Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-22 / 51. szám
51-ik szám Gyula, 1889. deczember 22-én VIII. évfolyam f----------------1 Sz erkesztőség: Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési dij: Egész évre...........5 frt — kr. Félévre ...............2 „ 50 * Évnegyedre .. .. 1 „ Egyes szám ára 10 Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN“ VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToay János. r Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapestem Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 77. sz. Eckstein Bernát fúrdö-uteza 4. sz. Bécsben: Schalek Henrik, Moose Budolf és Dukes M. — Máj na-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Előfizetési felhívás a 1890. évi folyamára. Lapunk elejére a jövő évben a IX. évfolyamot tesszük; e szám megyei központi lapirodalmunk változatosságának jelzője, mert a „Békés“ ezelőtt 20 évvel kezdette meg pályafutását, és időközben változott viszonyok és körülményeknél fogva, alig három évig szünetelt e néven, s igy téuyleg pályafutása tizenhét évre tehető. E tizenhét év, mint legrégibb lap toögyénkben jogosulttá tesz, hogy megyénk közönsége elé lépjünk újra. Irányunk e megyében, mindenkor megyénk érdeke volt, mely megyei érdekkel községeink érdeke is egybe van forrva ; — de különösen törekedtünk arra, hogy hű képét adjuk a megye törekvéseinek, a községek fejlődése, anyagi és szellemi előhaladása tekintetében ; — nem voltunk hirhajhászók, sőt minden közleményünk az előre megfontoltság bélyegét hordta magán, azon elvből indulva ki, hogy lapunk jövőben korunk megírására a történésznek ktt forrása legyen. A személyeskedéseket kerültük, meddő polémiáktól tartózkodtunk, mert ezekben nem találtuk volna fel a hivatást, mit miut helyi és különösen megyei lapnak teljesíteni kell. Hírrovatunk első sorban a helyi eseményeket ölelte fel, de figyelmet fordított a megye vidékeire is; — vidéki munkatársakban nem bővelkedtünk, mert azok díjazását anyagi körülményeink nem engedték. A jövő pártolás e tekintetben biztató lehet. Eddigi előfizetőink száma jogosulttá tesz arra, bogy a központ lapjának huszonkettedik évfolyamát is megindítsuk, bizva mint eddig, jövőben is a szives támogatásban. z> Kis híjjá, hogy kritikus nem lettem. Irta Mikszáth Kálmán. A „Békés" eredeti tárczája. A jó isten tudja, mire van nekem tehetségem. Annyi bizonyos, hogy ez a czím furcsának látszik az olvasó előtt: „kis híja, hogy kritikus nem lettem.“ Mintha a zerge mondaná magáról: „Majdnem jáger lett belőlem.“ De olyan az ólet, ezer furcsaság szövi át. S kivált az újságíró, mint háborús időben a katona, egy egész évre való élményen esik keresztül mindennap. Vagy kilencz éve lehet, hogy a „Pesti Hiriap“-ba dolgozom. Ah, hogy tovaröppent az a nap, mikor először ültem mostani asztalomhoz s a szerkesztő rám nézett hidegen, közömbösen : „Hát önre mit bizzak ? Próbálkozzék meg a hírrovattal!“ Nem volt bennem valami nagy bizalma. Akkor-még fiatalok voltunk ón is, a lap is. Plane a lap, egészen a gyermekéveit élte, épen akkor ment át a f o g- záson, a csikó-fogai elhulltak s újak nőttek helyette. Kilencz év sok idő egy ember életében, de hát még egy lapéban 1 Több mint száz kötet barnállik a polczokon, a miket mind mi irtunk össze 1 Istenem, mennyi tenger betű I S e tengerben mennyi esemény eltemetve. ... A „Békés“ előfizetési dija: egy évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., negyed évre 1 frt 25 kr., mely összeg leg- czélszerübben postautalványon beküldendő. Gyulán, 1889. decz. 20. Dotoay János, felelős szerkesztő és kiadó. üt Karácson ünnepére. ^ Alig pár rövidke nap még, s a Megváltó születésének évfordulóját fogja Ünnepeim a keresztyén világ. Az emlékezet felidézi atna titokteljes éjszakát, melyen égnék és földnek békessége lett, s a melyen először hangzott alá ez angyali szó : „Dicsőség Istennek a magasságban, békesség e földön és az emberekhez jóakarat/“ Angyalok kara énekelte akkor e zsolozsmát. Az egek megnyilatkoztak hallatára s mennyei világosság támadt e sötét bolygón; világosság, melynek fényénél tisztán láthatta az emberiség a czélt, mely felé törnie, a feladatot, melyet az idők folyamán megoldania kell vala: Isten dicsőségét, az emberek békességét, boldogulását jóákaratülag munkálni mindenhol és mindenha ! Felséges czél, isteni feladat! Egészen méltó az emberiséghez, mert egyetemes érvényű, soha el nem évülő elveken nyugszik, s úr és szolga, nagy és kicsiny, gazdag és szegény kivétel nélkül mindig megtalálhatja abban, a mi őt mint egyént egyénileg kötelezheti. — Vajha, soha ne feledte volna el az emberiség a bethle- hemi mezőkön felhangzott angyali éneket! Vajha, királyok és alattvalók, nagyok és kicsinyek, mindig és mindenütt szemök előtt tartották volna, hogy mindent Isten dicsőségére, embertársaik békessége és javára kell cselekedniük! Ma paradicsom volna e föld; szeretet és boldogság angyalai ölelkeznének házainkban és azokon kivül, s nem hallatszanék átok, düh, kétségbeesés vagy siralom szava oly sok felől. De, fájdalom, az ember igen köny- nyen belemerül a világba; szertelenül bálványozza a földi veszendő kincseket, áldozatul dobván azokért eszének minden magasabb gondolatát, szivének minden nemesebb érzelmeit; s ha egyszer túlsúlyra jut benne az auyagvilág szere- tete, — mindenre rányomja azt a fekete bélyeget, melynek önzés, önszeretet a neve. Az önzés azután nem irtózik semmitől. Ha embertestvéreit üldözi, zsarolja, fosztogatja ; ha nézetkülönbség, vagy a vallásos meggyőződés szabad nyilvánítása miatt kerékbe töri, vagy máglyán hamvasztja el, — nem borzad tettét Isten dicsőségével mentegetni, sőt elvetemültségében még hálát is mer adni, hogy az efféle munkát sikeresen végrehajtania sikerült! Oh bizony, a bethlehemi éjszaka óta lefolyt századok is igen sok elszomorító példát tárnak elénk az emberi önzés effajta míveletei felől. És a mi még fájdalmasabb : e míveletek ma is jelentkeznek, ha szelidebb, de finomabb alakban is. Nevök és alakjok változott csupán, — de rugójok : a lényeg, ma is az maradt; Ne ámítsuk magunkat! Legyünk csak őszinték! Hát vájjon a keresztyénség isteni elvei áthatották-e már az emberiséget, nem a maga egészében, — mert hiszen arról szó sem lehet, — hanem csak az emberiségnek azt a részét is, mely magát keresztyénnek nevezi? Istennek igaz dicsőségét, az emberek békésségét, boldogságát munkálják-e ma, nem kivétel nélkül, hanem csak általában is, — egyesek és nemzetek, kicsinyek és nagyok? Ki merne e kérdésekre, minden fentartás nélkül, igennel felelni mai napság, midőn a kér. társa dalmi és nemzeti élet terén, a keserű csalódások hosszú lánczolatában, a nyomasztó jelen és a komor jövő vigasztalan képei meredeznek felénk? Valljuk be nyíltan : még mindig mesz- sze vagyunk altól, hogy a keresztyénség isteni elvei bennünk életelvekké válva, megvalósították volna már itt e földön Istenországát, a melyről írva van, hogy »az nem itt vagy amott, hanem egyedül tibenne- tek vagyon.“ De azért ne veszítsük el hitünket a jobb jövőben! A mi késik, nem marad, nem maradhat el végkép. Az Isten nem [csúfoltathatik meg; a mit ember vetend, — azt aratja! Vajha azért a karácsoni szent napok alatt betelnénk mi is mindnyájan a hitnek amaz égi örömével, mely megszentelné elménket és szivünket egyaránt, s mig ajkainkon zeng az angyali zsolozsma : »Dicsőség Istennek a magasságban, békesség e földön és az emberekhez jóakarat /« — emelkednének fel lelkeink a magasságba, s nyernének békességet a mi számunkra! Ez lenne, és legyen is, a mi lelkűnknek igaz Karácsonja! Homolya István. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának az 1889. deczember hava 18. és 19-én lefolyt általános tisztújító közgyűléséről: Első nap. Elnöklő főispán és a csekély számban megjelent bizottsági tagok kölcsönös szívélyes üdvözléseik után, a midőn a főispán sikert és szerencsét kívánt az újból alakult törvényhatósági bizottság jövendő működéséhez, — a közgyűlés kezdetét veszi délelőtt ’/tl0 órakor. Mi előtt a tárgysorozat szerinti egyes bizottságok választás utjáui megalakítása kezdetét venné, elnöklő főispán a szavazat szedő küldöttséget a következőkép alakítja meg: elnök : Jancsovics Pál megyei alispán, tagokul Tatay János és Kalmár Mihály bizottsági tagokat, a jegyzőkönyv vezetésére a jegyzői tisztséget hívja fel. Ezután a kijelölő bizottság, melynek elnöke a vármegye főispánja, a következőleg lett megalakítva ; a közönség által beválasztattak : Beliczey István, Haviár Dániel és Keller Imre, elnöklő főispán által kineveztettek: Novák Kamii, Dr. Hajnal István és Mikolay Mihály bizottsági tagok. Lapunlü mai szAmAHoz fél Ív melIéKlet^van csatolva. Ha úgy délutánonként néha unalomból lapozgatok bennök, hogy elétárul a múlt aranyos porral behintve. Csak kilencz esztendőről van szó, s' mégis mintha már a mull század elavult pergamentjei között turkálnék Minden lapról emlékezetembe villan valami — apró diadalok, apró örömek, apró keserű ségek. Aprók, de igazak. Most bent ülök a parlamentben (mert az ócska nagy íróasztal, a mely mellé kilencz év előtt telepedtem, oda is elvitt engem), de az or szágot rázkódtató politikai viharokra vissza nem tudok gondolni oly borzongva, mint a mi bárá .yfelhőnkre. — Ah, milyen rettenetes nap volt az, mikor a Ghyczy Kálmán halálát hoztuk szép kerek betűkkel, meleg hangú nekrológgal. Kitett magáért a reporter, kivált stylaris szempontból; az' egész közleménynek csak az az egy baja volt, hogy az öreg Ghyczy maga is elolvasta jó egészségben. Luverten, szem- lesütve jártunk az utczákon. Maga a „gyilkos“ reporter hetekig nem mert mutatkozni. De bezzeg megdobban szivem a kevélységtől, ha egy-egy olyan közleményre fordítok, a hol „mi“ hoztuk az első értesítést. Sok /an olyan. Tarkán mosolyog le az elsárgult papírról . . . Ni, ni, ez meg itt egy czikk még i szegény Kakujay Gyula tollából. ö vezette a közgazdasági rovatot. Jó- izivü, becsületes fiú volt, de én mindig azzal loszantottam, hogy rossz nemzetgazda. Erről olyt az örökös disputa. Gyenge testalkatába belekötött valami nyavalya és elvitte. Derék jó öregünk (mert „jó öreg“-nek hittuk) szépen elaludt örökre, egy tavaszi hónapnak épen az utolsó napján. Persze, hogy én ezt is felhasználtam argumentumnak : — Hát nem mondtam mindég, hogy nem spekulativ szellem. Ha még huszonnégy óráig húzza a betegségét, fölvehette volna a jövő havi fizetését is. Víg atmosphera van a redakcziókban. Ott még a halált is kifigurázzák. Nem is jár az oda gyakorta. Hogy a lánglelkü költőért: Reviczky Gyuláért mégis bekopogtatott az idén, talán az az oka, mert ő maga váltig hívogatta a verseiben. Nem jó a halálnak udvarolni. Az őskorban, t. i. a legrégibb évfolyamokban furcsa dolgokat látna a mai olvasó. Képeket. Képeket e hatalmas lapban, mely ma az egész országot elözönli s a legkiválóbb in- telligenczia szükségleteit elégiti ki. Hja, fiatal korában Deák Ferencz is verebeket fogdosott.. Úgy vanr képekkel jelentünk, meg, minden héten kettő jött s ezeknek az én barátom Pulszky Károly volt a mesterük, ő válogatta ki s irta hozzájuk a szöveget. Egyszer a Hogarth választási képei jelentek meg. Egy egész cyklus; eleven mozgalmas csoportok, tömérdek alakkal. Pulszky Károlynak egy délután el kellett sürgősen mennie a redakczióból, rám bízta a Hogarth képet. — írd meg, kérlek, helyettem. — Nem értek én fiam a képekhez, a mikben te olyan nagy szakértő vagy. — Ejh, irj, amit akarsz. Néhány sort. Valami se hideget, se meleget. A szövegnek meg kell lennie. Szétcsaptam a begömbölyitett kartont a fél kezemmel s amit laikus szemekkel egy pillanatra láthattam a képen, leírtam ilyen formán : „Választók jönnek a falvakból, a kiket az utón elfognak a kortesek s viszik a korcsmákba, a hol különböző pártok tanyái vannak. Az „Oroszlány* korcsma kapujánál a szobaleány áll s olvassa a napi, vagy talán inkább az éjjeli bevételeit. A háttérben az elmaradhatatlan katonaudvarló kacsingat rá s nyújtja faléje a kezét stb.“ Reggelre így jelent meg a képszöveg. Bezzeg nagy haraggal csörtetett fel Pulszky Károly. — Hol jártál iskolába ? — kérdé zordo* nan, szemrehányón. — Rima-Szombatban, Selmeczbányán. De mért kérdezed ? — Nem a Brockhaus Lexicon számára, ne félj. Csak azt akartam megtudni, hogy hol nevelik olyan rosszul a fiatalságot. — Mi bajod? Nem értelek. — Kompromittáltál, szerencsétlen 1 Bolondokat írtál a képről. — Hiszen mondtam, kérlek, hogy nem értek hozzá. — De ki hitte volna a tudáshiány ilyen rettenetes mértékéti Botrány! A közönség
