Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-03 / 44. szám

val 1 bogy a város építsen o czéloak megfelelő két iorlalkalmas iskolát, a tanítók szabad lakáson kívül iaklévi 400—400 forinttal javadalmaztassanak, és Sz-lhogy az iskolai időszak Szent-Mibálytól Szent- loklGyörgy napig tartson, mindenben elfogadtatván, ki-|a bizottság javaslata a városi tanácshoz áttéte- gy I tik. Ezzel az iskolaszéki ülés foloszlott. oki Az iparbatósági megbízottak ifj. Kohl- \\x\Ymann Foroncz elnöklete alatt október 29-én tar- iá- |tották III-ik évnegyedes ülésüket. A folyó év I. en|negyedében munkakönyvért jelentuezett 11 segéd, a|tanoncz-szerződés köttetett 23, a II. évnegyedben sl- (jelentkezett 28 segéd, szerződés köttetett 5 ta- it, Inonczczal, a III-ik évnegyedben jelentkezett 28 bi (segéd, szerződés köttetett 39 tanonczczal, vagyis a-la lefolyt három évnegyedben munkakönyvért je- anllentkezett összesen 65 segéd, tanoncz-szerződés Iköttetett 67, felszabadult 41 tanoncz. A városi .“Itanács, mint elsőfokú iparhatóság által január il-11-étől kiadatott 39 iparigazolvány, 5 iparenge- 'yldély, az iparlajstromból mint önként megszűnt, ikltöröltetett 22 üzlet. A tanoncz-iskolák ellenőrző >nlsével megbízott csoport tagjai jelentése szerint a igltanitás rendesen folyt, a zárvizsgák, valamint a isltauonczmunkakiállitás az előző, évekhez képest u (határozottan jobban sikerültek. A gyárak szerűit,jlélósóvel megbízottak a III-ik évnegyedben nem 1- szemlélték meg a gyufagyárat és gőzmalmokat, Irnint egyedüli gyártelepeket, mert erre senki ál- I-Ital sem felhatalmazva, sem elutasítva nem vol- ttltak. (?) A polgármester ezért felkóretni határoz- ?- tatott, hogy az iparbatósági megbízottakat az i-|ipartörvény értelmében megfelelő utasítással és b-|igazoIványnyal lássa el. Az utolsó évnegyed ülé- l.jsének napjául deczember 26-ika tűzetett ki.

6| A községi körgátak műszakilag felülvizs- ;-|gált tervek Bzerint való felépítése óriási költsé- alget igényel, egyik másik község határozottan kép- i. telennek nyilvánítja magát eme költségek fedezé- ,-lsére. Dobozon minden államadó forint után 1 frt -130 kr pótadót kellene behajtani, hogy a körtöl- -Itést úgy, ahogy megtudják csinálni. A község a n I hivatalos tárgyalást megelőzőleg kérvényt adott síbe a vármegye alispánjához, melyben engedélyt ó'lkér, hogy olcsóbb körgátat épithessen, és hogy -Iné köteleztessék a már megállapított tervezet sze- .Irint való építésre. — Nem tudjuk ugyan, de meg- - liehet, hogy a doboziaknak igazuk van; meglehet i|ugyanis, hogy olcsóbb körgát is megfogja őket llvédeni tudni. De legyen bármilyen olcsó, amelyet [ építenek, annyi előre látható, hogy a költségeket ijnem fogják kivetésből fedezhetni, mert az idei -Irosz termés lehetetlenné tesz nagyobb költség kill vetését. A többi község példájára Doboz is kény- -1 télén valamely hitelintézettől hosszú lejáratú ilamortisationalis kölcsönt felvenni, s ezt annyival -■inkább megteheti, mert a többi községekhez ké- • pest még aránylag jó helyzetben van, amennyiében községi pótadója nincs, sőt Gerla-Póstelek .■csatlakozásával jövedelem fölöslege is van. (Ha ;|a doboziak községi adó nélkül körgátjukra egye- Ines adóforintonként 1 frt 30 krt sokainak, mit ilinondjon Gyula, mely 48 kros pótadó mellett a Ikörgátra legalább is 2 frtot kell hogy fejedelmi Jadó forintja ulán fordítson.)

I Az alsó-fehér-körösi ármentesitö tárüli Ivagy a község, vagy az illető egyének kárá ier|jároa, addig sok más vidéken, és némely! ir-|ugyanazon megyének más részében, neme; )tt|hogy magán vállalkozó nem akad, hanem a ki ésfségek is, de különösen a középnagyságú város arlegyáltalán nem hajlandók az italmérési jogot i —(bérelni, vagy az italmérési adó beszedését e z-lfix összeg mellett elvállalni ; és van nagyon s e-|olyan hely, a hol az eddigi bérletösszegen al iltlsem akarják elvállalni az italmérési jogot s sz s-|inos helység egyáltalában szabadkozik mind k I bérlettől. Wekerle pénzügyminiszter magát ^(részletekről behatóbban tájékozandó, most ii ő|hivatta az ország egyes pénzügyi igazgató; u|kik felváltva személyesen fognak a legközuleb i-|napokban a miniszternek ügykörükben tett t e pasztalataikról, de különösen a regaleügybi t felmerült esetekről jelentést tenni. — 1

J igazgatók egy részét a miniszter máris fogadta h|Nem tudjuk, nálunk hogy fog a bérlet ügye e k|dölui, annyit azonban tényként mondhatunk, hog -|az első sorban jogosult italméréssel foglalkozó s nálunk éppen háromszorosát ajánlották fel aze - összegnek, melyet a város mint kártalanítást fc t|nyerni, és aggódunk, hogy még ezen összeg ■ Ikeveseltetni fog; pedig nézetünk szerint nei (tartjuk sem igazságosnak, sem méltányosnál Ihogy egyes községek más községek rovására tu -(terheltessenek a bérleti összeggel.

A polgári iskolaszék folyó hó 1 én dé lelőtt 11 órakor Jantsovits Emil elnöklete ala ülést tartott. Az ülés első tárgya az igazgatói j< Mentés volt, melyből megtudjuk, hogy a folyó it jkolaévben a polgári iskola növendékeiül beiral koztak 116-an, és pedig helybeli 97, vidéki 1! A növendékek szülei között 38 honoratior, 1 | föld mi vés, 27 iparos, 26 kereskedő, 9 vegyes fog jlalkozásu. Az I. osztályba iratkoztak 44-en, lll-ikba 35-en, a III-ikba 20-an, a IV-ikbe 17-er (Latin nyelvet tanulja 57, nem tanulja 59. A há írom évi czikluson át iskolaszéki jegyzőként mü ködött Pivár János igazgatónak lépvén elő, he llyére a tantestületet képviselő Uomolya Istvái tanár választatott meg jegyzőnek. A vármegyi közigazgatási bizottsága Pivár Jánosnak ismétli liskolai tanítói állásra történt választását megerő sitvén, az iskolaszék Pivárt mint ilyent igazgató oak választotta meg az ismétlő iskolába. A vár megye közigazgatási bizottsága a polg. iskoh folyó tanévi költségvetését azzal az észrevételle küldötte vissza az iskolaszékhez, hogy az énei és tornatauár fizetésének 50—50 forinttal való felemelési propositióját nem támogathatja a mi- niszternél, ha csak az iskolaszék nem nyújt t felemelésre alapot; s miután sem az iskolaszék- nek, sem a városnak ily czélra nincsen alapja, i költségvetés a felemelt fizetéstételek redukezió- jával dolgoztatik át és fog a közigazgatási bi zottságnak újból beterjesztetni. — A szabadkai s eperjesi tanyai iskolák mikénti létesítése tárgyában Schmidt József elnöklete alatt kiküldött bizottság javaslata, mely szerint az eperjesi iskola a közép dűlőn, a szabadkai iskola pedig a Pornána kút körül valamely tanyán és pedig utóbbi azon okból volna ott felállítandó, hogy a németbenedeki tankötelesek is használhassák.

It.lszólitá Mezey Lajos városi főjegyzőt rendkiv ö-(közgyűlés egybehivasara, mely szombaton ok tol j^bö-án a városi bérház dísztermiben meg is ti Itott. A város utctáin már kora délbon tolongc Éj| nép a piacz felé. Va4 órakor 9 taraczklöv j.Jjelzá a közgyűlés megtartását. A czigányzenek i-ía Kossuth, Rákóczi és Klapka uótákat játszá. • injponti 4 órakor szorongásig megtelt a nagy dis jterern. Ott volt Békés városa közönsége raug és fel s|kezet knlÖmbség nélkül. A zöld asztalnál ott ü '"íJantsovits Pál főszolgabíró, a városi tanács Mi jzey Lajos főjegyző és Salamon András biróna jelén, továbbá a községi képviselőtestület telj* (számban. Jantsovits főszolgabíró rövid üdvözl (beszéddel megnyitván az emelkedett hangulat (gyűlést, előadá annak egyedüli czélját | i. Kos fsuth Lajos díszpolgárrá való választását, mir (Szegedy Károly lelkész hazafias érzéstől áthatol (lendületes boszédben indokoló a rendkívüli köz (gyűlés egybehivását és röviden méltatván Kossut (elévülhetetlen érdemeit, Mezey Lajos föjegyzőne (adá át a szót, ki felolvasta a rövid, de velős disz (okmány szövegét, melyet a képviselő testület é (nagyszámú hallgatóság dörgő éljenek közt foga (dott el Este az egész város ki volt világítva. Ha |órakor taraczklövések jelzése, lobogó alatt a Kos- (suth, Rákóczi nóták éneklésével impozáns körme (net járta be a főbb utczákat Dapsy Géza tnpin Itatós rendezése és vezetésével. Mindenütt a leg- példásabb rend és nagy lelkesedés uralkodott. — 8 órakor a bérház nagy termében 200 terítékű banket volt, melyen a legtöbb köszöntő Kossuth Lajos, továbbá Irányi Dániel országgyűlési képviselőre hangzott el, a város képviselő testületé mely e napon a hazánk nagy fia díszpolgárra való avatásán kivül még egy nagy tényt teljesített, ugyanis határozatilag kimondta, hogy a díszoklevelet postán küldik el Turinba és a küldöttség költségeire megszavazott 300 frtot egy polgári leányiskola alapja megvetésére fordítja.

Mint az „Egyetértésiben olvassuk „az italmérési adó, illetőleg ahol ez nem lehetséges, az italmérési jog bérbeadása és biztosítása a pénzügyminiszternek különböző nehézségeket okoz, melyeknek leküzdése egyelőre még nem sikerült. Az ország egyes vidékein oly különbözők a viszonyok, oly annyira elütök egymástól az érdekeltek igényei, s annyira változó az italmérési jog értéke, a mennyiben ez a bérletre hajlandók ajánlatai után megítélhető, hogy Wekerle pénzügyminiszter egyelőre nem képes az italmérési jog értékesítése tekintetében magának teljesen átte-| <inthető képet alkotni. A törvény tudvalevőleg! előírja, hogy az italmérési adó beszedését, vagy) íz italmérési jog kihasználását biztosító ajánlati| ;árgyalásoknál egyenlő feltételek mellett első torban a község, utána a korcsmárosok s csak izután netaláni más vállalkozó veendő figyelem-j >e. A néhány hét óta megindult tárgyalások e| ;ekintetben egész különös eredményeket tüntet-1 iék fel. Miig egyes vidékeken és pedig az ország] igymástói távol-eső részeiben is meglepő nagy] erseny nyilvánul, és a bérletösszegnek oly rend-| űvüli nagy emelését ajánlották a községek ép| így, mint egyes ajánlattevők, hogy rendes keze-| és mellett és visszaélés nélkül a bérlet csakisl

nyos betegségek által megháboritva nem Lsguagyobb mérveket vett a ragályos bajok zött a sertés orbáncz, mely a vármegyének c nem minden részében fellépett a tavaszszal.

Fordultak még elő a lovak között a tSíkj kórnak, a szarvasmarhák között pedig a lépfi nek egyes esotei, a kellő időben és erélylyel kalmazott gyógy és óvintézkedések azonban e gályos betegségeket járványnyá fejlődni sehol j engedték.

A tavaszi rendes lóvizsgálat megtartalot ez alkalommal kóros megbetegiilések nem i leltettek.

A szarvasmarhák a legelőre való kihaj előtt szintén megvizsgáltattak.

Gyulán, 1889. augusztus 4-én.

Jegyzetté:

Dr. Fábry Sándor.

Békésvármegye főjegyzőj

Hírek.

A közigazgatási bizottság november hí rendes ülését folyó hó ll-ón fogja tartani.

Halottak napja. Verőfényes, szép őszi ni kedvezett a hagyományos kegyelet ünnepének, t enyhe napsugár, mely széppé, vonzóvá tudta ten a természet enyészetét, olyan volt, mint az emb rek, kik csaknem az élet látszatával ruházták f a halál birodalmát. Semmi sem oly megható, ser minek sincs oly mély erkölcsi értelme, mint holtak iránt való kegyelet ünnepélyes nyilváni lásának; eszményi jellemvonása ez az emberi k délynek. A temetőben megszűnik az önzés. His maga a temető sem egyéb, mint tagadása mii dennek, a mi önző. A megsemmisülés, a porrávi lás szomorú helyén a létnek, az ábrándoknak, küzdelmeknek, a boldogságnak, a hiruévnek hii sága, összes, parányi, perczenetnyi életünkne haszon talaosága oly megdöbbentő bizonyossá gyanánt jelentkezik előttünk, hogy önzésünk csa futni késztethet a halottak városábál. Csakhog nem visszük oda lényünk önző részét. Leg gyöngédebb érzéseink, legnemesebb bánatunl legkedvesebb emlékeink kísérőink a temető u jain. Megtisztulva minden olyan érzéstől, mel sártestűnkkel rokon: lényünk egészen külön bözik attól a mi rendes én-ünktől, aki oda haza azt az elvet vallja, hogy „élőnek-óli holtnak-holt a barátja." A temető elveszti sze műnkben borzasztó jellegét. Nem jut eszünkbe hogy mélyen a földben behorpadt érez vagy el korhadt fakoporsókban hullák feküsznek, fékét szemgödrökkel, vigyorgó fogsorokkal, féregrágt testtel. C<ak a sir mélabus költészetét látjuk é azon a poetikus légkörön át az elmúlás borzaszt* * tanyája úgy tűnik fel előttünk, mint egy szomorú de szép kert, ahol virágok hervadnak. Rezignál és mégis emelkedett érzés veszi lelkünk hatalmábí s a hervadás bús tanyáját felékesitjük friss virág- gal. Es azt gondoljuk, hogy a virágok illatát érz az is, aki oda lenn átúszik s hogy a meggyujtoti mécsek lángjánál bennünket néznek a rég lehunyl kedves szemek.

Kossuth Lajost október 26-án Békés városa is díszpolgárrá választotta, mely magasztos tényről a következő tudósítás van előttünk : Egy héttel megelőzőleg a városi képviselőtestület fel— Es merre felé ? ha kérdeznem szabad, faggatá tovább a vőlegény.

— Tanítványaim körül, szólt, hirtelen feltalálva magát a leány.

Ebéd végeztével feloszlott a kis társaság s magukban maradtak a házasok. Amália férjével visszavonult a számukra kijelölt lakosztályba, de Kálmán előbb, bucsuzásköz- ben jelentős pillantást váltott Kornéliával, ki szülőivel ott maradt az előbbivel szom • szédos szobában.

Az öregebbek a tornáczra távoztak, a hova Kornélia is kiment; onnan az udvarra mentek, de Kornélia a tornáczon maradt és várakozott.

Nem sokára nyílt az ajtó és Kálmán is kilépett a tornáczra.

Odament Kornéliához s miután üdvözölte, leült mellé a padra.

— Miért kívántad találkozásunkat ? kérdezte.

— Hogy megkérdezzelek.

— Miről ?

— Miért tetted azt ?

— Mit ?

— Nősülésedet értem.

Én pedig kérdésedet nem értem.

— Nem tudtál még várni ?

— Mire ?

— Utolsó találkozásunk alkalmával még egy évem volt hátra.

— S aztán ?

— Te ez alatt nővéremnek udvaroltál, őt vetted körül csábitó szavaiddal s el is hódítottad a fejét.

— Eszem ágában sem volt ez.

— De nőül is vetted öt 1

— Mert szeretem.

— ót ?

— Természetesen.

— Us ream nem is gondoltál ?

— Nem értem rá. Különben is tudom, hogy kedves jó. sógorasszonyomat fogom tisztelni benned.

— Csak — kérdezte Kornélia elmerengve.

— Mit egyebet ?

— Meg kérdezheted ?

— Nem tudom elgondolni.

— De hisz-én szerettelek, első találko zásunk óta, tört ki a leány, teljes önkívületben, miből azonban csak hamar kiragadta Kálmán nyugodt magatartása és nyilatkozata.

— Sajnállak szivemből, szólt Kálmán. Tanácslom : uralkodjál magadon, győzd le szenvedélyedet, mely végzetessé válhatnék nem csak reád, hanem reánk nézve is. Élj hivatásodnak, nemes foglalkozás az, melynek szentelted magadat. Az idő és hivatásod hű teljesítése kigyógyitja szived sebét.

— Soha, soha, szólt Kornélia, a zokogástól elfojtott hangon. Azután arczát kezébe temetve, zokogott csöndesen.

Kálmán részvéttel nézte a szegény le ányt, majd az őszinte szánalom hangján sóhajtott föl:

— Szegény leány, sajnállak igazán. Sebzett gálánkként ugrott föl erre a

leányka.

Ne sajnálj engem, szólt daczosan, ha már nem nyerhetett viszonzást szerelmem, részedről. . . .

— Nos ?

— Ekkor nincs czélja életemnek többé. A kétségbeesés kifejezése ült a leány

arczán, midőn e pár szót kiejtette. Kálmán is fölkelt a pádról és az igaz részvét hangján szólt:

— Ezt nem vártam tőled.

— Miért ?

— Mert azt hittem, hogy a hivatásodra való utalás megedzi lelkedet s igy megjő a feledés is, idővel.

Ne n hiszem. Én is csak ember vagyok, gyönge nő, képtelen leküzdeni a szivemben dúló szenvedélyt.

Úgy tahát utainknak válni kell,

örökre.

— Ne légy kegyetlen I

— Kötelességem parancsolja és szivem.

— Megbánod.

— Soha 1

— Még hallani fogsz felőlem.

— Kálmán alig hallotta már az utolsó szavakat. Befordult a házba.

*

* *

Másnap útra kelt a fiatal házaspár. A fővárosba utazott, hol más teljesen berendezett ipar telep várta őket.

Csakhamar virágzásnak indult a szorgalmas müiparos üzlete, úgy annyira, hogy már az első évben nagyobbitania kellett annak terjedelmét.

Egybekelésük évfordulójára leány gyermekkel örvendeztette meg férjét, Amália.

A gyermek születése után pár hétre olvasta Kálmán a hivatalos lapban, hogy Kornéliát kinevezték az egyik fővárosi állami felső leányiskolához.

Ez megdöbbentette Kálmánt az első pillanatban, de aztán megnyugodott, abban a reményben, hogy Kornélia azóta kigyógyult végzetes szenvedélyéből

Kornélia a fővárosba érkezte után meglátogatta sógorát, de azt nem találván honn, nénjével töltött el pár órát, miközben folyvást nénjének kis leánykáját dédelgette, a kis Li dikét, gyönyört érezve a picziny, mosolygó gyermek eme látása fölött.

— Távozta előtt megkérte nénjét, hogy Kálmánt küldje hozzá, mert fontos beszélni valója van vele.

Kálmán azonban, amint nejétől értesült Kornélia látogatásáról s óhajáról, azonnal tisztában volt azzal, hogy Kornélia még most sem gyógyult ki bűnös szenvedélyéből, kijelentette Amália előtt, hogy nemcsak nem teljesíti sógorasszonya óhaját, de nem tűri meg annak további látogatásait sem a házánál.

Neje kérdésére elmondta ebbeli elhatá- tározásának okait, mire Amália teljesen igazat adott férjének.

Kálmán e szilárd elhatározásáról gyöngéden értesítette sógorasszonyát.

Két nappal az értesítés után levél érkezett Kornéliától Amáliához.

A levél igy hangzott:

Kedves néném 1

„Nem birotn tovább a küzdelmet, erőm gyönge az elemi erővel romboló szenvedély tusájában. Számot vetettem magammal. Életemnek semmi czélja már. Vallomást teszek neked, hogy megkönnyitsem lelkemet. Férjedet szerettem szenvedélyesen. Képtelen voltam a bűnös érzelem leküzdésére. Azért ne Ítélj fölöttem keményen. Szerencsétlen vagyok, nagyon szerencsétlen 1 Fájdalmamra már csak a sir nyújthat írt. Mire a sorokat olvasod, már nem leszek az élők közötti Isten veletek 1 éljetek boldogul és sírjatok egy könnyet érettem. Kornélia“

Ugyan e napon olvasható volt a lapokban, hogy a Dunából előkelő öltözetű fiatal nő holttestét fogták ki.

Öngyilkosság esete forgott fönn. Az öngyilkos Schönwieser Kornélia volt, kit végzetes szerelme vitt a hullámsirba.