Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

18-ik szám

Gyula, 1888. április 29-én

VII. évfolyam

f-------------------^

I S

zerkesztőség:

Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre..........5 írt — kr.

Fé

lévre ..............2 „ 50 „

Év

negyedre .. .. 1 „ 25 „

\ Egyes szám ára 10 kr.

ks______________Á

Társadalmi és közgazdászat^ hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: JDx_ IBocLcűs^ Zoltán.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. / Nyilttér tora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Az idei sorozás.

Gyula városában és a gyulai járásban e héten volt a sorozás s hogy az évenként előforduló dologgal most vezérczikk- bon foglalkozunk a tárgy kiváló fontosságától eltekintve, annak oka leginkább a megdöbbentően szomorú eredményben rejlik, a mely nekünk feladatunkká teszi, hogy az illetékes hatóság figyelmét ez utou is felhívjuk a legnagyobb mértékben komoly jelentőségű bajra s amely a hatóság szigorú kötelességévé teszi, hogy a baj okait felkeresve, azokat gyorsan és gyökeresen orvosolja.

Minden szónál világosabban beszélnek a számok, azok a rideg számok, a melyek nem a szívhez, hanem az észhez szóllanak, eltekintve a gyulai járás sorozásának siralmas eredményétől, a melynél 201 első és második kor osztály beli felhívott közül csupán hat váll be, minket legközelebbről a B.-Gyula város sorozása érdekel, a hol a hivatalos adatok szerint a négy korosztályból felhívott 550 katona közül a hadseregbe besoroztatok 20, a honvédséghez 14, tehát összesen 34; kellett volna pedig besorozni 91-et a hadsereg, a póttartalék és a Jionvédségbe, és igy Gyula városa az idén adós maradt 57 katonával, a mely szám még emelkedik, ha hozzáadjuk a múlt évi sorozás hátralékát.

Ismételjük megdöbbentően szomorú kép, hogy a magyar alföldön, a hol a magyarság zöme lakik, a felhívott hadkötelezetteknek csupán hat százaléka képes a védkötelezettségnek eleget tenni s a tényleg szükségelt katonának csupán 37 százalékát — tehát még felét sem — képes kiállítani.

Mi lehet ennek okaV

Békésvármegye a honvédelmi harczban.

Az önkéntesek.

(Folytatás.)

Tomcsányi József alispán sietett megbízatásának eleget tenni. Még a közgyűlés folyama alatt Pestre induL.

Mindenekelőtt gr. Battyány Lajos kormányelnökhöz ment s előterjesztette, hogy „Békésvármegye a leghazafiasabb igyekezettel óhajt eleget tenni rendeletéinek s nem késett annak idejében rögtön intézkedni, hogy az önkéntes nemzetőrségi csapatok összeto- borztatván, az a harcz bevégzéséig veszélyüldözte hazánknak védelmére kitelhető szolgálatát majdan híven teljesithesse “ előadta, hogy a „toborzás folyik s örömmel jelezheti a kedvező sikert, mert máris több százan vannak alkalmas egyének besorozva, kik a hadi gyakorlatokra szorgalmasan oktattatnak 1 azonban a legszebb erő is zsold, fegyver, ruha nélkül haszonvehetetlen lévén, a had folytatásra az alakítandó csapatot mindezekkel ellátni elhatározta a vármegye közönsége; de miután a szükséges pénzösszegnek a vármegyében kölcsön utján megkisórlett összesze- dése nem sikerült, s azt adó utján beszedni is lehetetlen, kéri a kormányt, segilsen a vármegye szorongatott helyzetén s adjon fegyvert az önkéntesek számára visszaszól gáltatás vagy megtérítés kötelessége mellett, s részesítse a vármegyét 3z ezer forint kölcsönben, melyet a jövő év folyamán esedékes kamataival visszafizetni fog.

Az alispán kérelmét Br. Wenckheim Béla főispán is hathatósan támogatta, s a miniszterelnök szives készséggel ígérte meg, hogy a vármegye kívánságát teljesíteni — amennyiben a viszonyok engedik — a kormány kötelességének ismerendi s utasította az alispánt, hogy Kossuth Lajos pénzügy- miniszternek a 32 ezer forint kölcsönt illetőleg terjessze elő kérelmét.

Szinte félve Írjuk le: az elszegényedés.

Hiába tagadnánk, hiába resteljük, ki kell mondanunk, hogy ennek legfőbb oka az elszegényedés, s nem habozunk kimondani, mert a bajt csak úgy lehet orvosolni, ha annak okát ösmerjük.

Igen az elszegényedést kell oknak fel- ösmernünk akkor, mikor az ország her- czegprimása a Szt. István társulat elnöki megnyitó beszédében a szegénység egyedül üdvezitő s a gazdagság kárhozatos voltáról szónokol.

íme a szegénység eredménye, s váljon hol találhatjuk ebben a boldogitót, az üdvezitőt, s hol találhatjuk a haza oltalmát, ha a mindinkább közeledő veszély arra fogja kényszeríteni ezt a szegény népet, hogy hazáját vérrel védje meg s még ezt a szegénység által szerzett boldogságot is feláldozza a főpásztor szerint kárhozatos gazdagság védelmére.

Hazánk népe s illetve a termelő népesség több mint 60 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik s ez az arány még nagyobbra emelkedik az alföldön s igy itt Békésvármegyében, s igy miután a katonát is túlnyomó részben a termelő népesség szolgáltatja, kétségtelen, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók közül kell a legtöbb katonát nyerni s ha az eredmény kedvezőtlen s ennek okát megtaláljuk a mezőgazdaság állapotában, hasonlatosság utján átvihetjük azt a többi foglalkozásokra is.

A mezőgazdasággal foglalkozó egyének elszegényedése első sorban oka a hanyatlásnak

„Oly kiima mellett, mint a mienk, valóban véghetetlenül nehéz a boldogulás. Befolyása alatt egy lépést teszünk előre s kettöt-hármat hátra. És e rákszerü hala- dásu létezésnek a vége az: hogy élünk

Az alispán haladéktalanul a pénzügy- miniszterhez ment, s mint a miniszterelnöknél, előadta a vármegye kérelmét. A pénzügyminiszter határozott választ nem adhatott s kivánta a kérelemnek írásban előterjesztését.

Az alispán buzgó fáradozását nem koronázta siker.

A pénzügyminiszter már szeptember 8 án értesítette a kérvényre sajátkezüleg irt határozatával, hogy „bármennyire méltányolom is Békésmegyének hazafiui készségét, az ország költségei azonban szeptember hónapban any- nyira növekedtek, a közjövedelmek ellenben (semmi uj kutforrás nem lévén még törvény által nyitva), annyira megfogyatkoztak, miszerint az ország kincstárának jelen állapotában azon reménynél egyebet nem nyújthatok, hogy október hónap közepén a megye kérelme teljesíthető lesz, de hamarább nem.“

Hasonló értelemben irt a miniszterelnök szeptember 10-én a vármegye közönségéhez, fegyverek kiszolgáltatását azonban megígérte.

A derék alispán nem esete kétségbe a nem remélt eredmény felett.

Az akadályok nem bénították meg tetterejét,

Hazafiui kötelességének tekinté az önkéntesek kiállítását az e czélra szükséges pénzösszeg előteremtésével biztosítani.

A legnagyobb buzgalommal járt utánna, hogy kölcsönt szerezzen, de fáradalmainak még sem lett meg a kivánt eredménye. — Nem kapott pénzt sehol.

Vissza akart térni, fájlalva, hogy Békésvármegye a legjobb akarat mellett sem lehet képes hazafiui kötelességének teljesítésére, — nem tudván nagy fáradsággal összetoborzott önkénteseit felszerelni s zsolddal ellátni. Fájlalta fáradozásainak sikertelenségét, mert jól tudta, hogy a vármegye, — ha csak néhány napra is nem fizeti ki — különösen a szegényebb sorsuak zsoldjait, azokat táborba küldeni lehetetlen, s az önkéntesek csapata szét fog osztani.

Újra megkisérlé tehát a kölcsön szerzést, s midőn már csaknem reményét veszté, formáról holnapra kínos nélkülözések és előre elnyelt bőségek között! A mi éghajlatunk éppen,nem mondható kedvezőnek. Legfőbb baja a szabályosság hiánya. Nincs benne sem fokozatosság, sem pedig rendes mérséklet. Egyszer az irtóztató hőség és aszály teszi tönkre terményeinket, másszor pedig egy kedvező tavasz után érkezik május sőt néha júniusban is a zordon idő a fagy és az eredmény után ismét sirva néz a lesújtott gazda !*

Ily képét nyujta mezőgazdaságunknak Korizmics a „gazdasági levelek ben s még ehez járul, hogy a több helyen űzött czélszerűtlen erdőirtás fokozza az éghajlatnak szélsőségekbe való csapkodását, hozzájárulnak az úgy látszik már-már természetszerűleg évenként ismétlődő árvizek i az óriási terhek, a melyek az ártéri költségek és állami adók czimén nyomják a földbirtokot, minek eredménye lett azután az, hogy az eladósodott I az éghajlat és szerencsétlenségek által sújtott gazda nem képes cselédet tartani, hanem serdületlen gyermekét használja a mezei munkára, mi által tönkre teszi szervezetét s a különben életerős fajt átváltoztatja oly alakokká, a kik láttára a sorozó-bizottság elkeseredésében fakad derültségre.

S hogy az okot első sorban az elszegényedésben kell keresnünk, azt mi sem igazolja, mint azon jelenség, hogy éppen azok lettek volna, alkalmasak a hadi szolgálatra, a kik a törvényszabta földmennyiség birtokában a reclamatióra jogosultsággal bírtak és reclamáltak is, tehát a jobb módúak és igy kétségtelen, hogy a jólét emelése a legbiztosabb mód szer arra, hogy népünk a hadiszolgálatra alkalmassá tétessék.

dúlt Boczkó Dánielhez — ki a szabadságharcz alatt hazafiui érzületének, áldozatkészségének s hősies vitézségének oly sok tanujelét adá.

Boczkó Dániel a legnagyobb készséggel nyújtott kölcsönt. Azonnal átadott az alispánnak 3000 ezüst forintot s „a szent czélra adott pénztől kamatot sem kívánt.“

Ezen összeggel, valamint a később Gyulán, Orosházán s T.-Komlóson gyűjtött 2—3 ezer forinttal biztosítva lett az önkéntesek szervezése, — kik látván a vármegye szór ingatott helyzetét, azon fáradhatlan tevékenységét, melyet a vármegye közönsége kötelességének teljesítésében kifejtett, — eltelve hazafias lelkesedéssel, a szervezés nehézségeit megkönnyíteni, a táborba szállást lehetővé tenni elismerésre méltóan igyekeztek.

Nem lehetett azonban ily körülmények közt a toborzást folytatni.

A vármegye közönsége azt tekinté legfőbb feladatának, hogy legalább a már ösz- szetoborzottakat megtarthassa s táborba küldhesse.

Nem sokan voltak. Két század alakíttatott 387 egyénnel.

A toborzó biztosnak szeptember 13-áról kelt jelentése szerint Békésről 54, M. Gyuláról 48, Szarvasról 42, M.-Berényből 30, Orosházáról 28, T.-Komlósról 23, Csabáról 19, Gyo- ináról 19, K-Ladányból 19, F.-Gyarmatról 19, N.-Gyuláról 16, Öcsödről 16, Endrődről 15, Dobozról 13, K.-Tarcsáról 10, Sz.-Andrásról 8, Vésztőről 4, Kétegyházáról 4 önkéntes vállalkozott a haza védelmére, csak Szeghalom s Gy.-Vári községekben nem hatott senkire, hogy „a haza veszélyben van.“

Önkénteseink szervezése körül felmerült nehézségek hü képét tünteti fel a vármegye közönségének szeptember i4-én tartott közgyűlésében hozott határozata.

Meggyőződhetünk ebből, hogy mily lelkiismeretes buzgalommal törekedett a vármegye közönsége kiállítani, szervezni önkéntes csapatait s biztosítani azok hadi szolgálatát a harcz végéig.

A határozat következő :

Az elszegényedésen kívül természetesen még az erkölcsi élet hanyatlásában is ke resendő a testi törpeség oka, de az erkölcsi élet szomorú hanyatlása sem vezethető vissza másra, mint a szegénységre, a világtörténelem számos példája mutatja, hogy az erkölcsi élet ott a legtisztább, a hol a népesség jó módú s a pazar gazdagság és a szegénység idézi elő az erkölcstelenséget.

A szellemi, erkölcsi és anyagi élet rohamos hanyatlása vezetett oda, hogy mig 1871-ben Magyarországban még minden 100 ujoncz közül 39, addig 1880-ban már csak 18 találtatott alkalmasnak, a mi azt bizonyítja, hogy rövid 9 év leforgása alatt több mint felével csökkent a hadképesek száma s ez a szám folytonosan csökken s habár hazánk ujonczai ennek daczára sokkal kedvezőbb viszonyokat mutatnak mint Ausztria, másfelől azonban a fentebbi számokból ama szomoritó benyomást nyerjük, hogy a monarchia mindkét államában a viszonyok következetesen rosszabbulnak, a mi mindenesetre a nép kedvezőtlen fejlődéséről tanúskodik.

S az orvoslásnak ezzel szemben micsoda nemét találjuk, azt bogy a hadkötelesek számának minden ároni előteremtése czéljából, látva a kedvezőtlen viszonyokat, egy évvel későbbre teszik az első korosztály hadkötelességének kezdetét, s ezentúl a 21 ik élet évben fog kezdődni a védkötelezettség.

Mi kételkedünk abban, hogy ez az intézkedés a várt eredményt idézze elő, ez csak morphium, a mi a fájdalmakat csillapítja, de nem gyógyszer, a mi a sebe- II gyógyítja.

Ha gyökeresen akarunk segíteni, akkor nem az okozat kedvezőtlen jelenségeit kell

Az alispáni jelentésnél 'jj. alatt eredetben látható pénzügyminiszteri hátirásban azon remény nyujtatván : hogy a f. év október közepén a megyének 32,000 pengő forintnyi köl- csön-adás iránti kérelme teljesithető lesz, — másfelől azon 3000 pengő forint, mellyet Boczkó Dániel e megye által méltó elismeréssel s köszönettel fogadott hazafias szívességéből 1849-ik évi ápril i-ső napjáig a megyének kölcsön adott kamat nélkül, a zsold pótlékok fizetésére október 15-ig csak nem egészen elegendő lévén, —. s ezen kivül még a központi szolgabiró jelentése szerint is Gyulán egyes tehetősektől, már előre adott biztató szavak után, — mintegy ezer ezüst forintnyi kölcsönre kilátás lévén — mindezekhez képpest a veszélyben forgó haza 'szolgálatárai készség tiszta ösztönéből, — siet a bizottmány elhatározni: hogy a toborzó biztos jelentése szerint máig 387 főből álló s két századra felosztott önkéntes nemzetörségi csapat folyó hó 16-án á miniszterelnök által kijelölt gyülpontra, Aradra urnák indittassék. Mi hogy annak rende szerint megtörténhessék s e tárgybani ^teendők iránt minden oldalról kimeritőleg legyen intézkedve, szükségesnek tartja a megye az alább kővetkező pontokat elhatározni a végzésileg is fentar- tott jogánál fogva :

1- ör is a tisztek megválasztása, mely különben is mai napra előre ki volt tűzve, eszközöltetett következőleg:

Az i-ső századhoz választattak:

Kapitányul: Beliczey Rudolf, főhadnagyul : Baranovics Ferencz, alhadnagyokul: Ómazta László és Petrányi Albert.

A 2-ik századhoz:

Kapitányul: Grerasperger József, főhadnagyul : Omazta Szilárd, alhadnagyokul: Baranovics Gergely és Pozsgay Lajos. ■

2- or. Pénzkezelő tisztül felelet és szoros számadás terhe alatt Beliczey Rudolf kapitány megyeileg kineveztetvén, a zsoldpótlá- sul szükséges összeg részére lesz a megyei pénztári hivatal által átfizetendő, — s ő fog a pótlék időnkénti kiosztásával, a többi tisz-