Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-27 / 22. szám

22-ik szitui.

Gyula, 1888. május 27-éxi

VII. évfolyam.

r

Szerkesztőség:

1

Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre ..........5 írt — kr.

Fé

lévre ..............2 „ 50 „

Év

negyedre .. .. 1 „ z5 »

Egyes szám ára 10 kr.

L____________Ä

BÉ

KÉS.

T ársadalmi és közgazdászsiti h.etila,p

MEGJELENIK MINDEN VASARNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: Dl Zoltán.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendőbe

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. ez. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-uteza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Gyula, 1888. május 26.

A magyar országgyűlés képviselőháza tegnap és tegnapelőtt foglalkozott a vízügyekkel, a vitára az alkalmat Irányi Dániel inditványa adta, a melyet a képviselőház igen helyesen a kormány kérelmére napi rendre tűzött.

Es ezért csak elismerés illeti Irányit, hogy a nép képviselőinek alkalmat nyújtott ezen igen nagyfontosságu kérdésben nézeteiket elmondani.

Mi még csak egy napi vitát ösme- rünk, de ez már oly magas niveaun áll, hogy bő anyagot nyújt a gondolkozásra, az elsőség természetesen Baross beszédét illeti, mint a ki hivatva van végrehajtani azon terveket és munkálatokat, melynek szükségességét ezúttal csak jelzé.

Nemcsak azért kell foglalkoznunk ezen ügygyei, mert fájdalom mi nagyon is közelről érdekelt felek vagyunk, hisz csak nem rég halottuk a lakhelyüktől megfosztottak jajkiáltásait, de kötelességünkké teszi az ezen ügygyei való foglalkozást különösen az a körülmény; hogy a miniszter a társulatok adminisztrációjára vonatkozólag felemlíti és helyteleníti azon javaslatot, a mely oda terjedt volna, hogy a társulatokat meg kell szüntetni és az egész szabályozást állami kezelés alá kell venni s második szélsőségnek jelzi azt, hogy alkot tassék egy nagy társulat, mely az egész dolgot csinálja meg, gyakorolja az árvédelmet, a kormány pedig gyakorolja a felügyeletet.

Ezen eszmék a „Békésiben is napvilágot láttak, a mivel nem akarjuk azt mondani, hogy talán innét olvasta volna a miniszter, de éppen annak bizonyítására akarjuk felhozni, hogy bizonyára akadt műszaki közeg, tehát szakértő, a ki ezt javasolta miniszterének, a mi minden esetre arra mutat, hogy az eszme nem nélkülözi az alapot s szakértők is vannak abban a nézetben, hogy keresztül vitele czélszerü és az árvédelem tekintetében hasznos volna.

Mielőtt azonban a miniszter beszédének ezen részére megtennők észrevételeBékésvármegye a honvédelmi harezban.

A honvédek toborzása.

Az önkéntesek kiállítása után újabb feladat várt Békésvármegye közönségére.

A miniszterelnök i848. évi szeptember hó i4-én rendeletet intézett a vármegye főispánjához, melyben „az alsóház határozata nyomán felhívja,“ hogy „addig is mig a katona állítás iránti törvényezikk ő Felsége által szentesit- tetnék, a veszélyben levő hont védelmi eszközök nélkül hagyni nem lehetvén : a honvédsereg szaporítására — rögtön toborzást indítson.“

A miniszterelnök ezen rendelete folytán a vármegye állandó bizottmánya szeptember hó 18-ára összehivatott.

Szombathelyi Antal alispán elnökölt az ülésen, melyre a bizottság tagjai nagyszámmal jöttek össze, s megnyitván az ülést előterjesztette : hogy „a mai ülés nevezetes tárgya az ujonezok kiállítása felett való tanácskozás, melynél a haza mostani veszélyes körülményeiben semmi nagyobb nem lehet. Nem fejtegeti — igy szólt — bővebben, mily nagy a veszély, mely hazánkat több oldalról fenyegeti, hiszen ki a múlt héten történteket ol- vasá, érzi, tudja jól. Óhajtja, hogy vita né léinket, lehetetlen elösmeréssel nem adóznunk azon férfias nyíltságért, melylyel a miniszter a helyzetet feltárta, s lehetetlen nem helyeselnünk azon irányelveket, melyeket a szabályozás tekintetében jelez, s látva azon körülményt, hogy habár a 2.871,781 ka- tasztralis hold árterületből, az idén az árvíz 393,343 katasztralis holdnyi területet öntött, a mely egyáltalában nem a szabályozás helytelenségének következménye, hanem az abnormis idő járásé, a mi abból is kitűnik, hogy Németországban nyolczvannál több község ment tönkre, kőből épült házak rongáltattak meg, pedig Németország szabályozás tekintetében Francziaország után első helyen áll, s látva hogy ennek daczára mily nagy szabású tervekkel lép elő a kormány ezen bajok ismétlődésének megakadályozására, s csak helyeselhetjük, ha az Irányi javaslata elvettetik s a szaktanácskozmány hoszadalmas teréről a kormány a tett mezejére lép, mert ez igazán égető kérdés, melynek egy órával való késleltetése esetleg egész vidékek sirhalmát áshatja meg. Mi erélyes és szorgalmas embernek ösmerjük a minisztert, a ki vasakaratával hisszük mielőbb végrefogja hajtatni terveit, mert ehhez vasakarat kell s kell, hogy szakférfiaink véleménye a miniszter előtt döntő befolyású legyen, s ezért nyugszunk meg a miniszter kijelentéseiben.

De nem fogadhatjuk ily megnyugvással a társulatokra nézve tett kijelentését, mert ott oly intézkedések tétele czélozta- tik, a mely még rosszabbá fogja tenni a társulatok eddig is igen rossz helyzetét, s e tekintetben nekünk a kételyekre éppen a miniszteri beszédben elmondottak adják az anyagot.

A miniszter elösmeri, hogy „a kormány gyakorolja a felügyeletet, a kormány felelős, de intézkedései nem egy fontos kérdésben végrehajtva nem lettek“, s igy első sorban azt találja szükségesnek, hogy a végrehajtást kell biztosítani s ezt azálta véli elérni, ha a társulatok műszaki szolgálatát állami közegekkel látatja el. S hozzá teszi ehhez indokolásul, mert a társulatok műszaki szolgálata — tisztelet a

kivételeknek — kellően ellátva nincs, mert a műszaki tisztviselők maguk is bizonyos viszonyba jutnak magával a társulattal, függésbe jutnak annak mérvadó és nem mérvadó különféle érdekeltségeivel szemben.

Éppen ezen indokból kívántuk mi a társulatok adminisztratióját államilag vitetni,s ehhez hajlik a miniszter is, csakhogy meg áll a fele utón, pedig éppen vizi- ügyekben nincs jogosultsága az arany középút elve alkalmazásának, mert itt az arany könnyen sárrá lessz.

S mi ezt a miniszter által is még mint csak vélemény s nem megállapodásnak jelzett módot nem tartjuk elegendőnek a társulati ügykezelés bajainak orvoslására, mert az az állami közeg, mely a műszaki teendőket a társulatokuál teljesíteni fogja, vagy a társulatoktól nyeri utasításait s akkor éppen úgy meg fog lenni az érdekelt és nem érdekelt felek befolyása, vagy pe- dig egyenesen a kormánytól fogja venni utasításait s csak annak fog tartozni engedelmeskedni, s az esetben az a visszás helyzet áll elő, hogy a társulatok saját közegeikkel nem rendelkezhetnek, s ös- merve az érdekeltek hajlandóságát, mindenért a kormányt okolni, az a szegény mérnök minden esetben valóságos bűnbak lesz, s ha a társulatok eddig keveset törődtek ügyeikkel, még kevesebbet fognak törődni ezután, tudva azt, hogy ott van az állami mérnök, majd felel az, s mi majc annak a háta mögül kiabálunk.

S a miniszter nemcsak a műszaki ad- minisztratió határozott javítását tartja szükségesnek, de egyáltalán a társulati admi- nisztratió javitását is, megjegyezve, hogy az idén azt tapasztalta, hogy a hol a veszély nagy volt, nem egy esetben hiányoztak a társulati s egyéb közegek. Már maga ez az egy eset indokolttá teszi a mi álláspontunkat s csak sajnálnunk lehet, hogy a miniszter csak jelzi, miszerint ezt nagyon egyszerű eszközökkel kell és lehet megszüntetni, de nem jelzi, hogy melyek volnának azon egyszerű eszközök.

De miután utal arra, hogy különösen

a társulati illetékek és tartozások behajtását gondolja czélszerüen szabályozandónak, talán nem csalódunk, ha ily a miniszter által vélt eszköznek tartjuk a társulatok tömörülését a pénzügyi téren annyival is inkább, mért egy helyütt azon calamitás- ról is megemlékezik, hogy a társulatok kassájában pénz nem volt, a mi az árvédelmet szerfelett megnehezítette s azon indokból, mert a pénzügyi téren nincsenek érdek ellentétek, ha valahol e téren tartja a miniszter az összműködést eredményre vezetőnek.

E tekintetben sem lehetünk egy véleményen, mert ezt is fél útnak tartjuk, habár ez már tekintettel arra, hogy a műszaki közegek államiak lesznek határozott közeledést jelent a mi álláspontunkhoz, csakhogy mi attól félünk, hogy álláspontunk helyessége ezen félrendszabályok által meg fog döntetni, mig annak helyessége teljes keresztülvitel esetében azt hisz- szűk kétséget nem szenved.

S e tekintetben igazat kell adnunk Szapáry Gyula gróf felfogásának, hogy „ha egyrészt megfosztjuk a társulatokat attól, hogy a műszaki kérdésekre befolyásuk legyen, ha a pénzkérdés tőllük elvétetik s az árvédelem kérdése is elvonatik, akkor nem marad anyag, mely a társulatokban az érdekeltséget felébreszthesse. Tehát vagy az egyik, vagy a másik irányban határozni kell.“

Szapáry a társulatok autonómiájának fentartását óhajtja, mi pedig az ellenkezőt az államosítást, mindkét álláspont jogosultsága felett lehet vitát folytatni, csak a miniszter álláspontja nem lehet jogosult, mert mit fog érni az a társulat, s mi szükség van a társulatra, a melyben nem lesz meg az érdekeltség az ügyek iránt, mert elvonatnak a feltételek, melyek az érdekeltség felébresztésére szükségesek, s meg fog teremtetni egy másik vármegyei rendszer, a hol lesz önkormányzati test önkormány* zat nélkül, s be fog állani az az eset, hogy e vegyes rendszer magában fogja foglalni mind a két rendszer hátrányait s nélkülözni fogja mind a két rendszer előnyeit.

20-án Gyulán megkezdve a toborzást, — községenként bejárják az egész megyét.

3- or. Addig is mig ez megtörténhetnék, szóval is szivökre köttetett minden városi és községi elöljáróknak, hogy nem várva a megyei végzést, — tűzzék ki rögtön a nemzeti lobogót, lelKesitsék az ifjúságot, s a zászló alá szegődök neveit tegyék jegyzékbe.

4- er. Megbizatik az elnök alispán különösen is arra: hogy minden városban és faluban szemeljen ki, egy vagy a szükséghez képest több alkalmas egyéneket, kik mint polgári biztosok a hadfogadó tiszttel egyetértőleg vigyék községenkint egész buzgalommal a toborzást, — annak folyamáról, sikeréről, — az első alispánhoz, annyiszor a mennyiszer fog kivántatni — pontosan jelentsenek, — hogy azon jelentések fonalán az alispán is felsőbb helyre a kívánt tudósítást idönkint biztosan megtehesse.

5 -őr. A megye összes lakosaihoz, — egy az elnök meghagyása folytán előre szerkesztett — a haza állapotáról, a dolgbk valódi állásáról hiven értesitő, s tekintőleg buzdító felhívás, — némi hozzáadással megyeileg meg- állapittatván, 200 példányban kinyomatni, nyilvános helyekre kiragasztás s köztudomásra juttatás végett kiosztatni rendeltetik.

6-or. Amennyiben tudtára van a megyének : hogy a „szabad csapatok“ részére a megye kebelében folyik jelenleg a toborzás, — mától fogva, azon okból, mert a megyének

magának is szüksége van minél számosb ujon- ezokra, — a most említett és mindenféle más toborzók is, a megye saját toborzóin kivül a megye kebelébeni verbuválásról egyenesen eltiltatnak, — mely tilalom fentartására ügyeljenek gondosan mindenütt a járásbeli szolga- birák.

7- er. A toborzás pénzt igényelvén s jelenleg mihez nyúlni nem lévén, igazságosnak látja a bizottmány, hogy amennyiben a toborzás az összeirottak kímélésére történik, annyira hogy ha az igazi jó sikerrel folyhat, mire a pénz igen sokat tesz, — az összeíráshoz nyúlni nem is fog kelleni, — az össze- irottaknak szülei szólittassanak fel a helybeli elöljárók által különösen is az önkéntes adakozásra, minek sikeréről az elöljárók a járásbeli szolgabiráknak, ezek pedig a megyének jelentsenek.

8- or. Az ujonezok felruházását a bizottmány mulhatlanul szükségesnek tartja mindazért, mert maga a toborzás jobb sikerrel kecsegtet, ha a szegődöttek azonnal csinos ruhát nyernek, s ezt előre tudják, — mindazért, mert a haza szolgálatára az ujonezok sokkal hamarább kiállhatnak, ha már itt helyben felru- háztatnak, — ehez képest azon engedetem mellett, melyet a f. évi aug. 29-röl 837. sz. a. kelt belügyminiszteri rendelet 5-ik ponja önként nyújt, — bármily nagy gondba, utánajár rásba kerül is a kiállítás, — mindent elkövet a megye, hogy a beállandó ujonezoknak a

gyen, hogy egy szív, egy lélek tartson össze ; mindenki, ki e megyében lakik, határozzunk : kevés szóval, tegyünk rögtön és sikeresen.

A vármegye közönsége ezen elnöki elő- í terjesztés után/tárgyalás alá vevén a minisz- I tér elnök rendeletét, kővetkező határozatot j

hozott: 1

„Mint a szabadság kivívása s ünnepélyes ,

közhírré tétele nagy napján egymásnak testvériséget esküdtek e megyének minden ajkú, , minden rendű lakosai, — úgy most is, midőn ] | haza veszélyeiről, mindenfelőli megtámadta- j tásáról értesittetve, áldozatra s a veszély el- j háritásábani közremunkálásra szólittatnak fel, , testvéries egyetértéssel forrnak ismét mind- ] nyáján össze, egyhangúlag hozott határozata- , ikkal sietnek a haza megmentését eszközölni, ] — s az országgyűlés által kívánt ujonczok . toborzására szinte vetélkednek mindent meg- | tenni, mi lehető leggyorsabb sikerre vezethet. , tly tiszta hazafias czélból:

1- ör. Jónak, czélszerünek látja a bizott- ; mány a toborzásnak egész megyébeni vezeté- sével a gyulai fiók hadfogadó kormány főhad- ; lágyát Okolicsnyi Istvánt, — ki az elnök alis- | ián elöleges felhivására, — szolgálatát azon- { iái s egész hazafias készséggel felajánlá, — j uegyeileg megbiini, ki is a kivitel részletei- j Den az alispánnal egyetértőleg fog intézkedni.

2- or, A toborzők — már elnökileg tett, t 5 azt. is helyeselt gondoskodás folytán a me- j jy'e színeiben magyarosan felruházva, folyó hó i