Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-09 / 23. szám

23-ik szám. Gyula, 1889. junius 9-én. ~ VIII. évfolyam Szerkesztőség: 1 Főtér Dobay János kereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viaaza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 frt — kr. fé lévre ..............2 „50 „ Év negyedre .... 1 „ 25 „ \ Egyes szám ára 10 kr. 1 ^___________Á Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoToa-3r János. T~-------------------------------1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Szenteljünk ünnepet ! Ezt zengi ma a harangok ércznyelve, erre késztenek szivünk nemesebb érzelmei. Szívünk szent buzgósága hadd szárnyaljon fel, keblünk magasztos érzései hadd gyuljanak lángra s nyomják el e napon földi vágyainkat, indulatán kát. A lélek kiválthatja ezt ben­nünk, hadd táplálkozzék az ma üdvös gondolatokkal, melyek ringassák édesen boldogító öszhangban a felbuzdult szív ünnepi érzelmeit. Szenteljünk ünnepet s nézzük a Szent­lélek csudatóteleit, isteni munkáit, hogy azoknak szemlélése gerjessze minél ma­gasabb tokra ünnepi buzgóságunkat. Szálljunk vissza e napon .emlékezet ben a kereszlyénség bölcsőjéhez, a ke­resztyén egyház születése napjára : a jé- ruzsálemi első Pünkösfc ünnepére. .Már látjuk is képzeletben a lánglelkü Péter apostol átszellemült alakját, hallani véljük a gyújtó szónoklatot, az első pün- kösti predikácziót, melyet az igazság lelke : a Szentlélek mondatott ő vele, melytől vonatva azon napon megkeresztelkedének mintegy háromezerén. Hihetnénk-e, hogy gyarló emberi ajak beszéde szült ily bá­mulatos eredményt ? Oh bizonyára a meggyőződésnek, a szent lelkesedésnek s buzgóságnak lelke művelte ezt, mely az apostoli szavakon átrezgett az elálmélko- dott hallgatók szívébe s felbuzditá azok keblét, tettre kelté akaratát. Vagy vessünk futó pillantást a ke- resztyénség első háromszázados életére. Minő volt ez ? Küzdelem és szenvedés lánczolata a törhetlen lelkű apostolokra, kik majdnem mind máglyahalált haltak ; p „Jövel Te Szent Erői“ Kelj föl dicső fény, tiszta sugár 1 Szomjas szivünk epedve úgy vár, Homályán törj elő. Tűzbarmatod hullasd le rája, Világosság dicső királya Jövel Te Szent Erő 1 Megfoghatatlan, láthatatlan, Te mindig egy, bár száz alakban, Világot éltető 1 Az ősvizeknek tükre tiszta Szerelmes szárnyad verte vissza .Kezdetbe’“ szent Erő 1 Szent ihletésed kézvonását A népek hogy ragyogni lássák Minek csak fénye -nő: Próféta-ajkat szóra ajzál: Rólad beszél még most is egy száj : „Ama könyv“ szent Erő I Minden betűje egy bokor, mely Tőled nyer éltet tiszta csermely; A rajta fölkelő Madár dalát Te szinezéd meg, Lombján ha zeng a zordon ének Te lengsz ott szent Erő 1 Szent pusztasági Judeának Egykor Terólad álmodának. Ama keresztelő Jordán vizére csókvetéssel Üdvöt, reményt szórtál Te szélyel Örökre Szent Erő 1 És mindezeknek összesége Ma szállt alá, ma tölt be végre: Imé a könnyező Erőtelen nyáj bátran állott, Indul legyőzni e világot Veled Te szent Erő 1 üldöztetés, bebörtönöztetés hosszú sorozata az első keresztyénekre nézve. S vájjon miként voltak képesek kiállani az ember­feletti kínokat, mi adott nekik oly rettent hetlen erőt, hogy még a máglya lángjai közt is Krisztusról tettek bizonyságot ? Bizony egyedül a bátorság, vigasztalás és önfeláldozás isteni Szentlelke, mely azt mivelé, hogy a vértanúk vére ezer és ezer uj harczosokat szerezzen a keresztyénség isteni ügyének. Bámulva nézhetjük, bogy hova fejlő­dött e szent ügy mai napig, mily óriási terebélyüvé lett a keresztyénség fája, melynek árnyékában az emberek száz milliói találnak lelki üdülést! S vájjon miként fejlődhetett külsőleg is, belsőleg is a keresztyénség, hogyan történt, hogy el nem sodorta azt a századok vihara, meg nem gátolhatá fejlődésében a sok­szor ellene támadt ármány ás erőszak ? ügy, hogy a haladó századok sírja felett mindenkor az isteni Szentlélek védte, fej­lesztette, vezette és erősítette a keresz­tyénség szellemét. Gondoljunk továbbá arra, hogy a ke­resztyénség védszárnyai alatt mennyi na­gyot és dicsőt alkottak koronként az em­beriség vezérszellemei ! Mi ösztönözte őket, hogy éltöket a közüdv munkáíásának szen­telve, egy-egy lépéssel elébb vezessék kor­társaikat a tökéletesedés magasztos pályá­ján? Az emberiség nagy alakjait, halha tatlauait vájjon mi vezette messze kiható alkotásaikban ; mi tette képesekké, hogy csüggedetlenül keresztül törjenek az aka dályok ezrein; mi tette őket rettenthetle- nekké az igazság harczában, önzetlenekké az emberiség közjavának munkálásában ? Bizonnyal az embertársak iránti szeretet és önfeláldozás isteni Szentleikének meg­szentelő, lángragyujtó és tettrekeltő ereje. Hát azoknak a halhatatlan emlékű Zendűl a szélnek harsonája, A mindenséget összejárja. Az ige leverő, V élőt megoszt, kapcsolva — kötve Testvérekül milljókat össze Veled te Szent Erő I S gerjedve zeng hallélujától Qaiileának bércze távol . . . Viszhangja erre jő: „Világosság dicső* királya Szentlélek Isten légy imádva Örökre Szent Erő 1 Csánkj Benjámin. Sziber Ferdinand. 1841—1889. Mint az érett gyümölcs Az élet fájáról: Hull a fáradt ember Midőn órája szól. £ szavai a Szózat halhatatlan költőjének jutottak eszembe, a midőn a r. k. egyház 24 évig hi ven szolgált magyar kántora Sziber Ferdinánd bevégezé csaknem egy évi szenve­dés után becsülettel megfutott földi pályáját e hó 2-án. Óh az a vastag gyászos keretű lap, az emberiségért ártatlanul elvérzett Idvezitö fehér keresztjével homlokán nagyon lesújtott engemet is, mely halálát jelentette 48 éves korában; hiszen oly sok húrok egyezők vol­tak a mi belsőnkben, családi sőt magán éle­tünkben is. Épen tiz évvel ezelőtt is, ugyan e napon, szintén kedves barátot (Mészáros Gyula ten- kei lelkész) sirattam el. Áldás emlékére! Vajon ki gyanihatta volna, csak pár év­vel ezelőtt is, hogy ez egészséges, igazán vi­ruló férfiút a halál eloltó szelének az a neme érje, mely szivét oly rohamosan támadta meg és dúlta szélyel, melyben az emberi, családi s felebaráti szeretetnek akkora bő mértéke la­kegyes lelkeknek, kik századokra szóló, nemesczélu intézeteknek alapját veték meg, vagy fejlődését hosszú időkre biz­tosíték, mi adta az ösztönt, hogy az em­beriség szellemi művelődésének, a vallás sál karöltve járó civilisatiónak szent oltá­rára áldozatokat hozzanak? Vagy azok­nak, kik az emberiség szellemi, erkölcsi fejlődésén hangyaszorgalommal buzgói- kodtak, mi adott csüggedetlenséget, ha nemim a világosságnak amaz isteni Szent lelke, mely azt sugallja, hogy a szellemi világosságban, az erkölcsi tisztaságban van az emberiség köziidve ! Korunk is sok nagyot és nemeset alkotott már, s bár épen azért, mert benne éllink, erkölcsi és szellemi életének terén sok árnyoldalt látunk és kárhoztatunk; bár a piinkösti szent lelkesedés halálos ellensége : a dermesztő közöny, manapság sok nemes törekvésnek és szent igyeke­zetnek élét veszi; bár az álműveltségből vagy műveletlenségből származó valiás- talanság gonosz szelleme is kísért, bár a civilisatió némely fattyú kinövései szo­morú jelenségeit idézik is elő a közerköl- csiség lazulásának: mindazonáltal általá­ban véve elmondható, hogy az emberiség jobb s nagyobb része ma is a keresz- tyénség tiszta szellemétől vezéreltetik, hogy a mai kor életében is sok oly tü­neten melegedhetik fel a jobb lélek, me­lyek egy bekövetkezendő szebb jövőnek biztos zálogai. A keresztyén társadalom­ban ma is van áldozékonyság, minden szent és nemes ügy iránti buzgóság s van önzetlenség is, melyeket a Szentlélek táp­lál egyesekben, s melyek iránt az kelt fo­gékonyságot a társadalom különböző ré­tegeiben. Vagy tekintsünk végül s legközelebb­ről önkeblünkbe. A mi nemes, magasztos gondolat és érzés fogamzik agyunkban, szívünkben; a mi édesen boldogító tett ragyog felénk múltúnkban; a mi tiszta örömre hangolja szívünket, nemes tettekre ösztönzi akaratunkat jelenben : mindaz a Szentlélek jóraképesitő erejének munkája mi bennünk. Oh bizony méltó, hogy ennek ünne­pet szenteljünk s bálatelt szívvel az egek Ura iránt, legyen ma mindnyájunk keble „a Szentlélek temploma“, melyből a szív bálaoltáráról szálljon magasztalás a szere­tet Istenéhez. Szenteljünk ünnepet az örökké mun­kás Szentléleknek s ünnepi óhajank az legyen, hogy ennek isteni ereje hozza el egykoron az evangyeliom teljes diadalát, az emberiség közboldogságát, melyek atán óhajtokunk, melyek közelgéséért munkál­kodjunk mi is önzetlenül, egész életünkben. Kútas Bálint. Még egynéhány szó á Békésen létesítendő polgári leányiskola érdekében Napjainkban a népnevelés ügyében élénk mozgalom nyilvánul országszerte. Mozog a kor­mány, mozog a társadalom, s mindenik arra tö­rekszik, hogy a míveltség, a világosság terjed­jen, s a hazának legutolsó gyermeke is emberi, keresztényi és társadalmi kötelességei helyes és alapos ismeretére a lehetőségig eljusson. Minthogy múlt évi julius hóban szintén be­cses lapja hasábjain szólaltam volt fel egy, Bé­késen felállítandó polgári leányiskola érdekében, de szavaim sem a megyei tanfelügyelő ur, sem pedig a városi elöljáróság és (elekezetek papjii figyelmét nem költék fel o tekiotetben, tekintetes szerkesztő ur becses engedélyével bátorkodom újból lapja hasábjain intézni szavamat azokhoz, kiket megillet. Igyekszem tárgyilagos lenni, felsorolván Békés város meglevő kolturális intézményeit s törekszem rámutatui az e tekintetben észlelt kozott, mint oly keveséban az emberek­nek? Csak mosolyogtunk volna felette, ha megjósolta volna valaki 1 Haj ! de itt is igaz lett a költő szava: De mint dúlt lant után A megtört zengemény: Úgy vész el sok derék Pályája közepén. Együtt gyermekeskedtünk a szomszéd Sarkad városban az 50-es években, hol előbb Jakab József ma Ágyán élő tanító, majd most már kötegyáni sírjában nyugvó Bor Áron rek­tor tapintatos vezetése alatt sajátítottuk el az ismeretek azon alapját, melyre később haszon­nal építhettünk gazdagabb ismereteket. Elvál­tunk onnan, kiszálltunk a fészekből, őtet N.- Várad, engemet Debreczen ölelt keblére; de a kész pályát, melyet igazán megizzadtunk, mindkettőnknek Gyulára tüzé ki az isteni bölcs gondviselés keze, darabig ő is a tanítással is foglalkozott, mint én; de későbben tisztán a kántori pályán haladt előre, folyvást képezve magát s egyikévé lett a környék legtapinta­tosabb s értékesebb kántorainak, szakértelem, zeneszeretet csak még szebb idomot adtak nemes lelkének elméletben és gyakorlatban egyiránt. Felséges erőteljes, tömör, kellemes, bánható hanggal áldotta meg a jó Isten és ö azt annak dicsőségére értékesítette. Igazán megnyerő alakja jólesőleg hatott még a gyász­ba merült lélekre is, a midőn hitbuzgóságtól lehelt kellimes éneke felzengett a koporsók mellett, melylyel ő a szivekhez úgy oda tu­dott simulni, s azokba enyhületet csepegtetni, oly szép gömbölyüséggel hömpölygőit hangja a fülekig, hogy vétek litt volna gondolni is arra, távolról is, hogy egykor az ő domború keblére is ráteszi a halál jéghideg kezét és megnémitja zengő ajkait. Bizony őszinte fájdalom fakadt fel az is­merők szivében az ö halálhíre hallatára. De meg kellett lenni l Föld rabjai vagyunk 1 Itt vész el, Remény öröm, a szív az észszel. Nem költ fel a koporsó tompa Recscsenése a sirhalombal (Zsutay) Elménél áldott emlékű jó barát 1 Ott nyugszol most már kint a temető koszoruzott hideg hantja alatt, hova oly sok lelket szép sereggel énekszóval kisértél földi sátruk por­lakáig. A mely éneket oly sokszor megzendi- tettél buzditólag, vigasztalókig, te feletted is megzenditették a jó részben régibb barátaid­ból alakult gyászénekkar tagjai, kiket gya­korta egybegyüjtél most vigságra, majd gyász­ra, a mint az alkalom hozta magával, néha dalversenyre, néha temetési tisztességtételre, néha a templomi fenségesség emelésére 1 Ezek is oly fájón érezték, hogy benned és veled egyik jelesük tétetett a hideg szemfedő alá. Az a szülőföldedben ősz 81 éves pap is meg­siratott tégedet, ki nem régen is megépülésed reményével hagyta el ajtód küszöbét velem együtt. Most már bezárult életed könyve és lepecsételtetek. Setét gyászra hagyád el a tégedet oly forrón szeretett jó nőt, áldozatod tárgyait, féltve szeretett gyermekeidet, kiknek nagy része oly nehezen, igazán nehezen szok­tatja szivét a te szived, lelked nélkülözéséhez, ki annyit áldozál érettük. Elménél nem régen elköltözött atyád után, olyan korán térve meg az annyi sok boldogságot, reménységet elfedő, szétromboló sirhalom alá. Hiában ; mennie kellett idő előtt, Kérlelhetetlenül a sir lehúzta őt. Vége van e földre nézve a mi nemes ba­ráti viszonyunknak is, de a mely viszonyt a lélek alkota, az nem szakadhat meg a halál elnémító szavára; a test leverhető, koporsóba zárható, földbe rejthető; de a lélek egybeköt- tetése fentmarad a halál után is, az él örök­ké az emlékezetben, mint az, a mi égi, ro- molhatlan s megdönthetien. Béke és nyugalom fedezze poraidat, áldó emlékezet kedveseiden 1 A vigasztaló szentlé­lek maradjon a szivekben! Isten veled 1 Rácz János, |>

Next

/
Thumbnails
Contents