-ban, de különösen 1878-ban lett felszínre hozva, nem önként, valakinek jó kedvéből, hanem a felmerült — és mi több, rajtunk kívül álló — viszonyok hatása által; sokat tanácskoztunk felette, nem- egy, hanem több terv készíttetett, egyik hosszabb, másik rö- videbb vonalon, egyik drágábban, másik olcsóbban, s midőn végre nagy gondolkozás és vajúdás után egy jól megfontolt, az eddig felmerült tervek közzül méltányos költségűnek mondható terv lett nemcsak elfogadva, hanem felsőbb hatóságilag is jóvá hagyva: újra kezdeni akarjuk ott, a hol a tervezés kezdetén voltunk s beakarunk avatkozni egy oly szaktudomány elméletébe, a melynek sikere még szakférfiak képességét is próbára teszi; s igy történt, hogy, a midőn inár a bevégzett s jóváhagyott körgát építési terv tekintetében bevégzett ténynyel állottunk szemben, midőn már a szükségelt költség beszerzése is bevégzett tényként állt előttünk, s csak az a kérdés került tárgyalás alá, hogy ki legyen jogosiAsszony, te mennynek folytatása! Eszmény, te maló perez varázsai Szeretlek, a tied vagyok, Szivedben élek és balok; Örök szerelem mámorának Habján nyiló rózsáin, csodállak 1 Oh édes ajkak 1 szép szemek 1 Vérem lobog, szivem remeg; Úgy érzem, a hegycsúcsra értem: Nem juthat magasabbra éltem. Nem, nem lehetek boldogabb 1 Melyről álmodtam : ez a nap ; Szeretnék most megsemmisülni, Lángok közt az égbe repülni. Rudnyánszky Gyula. Irmuska. I. Legelőbb egy majálison tűnt fel nekem. Akkor még inkább csak szeretett volna nagynak látszani, de valósággal csak gyerek volt. Szép volt. Úgy ragyogtak a szemei, hogy az ember alig birt beléjök tekinteni, csókolni való volt a szájacskája, ha nevetésre fakadt, pedig minden lépten arra fakadt. Nagyon jókedvű teremtés volt. Talán még legjobban állott neki az a rövid haj, mint a milyennel az angyalkákat festik a piktorok. Úgy gyönyörködtem benne, vágyódtam hozzá, megfogni kicsi, rózsás kacsóit, megsimogatni selymes arany haját, belemélyedni nefelejtskék szemeinek ragyogásába, hallgatni ezüst csengésű kaczagását, azután az ölembe venni s összevissza osókolni rózsapiros arczáit, gödrös tott a már jóváhagyott összeget felvenni: ismét fel vettetett a kérdés: hát ha másképpen is építhetnénk s nem lenne annyi pénzre szükségünk ? Gazdálkodni, s a drágább helyett a jutányosabbat elfogadni, az minden városi képviselőnek elengedhetlen kötelessége ; de midőn a mai bevégzett tényekkel állunk szemben, akkor a bevégzett tényeket újra kezdeni nagyon is inpraktikusnak tartjuk, s az egész eljárásban nem látunk mást, mint az egyik gyűlésen elhatározott dolgoknak, a másik gyűlésen a napirendről levételének megkísérlését s ily módon nem akaródzó maradó politika követését. Dobay János. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának f. 1891. év julius hava 20-án tartott rendkívüli közgyűléséről. A körülbelöl 50—60 bizottsági tag részvétele mellett Reiszig Ede főispán, elnök szívélyes üdvözlése után a közgyűlést d. e. V4IO órakor megkezdette; mindenek előtt azonban elnöklő főispán, mint kormánybiztos, rövid szavakban, a megye közönsége előtt ecseteli, a legközelebb megtartott körútja alkalmával nyert tapasztalatát, különösen a munkás mozgalmakra vonatkozólag, melyet tökéletesen megnyugtatónak jelez, mely kedvező eredményt az illető vármegyei tisztviselők, buzgó tevékenységének tulajdonit, s különösen elismerését nyilvánítja az orosházi járási tisztviselők eredményes tevékenységűk felett. A tárgysorozatban felsorolt ügyek közül, a k.-tarcsai-k.-ladányi sebes-körösi híd, és Soeude- rop vasúti vállalkozó kérvényének ügye adott alkalmat hosszasabb és élénkebb vitára, mig a többi ügyek mind egyszerűen, az állandó választmányi határozati javaslat értelmében nyertek elintézést, ugyanis a lí.-Tarcsa-k -ladányi sebes-körösi hid újra építési költségeihez, hozzájárulás kérdése ügyében 13 ellen — 37 szavazattal kimondja a vármegye közönsége, hogy erre, a vonatkozatos vízügyi' törvények érteimé ben nem kötelezhető, — azonban méltányossági szempontból ezen czélra — a vármegyei közúti alapból — segélyképen 2'2 ezer frt megszavazta- tik, annak megjegyzésével, hogy ezen határozat jövőre nézve precedensül nem szolgálhat. A vármegye alispánja — miután ez ügyben — csakis méltányossági szempontok és nem törvényszerű érdekeltségi követelmények jöhetnek szóba, elégnek tartaná csak 12 ezer frt megszavazását, mig Dr. Hajnal István bizottsági tag, elégnek tartaná, ha a vármegye közönsége nem határozná meg a segélyezési összeget, hanem csak annyit mondana ki, hogy az újra építési költségek ys részével járul hozzá, ellenben Beliczey Rezső bizottsági tag, különösen tekintettel arra, hogy a közúti alap már is túl terhelve van, ugyany- nyira. hogy kölcsönhöz kell folyamodni, a reája nehezedő kötelezettségek teljesithetése végett, — ezen hid költségeihez való hozzájárulását, egyáltalán megtagadandónak tartja. A közúti törvény 24. és 25. §§-ai alapján alkotott vármegyei szabályrendelet módosítása, illetve tanulmányozás utáni átdolgozása végett egy bizottság küldetik ki, a vármegye alispánjának elnöklete alatt, mely bizottságba beválasztattak: Keller Imre. dr. Hajnal István, dr. Fábry Sándor és |Haviár Lajos bizotts. tagok, oly utasítással küldetett ki a bizottság, hogy a módosított szabályrendeletet a legközelebbi őszi közgyűlésre mutassa be. A vármegye alispánjának előterjesztésére engedély adatik arra nézve, hogy a közúti alap részére a vármegyei jegyzői nyugdíj alapból rövid lejáratú 100,000 frt 5% kölcsön átvehető legyen, mely határozat kellően meghirdetés után, jóváhagyás végett a belügyminiszterhez fog felterjesztetni, egy alkalommal felhivatott a vármegye alispánja, hogy a vármegye alapokat terhelő — költségvetés keretén túli kiadásokról, a legközelebbi közgyűléshez egy részletes kimutatást készítsen és terjessen be. Az 1876. évi XIII. t.-cz. 115. §. a. pontjában megállapított illetékességnek a községi bírákra való ruházása tárgyában alkotott 1876. évi szabályrendelet, vármegyei főispáni felterjesztés alapján leérkezett belügyminiszteri rendelet ér- telmébon oda módosittatik, miszerint a cselédek és mezei munkások ügyeinél felmerülő vitás ügyek feletti ítélkezés az illető járási főszolgabi- rák feladata leend, azon megjegyzéssel, hogy a panasz felvételek az illető községi elöljárók által megtehetők, kik azt elbírálás végett tartoznak a járás főszolgabirájához beterjeszteni. A vármegyei árvaszéknek azon előterjesztése, mely szerint jövőben, oly helyeken, hol az ingatlanok még egyénileg telekkönyvezve nincsenek, kiskorúakat érdeklő hagyatéki ügyekben esetleg felmerült tartozások, zálogjog bekebeleállacskáját, vérbe borúit ajkait, hófehér szü- zies homlokát, de nem mertem, mert már nagyot mutatott, pedig még igazán csak gyerek volt, teste, lelke, kedélye gyerek — ártatlan gyerek. Mikor meghívtam tánczolni, lángba borult az arcza, ebből is látszott, hogy még milyen naiv. Mikor kezdtem hozzá beszélni úgy, a mint gyerekekkel szokás, felbigygyesztette ajkait, durczásan félre fordította fejecskéjét, nem szólott egy szót sem, tisztán látszott hogy még milyen gyerek. Hanem mikor elkezdtem előtte, mint a mai kor hölgyei előtt a mai kor dandyj-ji szoktak, egy csomó léhaságot, semmiséget összevissza beszélni ábrándokról, csillagokról, holdvilágról, teremtő Istenem 1 még a szerelemről is : akkor neki indult az arcza, csevegett, nevetett, pajzánko- dott, incselkedett. Mindjárt észrevettem, hogy a mai kor szellemében van nevelve, de azért mégis csak gyerek volt, negélyezte a nagyot 3 ez olyan jól állott neki. Nem akartam hinni, de éreztem, hogy szeretem ezt a kedves kis teremtést (mint gyermeket), éreztem, hogy valami édes melegség ömlik el szivemen, ha szemeibe nézek, iá látom arany haját, rózsás arczát, gödrös illát. Észrevette ezt a változást rajtam, (a mai tor leánya volt), merően reám nézett azzal a ■agyogó szempárral és egy nagyot kaczagott nint egy csintalan, bohó gyerek. II. tűkkel adták tudtára az egész városi közönségnek, hogy a színészek új operettet adnak, új primadonnával. Ott voltak mind, kiket arany fiatalságnak szoktak nevezni. Felszökken a függöny s a fülbemászó zene hangjai mellett trillázva, csattogva leb- ben be az új primadonna. Óriási tombolás, taps, éljenzés, virágeső, s én, mintha egy. nehéz álom szállna reám görcsösen kiáltok fel : — Irmuska! Ö voltl Az a szép aranyhajú, rózsás ar- czú kedves kis teremtés, most is szép volt, de szépségétől most már nem az a jóleső melegség ömlött el szivemen, hanem izzóvá vált a vér ereimben, szivem úgy dobogott, mintha ki akarna ugrani. Ingerelt. Ragyogó szemei ide is vágtak, oda is csillámokat szórtak, piros ajkának mosolyát szórta minden felé, mélyen kivágott ruhája közprédára engedte hófehér kebelét ezernyi sóvár szemeknek. Szép volt és szépségét kaczérul fitogtató a szépségére éhes közönségnek. Mit tagadom, én is éhes voltam reá, kő« rülözönlöttük, mint a hogy a czukros mérget szokta a légysereg. Azután mindig a sarkában voltam, mint a fénynek az árnyék. Nemcsak én — sokan. Némelyik drága ékszereket rakott lábai elé, némelyik úgy imádta, mint a hogy a láthatatlan Istent nem képes imádni a hivő lélek, elárasztották fénynyel, ragyogással, hódolattal, ügyelték még a lába nyomát is .... Én a szivével akartam beszélni, azt akartam kényszeríteni, hogy megértsen : csak az,,.,, Nagy, piros plakátok öklömnyi be