Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-14 / 28. szám

28-ik szám«

f------------f Szerkesztőség:

Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vUtza.

Előfizetési díj:

Egész évre..........5 írt — kr.

Fé

lévre ..............* * »5° »

Év

negyedre .... t a 25 „

y Egyes szám ára 10 kr. j

___________A

Gy

ula, 1889. julius 14-én.

Till, évfolyam

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa^ János.

r

■ ^ Kiaió hivatal:

Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

Nyilttar tora 10

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. F. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. ez. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

A szünet kezdetén.

Couticuere omnea .... csendesek a tantér nek, szétröppentek a növendékek belőlük, mint a madárfészek megtollasodott lakói; némelyek véglegesen búcsút vettek azoktól a helyektől, hol éveken át merítettek az ismeretek, művészetek forrásaiból, ki több, ki kevesebb szereuc-ével. Bol do,', kinek nem kell szánni elvesztett idejét, s bánni, megbecsülhetetlen óráit l

Beállott a szünidő városszerte, fi- és leány iskolák termei, udvarai nem Zdndfilnek meg két hónap >u át a kedves gyermekek zajától, a mely néha — néha a íelső hangokba is átcsapott, nehány áhitatosabb szomszéd vagy u'czai járókelő botránkoztatására. Azonban szivárványt eső, gyermekeket lárma uélkiil bajos elképzelni, hát még a hol százával jőnek együvé.

Most már szabad a mulasztás, iskolától elmaradás minden bejelentés nélkül is, melyet oly nehéz a kedves szülékkel megszokatni; pedig hát rendes szüléket, kik gyermekük holléte felöl szeretnek folytonos tudomással bírni s azt őrszemükkel mindenütt fedezve tudni és látni, erre nem kell oktatni, serkenteni, jól tudván, hogy rend a lulke mindennek mindenben, miudenütt, de főké pen a nevelés és oktatásnál.

Megürültek a padok, melyek néhol egész szorossággal megteltek, nem annyira a tudomány 8zomj által ösztönzés, miut inkább a tanterem csekély öble miatt. Az öklözö, csipkedő szomszédok egy idöye elváltak, újabb téren s másokkal gyakorolandó e nemes mesterséget és ennek oly bőven váltakozó, meg alig büntethető fajait; a toli y 11 o vesszők, — mert bizony arra szükség van néha — néha, elő kell azt habár felmutatás végett is a zár alól venni, — száradóra vannak té- V), mint tisztára mosott hó fehér ruhák. Fali, pala, olvasótáblák, természetrajzi képek merengésre vannak kárhoztatva, mint setét éjben őrt álló katonák, a katedrákból nincs kinek jelt adni, szőhetnek benne a pókok zajtalanul gyöuyörü térítőkét.

A játszóterek is, melyek bizony szűkök legtöbb helyen, sőt talán néhol egészen hiányoznak is, száguldó növendékek által nem tapostatnak, puszta már a vivő pálya, mert Azok mivelöinek legtöbbje kivonult más térre, más teendők elébe; nem kevesen a szülei sokféle teendőknél alkalV

Báró Wenckheim Béla emlékezete.

1810-1879.

Felolvasta, Gyulán, 1889. év julius hó 7-én.

GöndScs Benedek.

Mélyen tisztelt közönség 1

Lelkes honleányok és hazafiak I

Midőn dicsőült báró Wenckhíim Béla mellszobrát elhalálozásának tizedik évfordulóján, szerencsénk van ünnepélyesen leleplezni, s ugyanakkor Gyulavárosának népkerti díszcsarnokát is rendeltetésének átadjuk : bizonyára mindnyájan átérezzük ezen ünnepélyes alkalomnak kettős jelentőségét, mely egyrészt az öröm, másrészt a kegyelet érzetében nyilvánulva, a mai napot emlékezetes ünneppé teszi előttünk.

Mert kétségkívül örömmel tölthet el bennünket azon körülmény, hogy e díszcsarnok létrejöttével Gyulavárosának egy, eddig érzékenyen nélkülözött hiánya betöltve, s egy régi vágya elvégre teljesülve lön, az által, hogy a jövőben rendezendő gyűlések, felolvasások, hangversenyek, színi előadások, tánczvigalmak, szóval : a társadalmi élet élénkítésére s a közművelődés előmozdítására szolgáló nyilvános összejövetelek számára, e csarnok méltó helyül és kényelmes otthonul fog szolgálni, és így a város társadalmi életének mintegy központját képezendi.

A mint már is örömmel győződhettünk meg ennek valóságáról s a terem czélszerü- ségéről és kitűnő akusztikájáról, a nemrég múlt napokban, a midőn Blahdné Lujza hirmazható segítségül rétre, kertbe, szőlőbe, dinnye földre, mezőre, tanyára; erősebbjei inég a körös- menti munkák régzésére az úgynevezett kubikra is, e uépiiuket már idő előtt megemésztő s bénító egyiptomi munkára, bol van fizetés, de van erőt igénylő s attól hirtelen mégis fosztó tcihes mun ka. Aligha többnek meg nem fordul elméjében a anterem falai közé vissza ábitozás enyhítő em- éke. Hány, még jármot nem ismert szabad nyakra vet a szünidő súlyos terhet, melyet igen sokszor csak a halál vesz le onnan ! Vajha keménységét enyhíteni tudná a jól végzett kötelesség tu datának gondolata, bár egy nehány perezre is.

A szőlőpásztor segédet kapott fiában, melyre edd'g is oly nagy szüksége lett volna: de csak megtagadta magát valamikepen, hogy fia az iskolai évet teljesen végezze be, hiszen a bevége zetlen munka semmiben sem jó, még az ételben és italban sem. A mesternek, szántóvetöuek jobb keze, énje lesz az iskolás növendék, kell is most a gyermek segítsége mindenütt, most különösen ételeket hordani, ezért azért hazaszalajta- ni, vagy izenetet küldeni tőle, bizony nagy .nye reség a szülékre egy értelmes, iskolavégzett növendék.

Ha a nemes szőlőtőkéknek van nemcsak országszerte, de mint a Békés legközelebbi s/.áma hozta, e mi áldott megyéukbeu is orvosolhatUn betegsége, mely Vésztőn és Békésén is megtámadta a szőlőtőkéket, van az iskolai életnek is nagy számmal nyavalyája, azt se tudom hamarjában, melyiket nevezzem meg, a melynek oldalhajtása elég gondot ad iskolaszéknek, egyházta- uácsnak, tanfelügyelőségnek s más eféle iskolai őröknek, hogy lemetszhessék, csak egyetlen éven keresztül is. Mennyi erő, teuta, papír, idő, pénz lesz elvesztegetve jóformán ezekre, a siker bi- zonynyal aligha áll arányban a fáradsággal. De hát mig tart ez a földi élet, csak mozogjunk benne, a költő szerint.

Az irtó eszköz haszuálata kezdődik a tanító p-nnájánál, azután igy megindítva megyen át az iskolaszék munkás kezébe, onuau a városi tanácsos hivatalos asztalára, kivétel nélkül minden fe- iekezet részéről, végre a tanfelügyelőség deltájánál tűnik fel, azért, hogy majdan a miniszter által kiadott vaskos kötet lapjaira vesse olyan a milyen eredményét, hol egy ország nézheti a si kert. az análvt vazy dagályt. A szer jótékony hatása azonban nem követi a betegség fejlődésének sebességét; mig amaz ólom lábon jir, addig ez gyors pillangó szárnyain röpüed.

Az iskol i életnek egyik betegsége, kóros állapota a könyvtelm tanulás; mert van szüle, ki képeg évén át — nem merem hinni, hogy szán árkosán — gyermekét iskoláztatni. Az eféle hiányok pótlására az iskolaszék oly sok oldalról ig 'uybe vett áldozat készsége nagyon keveset tehet, — kivált tekintettel a néha igen igen megnőtt hátralék t irtózásokra, — a jótékonyság pedig, nem mint az Arany által megénekelt hold, néha telik, néha fogy, hanem telés nélkül fogy, mint legelő jószágaink szabad terei is, mindenfele, korlátok emelkednek mind magasabban és számosabban az emberi saját birtokok szélein, felhasogatva mérve lesz a puszták szabad t‘re itt, ott mindenütt; a kedves gyermekek aztán könyv nélkül nehezen boldogulnak.

Isy vagyunk a szabadi.éli játszó terekkel is, az édes emlékű gyermek majális vagy juniális szintén kezd, hely nem léte miatt ki menni a divatból, e tekintetben törekvéseink megfuladnak, mint a szárazra vetett hal, vagy fenakadnak, mint a vize vesztett malom, a mikor pádig a múzsák tábora kedvére ki múlathatta magát egyszer legalább egy esztendőben. így terjed a nihilismus ott is, hol nem is gondoljuk. Ma holnap betelje sedik ama mondás igazsága: ne városon, de fa lun keresd az egészséget. No de tanítjuk az egészségtant, hát ez nem nyereség t Az mindenesetre, de csak fél nyeremény, teljes öröm és gyönyörű ség nincsen benne. Árnyék test nélkül.

Másik betegség a szülei felügyelet hanyag teljesítése, könnyelműen vétele, ha teszem, teszem; ha nem, úgy is jó, senki még nem bűntett érette, a gyermek az enyém, ki parancsol belőle ? így beszélnek nem csak ketten- hárman.

A teremtés legszebb mozaikköve az ember, kit Isten a maga képére alkotott, de az ő képe csak az észt, okosságot kimivelő, tehát nevelt és lanitott emberen szemlélhető és látható félreismer- hetleuül. Csakhogy igen sokan vannak ma is oly nézettel, mint régi időből átmaradt bál (elfogással: nem lesz az én fiamból pap ! És igy Csak az tanuljon, a kiből pap akar lenni? Hol az a profé - ta, a melyik már az elemi iskolásról képes megjövendölni, hogy melyikből lesz mesterember, töld- rnivelő, kereskedő, mérnök, gépész, ügyvéd, pap,

T.n.pnmir mai BzAzuABtoz fél iv xuelléKlet vau osatolva.

sat ? A tanulás, a lélek nemesítése, csak szerencséssé tehet és boldoggá minden embert: igaz az, hogy „a tudomány hatalom,“ a tudományban igazság vau, az igazság pedig lelmagasztalja a nemzetséget, bölcs Salamon szerint, mig a bűn, mely a tudatlanságból ered, gyaláza'ára vagyon a népeknek. Épen olyan a fentebbi állítás, mintha az mondatnék: csak gazdagoké, uraké a haza, holott a költő írva hagyá: nemcsak dicsőké a haza; a munkás pór, szegény, bár észrevétlen, dolgozik á hon derületén!

Aztán tovább folytatva az okoskodást, kinőttünk már abból az időből, hogy csak a papnak kell tanulni; mert a pap tanítását sem vehetjük át tudatlan, képzetlen fővel, vagy legalább kevesebb erőnkbe kerül átvenni a jót, hasznost, szépet, ha magunk is munkások vagyunk saját lelkünk képezésébeD, formálásában. Ezt pedig a tudományokban öregbedés nélkül nem tehetjük. Épeu a tanultsági képzés, önmivelés, a lélek idő- mitása adja meg reánk Isten képét.

Hát ahoz mit szóljunk, a mit a minapában hallottam egy ember szájából, hogy a tanult ember hajlandóbb a csalásra, mint a tanulatlan; hiszen ez annyit jelentene, hogy térjünk vissza Vol- tair ősemberéhez, a vadon fiához. Ugyan tudomány és mivelödés nélkül mi lenne a jövőből s e nélkül hogyan jöttünk volna ki a múlt idők homályából ? így a tudatlanok mind becsületesek igazak lennének (hát Hóra és Kloska milyen emberek valának?) s a tanultak ellenkezőleg? Az ily ferde okoskodást is a tudománynak kell megszüntetni, azt hiszem, azon ember is, ha képzettebb, nem állít ily saját tudatlanságára való oktalanságot. *

Bizonnyal, lassan közelgőt felénk a peve- ]és áldott országa !

Egy másik betegsége az iskolai életnek az állami íet'enetes terhek, melyek alatt a polgárok jóléte immár roskadoz. Az állam kisajtolni igyekezik polgárait, mint a czitrom héját szokták; a polgárok szülék is egyszeroiind, kik, hogy eleget tehessenek állami kőtelezeltségökuek, minden hasznot hajtó üzletet, keresetágat megragadnak, csak hogy pénzhez e mindenható eszközhöz juthassanak, elhanyatlik keblükben a gyermekeik nevelésének szigorú felelősség érzete, azok képez- tetésével nem igen törődnek; mert nem is érnek a sok dologban rá az ily csekélységre, mert vaeioven

ara

1

neves művésznőnk, művészi kőrútjában, Aradi Gerö színtársulatával, junius hó 20-án „Az ingyenélők“, 21-én „Suhancz*, 22-én „Királyfogás“, 23-án „A parasztkisasszony“ czimü színdarabokban itt vendégszerep olt, s páratlan művészetével a közönséget elragadta; és szerencsés előjelnek mondhatjuk, hogy csarnokunkat — a népkert rózsaligetében — „a nemzet csalogánya“, a legmagyarabb művésznő vendégszereplése avatta fel a művészet otthonává.

Mig másrészt a kegyelet érzete kell hogy felébredjen bennünk, valahányszor e helyen összejövünk, a mély és őszinte kegye- lit érzete Bókésvármegye hű fia, egykori fe- ledhetlen főispánja és mindenkori büszkesége : báró W snekheim Béla emléke iránt, a kinek e csarnokban emelt mellszobra, egyrészt jelképezi a megye közönségének a di- cséölt nagy hazafi érdemei iránti hálás elismerését, másrészt mintegy mintaképül és követendő nemes példa gyanánt van a jövő nemzedéknek felállitva.

.... Kevés halandónak jut az a szerencse osztályrészül, hogy a közpályán vezér- szerepet játsztva, a szigorú birálat és fürkésző gyanúsítás ezer árgus-szemének kitéve: mégis mindenkit megnyerjen, meghódítson, tiszteletre és ragaszkodásra keltsen maga iránt, s közszereplése soha ne adjon okot félreismertetésre, jelleme soha ne szolgáljon gáncsul, neve soha ne legyen említve másként, mint a tiszteletteljes elismerés hangján.

Báró Wenckheim Béla e kevesek közé tartozott 1

Neki csak tisztelői és barátjai valának, talán irigyei lehettek, de eile Bégéi nem volMert jelleme magasan tolulallt a napi élet szereplőinek színvonala fölött, s e kimagasló jellemet megsérteni, gyanúsítani sárral dobálni, még az egymással éles ellentétben állott politikai ellenfelek ádáz pártszenvedélye is átallotta volna.

Báró Wenckheim Béla egy szilárd jellemű, egyenes lelkű, fenkölt gondolkozású férfiú, egy mélyen érző szivü erab írbarát, egy, minden ízében majyar érzelmű igaz hazafi és mindenek felett pedig egy lovagias gavallér volt, a szónak legnemesebb értelmében.

Szépen és igazán mondja egyik jelestollú írónk, hogy: „van ember, a ki hires; van, a ki dicsőséget szerzett hazájának; van, a ki jó szivével, bőkezével, fényes elméjével, a jellem nagy tulajdonságaival járt népe élén, hogy tanítsa és megváltsa. S királyok és próféták, hősök és államférfiak, milliomosok, költők és tudósok lelkének e magasztos nyilatkozásai még mind nem elégségesek arra, hogy megszerezzék számukra a legdrágább kitüntetést ; a népszerűséget. Ennek az elnyerése egész másmivel jár, a mit meg nem ád sem erő, sem ész, sem tudomány, sem p mz, csak a szeretetreméltóság, a mod >r jóizüsége. A kedvességet se megtanulni, se megszerezni nem lehet, az úgy fakad a lélekből, mint virágból az illat, szándékosság nélkül, mert e a természete.

Valóban rá illenek e szavak, mert épen ilyen volt báró Wbnckheim Béla isi

Nem czélom, hogy ez alkalommal tevékenydús életének minden irányban részletező rajzát adjam, de midőn ma, halálának épen tizedik évfordulóján, leleplezzük és megkoszorúzzuk a tiszteletére emelt mellszobrot, a meeiíveneam latjus, Dizony log, hogy főbb vonásaiban újra magunk elé állítsuk életének képét is, hogy ez által annál több tisztelettel és hálás elismeréssel adózzunk dicsőült emlékének.

*

Báró Wenckheim Béla született 1810. évi február hó n-én, Pesten.

Atyja: báró Wenckheim József aradi főispán, annak idején Bíkésmegyében korlátlan hatalmú, szigorúan ó-konzervativ szellemű föúr, anyja: báró Orczy Teréz, az anyai szeretet és női erények igazi mintaképe, a szegények és segélyreszorúlt szerencsétlenek valódi jóltevő angyala volt.

A szülőknek 5 gyermeke, 3 fiú és 2 leány közt Béla volt a legidősebb; testvérei valának : László és Viktor, s Mária és Paulina, az előbbi báró Kray Jánosnak, az utóbbi pedig gróf DessewfFy Emilnek neje; mindany- nyian jeles sarjai, a Békésmegye történetében örök érdemeket szerzett ősrégi W jncktieim családnak.

Báró Wenckheim Béla Pesten végezte tanulmányait, még pedig kitűnő eredmény- nyel s oly fiatalon, hogy 19 éves korában már megszerezte az ügyvédi oklevelet.

Nyilvános pályáját Békésmegyében kezdte 1831-ben, mint megyei aljegyző, s a következő évben, 1832-ben a 22 éves ifjút, a megye már táblabirájává választotta.

1833-ban, László testvérével, hosszabb külföldi útra kílt, s a müveit világ nagy nemzeteivel, szokásaival, irányeszméivel, előhala- lásával való közvetlen megismerkedés, a mélyreható megfigyelések és tanulmányok európai széles látkört és a tapasztalatok kincses bá-