Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-20 / 42. szám
42-ik szám Gyula, 1889. október 20-án VIII. évfolyam f-----------f Sz erkesztőség: Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre..........5 írt — kr. Fé lévre .................2 »5° » Év negyedre .. .. i „ 25 Egyes szám ára 10 & liv L 25 » "J r Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: yá,xa.os. Kiadó hivatal Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér «óra 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. ez. Schwarz Gyula Váezi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. — Becsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon A gyulai italmérési adó. Kiindulási pontjában teljesen, részleteiben és indokolásában nem mindenben, de sok dologban egyetértünk ama czik- kel, mely „A regale bérlete“ czim alatt e lapok múlt heti számában megjelent, és ha ennek daczára mégis ez ügygyei foglalkozunk, tesszük ezt azon okból, mert ez lévén napirenden, a közönséget is ez foglalkoztatja, s ez lesz bizonyára szóbeszéd tárgya mindaddig, mig az italmérés kezelésére nézve az egyezség, illetőleg szerződés, egyik vagy másik irányban jogérvényesen nem lesz megkötve. A mai napra kitűzött tárgyalást nem befolyásolhatjuk, do azt hisszük, bogy a kérdés nem is a inai tárgyaláson fog végérvényesen eldőlni, mert a pénzügyminis- ter valószinüleg fentartotta magának, hogy a gyulai italmérés bérletét illetőleg a döntő szó az övé maradjon. A helyzet ma aként áll, hogy monopólium utján leendő kezelés mellett köztudomásúlag bárom évre szóló s 34,000 frtos évi bérajánlat van a gyulai italmérési jogért téve; eme ajánlat az indoka a mai napra újonnan kitűzött tárgyalásnak, melyen a kincstár képviselője az italmérési jogot hallomás szerint 39,600 forint helyett most már évi 34,000 forint megváltási díjért ajánlja fel a konzorcziumnak, de ezt ama súlyos kötelezettséghez kötve, hogy a megváltás időközi felmondás kizárásává feltétlenül három évre kötendő meg. Távol állunk a konzorczium ügyeinek és netaláni megállapodásainak ösmereté- től, de nem vélünk csalódni, midőn azt hisszük, hogy a konzorcziumba lépett italmérőket nem annyira a most már 34,000 forintra leszállított, de még mindig hallatlan nagy követelés, mint inkább ama z> ZLieg'Sze'b'b dalom! Sokféle dal hangzott már ajkamon, De örömem nem volt egyikben sem Szívem egy édes ábránd rabja lön, Szebb dal után vágyóda szüntelen, Legszebb dalom majd az lesz gondolám, Melyben te rólad írok jó anyám. A szív merész, az elme ifjú volt, Nem ismert még határt, korlátokat, Egy-két szilaj akord a búrokon, S már szárnyain repült a gondolat. De bár magasra tört is fölfelé, Mind hasztalan, e dalt meg nem leié. Törpén maradi a gondolat, midőn Te rólad zengek lelkem, jó anyám I S olyan levék még, mintha mostan is A te öledben lábbal játszanám, Hanem emésztett, fájt az a tudat, Rólad nem bír dalolni hű fiad 1 Majd még erősebb lön a vágy 1 Dalom Oly vakmerőn tört újra felfele, Hogy elbukott, Hajh I gyenge volt a szárny, Szilaj heve a földre verte le; Mind hasztalan volt, minden akarat, Legszebb dalom csak ábrándkép maradt. * * * Később a sors úgy hozta, hogy megint Láthattalak sok hosszú év után, Itt vártak rám ölelő karjaid, Kicsiny lakunk árnyékos udvarán. Anyám 1 kiáltám, és e szó vala A te fiad legeBlegszebb dala. Vasmegyei. körülmény riasztja meg, ami az első tárgyalás alkalmával nem forgott fen, hogy t. i. a megváltási szerződés felmondhatlanúl három évre kötelezné őket. — Hogy ez a félelem tényleg fenforog, legjobban illusztrálhatja ama körülmény, hogy a jogosultak többségét sokkal kisebb fáradsággal sőt semminemű fáradsággal sikerült összegyűjteni akkor, amidőn — noha a leszállítás reményében — tényleg 39,6000 forint volt a kincstár követelése, de egy év után felmondási jog volt kilátásba téve, mint ahogy sikerült másodízben, amikor nyilvánvaló dolog, hogy a kincstár redukálja ugyan a 39,600 forintot, de másrészről felmondhat- lanul három évre akarja az érdekeltséget lekötni. De legyünk igazságosak s ösmerjük el, hogy sok körülmény jött közbe, mely méltán gondolkodóba ejtheti a konzor cziumot, hogy ama helyzettel szemben, amidőn — mint a múlt heti czik helyesen állitja — „senki sincs tájékozva a felől, hogy mennyi jövedelem nyerhető a regéiéből,“ mégis feltétlenül három évre kösse le magát. Azóta történt, hogy a 6000—7000 lakossal nagyobb népességű Békés városa évi 15,000 forintért, nem is italmérési adó- szedési joggal, hanem monopóliumra váltotta meg magát, s pedig három évre, de kikötve s szintén megkapva egy év lefolytéval a felmondási jogot. Azóta történt, hogy a Gyula városával egyenlő lakossága, számosak állítása szerint italmérésre nézve kedvezőbb talajú s nagyobb forgalmú, de mindenesetre nagyobb vidék fölött domináló Orosháza részére 19,984 frt 12 kr. évi megváltási áron ajánltatott fel az italmérési jog, és sem a község, sem az ottani jogosultak többsége nem ígért évi 14,500 forintnál többet eme ZEPárisról. »Vége.) Egy fél óra sétát kell összesen tennünk a Marsmezőn, hogy év ezredek kultur haladását lássak magunk előtt mesterien, tudományosan és plasztikusan előállítva. Itt bizony hónapokig is érdemes elidőzni, mert tu- dományszomjunk minduntalan újabb és újabb forrásra bukkan. Természetes, hogy az őskori emberi lakok felállításakor a franczia lapok sokat beszéltek az őskori emberről és újra feléledtek egy pillanatra Darwin majom theorái. Egy szellemes darwinista a Figaróban igy állította fel a tételt, hogy mikép lett a majomból az első ember. Őseink — úgymond — a kedélyes orangutángok egy erdőben fázlódtak, mig fejük felett vihar tombolt és eső szakadt. Szegényeket majd megvette az isten hidege, de hirtelen egy fatörzset meggyújt a lesújtó villám, és a vén korhadt fa szépen égni kezd, akar egy stearin gyertya. Nosza kapják magukat majom őseink és oda mennek melegedni, valószínű, hogy örömükben vihákoltak is, mely hangok hasonlíthattak a boulangisták mostani diadal- orditásához. De a villámgyujtott fa tüze lassanként hamvadni kezdett és majom őseink valószínűleg savanyú képeket vágtak, mint például a boulanzsisták. mikor Boulanger elebláboltt. Hanem áz egyik orangutangnak akadt annyi sütni valója, hogy a még zsarátnokkal égő fatörzsre száraz galyakat rakjon és ez áltál a tüzet állandósítsa. Nos — ebből a majom - zseniből származik az ember, a többinek még máig sincs annyi esze. Ennek köszönhetjük emberi létünket, és bizonyára nagy hálátlanjogért, hanem hagyja azt árverés alá jütni; néni adta meg a 19,954 forintot annak daczára sem, hogy ha esetleg eme összeget nem tudnák bevenni, egy év le- folytával a felmondási jog biztositva volna részükre. De hogy a legklassikusabb esetet említsük fel, azóta jött tudomására az érdekeltség annak is, hogy Arad városának italmérési adójáért, a kincstár, szintén az egy évi felmondási jog engedélyezésével évi 92,000 forint megváltási összeget kért és — ezt az „Alföld“ Írja — „amint a kereskedők meghallották a magas összeget, szó nélkül elszéledtek úgy, hogy 10 perez alatt véget ért az egész tárgyalás, a pénz- Ügyigazgatóság propozicziójához hozzá sem szólt senki.“ És ez történik a lakosságra nézve kétszer nagyobb, forgalomra s jelentőségre nézve pedig Gyulához viszonyítva túlzás nélkül ötszörösnek mondható Arad városában, mely Arad városa a szeszadó törvény életbe lépte előtt házi kezelés útján csak magából a pálinkából .70,000 forir.t italmérési taxát szedett be, s ma az italmérésre jogosultak még csak hozzá sem szólanak a kincstár — mi szemüvegünkön nézve — méltányosnak látszó prupozitió- jáhóz. Ily előzmények után senki sem vehetné rósz néven az érdekeltségtől, ha meg volna riadva a magas követeléstől, melyet a kincstár különben is bebizonyult téves adatok felhasználása után velük szemben formált. De ha az 5600 frttal ugyan redukált, de még mindig tulmagas követeléssel meg is próbálkoznék, illetőleg azt fel is ajánlaná (ismételjük : távol állván a konzorcziumtól, eme feltevést csak saját felelősségünkre koczkáztatjuk meg, a nélkül hogy jogunk vagy okunk volna a fölött nyilatkozni, ha váljon megadják-e), akkor nagyon természetesnek tartjuk a mozgalmat, mely azt czélozza. rogy eszközöltessék ki a ministernél fő- . eg és legalább az, miszerint ne vonassák meg a konzcrcziumtól ama jog, mely az eddigi összes bérlőknek már meg is adatott, az árverés alá kerülő többi községekre nézve pedig az árverési feltételek között biztosittatik, hogy t. i. ha a megváltási szerződés három évre köttetnék is, egy éven túli időszakra a konzorczium felmondási joga fentartassék. És tekintettel ama körülményre, hogy a miniszter kezeiben oly ajánlat van, mely állítólag felmondási jog nélkül ajánl 3 évre évi 34000 forintot az italmérési jogért, mi az időszaki felmondás kedvezményét nem tartjuk oly könnyű dolognak, hogy azt a czélbavett s kizárólag konzorczium tagjaiból álló küldöttségnek magának kieszközölnie lehessen. Eme aspiratiójában hathatós támogatókra van a konzorcziumnak szüksége, mert — méltán tarthat tőle — azok híján nehezen fog boldogulni. Ilyen támogatója lehet a városi képviselő testület és első sorban a vármegye köztiszteletben álló főispánja, mint a kik közvetlen ösmerik a helyi viszonyokat és különösen ama indokokat, melyek az ital- mérésre jogosultak többségét az országban eddigelé páratlan magasnak mondható ajánlat tételére ösztönözték, akik közül a képviselő testület feliratilag, a főispán úr pedig hathatós befolyását mérlegbe vetve manifestálhatjá, hogy Gyulán, hol az italmérés emberemlékezet óta monopoliumszerüleg történt, hol az emberek az italmérési adóról szóló törvényjavaslat publikálása, tehát egy évet meghaladó idő óta beleélték magukat a szabad verseny bekövetkezésének gondolatába, mely eszményért nagy ság tőlünk, ha legalább is akkora szobrot nem emelünk neki, mint az Eiffel-torony. Minthogy egy felolvasás szűk kerete megfoszt azon élvezettől, hogy az Esplanade des Invaliden elhelyezett 128 néptörzs eredetiségeiről beszélhessek, ta magyar osztályra térek át. Erről azonban igazán nem érdemesbeszélni, és én hálátlan ember volnék, ha az önök szebb sorsra érdemes türelmét azzal viszonoznám, hogy égbekiáltó nyomorúságunk ott deponált bizonyítványát egy hosszú bevezetéssel részletezném. De annyit mégis kötelességem megjegyezni, hogy ott Gyula is képviselve van Grimm A. József ur személyében, kinek borai egy hatalmas pyramis tetején vannak elhelyezve. Egy sergeant de vilié el is olvasta hangosan előttem a feliratot és mondhatom, Gyula nem is rosszul hangzik francziául : Zsiülá. De a magyar csárda jogos igényt tarthat a felemlitésre, ez az egy magyar dolog ugyanis Párisban, mely divatba jött. Maga az épület meglehetős nyavalyás, körülbelül olyan díszes, mint a most avanzsirozott Korona szálloda volt, a teteje azonban szalmából van, mert a ravasz franczia építész e tudta hitetni a magyar tulajdonosokkal, hogy igy sokkal eredetibb. Különben a két vendéglős Sehr, és R. igazán eredeti két alak. Francziául mind a ketten csak egy szót tudnak, azt hogy y e s. Fájdalom, ez is angolul van. De ha az ember Rambovszkyt hallja magyarul beszélni, úgy kész megesküdni, hogy született német, de ha németül beszél, úgy hitet mer felajánlani, hogy lengyel. Szerencsére azonban lengyelül nem tud, mert különben az ember ki nem jönne a hamis esküből. Párisban mind a kettőnek együtt olyan tájékozottsága van, mint teszem, ha a kaszinós Fehér Náczi kimenne. De azért fényesen prosperálnak, mert a magyar bor, de különösen a magyar zene állandóan közönséget vonz és a franczia gourmet-k nagyon megkedvelték a paprikás, gulyást és pörköltet, melyeket egyszerűen fricassée hongroise- nak neveznek. Rambowszky minden áron a lebbencslevessel akart kísérletet tenni, alig tudtam róla lebeszélni, mindig azt hajtotta : de kérem ássan, az nagyon originellisch lenne. De a fő vonzerő a magyar zene, melyet Fehér Poldi bandája húz olyan jóízűen, hogy itthon se hallunk különbet. Különben sietek megjegyezni, hogy Fehér Poldi csabai zsidó gyerek, éppen a házunk háta mögött lakott az apja, ki az akkori csabai zenekarnak karmestere volt, a czimbalmos és nagybőgős szintén csabai. Es miután Párisból egy kis fényt sikerült megyénkre lopni, leplezetlen kárörömmel bevallom, hogy a francziák kegyetlenül felültek gyakran a magyar muzsikusoknak, mert a legócskább német nótáknak olyan hatalmasan tapsoltak, hogy a csárda csak úgy rengett bele. A „Fischerin du kleine“-t néha ötször is megismételtették, azt hitték, hogy az a Rákóczy-induló kiegészítője. Ahl ha tudták volna, hogy az a dallam vadon germán. De a grand nation fiai szerencsére felületesek és annyira el vannak telve magukkal, hogy az idegen nekik soha sem imponál, ha csak nem mint curiozum. így sikerült aztán a mi czigányainknak őket német nótákkal lelkesíteni, és én meg volnék elégedve, ha felolvasásom e része csak tizedrésznyire is tetszene úgy, mint a francziáknak a gyűlölt német melódia.
