Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-12 / 33. szám

33-ik szám.

Gyula, 1888. augusztus 12-én

VII« évfolyam.

f-------------------1

Sz

erkesztőség:

Fö-utcza 39.

szám a. házban, hova a

lap szellemi

részét illető

közlemények

küldendők.

Kéziratok nem

adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre ... .

,. .. 5 frt — kr.

'''élévre .. ..- 2 . 50 .

Évnegyedre

I 25 n

szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: IDr_ 33ocLolr3r Zoltán.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. Nyllttér .óra 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fűrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Még nehány szó a regále megváltásáról.

Lapunk múlt számában foglalkoztunk már azzal, hogy általában azon községeket, melyek a regalet a legutóbbi időkben váltották meg, nagy veszteségek fogják érni, ha a regale az állam által oly módon válta- tik meg amint azt azon pénzügyminiszteri kömünike jelzi, melyet szintén lapunk múlt számában közöltünk.

Azt hisszük, hogy a veszteségek miuden községet egyenlően fognak érni, de mivel egy község helyzetéből következtethetünk a többire nézzük specialiter, hogy’ az adot.t viszonyok közt, mely veszteségek fogják érni Gyula városát

Előre kell bocsájtanunk, miszerint arra, hogy a vásári és a halászatregále minden kártalanítás nélkül legyen megszün tetve, nem számítunk, mert jogállamban ilyenre nem számíthatunk. Miután ez nem lenne egyéb, mint a tulajdonjog szentségének az állam hatalom részéről való megsértése.

Nincs okunk a megváltási ár megállapításánál sem veszteségtől tartani, mert ha az 1876—1886-ig terjedő időre kivetett adó átlagbői számittatik is ki a regale értéke, ott tetemes különbség a város és uradalom közti vételár és az állam s város közti megváltási ár között nem lehet. Miután maga a vétel ár is a hasteonbéri összegnek megfelelő tőkében lett az uradalom által megállapítva, a mely haszonbéri összeg szolgál adó alapul is és igy ezen egységek alapján kiszámított vétel ár és a kiszámitandó megváltási ár között lényeges differenezia nem lehet.

S annál kevésbé kell itt tartanunk veszteségtől, mert mi azt hisszük és joTágó Miklósi nótája. *)

Kétszer is nyit az akáczfa virága,

Megbánod még, galambom de hiába I Megbánod még vissza sírsz még engemet De a szívnek kétszer nyitni nemlehet.

Egyszer borult az én szivem virágba,

Liszkal Liszkal te voltál napvilága, Esztendőben egyszer nyit a kikelet,

Én is egyszer voltam boldog teveled.

Bérezi lelkem zokogtasd a nótámat.

Csalfa lányért bolondság is a bánat;

Csalfa leány kósza levél módjára,

Köti magát minden bokor aljára.

Soh’ sem bírom az elmémből kivetni.

Soha, sohal örökre eltemetni.

Azt szerettem, a ki megcsalt kijátszott,

Az igaz szív mindég egyszer virágzott.

E. Kovács Gyula.

Egyről-másról.

II.

Ha már a sors úgy akarta, hogy egyet merjek mondani, mondok hát kettőt is.

Erre a merész lépésre nem bátorságon ösztökél, hanem a parancs.

A szerkesztő, hogy a scéna hatásosabb legyen, megjelen nálam másod magával, homlokán a redök haragos tanácskozásra gyüln -k — én ijedten, hebegve kész vagyok már s -- gédeirn megnevezésére, — és csak annyit mond: lenni kell 1

*) Azt hiszszűk kellemes szolgálatot teszünk olvasóinknak, midőn e közkedveltségü népdalt teljes s.övegében közöljük, úgy a mint azt szerzője E. Kovács Gyula megírta, a ki ezen verset egy társaságban töltött kedélyes mulatság emlékére, boosájtotta lapunk szerkesztőjének reudel- kezósére. Szerk.

gos egyedül az a felfogás lehet, hogy az adó alapjául érték megállapítás csupán azon regálékre nézve lehet irányadó, a melyek adás vétel tárgyát nem képezték, s így nincs mód arra, hogy értékök más módon kiszámittathassék, míg ellenben azon regálékra nézve, a melyek a legutóbbi időkben képezték adásvétel tárgyát, kizárólag a vétel ár lehet a megváltási ár különösen itt Gyulán, ahol oly méltányos áron történt a megváltás s a hol a regale 10°/0-ot jövedelmez és igy kétségtelen, hogy a vétel ár nem magasabb hanem inkább alacsonyabb volt a regale tulajdonképeni értékénél.

De azért ne áltassuk magunkat, veszteség mégis lesz és pedig lesz tényleges veszteség és elvesztett nyereség.

Az elvesztett nyereség az, hogy mig eddig a regale a városnak 10°/o'ot jövedelmezett, addig a megváltás után csupán 5°/0-ot fog jövedelmezni; 5°/o haszonról tehát fájó szívvel bár, de minden körülmények között le kell mondanunk s igy elesnek mind azon szép remények, a melyek megvalósítása a regáléból nyert jövedelem feleslegéhez voltak fűzve.

A tényleges veszteség pedig elő fog állani akkor, hogy ha az állam, amint az tervezve van, a papírok árának magasan tartása czéljából csupán 5°/o jövedelemre szóló utalványokat s nem magát a megváltási összegről kiállított névértékű papirt fog a regále tulajdonosoknak adni, mert ezen esetben Gyula városa 5°/0 jövedelmet fog kapni és amint tudjuk, a regále vételárának kifizetéséle felvett kölcsön után 5%% fizet és igy évenként veszteséget szenved, amit csekélységnek éppen nem mondhatunk.

Ha pedig névértékű papírokat fog az állam a regále tulajdonosoknak adni és a

város ezzel akarja a felvett kölcsönt egyszerre lefizetni, akkor veszíteni fogja egyrészt azon vagyont, melynek birtokába jutott volna a felvett kölcsönnek l<>/0 évi tőketörlesztéssel való teljes kifizetése után, amit legkönnyebben tudott volna teljesíteni, ha a regále tulajdonában marad s másrészt veszíteni fogja a papirok névértéke és börzei árfolyama közötti differentiát.

Az volna tehát a teendő, hogy ha le kell mondanunk, mint regale tulajdonosoknak az elérendő haszonról, legalább gátoljuk meg a tényleges veszteség szenvedését, és ezt csupán úgy érhetjük el, ha a regale megváltásáról szoló törvényjavaslatban kimondatik az, hogy azon községek, amelyek a legutóbbi időben vették meg a regalet megváltási ár fejében az általuk adott vételárat fogják kapni és pedig teljes értekben, tehát nem a kibo- csájtandó papirok név értéke, hanem börzei ár folyama szerint.

Miután a községek nagy része csak nem rég vette meg a regálét azt hisszük, hogy a megváltásnak fentebbi modózatát a községek össze tartása esetén könnyen keresztül lehetne vinni, miután az államnak nem lehet czélja a községeknek, mint az áHam alkotó részeinek megkárosítása, mert amit igy nyerne a réven, el veszítené a vámon s egyáltalában a financzialis őzéi, melyet az állam a regale megváltásával elérni akar, nem az lehet, hogy a községek megkárositásával minél alacsonyabb áron jusson a regale tulajdonához.

Ezen irányban kell tehát a községeknek eljárni és pedig minél hamarabb, mert : periculum est in mora.

de senki se születik bölcsnek, annál kevésbé az születése előtt.

Ma is péptek vanl Tessék itt a nemezis.

Még az angolt is ki hozná türelméből ez a kegyetlen üldözés.

N iked köszönöm oh péntek azt is, hogy mikor lett volna miről Írni sokat, akkor nem zúdítottad fejemre a szerkesztő parancsszavát, hanem most örvendeztetsz meg azzal, mikor végelgyengülésben szenved az írói tárgy és azzal együtt az írói véna,

Itt volt, a vásár ezer tarka-barkaságával.

Itt kisértett Mackenzie szelleme egyik dúlt ábrázatu panorámában, ahol megbotrán- koztatólag ütötték a reclám nagy dobját, a tudomány csúfjára, és a kiváncsi közönség csalogatására.

Itt bámulhattad az „önműködő* páva vi lághirü, cs 'dás mechanismusát; a kóczot evő művészek irigylésre méltó hangszálagjait.

Itt voltak a városi képviselő választások, melyekről egészen mulatságos operette-szöve- get lehetett volna Írni. A zenét hozzá a jövő század szolgáltatta volna a hálátlan utódok nagy gyönyörűségére.

Mindezek itt voltak, s csak úgy köny- nyelmüen, feldolgozatlanul lettek oda dobva a történelem holt anyagának.

Még az az utolsó mentségem, egyetlen örömöm is szerte foszlott, hogy tán fürdői levelet írhatnék Osztendéböl, mert a szerkesztő elébem került, megörökítvén egy saison czikk- ben a Popp-fürdő előnyeit, gyógyhatását.

Én tehát már a kiaknázott vagy helyesebben a kiapadt forrású Herbert-féle sáros fürdő múltjáról, vagy a város egyik kies pontján fekvő Kádár-féle gőzfürdő j ívűjéről zenghetnék alacsony szárnyalásu hymnuszt.

Ezt is neked köszönhetem kegyei len péntek.

Oda jutottam újra, a honnan el sem is indultam. Keresek; és kesergek, mint Marius Carthago romjai felett.

Kesergő szellemem,' szomorú gondolataim ellenáll hatatlaul atemetöfelé vonnak. Nem vágyom még sírba, csakegysirhoz viszazemiékezet melyet eddig nem talált meg senki. A Pfiffneri Paulináét értem. Ez azonban nem elég ok a

Békés megye közigazgatása

1888. első félévben.

A közigazgatási bizottságról szóló 1876. évi

VI. t. ez. 64. §-a értelmében Békésvármegye köz- igazgatása összes ágainak állapotáról 1888. év el- ső felére vonatkozó rendszeriati jelentésűnket tisztelettel a kővetkezőkben terjesztjük elő.

!• Belügyminisztérium hatáskSrét érdek» löleg.

1. Á vármegyei központi közigazgatás kielégítő gyors és pontos volt. Az ügydarabok lehető rövid idő alatt elintéztettek, — úgy hogy e túrén semmi nemű különösebb beavatkozás szüksége fenn nem forgott.

A központi tisztviselők tevékenységét feltüntető II. mintájú kimutatást jelentésünkhöz csatoljuk.

A tisztviselői karban a f. év. folyamán 3 rendbeli változás állott be. És pedig Márki Lajos, vármegyei főjegyző elhalálozása folytán megürült főjegyzői állásra Terényi Lajos főszolgabíró, — ennek helyébe Kövér László szolgabiró a szolga- bírói állásra Ambius Sándor közigazgatási gyakornok lettek a f. évi május havában tartott tavaszi rendes közgyűlésen egyhangúlag megválasztva.

A községi ügykezelés és a főszolgabírói ügy és pénzkezelések vizsgálata a vármegye alispánja által a fél év utolsó hónapjában megkezdetett.

2. Háztartás»

A vármegyei pénztárakat és a vármegye kezelésére bízott jótékony czélu alapokat az 1886 évi XXL t. ez. 68. § g., pontja alapján a vármegye alispánjának elnöklete alatt működő küldöttség a lefolyt télévbeo is havonként rendszeres vizsgálat tárgyává tevén, azok kezelése az 1883. évi julius hava 14-én 37,164 szám alatt kiadott belügyminiszteri szabályzat intézkedéseivel mindenkoron összhangban levőnek találtatott.

Az egyes péuztárak és alapok állaga a f. év első felóuek utolsó hónapjában junius hava 19.

honfiúi lelkesedés meggátolására, abban, hogy követ ne emeljenek az ismeretlen tartózkodása hős emlékének.

üiz em ék kő meg van, a hely is ki van jelölve, a leleplezési ünnepély napja is meg lett állapítva, csak az iránt van rendező bi- iZottság zavarban, vájjon keresztet véssenek-e a sírkőre Mogyoróssy bácsi óhajára, vagy pedig kakast az ellenzékiek jogos kívánságára.

Az igazán nehéz kérdés eldöntésénél leg* czélszerübb lesz történeti szempontra helyezkedni és két fejű sast vésetniarra a magas röptű hazaszeretet symbolumául.

Különben a magyar ember természete,hogy kedves halottjának emlékét torral ünnepelje meg, hát félhivatalos értesülésem alapján megsúgom az szép iránt érdeklődő közönségnek, hogy nagyon szép tánczmulatságot rendeznek az ünnepély fényének emelésére. Nem kétlem, hogy felbuzdul a régen pihentetett honleányi tűz, mely a sikert biztosítani fogja.

Engemet is el fog a repülési tűz és szállók egyik kőről a másikra, mint a madár ág- ról-ágra.

Az emlékkőről átvágok az alapköre, melyet a népkerti pavilion építésénél helyeznek majd le. Ezzel alapját vetik egy külömben, úgy hiszem, díszes épületnek, mely fennen fogja hirdetni a luxus iránt való magas érzékünket.

Ne szidjuk a kormány rósz pénzügyi politikáját, ne sirjunk elszegényedésünk felett ökölnyi könnyeket, mert ez az épület fényesen megczáfolja a vak lármát. Erre nagyon rá értünk volna még. Pató Pálnak nem minden esetben volt rósz rendszere. No, de nem sz'lók többet, mert félek, hogy az intéző körök elkeserednek, és a szépnek ígérkező pavilion még bölcső korában úgy jár, mint Jeruzsálem. Ez pedig nem czélom.

Nem átallom bevallani, de most már igazán ki fogytam mindenből. Soha se hittem volna, hogy eddig is el’jutok.

Ezt az egyet neked köszönöm oh péntek:

Hálás is leszek, nem zúgolódom többet ellened. Megnyugszom keresztényi magadással még a születésemben is, Z. «I.

Mit mondok rá ?

Nem mondok rá semmit, csak rezignálva megbólintom bús fejemet. Hjal a szerkesztő mondta! Ez pedig majdnem ann , i, mintha a király mondta volna, mert a redac- tiók külömben sugárzó levegőjében is ott kering — uram bocsáss meg, majd copfot Írtam — a hagyományos szellem és a szigorú fegyelem.

Óh egek, mit tegyek? Vállalnom kell a parancsot. írok, de átokként mered reám meg- kövesülve az a k-’rdőjel: miről?

Fejevesztetten keresem a tárgyat, szimatolok, mint egy érdemekben megőszült fináncz a szűz dohány után; végig futok kínos gyötrelemmel a hetek esemenyhiányos történetén, . . . fáradtan, üres kézzel érkezem vissza a kiindulási pontra.

Nem tudtam összeböngézni annyit, hogy megrakjak egy üres tárczát.

Elgondolkozom bámulatos erején annak, ki egy világot teremtett hat nap alatt — semmiből. Igaz, könnyű volt, mert rendelkezésére állott a mindenhatóság. Engemet pedig nem segít semmiféle hatóság, nem csoda tehát, ha egy tárczát se tudok összegyártani, pláne, ha hosszú napok helyett csak rövid órák állanak rendelkezésemre.

Szánalmas vergődésemben még a mytho- logia is eszembe jut, a melyben bámulatom legmagasabb és irigykedésam legméltóbb tárgya Jupiter, kinek fejéből Minerva ké~zen ugrott ki. Oh, hogy a csodák világa oly hamar eltűnt. Milyen nagyszerű volna, ha el tudnám játszhatni most Jupitert.

Különben én rajtam nem eshetnék meg ilyen bolond szerencse. Az én sorsom el lett löntve születésem szomorú napján.

Ugyanis pénteken születtem. Ez a nap izután megfejt minden reám vonatkozó rejtélye.

Akkor nem volt beleszólásom a dolgain elintézésébe, most hát hordanom kell az át- cot keblemben ostorul. Egyrészt vigasztal, lem az én vétkes mulasztásom az, hogy a jéiitek ilyen kiválóan szerepel életem keserű, listóriájában, de más részt bánt, mert bölcs előre látással ellehetett volna kerülni. No,