Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-24 / 26. szám

még dti röptéd a sirály és más vízi szárnyasok sokasága az elpusztult romok felett; csak most kezdtek hozzá a szegény szerencsétlen tulajdo­nosok az elpusztult épületek tetőinek szét bon­tásához: — s ime az ég Mélt. Gróf Wenckheim Rudolf urban küldött nekik egy „Jó 8zivu-et, ki könyüik letörlése s hajlékaik felépitbetésére első sorban sietett. Ugyan is nevezett Gróf ur 1000 frt, az az egy ezer forintot osztatott ki e hét folyamában a Doboz-megyeri legszegényebb tanya tulajdonosok és vagyontalan haszonbérlők kőzijtt, mely összegben 33 károsult közül 19 ma­gyar és 14 b.-CBabai tót — a kár arányához képest — részesült. Előzőleg ez év folyamában már a nemes szivü Gróf ur Doboz község árviz károsult lakosainak 331 frt 20 krt tévő megyei pót-adóját kifizette, — a Doboz-megyeri pusztán magyar iskola építésre 120 frt segélyt adott, és saját károsult bérlőinek ezrekre menő haszonbért elengedett. Bacsics Etelka jó hirnevü magán leány­iskolájában e hó 17-én sikerült műkedvelői elő adást rendeztek a kicsinyek, a kik már ily ko­rán beavattattak a színpad titkaiba s korukat meghaladó képességet tanúsítottak. A hiúságot nem akarjuk bennök felébreszteni vagy talán táplálni azzal, hogy neveiket felemlítsük. A mű- kedvellői előadást igen ügyesen rendezett élő­képek követték. — Az előadás fele részben az árvízkárosultaknak, fele részben pedig az iskola könyvtárának jövedelmezett. Csabán Aradi Gerö színtársulata csütör­tökön tartotta utolsó előadását, — a hét folya­mán előadattak Pailleron szellemes vigjátéka „Ag egér.“ Francillon, Uff király, Csiky Gergely „Vasemberbe, raindenik meglehetős számú kö­zönség előtt. A társulat már tegnap este Szol­nokon játszott s onnan Egerbe megy, Az árvízkárosultak részére a vármegye alispánjához e hét folyamán befolyt a Göndöcs Benedek által rendezett rózsakiállitás tiszta jö­vedelme 30 frt, ehez gróf Almássy Dénes 5 irtot küldött, a békésmegyei gazdasági-egylet adománya 200 irt, a gazdasági-egylet táuczvigal- mának tiszta jövedelme 140 frt, Geiszt Gáspár urlpvarvarsenyeo győztes lovának győzelmi dijából 37 db.arpny és 35 frt, Bacsics Etelka által rende­zett) műkedvelői előadás tiszta jövedelméből 15 fft, Csorvás községétől 21 frt. Gyomán folyó hó 24-én, ma este a vasúti állomás fedett helyiségeiben a parkban építendő mulató-pavillon alapja javára fordítandó tiszta jövedelemmel zártkörű tánczvigalom lesz. — Be­lépti dij : személyjegy 4 frt, családjegy 3 frt. A villám. Békésen a múlt pénteki óriási vihar és zivatar alatt a villám több helyen le­csapott s egyik az Élővizcsatorna partján halászó Gyenge Gábor földművest sújtotta; bulláját reggel találták meg súlyos égési sebekkel a víz partján. A népkerti pavilion. Jegyzőkönyvi kö- szönotet szavazott Gyula városa képviselőtestü­lete Göndöcs Benedek apát és lelkésznek ama, bizonyára igen Bzép áldozatkészségéért, melyet a folyó bó 19-ki közgyűlésen szóval be­jelentett, s amely joggal igényli, hogy a sajtó utján se vonassák meg tőle a megérdemelt elis­merés, amit ezennel le is rovunk, noha a mi ál­láspontunk, hogy tudniillik egy pavilion építés későbbi évekre halasztassék, nem érvényesült. — Minket különben egy részről az az érv vezérelt, hogy megfelelő pavilion, mint aminö elismerjük, hogy megfelelő a Scher Konrád által tervezett pavilion, 10,000 Írtból nem építhető fel. G ö n- d ö c s Benedek apát-lelkész azonban a pavillon- Ugy tárgyalása közben a képviselők lelkes él- jónzós-o közepette ünnepélyesen kijelentette, hogy ő a népkerti pavillonnak a Scher Konrád- féle. terv szeriuti felépítésére kötelezte magát oly kép,’ hogy a felmerülendő építési költségek­hez a város az e czélra már felajánlott 10,000 forint és ennek ez ideig felszaporodott kamatain kívül főbbet egy krajczárral se adjon, hanem a költségtöbbletet ő fogja ki­zárólag sajátjából fedezni. — A képviselőtestület eme — ismételjük élénk „éljen“- zóssel’ fogadott — ünnepélyes kijelentés behatása alatt elhatározta a népkerti pavilonnak a Scher- léle-terv szerinti felépítését — mint a jegyző­könyv; mondja — olykónt azonban, hogy „köteles Göpdöcs Benedek apát az általa tett eme kije­lentésről írásbeli kötelező nyilatkozatot adni. A midőn tehát Göndöcs Benedek apát ajánlata kö­szönettel fogadtatik, ugyanakkor megbizatik a városi Tanács, miszerint vele a tett nyilatko­zóra nézve írásbeli szerződést kössön, a város részéül oly határozott kijelentés melleit, hogy köteles a pavillont az általa bemutatott terv sze­rinti méretek, formában és anyagokból felépít- tfltni olyként, hogy a város az építési költség hez az e czélra meglevő 10,000 frt s annak idö- közí .kamatain kívül semmi körülmények között sem fog többet adni s a netán hiányzó összeget indítványozó sajátjából leend köteles fedezni.“ K jj Aradi Gerö qzinigazgató f. hó 17-én Gyu- lán volt közvetlen tapasztalat szerzésére, hogy a színkör épül e, s ha igen, mikor volna az hasz­nálatba vehető. Valamint előzőleg már Krecsáoyi, úgy ö is rendkívül impraktikus eszmének tartja, hogy az építendő pavilion színkörül is felhasz- náltassék, mert az távol esik a színházlátogató törzsközönségnek s hozzátette, bogy ö nem re­flektálna semmi körülmények között Gyulára, ha A népkerti parillonban lehetne csak színi előadá­sokat tartani. De másrészt épen eme pavilion az oka annak, hogy Mészöly Lajos — aki csak ama feltétellel bocsátkozott volna és bo­csátkoznék ma is a színkörnek „Korona“ ud­varán leendő felépítésébe, ha a város garanti- rozná, hogy másutt 6 évig színi előadásokat nem engedélyez, miután a pavilion építése folytán a városi Tanács nem lehet oly helyzetben, hogy erre magát kötelezze : a „Korona“ színkör épí­tése meghiúsult tervnek mondható. Oláh György megyei tiszti ügyészt min­den érző szívben mély részvétet keltő fájdalmas csapá-< érte. Alig néhány előbb hóval vesztette el kedves fiatal nejét s mos tegyetlen kis gyermekétől fosztotta meg a gondviselés sújtó keze; az öt hónapos kis Erzsiké f. hó 22-én reggel halt meg s tegnap d. u. temették el. A mélyen sújtott apának szolgál­jon nagy fájdalmában némileg enyhítésül az igaz részvét, mellyel bánatában mindenki osztozik. Tragoedia zajlott le vasárnap este csen­des városunkban, aminőhöz hasonló emberemlé­kezet óta nem fordult itt elő; tragoedia mely megdöbbenést, rémületet, leirhatlan részvétet kel­tett a nagy közönség, — sötét bánatot, vigasz­talan kétségbeesést a közvetlenül érdekelt csa­ládtagok kebelében. A Körös csatorna baloldali partsorán este 8 óra tájban rövid egymásután négy lövés dördült el és alig pár pillauat múlva az egész városban elterjedt a hír, hogy a Körös­part egy ifjú szerelmes pár borzalmas tragoediá- jáeak színhelye lön, hogy Schröder Gotthard kékfestőnek 16-ik évében levő egyetlen gyönyörű leánya R ó z a s Dobay János könyvnyomdájában mintegy három év óta alkalmazásban levő aradi illetőségű, 23 éves gépmester Román Géza elő­zetes kölcsönös megegyezéssel, a halál sötét kar­jaiba borultak. Mint ilyen tragikus esetnél ter­mészetes dolog, nagyon sokféle hír kering a ször­nyű eset indító okainak s lefolyásának körülmé­nyei felől, de — mint most már határozottan megállapítható — oly körülmények, melyek a ka­tasztrófa elkövetése után tény kép emlitiettek, ró szint teljesen megvannak czáfolva, részint egy­szerű feltevéseknek bizonyultak. Tény az, hogy a gyermekleány s a fiatal ember másfél évvel ez­előtt táncziskolában ösmerkedtek meg, tény az is, hogy a fiatal ember a szerelem féktelenségé­vel csüggött a leányon. Román Géza intelligens, magába zárkózott, csendes, borongós kedélyű, példásan solid magav.seletü fiatalember, — Schrö­der Róza pedig korán fejlődött, rendkívül élénk, életvidor s szeutimentalismusra hajlandón, k épen nem látszó leányka volt s talán a fiatalok tempe­ramentumában s kedélyében mutatkozó eme óriási olleutét adhatja meg a kulcsot sötét sorsuk tra­gikumához, melyet így még feltevöleg sem. lehet megállapítani. Ami a tragoediában csaknem lel- derithotlen rejtély marad, az a körülmény, hogy a kölcsönös halál gondolata nem a pessimistikus hajlamú fiatal embernek, hanem az életvidor gyermekleáuyuak agyában fogam -zott, s ehhez az ínpulsust ama körü'mény adná meg, hogy a leány szülei nem a legjobb kedvvel néz ték a még gyermekleánynak szív viszonyát, de a fiatal ember merev visszautasítása annál kevésbé történt meg, mert — csodálatos dolog, de tény — hogy Román Géza soha sem nyilatkozott komo­lyan a szüléknek, nem tárta fel szivét sem ő előt­tük sem más előtt, nem nyilatkozott helyzetéről, anyagi körülményeiről, melyek pedig elég alkal­masak voltak rá, hogy idővel komoly kéróké- pen léphessen fel ób a szülék bizonyára nem tagadták volna meg beléegyezésüket, de ő ezek helyett a legkisebb tépelődés nélkül, sőt hátrahagyott sorai mutatják, hogy bizonyos mo­hósággal fogadta kedvesének felszólítását, hogy váljanak meg az élettől, és megdöbbentő erély- lyel hajtotta ezt végre. Mert az a borzalmas eróly, mely a körösparti dráma végrehajtásánál nyilvá­nult, nem fakadhatott csak a leány szüleinek állí­tólagos magatartásából; olyan jellem mellett, a minő Román Gézának volt, a szülék állítólagos tilalma nem szolgálhatott indokul ily gyilkos cse­lekményhez; annak a végzetes erőnek, mely bá­mulatos hidegvérrel ontotta ki egyetlen bálványa, kedvese, mindene, s azután önmaga életét, más forrásból kellett fakadnia, s ezen forrásnak ósme- rete nélkül nem állapítható meg az igazság, s igy a tragikum sem, melynek megelőző vétsége, össze­ütközése ösmeretlen maradván, kivan zárva a meg­nyugtató hatásnak ama legalább is adag paránya, melyet a tragikumnak ezükségképen kelteni kell. A dráma lefolyásának nem voltak közvetlen szem­tanúi; mikor tudomást vettek róla, a véres tett már el volt követve. Román Géza előbb kedvesére háromszor, de már az első lövés mely a leánykát szive alatt érte, feltétlenül halálos volt, a második lövés a koponya hátsó részét érte, a harmadik lö­vésnek nincs nyoma, a negyedik lövéssel önmagát lőtte szíven. Mire az emberek összefutottak, a két áldozat halva terült el a Körös partján. A tört vi­rághoz hasonló halott leányka látása feledhetlen borzalmas emléke marad mindazoknak, akik a lövések zajára a katasztrófa szinhelyóre rohantak A fiatal ember igen sok levelet hagyott bátra, többek közt a legérdekesebbet, melyben borzalmas tettének magyarázatát akarja adni, főnökéhez Do­bay Jánoshoz intézte, ebben nyilvánította közös óbajukat, hogy a leáuynyal közös sirba temettes- senck el. A fájdalomtól megtört szülök teljesítették e végkivánságot és a fiatal ember és gyermek leány a nagymagyarvárosi temetőben egymás mellett alusszák zavartalanul örök álmukat. Életüknek, haláluknak lélektani búvárlatra méltó rejtélyét magukkal vitték, és sötét bánatot, örök fájdalmat, vigasztalan kétségbeesést hagytak ma­gok után a szülék, testvérek, rokonok, jó bará­tok és barátnők szivében, akik lelkűk mélyéből kívánják, hogy találja meg a szerencsétlen itju pár a föld mélyében azt a nyugalmat, melyet a földön feltalálhatni többé nem remélt, béke ham­vaikra, örök áldás emlékezetükre ! Az aratás küszöbén vagyunk, ami egyér telmü azzal, hogy következő hetek időjárásától függ nagyrészhen az idei termés sorsa. A kilátá­sok — sajnos — nem nagyon biztatók, jó ter­mésről mar alig lehet szó, de kedvező időjárás még nagyon sokat helyrehozhat, arait a tavaszi szárazság megrontott. A búzának — érése végstud Il­mában lévén —derült meleg időre volna szük­sége, a tengeri s vetemények kiáltanak pár heti szárazságot, különösen ott, ahol a hét folya­mán holyi esők voltak. Csütörtökön d. u. a sza­badkai dűlő egy részében roppant nagy jégeső, vqlt, mely Kígyós, Kétegyház s Elek felé húzódott es útja ineutebsn a szó-szoros értelmében elverte a vetéseket. A kár felette jelentékeny. Gyula városa központi választmánya f. bó 22-én Dobay János polgármester elnöklete alatt tartott ülésében jelen voltak Petik Ambrus, Vég József, Mondák György, Sál József, Ladies György, Keller Imre, Bezsán József és Schmidt József bizottsági tagok, utóbbi mint helyesitett vál. jegyző. Az országyüiési képviselő választásra jo- gositatik 1889. évre érvénynyel bírandó s 1395 választót tartalmazó névjegyzéke beterjesztetvén az julius hó 5-iktől 25-ikéig a polpármesteri hi­vatalos helyiségben közszemlére kitétetni b erről a város közönsége falragaszok templomok előtti meghirdetés által értesittetni határoztatott. — Ezzel a központi választmányi ülés berekesz- tetett. — A „Békésmegyei Közlöny“-nek mi egy általában nem fogunk állandó rovatot Dyitni, (pedig lehetne), mert a melyik lap bevallja, hogy ahhoz a kisebbséghez tartozik, a melyiknek a nézetét mi is osztjuk s mégis nekünk támad, (taláD azért, hogy mikép bátorkodunk mi egy nézeten lenni vele), csak a külön hallgatás ro­vatát érdemeli meg, a melyben részesíteni is iogjuk, s ezúttal is csak annyit jegyzünk meg indokolatlan támadására, hogy azt végezze el Csabán, hogy a csabai iutelligentia és nép csak olyan körösi szentelt víz, a mely se nem árt, se nem használ ; ha neki ez a nézete, azért ne szidjon minket s a leleplezéseket kíváncsian várjuk. Dobozon Idősb. Nagy Ferencz nyug. ref. leány tanító 50 évi tanítóskodás után t. hó 14-én 73 éves korában elhunyt. Temetése folyó hó 16-án nagy részvét mellett ment végbe. Béke lengjen a sokat küzdött hű munkás felett. A közgazdasági előadók további java­dalmazása tárgyában a vármegye közönsége tud­valevőleg feliratot intézett a fóldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez, aki is a vár­megyéhez érkezett leiratában válaszúi j -bi, hogy az ország financiális helyzetére való tekintettel nem javadalmazhatja a Közgazdasági előadókat, de reméli hogy mint eddigelé úgy ezután is lesz­nek önzetlen-férfiak kik eme különben sem ter­hes bizalmi tisztre hazafiui buzgalomból fognak vállalkozni. Halálozás. Jantsovics Péter megyei árva- széki ülnököt és nejét Kollár Blankát fájdalmas csapás érte. A roncsoló toroklob járvány megfosz­totta őket kilenczedik évben levő Etelka leányuk­tól. A kedves leánykát f. hó 25 ón helyezték örök nyugalomra. Áldás és béke hamvaira! A vármegye bikerekitése s illetőleg a gyulai kir. törvényszéknek a megye területén leen­dő feutartása érdekében választott megyei küldött­ség nem utazott fel f. hó 20-án Budapestre, mi­után Fabinyi Theofil igazságügyminiszter körúton van és 28-án érkezik vissza a fővárosba. A kül­döttség tehát felutazását f. bó 28-ikára halasztotta A belügyminiszter a vármegyéhez intézett leiratában megengedte, hogy Szilágyi Károly oros­házi illetőségű elmebeteg az országos tébolydában elhelyeztessék. A szerencsétlen őrültet már fel is szállították Budapestre a megyei közkórbázból, hol mintegy hónap óta volt elhelyezve. Lépfene. A vármegyéhez érkezett hivatalos jelentés szerint csodaballai pusztán a szarvasmar­hák közt a lépfenye betegség szórványosan fel­lépett. Az állategészségügyi óvintézkedések raeg- té tettek. Budapesti Hírlap A „Budapesti Hirlap*-nak a hazai müveit olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét, minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarsági Viszont az ország legkiválóbb intelligenciája is azonosította ma­gát a lappal, fölkarolva azt oly módón, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hírlap“ érte el; legnépszerűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kívül, a szerkesztő­ségnek annyi belső tagja van, a mennyivel egy magyar lap sem dolgozik; minden rovatot külön vezető gondoz, a helyi tudósítókon kívül, a kik a nap történetét írják. Minden fontosabb bel- vagv külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudósító értesít köz­vetlenül ; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk: nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti- Hírlap“ úrról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hírlap“ politikai cikkeit K a a s Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál írják más kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. P o 1 i t i kai hírei széleskörű összeköttetések alapján a leg­megbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tu dósitásokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülé­sekkel látnak el rendes levelezőnk, minőkkel minden vá­rosban, sőt nagyobb községben is bir a lap; a „Buda­pesti Hirlap* távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszol­gálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, a kik úgy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kívül minden fontosabb esemény felől a szer­kesztőség külön kiküldetésü tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „Budapesti Hírlap“ e célokra havon- kint oly összeget fordit, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hirlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban^ értesülő orgánuma a sajtónak. A „Budapesti Hírlap“ tárcarovata Teleki Sándor gróf, Tóth Béla, Rák ősi Viktor (Sipulusz) és több kiváló írók közreműködése mellett, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordit rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napirovatokat kitű­nő zsurnaliszták szerkesztik s a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra van bizva. Rendőrségi és tör­vényszéki rovatai külön-külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „Bu­dapesti Hírlap“ helyet foglalhat minden család asztalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birto- k o s, ipa r o s, k e r e s k edő megtalálja mindazt, a mi tájékozására szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló írók legújabb müveit közöljük. Az előfizetés föl­tételei : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről jegczélszerübben postautalványnyal eszközölhetők kővet- ző cím alatt: A „Budapesti Hírlap“ kiadó-hivatalának, . kerület, kalap-utca 16. szám. 111. 2 _3 Ze nekedvelők figyelmébe. Porcskó Fló­rián, a helybeli németvárosi fuvózenekar kitünően képzett karmestere, — felkért annak közlésére, hogy hajlandó bármely hangszeren felnőttek és ifjak részére tanórákat adni. Leánya, — ki már évek óta mint kitűnő zongorajátszónő működik — szinte ad leánykák részére órákat. Porcskó kar­mesternél kaphatók hegedűk is, melyek kezdők­nek igen alkalmasak. Irodalom. „Pesti Hirlap.“ A művelt ember középosztály lap­ja, mely — minden párttól és pártérdektől függetlenül — a magyar nemzeti politikai, igaz szabadelvüség és demok­rácia tanait hirdeti, a magyar hírlap-irodalom-történetében eddig páratlanul álló kedvelt ségnek örvend, úgy hogy a magyar nyelven megjelenő lapok közül ma egy sem vetél- kedhetik vele elterjedettség dolgában. (Amint erről min­denki meggyőződést szerezhet illetékei helyen, a közleke­dési minisztériumban vagy a főpostiigazgatóságnál). De nem Í9 csoda, hogy a „Pesti Hirlap* ma Magyarország legkedveltebb lapja, mert nincs még egy lap, mely annyi :és úgy megválogatott közleményt hozna s mely a saját olvasóközönségével a szerkesztői üzenetek révén oly ben­ső, szinte családias érintkezésben állana. A „Pesti Hírlap* szerkesztőségének vau ma legtöbb belső munkatársa, mig a külső dolgozótársak és levelezők száma légió. A„Pesti Hirlap** nagy súlyt fektet arra, hogy nemcsak külföldi po­litikai, de minden nevezetesebb belföli esetményről is táv - irati utón szerezzen értesülést, ezért a’ hírrovat jó része is csupa távirati értesülésekből áll. Frisebb hírrovatot te­hát már képzelni sem lehet Humbug volna azt állítani, hogy a lapnak Europa minden, nagy óbb városában saját külön tudósítója van, de van igenis összeköttetése a leg­jobb külföldi lapokkal, a egyezmény utján megkapja az ő összes magántávirataikat is; igy válik lehetőve, hogy nem történhetik a világon nevezetesebb esemény, melyről a „Pesti Hírlap* már aznap távirati értesítést nem hozna. Ez persze oly költséggel jár, hogy ma a Pesti-Hirlap* ha­von kint többet fizet ki táviratokért, mint csak tiz évvel ezelőtt is az összes akkori napilapok. Méltán lehet tehát a legjobban értesült lap. Cikkeit, tárczát, karcolatait a legjobb nevű publicisták, írók és journalisták szolgáltatják, kik közül legyen elég csak a következőket említenünk: Eötvös Károly, Mikszáth Kálmán, Tors Kálmán, Boros­tyám Nándor, Kenedi Géza, Tolnai Lajos, Ágai Adolf, Se­bők Zsigmond, Reviczky Gyula, Kürthy Emily Sziklay Já­nos, Szécsi Ferencz stb. Regényt a most következő ne­gyedév alatt hármat fog közölni; még pedig Csiky Ger­gelytől az „Elvált asszonyt* s ezt követni iogja egy fran­cia és egy angol regéuy. Mindezekhez járul heten kint egy zenemelléklet s nem utolsó előnye a naponkint 16 oldal terjedelmű lapnak, hogy már fölvágva kapja kezéhez az olvasó. Előfizetési *»ra egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt Ö0 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfize­tések postautalvány nyal a „Pesti Hírlap* kiadóhivatalának (Nádor utcza 7. sz.) küldendők, honnan egy hétig ingyen mutatványszámok is kérhetők. Mint a gondos anya gyermekét, úgy tá­mogatja a „Magyar Háziasszony“ a gazdasszonyt minden teendőjénél. A „Magyar Háziasszony“ hasz­nos tanácsait azonban a tapasztalt jó gazdasz- szony sein vetheti meg. Mert valamint a jó pap is holtig tanul, tigy a gazdasszony is mindig log találni a magyar hölgyvilág e kedvelt lapjában valami olyant, a mit addig nem tudott s a minek jó haszuát^veheti az életben. Es ha nem is ta­lálna, ott van előtte a tér, bogy szerzett gazdag !tapasztalait, kevésbbé tapasztalt társnőivel közöl­heti. A „Magyar Háziasszony“ előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. s a kiadóhivatal (Budapesten, nagy korona utcza 20. sz) melyhez az előfizetések légczélsze- rü.bben postautalványon intézendök, kívánatra bár- \kinek ingyen és bérmentcc szolgál mutatvány-szá­mokkal. Közgazdászat, ipar, kereskedelem. Az Adria biztositó társulat múlt hó 30-áa tartotta Triesztben közgyűlését s egyúttal 50 évi fenállá- sának ünnepélyét, melyben több kitűnőségen kívül a tár­sulat magyarországi osztálya intézője, báró Podmauiczky Frigyes valós, belső titkos tanácsos s orszzággyülési kép­viselő is részt vett. — Hazánk lakossága méltó érdeklő­déssel viseltetik ezen társulat iráut, mert azon társaságok egyikéhez tartozik, melyek a nemzetgazdaságilag oly felette fontos és üdvös biztosítási intézményt hazánkban meg ho­nosították és terjesztették. Az Adriai biztositó társulat öt évtized óta működik hazánkba és mikénti működése jel­lemzéséül elég felhoznunk, hogy kezdettől fogva^ min üve­gig a nagyközönség meleg roko őszen vében és pártfogásá­ban részesült. Ennek természetes következményeként a társulat mindinkább gyarapodott, fejlődött, úgy hogy mos­tanság az osztrák-magyar monarchia egyik leguagyobb es legtekintélyesebb intézetéhez tartozik. A társulat jelenleg ólén álló vezórférfiai pedig biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a társulat ezentúl is megfogja tartani azon állást, melyet magának pontossága, lelkiismeretessége és igazságossága által kivívni tudott. — A társulat 1887. évi zárszámadásai és mérlegeiből a következő fontosobb ada­tokat vesszük ki: az életosztályban 1887. évben kötött tőke biztosítások Összege 9. 657,496 frt, a kötött járadék biz­tosítások összege pedig 33.037 Irtot tett Az életbiztosí­tási állomány az év végével 45.555,050 frtra rugó tőke és 120.803 frtra rugó járadék biztosítást mutat fel. Ennél­fogva a tőkebiztositásnál pedig 28.717 frt gyarapodás mu­tatkozik. A díjbevétel ezen osztályban 2082.231 frtot tett, tehát meghaladta a múlt évit 326.274 írttal. Halál és éle- tesek után 831.815 frt fizettetett ki s ezenkívül 223.206 jfrt rezerváltatott. Ezen osztálybeli díjtartalék 9.043,103 [frtot ért el, a tavalihoz képest 887.887 frt emelkedést [mutat fel. Az elemi biztosításoknál a díjbevétel 8.015.810 [frtot tett; vizbiztositásokért kiadatott 3.280,539 frt, ká­rokért, kifizettetett 5.939.822 frt, ebből 2.324.105 forint a vizbiztositásokért esett. — Ezenkívül függő károk számára rezerválni kelletett 211-296 frtot. A díjtartalék a társulat saját számlájára 1.477.012 frtot tett a tűz és 10 829 frtot a szállítási osztályban. A jégbiztosítás 450.000^ frtot tevő különdijtartalék változatlanul marad. Az időbeli dijak tárczája 18 606.845 frtra emelkedett. A társulat által fenn­állása óta kifizetett károk összege kerek 141 millió irtot tesz. Az összmérleg 292 391 frt 08 kr. nyereséget mutat fel; ebből a társulat 50-ik évfordulója alkalmából 10.000 Írttal a társulati hivatalnokok takarék és eláttási pénztára rószesittetett, a többi pedig részvényenkénti 52 frt osz­talékra fordittatik. A társulat tartalékai 1887 év végével tettek (a 4 millió frt részvénytőkén kívül, melyre 1.600 ezer frt befizettetett) ll1/* millió frtot.

Next

/
Thumbnails
Contents