Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-07-21 / 29. szám
29-Ik $zám. r~' Szerkesztőség: Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési díj : Egész évre .. .. .. 5 frt — kr. Félévre ..........- * » 50 » Évnegyedre ..- 1» 25 „ L Egyes szám ára 10 kr. , Gyula, 1889. július 21-éxi. Till, évfolyam Társadalmi és .közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoTosiy Tá,n.os. vr Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tors 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. az. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-uteza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon A mai családi nevelés befolyása az iskolai fegyelemre. „Mik az okai annak, hogy az elemi iskolákban a fegyelemtartás mind nehezebbé válik ?“ E kérdés van a budapesti tani tó-egyletnek megfejtendő tételül kittizve. Ha már az ország szivében lévő jó nevelésii gyermekekről is tbemát ad nak fel, akkor mit mondjunk mi vidékiek? Pedig a tanításnál a fegyelem a fő! A tanítás fegyelem nélkül — a XVII. század legjelesebb paedagogusa, a Dida- ctica magna és Orbis pictus szerzője szavaival élve — olyan, mint a malom viz nélkül, « De hogy czélomtól el ne térjek, utalni fogok a szülei házban, illetve a családi nevelésben divó egyes szokásokra ; melyek t — az én szerény egyéni nézetem szerint — részben forrásai annak, hogy a fegyelemtartás mindinkább nehezebbé válik úgy az elemi, mint a többi iskolákban. É i korántsem akarom vádolni a szülőket, csak szerényen figyelmeztetni óhaj tom, a mit tenni kötelesság ; kérelem, mely jogos ; teljesítése annál inkább érdeke a szülőknek, mert a tanító sikeres működésétől függ gyermekeik, illetve saját boldogságuk, mit annál könnyebben elérhetnek, minél inkább segitik a tanítót nehéz munkájában, jó, természetes elvekre alapított családias nevelés által. A jelenlegi családi nevelésnek egyik hibája az, hogy a szülék felismerve a mai rósz irányú társadalmi törekvéseket — a felszínen úszó külsőségek után kapkodó, üres hízelgő alakokat utánozva, — a természet által kijelölt helyes iránytól eltért. Ennek kifejezést adnak a gyermek elké nyeztetésében, illetőleg túlbecsülésében. Vájjon nem tulbecsülés-e pl. az, hogy mig a 3—4 éves gyermeket a cselédség, sőt mi több, az apa, anya magázza, ugyan akkor ő a felnőtteket per te szólitgatja. Sohasem tudtam s nem is fogok azon legtöbb helyen divó szokással megbarát kozni ; hogy a gyermek szülőjét tegezi, bár elismerem, hogy a te szócska a ba0 Báró Wenckheim Béla emlékezete. 1810—1879. Felolvasta Gyulán, 1889. év julius hó 7-én. Göndöcs Benedek. (Folytatás.) » Békésmegye fiatal követje csakhamar közfigyelmet keltett az országgyűlésen is, s kiváló egyéni tulajdonai megszerezték neki az ország legjobbjainak barátságát; ekkor kezdődött Deák Ferenczczel való bizalmas barátsága is, a mely köztük azontúl mindvégig fennállt, sőt idővel még bensőbbé és szorosabbá fűződött; s ettől kezdve a kor legelsőivel vállvetve működött folyvást, a reformeszméknek országos érvényre juttatása érdekében. Az i843/4-iki országgyűlésre újra egyik kÖvetjéül küldte fel a vármegye, nemsokára azonban leköszönt az alsóházi követségről, s a felsőházban foglalva el helyét, egész lélekkel csatlakozott a felsőházi szabadelvű ellenzék táborához, a melynek itt is csakhamar egyik vezéroszlopa lön. S midőn végre minden téren győzött a nemes igyekezet, és Magyarország vernéikül? diadalát ülte a szabadság, egyenlőség és testrátságnak, a bizalomnak jele, igy ha valahol, úgy a szüle és gyermek között van helye. Ebből fejlődik ki a felnőttek iránti tiszteletlenség. Nemde túlbecsülés az, midőn a szülők, különösen az apák, idő előtt, csakis felnőtteknek való helyre, társaságba viszik fiaikat. Láttam 7—8 éves fiút 8—10 borozó, kártyázó férfi társaságában. Itt a gyermek a legnagyobb vigyázat daczára olyat lát, hall, a mi az ö' atyját, nagybátyját, esetleg tanítóját tekintélyében kisebbíti ? A gyermek csak hasonkoruak társaságába való. Ennek a következménye az. hogy 10—12 éves korukig viszik a fiukat, 14—16 éves korukban már maguk is mennek ; fokról-fokra olyan társaságba is jutnak, hol nemcsak erkölcsi, de testi ere- jöket is tönkre teszik s egy 18—20 éves, — a család nagyreményű fia — végki- merüiésben hal el. y Különösen túlbecsülik a leánygyermekeket, kezdve a divatos öltözködéssel, folytatva a divatos nevelés, végre a divatos bánásmóddal már serdülő korában is. Már többször, s nem egy helyen láttam 12 éven aluli, még iskolába való lánykákat bálokban, színi lázban, fürdőkben. S mi ebből a következmény ? — az, hogy ha néhányszor fordulnak meg eme légkörben, a tanulásnak s komoly mun kának vége. S hová jutunk ? Oda, hogy a 14—15 éves leánynak „szive már nem szabad,“ csak a „picknick,“ „jour fix,“ „thédansant“ és „soirée“-k érdeklik Mig a reggeltől estig foglalatoskodó anya otthon egyedül sürög, forog, — nem ritkán leánya által másnap fölveendő ruhát is önkezűleg vasalja, addig „kedves,“ „bájos,“ „ünnepelt“ leánya délelőtt egyik, déíutáu másik, késő este a harmadik társaságban keres szórakozást és enyhülést „iszonyú“ migrainje és affectált világfájdalma ellen. Nem csodálom, hogy az ilyen kisasszonyok 17 éves korukban a sírba, vagy legalább is a kolostorba vágynak. Érzik ők, hogy nem életre valók. Mi lesz nedis- akkor, ha eev olvan Iff" Mai számunkhoz „Warner Safe Remedies Háziorvos“ füzete van csatolva. featirt ifjú és az imént bemutatott hajadon a házasság révébe vitorlázik s ott esetleg családot alapit ? arról az elválások, öngyilkosságok, elmebajosok és a katonasorozó bizottság statisztikája referál. Ha ez igy megy, hová jutunk? Azért oly nagy országunkban a gyermek halandóság, mert a férfi gyenge, a nő hasonlókép az, ebből természetes következmény, hogy a gyermek vézna testalkattal jön a világra, dédelgetik, jóformán szabadlevegőre sem eresztik, igy sápkórt, csontlágyulást kap, végre bele hal. Ezt kívántam a szülők figyelmébe ajánlani, rósz nevelés által még inkább szaporítják ezen b.jok számát. Különben más alkalommal is fogom erre vonatkozólag a tisztelt szülők figyelmét igénybe vehni. Gyulafi Endre, polgári isk. tanár jelölt. A csabai patronatus. (Folytatás) A Csaba városától alólirtak által hivatalból beszerzett és ide NB. 9. alatt hitelesített másolatban becsatolt jegyzőkönyvi kivonat szerin: ugyanis 1862, évi május hó 12-én Csaba város képviselőtestülete az örökváltsági bízott rnány vagy közbirtokosság elnökéül ifj. Ontaszta Zsigmoudot választja meg egy évre — nyilván-! valóvá tevén ezzel, hogy a közbirtokosság „örökváltsági testület“ C*aba község képviselőtestületének egyik szakosztálya volt, aminthogy a 32. pontban nyomban ezen természetű ügyek elintézésével foglalkozik a képviselőtestület, 1883. évi Szent György hava 1-sö napján írja alá a hivatolt praesentat Omaszta Zsigmond elnök és több választmányi tag — tehát azon egy éven belől, melyre Csaba város képviselő gyűlésében o tisztre inegválasztatott, Nyilvánvaló már ebből, hogy a jus prae- sentandit nem a várostól idegen, tőle nem függő testület, hanem a város mint ilyen, gyakorolta. Ha ezen tény ellenében, mely immár teljes világosságban áll a város közte s a közbirtokos- sági testület között, mely mostani alakjában nem egyéb, mint a város képviselőtestület ilyen nevezettel birt szakosztályának kinövése s az örökbevallási szerződés vonatkozó iolézkedése ellenében, bármely jogszerző s illetőleg jogit ruházó tényt voloa is képes producalni, még akkor is vitatható volna a csabai közbirtokosság kegyúri jogosultsága nemcsak azért, mert ezen alakulat a jogalany mértékét meg nem üti, de mert a jogok gyakorlata állapítván meg fennállásukat, kétségtelen, bogy ezen, minden ellenmondás s a tényezők egybehivásával gyakorolt jogosít vány ténye egymagában is elegendő Csaba város ke’gy- uraságát megáll api tani. IV. 1. A közbirtokosság álláspontja. A közbirtokossági testület képviselőjének előadása szerint, a kir. kisebb haszonvételeket 8 egyéb nemesi javakat az örökbevallási szerződés szerint nem a város, hanem az akkori lekötni szerezték meg a földesurakkal szemben, ők vállalták az ellenérték megfizetésére nézve egyetemleges kötelezettséget a szerződés aláírásával, és ők is fizették ki a vétel összeget s a község mint ilyen, a vételárból mit sem fizetett. a. kézség akkori lakossai — a mint a további előadásokból kitetszik — mindjárt kezdetben megalkották volna a ma létező közbirtokossági testületet, — kezdetben ugyan a község védszárnyai alatt, később azonban mindinkább önálló létet nyerve, végre az 1868. évben elkülönítvén a község különböző természetű pénztárai, a közbirtokossági testület mint önálló füg- getleo és senkinek számadással nem tartozó jogi személy lett statuálva a hazánkban több helyütt létező compossesorátusok mintájára. Ezen testület létének jogosságát igazolandó, hivatkozik a testület képviselője az 1858-ik évi márczius 11-én és ismét 1865-ik évi julius 31 -én tortott gyűléseinek határozataira, melyekben e megkísértett hatósági beavatkozás következetesen visszautasítva lett. Hivatkozik továbbá arra, bogy úgy Csaba városa elismerte külön állását és jogait akkor, a mikor a város főjegyzője a közbirtokosság elnöki székét elfoglalta, valamint egyéb hatóságok és legközelebb a m. kir. pénzügyminisztérium a mikor e testülettel a kincstári ingatlanok . egy részére örök adás-vételi szerződést kötött. (Folyt, köv.) A gazdasági egylet, a nemzeti kaszinó, a lovaregylet, a vadászatok és lóversenyek; czélja elérésére mindmegannyi alkalom és a legjobb eszköz volt neki, nem annyira a sport kedvteléseinek férfias idetöltésére, mint inkább a hazafiaknak egyesítésére, a csügge- dök bűzd’fására, a heveskedők mérséklésére, az uj irányeszmék terjesztésére, a nemzeti passzív ellenállás bámulatos szervezésére. És e feladathoz senki sem érthetett jobban, senki sem volt rátermettebb, mint épen báró Wenckheim Béla, a ki nemcsak rendithetlén hazafi és jeles szónok, hanem e mellett örök vig kedélye és szellemdús szeretetreméltó modoránál fogva, a társas életnek fűszerező lelke, s egyszersmind korának egyik leghir- nevesebb sportsmanja volt. Végre megjelent a rég várt jobb kor tavaszának első fecskéje: az i860, októberi diploma. A megyék visszaállításával meg volt téve az első elhatározó lépés, a régi rendszerrel való szakításra; s báró Wenckheim Béla, bár a múltakért vérző tövissel szivében, de hogy jó példával járjon elől s á kiegyezés útját egyengesse : nemes orímeg- tagadással rászánta magát, hogy népszerűségét odakölcsönözze az uj irányt vett politikai nak, és elvállalta Békésvármegye főispánságá^; Vége köv. ■ • j ' - -Í /ériség nevében hirdetett reformeszméknsk is eljött a nemzetet újjáalakító alkotmányos ílet szebb korszaka : az első független fde- Ös magyar minisztérium báró Wenckheim Bélát ültette Békés vármegye főispáni szélébe, a hol aj vármegye közönségének meglátó lelkesedése és öröm-hosannája fogadta it, a kinél nem volt népszerűbb, szeretettebb őispánja a megyének soha. ................Aztán bekövetkeztek — Petőfi cént : „a nagyszerű napok, élet-háláinak vészes lapjai.11 Kitört a szabadságharcz, s Békésvár- negye fiai ott küzdtek „a nemzet névtelen vér- anúi“ sorában, s a vármegye közönsége előtt, l vész napjaiban is vezérfény gyanánt vilá [itott lelkesítő példája a szeretett főispán- iák, a ki ez időben egy honvéd zászlóaljat zervezett a haza védelmére. De a lelkesült hazaszeretetnek világot íámulatba ejtő vitézsége végre is megtört, :ét hatalmas birodalom óriási túlerejével zemben; a nemzet szerencsecsillaga elho- nályosult, s a magyar szabadságharcz fényes licsösége — mint pályáját megfutott üstökös letűnt az égről, és utánna beállt az éj- zaka, a melyet egy szabadságát vesztett emzet gyásza tett ijesztő sötétté. . . . A világosi fegyverletétel után az újra atalomra került abszolutizmus üldözése elöl, iáró Wenckheim Béla is külföldre menekült. Itthon a nemzeti megpróbáltatások szomorú korszaka következett, a melynek megdöbbentő eseményeitől, mint a koporsó födelére hulló rögök tompa hangjától, minden igaz magyarnak szivébe nyilait a sajgó fájdalom. Az eltiport, leigázott nemzet titkon törölte könnyeit és magába fojtá hazafias keservének gyászoló bánatát; de a szivek mélyén ott élt I megváltó remény, s a halálra sebzett ország buzgón hitte és várta a nemzeti feltámadást. És csakugyan : „ty nap fényle reánk, any- nyi viszályok utánf s midőn nehány év múlva, a fejedelmi kegyelem lehetővé tette, hogy az emigránsok közül többen visszatérhettek a hazába: ezek között volt báró Wenckheim Béla is, Ki tudná híven leírni, hogy mit érezhetett a hazájáért mindig oly hőn dobogó nemes szív, midőn a száműzetésből hazajött, és a nagy költővel szólva : „szerte nézett, s nem leié honját a hazában.“ ... De báró Wenckheim Béla nem azok közé tartozott, a kiket a kétségbeejtő helyzet elcsüggeszt; mert midőn látta, hogy az abszolutizmus mindent elnyomó rendszere által a politikai nyilvános szereplés teljesen lehetetlenné tétetett, s a haza siralmas állapota politikai téren még csak megbeszélés tárgyát sem képezhelé, e helyett tehát egész lélekkel atársadalmitevékenység terére lépett.
