Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-02-24 / 8. szám
8-ik szám VIII. évfolyam Gyula, 1889. február 24-én. r ^ Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ..........| írt — kr Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 n 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Jj Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3Dr. I3ocLo3sy Zoltán., T~~----------------Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. ez. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utoza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Komoly szó. Ma már Gyulán azon helyzetben va gyünk, hogy ha gyermekeink, különösen pedig leánygyermekeink nevelése érdekében szót emelünk s a czikknek esetleg azon czimet adjpk nőnevelés, ellehetünk rá készülve hogy a czikket ugyan senki el nem olvassa s bármily életre való legyen máskülönben az eszme, melyet megpendítünk, a közönség hidegen tér felette napirendre. És ez a megszokott napirendre térés annál sajátosabb, miné inkább jogosult társadalmunk azon panasza, hogy nálunk a társadalmi maga sabb leánynevelós ügye a szó teljes értelmében parlagon hever. — E napirendre való térésnek a múltban volt is némi jogosultsága az előtt, a ki a dolgokat csak az eredmény után Ítélte meg, vagy is helyesebben az eredménytelenség után. — Történtek nálunk kísérletek már ez irányban több Ízben ; itt volt a Pivár-féle, s itt volt későbben a társulati utón létesített polgári leányiskola, melyek egy pár évi működés után megszűntek. Csak hogy a nagy közönség soha sem volt hajlandó komolyan foglalkozni azon kérdéssel: hogy tulajdonképen miért szűntek meg, elég volt a közönségnek azt tudni, hogy megszűntek, s ebből levonta azon káros con- sequentiát, hogy vagy nem életképesek, vagy, a mi még nagyobb baj : talán nincs is rájuk szükség. Azzal az emberrel, ki azt meri állítani, hogy egy ily magasabb szabású le- áuyneveiő intézetre szükség nincs, szóba állani is felesleges, igy tehát csak azon kérdéssel kell foglalkoznunk, miért mutat- koztak az eddigi vállalatok életképteleneknek. A felelet e kérdésre nagyon egyszerű s következőkben adjuk meg a feleletet. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy azon társadalmi ziláltság, mely közéletünz>-A. titols. Az Andrássy-út egyik díszes stylszerü villájjából sűrűén lefátyolozott ifjú hölgy lép ki,, s gyors 1-ptekkel a liget fasora felé halad. Az ifjú hölgyet egyszerű, ulczai öltözet fedi, mint a milyet a tisztességes polgárnők szoktak viselni, de mindezek daczára a hölgy mozdulatai, járása, biztos fejhordozása, rögtön elárulják a müveit nagyvilági nőt, A figyelmes szemlélő azonban bizonyos Csüggedtséget vehet ez alakon észre, melyet az elegáns hölgy hiába igyekszik elpalástolni. £ csüggedtség és tétovázás különösen abban nyilvánul, hogy a hölgy többször megáll és határozatlanul tekint körül, mint a ki nem tudja, hogy menjen-e tovább, vagy pedig vissza térjen ? Ha a fátyol engedné, egy csinos kedves arczot látnánk, de a melyet most a bánat árnyékol be. Olyan ez arcz, mint alkonyaikor a fehér rózsa ... az is bágyadtan hajtja le fejét, s szirmain az esti köny rezeg. A nő mélyen felsóhajt. Úgy látszik, hogy az az út kellemetlen neki, de azért megteszi, mert azt a saját érdeke úgy kívánja. E pillanatban a fasorból egy fiatal embet alakja bontakozik ki. Az egyén ruházata tetőtől talpig fekete, s a fején határozatlan szinü czilindert visel. A„kopottas ruházat, s a számos éjszakákat átvikét jellemezte és jellemzi, e téren is kifejezésre jutott ; a hivatottak és hivatla- nok egyenlő jogosultsággal léptek a versenytérre s mi tűrés és tagadás benne, a nagy közönség és sokszor a nagy közönségnek nyomatékos értelmi és erkölcsi sulylyal bíró egyénei, elég meggondolatlanul a nem hivatottak előnyére döutöt- tek s a hivatott vállalkozást a térről leszorították. — És itt közöttünk igen sok történt egykor Budjács Andorné asszony nevelő intézetének érdekében. A boldo- dult most már küzdelem-teljes életének fáradalmait sírjában pihenő nő emlékének tartozunk azon elismeréssel, hogy ő a fennálló körülménye!; között a szükségen legalább is nagy ügybuzgósággal igye-t kezeit segíteni, az azonban ismét nem neki volt felróvható, ha feladatát nem bírta úgy megoldani, mint azt talán maga is óhajtotta volna. Ugybuzgósága azonban menti a hiányokat, a mely hiányok az ő törekvéseinek szempontjából is, ismét csak társadalmi ziláltságunkra vezetnetők vissza. Az ő emlékének sok család leánygyermeke fog közöttünk és sok időre hálás elismeréssel adózni s a társadalmi elismerés babér koszorúját tegyük le mi is hantjára ! Az ő elhunytával a helyzet most már lényegesen megváltozott, a szükség égetővé vált ; mi fog történni intézetével, nem tudjuk, egyet azonban már is tudunk és épen leánygyermekeink nevelése érdekében tudnunk kell. Tudnunk kell nevezetesen azt, hogy ha a nevelés terén a mai kor igényeinek megfelelőleg akarnak az illető családok intézkedni, azon intézet, melynek ő élén állt, jelen szervezétében fenn nem tartható. Nem tartható fenn oly állapot, a melyben nem tudtuk osztály- vagy szakreud- szer uralkodott e ; nem érvényesíthető tovább azon eljárás, hogy olvasni csak most kezdő leánygyermekek, polgári iskolai kort elért leánygyermekekkel együttesen részesüljenek oktatásban ; nem nézhető többé el, hogy oly sok osztály tantárgyait egy ember lássa el, mint a mint az a múltban történt ; oda kell törekednünk, hogy a működő erőkre nézve intensivebb oktatás váljék lehetővé ; oda kell törekednünk, hogy leánygyermekeink, a kézi munkán kívül, — a melyben igazán kitűnők voltak s ez volt a boldogultunk egyénileg legnagyobb érdeme, — a nőt is joggal megillető, általános társadalmi mivelt- ségnek megfelelő belterjesebb ismeretekkel hagyják el az intézetet, mi pedig ezideig hiányzott. Nagyon természetes hogy erre az olvasó anynyit mond, hogy az adott tanács igen szép, köszönjük is igen szépen, de hát mi a teendő a czél érdekében? Első teendő: szakítani minden elfogultsággal ; lerázni nyakunkról a hoszszas megszokás után megcsökönösödött slend- riánt. Jöjjenek össze tartsanak értekezletet a leány gyermekeik további nevelése által érdekelt szülők, kérjenek a közöttünk levő szakértőktől tanáesot; nézzenek szét hányán vannak és még lehetnek, kik e téren áldozatra készek; állapítsák meg a saját erejükből hozható áldozat mérvét; az erejüket túlszárnyaló anyagi erő előállítása iránt zörgessenek ott, hol zörgetni joguk vau; minél többnn tömörülnek, minél nagyobb lesz az áldozat melyet önmaguk meghoznak: annál csekélyebb lesz a czél biztosítása érdekében bár-hol kérendő anyagi támogatás mérve s minél csekélyebb arányokra birják azt leszállítani annál: biztosabb az, hogy ez anyagi támogatás nem marad el. Váljon a gyulai polgári iskolaszék, tdllépné-e hatáskörét ha az ezen irányban megindult mozgalmat maga is erkölcsi súlyával támogatná; túllépné e hatáskörét, ha épen maga lépne fel kezdeményezőleg? Ali azt hiszszük, hogy hatáskörét ezzel nem lépné Át. Egyet azonban a nagy közönség előtt kétségtelenül igazolna. Igazolná azt: hogy még él és ez igazolás nagyon de nagyon rá fér arra az iskolaszékre! Es megczáfolna egy hirt a mi nem is bir többé, hanem köztudomás: hogy abban az iskolaszékben elnök, gondnok és tagok menekülni törekszenek az elvállalt kötelesség teljesítésétől. Miért: ők tudják? Ezért adtunk e czikknek nem oly czimet, mely már elkopott, hanem ezen czimet: komoly SZÓ! a komoly szó és annak értéke talán még nem kopott el! Es ha elkopott volna: nostra culpa, nostra maxima culpa; vezekeljünk 1 Bekésvármegye közi gazgatása. 1888. év Il-dik felében (Folytatás) 11. A szeretetház alap pénztárban. készpénzben: 95 Irt 37 kr. bevétel és 95 írt 37 kr. kiadás mellett a maradvány: semmi. kötvényekben: 3911 frt 09 kr. bevétel és semmi kiadás mellett a maradvány: 3911 frt 09 Kr. 12. A közművelődési alap pénztárban. készpénzben: 68 frt 78 kr. bevétel és 68 frt 78 kr. kiadás mellett a maradvány : semmi. kötvényekben : 1388 frt 61 kr. bevétel és 20 Irt — kr. kiadás mellett a maradvány : 1368 frt 61 kr. 13. Az iparés kereskedelem alap pénztárban. készpénzben: 354 frt 48 kr. bevétel és 323 frt 87 kr. kiadás mellett a maradvány: 30 frt 61 kr. kötvényekben: 1245 frt 48 kr. bevétel és Iá frt — kr. kiadás mellett a maradvány 1230 Irt 48 kr. 14. A Wenckheim szobor alap pénztárban. készpénzben: 5ö84 frt 60 kr. bevétel és 5584 frt 60 kr. kiadás mellett a maradvány: semmi rasz-tott arcz éppen nem tesz kellemes benyo- másta szemlélőre A kétes elegánczia s az idegen czinikus irczkifejezése bizonytalan exisztencziáju egyén re engednek vallani. Midőn a fiatal ember a hölgy közelébe érj az láthatólag megrezzen. — Jó reggelt Ólja, mondja amaz, gúnyos udvariassággal, — .de siettem, hogy megkíméljem önt a hosszú ittól. Aztán igy biztosabb vagyok, hogy a 'árandóságomat megkapom, — tévé utána szemtelenül. A hölgy megvetőleg mérjíe végig az idebent, és egy csomó bankjegyet nyújtott át laki. — Meddig fog ön még engemet üjdöz- íi, szemtelen zsarolásaival ? — Kérdé a nő ílfojtott hangon. — Oh kérem, Csak ne tessék mérgelődni, i harag megárt a szép hölgyeknek, és eltor- útja a bájos vonásokat, — volt a maró vá- asz. Hányszor mondtam már, és most is ;sak azt mondom : adjon nekem kegyed egy- izer s mindenkorra húszezer forintot, s én ögtön elhagyom Európát. Kihajózom Ameri- ;ába, és ön nem fog látni többé ez életben. — Ez utolsó válasza ? — Igen. — Nos, holnap felelni fogok. — Az igen szép lesz. Öntől függ, hogy o barátok legyünk ezután is. A hölgy ajkaiba harapott. — Tehát holnap elvárom e helyen, — nondá hidegen. —> A pontosságot megkívánom, azt előre mondom, — fenyegetődzék az idegen, s fütyü- részve távozott. Az ifjú hölgy most kettőzött gyorsasággal sietett vissza a nyaralóba. A művészi faragványú kapun belépve felsuhant a lépcsőkön, s boudoirjában tűnt el. Kövessük mi is a rejtélyes nőt, lépjünk be kis szalonjába, és legyünk tanúi a következőknek. Ez Ugyan nem szép tőlünk, de a jelen esetben szükséges. A szalon egy valóságos kis paradicsom, mindenféle tarka csecsebecsékkel. A rózsa szinü kandalló tetején egy kis Amor áll, a ki mosolyogva készül az aranyos nyílvesszőt kilőni. A padlón puha virágos szőnyegek terül* nek el, s a. szobában az a bizonyos parfume illat árad szét, mely minden női boudvirnak a sajátsága. A hölgy fáradtan dől egy bársony karszékbe, s finom battiszt kendőcskéjével legyez- geti forró arczát.-* Istenem, teremtőm, — mit tegyek ? — Sohajtózik egyre másra. E bizonytalanság, ez az izgalom megöl, felemészt . . . oh, de beteg vagyok I Most újra fel kel, s egy csinos diófa szekrénykéből egy össze gyűrt levelet vesz elő E levelet már számtalanszor elolvasta, de azért mindég újra és újra előveszi, azt hiszi hogy a sorok közt megtalálja a mentő utat. n Asszonyom, — olvassa hangosan akin- zott nő, — tudom, hogy én felette kellemetlen vagyok önre nézve. Ha nem volnék olyan nagy nyomorban, talán sajnálnám önt, de igy az első személy én vagyok. Az a csekély koldus összeg, melyet havonta kegyedtől kapok, alig elegendő a mindennapi élelemre. Midőn még viszonyom volt önnel, sokkal jobb dolgom volt, azt belátja- ön is. Én meguntam már ezt a nyomorult életet, s elhatároztam magamban, hogy mindent felfedezek az ön férjének, ka a kivánt húszezer forintot meg nem kapom. Válasszon kegyed köztem és a szégyen közti“ Arthur., A hölgy gépiesen hajtotta össze a levelet és tette vissza a szekrénybe. Olga azon gyönge lelkű nők sorába tartozott, kik nem tudtak önmagukon uralkodni, kik rögtön kétségbe estek és fejvesztve jro- hantak a veszedelembe. Midőn mostani férjével, egy jónevü család vagyonos sarjával egybekelt, — nem volt annyi bátorsága, hogy férje előtt végzetes múltját felfedezze. Hitt, mint sok nő, egy sima iparlovagnak, egy szédelgőnek, a ki elcsábította, s aztán kíméletlenül kiaknázta. Az ifjú ember szép és elegáns volt, s tökéletesen hálójába kerítette a tapasztalatlan nőt, ki most is e szövevényes háló zsinegeiben vergődött, de szabadulni nem tudott. A meggondolatlan viszonynak egy fiú gyermek volt a gyümölcse, a gyermek azonban meghalt. A nő tehát szabad volt a világ előtt, de nem úgy titokban. Az egykori imádó lehetőleg javára és hasznára akarta fordítani e körülményt, s a szerencsétlen nőt folytonos zsarolásaival üldözte.
