Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-11-04 / 45. szám
45-ik s/ám Gyula, 1888. november 4-én VII. évfolyam —;—i Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési díj: lígész évre .........5 Irt — kr. '■ 'élévre .. .. ... .. 2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 » z5 » Egyes szám ára 10 Társadalmi és közgazdásza,ti hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: E>r_ Bod.o3s:3r Zoltán. Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobaj János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és .nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11 sz. Eckstein Bernát fürdö-uteza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Ki a felelős ? Csak nem régiben irtuk meg, bogy a vármegye nagy urai, mily nagy ellenzé két csináltak a töltés belebbezés eszméjének s úgy látszik nem eredménytelenül, legalább erre mutat a közlekedési miniszter legújabb rendelete ez ügyben, mely az érdekelteket ujjabb értekezletre hívja egybe. A rendelet minden esetre nagy fontosságú s nagy mértékben ki hívja a kritikát, szokásunk szerint ezúttal is megmondjuk nézetünket őszintén s nem feszélyez ebben az, hogy a rendelet magas helyről jő, annál inkább jogosítva érezzük magunkat arra hogy kíméletlenek legyünk, mert épen a magas intézkedésekben kell keresnünk ha mást nem : consequentiát. De mielőtt hozzá szólnánk, lássuk mit mond a rendelet ? A ministeri rendelet sző szerint igy szól: 46.456. szám. Közmunka és közlekedésügyi m. kir. Minister, Békésvármegye közigazgatási bizottságának. Békésvármegye alispánja í. é október 5-én 9711. szám alatt felterjesztette hozzám a gyula-békési nagycsatorna és a povádi átmetszés védtöltéseinek belebbezé- se tárgyában hozott határozatát a vonatkozó tervekkel és a tervek közszemlére történt kitétele alatt az azok ellen benyújtott felszólalásokkal együtt. — Ámbár az érdekeltek részéről történt felszólalások átvizsgálása után is a f. é. julius 20-án elnökletem alatt tartott értekezlet eredményéhez képest f. é. julius 24-én 34084. sz. a. kiadott rendeletem jogszerűségéről és törvényszerűségéről meggyőződtem, mégis tekintettel arra, hogy az egy vármez> Almanach. * * 1 * 3 Magyar könyv — idegen czimmel 1 Mi ez? kérdeztük sokan, mikor tavaly ilyenkor egy díszes kötésű könyvet vettünk a kezünkbe. Ma már nem idegen többé ez a czim és nincs is már az az ód^nszerü hatása, mely a mai magyar irodalomnak egy, még félig-meddig kezdetleges korára emlékeztetett. A múlt évi Almanachban tizennégy magyar iró mutatta be magát egy csoportban a közönségnek, és hódította meg tősgyökeres eredetiségével az olvasókat. A kétség, mely akkor fölmerülhetett, hogy lesz-e az Almanachnak folytatása, bizonyossággá vált, közkeletűvé lett az ódon czim, s ma barátságosan, mint nyájas ismerős int felénk az uj könyv czime boritékának arany-betüiböl. A magyar irók csoportja, mely az első Almanachban a közönség elé kilépett, derék munkát végzett. Megmutatták az irók, hogy mennyi eredetiség, mennyi változatosság van müveikben, mily nagy, kimeríthetetlen anyagot szolgáltat az Írói megfigyelésre, feldolgozásra a mi saját honi talajunk, társadalmunk is, és már csak a magok írói talentumával is bizonyságát adták a magyar föld termékeny voltának. A szerencsés gondolat, mely az Almanach kiadóiban támadt, hogy a régi és idegen czim kalapja alá az uj és eredeti iró*) Almanach az 1889. érre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár IV. évfolyam V. és VI. kötete. Singer s Wolfner kiadása. Ara diszkötésben 1 frt. gye területén végrehajtandó ezen munkálatra nézve az érdekeltek különböző álláspontot foglalnak el, valamint tekintettel arra, hogy az általam elrendelt munkálatok az idő előhaladottsága miatt a f. évben végrehajthatók már különben sem lennének, aminek következményeiért kü lönben a hosszufoki ármentesitő társulatot tettem és teszem felelőssé ; — mielőtt az alispán elsőfokú határozata felett végleg határoznék, s a kérdéses munkálatok végrehajtása tekintetében törvényben gyökerező jogommal élnék, — azon reményben, hogy az érdekeltekkel való tárgyalás alapján az ügy békés egyetértés mellett megoldható lesz, az érdekelteknek alkalmat kívánok mégegyszer nyújtani, hogy nézeteiket e tárgyban előttem kifejthessék. Ennélfogva felhívom a bizottságot, hogy a f. é. november 4-én d e. 11 órakor elnökletem alatt tartandó értekezleten úgy saját képviseltetése iránt, valamint az iránt is intézkedjék, hogy ezen értekezleten Békés, Békés-Gyula és Békés-Csaba városoknak egy-egy képviselője is megjelenjék. Budapesten, 1888. október 27-én Baross s. k. Tehát az idén már nem teljesíthetők a bellebezési munkálatok s az érdekeltek még egyszer értekezletre hivatnak egybe. De hát miért? Azt látjuk, hogy a töltés belebbezés ellen érdemleges kifogása most sincs senkinek, mint a hogy nem volt az első értekezlet alkalmával, a melynek alapján a minister a munkálatot elrendelte; a hosz- szutoki társulat szívesen beleegyezik a töltés belebbezésbe, csak ne ő fizesse a költséget, hanem az alsó fehér körösi öblözet; a nagy birtokosok szívesen hozzá járulnak a töltés belebbezéshez, csak ne az ő birtokuk rovassák meg adóval, hanem fizesse az állam ; nem a töltés belebbezését nem akarják ezen urak, hanem a költségeket nem akarják viselni. Ennek az újabb értekezletnek eredménye csak kettő lehet. Az egyik az, hogy az érdekeltek megváltoztassák nézetüket s álljanak el a töl- tésbellebbezés kívánságától, de akkor mi értelme volt ennek a szigorú miniszteri intézkedéseknek, a melyek már kormány- I illetve miniszteri biztos küldését helyezte kilátásba már e hóban, ha a társulatok meg nem egyeznek, akkor nagyon téved tek a szakértők, a kik ajánlották a bel- lebbezést, nagyot tévedt a miniszter, a ki tüzzel-vassal keresztül akarta hajtani, mert ugyanazok az évek harczoltak akkor a bellebbezés ellen, a melyek ma s igy nagyon közel áll a gyanú, hogy talán a vármegye nagy urainak sikerült azt a híressé vált erélyt megtörni, mert az csak nem tételezhető fel, hogy meggondolás nélkül tartották helyesnek azt, a mit ma talán helytelennek fognak kimondani. A kérdés az, hogy a töltésbellebbezés helyes e ? czélszerü-e ? a szakértők azt mondák rá™igéu, a szaktudomány pedig nem lehet oly hirtelen módosuló, a mely pár hó alatt pálczát törjön az előbb jónak ítélt dolog felett. S ha a bellebbezés által elkerülhetők lesznek az árvizek, nincs ok habozni a 700,000 frlra menő költség miatt, mert hisz’ az idei árvíz — talán nem mondunk sokat, ha azt mondjuk, pár száz ezer forint kárt tett, — s igy ha azt meggátoljuk, bizonyára visszatérői a költség. igaz, hogy igy is lehet árvíz, mert hisz’ az Isten csapásai ellen az emberi véges elme nem küzdhet, de ezt hozni fel okul éppen annyira helytelen, mint azon nézet, a mely elítéli a szabályozást, mert a szabályozás előtt a viz ott folytatott, a hol neki tetszett, s a városok veszélyeztetve nem voltak s nem veszik figyelembe azt, hogy a szabályozási költségek busásan megtérülnek az általuk ármentesitett területeknek az árvízmentes években hozott jövedelméből, annak kell tehát a czélnak lenni, hogy ezen ármentesitett területek minél jobban biztosittassanak, s ha ez a bellebbezés által elérhető, nem szabad egyesek érdekei kedvéért azt mellőzni Békés, Gyula és Csaba város érdekei határozottan kívánják a bellebbezést (ismételve megemlítjük félreértés kikerülése végett, hogy mi nem vitatkozunk a bellebbezés helyessége vagy helytelensége felett, mert ezt a kérdést a szakértők által eldöntöttuek tartjuk), s nagyon tévednek a nagy birtokok tulajdonosai, ha ezzel ellentétes érdekeket vélnek a saját részükről fennforogni, mert a nagybirtokok értéke nagy mértékben attól függ, hogy vannak e közelében virágzó városok, s ha e három város elpusztul vagy fejlődésében az árvíz rombolásai miatt akadályoztadk, bizonyára súlyosan meg fogják azt érésűi e nagybirtokok, Az érdek tehát közös annyival is inkább, mert maguk ezen nagybirtokok is védetni fognak a töltés belleubézés által. A másik eredmény az lehet, hogy a töltés bellebbezés mellett nyilatkozik ismét az értekezlet s ez a valószínűbb, a mint erre a kiküldött tagok következtetni engeduek, s akkor a miniszter kényszerítve lesz a bellebbezés elrendelésére, mert annyira nem blamálhatja magát, hogy a mit az érdekeltek óhajára elrendelt, azt most az érdekeltek ellenére megkat egybegyüjtsék, nemcsak jó eszme, de szerencsés tett is volt. Nyomban megnyerte az egész magyar olvasóközönséget, — legyen elég azt a körülményt emlitenünk, hogy 6ooo, mondd : hatezer példány kelt el belőle, a mi annyit jelent, mint a külföldön hatvanezer, — 3 mostantól fogva már az Almanachnak hosz- 3zu életet, az évek beláthatatlan sorát lehet jósolni. 'És az 1889-es évszámot viselő Almanach szerencsés folytatása a tavalyinak. Ebben is liszes névsorával találkozunk legjobb elbeszélőinknek, kiket ismét Mikszáth Kálmán nutat be humoros előszóban, mint szerkesz- ;ő. Tizenkét elbeszélés sorakozik egymás után 1 kötetben. Legelöl, találjuk mint illik, ismét [ókai Mórt, a tollforgató ezéh atyamesterét, sgy csodálatosan megkapó elbeszéléssel: »A susztai rózsa* czimüvel. Nincs mag} ar olvasó, 1 ki Jókait ne ismerné, és mégis alig lesz sgy, a kit bámuló meglep jtésre ne ragadna, 3 néhány lap olvastán, a koszorús iró zsenije, íz elbeszélésnek az a lebilincselő bája, a drá maisáénak az a megrázó ereje, melylyel a izerencsésen letűnt betyár-romantika korszakát még egy végső fénysugárral aranyozza ie. Tárgyát nehány sorban elmondani csak íz ő páratlanul gazdag, festői nyelvén lehette. Olvasni kell az egészet. Csak azt mondhat- uk még róla, hogy ez az elbeszélés maga is ‘eávonhatja az osztatlan figyelmet az Alm$- tachra. A kötet további tartalmának ismertetésében említjük először is régibb Íróinkat: i/adnai Károlyt, Bérezik Árpádot, Tolnai La- ost, Ágai Adolfot. Vadnai, az előkelő novel- ista, az asszonyi szív pszikhológiáját tárja slénk „A vörös-kereszt asszonyhoz“ czimü el- oeszélés két nő-alakjában, ugyanegy férfi két hitvesében, kik közül az egyiket nem szerette és elűzte, a másik pedig öt nem szereti és hagyja el veszedelmes betegségében, mig a szerető és önzetlen nő egy vörös keresztes ápolónő képében, híven gondozza utolsó pirogéig. Bérezik Árpád, a családi élet humoros kedvű festője, ,A pipa“ czim alatt beszéli el egy öreg ur nevettető és mégis megható lemondását — hosszas harcz után — a pipáról. Tolnai Lajos „A boldogság előtt“ czimü elbeszélése erős drámai vonásokkal rajzol egy szerencsétlen asszonyt, kit mindenki elhagyott, miután könyelmüségében maga hagyta el magát, boldogtalanná téve még halála után is és szintén a halálba kergetve tulajdon gyermekét. Ágai Adolf, az örökös tréfálózó, „A Viol ka Verá*-ban tragédiát beszél el, egy szegény megvetett, gúnyolt, elzüllött, vörös-hajú leány tragédiáját, kit az apja peezér-mes- tersége és a nyomor egész életében átokként sújt. Az ifjabb irói nemzedéket Tóth Béla, Rákosi Viktor, Sebők Zsigmond, és Bársony István képviselik. Tóth Béla „Fatmá“-ban egy egyiptomi leány bűbájos szerelmét festi, ragyogó tollal írva le egy nilusi utazást. Rákosi Viktor p dig olaszországi emlékeiből mutatja be „Sparadrap“oan egy vásári cső" dae nber kabinet alakját, kit az elelmes vállalkozó az utolsó csepp véréig kizsákmányol, mig a családja, melyen a szerencsétlen „cson»- vázember“ a maga keresményével segíteni vél, otthon átkozza. Sebők Zsigmond mély lé lektani megfigyeléssel ir le „Anná“-ban egy ooldrgtalan gyermeket, kinek sanyarú élete abban telik, hogy egy gonosz és bősz apa s a nyomor kínzásai közt kisebb testvéreiről a szenvedők koránérett okosságával gondoskodik. Bársony István, ki a „Szabad ég alatt* czimü kötetével oly általános elismerést vívott ki irói talentumának, „Szüz-Márja bolondja“ czimü elbeszélésében egy művész életének elzüllését, az őrület homályába sülyedi- sét beszéli el, egyes részekben fényesen csillogtatva leírói képességét. „Helyet a hölgyeknek!“ kellett volna mondanunk már előbb, mert az a két nő-iró, kinek müvében az Almanach ez idei kötetében gyönyörködhetünk, mindenkép előkelő helyet foglal el benne. Beniczkyné-Bajza Lenke regényesen ábrándos elbeszélése, „A néma szerelme*, a kitűnő Írónőnek egyik legsikerültebb müvecskéje. A másik Írónő, kit örömmel köszöntünk az Almanachban, Gyarinathy Zsigáné, ki az ő nagyszabású, férfias tehetségével bármely más irodalomban is számot tenne. „Az utósó Gyerőffy“ czimü elbeszélése erdélyi korrajz, mely pompás, a tárgyhoz illő stilben festi egy régi nemesi família utolsó sarjadékának életét és halálát. A diszes sorozatot Mikszáth Kálmán, az Almanach szerkesztője rekeszti be, „A Bur- kus“ czimü tréfás elbeszéléssel, mely pajkos humorral vet oda egy epizódot a vidéki hir- lapirás viszontagságaiból. Még meg kell emlitenünk, — a mi sokakra nézve igen fontos — hogy az .almanach egy teljes naptárt 1889. vre tartalmaz. Az egész kötetet és önmagát pompásan jellemzi a szerkesztő az Előszóban melyet ide csatolunk : A tavalyi Almanachon’ melyet olyan páratlan rokonszenvvel fogadott a közönség, az én nevem állt mint szerkesztőé, a mi ellen protestáltam is eleinte (nem lévén a kalendáriumi résznek barátja). Most utólagosan azonban elvállalom a felelősséget nemcsak a szerkesztésért, de az egész esztendőért. Tökéletesen jól ütött ki. Nem volt se háború, se kolera. Csak egy kis ,jó szív“.
