Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-10 / 10. szám

lO-ik szám. 1 7? Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. ház­ban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nőm adatnak vitaza. Előfizetési díj: Egész évre .............5 írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. A Gyula, 1889. márczius 10-án. VIII. évfolyam-------------f i----- > ■ w Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDr. :Boa.©lr3r Zoltán r~-------------------­Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. A Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11 sz Eckstein Bér mit fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Polgármester választás előtt. Az olvasónak nem mondunk többé uj dolgot azzal, ha jelezzük, hogy Dobay János polgármester lemondásával s le­mondásának a megye alispánja által tör­tént elfogadása után, polgármester válasz­tás nehéz feladata előtt állunk. — Mint tudjuk, a választás f. márcz. hó 14-ére ki is tűzetett. — Kik a jelöltek, nem tudjuk, csak annyit tudunk, hogy vannak elegen, még kevésbé tudjuk, hogy a több ség ki mellett fog tömörülni ? A sajtó e tónynyel szemben csak egy kötelességet ismer : sine ira et studio tájékoztatni a választókat. Lehet azonban ennél nehe­zebb feladat; hiszen ha az ember értelmi s más egyéb, a hivatal viseléséhez meg- kivántató tulajdonságait kiló számra le­hetne mérni mint a húst, pikkor a vá­lasztás vajmi könnyű volna. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy sok ember vált be jó tisztviselővé, kiről ezt egyelőre még fel sem mertük tenni, mig megfordítva igen sok ember csalta már meg a hozzá fűzött reményeket. Ily körülmények között alig járha­tunk el helyesebben, mintha rá mutatunk azon gyengékre, melyek a távozó polgár mester hivataloskodásának alap jellegét ké­pezték, s széttekintve a jelöltek között, arra adjuk szavazatunkat, kiről feltesszük azt, hogy hasonló tévedésbe esni nem fog És itt mindenek előtt egy sajátos, azon­ban mi tűrés, tagadás benne, mégis elvi- tázhatlan ténynyel kell le számolnunk, mely a volt polgármesterre hivatalosko­dásának egész folyamata alatt mint li- dércz-nyomás nehezedett. Azt mondják, hogy mi demokrata nemzet vagyunk, s ez az, a melynél' en- fajunkra vonatkozólag nagyobb tévedést alig ismerek ; — a magyar fajt minden izében s a társadalom minden rétegében bizonyos aristokratismus jellemzi. Midőn Dobay János 1873-ban pol­gármesterré választatott, voltak ez állásra ő nála erősebb qualificatióval biró ver­senytársak ; népszerűsége azonban akkor oly nagy volt, hogy más jelöltnek vele szemben leendő keresztül vitelére még gondolni sem lehetett. És ez az, a mit neki sokan nem tudtak megbocsátani; nem tisztelték személyében a többség vá­lasztottját, hanem, ha nem is nézték le, de legalább is kicsinyelték és fitymálták személyében az iparos osztály tagját, az egyszerű nyomdászt. Egyáltalán nem kel­lett ahoz valamely mélyebb lélektani bu várló képesség, lxogy ő maga is érezte, mert lépten-nyomon éreztették vele hely­zetének visszásságát. A helyett, hogy az előképzettség hiányát jó akaratú támoga­tással igyekeztünk volna a köz érdekében helyre ütni, mindenki csak eszköznek akarta a maga érdekében felhasználni és miután az érdekek igen sokszor ellenté­tesek : az ellentétes érdekeket képviselő egyesek között mint meglökött inga, majd jobbra, majd balra billent, a helyett, hogy megalkotva magának a fennforgó ügyben a helyes nézetet, magától minden jogosulatlan befolyást és befolyásolást távol tartani igyekezett volna s igy aztán nem tudta kifejteni, azon tekintélyt és erőt, mely imponál. Az imponáló tekin­tély, erő és erély hiánya azonban nem­csak a hivatalon kívül, hanem ott a vá­rosházánál is nyilatkozott. 0 volt mindig az első tisztviselő, ki hivatalában megje­lent, do hogy rábírta volna szorítani alattasuit hosonló pontosságra, ahoz nem volt elég férfias. Dolgozott, mint hű nap számosa a köznek, végezte, ha kellett, még az írnok teendőit is, de hogy aztán mikor tetszik másoknak a maguk dolgát végezni, meddig tetszik az alattas hivatal­nokoknak otthon lebzselni, s még mielőtt a hivatalim mennének, nem tetszik-e egy varga betűt csinálni a Komlóba, vagy a czúkrászdába. hogy ott vitassák meg a kis, kisebb és legkisebb politika, kicsiny, kicsinyebb és legkicsinyebb nagyszabású erőködéseit ; nem merültek e tel az egyes hivatalokban szabálytalanságok, vagy ta­lán a szábálytalanságnál is több valami ; birnak-e némely tisztviselők hivataluk el­látásához szükséges képességgel: minden­nek ellenőrzésére s ez ellenőrzésből ki­folyó teendőkre nem vállalkozott, sőt mondjuk ki : nem mert vállalkozni. — Váljon az ő hibája volt? — Az övé is, de még nagyobb mérvben a mienk. A legközelebbi tisztalitáánál történt meg, hogy kijelentette, hogy maga mellé más tisztviselőt kér : nyakára választották azt, a kitől szabadulni akart, de azért a felelősség az övé maradt. Később a kö­zönség panasza, sőt az adófelügyelőség hivatalos közbelépése folytán, elrendelte­tett az illető ellen a fegyelmi vizsgálat, ö kimondotta hivatalosan, hogy az illető a hivatal ellátására képtelen, mi rámondot­tak, hogy: képes; ott hagytuk szépen,a nyakán. Vt , Dobay -János pedig, a helyett hogy ily körülmények között azt a polgármes­teri mandátumot iudignatióval vágta volna szemünk közzé, maga is ott maradt. É* ez volt az erélytelenségböl kitolyó nagy hiba, mert semmi kétség, hogy ha sarkára áll, az ügyek ott annál a városházánál ma másképen állanak. — ily körülmé­nyek között aztán lehet-e csodálkozni azon, hogy megterem a chaos s e chaos- bau aztán meg ministerialis kiküldöttet is kérünk, hogy egy rajiunk teljesen kívül álló tényező hozza rendbe a mi számadá­sainkat, mert már jó magunk azt se tud­juk, hogy állunk. A leendő polgármestertől tehát azt várjuk, hogy az ne dijnok, ne írnok, ne jegyző, ne kapitány legyen, hanem a vá­rosi közkormányzatnak vezetője és éltető szelleme legyen; ott legyen a szeme min denütt, éberségével ellen őrizzen mindent és Ita egyetlen betűt is nevén kivül nem ir, de ez éberségével uj szellemet önt a kormányzatba: megtette, a mi tőle jog­gal várható. Azonban, hol lesz majd az a legény, a kiről azt szokás mondani, hogy a gátra való ? ! Még egy fontos mozzanatot kell itt felemlítenünk. Tudjuk, hogy a községi kormányzatba a képviselő testületnek, a mely tulajdon- képen a kormányzat ellenőrzésének szere­pét viszi, fontos feladata van. A mi kép­viselő testületünknek nagyon sajátos alkata van. Ott van a város értelmi aristokratiája, az írni olvasni és csak számolni tudó föld- míves mellett; ott a pénzes földmives aris- tokratia az értelmiséghez tartozó szegény emberek mellett; szóval ez a képviselő testület is meglehetős tarkán van öszsze- tákolva. A legnagyobb tarkasága azonban ennek a képviselő testületnek abban áll, logy ott vau egy pár ember, ki azt hiszi hogy ha egy és ugyanazon tárgyhoz leg­alább ötvenszer hozzá nem szól, hát az a tárgy helyesen megvitatva nincs. Azonban lia még csak hozzá szólana, hagyján; de ha ellentétes véleménynyel találkozik, nem bir úgy hozzá szólam, hogy sértő durva­ságokba ne essék, s e sértő durvaságot persze azokkal szemben szokás alkalmazni, kik nem birnak elegendő értelmi képesség­gel a maguk védelmezésére, szóval külö­nösen az iparos és földmives osztály tag­jaival szemben. Ott van továbbá abban a képviselő testületben sokszor az olcsó nép­szerűség hajh ászás demagógiája is. Meny­nyi társadalmi bajnak vált ez közöttünk kút forrásává, csak az nem látja, a ki látni nem akarja. Kelt-e valaha védelmére az elnöki szék a szól lás szabadságának; rendre utasitotta-e valaha azt a tanácskozási pá­ssá skodást mely egyeseknek oly kiváló szén vedélye; részesült-e pasáskodás joggal meg­érdemelt rendre utasításban. .Mi nem emlé kezünk rá.! Hanem hát a leendő polgár- mestertől ezt is elvárjuk, mert meggyőző­désünk, hogy sok társadalmi bajnak fogja ezzel elejét venni. Szóval a mit várunk : erély! de okos erély! Végül pedig polgártársak egy mesét mondok el nektek. Egyszer volt hol nem volt, talán az operencziás tenge re u is túl, volt egy tó; a tóban, mint minden tóban, békák laktak; a békák nem tudtak egymás között meg­férni, elhatározták tehát, hogy Jupitertől, — az ókori istenek apjától — maguknak ki­rályt kérnek. Az istenek apja Jupiter, jó ízűt mosolyogva vastag bajusza alatt, egy darab léczet dobott a tóba nekik királyul, A mint a tóban a ledobásra nagy locscsanás támadt a békák megszeppenve behúzták farkukat már t. i. bogy ha far­kuk lett volna, s egy ideig csendesen sut­togtak. Egy azoubau végre megunja a dől got, kidugja a tóból a fejét, a léc'.király­hoz úszik, látja hogy az egyáltalán nem mozdul, őt nem bántja, mire aztán a béka a léczkirályra ugrik, társait fellármázza s együttes erővel a léczkirály nyakára ülnek s mikor aztán a léczkirályt közakaratai maguk között szépen lejárták s beállt a régi viszály, más királyt kértek Jupitertől. A haragos Jupiter küldött aztán ne­kik egy vipera kígyót, ki hatalmas fogaival kezdte aztán ránezba szedni a zajougó béka- atyaüakat; mukkanni sem mertek. Végre ti­tokba Mercurinst kérték meg, hogy vesse közbe magát Jupiternél, hogy segítsen sze­gény fejükön. Jupiter válasza rövid volt, ha nem tudtátok tűrni a jó királyt, tűrjé­tek a roszszat! A mese reánk, — miután a léczkirály vagy is a mesét alkalmazva a jó király közülünk önmagától távozik, —- csak any. uyibau tartozik 9 reánk nézve csak any- nyiban fontos, hogy ki legyen az, a ki utána jön; ki legyen hát a polgármester? Hát én nektek a meséből kiindulva csak azt mondom, egy királyt vagy pof gármestert már lejártatok, ha uiból olyat választatok, ki magát lehagyja járni, ott lesztek a liola mádi zsidó. De hogy ha vipera kígyót ültettek a nyakútokra vi gyázzatok, hogy oda ne jussatok, hogy majd tőispánhoz vagy mi Misterhez szalad­gáltok, hogy segitsen rajtatok, mint sza­ladgáltatok most. Tekintsetek végig jelöltjeitek múltján és jelenjén. S ha azt látjátok, hogy van benne valami a léczkirályból, puha mint a viasz, gyáva mint az anyámaszszony; lia nem ismeritek semmi tényét, mely a érfias erély jellegét viseli magán; nem is­meritek semmi de semmi tényét mely öt előttetek ajánlaná; ha nem hallottátok soha szavát ott annál a városházánál a közta- nácskozásokban; ha soha irányadólag egy­etlen árva szóval vagy tanácscsal nem folyt be a közügyek menetére, hanem csak élt közöttetek, mint a ki arra született, hogy az államnak egyszerű fogyasztó tápszereket fogyasztó polgára legyen: él véle, nem nek­tek való. Ha a másiknál múltjából s jele­néből ismét azt tudjátok: hogy mérges mint a vipera, harapós, durva mint a pokrócz, gőgös mint egy spanyol nemes; ismét el vele, nem nektek való. Válaszszátok azt, kinél erély és okos belátást, nemes ambi- cziót minden pöffeszkedés nélkül, felelitek ; — ne nézzétek, hogy meddig ér a sza­kái, hanem mi van a koponyában. — És bizon jó lenne, ha mielőtt a választásnak neki mentek, minél tágahb körű értekezlet­ben vitatnátok meg magatok között a kér­dést, hogy érdekeiket megmentsétek. Szabályrendelet az 1887 évi XVIII. t. ez. 1 §-a Békésvármegye területén levő neraély községek heti vásárjain bizonyos iparczik- keknek idegen iparosok által is leendő eláruiithatása tárgyában L §. B.-Csaba község heti vásárjait) idegen ipa­rosok által csak a kesztyűs, sérvkötő és pokrócz készítők által előállított ipar czikkek árusíthatók­2. §. Szarvas község heti vásárjain idegen iparo­sok által, az arany és ezüst művesek, kefekötök, pipafaragók, hangszerkészítők, látszerészek, gomb­kötők és aranyozok által előállított iparczikkek árusíthatók. 3. §. Kondoros község heti vásárjain idegen ipa­rosok által a szitás, arany és ezüst műves, rézmű­ves, báldogos, lakatos, kötélverő, tímár, bodnár, pintér, uiézeskalácsos, kefekötó, könyvkötő, gomb­kötő, üveges, uőiszabó, kosárkötó, fazekas, szűcs, pék, ezukrász, szappanos és takács által készített iparczikkek árusíthatók. 4 §> Öcsöd község heti vásárjain idegen iparosok által a pók, könyvkötő, kefekötó, esztergályos, pi­pafaragó, hangszerkészítő, kádár, Bzerkovrcs, ké­ses, üveges, arany és ezüstmüves, réz és bronz- műves, fazekas, kesztyűs, sórvkötő, fésűs, legyező- készítő, csontfaragó, kosárkötó, mézeskalácsos, viaszöntő, látszerész, lemezeid, gombkötő, tímár, szítás, nap és esernyő készítő, bádogos,' kárpitos, bóröndös, szíjgyártó, ostorkészitö, órás, arauyozó, és ezukráss által készített iparczikkek árusít­hatók. 6. §, Szeut-Audrás község heti vásárjain idegen iparosok által a kalapos, kefekötő, fésűs, késes, Kosárkötó, kötélverő, bóröndös, gombkötő, mézes­kalácsos, nyerges és szíjgyártó, órás, puskamüves, rézműves, pék, szappanos, szűcs és pipafaragók áltál előállított iparczikkek árusíthatók. .* 6. §. Gyoma község heti vásárjain idegen iparo­sok által a késes, fésűs, fazekes, korsós, eszterga lyos, gombkötő, hangszerkészítő, részmüves, réz­öntő, kefekötó, kosárfonó, tajték és pipafaragó ál­tal készített iparczikkek árusíthatók. 7. §. Endröd község heti vásárjain idegen iparo­sok által á szürszabó, bádogos, szitás, rostás, tí­már, rézműves, lakatos, arany és ezüstmüves, órás, bóröndös, esztergályos, fésűs, késes, pék és szap­panos által előállított iparczikkek árusíthatók. 8. §. Szeghalom község heti vásárjain idegen ipa­rosok által a szitás, rostás, szürszabó, szüCs, ka­lapos, mézeskalácsos, üveges és ruhafestő- által előállított iparczikkek árusíthatók. 9- §• Körös-Ladáuy község heti vásárjain idegen iparosok által az arauy és ezüstmüves, aranyozó,

Next

/
Thumbnails
Contents