Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-03-31 / 13. szám
ki a társulat székhelyének. A kisebbség — túlnyomó részben biharmegyei érdekeltség — fel- folyamodással élt a közmunka- s közlekedésügyi miniszterhez, a ki nem méltányolva sem többséget, sem czélszerüségi tekinteteket, melyek központi fekvésénél fogva és árvízvédelmi szempontokból egyaránt Gyoroa mellett harczolnak, helyet adott u felfolyamodásnak és kimondotta, bogy a Berettyó társulat székhelye jövőben is Nagy- Várad marad. Nyilatkozat. A polgári iskola tantestületének e lap múlt heti szárfiában közölt nyilatkozatára, melyet csak megjelenése után nyomtatásban olvastam, és igy nem volt rá alkalmam rögtön választ Írni, kevés mondani valóm van. Az iskola tisztelt tantestületét biztosítom, hogy hirlapirói kötelességet magasan túlhaladó gyöngédségből és kíméletből nem referáltam az iskolaszéknek ama bizonyos tárgy fölött lefolyt tanácskozásáról olyan módon, mint ahogy arról lehetett, sőt talán kellett is volna írni. Ha a tisztelt tantestületnek tudomása volna róla, — és előre kell bocsátanom, hogy ami az iskolaszék tagjai között talán soha sem volt észlelhető — minő egyértelmű véleméuye volt és van az iskolaszék minden tagjának ama bizonyos elvi alapokon nyugvó nézet eltérés felül, s hogy m;uő kou- zokvencziákat vonnak le belőle, bizonyára óvakodnék téuyek nagyításáról, elferdítésen alapuló valótlanságokrólstb. beszélni, hanem belátná, hogy az igy is inkriminált tudósításnál gyengédebben és kíméletesebben arról az ügyről absolute lehetetlen volt írni. Ugyanezen kímélet tart már régóta és most is vissza a dolog bővebbi szellőztetésétől; ha az iskolaszéki gyűlésen jelen, volt tagok közül csak egyetlenegy is van, aki a gyűlöletes ügy tanácskozásából merített refleksziót túlzottnak, czélzatosnak vagy csak gyöngédtelennek — ellenkezőjét állítom fel — ha nem inkább színtelennek és valóban enyhének ucm találná: meglesz beunem az erkölcsi bátorság az inkriminált tételeket nem csak visszavonul, hanem a tantestületet nyilvánosan meg is követni.. Ama közlemény írója. A békésmegyei gazdasági egylet f.hó 24-én igazgató választmányi ülést tartott, melyen a kertészeti szakosztály áltál az építendő kertészlakra beterjesztett költségvetés elfogadtatván, az építés is elrendeltetett. A megyei földmi- vés iskola létesitése érdekében a vármegye közönségén,ez következő indítvány beterjesztése hatá- roztatott el : Tekintetes Vármegyei Közgyűlés! Békésvánnegye egyike hazánk azon megyéinek melyeknek lakossága a természet által mintegy utalva van a mezei gazdaság üzésére. Utalják erre istentől megáldott talaja, éghajlati viszonyai és apáitól örökölt hajlama. Ha széttekintünk megyénk áldásdús térem és láthatjuk, hogy itt a gyár- és kézmű-ipar még csecsemő korát éli; ha tekintetbe vesszük hogy itt leguagyobbtól a leg- kissebbig, a leggazdagabbtól az utolsó zsellérig,— kissebb nagyobb mérvben mezei gazdasággal foglalkozik ; ha tekintetbe vesszük a nehéz anyagi helyzetet, mely uapról-napra nagyobb s'ilylyal nehezedik mezőgazdaságunkra ; ha tekintetbe vesszük a már-már alig elviselhető nyomást, melyet mezőgazdaságunkra az európai politikai viszonyok és külországok megkönnyíteti versenye zúdít, ha tekintetbe vesszük végre úgy a gabonának mint a lábas jószágnak — a mezőgazdaság fő produktumainak nyomott árát, pangó keletét, lehetetlen azon meggyőződésre nem ébrednünk, miszerint minden lehetőt meg kell tennünk, hogy az európai közgazdasági válságból győzedelmesen kerüljünk ki, — vagy legalább ezen versenyben a más világrészekkel lépést tartani képesek legyünk. 8 hogy győzedelmesen állhassuk ki az előbbre haladt külfölddel a versenyt, mindenek előtt szükséges, hogy a mezőgazdaság vitelében ne a véletlen uralja a helyzetet, hanem öntudatosan haladjunk a czél felé, mely elérve úgy leend, ha az eddigi külterjes, minden rendszert nélkülöző gazdálkodásról, egy rendszeres, belterjes gazdálkodásra térünk át. Köznépünk gazdái kodási módja még ma is azon mederben mozog, melyet apáik az ő akkori viszonyaikba jobban beillő módún követtek s vajmi ritkaság egy-egy, a mai kor kívánalmait megközelítő, helyes rendszerű kisebb gazdaságot látni. Hogy ezen változtatni kell, belátta a békés vármegyei gazdasági egyb t, belátta azt is, hogy ezen egyeseknek segítem nem lehet, ámde egyszersmind meg vau győződve arról is, hogy ha egyesülünk egy magasabb czél elérésére, a messze kiható eredmény elmaradhatlan leend. Gazdasági egyletünk a mit hatáskörében, a rendelkezésre álló eszközök czél- -zerü felhasználásával tehetett, önérzettel mondhatja el, megtette ! Ámde egy nagyobb horderejű, messzebb kiható s általános hatású alkotásra öueri-jéből nem képes s kell, hogy annak keresztülviteléhez az egész megye közönségét hívja fel, hogy igy, egyesült erővel, hazafias áldozatkészséggel tegyük meg azon lépést, melyet megtenni önmagunk és utódaink iránt elodázhat- lan kötelmünkké vált. Tekintetes Vármegyei Közgyűlés! A békésmegyei gazdasági egylet áthatva az idők elodázliatlan követelményeinek érzetétől ; áthatva népünk iránt mindenkor táplált jóakaratától, azon indítványt teszi le a tekintetes Vármegyei Törvényhatóság asztalára, hogy; „Találjon a tek. Vármegye egy alkalmas módozatot arra nézve, hogy megyénk valamely alkalmas területén agy 250—300 holdnyi kísérleti teleppel egybekapcsolt földmives iskolát létesitseu, a melyben megyénk kisebb gazdáinak fiai módot leljenek magukat akként képezni, hogy megyénknek s közvetve hazánknak is hasznos és értelmes gazdáivá lehessenek“ Tekint. Vármegyei közgyűlés! Midőn ezen hasznosságában senki által kifogásolható nagy horderejű indítványt tesszük, azon meggyőződéstől vezéreltetünk, hogy ez által megyénk alsóbb ősz tálya iránti kötelmeinknek teszünk eleget, mert az intelligens osztály részére ott varinak a ma gyár kormány által, nagy áldozatok árán fölállított felsőbb gazdasági intézetek és akadémiák, a hol gyermekeiket értelmes gazdákká képezhetik, ámde köznépünkért, — a mely pedig megyéuk- Imn t.öhh mint felerószét biria. kevés történt ed dig, a mi áltál azt a józan elvek szerinti gazdálkodásra terelhettük volna. Tiszteletteljesen fordulunk tehát a tekintetes Törvényhatósághoz méltóztassék ezen korszerű i az egész megye gazdaközönségére áldásosán kiható indítványunkat bölcs belátása Bzerint megfontolni, s annak érvé nyesitését hazafias áldozatkészséggel keresztülvinni, s ez által is népünk anyagi jólétének elő mozdítását eszközölni. A békésmegyei gazdasági egylet: Beliczey István, elnök. 2?!ÖZig'£bZid.SbSábg'_ Borászati és szölöszeti viszonyaink. (Vége.) Ez tehát a veleje azon momentumoknak melyek a bortermelők véleménye szerint, borvé- delmi törvény megalkotásánál irányadó tényezőkül tekintendők. Ezekkel szemben a borkereskedők azt állítják, hogy bármely borvédelmi törvény soha nem szűnő vexatiónak szolgáltatja ki őket; pinczeke- zulökról az áilamügyész jó vagy rossz akaratú fölfogása fogja a véleményt dictálni s ez igen bajos állapot, mert a pinezében a bor esetröl-esetre más kezelést igényel és törvényileg előre megállapított eljárás szerint manipulálni szinte lehetetlen. A declaratió kényszere és a vignette védelme pedig, a folyvást megbizhatatlau vegyi ana- lyzis s annak be nem bizouyitbatása miatt: vájjon mely vidékről származik valamelyik bor, tel- jeseu meg fogja akasztani a borkereskedelmet s távolról sem lógja azt u sikert eredményezni, a mit tőle remélnek, stb. Egy szóval, ők azt állítják, hogy a bor mint kereskedelmi czikk a kezelését illetőleg kényszert nem tűr ; helytelenségek, de sőt borhamisítások törvéuyszerü ellenőrzés által meg nem akadályozhatok 8 meg nem szüntethetők, s aki bilincsekkel terheli a borkereskedelmet, az megsemmisíti azt teljesen. Az á tout prix kereskedelmi s iparszabadság régi elvének e va- riátiója nem uj s mindannyiszor hallatja magát: a közjó érdekében ha egyesek által elkövetett visz- szaélések megszüntetéséről, vagy kiváltságos jo gok eltörléséről van szó. Ha látjuk hogy erősebb s döntő részről a borkereskedők álláspontja felé hajolnak, az abbau leli magyarázatát, hogy mindenha kényelmesebbnek bizonyult valamely elmélethez vagy állításhoz csatlakozni, melynek megértése kevés észt és sovány tudományt igényel. A borvédelmi törvény ügye megérett; nálunk Magyarországban legalább abban az értelemben, hogy elmúlt annak az idője, a midőn eltűrték, hogy a borkereskedelem érdekében jobbágy rnuukát keljen teljesítenie a bortermelésnek. Ha már a borvédelem terén a cóntroverse kérdések egész sora merül föl, a pbylloxerakérdós talajon az ellentétes vélemények sokasága oly buján virít, mint a dudva meleg eső után. Már az is, amit a phylloxera ügyekről hazánkban hivatalos utón közöltek velünk, teljesen alkalmas arra, hogy kétségbe essünk szőllőink jövője fölött. A hivatalos közlemény ugyanié azt mondja: 1887. év végével a magyar korona országaiban 810 község 132352 holdnyi határa phylloxera által fer- tőztetve találtatván, abból, 55615 hold már teljesen meg van semmisítve. De hogy bortermelésünk s közgazdaságunk e sajgó a folyvást gennyedző sebeinek gyógyítására csak bármi is történt volna, azt ugyan senki sem fogja nyugodt lélekkel állíthatni. A már több mint tiz év óta müködö m. kir. borászati kormánybiztosságnak a phylloxera kísérleti állomással egyetemben s a tények s tapasztalatok révén a közölteknél egészen más eredményeket kellett volna napvilágra hoznia, ha nem volna kényszerítve, megelégednie oly szűk subventiónális eszközökkel, melyek alig elegendők a személyes kiadások fedezésére. S ennek következménye az, hogy minden intézkedése kicsinyes és kezdetleges természetű s arra van ítélve, hogy nem képes a kísérlet stádiumából kigázolni. Valami positiv intézkedés, olyan, a melyre a bortermelők biztossággal 8 bizalommal hivatkozhatnak, tudtommal általa nem történt. — Hétről hét-, re olvashatjuk az időszerinti egyéni fölfogás sugalmazott különféle védelmi módokat pa- uacék gyanánt fennen hirdetve; ma a szénkéne- gezés és a közvetlenül termő amerikai venyigéket ajánlják, holnap ismét az amerikai alanyra applikált zóldojtás lép előtérbe s igy folyvást tapogatózunk a sötétben, mely állapotot, e sorok írója még 1885-ben következőleg jelenté: „Ha tehát — s ez a cathogoricus imperativum ösztökél minket — meg kell tenni a védelmi intézkedéseket, melyeknek legalább is a pusztítások terjedelmével arányban kell Iennöik, tagadásba kell vonnom, hogy Magyarországban létezik oly tekintély, mely elég nagy lenne, bogy véleménye a követendő módokra nezve, irányadónak ismertessék el.“ Végre fölemlítendő még, hogy hiányában vagyunk minden hiteles értesítésnek, vájjon a különféle védelmi módnk a gyakorlati alkalmazásnál sikereseknek bizonyul'ak-e, s ha igen: mily mértékben s minő terjedelemben. Egyszerűen fölsorolni, hogy X. Y. Z. vagy amerikai venyigéket ültetett, vagy homokon kezdte meg a szöllö ültetvényt, anélkül, hogy a művelés alá vett löld terjedelme s a kísérletek eredménye megemlitettnák, nem bizonyíték a megkezdett reconstructs prosperálása mellett. Bizonyítékot ezek az adatok akkar fognak képezni, ha a borászati m. kir. kormánybiztosság egyszer ama szerencsés helyzetbe jut, hogy azt közölheti, hogy ez és ez a község ennyi és ennyi terjedelmű szöllnikkel elpusztított szőllőik ujjonnan való beültetésére voltak bírhatok. Addig pedig még sok idő tog elmului, de más mint az említett közleményben olvasható, azt állítani, „hogy mindezekből ítélve teljes bizalommal nézhetünk a jövő elé* több mint Chauvinismus, ez már a vajmi csekély eredményt fölmutattható működés dicsőítésének netovábbja. Végül a borászati oktatásnak akarunk még uéhány szót szentelni. A mi borászati szaktanitás czlmén Magyar- országban történik, annyira a csak képzelhető Sok csatákat küzdött Sok csatán volt győztes . > Nem élt ő nálánál Soha külömb korles. De a csaták zaját Hogy túlbőgte Csatár Minden csata nélkül Elérte a halál. Kétszer-háromszor is elolvastam, de nem tudtam az értelmét kibetüzni, azt hiszem a gyulaiak jobban megértik. 1 A kíváncsiság szomja felvillanyozta lépteimet, s ruganyos gyorsasággal jártam utczá- ról utczára, térről térre. És bámulatom lépten nyomon nöttőn nőtt. Milyen haladás, a tudomány és művészet minő hatalmas vívmányai ragadtak lelkesedésre. A hol valamikor a Korona kávéház nyomorkodott, ott egy olasz renaissance* 1 stylü m. kir. gyulai operaház palo tája áll. A nagy granarium helyét egy oláhvárosi tudományos akadémia foglalja el, s ott hol száz év előtt sertésekkel kupeczkedtek: a nagy vásártéren egy szigorúan góth Ízlésű impozáns épület emelkedik: a gyulai Pantheuo, a gyulai halhatatlanok temetkezési csarnoka. De már ide be megyek, jó azzal előre tisztába jönni, hogy ki lesz később halhatatlan. Hanem előre kell bocsátanom, hogy ne reméljenek, nem árulom a halhatatlanok neveit, ilyesmit nem illik kifecsegni. Csak nehány feliratot olvasok fel, melyeket ott jegyeztem. Az egyik: „Lemondani, lemondani, Könnyű aztat kimondani.“ Másutt ez állott: „Megcsípett az idők méhe És a csizmadiák ezéhe. Egy rengeteg téren pedig ez : A sündisznó nemes állat Ne borotváld a szakállad Nem kell tudni szépet sokat Tanulj zaftos mondásokat, Az oh népnek hosszú füle Mcgtuászlagosodik tüle. Sikerimnek ez volt titka Mit nekem a világ szitka I De voltak költöiebbek is, igy például : Sok harezban részt vettem Küzdöttem az elvért Do később megtudtam, Hogy kár volt a nyelvért, A mely a szót ontá. Sokáig időztem a gyulai Pantheonban mig végre a teremőr — bizonyosan az. öreg Mogyoróssy bácsi -• figyelmeztetett néhány régibb sírra. Ez elől aztán hamar megszöktem. Ismét a városba siettem, esteledni kezdett, és az élénkség egyre nőtt. Az utczasar- kokon gyermekek hírlapokat árusítottak és egymást tulliczitálva éktelenül kiabáltak: Tessék venni Gyulai Híradót — külön kiadás — 2 kr. Megvettem egy példányt mert sejtettem, hogy valami szenzácziós eset történt, és egy gyulai szenzácziós eset mindig megér 2 krt. A Gyulai Híradó épp akkor lépett a io2-ik évfolyamába. Vájjon mi történt ? Nézem a vezérczik- k,;t, c/ime A már vány-pavilion ünnepélyes megnyitása. Elkezdem olvasni, lapidáris stylja igen döczögött: Nagy nap virradóit reánk; a hatalmas márvány-pavillon csarnokai ma adattak át a közforgalomnak. E kolosszális müvet száz évvel ezelőtt kezdeményezték eleink, kik már a föld alatt porladoznak. Az akkori helytelen ortográfia szerint a pavillont még Baby- lonnak hitták, de ez nem tévesztendő össze a babyloni függő kertekkel, melyek sokkal ré- oribb eredetűek,,és melyeket —- ha jól emlékezünk — valami Semirámis nevű urhölgy alapított. Önérzettől duzzadó kebellel lépjünk tehát a márványpavillon szentelt csarnokaiba, mert fényük máris elhomályosította az ócska londoni kristálypalotát. Eldobtam az újságát, ezt meg kell nézni a londoni kristály palotát csak panorámában láttam, hadd lássam tehát a márvány-pavillont valóságban. Beültem az 5872-ik sz. bérkocsi és hajtattam ki. A tolongó népáradattól a kocsi csak lépésben haladhatott, és már öreg este, mikor kiértem. Szirencsésen sikerült befurakodnom a nagy terembe, hol azépitkezésiba bizottság nyilvános gyűlést tartott. Az elnök — egy fiatal ügyvéd — már rekedtté ordította magát a sok rendre utasítástól. Mikor a terembe értem javában szónokolt. Tűzzel és verve-vel magyarázta a nap jelentőségét, úgy látszik, ő irta a vezérczikket, mert ugyanazokat mondta. —> E nagy őrömnap tiszteletére — kiáltá rekedt stentori hangon —- feledjünk el minden visszavonást és haragot, ne vigyük a közügyekbe személyes érdekeinket j együtt nagy dolgokat alkothatunk, de szétforgácsolva, gyarló vidéki város maradunk, mint teszem Csaba, hol a tótok közt nincs egyetértés, mióta magyarok lettek. Már száz évvel ezelőtt igy zengett rólunk a nagy költő : Régi mokány város, mokáoy nép tapossa, Más-más származású mindegyik tokossá. Erre elkezdtem illedelmesen hajlongani, mire az elnök rámrivall, hogy mit hajlongok? — Azért a szép dicséretért, hiába, az mindig jól esik az embernek. — Én dicsértem? Ugyan mivel? — Nagy költőnek tetszett nevezni.-— Én ? Magát ? || Még csak hogy azt nem mondta : kendet? • Igen, miután én írtam azt e verset ez előtt too esztendővel. Minthogy igazat mondtam, természetes, hogy el nem hitte, hanem egy megvető kézmozdulattal tovább folytatá. Most pedig tisztelt polgártársaim, válaszszuk meg az ad hoc vigalmi bizottságot, mely az első nyilvános vigalmat rendezendi e díszes csarnokokban. Zúgó éljenzés és tomboló taps után megkezdődött a választás, Csúnya szemólyeske- désak és veszekedések között folyt az le, mindenki külön akart valakit kandidálni, s ha ezt nem vitte keresztül, legalább opponált a másik kandidáltjának. A harcz néha oly elkeseredetté vált, hogy az elnök jónak látta katonaság kirendelésével fenyegetőzni, egyetlen egy tag sem lett nagy szótöbbséggel megválasztva, úgy 7 és 12 szavazattöbbség között ingadozott az eredmény. De végre is megtörtént, az elnök kihirdeti és felszólítja a közgyűlést, hogy részt vegyen a banketten, melyre főtiszte- lendö .Szegletessy Dániel saját termésű borából 10 akót küldött. — Megyünk, ott leszünk I kiáltá a lelkes sokaság. — Engedelmet kérek — vágott közbe a jegyző, egy karcsú sovány úr — még égy vigalmi bizottsági póttagot kell választanunk. — Legyen a jegyző a póttag, — kiáltá egy szomjas polgártárs, mire az egész gyűlés lelkesülten rákiáltja, hogy »éljen 1“ Tehát megtörtént —• a hihetetlen — a csodával határos, miről beszélni fognak késő századok, hogy Gyulán valakit egyhangúlag választottak. Igaz, hogy csak egy ad hoc vigalmi bizottsági póttagot, igaz, hogy a bankettre való sietésből — de végre is az mind- egy — megtörtént. Ez epochális esemény hatása alatt én is jelébredtem jövendőlátó álmomból. Eleget láttam, többre nem is vagyok kiváncsi. Első dolgom volt a következő levelet megírni: „T. ez. Bárdos tündér, a ezédula ház melletti krumpliföldeken, — Helyben : Bájos tündér 1 Ön remélhet. Még csak 100 évig tart az átok súlya; az ön által küldött gyanús színű víz csodaereje folytán sikerült megtudnom, hogy Gyulán rövid száz év múlva lesz egy egyhangú választás. Ezzel maradok tisztelt Elát- kozottságodnak és a derék gyulai publikumnak alázatos szolgája Zttldi Marton.
