Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-23 / 39. szám

39-ik szám Gyula, 1888. szeptember 23-án VII. évfolyam r Szerkesztőség: 1 Fő-utcza 39. szám a. ház­ban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési áij: Egész évre .............5 írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ lí vnesryedre .. .. 1 „ 25 „ L Egyes szám ára 10 kr. # _____________Á Tá rsadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: TDx. 23od.olT3r Zoltán.. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bermít fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Sehalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Vasút és mindig csak vasút. Ha vissza tekintünk a legközelebb múltban lefolyt eseményekre; ha meggon­doljuk azt, hogy megyénkben az elmék a vasút kérdésével már men) nyit foglalkoz tak; ha elgoudoljuk, hogy mint egy más­fél évvel ezelőtt már azt hitük, hogy midőn e sorok napvilágot látnak, a sárréti járás községei a tiszai állam vaspályával, Tót- Kornlós községe pedig Orosházával öszve leszsz kötve: bizonyos fájdalmasan nyomó érzéssel kell constatálnunk azon tényt, hogy e kérdés nem csak hogy egy lépést nem tett előre, de hogy a szó teljes értelmében újból az elvi kérdések vitatásával és el­döntésével kell foglalkoznunk, s hogy a szó legvalódibb értelmében a kezdetnek is nagyon kezdeteién vagyunk. És semmi kétséget sem szenved, hogy mind addig mig a megye ezen kérdést erélyes elhatá­rozásával önmaga nem oldja meg, e kér­dés soha sem fog kizökkenni azon kátyú ból, melyben úgy látszik hogy megfe­neklett. A kérdés természetesen a körül forog, mi legyen az út és a mód, melyben a tervezett vasút kiépittesék. Hogy válalkozó nincs, azt már tudjuk; azon vállalkozók, kikkel szemben pedig úgy a megye, mint az érdekelt községek a bőkezűség legvégső határáig elmentek, valószinüleg mert a vállalatot magukra nézve nyereségesnek nem találták, viszszaléptek s alig ia fog mégakadni vállalkozó, ki e kérdés reálisa lását megkísértse, s végre is nem várha­tunk az idők végtelenéig. E módozattal tahát végleg szakitanunk kell. Másik két módozat lehet az érdekeltség felköltésével, részvénytársaság alakítása utján procedalni, vagy a megyének mint erkölcsi testület­nek építtetni ki, a kérdéses vasutakat. A mi az első módozatot illeti: tekintetbe véve általában véve a részvénytársaság alakulásának nehézkességeit; tekintetbe véve, hogy a részvénytársasággá alakulás felette nehéz lenne ott, hol a részvényes­nek már előre is azon tudattal kellene a társulásba lépnie, hogy a részvényébe be­fektetett tőke alig hozná meg még a leg­szerényebb kamatot is; tekintetbe véve, hogy a mai kort már nálluuk is bizonyos üzleti szellem jellemzi, mely minden áron tudni akarja, hogy mit miért ad, s ha nem lát az áldozattal arányos recompeusatiot, inkább viszalép s nyereséges vállalkozáso­kat keres fel! de tekintetbe véve végül magukat azon érdek ellentéteket melyek, ily vállalkozásnál nagyon könynyen egy­másba ütközhetnek, s igy a kérdés megol­dásának valóságos nyűgévé válhatnak: mondom, mindezeket tekintetbe véve, el lehetünk arra készülve, hogy a czél felé közös erővel törő érdekeltséget a legna­gyobb igyekezet mellett is létrehozni nem birunk, s igazat kell adnunk Haviár Lajos államépitészeti mérnök ur azon kijelenté­sének, hogy ez ügyet a vármegyének kellene kezébe venni; anélkül azonban, hogy téte­lének azon kijelentését elfogadnék, hogy a vármegye tekintélye s hitele, varázsként gyüjtené maga köré az óriási de szunyadó érdekeltséget. Mert hát épen ez az érde­keltség, mely mindig anyagi hasznokat keres, az a sajátságos valami, mely tekiu- télyt hitelt és varázst csak ott keres és lát, hol a tekintély hitel és varázs mellett ott van az a legnagyobb varázs, melynek neve: anyagi haszon. E felfogás emberi ter­mészetünkben rejlik, az Istenen kivíil más nem változtat rajta! Sajnos de úgy van! Hanem van aztán egy másik tekintély hitel és varázs, és ez a másik tekintély hitel és varázs, minden más érdekeltségre mint tényezőre való számítás nélkül, csak­ugyan a megyé-é és senki másé. A megyé-é azon tekintély, mely azt mondja: ime éi.i a megye, látom mit kell tenni, s miután a mód és eszköz megvan adva, hogy teltessem: teszem; a megyé-é azon hitel, mely megjelenik a pénz-piaczon, s azt mondja: nekem hogy bizonyos czélt létesítsek, van évenkint ennyi és ennyi biztos jövedelmem, e biztos jövedelemre ne­kem amortisatio alapján törlesztendő, ezen öszveget kölcsönöztesék; a niegyé é aztán végre azon varázs, mely pirulásra kényszé- riti a számitó rideg érdekeltséget, mely a maga számára nem biztositott anyagi ha­szon nélkül szerez anyagi hasznot mások­nak, igaz hogy azoknak kik fiai a megyé­nek. Igen ez az a tekintély hitel és varázs, mely nem hajhász anyagi hasznokat, mely­re támaszkodnunk kell, a melyre való támaszkodás fogja végre e kérdést megol­dáshoz vezetni. De hát mi képezi azon jövedelmet a melyre támaszkodhatunk? Ne habozzunk sokáig s mondjuk ki: közmunka-adó jöve­delmünk Hiszen hova fordítottuk eddig is köz- munkaadó jövedelmünket ? felelet: közle­kedési eszközeink előteremtésére s ily közlekedési és pedig ma már legfontosabb eszköz a vaspálya. Tehát már maga a közmunka adó lényege mintegy utal arra, hogy ha azon adóval a modern közieke dés sokkal biztosabb eszközeit állíthatjuk elő, a más egyéb szükségletek fedezése után fenmaradó öszveget ily közlekedési eszközök előteremtésére fordítsuk. De hát lehet e egy erkölcsi testület ily vállalkozó; forditható-e a közmunka ily czélokra. Mindkét kérdésre megfelelt már a gyakorlat. Ha a megye mint erkölcsi testület építtethet köutat, ugyan kérdjük, miért ne építtethetne vasutat; ha az állam met) egy nagyobb szabású erkölcsi testület, építtet nagyobb sz.ibású vasutakat, ugyan kérdezzük, mi áll útjába annak, hogy a megye mint kissebb szabású erköl­csi testület épittethesen kissebb szabá­sú vasutat s ha, az állam azt a maga jövedelméből teljesiti, miért ne teljesíthetne a megye hasonlóul, a maga jövedelméből s ha az államnak vannak vaspályái melyeket mindé anyagi haszonra való tekintet nél­kül tart teiiu, mert más egyébb körűimé nyék azt szükségessé teszik, ugyan miért ne tarthatna fel a megye, ez a kis állam, éppen úgy vasutat, ha abból nem is lát anyagi nyereséget Azonban ez az anyagi nyereség beállta végtére is csak idő kér­dése lehet a megyére nézve. Azonban nézzük csak a gyakorlatot valóban gyakorlatilag. A szathmár-nagy- bányai vaspályának egyik engedményese Nagy-bánya városa mint erkölcsi testület, a m. k. közmunka és közlekedési minister 1883 évi 24435 sz. a. kelt engedélye alapján, Debreczen, Hajdú-Böszörmény, Dorog, és Nánás, mint engedélyesek jogot nyertek, Szoboszlótól Nánásig építendő helyi érdekű vasútra, pedig az említett községek nem részvénytársaság, hanem erkölcsi testületek s igy miért ne kaphatná meg megyénk az engedélyt arra, hogy ezen vaspályákat kiépíttesse melyeket e megye lakosságá­nak s igy talán bizonyos tekintetben köz- gazdasági czélok érdekében szükségesnek lát. Ennek útjában semmi elvi álláspont nem áll. Hanem hát a közmunka jövedelem mint pénzerő s annak jogi jellege? Uram Isten, hát szólljunk hozzá e jelleghez is ! Egy czikket mutatták nekünk, a czikk felibe volt Írva a szerkesztő által: garmond\ t. i. ilyen betűkkel kell nyomatni. E czikk egy passusában azt mondja, hogy azzal tisz­tában vagyunk, hogy magából a közmunka alapból vasutat építeni nem lehet, (dehogy nem lehet,) mert ezen alap nem ezen czélra való! Igaz, hogy azt már megszoktuk, hogy helyi érdekű vaspályák mindig' csak a nyerészkedés szempontjából indáinak ki, I a részvénytársaságok által való építkezés eszméjével már agy vagyunk, mint a tor­mába esett féreg a tormával, hogy azon túl már nincs is világ. De hát azt vagyunk bátrak kérdezni, hogy ha Bókésmegyében a közmunka semmi másra a föld kerek ségéu nem lett felhasználva mint közle­kedésünk raegkönynyitésére, ugyan mit változtat a dolgon az, hogy most már közmunka adó jövedelmünket a közleke­désnek kiépítendő helyi vasutak által le­endő megkönynyitésére használjuk. így tehát azzal mégis csak tisztában kell len­tiünk, hogy igenis a közmunka alap ily czélra határozottan felhasználható. Ugyanazon czikk azt mondja : hogy nincs pénzintézet, mely kölcsönözzön oly ala­pon —I mély az igavonó marhák mennyiségei szerint ingadozik,. De ugyanazon czikk írója jelzi, hogy a közmunka törvény megalkotásánál irányadó elvül fogadtatott el, hogy mindenki adója arányában bizonyos százalékkal legyen köteles hozzá járulni, s hogy e százalékot a vármegye maga állapi- tandja meg. — Itt először is az a meg­jegyzésünk, hogy a marhák létszámának ingadozásából merített ellenérv — Teréuyi töjegyző ur indítványával szemben, — na­gyon gyarló. Mert hát a mint ingadozik az igavonó marhák létszáma, épen úgy ingadozik az adó arányában hozzájárulás­hoz köteles megyebeli lakosok létszáma is. — Hiába, a döglendőségnek a marhák, s a halandóságnak az emberek egyaránt alá vannak vetve, s igy tehát miután az ingadozás egyik helyt épen úgy megvan mint a másik helyt, az ingadozásra lek- tetett ellenvetés csakugyan maga is na­gyon ingadozik, még akkor is ingadozik, ha a birtok utáu kivetett adó vétetik ala­pul, mert hát a birtokérték, adóképesség s a földön minden ingadozásnak van alá­vetve. logy pedig mindenkire adója ará­nyában vetik ki jövőre a közmunkát: na gyón helyes. — Hiszen annak a kőut vagy vaspálya építésének hasznát nem az a szegéuy igavonó jószág, vette idáig is, hanem azon ember, ki annak a szegéuy igavonó jószágnak munkaerejében rejlő tőkét saját hasznára zsákmányolta ki. És ha az a kiépített kőút, vagy az a kiépi tendő vaspálya uiég a szegéuy bátyus zsi­dóra nézve is megkönynyiti áruiuak a tett helyre való szállítását, habár az a szegény uatyus zsid) agy liiszszük, hogy nem iga­vonó barom, jogos és méltányos, hogy a közmunkához hozzájáruljon, mert hát használhatja a kiépítendő vaspályát, sőt használhatja s használja is a kocsi köz­lekedésre szánt kövezett utat, mert hát ott könynyebb menni, mint a gyalog utón, a hol talán még a csizmája is köny- nyeit a sárba ragadhat. De hát nincs pénzintézet, mely köl­csönözne az igavonó marhák menynyisége szerint ingadozó alapra ? Dehogy nincs! — Itt a példa! Biharmegye közmnnkaváltsági jöve­delme évenkint 194—196 ezer forint kö*- zölt ingadozik. Ez alap terhére, ötven évre 5 és 9/io%ra felvétetett 1.120,000 frt vasutak építése czéljából. — És ma, midőn a pénzpiacz kedvezőbb, semmi sem áll útjában annak, hogy még kedvezőbb kölcsönhöz juthasson megyénk. — Az pedig, hogy épen a megye állapítja meg a százalékot, a legnagyobb kedvezmény, melyet egy törvényhozás nyajthat, mert hát azon kedvező helyzetbe juttat bennün­ket, hogy emelhetjük ha a szükség úgy hozza magával és még bírjuk; lejjebb szállíthatjuk ha akarjak, s igy ezen in­tézkedésben ván az elvállalt kötelezettség teljesítése iránti akaratunk s az akaratban rejlő garantia! — Na meg aztán, az sem megvetendő ellenérv, hogy az 1885. XIII. t.-o. 3.és 4 § aimegadják Békésmegyének is azon jogot, hogy közmunkajövedeímét e czélra 50 évre leköthesse. — így tehát jog is van hozzá, hogy közmunka jövedelmünket ide fordithathassuk, pénzkölcsön is leszsz hozzá, ha kell. Csak rövid reflexiót akarunk még tenni Haviár Lajos ur czikkére. Sehogy se tudunk megbarátkozni azon gondolattal, hogy egy irányban Szeghalomról kiindulva a tiszai vaspálya felé, ugyanakkor onnan kiindulva, Vésztőn, Dobozon s Gerla-Posteleken át még egy másik irányú vonal is építtessék Hiszen ez a két vonal csaknem paralell s igy valósággal ens sine necessitate lenne. — Vegyük figyelembe hogy : non múlta séd múltúm; nehogy beteljesedjék rajtunk, hogy a ki sokat markol, keveset fog. Végeredmény. Igenis : Vasút és min­den áron vasút, semmi részvénytársaság­gal, hanem igenis megyei közmuukaerő- vel. — Ez az egyedüli és legbiztosabb ut, mely czélhoz vezet. Berekesztésül megyénk Főispánjához fordulunk esdő szavunkkal, azon férfiú­hoz, kinek nem mindennapi helyes gya­korlati érzéke már e megyében oly sok jót és szépet alkotott; ki midőn arról volt szó, hogy a tervezett vasút válalkozás utján létesittesék, ott volt az ezen oly fontos kérdésnél első sorban küzdők között, do a kinek ugyancsak gyakorlati érzéke, böl­csen megtudta vonni azon határt, a mely határig a megye a maga áldozatkészségé­ben elmehet; kinek egy szava elegendő volt megteremteni a tiszti nyugdíj intéze­tet ; ki a kőút hálózatának megkezdett és folytatandó tovább építésével, reá mutatott valódi szükségleteinkre, s ezzel örök hálára kötelezte megyéjét; kiben a kezdeménye­zés merészsége mellett mindig ott van a higgadt belátás azon mérve, mely tálhaj­tásoktól a vérmesebb felfogást mindig meg bírta őrizni s igy mindig biztos utón ha­ladt; kinek egy szava, mondjak ki nyíltan, nagyobb sulylyal esik a mérlegbe, mint ha mi iv-számra vitatgatjuk tovább is e kér­dést; kinek ha „Legyen“! szava elhangzik közöttünk, meg leszsz a nagy alkotás, melyhez nevének dicsősége fog fűződni, I áldólag fogja emlegetni nevét a megye 111a élő lakossága, még inkább pedig az utó nemzedék, mely hálásan fog viszsza emlékezni azon férfiúra, ki felvirágzásának tényezőjét megalkotta. Pó ttárgy s orozat a a vármegye rendes közgyűlésének. 1. A nmélt. m. kir. Belügyminiszter úr rendelete a vármegyei házi tartalék alap tulajdo­nát képező 17000 forintos földteher mentesítési kötvény tárgyában. 2. Külföldieknek a községekban való lete­Lapunk mai {számához fél ív melléklet vau csatolva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents