Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-06-03 / 23. szám
23-ik szám. Gyula, 1888. juziius 3-án VII. évíolyam. f ^ Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre............5 frt — kr. Félévre ............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 ■ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDr_ 3=3od.ols:3r Zoltán. f-------------Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések . szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. sz. — Bécsben: Sclialek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Gyula, junius 2-án. A „Békés“ múlt heti számában Baross Gábor közmunka- és közlekedésligyi miniszternek az Irányi Dániel indítványa fölött keletkezett parlamenti vitában elmondott nagy beszéde általánosságban, és különösen annak a műszaki adminisztráczióra vonatkozó része beható méltatásban s igen figyelemre méltó bírálatban részesülvén, szabad legyen eme beszédre most nem általánosan, hanem specziális helyzetünk és érdekeink szempontjából visszatérni. A miniszter ugyan amidőn kimondotta, hogy ő a sokoldalról megtámadott szabályozási rendszert a leghelyesebbnek tartja és a bekövetkezett bajokat nem a szabályozásnak, hanem ama körülménynek tulajdonítja, hogy a szabályozás még nincs befejezve — mint helyzetében nagyon természetesnek találjuk,— gondosan óvakodott beszédét partiális térre vinni, hanem be szélt az egész Tisza völgyéről, anélkül, hogy egyes vidékek specziális helyzetére s azok érdekében teendő munkálatok vagy intézkedések felsorolásába bocsátkozott volna: mindazáltal eme beszédnek, az árvíz okait elősoroló része a miniszternek parlamenti enuntiátioját megelőző s követő cselekvényeivel egybevetve, épen nem alkalmas bennünket megnyugtatni, *őt ellenkezőleg nagyon is alkalmas arra, hogy aggályainkat, hathatós mérvben fokozza Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter nevezetesen következőket mondja: „Az ár viz, mely bevonult a Tisza völgyén, sehol sem rongált meg oly töltéseket, melyek a szabály szerint létesítettek, kellően védve voltak és melyek közül megtörtént az, amit a szabályozás egyéb müveitől a kormány megkövetel, nem pusztított el gátakat, a melyek a kormány hozzájárulása és rendelkezése folytán azon állapotban voltak fentartandók, a melyben azokat a viz találta. Hiszen ott van t. ház a dobai és d.idai áttörés, részbe i bizonyos községi töltések átszakitása, azonkívül pedig magaslatoknak átlépése. Ugyancsak ott vau a szigori magaslat átlépése a kö V Békésvármegye a honvédelmi harczban. A honvédek toborzása. A vármegye önkéntes csapatai, már szept. hó közepétől kezdve a harcztéren voltak, s napról napra érkeztek tudósításaik, melyek az ellenség iszonyú pusztításainak megdöbbentő képeit tárták fel. Midőn a kormány elnöknek a honvédek kiállítására vonatkozó rendelete a vármegyéhez beérkezett, mindenki érezte a veszély nagyságát, mely a hazát végromlással fenyegető, tudta jól a vármegye közönsége, hogy a rohamosan növekedő közveszélyt elhárítani csak a legfokozottabb erő kifejtés mellett lehet képes a nemzet. Nem késett tehát a vármegye közönsége a legnagyobb tevékenységet kifejteni honvéd ujonczainak kiállítására. A határozat, melyet a vármegye állandó bizottmánya hozott, meggyőzhet' bennünket arról, hogy a veszély nagyságához mérten kellő komolysággal, hazafias készséggel igyekezett megoldani nehéz feladatát. Legelső feladatának tekinté a vármegye közönsége, megösmertetni a néppel a haza veszélyes helyzetét, azon rémitő pusztulást, zép tiszai társulat területén, ott van a sa- rudi szakadás, a melyről senki sem fogja mondani, liogy az a szabályozás következménye; ott van a békés-gyulai nagy csatorna balparti szakadása, mély körül a vizsgálatot saját közegei ellen elrendelni maga az illető társulat is jónak látta. Egyetlen szakadás sem volt tehát az idén a Tiszánés mellékfolyóin, m-ly a végrehajtott szabályozás következménye lett volna Mind egyéb másnak volt következménye Es ott, a hol a töltések kellően kiépítve és védve voltak, az egész Tisza mentén semmi baj sem keletkezett. Sőt ott is, hol a töltések helyesen beosztott és végrehajtott árvédelemmel birtak, minden kalamitást elhárítani sikerült. Ily körülmények között nem igazságos tán azt mondani, hogy az idei árvíz is a szabályozás okszerűtlen végrehajtásának következménye. Hanem sokkal igazságosabb azt mondani: igenis bekövetkezett az árvíz mindenféle más indokok mellett — melyekre részletesen reflektálni ezúttal nem kívánok — azért, mert a szabályozás úgy, mint az árvédelem igényelte volna, végrehajtva nem lett. Ez hivatalos adatokon nyugvó meggyőződés, melynek kifejezést adni kötelességem.“ A miniszternek eme mint mondja „hivatalos adatokon nyugvó meggyőződése“ az, ami aggodalommal tölt el bennünket, mert ebből azt lehet következtetni, hogy irányadó körökben az a meggyőződés uralkodik, miszerint a gyula-békési nagy csatorna szakadása nem a szűk mederre, nem a vashalmi kanyarra, hauern kizárólag a lanyha védekezésre, vagyis adminisztratív hiányokra vezethető vissza. Baross Gábor — úgy látszik — rendkívül nagy jelentőséget tulajdonit ama körülménynek, hogy az alsó-tehér-körösi öblözet maga részéről is vizsgálatot indított közegei ellen eme sza- kadás miatt; ebből azt következteti, hogy ha valahol, úgy bizonyára a gyula-békési nagy csatornán nem lehet szó semminemű műszaki tévedésről, vagy kívánalomról, itt egyszerű őrködés mellett bizton meglehetett volna akadályozni a bekövetkezett gátszakadást. A miniszternek gondolatmenete. szavai, de maga a mondatszerkezet, melyben a gyula-békési nagy csatorna balparti szakadását pertraktálja, semmi kétséget nem hagynak fen, feltevésünk alapos volta felül. De azok az intézkedések, a melyeket a miniszter azóta tett, az a válasz, melyben a békésvárosi küldöttséget részesítette, azok a rendeletek, melyeket az arad bé- ké smegyei ármentesitő társulathoz az árviz által megkárosított töltéstest helyreállítására vonatkozólag intézett, szintén bizonyítják, hogy nem lehet semmi kilátásunk arra, miszerint a Kettős Körös Szanazug- békési vonalán gyökeres műszaki munkálatok teljesittessenek. Es ahogy mi a közmunka- és közle kedésügyi miniszternek makacssággal határos elhatározottságát ösmerjük, kételkednünk kell benne, hogy őt a Kettős-Körös csatorna szakadásának okairól táplált meggyőződésében akár a megejtett vizsgálat bármily eredménye, akár a töltés belebbe zés eszközlését kérő küldöttség ékesszólása s érvei megingathassák. o o A marói kiszakadás közvetlen behatása alatt az a nézet volt e lapokban hangoztatva, hogy hasonló katasztrófát csak a Fekete-Körösnek ősi medrébe való visz- szavezetése által lehet majd megakadályozni ; de a czikk Írója már akkor sem hunyt szemet ama nehézségek előtt, amelyek e terv keresztülvitelét akadályozzák és ugyanakkor vagylagosan felvetette a másik expedienst, nevezetesen a töltés be- lebbezést, mely ha nem is oly előnyös és feltétlenül biztonságot nyújtó, mini aminő a Fekete-Körös elvezetése lenne, a szó szoros értelmében elkerülhetlen Gyula, Csaba és Békés városa érdekében, mert ha ez sem fog megtörténni — amint fájdalom nincs még most reményünk, hogy megtörténjék — a három város egyikének vagy másikának pusztulása csak egy ab- uormis tavaszi időjárás kérdésé, mely pusztulást azután nincs az az adminisztráczió, nincs az a gátvédelmi szabályzat, s nincs az a védelem, mely képes lesz megakadályozni. Mert a Kettős-Körös Szanazug-békési vonala az aradi Fehér- és Fekete-Körös, a szalontai s hosszufoki társulat, nemkii- önben - a Tisza-Maros-körösi társulat töltéseinek tervszerű s rendszeres kiépítése óta hasonlithatlannl veszélyesebb mint aze- őtt volt. Most már utólag evidens dolog, hogy ama körülmény, miszerint eme vonalon 1876. óta nem történt gátszakadás, nem a töltéstest jóságának, hanem ama körül ménynek tulajdonítható, hogy a csatorna fölötti folyók gáttestei nem. voltak még kiépítve, alatia pedig az úgynevezett „gazdátlan“ töltések húzódtak és igy a katasztropha rendszeresen vagy Arad és Biharmegyében, vagy pedig a Békésen aluli vidékeken következett be. Most amikor a töltések úgy a felső, valamint az alsó vidékeken rendszeresen kiépüllek és még inkább meg fognak erő- sittetni, bizony nem is kell hozzá nagyobb műszaki értelem, mert maga a józan ész is megmagyarázza, hogy a szakadás külö-, nősen jégtorlódás alkalmával első sorban mindig a legexponáltabb töltésszakaszon, nevezetesén a 130 m^ter szélességű csatorna töltésein fog bekövetkezni, mert absurdum feltételezni is, hogy eme különben is laza földanyagból készült töltéstest képes legyen ellenállam annak az óriási viz- nyomásnak, mely viz levezetésére alul 320 méteres hullámteret készittetett a kormány- biztos, s a mely vizet felülről olyan két folyó vezeti a csatornába, melyek közül az egyiknek, nevezetesen a Fekete Körösnek magának is nagyobb hullámtere van, mint a minő a Kettős-Körös Szanazug-bé- kési vonalának. Hanem azért a miniszter beszéde s intézkedései után el lehetünk rá készülve, hogy a töltésbelebbezési munkálat még most nem, hanem csakis egy ujabbi s talán a mostaninál is nagyobb szabású katasztropha után fog megtörténni. Az arad-békésniegyei egyesített árméjjg tesitő és belviz-levezető társulatnak május 28-án Gyulán tartott rendes közgyűléséről már lapunk múlt heti számában megemlékeztünk, az akkor tárgyalt néhány fontosabb és közérdekübb tárgy mely bekövetkezend a magyar nemzetre, ha az ádáz ellenség nemzetirtó pusztításaiban fel nem tartóztattatik. Határozata értelmében lelkesítő felhívást intézett polgáraihoz s mielőtt a toborzó bi ■ zottság működését megkezdette, szétdsztatott az a vármegyének minden községében. A felhívás a következő volt: Békésmegye felhívása összes polgárságához. Veszélyben forog szeretett magyar hazánk. Mentő karok után esd. Ki ifjú, ép és egészséges, értse meg, hallja meg ez anyai esdő szót; — ragadjon fegyvert, mutassa meg, hogy őseinek vére foly még ereiben, küzdjön vitézül elszántan mint magyarhoz illik, győzzön vagy haljon hősilegl Jaj annak az országnak, mely magát elhagyja s idegen hatalmak védelmére szorul. Keserves és drága e megmentés, — mert érette a nemzet pénzereje, a nemzet szabadsága kívántatik áruba. Jaj annak a népnek is mely hóditó ellenség uralma alá kerül, — felprédálja ez minden vagyonát, kioltja legkedvesebb legdrágább életeket, — vasjármot és rabigát tesz a nép nyakára, — eltörli nyelvét, nevét, mindenét. — A nemzet mely önmagához hiv, — mely jogait, szabadságát megvédi, — halad előre, gazdag, erős, hatalmas és boldog lesz, . hire, dicsősége világra teljed. — A választás könnyű, — a győzelemhez csak elszántság, tiszta hazafi lélek, s összetartás kell, — a győzelmes pedig az ur mindenütt. Nem bántott a magyar senkit, — test- vérileg megosztotta kivívott szabadságát s minden jogait idegen ajkú hazafitársaival kivétel nélkül a Magyarföldterületén, — testvéri sze- retetben, barátságos frigyben élt velők annyi század óta, — és kíván jövőre is élni mindennel, ki e hazához hű marad; — de azt csak el nem tűrheti, el sem fogja tűrni, a veszély bár honnan jön is, hogy e szép hazát, e bőtermő Kánaánt ellenség és pártütők foglalják el, s e részben mint a magyar utolsó csepp vérig feláldozza magát, — úgy megvárja hűséges lakostársaitól, bár idegen ajkú de szintén magyar polgártársaitól is külömbség nélkül : hogy a mikép egyenlő osztályrészt vettek a közszabadságban és polgári minden jogokban, — úgy épen olyan mértékben készséggel, és teljes elszántsággal vegyenek részt a közös édes haza veszélyének elhárításában, a hon és szabadság negtartásában. ■ „Fegyverre tehát honlakosok 1 Nem láttátok? — intnek az égi karok!“ A toborzás az országgyűlés határozata folytán megindittatik, a' nemzeti lobogó váro- sonkint, helységenkint kitüzetik. Az ország kerülni akarja mig lehet, — a sorszerinti kiállítást, — ha azonban a toborzás jó sikerű nem lesz, — az összeirottak számából kell kitelni az országgyűlés által számszerint megállapított mennyiségű katonaságnak. Éhez képest az összeirottaktól méltán és különösen megkívánja, követeli a haza: hogy ne várják a kényszerítő kirendelést, — hanem önként zászló alá seregeljenek, — szolgálatuk minden órája, úgy is be fog tudatni törvény szabta katonáskodási éveikbe. Magyar zászló, magyar ruha, magyar tisztség, magyar vezérszó : — mindezek buzditó a magyar polgárra. Minél többen sereglenek a nemzeti lobogó alá annál kevesebb«szükség lesz az összeíráshoz nyúlni, annál nagyobb lesz a dicsőség 1 Minden igaz magyar polgár tartsa tehát első gondjának, hogy a toborzás mielőbbimnél kedvezőbb sikerű legyen, tettel szóval s mindennel kövessen el maga köriben erre nézve mindent; — megvárja ezt a megye és haza az értelmesektől és tehetősbektül különösen is. — A hű fáradókra, a magukat elszánókra Isten áldása, — s egy nemzet hálája várakozik 1 1 Kiadatott Békésvármegyének i848. évi szeptember i8-án Gyulán tartatott állandó bi- zottmányi üléséből. — Szakái Lajos, m. k. főjegyző. 0. Gy. (Folyt, köv.)
