Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-02 / 22. szám
22-fk szám Gyula, 1889. juxiius 2-án. F F VIII. évlolyam f---------I S zerkesztőség: Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vi.tza. Előfizetési dij: Egész évre..........5 frt — kr. Fé lévre .. .. ....2.5°» Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. I ___________A Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Tá,n.os. f--------------------------^ Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér aora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapestéin: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váozi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schulek Henrik, Moose Budolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Az árvapénztárak ellenőrzése. A vármegye közigazgatási bizottságának megyeszerte kínos meglepetést kel tett odiosus ügyben kellett rendkívüli ülést tartani e napokban. A szarvasi árvatári sikkasztás az ed- digelé kiderített tényálladék után is— anélkül hogy a különben még be sem fejezett vizsgálatnak, megyeható-ági, nemkülönben kikerülhetlen bírósági intézkedéseknek legkevésbé is praejudikálni akarnánk — hírlapírói kötelességünkké teszi, hogy az odiosus esettel foglalkozzunk. A vizsgálatból oly ténykörülmények derültek ki, melyek leverő illustratióul szolgálnak, mily könnyedén veszik az ellenőrzésre hivatott közegek a közpénzek kezelésével szemben ienálló ellenőrzési kötelezettségüket. Nem akarunk könnyelműen senki fölött pálczát törni. Elismerjük és tudjuk, bogy a legjobb pénzkezelési szabályzat és a legszigorúbb ellenőrzés sem feltétlen panacea sikkasztások lehetősége ellen; magunk is osztjuk egy előkelő bank főtiszt- viselőjének nézetét ama hozzá intézett kérdésre, mily utón és^ módon lehetne megakadályozni a borzalmas mérvben sza porodó sikkasztásokat? „ennek egyetlen biztos óvszere, ha az illető pénzkezelő jel- lemes, b csületes és tisztakezü ember.“ < Rendkivül ügyes, raffinált és értelmes pénzkezelővel szemben, a legpedán- sabb és a legszigornbb praeventiv intézkedések sem hiúsíthatják meg a sikkasztás lehetőségét.; ezt bizonyítják oly esetek, amidőn előkelő pénzintézeteknél is merültek és merülnek fel bűnös pénzmanipulá- cziók, mely intézeteknél az ellenőrzés pontossága, szigorúsága s értelmessége ellen igazán nem merül fel semmi kívánni való. És ha a szarvasi eset is ilyen kate góriába volna sorozható : olyanba vennénk és úgy birálnók azt el, mint egy ;t áliMA« Nyugatról. Sopron, 1889. kikeletkor. A kávésnénikék isten verte czirmosai bizonnyára föllázadtak úrnőjük ellen; az én Mari tántom ellen; vagy tán valami elkésett kandúr Udvarlásait a nap világánál folytatja. Éktelen nyávogás. — Az öreg száraz dajkám még nem hozta ugyan el M lyer úrtól az „aufgeschnittenest“, de azért ez a hallatlan zsivaj engem, a puhány embert kiűz a kényelmes vaczokból. — Nem a kandúr .szerel* meskedik ; a czirmosok már kaczczenjammeres ábrázattal sütkéreznek a kémény tövénél; — hanem a környékbeli falvakból lepték el az utczát" a korán kelő milimárik. Máskor a tehén bögése ébresztette fel őket; ma azonban az éber kakassal keltek. Vörös betűs nap van a kalendáriumban; az igaz, hogy ez a nap ötvenkétszer megismétlődik, míg a föld körül balletirozza a napot. De ez mind- egy ; a jó erkölcsű, vallást félő magyarba oltott német nagy epekedéssel várja a veres színű napokat, hogy akkor aztán malaszttal és igével egy hétre jól lakjék. Bánfalva egy hajításra van innen. Gyönyörű a vidék, festői a fekvése. A legnagyobb sárban, báli czipellökbe el lehetne od$ a legapróbb lábakon is sétálni. Nagy rengetegen visz az út, lenn a völgy fenekén, eltévedni azért nem lehet; pedig száz felé elemi csapást, melynek megtörténte el nem kerülhető, bekövetkezése meg nem akadályozható. Fájdalommal kell azonban megállapítanunk, hogy a szarvasi eset épen nem bírálható el ily szempontból, mert ha maga a sikkasztás ténye kizárólag a közf gyámot terheli is : a sikkasztási tény lehetősége és különösen ama körülmény, hogy a detraudatió évtizeden túli időre terjedhetett, az ellenőrzésre hivatott közegek kötelesség mulasztására vezetendő vissza. Tagadhatlan tény ugyanis, hogy ha vannak a szarvasi sikkasztás bűntényében oly körülmények, melyek bizonyos raf- finériával követtettek is el, és amelyekre a felülvizsgáló közegek a vizsgálat alkalmával rögtön nem is jöhettek rá, vannak vi szont olyan körülményei, olyan kézzelfogható részletei, melyeknél szinte csodával ha táros, hogy a legprimitívebb vizsgálat nem derítette fel a közgyám bűnös Uzel- meit. A némi rafinériát eláruló sikkasztások közé soroljuk a közgyámnak ama tényeit is, hogy amidőn egyes árvatári adósok kötelezvényeikre töke részletfizetéseket tettek, ő eme részleteket nyugtatta ugyan az illető adósok egyéni könyvecskéiben, de nem könyvelte el sem a naplóba, sem a főkönyvbe: olyanformán tett, ha például valaki 1000 írttal tartozott és abból fizetett 200 forintot tőkében, a fen- maradó 800 frt után pedig hat havi kamatban 24 forintot : a közgyám a 200 forint tőkefizetést el nem könyvelve, azt saját czéljaira fordította, a 24 forint ka mat helyett pedig elkönyvelt az ezer forint tőke tartozás után hat hóra esedékes 30 forintot ; pénztár vizsgálatok alkalmává azután előmutatta az 1000 forintról szóló kötelezvényt, kitüntette, hogy az eme 1000 frt tőke utáni félévi 30 frt kamatot az adós befizette és ezzel a vizsgáló közegek megelégedtek, amint hogy tudtunkkal minden más községi árvapénztár vizsgálatánál is megelégednek. Nem is hozunk fel többféle esetet, ezt is csupán mint olyat, melynél a vizsgáló közegek jóhiszeműsége fedezve látszik; a sikkasztás tényét eklatanter kideríthető esetek felől nem is beszélünk, azok fölött nézetet és bírálatot mondani ez esetben még a felettes hatóságoknak tartjuk fen. De a raffinéria jelzőjével illusztrált fentebbi példára visszatérve kérdjük, nem tartanák-e a községi elöljáróságok, főszol gabirák. a megyei árvaszék és a közigazgatási bizottság már most ez élravezetőnek és szükségesnek, hogy a községi árvapénztárak vizsgálata ne szorítkozzék az eddigi egyszerű sablonra, t. i. hogy a pénztár vizsgálatok csupán a közgyám híva talos kezelése alatt álló okiratokra, nevezetesen a naplóra, főkönyvekre és kötelezvényekre terjednek ki ? Nem tartanák-e ép a szarvasi esetből kifolyólag indokoltnak, hogy pénztár vizsgálatok alkalmával az illető vizsgáló közeg a főkönyvben kitüntetett tőketartozás összegéről a községi elöljáróság utján az adó- soka| névre kiállított bárczákon értesítené, s amennyiben a bárczán kitüntetett tartozás és az adós fél birtokában levő egyéni könyvecske között eltérés mutatkoznék, eme egyéni bárczán felhivatnék az illető adós a községi bírónál leendő haladéktalan jelentéstételre, hogy igy a netaláni csalárd üzelmek rögtön lelepleztetnéuek? Ezen expedienst, mely nem jár nagy faradsággal és az árvapénztári sikkasztások karakterisztikonját mérlegelve, mégis rendkívül gyakorlatinak ígérkezik, egyszerűen felvetjük mint olyat, mely nemcsak kiderítő eszköze, hanem sok tekintetben prae- ventiv akadálya volna az árvatári sikkasztásoknak. Ezen eljárás — mely egyszerű ellenőrzési óvszer — nem sértheti a községi közgyámok egyéni reputáczióját, akárhánynak pedig javára is válnék, mert üdvös félelmet keltene benne a sikkasztási doluB iránt, mely dolust lélektanilag elbírálva jobbadán a kellő ellenőrzés hiányának tudata ébreszt fel oly emberekben is, akik feltétlen becsületességet vittek magukkal hivatalukba, és akiket épen a szigorú ellenőrzés hiánya csábított a bűn végzetes lejtőjére. De ettől eltekintve, az árvapénzek kezelésének ellenőrzési módja nem oly dolog, amelyet a kezelő egyének érzékenységének mérlegelésével lehetne elbírálni. A szarvasi közgyámot is a becsületességébe vetett osztatlan bizalom sodorta bűnbe; a szarvasi szomorú példából vonjuk le legalább az önként kínálkozó következtetéseket ! Békésvármegye közgyűlése. (Május 20—23.) (Vége.) Harmadnap 22-én, az előző nap hozott határozatok hitelesítése után tárgyaltatott az endrődi Vida-féle alapítvány tulajdonát képező 4200 forintos földtehermentesitési kötvény beváltási ügye, — melynek beváltása körül tett s ez alkalommal bejelentett alispáni intézkedést a közgyűlés jóváhagyja. A foldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi in. kir. miniszter urnák — az állategészségügyi törvény mikénti végrehajtása tárgyában — a vármegyei törvényhatósági határozatra vonatkozólag léérkezett rendelete tudomásul vétetvén, az, a j írási főszolgabirák és Gyula város polgármesterének közhírré tétel végett megküldetni rendeltetik. A közmunka- és közlekedésügyi, m. kir. miniszter urnák rendelete folytán az ártereken történő építkezések módozatai megállapítása tárgy »bau alkotandó szabályrendeleti tervezet ké- szitésérd egy bizottság küldetett ki, — a bizottnéz a gyalog ösvények ága-boga. A prak tikus, kevert vérü német-magyar, minden for iulónál bemázgálta a fákat; minden út irány' más szín jelöl. Akár a Schveiczban. óbb kalauz ennél az Ikva patakja; inkább ;sermely volna ez; de azért a bennszülött olyónak hívja ; legalább a nevét emlegetik ia a természet nem adott nekik. Csobogó langja, lágy locscsanása minduntalan figyel neztet: erre erre. Özön a nép a patak part án sátoros ünnepen; de a fakadó tavasz agyogó napja is kicsalja a spiessburgert a legyek közé. Eleget szíttá a dohos levegőt itt benn télen, a négy falak közt. A mámi itra való után néz. Előszedik a legnagyob fik asztalkendőt a szekrény fenekéről, hogy írüljön ez is a szent ünnepnek ; a természet íjjá születésének, máskor úgy is a doh eszi . penész pusztítja a finom vászonnemüt. — dert hát a honi erkölcs úgy hozza magával i°gy a hozomány „tessék-lássék“ czimer- lek legyen a láda fiában. Nem asszonyi drtus ez csupán, mert hát Szepibe js van »ecsületérzés, tudja jól, hogy az a hozomány fienódium.— Úgy száll apáról fiúra; nem lyüvik az el soha, hacsak az idő vasfoga e rém pus/titja. Hát hogy törülnék hozzá hét- ;öznap, az ilyen családi vagyonhoz, „gáni- zától“ zsíros szájukat. Erre van közszer- emény. De azért tavasz első vasárnapján, likőr először mosolyog csalogatólag a nap z égről, mikor a böjti szelek már kiszikkasz- ntták az átázott földet, akkor kiteríti az öreg émet asszony a családi vagyont. — Tele- akolja édes lepénynyal és sütött tyúkkal, melyet aztán a letelepülő család körül ólálkodó legény embernek jércze képében adnak ki. De előbb az áhitatra! A falu vásott fattyúinak egyike, a legerősebb, keresztül töri magát a nebulók során, kik epadve várják, mikor a harangozó a szerény kis templom ajtaját föltárja, hogy zenei hajlamukat a harangozással kielégítsék. Ámde az a tavasz hatalmasan baraczkolja a dilettáns sereget, s ráadásul megvesztegeti az egyházfit egy kurta szivarral, melyet az Iczigtől ép an most csent el. így aztán markában a kötél; nem adná oda Bánfalváért; de akkor már lemondana kiizzadt jussáról, ha valaki azzal a kellemes hírrel lepné meg, hogy a kántortanitót a guta az égig magasztalta. A hegyről kellő ünnepélyességgel ereszkedik le a páter, megérkezett a filialéba. A ministrans gyerekek is maszkában vannak már. Csak az öreg huzza fel a csuhát. — És mert ünnepélyes hangulat. Az élemedett rész dicsőíti az Urat, mert látja a természet nagyságát. Az apróság, a nyalánkabb részé, felkutatja az elemózsiát. De hát az öregek jól elpakolták. Szerencsére kijött a Bodri kutya is, pedig háromszor is vissza akarták hajtani hazpasz- tornak. A szimatja után indul a sáskasereg. S jóllehet a tyúkot a Bodri fogai közzé csípte; azért barátságosan megosztozik a zsákmányon kis barátaival. Ámde az osztó igazság, Bodri nem érti a tréfát; halk morgása veszély előjele. Majd iszonyú zsivaj, kutyaugatás, gyerek sirás és rivalgás zaja szakítja meg a Te Deumot. A jó képű mutterek a sült tyúkra gondolnak, ez a legényfogó csemege, s épen ezzel lantol a Bodri odább. Szerencsére a ezukros lepény megmaradt, ezen még megragadhat valaki. A szétrebbent gyülekezet teli van áhítattal, de komoly ábrázatára hamar rátelepszik a mosoly. Víg élet lesz, itt a muzsika. De nem a Jancsi czigány jön ám, hanem;— a kintornás. Betódul a sokaság Iczighez. A muzsikus hangszerét a kút kávájára teszi s rázendíti a bánfalviak nemzeti csataindulóját: „Oh du kleine Fischerin------“ A teljesség kedvéért az iskolamester is fölléy harmonikájával s megkezdődik a rik- kantgatás. Habzik a sör, Iczig már a harmadik hordót csapolja. S amint szaporodik az üres hordók száma, épugy szélesedik szilva idomú ábrázata. A gescheit tűrhető. A falu népszerű alakja, a dobos, már a hordó tetején tánczol, ezt pedig a korcsmáros a tisztelendő ur részére díszhelyül jelölte ki; de hát sajnos, a páternek temetése van; csak úgy kutyafuttában hajt be pár kriglit s aztán megkönnyebbülten mászik fel a hegyre. De kiséret nélkül, a ministránsok kis csapata hütelen lett; egyik része ott pörgeti s csigát ostorral az út közepén, a kamaszabb része pedig szájtátva nézi a „módit.“ Fökép tetszik a reményteljes nemzedéknek : Józsefnek, a dobosnak a táncza. Egy lábon forog mint az orsó, majd nagyot ugrik, s isten csodája, hogy az a nagy vörös fej, ott a nyaka végén az egyensúlyt meg nem bolygatja. Még eiy hatalmas rikkantás és a József volt nincs. Beszuttyant a hordóba
