Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

28-ik szám

Gyula, 1888. julius 8-én

VII. évíolyam

r

Szerkesztőség:

Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények

küldendők.

Kéziratok nem adatnak vlaaza.

Előfizetési dij:

Egész évre

.............5 Irt — kr.

Fé

lévre ..............2 „ 50 „

Év

negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr.

^______Á

r

Tá

rsadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGS-JELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Dl. Bod.olT3r Zoltán.

1

Eladó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

L

NyiIttér aora 10 kr.

I

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schdlék Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Gyula, 1888. julius 8.

Igen nagyfonto8ságu nap a mai Gyula városára nézve, midőn a választó közönség hatvannégy városi képviselőt választ hat évre, hogy azok a város és lakosság érdekeit képviseljék mindenütt.

Nem egy helyen találkoztunk olyan ferde felfogással, hogy mindegy az, akárkit választanak városi képviselőnek s általában vagy rendkivüli közönyt vagy túl zott szempontok érvényesülését tapasztaltuk a jelölések kérdésében.

Mind a kettő óriási hiba, a mit nem szabad megtörténni engedni; igaz, hogy a közöny okát abban kell egyrészt keresnünk, hogy a választások éppen a legnagyobb munkaidőre tűzettek ki, a mikor az én hatalmasan előtérbe lép a köz helyett, mert a kenyér keresés természetesen első dolog s az éhezőnek egy falat kenyér minden szónál többet ér, s csak némi orvoslást nyújt az, hogy ünnepnapra tétetett a választás, a mikor a dolog inkább szünetelhet, — de legalább azok kiket a szorgos mezei munka el nem foglal, érdeklődjenek e választás iránt s ne hallgassanak azokra, a kiknek az „úgy is mindegy“ a jelszavuk, mert ezzel a jelszóval még sehol sem lehetett jól igazgatni, ezzel a jelszóval még egy város sem haladt előre.

És igazán sajátságos, hogy mikép termett meg ez a jelszó; volt egy idő, a mikor az úgynevezett intelligentia vezetett városunkban, akkor a földmives osztályba adták ki a jelszót, hogy ne menjünk gyűlésekre, ne tegyünk semmit, hiszen úgy is mindegy, nem birunk az urakkal; most a helyzet megváltozott, bármennyire érdekes lenne is kutatni ezúttal nem keressük, hogy miért, de tény az, hogy az intelli gentia többé nem vezet s a zászlót kezükből kiragadták, s bogy az általuk hasz

nálni szokott kitétellel éljünk, most az intelligentia nem tesz semmit, mert hisz úgy is mindegy, nem birunk a néppel.

De hát mi azt nem értjük, hogy miért kell ennek a két osztálynak egymással folytonosan hadilábon állani, hisz ez természetellenes dolog, miért kell folytonosan osztály harczot vivni, miért kell enne!: a városnak folytonosan visszafelé haladni csupán azért, mert a lakosságnak hol egyik, hol másik részének úgy is mindegy akármi történik. ,

Keresni kell módot, hogy ezen ellentét mihamarább megszüntettessék, ha előre haladni akarunk s erre nézve az első lé pésnek a városi képviselőtestületben kell megtörténni.

Ezért tartjuk mi nagyfontosságu dolognak azt, hogy ki lesz az a hatvannégy ember, a kivel a képviselő testület felfris- sittetik.

Szűk terünk nem engedi meg, pedig úgy látjuk igen nagy szükség lenne rá, iiogy megértessük mily nagy s milyen szép hivatása van egy rendezett tanácsú város képviselő testületének.

Csakhogy persze ha a képviselő tes tület oly elemekből áll, a kiknek egy része saját érdekeit képviseli ott a zöld asztal nál, s csak akkor jelenik meg, de akkor nagy torokkal ha arról van szó; a másik része meg még a saját érdekeit sem képviseli, mert soha sincs ott, a harmadik rész elégnek tartja az üdvösségre, hogy ő városi képviselő s tenni ugyan nem tesz semmit, de azért azt hiszi hogyha ő nem lenne képviselő „Róma ledől és rabigába görnyed“, a negyedik rész meg politikai heczczek szinterévé óhajtja tenni a képvi selő testületet és soha sem azt nézi, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja s a szerint becsüli a hallottakat, s egy nagyon-A. rnlia.

Irta: Eugene Manuel. Fordította: Bogdánfy Lajos.

Szűk padlás-szobában czivakodnak ketten,

Szikrát vet a harag egyre hevesebben.

Bor s zeneszó mellett, meghitt czimborákkal Tivornyázott a férj egész éjen által.

Nyugtalan álmából osak dél felé ébredt,

Midőn, kik dolgoztak, már pihenni térnek.

Éhes volt s ebéddel a tűzhely nem várta.

Lassan felkönyökölt gyűrött vánkosára,

Haja szétzilálva, tekintete bágyadt,

S bogy őt ne vádolják, ő kezdi a vádat:

— Mondd, hol kóboroltál? Mért nincs ebéd, asszony? Kerülöd az otthont, rég óta gyanakszom!

— ügy ? Üres a kamra, s hol jártam, azt kérded ? Tudd meg, mig te dőzsölsz, én fáradok érted I

— Azt teszem, mi tetszik, nem gátolhat senki 1

— Én meg, aki szeret, azt fogom szeretni I

— Nyomorult!

A kezek görcsösen remegnek,

S mit a vézna nyomor sugall a sziveknek,

Mérges karmu gúnynyvl sebző gyanú lép fel,

Vád, tiprott boldogság Bajgó emlékével,

Szitok, rút képével a sötét jövővek.

Végre szól a férő:

— Tűrjék még e nőnek?

£ zaklató lárma megújul naponta.

Haragra ingerel 8 életemet rontja 1 Elég voltl Mi sem fűz e megutált zughoz,

Melyben minden óra újabb bánatot hoz!

Itt, ez asszony mellett, oly sötét az élet,

Elszakadok tőle s szivem újra éledi Ob, ennyit is tűrni már elég nagy érdem I

Rátekint az asszony s szól fagyosan:

— Értem.

Válj unk el, s a menuybolt kiderül felettem!

kis töredék az, a mely igazán a közérdeket tartja szemelött: — akkor nem lehet szó hivatásról s nem lehet szó előhaladásról.

S a következmény az lesz, a mi lett minden ilyen életet élő községnél, hogy a község, a mely tulajdonképpen hivatva van az önkormányzat gyakorlására s a melynél legindokoltabb az önkormányzatnak minél szélesebb mérvbeni megvalósítása, elveszíti z önkormányzatát s a vármegye gyámsága alá kerül, jól megértsük nem felügyelete, mert ez kell és szükséges, hanem gyámsága alá kerül, a mit a vármegyék nagy örömmel teljesítenek, úgy kárpótolva magukat az önkormányzat terén vesztett jogaikért, s mindez miért, mert a községnek nincs független képviselő testületé, a mely a törvényes alapon állva s nem hall gatva azokra a vad közigazgatókra, a kik a törvényeket nem ismerve ész nélkül harczolnak a szélmalom ellen, komolyan és nemesen fogja fel feladatát, biztosan és öntudatosan haladjon azon az utón, a melyet a törvény kijelöl, ne engedje hibás cselekedeteivel kiragadni kezeiből az ön kormányzatot s gondolkozzék és cselekedjék ő maga s ne kívánja, hogy helyette folytonosan és következetesen a vármegye gondolkozzék és cselekedjék.

Lehet, hogy talán túlságosan őszintén nyilatkoztunk, lehet hogy ez az őszinte nyilatkozat sokaknak nem fog tetszeni, de ha közérdekről van szó, azt mi nem vettük tigyelembe s nem vesszük figyelembe most sem, mert az első orvosságnak az őszin teséget tartjuk, tel kell tárni őszintén és leplezetlenül a bajokat; mi az első bajnak ezt tartjuk s miután ezen első sorban a mostani választásoknál lehet segíteni, most mondottuk el ezeket azou reményben, hogy választó polgártársaink szivükre fogják venni az elmondottakat.

— Váljunk el, valóban, soká késlekedtem 1

— Börtönnél, pokolnál gyötrőbb volt ez életi

— Tartsd meg szabadságod’, én meg az enyémet 1

— Menj, már érted úgy is eleget dolgoztam 1 Szól a nő. — Nem felek 1 Két erós karom van,

S fáradva napestig, nem halok meg éhen.

Menj mulatni részeg czimborák körében ! Szemrehányó szóval nem fogadlak többé, —

Menj 1 Nincs már. ki kedved szárnyait lekötné 1

— Jól van. Ámde ne hidd, hogy itt hagyom néked E néhány vén bútort s pókbefonta képet 1

Mi e falak közt vau, nem lesz tied minden,

Amig nem osztozunk, nem távozom innen I Pusztuló vagyouom romjához jogom vau,

Részemet kívánom 1 Osztozzunk legottan I

— Az, miért veríték patakzott orczámon

•V te tulajdonod? . . . De legyen, nem bánom, Megadom, mit kívánsz, csak örökre távozz,

Egy szavam sincs többé, — lássunk osztozasboz;

Vén fiók föltárul, nyikorog a s .ekrény,

Ront, tör, zúz a férfi lázasan sietvén.

Arczára bíbort fest a harag festékje.

Kutat, fölhány mindent, nézegetve, mérve.

Rozoga ládából lim-lomot elészed,

Kegyetlenül dúlva a szomorú fészket,

Melyből a szerelem nagy, usodás hatalma Napsugaras édent alkothatott volna.

Bomlott rendetlenség, merre a szem téved, Szanaszét bevernek bútor és edények,

Ruha összegyűrve, csomagok kibontva,

Padozaton, ágyon fölrakva halomua.

— Ez tiéd, az enyém I — Foly keserű hangon.

E posztó enyém lesz, az neked maradjon 1

S ezt kettéhasitván, azt meg összetörvén, Osztozkodnak durván, nem tekiutve törvényt.

A szürke, hideg nap hamvadé sugara Báuatosau néz a pusztító munkára.

Még osak egy kis csomag, sárguló, porlepte)

Áll a magas poleaeu «ötét szögeletbe’.

Kézbe veszi a férj e gonddal bontogatja.

Szakítsunk végre azzal a felfogással, iogy mindenütt politizálni kell, szakítsunk égre a pajtáskodással s a semmit tevéssel, szakítsunk végre azzal, hogy egyéni hiúságokat legyezgessünk a választásokéi és válasszunk olyan képviselőket, a iket nem az önérdek, nem az egyéni hiúság kielégilése, hanem a közérdek, a jóra és a nemesre való törekvés vezet munkálkodásukban, a kik nemcsak tisztességnek, de kötelességnek tartják megbízatásak teljesítését, s akkor nem lesz okunk egymásra gyűlölködni, s meg lesz végre az egyetértés, a mely annyira szükséges ha bármit is elérni akarunk.

„Mi van ebben ? „mormog“. Bársony czipő, sapka, Habos selyemkendő* . . .

Szötlau összenéznek,

S mit rég feledéssel takartak az évek,

Fölismerik elhiiuyt gyermekük ruháját.

Édes*fájó emlék t Maguk előtt látják Első köntösében a bohó kisdedet,

Amint ártatlanul elgagyog, elnevet,

Mindennek a házban tényt, örömet adva. . •

Aztán — kiterítve sötét ravatalra.

•Szól a férj, a ruhát szorítva szivéhez;

— Ezt magammal viszem, ez enyém, enyém lesz!

— Én hímeztem s varrtam, hozzá jogod nincsen!

— Akarom 1

— Nem, soha! Legyen tied miuden,

Oh, csak e kis ruhát, oh, csak ezt ne vedd el,

Hadd furösszem csókkal, hadd fürösszem köuynyel, Mellette virrasziván néma bánatomban.

»Szegény kis gyermekem 1 Szegény kis halottam I . . Mióta elhagyott: három hosszú ével boldogságom, üdvöm költözött el véle t

8 férjéhez közelit tétova léptekkel.

Ez szótlanul néz rá, — elleuai.ni nem mer.

A nő a kis ruhát karjaiba zárja,

Keszketö ajakkal csókot nyom reája,

8 elmerengve, szotiau’ csügg a szent emléken. Felcsillanó könnycsepp sotetlő szemében,

Hófehér homlokán fajdalom borúja.

Begöugyoli tízszer s megtekinti újra.

Vegre visszateszi megszokott helyére,

8 szói:

— Boldogságomnak mindörökre vége !

,,Nem, nem!“ kiált a l'éiJ halványan, remegve* „Gyermekünk szelleme mintha itt lebegue . . .

Kút pörpatvarunkra hogy alaieLlutett,

Leszállt a magasból megfeddeui minket . . . Felejtsd el bűnömet, sok hitvány hibámat 1 Nőm, bocsáss meg »“

Arozán mély, őszinte bánat.

aü asszony föl8i.:olt :

— Könny csillog szemedben ? • . •

— Oh, maradjunk együtt! — zokognak mindketten.

A táviratok feladására nézve oly helyeken, hol távirdahivatal nincs és csak postahivatal vau, a közlekedésügyi miniszter a következő értesítést bocsátotta ki: „Azon czélból, hogy oly helyeken is lehessen táviratokat feladni, hol táv- rdaliivatal nincs és csak postahivatal van : /. évi julius hó 1-vel sárgás szinü, a zárt levelező lapokhoz hasonló alakú, zárható „táviratlapokat* hozok forgalomba. Ily táviratlapok kaphatók minden posta és távírda-, illetve postahivatalnál, ncmkiUöuben a frankojegy-árusoknál s felhasználhatók a magyar korona területén bárhol, Európa bármely államába szóló táviratok (eladásánál. — Egy ily táviratlap ára 35 kr. s avval miuden ráfizetés nélkül fel lehet adni egy, a magyar koroua területére vagy Ausztriába szóló, 5 szóból álló táviratot; minden további szóért 2' kr. jár s ezeknek díját a táviratlap belső olda- láu, az erre kijelölt helyen megfelelő értékű fraukojegyek felragasztása által kell megfizetni. A táviratlap mikénti használására nézve anuak külső oldalán rövid „figyelmeztetés* foglaltatik; a ki azonhan bővebb tájékozást kíván, vagy ha küllőidre szóló, úgyszintén, ha sürgős táviratot akar teladni, vagy a választ előre kívánja megfizetni, nemkülönben ha táviratának mikor törEgyről-másról.

\

I.

Sok körmönfont újságíró tens urat ismertem már, de olyat, ki a kevésből sokat tudjon venni, mint a „Békés* leleményes szerkesztője, még panorámában se láttam.

ügy kezeli a prést, mint a hivatott fi- nánezminiszterek. Nem is csoda tehát, ha szüntelenül kabinet válság után óhajtozik és titokban epedve várja a „Budapesti Közlöny* egyik boldog számában azt az édesen hangzó megszólítást: Kedves Csintalan I

Hogy eddig is hasztalanul leste, nem az ő hibája, hanem Tisza Kálmáné.

Vagy nem a présnek szigorú alkalmazása-e az, ha belőlem, a ki csak diktálni szeretek, de Írni nem, kinos meglepetés között kisajtol egy .... üres tárczát. Pirulva nézem szegénységemet, de tűröm a nyilvános megaláztatást, mert ígéretem köt. Hiába, vannak az embernek gyönge perczei, a mikor köny- nyen Ígér.

De bevallom azt is, hogy most se jutottam volna tovább az Ígéretnél, mint Mukányi a hajnalnál, ha nem szegődik hozzám segítő társul a „Bagolyvári Híradó* ut dsó száma. Felülkerekedik bennem a titokban turkáló kíváncsiság, vájjon mi is lehet a haldokló végszava, megható végrendelete ? Minő pazar örökséget hagy a könnyekig elszomorodott utódoknak? Belétekintek és szeneim vérben forogva akadnak meg egy rémes történeten, melyet valami gondos nevelésűn ok csúfolt szajkó fecseg világgá.

Nem kevesebb van abban mint az, hogy edesre kiérett hajadonokat felöltöztet a nemesebb Ízlés rovására eső rikító szinü toliakkal; az önmaguk kiállítására büszke és féltékeny gavallérokat pedig belébujtat teve szőrbe, kígyó bőrbe. B.s ilyen erősen keleties ruházatban kiállítást rendez velük a maga mulat- tatására .... a sétatéren.

Igaz, a madarat tolláról lehet megismerni.