Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-15 / 37. szám

37-ik szám Gyula, 1889. szeptember 15-én VIII. évfolyam Szerkesztőség: Főtér Dobay János kereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viaaza. Előfizetési díj: Egész évre .........5 írt — kr. Fé lévre ................2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ Egyes szám ára 10 Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDcfba,^ János. Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér aora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. az. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. ez. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. — Majna-Frankfurtban: Baube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon A körgát kérdése? Sajátságos helyzet ez a mienk: — kivált ha az ember mint városi polgár, képviselőtestületünk működését figyelem­mel kiséri és mérlegeli. Ha jogi kérdésről van szó : kedves atyánkfiainak minden jó lelkű embere co- dificator, vetekszik Csemegivel vagy ma­gával Szilágyi Dezső igazságiigyminiszter- rel képzeleti képesség és tudományosság tekintetében; — ha mérnöki, vagy pláne vízépitészeti kérdésről van szó : akkor Vásárhelyi Páltól a legújabb vizépitészeti mérnöki miniszteriális szakközegig min­denki bliktri, mert a vízjárását nem ugyan a tudomány, de a tapasztalás szerint is­meri, és tudna is segíteni rajta — ha a képesség megvolna. Lapunk 35. számában foglalkoztunk, mint a városi képviseleti közgyűlésnek, egyik létérdekünkbe vágó kérdésével: a körgáttal ; az előterjesztett és szakértők, még pedig bizalmat érdemlő szakértők felügyelete és megfontolásával készített bárom terv nem fogadtatván el, azt mond­tuk : -tartunk tőle, hogy a folytonos ter­veztetés a körgát oly szükséges létesíté­sét addig fogja késleltetni, mig egy Csa­bát ért hasonló katasztrófa nem fog itt is bekövetkezni; — És kié lesz akkor a felelősség,“ Békésmegye folyó hó 9-én tartott közigazgatási bizottsági ülésében a vár­megye alispánja jelentést tesz a gyulai körgát ügyéről és azt mondja — a mint igaz is — »hogy az még mindig a tervez- getés stádiumában áll és semmivel sem haladt előre.“ — És ebben teljesen igaza van. — De egyúttal kijelenti azt is hogy „minden lehetőt elkövetett a körgát létesítése körül és mert a képviselő testü­let késedelmes és akadályoskodó eljárása folvtán legjobb akarata is eredménytelen maradt, a felelőséget magáról elhárítja és kéri a bizottságot, hogy Gyula városát körgátjának még az idén való kiépitésére erélyes rendelkezéssel utasítani szivesked- jék.“ A közigazgatási bizottság — hisszük t> JL Duna partján. Komárom, 1889. augusztus. Az a Duna. — Ott hömpölyög a lábam­nál, csak egyet kell lépnem s nyakig vagyok benne; — ha kinyitom az ablakomat, haragos hulláma beföcscsen a szobámba. Hajdanában, az arany ember korában, szintén itt horgonyozott az a hajó, melynek gyomra magába rejtette Tímea kincseit. Talán épen azon a helyen, a hol' most az az ócska, korhadt dongáju kofa hajó ter- tyeszkedik a viz közepén. Szinte sóhajtozni látszik a sok zöldségtől s barátságtalanul fo­gadja a nyüzsgő kofasereget, mely köröm­próbáig kihasználja a rozoga jármű hordozó képességét. Mikor aztán már annyira teli van, hogy egy kiaszott kofa túlsúlya is elsülyesztené, akkor nyiszorogva, csörögve húzzák föl a vasmacskát az iszapos fenékről. Holnapután pedig a tehetetlen bárka, mely csak viz irányban tud maga embersé­géből mozogni, belekapaszkodik a „Remete“ farába s ez aztán kegyelemből felvontatja az előbbi zöldség telepre, hogy a rakodás újra kezdetét vegye. — hogy erélyes rendelkezést is tett ; de kérdés, hogy ez erélyes rendelkezés nem marad-e papiroson. Mi a körgát felépítését Gyula váro­sára létkérdésnek tekintjük és itt czivis okoskodásnak helyet nem engedünk. Fel­tétlen bizalommal viseltetünk ama szak­közeg tervei iránt — ki azok elkészitte- tésével megbízva volt, e bizalmunkat jo­gosulttá teszi hosszú éveken át itteni mű­ködése. S ép azért a megye közigazgatási bizottságától elvártuk volna, hogy Gyula városa képviseletét utasítsa oda, hogy a három terv közül egyiket fogadja el és arra hozzon határozatot; — mert tartunk tőle, hogy egy uj képviseleti közgyűlé­sen a négy terv mellé még egy ötödik terv is fog felszínre vergődni, a mely az elnapolás kedvéért bölcs támogatásban fog részesülni. És mert a város biztonsága érdeké­ben maga az alispín jelentése során a fe­lelősséget magáról elhárította, másod íz­ben is kérdjük: hogy egy bekövetkezhető árvíz katasztrófa esetén, kire fog tehát há­rulni a felelősség ? ? A kisujszállás-dévaványa-gyo/tiai helyi érdekű vasút megnyitása. (Saját tudósítónktól) Sok áldás kíséri mindazoo kiváló férfiak működését, kiknek sikerült kieszközölni, hogy a vasúti forgalomtól annyira eleső része a magyar alföldnek t. hó 10-ike óta szintén részesül azon előnyökben, melyeket a vasúti közlekedés nyújt. A kisujszállás-dévaványa-gyomai vasút megnyitása minden esetre fontos mozzanat Békés és Szoluok megyékre nézve ; nem csoda tehát, hogy mind­két megye lakossága örömmel üdvözli az uj vas­utat, melynek első reudes vonata folyó hó 10-én déli 12 óra 39 perczkor dúsan féllobogózva ro­bogott be a gyomai pályaudvarba. A hivatalos megnyitás folyó hó 9-én volt, melyet a mütanreudöri bejárás előzött meg. A bejáró küldöttség d, u 2 órakor indult el Kis ujszáüásról külön vonattal, melyre a következő urakból álló díszes társaság szállott fel, név sze­rint : Lakatos Aladár a magyar kir. kereskedelmi minisztérium részéről, Lábán József a vasúti felügyelőség részéről, dr. Chorin Ferencz orszg. képviselő, társulati elnök, Jobbágyi Ottó felügyelő és Wéber Náudor ménök a magyar kir. államvas­utak igazgatósága részéről, Horthy István igaz­gató, Hartenstein Zsigmond a vaggou kölcsönző intézet igazgatója, Pollacsek Mihály főmérnök mint a Soenderop és társa berlini czég megha­talmazottja, Mihalkooics a in. kir. posta- és táv­írda igazgatóság részéről, Melczer forgalmi főnök, az államvasutak aradi üzletvezetősége részéről, Prileszky szolnoki forgalmi főnök, Küpry Károly és Kovács Fereucz mérnökök, Gervay Ödön az építési kirendeltség részéről, Szombathelyi Endre főszolgabíró és Gyömörey Felix Jász-Nagy-Kun- Szoluok megye, — és Rohoska Mihály főszolga­bíró Békósmegye képviseletében. A bejáró bizott­ság a pályát és az épületeket teljesen rendben találta és minden fennakadás nélkül érkezett Déva-Ványára, hol az állomási épület díszben pompázott és a várakozó közönség riadó éljene fogadta a vonatot. Békésmegye határánál, Nagy-Álláson, a megye közszeretetben álló fiatal főispánja Terényi Lajos szállt tel a vonatra, melyre Gyomán is nagyszámú díszes közönség várt. Itt csatlakozott a küldöttséghez Békésmegye derék alispánja, Jancsovics Pál. Megérkezés után a bizottság a jegyzőkönyv szerkesztéséhez látott, és semmin akadály sem merülvén fel, Lakatos Aladár a kor­mány képviseletében kijelentette, hogy a vasutat a forgalomnak átadja. Lelkes éljenzés hangzott, föl a kijelentésre, mely perczekig tartott. A bé­késmegyeiek lelkesedését főleg azon körülmény okozza, hogy a kisujszáliás-dévaványa-gyomai vasú* fővállalkozója Soenderop és társa czég az liníénl nyert engedélyt a békésmegyei helyi érde­kű vasutak vonalára, mely a k ó t h i állomásnál a bihari vasutakhoz fog csatlakozni és melyhez tudvalevőleg a megye bizottsága nem rég szava­zott meg 400.000 frtot. Este 8 órakor a vasúti vendéglőbeo gazdag bankett volt, melynek jóizü ételeiért elismerés illeti a vendéglőst. A harmadik fogásnál felállt dr. Chorin Fer-ncz orszg. képviselő, társulati el­nök és ékes szavakkal éltette Baross Gáborban nemcsak a minisztert, hanem különösen azon fér­fiút, a ki vezéreszméket hoz felszínre és azokat mfég is valósítja. M ijd Lakatos Aladár miniszteri kiküldött emelt poharat éltetve Terényi Lajos főispánt és Jancsovics Pál alispánt, kiknek nem csak e vasút létesítése, de a közélet minden te­rén oly bokros érdemeik vannak. Jancsovics Pál hangsúlyozta, hogy e vasút mily rövid idő alatt és teljes megelége iésre készült el s poharát a fővállalkozó Soeuderop és társa berlini czégre és annak jelenlévő képviselőjére Pollacsek Mihály főmérnökre ürítő. Pollacsek Mihály Békés és Szol­nok megye derék közönségét éltette, mint a mely lehetővé tette, hogy a vasút fölépülj ön, aztán még számtalan felköszöntő következett, melyek­ben e vasút minden közreható faktorát elismerő szavakkal illették, különösen kiemelve Chorin Ferencz és Horthy István érdemeit. Éj fél még jó kedvben találta együtt a díszes társaságot. _________ Gy. Zs. Békésvármegye törvényhatósági bi­zottsága folyó 1889. évi szeptember hava 23-án és következő napjain tartandó ren­des közgyűlésének tárgysorozata : L t 1. Alispáni jelentés a vármegye állapotá­ról és a tavaszi rendes közgyűlés óta tett neve­zetesebb intézkedésekről. 2. A közigazgatási bizottság jelentése az 1889. év I feléről. 3. A vármegyei számonkérőszék jegyző­könyve. 4. Az állandó választmány előterjesztése a vármegyei betegápolási alap javára kivetendő pót­adó és 5. Az 1890-ik évi katona beszállásolási pótadó feletti intézkedés tárgyában. 6. A vármegye főispánjának intézvénye a vármegyei hivatalok czélszeszerűbb elhelyezése tárgyában. II. Miniszteri rendeletek. 7. A m. kir. belügyminiszter urnák rende­leté, a vármegye 1890. évi költségvetésének megállapítása tárgyában. 8. Ugyanannak rendelete a legtöbb adót fizető és választott vármegye bizottsági tagok 1890-ik évi névjegyzékének kiigazítása tár­gyában. 9. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák rendelete a jövő évre megállapítandó köz- munkaváltság tárgyában. 10 A belügyminiszter urnák rendelete a husmérési szabályrendelet módosítása tárgyában. ni. Törvényhatásági levelek. 11. Zólyomvármegye átirata az általános váltóképesség korlátozása tárgyában. 12. Fogaras vármegye átirata az árvapén­zeknek a községi elöljáróktól az árvaszékhez posta díjmentes elküldhetése tárgyában. 13. Ung vármegye átirata a nyugdijjárulé- kokkal terhelt tiszti fizetésnek az állami adók­tól való mentesítése tárgyában. 14 Bereg vármegye átirata a honfoglalás ezred éves ünnepének megtartása iránt. IV. Pénztári ügyek. Hja! Budapest gyomra olyan, mint a )anaidák hordója, a környékbeli vegetatió iák az a temetkező helye. Ott a sziget túlsó partján nem megy lyen simán a vizimunka. A hajóhíd, mely íomáromot összeköti Uj-Szőnynyel, s igy a asuttal, — folytonos evezésben van. Mikor a hidőrök messziről meglátják a ;özeledő hajót, a hidból két „glédát“ kieresz enek. Ideje is, mert mire ez lefut a part T elié, már itt van a személyszállító hajó írüszszögve viszi utasait Bécs felé. Utánna zammog egy terhes hajó, lomhán, nehézkesen ontatja maga után testét, s még nehezebbé íszí járását az a négy sl^pp, teli gabonával íelyet magával hurczol. Kínlódva is teszi teg az utat Magyarország szive 1 az osztrák Residenzstadt“ közt. — Hat napi vajúdás .ell hozzá. Mig ezek az úszó telepek átvergődnek hajóhíd nyitott testén, addig a közlekedés íegreked. De még bele sem fut a két gléda többi közé, máris rászalad a türelmét vesz­ett publikum, hogy mielőbb a túlsó partra isson. A hidőrök persze ügyet sem vetnek rre, elég izzadságos rau '.ka nekik a kiusz itott glédát vasrudakkal helyretoszogtatni, kinek drága a bőre, vigyázzon rája. Bizonyára nem adta volna porhüvelyét yy nyúlbőrért oda az a bécsi zsidó sem, a i a múlt tavaszon rászaladt az útban levő hajó darabra. De hát megimbolygott alatta, s a vékony lábú izraelita belecseppent a vízbe. — Persze volt áj-váj l de a halász ember szive ilyenkor megesik. — Felhúzta a hálót, alá­nyomta az üzletembernek s szárazra úsztatta. Semmi baja nem lett, csak jóllakott vizzel, s egy pár zsebkendővel többet mosatott. Nagyobb riadalom volt ennél nehány évvel ezelőtt. Két tiszlecske Uj-Szőnybe rándult s na­gyon is a kancsó fenekére pillantottak, úgy hogy keskeny volt a Duna part nekik. Olyankor, midőn a Duna hátát jég bo­rítja, felszedik a horgonyt s a hajó hidlábait beusztatják biztos pihenőre, téli révbe. De alig hogy összeállnak a jégtáblák, deszkákat raknak a ropogó jégre s megindul a közlekedés. Azonban mihelyt a tavaszi nap lágy meleg sugara végig tánczol a jég tete­jén s annak aczél keménységét megkásásitja, felszedik a deszkákat, kötelet húznak a par­ton, jeléül annak, hogy tilos az átjárás, mert életveszélyes. Mit törődik ezzel a Marsfi, de törődött a Duna. Már jól túl voltak éjnek idején, a viz közepén, midőn egyszerre megbomlik a jég laza összetartozósága s ragadja a bősz áradat magával a két legényt- Az egyiket félig a másvilágról visszahorgászták. De a másikat az öreg Duna rejtelmes mélysége el­nyelte örökre, Azt, a kit kihalásztak, már szárazba tették, s még akkor is hallották társának kétségbeesett jajveszékelését. De hát ki merne olyan istenkisértéshez fogni? koromsötét éj­szaka, a zajló Duna jégtáblái közt életmen­tésre sietni! A Duna keskenyebbik ágának a part­ján, a hid mellett, nagy a sürgés-forgás. — Paprika Jancsi, czéllövő, ördögmalom, erő­próba csalogatja a parti közönség koldus né­pét a szórakozásra. Egy garasért öt perczig keringőzhet az ördögmalomban, s mikor már a tengeri betegség émelyítő simptomáin át­esett a t. ez. vendég, akkor leszédül a fa­hattyú hál árúi, siet a Dunára, hogy a tengeri betegség garason szerzett élvezetét ott a tryepen végig hasalva, görcsös vonaglások közt tovább folytassa. A lövöldében ez alatt némi nézeteltérés merült fel az impressario s egy piros pozsgás paraszt legény közt. Ennek verekedés lett a vége. Az impressario puskatussal rohan a legényre s üti-veri keményen, végre ennek is elkámforosodik a türelme, egyet lódít az Iczigen, ki czélpuskái közt bömbölve óbégat, hogy kitört a lába. A jómódú legény körülnéz s ijedten látja Mihaszna Andrást kényelmes léptekkel közeledni. Még elég ideje van, hogy Iczig lábát megkurálja egy tízessel, mire András bácsi oda támolyog, akkorára a megkoppasz-

Next

/
Thumbnails
Contents