Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-25 / 4. szám
4-ik szám Gyula, 1891. január 25-én X. évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. _____3 u^vv íj Társadalmi és közgazdászati hetilap meg-jelenik: minden vasáenap. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoToa#37" János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. SS Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Ha valaki az olvasó körök mennyiségét veszi a nép értelmiségének hőmérőjéül, bátran elmondhatja, hogy akkor mi gyulaiak megyénkben legalább, de azon kivül is első helyen állunk. Hány körünk is van? Cbronologiai rendben (mint az öreg Péter professor mondta) soroljuk fel. Első a „gyulai kört, még a harmin- czas évek végén alakult nagy Széchenyink hatása alatt; a 48-as eszmék ott fogam- zottak meg, ott terjedtek, és e kör hatása alatt érlelődtek oda, hogy Békésmegye 1848—1849-ben a nemzeti nagy küzdelemben megállta helyét oly dicsőén, mint azt e korszak krónikása, Oláh György oly szépen megírta, de a tekintetes publikum nem olvasta. E kör nemcsak Gyula városa, de Békésmegye értelmiségének köre volna, hogy évek óta mint virágzik, arról tagjainak mennyisége, és különösen évi számadatai ékesen (?) szóllanak. A második a »polgári kört, 1861-ben a nemzet újra ébredésének korszakában alakult nagy részvéttel, a mely ha az idők folytán néha napján lohadt is, de azért nem csökkent, mit a kör élén álló férfiak ernyedetlen buzgalmának köszönhetni, s ffogy a kör felvirágzása körül fáradoztak is, annak jele : saját eléggé czélszerü épülete, rendezett könyvtára, és látogatóinak mindig jó kedélye, mely még azokat is vonzza, kik társadalmi állásuknál fogva az elébbi körnek is tagjai. E kör az igazi „Burger* * kör. A harmadik : az újvárosi kör“; 1869- ben alakult, s népkörnek volt praedesti- nálva ellenzéki szellemmel. — E kört kálvinista körnek nevezték volna el, pedig elnökei többnyire katholikusok voltak, sőt e> Őszi száltól Őszi széltől hervad a fű, a virág, Oly sok roszat beszél rólam a világ; Ha van bűnöm — nem tagadom —■ az lehet; Hogy egy szegény szőke kis lányt Igaz szívből szeretek. Jél tudom, hogy szegény vagyok magam is, De a szívem oly különös, oly hamis; Akármilyen szegény volna az a lány, Szerelméért megrepedni, Meghasadni tudna tánl Nemsokára elérkezik az idő, Egymásé lesz a két igaz szerető; Együtt leszünk szegények, de boldogok, S e világgal, — bizony mondom — Akkor mitsem gondolok I Ifj. Téosy József a Jancsovics Margit — Aradon. Az aradi közönség és sajtó nagy rokon- szenvvel fogadta Jancsovics Margit k. a.-nak az aradi színpadon való első felléptét, mely — mint pillanatnyilag sem kételkedtünk rajta — igen jól sikerült. Az aradi lapok igen melegen Írtak már előzőleg is Jancsovics Margit felléptéről, és újólag is egyértelmüleg konstatálják a „Fia- metta“-ban aratott teljes sikert, mely ha ugyanolyan lesz a többi fellépéseknél is, akkor Jancsovics Margit, ki most már nem ki- sérletképen, hanem a legelhatározottabb szándékkal lépett fel, hogy a színpadnak szenteli életét s tehetségeit, a téli saison hátralevő részére szerződtetik az aradi színházhoz. választmánya is nagy részben, de mert az újvároson a reformátusok között van, nem lehet más, csak kálvinista kör. — Az előző évek ellenzéki mozgalmai higgadt szellemben innen indultak ki, itt nyertek tápot, de mindenkor oly tisztességgel, melyet az ellenfél is elismert. — Vagyoni környül- ményei rendezettek, házvételi tőkéje te kintélyes, könyvtára szép számú és értékes, s bár tagjainak száma szerény, de évi zárszámadásai azt tüntetik fel, hogy e tagok fizetnek. Népköreink között múltja volt, jelene van, s jövője is bátran lesz. E kör hatásának mintegy ellensúlyo- zásáúl alakult a 70-es évek közepén a „katholikus kör“, s jóllehet, hogy a mód meg lett adva prosperálására, működése nem érte el azon emelkedettséget, melyet híveinek számától várni lehetett volna. Az alkotóra ellehet mondani : „Ave caesar, morituri te salutantminek jele az is, hogy ugyanazon városrészben, ugyanazon hivek által alakíttatott a 80-as évek elején a „Nagymagyarvárosi kör“, majd utánna a „Németvárosi kör“, mindkettő szerény igények között mozogva, bár utóbbi saját házat szerzett s iparkodik felküzdeni magát oda, hol mint kör állania kellene. Előbbinél a tervezett fúzió a katholikus körrel nem sikerült s igy fejlődése sem várható oly arányban, mint e városrész népességének számától várni lehetne. Hetedik és nyolczadik : a „nagy és kis román városi körök“ a közelebbi években szerveződtek, tagjainak csekély száma nem fejlesztheti oda, hova fejlődniök kellene, de maga népünk szétforgácsolt eréje sem képes azon anyagi tápot nyújtani, hogy hivatásukat betöltsék, s ezt annál kevésbé tehetik, mert a 2 év előtt alakult kilenczedik, az az: „48-as kör“ éppen az ő körükből is sokat vonzott magához gyengítve ez által működési képességüket. Hogy e körre mi jövő vár, azt ma még bajos megmondani, de hogy nem biztos alapon áll, hogy kiadásai nincsenek arányban bevételeivel, vagy hogy e kiadások nem oly czéluak, mint a köröknél lennie kellene, ezt nem fogja senki kétségbe vonhatni, a ki a kör beléletét ismeri. E kilencz körön kivűl van még &„Ke reskedők és kereskedő ifjak egylete“ valamint az IIparos ifjúság köre“ mindkettő 6aját körében mozogva ; az elsőnek biztonsága tagjainak anyagi helyzete, utóbbinak pedig a 10 éves fennállása óta kifejtett tevékenysége, melynek eredményét azon összetartás által élvezik, melyet önálló iparosainknál sajnosán nélkülözünk. Nem akarunk itt szóllani a földész társulatokról, kik inkább magán egyleteknek tekintetnek, úgy hisszük elég ha tizenegy egyletet soroltunk fel, ha csak rövid vonásokban, lesz alkalmunk e tárgyra visz- szatérni s kimutatni, hogy e tizenegy egylet mindenikénél egészséges fejlődés lehetetlen, s hogy a czél, melyért ily számban alakultak elérve nincs, elérhető nem is lehet. _________ Hi rdetmény. Az 1870-jk évben született Gyula városi illetőségű hadkötelesek sorshúzása f. évi január hó 31-én délelőtt 10 órakor fog a városháza nagytermében megtörténni. Azon hadköteles helyett, ki bármi okból akadályozva volna a sorshúzáson megjelenni, netaláni meghatalmazottja, vagy a sorshúzás vezetője által kijelölt más egyén fog sorsszámot húzni, a mely a hadkötelesre nézve az állítási kötelezettség egész idejére irányadó leend. Gyula 1801. január 211 Podovícs Jusztin, főjegyző. Hírek. A képviselő testületnek folyó hó 17-én délután tartott rendkivüli közgyűléséről már lapunk múlt heti számában megemlékeztünk. A fogyasztási adó megváltását tudató polgármesteri bejelentés, mely szerint a 31610 forint évi megváltási szerződést a pénzügyminiszter jóváhagyta a szerződés egy példánya folyó hó 12-én a városnak megküldetett, a képviselő testület egyhangúlag helyeslő tudomásul vette. A kezelés módozatának megállapítására választott fogyasztásiadó küldöttség felhivatott, hogy javaslatát minél előbb terjesz8ze be ama esetleges ajánlatokkal együtt, melyek a fogyasztási adó kezelésére tétettek. A fogyasztási adó fölött folyt tanácskozás újólag tanúságul szolgált arra nézve, hogy a képviselő testület sokkal nehézkesebb, és sokkal inkább küzdtere a magánérdekeknek, semhogy eléggé higgadt és pártatlan legyen arra, hogy olyan ügyek fölött, aminő a fogyasztási adó kezelése, elfogulatlan tárgyilagos álláspontra helyezkedjék. Ezt nem rekrimináczióúl a 17-iki közgyűlésre, hanem útmutatásul a legközelebbire, mely nézetünk szerint teljesen betölti hatáskörét, ba kimondja, hogy a fogyasztási adó kezelését semmi szin alatt sem adja ki sem albérletbe sem kezelés végett, sem egyeseknek sem konzorczium- nak, hanem azt saját rezsijében, saját közegeivel él házilag kezeli, amint hogy a házi kezelést már akkor kikötötte, amikor a polgármestert a bérletre felhatalmazta. Ami a részleteket illeti, az már nem lehet a képviselő testület feladata a végrehajtási módozat, személyzet alkalmazása, hatáskörök beosztása, s a fogyasztási adminisz- tráczió, ezeket vagy a Tanácsra, vagy — ami még helvesebb — a küldöttségre kell bizni, amint ez más nagyobb városoknál is történik. Egy kétszáz tagú képviselő testület nem alkalmas arra, hogy ügynökök, magyarul mondva úgynevezett „horecs“-ek választásába s aprólékos ad- minisztracziónális dolgokba elegyedjék. A küldöttség egyébként tudtunkkal még ma tart értekezKedves szolgálatot teszünk olvasóinknak, ha Jancsovics Margitnak igen széles körben érdeklődést keltő első két felléptéről az egyaránt jelesen szerkesztett „Alföld“ és „Arad és Vidéke“ tudósításait egész terjedelmében közöljük. * * * Azt mondják : a vármegyét muszáj reformálni, mert túlélte magát s nehézkes, ódon, exkluzív szelleme már nem illik bele a modern világba. Nem lehet tűrni ezeket a középkori kiskirályságokat, amik saját, választott fejedelmük ; az Alispán 6 felségeik alatt nem egyszer a maguk szakállára űznek politikát, még pedig egészen mást, mint amilyen felülről van meghagyva. Le kell rombolni ezeket a vén, nyakas bástyákat, amik mögé az osztályuralom, az elfogultság, a rendi gőg vonta meg magát, hogy onnan nyugtalanítsa a vármegye móhos falaira ellenségesen sandító demokrata, czivi- lisált világot. Mondjanak akármit: felét sem hiszem annak, amit e tiszteletreméltó bástyákról és az azon belül lakozó szellemről összevissza- regéinek. Igaz, hogy vének s az évszázadok viharától bámulták és megviseltek e falak, de azért közéjük is behatolt az új élet áramlata. Az öreg bástyákon belül nem közép' kori kísértetek járnak, hanem talpig „európai“, kivül-belül modern alakok, akiknek éppenséggel nincs semmi kedvük ahhoz, hogy ellenségkép és elszigetelten álljanak a czivilizált világban. A mostani megye nem a régi többé. Bizonyíték kell ? Tessék velem jönni a legelső utczasarok- ra. Látja kérem, ezt a frissen fölragasztott szinlapot. Ez az én bizonyítékom. Látszólag ez a szinlap nem jelent egyebet, mint azt, hogy az aradi színházban ma „Boccaccio“-1 adják, meg hogy Jancsovics Margit kisasszony mint vendég lép föl Fiametta szerepében De mindjárt többet jelent, mihelyt hozzáteszem, hogy Jancsovics Margit kisasszony — a békesmegyei alispán leánya . , . Ennek a szinlapnak kortörténelmi jelentősége van. Egy alispán kisasszony, aki együtt ko- médiázik a fheátristákkal, — nem a nyilvánosság kizárása mellett, de nagyon is a világ szeme előtt és nem is dilettánsi passzióból, hanem egyenesen azzal a bevallott czél- zattal, hogy egy műértő közönséget Ítélet- nyilvánításra provokáljon : vájjon rátermett-e ő vagy nem a színpadra ? Hatvan évvel ezelőtt is voltak alispán kisasszonyok is, theátristák is. Azouban a vármegyék kiskirályainak büszke kisasszonyai bizonyára még álmukban sem engedték meg maguknak azt a végzetes könnyelműséget, hogy komédiás nép közé keveredjenek, kifessék a képüket, lámpák elé álljanak s mutassák misera plebs contribuens-t. Országos lett volna a felháborodás, ha egy alispán kisasszony ennyire megfeledkezik magáról. Ma—a vármegyei kiskirályoknak eszük ágában sincs, hogy municipális trónusokból lenézzék a színpad papi koronás királyait. Az új idők áramlata fölemelte a szinpad 3t olyan magas nivóra, hogy azt többé a vármegyeház ablakából sem lehet még akarva sem lenézni. A vármegye, amit előítéletes osztálygőggel szoktak gyanusitni | a színpadot akárki másnál szabadelvűbb nézpontról ítéli. **— Nem Jancsovics Margit kisasszony az első, aki a vármegye legelőkelőbb köreiből lep a szinpad deszkáira. Ott van a kis Orley Flóra, ez a szub- tilis, kedves primadonna; öt Biharmegye adta a színpadnak. A hiresebb vármegye egyik legtekintélyesebb főtisztviselőjének : a főjegyzőnek nővére nem is bánta meg, hogy a festett vászonvilág vonzásának engedett. M st Békés vármegyeházából száll egy széphangu dallosmadár az aradi színházba. Jancsovics Margit, a belcesmegyei alispán leánya, most másodízben énekel a szinpadon- , Szegeden lépett fel először. Még jól emlék. szünk rá, hogy a közönség kiválóan rokon- . szenves fogadtatásban részesité. Hogy a sze- . gedi . közönség meleg tüntetése nem az alispán-kisasszonynak adresszált udvarias forma- . ság volt, hanem kiérdemlett, igaz tetszés : ar- . ról bizonyságot tett a szegedi kritika, amely , a tisza-parti színházban elhangzott tapsokat i megokolta és hitelesítette. Jancsovics Margit e több mint biztató fo- ! gadtatás után akár mindjárt aláírhatta volna a szerződést, amivel szívesen kínálta volna meg akármelyik direktor. Azonban az első . siker nem oszlathatta el azt a nőies tartózkodást, azt az önmagában való bizalmatlanságot, amely éppen a legnemesebb ambicziók . sajátja, s amely a legöntudatosabb tehetsége- | két is habozásba ejti, mielőtt czéljuk felé az elhatározó lépést megtennék. Jancsovics Margit most az aradi közönséghez felebbezi a szegedi publikumnak a kisasszonyra nézve oly kedvező Ítéletét. Ha : a két Ítélet egybe fog hangzani (amit kívánunk és reményiünk is): úgy a békésmegyei ' alispán leánya a magyar Thaliához csatolja 1 élte sorsát. . •. Kívánjuk a legjobbakat. Aki nem fél. Most vasárnap este a pntnadonnapaholyt feltűnően látcsövezték, mialatt a primadonna a színpadon játszott, dalolt, mint Florinda. A szinügyi bizottság páholyából a most soros Lukácsy Miklós átment a szemközti páholyba, s annak az érdekes szőke lánynak, aki a primadonna páholyát ezúttal okkupálta, csupa udvarias dolgokat mondhatott, mert mosolygott előzékenyen s fiatalosan örökifjú Lukácsy Miklós, a többszörös — nagypapa. Nini 1 Hiszen ez a szőke úri lány még ösmerösöm Szögedéből: a békésmegyéi alispán leánya : Jancsovics Margit. Ott fedettem föl.
