Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-29 / 5. szám
5 ik szám. G-yula, 1888. január 29-én VII. évtolyam f-------------Sz erkesztőség: Fö-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre.........5 írt — kr Fé lévre .............2 „ 50 n Év negyedre .... 1 . 25 „ \ Egyes szám ára 10 kr. # ^_______________:____Á Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEU VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: BO&CŰS3T Zoltán.. Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. az. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schdlék Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Városi ügyek. Ismeretes indus bálvány a molveli, melynek karjai közzé embereket dobál a vak hit, mely megkívánja a maga emberáldozatát, ösmeretes nálunk is, gyakran emlegette'ik, csakhogy nálunk már mint •európai czivilizált bálvány jelenik meg s pénzáldozatot kíván : Gyula városának van egy saját külön molochja: a Körösszabályozás, amely év- ről-évre megkívánja a pénzáldozatot, nyeli a bankókat s már-már földre éhezik, s ha a műszaki ártérfejlesztés befejezése soká késik, el is nyeli azt a 13 ezer hold földet, melynek szerencsétlen tulajdonosai, annak idején elmulasztották követni e pél daszót, hogy ha fáj a foguk tartsák rá a nyelvüket. S azok, a kiket a véletlen szerencse megmentett az ártérbe való jutástól: most mosolyogva nézik a többiek kínlódását, holott igazság szerint nekik éppen úgy hozzá kellene járulniok a szabályozási költségek viseléséhez, mint a többieknek. Véletlen szerencsének mondjuk azért, mert az a slendrián eljárás, a melylyel itt tíz ártér megállapittatott lehetővé tette azt, hogy úgyszólván luttri volt, hogy kinek a földjét húzzák ki ártérnek, csakhogy itt az volt a szerencsés: a ki benne maradt a lutriba. S jól külömböztessük meg a dolgot, ne hogy valaki félreértsen bennünket, hogy talán mi a kétségtelenül üdvös Körössza* bályozás ellen szólunk, a világért sem, ez elengedhetlenül szükséges, hogy igy javaink amennyire az lehetséges, biztosítva legyenek az elemi csapások egyik legborzasztób- bika az árvíz ellen, hanem szólunk s felemeljük szavunkat azon égbe kiáltó igazságtalanság ellen, hogy a mindnyájunknak védelmére szolgáló szabályozás költségei 13 ezer hold földre rovatnak rá; holott mindenki tisztában van azzal, hogy maga a város is MARÓTHY JÁNOS macsói bán élete. (Folytatás.) Mint a királyi udvar egyik tiszt viselője, ezentúl legalább két évig a királyi hadseregben szolgált hősünk. Ezáltal még nagyobb alkalma nyílt királya figyelmét magára vonnia. 1395-ben, midőn Zsigmond Kis-Oláh- országba nyomult, hogy onnan a törököket kiűzze, Maróthy János is vele ment. Bajazed visszavonult Zsigmond serege elöl, de Kis- Nikápoly várában erős őrséget, hadsereget hagyott hátra. Zsigmond nem engedhette, hogy a török a Duna balpartján is megvesse lábát, azért 1395. őszén a vár ellen vezette hadát. A vár megvívásában Maróthy a király szemeláttára kitüntette vitézségét, vérét ontva a harezban. A vár bevétele csakugyan sikerült is. E győzelem még inkább lelkesité Zsigmond királyunkat, hogy régóta ápolt terve szerint nagyszerű sereget vezéreljen Baja- zid szultán ellen s azt saját birodalmában leverje. Sok sürgetésre segedelmet és hadat kapott erre a külföldi országokból is és igy csakugyan szép és tekintélyes sereggel indult 1396-ban Bolgárországba. Ezen nagyobbszerü hadjáratban Maróthy igen fontos szerepet vitt, Bajazid a napjainkban oly nagy hirre kapott Sipka-szoroson keresztül árterületben fekszik, mert hisz a legutóbbi árvizek alkalmával csak úgy lehetett a várost a végpusztulástól megmenteni, hogy a viz rá eresztetett a földekre és a szabályozás költségeit viselték azok a földek, a melyekre a viz rá eresztetett s nem viselték, nem viselik azok az ingatlanok, melyek igy megmentettek az árvíztől. Ezen igazságtalanságon mielőbb segíteni kell s miután ezen segíteni csak egy mód van, a műszaki ártérfejlesztés befejezése, az illetékes hatóságok szoros feladata, hogy ezt minden tőlliik telhető erővel sürgessék, mert ez igazán lét kérdés, melyet megoldani nemcsak hivatalos, de emberbaráti kötelesség. De addig is mig ezt elérhetnénk, sok teendő áll előttünk; a város lakosságában eltagadhatlan nyugtalanság mutatkozik e kérdésben a kezelés iránt, a mit az a helytelen intézkedés okoz, hogy minden egyes parczelláról külön fizetési bárcza állittatik ki, a melyek azután nem is egyszerre, hanem időközönként kézbesittetnek, éppen nem kellemes meglepetést okozva annak, a ki már egy bárczát kifizetett s azután ismét másikat kap. Ezen nyugtalanság kifolyásának kell tekintenünk a c-ütörtöki képviselő testületi ülésen történt félszólalást s csak örömmel üdvözöljük a képviselő testületet, hogy ezúttal eltekintve a szabályok rideg alkalmazásától, felemelkedett a közérdek igazi és helyes felfogására, akkor, mikor ezen kérdésben a nélkül, hogy az a napirendre kitűzve lett volna, határozatot hozott. Mi vagyunk az elsők, a kik minden egyes kérdésben követeljük a törvények és szabály >k szigorú megtartását, de any- nyira fontosnak, annyira égetőnek, s köz érdekűnek tartjuk ezen kérdésben a város lakosságának megnyugtatását, hogy ezúttal szívesen nézzük el azt a kis törvénytelenséget, hogy oly ügy tárgy altatott, a mely a napi rendbe felvéve nem volt, annyival is inkább, mert ez biztos jele lehet polgártársaink előtt annak, hogy panaszaik gyors meghallgatást nyernek. S a képviselő testület elhatározta egy bizottság kiküldését, mely a körösszabályozási költségek kivetését, beszedését s kezelését megvizsgálja, — ezt a határozatot is örömmel vennénk, ha nem borzadnánk mindenféle bizottságtól a világon, mert valami dologban semmit sem tenni, annak legczélszerübb módja rábízni egy bizottságra. Úgy tudjuk, hogy ugyanezen czélból a melyért csütörtökön, már 1883-ban küldetett ki egy bizottság Szigethy Lajos volt gyulai ügyvéd elnöklete alatt.*) Azóta már idestova öt év elmúlt, az elnök is meghalt s a bizottság munkála tait nem látjuk sehol, úgy látszik az is átadatott az örök enyészetnek. De szeretjük hinni, hogy a csütörtökön kiküldött bizottság nem fogja követni elődje példáját és sürgősen s szorgalmasan hozzá lát, a rá bizott nehéz feladat megoldásához s ebben a reményben üdvözöljük a kiküldött bizottságot, a város érdekében, óhajtva, hogy mielőbb végezze be működését s ha talál bajokat, melyeket orvosolni kell, siessen a segítséggel, nehogy késő legyen, nehogy ez a bizottság, is felvegye a .néhai“ nevet, mint az 1883-iki. Egy másik nagyfontosságu kérdés volt a fogyasztási adó kérdése, a melyben a képviselő testület most már (jobb későn, mint soha) egészen arra az álláspontra helyezkedett, melyet lapunk ezen kérdésben elfoglalt; — be kell ösmerniink azon ban, hogy ez nem a mi érveinknek köszönhető s ezzel kérkedni nem is akarunk, hanem egyedül és kizárólag a törvényhozás azon intézkedésének, hogy a fogyasztási adókat felemelte, s igy a már külön*) A „nem fizetünk“ jelszó ügyvéde lett s nem volt ok sürgetni. ben is méreg drágán kivett fogyasztási adó bérletet a kincstár a törvénynek meg- felelőleg 40200 írtra emelte fel. Ide vezetett tehát a mindenároni fogyasztási adó bérlet, hogy utóvégre is be kellett látni, hogy a mi egyes osztályok érdeke, az még nem közérdek; de nem azért említjük ezt fel, mintha recriminá- tiokba akarnánk bocsájtkozni, hanem csupán azért, mert ismét tiltakoznunk kell egy szerencsétlen gondolkozás mód ellen, a mely mindinkább tért foglal, s a mely a szőlő kiirtásban nyilvánul, s a mely minden tekintetben csak káros lehet. Egyáltalán helytelen ez a radikális cura, mert a nagyszámú fogyasztási adó bérfizetéstől a szőlős gazdák megmenekülhetnek más módon is, ha nem veszik ki ők. Ezáltal természetesesen meg fog szűnni a kapa szám szerint való fizetés, s fizet mindenki annyi fogyasztási adót, a hány hectoliter bort fogyaszt, ha nem fogyaszt semmit, akkor nem fizet semmit, ha sokat fogyaszt, fizet sokat és szívesen, mig a kapa szám szerint való fizetésnél akár terem, akár nem terem, fizet igen sokat, ha ily magas bérösszeg mellett veszi ki a io- gyasztási adót. Külömben természetesen ez a szőlő»« gazdák dolga, teszik azt a mit leginkább érdekükben állónak találnak, miután a város felmondta a bérletet, nincs beleszólásunk, s ennyit is csak tanácsképpen mondottunk. A harmadik s talán mind a kettőnél fontosabb kérdés lett volna a pótlaktanya kérdése, ha a képviselők kellő számban jelentek volna meg, de miután egy része a képviselő uraknak kényelmesebb dolognak tartja-odahaza pipálni, mint a város ily nagyfontosságu ügyében intézkedni, ez a kérdés most már harmadszor elhalasztatott, s a február 11-én megtartandó közgyűlésen fog letárgyaltatni tekintet nélkül a jelen lévők számára. jött a keresztény had ellen. Midőn a mai Tirnovába ért, akkor Zsigmond hősünket bizta meg a török sereg számának, erejének, felszerelésének stb. kikémlésével. A veszedelmes megbízást Maróthy szerencsésen teljesítette, a szükséges adatokat a török hadról mind megszerezte, s igy az első feltételt a győzelem kivívásához megadta. A kémlelés azonban egy tisztének életébe került. Szeptember 28-án megtörtént a döntő csata a nagy nikápolyi téren. A francziák hevessége, a külföldieknek a török hadviselésben való járatlansága szörnyű vereséget okozott a keresztény seregnek. Egyesek hősi küzdelme nem hozhatta helyre a hadrendben esett roppant hibát. Maróthy János testvérével Dénessel együtt, sűrűn osztogatta csapata élén a halálthozó csapásokat. De hiába. Egymásután nyomta el a többség, kedves vitézeit, testvérének Dénesnek életét szemei előtt vette el egy gyilkos fegyver, maga is fölötte súlyos sebeket kapott s alig tudott menekülni. r) Különben itt a történet lapjai megszakadnak. Az Írók figyelme, valamint a küzdő törököké is, mind a királyra fordul. Elég dolgot adott nekik a király kalandos menekülése is. Mit szóljanak akkor egyesek sorsáról. Az az egy bizonyos, hogy hősünk a nagy mészárlásból megszabadult, megtartotta öt az isteni gondviselés, hogy ennek a szegény, magára hagyott hazának legyen erős védőkara. Alig gyógyult föl sebeiből, alig pihente volna ki fáradalmait, máris újra fegy') Müncheni oklevélmásolatok 8-rt. Koller i. m. véréhez kellett nyúlnia. Maróttól, lakásától nyugatra égő falvak lángja piroslott, haldoklók és lánczra fűzött rabok jajja hallatszott. Pozsega megyébe betört a török s az »retnek bosnyák. A király távol vala, a királyi had megsemmisült, nem volt, ki a betörőknek ellenálljon, Maróthy kelt akkor hazánk védelmére; rokonait, barátait, testvéreit vitte magával, s azok élén állva, rokonainak s hozzátartozóinak sok sebesülésévéi űzte ki a pogányt hazánk földéről. Nem csoda tehát, hogy ez időben egyszerre nagy és nevezetes méltóságra emelkedett hősünk. Alig tért vissza Zsigmond király Konstantinápolyból hazánkba, kinevezte őt macsói bánná. A Nándor-Fejérvártól Dri- náig nyúló macsói bánság volt akkoriban legfontosabb határ tartománya hazánknak, védő bástyája volt országunknak a török és a szerb népek ellen, de egyszersmind őrállomása is. Mindig az ország legvitézebb, legderekabb férfiait válogatták ki királyaink e nevezetes állomásra, sőt nemcsak egy, hanem két emberre is bízták e bánság nagy teendőit, hogy annál biztosabb legyen annak hazánk számára való megtartása. Maga Maróthy is először, két évig Pe- rényi Péterrel osztotta meg gondjait uj méltóságának ; de rövid időn egy maga is képes volt és pedig a legnehezebb, legzavarosabb időkben is a nagy feladatnak megfelelni. Épen ez mutatja legjobban az ö hadvezéri és kormányzói képességét. Nem csoda azután, ha rövid időn mindig újabb, nagyobb méltóságokra emelkedett. Ez időtájban egymásután szülőmegyéjének Valkónak. azután Baranya-, Tolna- és Bodrognak főispánja lön, sőt egy évben hazánk keleti határán is őrködött az ország jóléte fölött, viselvén az akkoriban nagyjelentőségű székely és brassói ispánsagot. i4o3—5. évek voltak azok, a melyben Maróthy királya iránt való hűségének, vitézségének, fáradhatatlan tevékenységének legtöbb tanujelét adta s magának legtöbb érdelméket szerzett. — Egy királyi oklevél azt mondja róla, hogy 1103-ban jóformán ő mentette meg Zsigmond királyi székét. S ez nem valami egyszerű, az oklevelekben szokásos nagyítás, hanem valóságos. A király ügye akkor forgott volna legnagyobb veszedelemben, ha a dalmát és magyar felkelők egyesülhetnek. De Maróthy János ott állt hadaival a Dráva-Száva közén Zágráb körül, és a Zára felöl közelgetö Nápolyi László-pártiakat mindig -visszaüzte a régi Horvát- és Bosnyák- országba, úgy hogy Nápolyi László épen ö miatta nem láthatta hazánk földét, pedig oly zsibbasztólag hatott a Dunán és Tiszántúl föltámadtak működésére, hogy a nagy erővel inditott fölkelés meghiúsult és Zsigmond magyar király maradt. A fölkelők legkitartóbb, legmerészebb vezérét, Ludányi Tamást, a vasfejü egri püspököt is Maróthy tette ártalmatlanná; elfoglalta tőle Eger és Szarvaskő várait, sőt magát elfogta és Zsigmond kezébe szolgáltatta, a honnan Tamás püspök futással mentette meg életét. Dr. Karácsonyi János, (Vége köv.)
