Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-05-29 / 22. szám
tett, hogy birkózzam Fekete urammal egy oly választáson, hol az oda tódult sokaság lármásságal a mit a már fölöttük kimondott Ítélet is bizonyltja. Kelt Gyomán, 1887. május 11. Tisztelettel maradtam: Cs. Szabó Gergely. * * % Közöltük a fentebbi sorokat, habár kijelentjük, hogy e kérdésnél Cs. Szabó Gergely ur részéről, a védekezésre egyáltalán szükség nem volt. Ismerjük higgadt és komoly érzületeit s azon tévedést, hogy a fellebbezést ö nyújtotta volna be, ezennel helyreigazítjuk. Szekesztő. B-Gyula, 1887. május 28. Az emberiség harczai közziil, melyek oly különböző czélokért folytattalak, legnemesebb s legjótékonyabb az elemek elleni barcz. Az a békés háború, melyet kopár négy fal között örök nevű tudósok az elemekkel vívtak, áldást bozólag hatottak a műveltségre és vagyonosodásra, valóban ez az egyetlen háború, mely annak minden kára és veszélye nélkül egyesíti magába az előnyöket. S ez a harcz az elemek ellen nem lesz befejezve talán soha; véghetetlen nagy az elemek ereje, mely ha kitör, rombol és zúz mindent a mit maga előtt talál. Az a parányi tűz, a mely világosságot terjeszt szobánkban, az a kicsiny tűz, mely tűzhelyeinken lobog, egy kis vigyázatlanság s féke vesztetten rohan tovább s nyel el házakat, palotákat s városokat. Az a kis patak, melynek kristály tiszta vize életünk egyik nélkülözhetlen kelléke, keresztül hágja a gátakat s hömpölygő árjaival ezrek és ezrek pusztulását s vesztét okozza. Fájdalom, hazánkban temérdek példát találunk mindkettőre, úgyszólván pe- riódikusan jönnek elő az árvizek és tűzvészek s legutóbb is hazánk számos virágzó városa lett hamuvá s pusztult el az áradások alatt s a folytonos esőzések belát- hatlanná teszik a veszélyt, mely felénk közeleg. Mi nem hagyhatunk fel az elemek elleni harczczal, mert az elemek kérlelhetetlenül folytatják tovább, és vagy mi pusztulunk el vagy azoknak kell gátat vetni s azokat megfékezni.| Az állam is közre működik a romboló elemek fékezésére, társulatokat alakit, gátakat emel, de az ő tevékenysége nem elég, nem különösen akkor,, ha mint’p. o. a tűzbiztosítás terén nem akarja megtenni azt az első lépést, mely nézetünk szerint okvetlenül szükséges, a társadalomnak kell felvenni a harczot az elemekkel, küzdeni a létért. A tűzvészek meggátlására két mód van csupán, a lehető legnagyobb elővigyázat s a tűzoltó testületek létesítése; s a tűzvészek által okozott károk kevesbbité- sére csupán egy, a biztosítás. S valóban csodálnunk kell, hogy az állam még mindez ideig be nem hozta a cötelező biztosítást, egy állam előtt sem ehet közönyös s különösen nem olyan íénzügyi viszonyok között élő állam előtt mint a mienk, az adóalap pusztulása, a nép elszegényedése, melyT nagy tűzveszély után valóságos nyomorrá fajul, elveszvén sokaknak egyetlen vagyona, a fáradság után pihenő helyül szolgáló hajlék, melynek újbóli felépítése — ha biztosítva nem volt — sok esetben lehetetlen s legtöbb esetben csak adósság csinálás utján válik lehetővé, melynek lejtőjén való haladás szomorú példáját éppen az állam tünteti elénk légiikitóbban s ha még ehhez hozzá vesszük azt is, hogy a tűzvészek sokszor gonosz kezek munkája, kiket rendesen visszatart átkos munkájokban, ha tudják azt, hogy az épület biztosítva lévén, kárt nem okoznak s igy bosszúvágyuk kielégítést nem nyer, miáltal megszűnik csupán egyesek előnye lenni s az összes előnyévé válik, azt hisszük mi, ok sem lehet arra hogy a tűzkár elleni biztosítás államilag kötelezővé tétessék. S ha az állam nem akar kezdeményezni, a társadalomnak kell kezébe ragadni a kezdeményezést. A magyar gazdák belátták a jégkárok elleni biztosítási szövetkezet szükségességét, már pedig a tűzvész sokkal veszedelmesebb, mert ennek ritkán okozója a természet, mint a jégesőnek, s legtöbbnyire vigyázatlanságból vagy gonosz kezektől származik, ez a veszély tehát imminensebb, és ha már a kisebb veszély ellen üdvösnek bizonyult a szövetkezés, még üdvösebbnek kell annak lenni a nagyobb veszélynél. Ha tehát nem hoz ható be az államilag kötelező biztosítás, alakítsunk tűzkár ellen biztositó szövetkezetei:. S ezzel talán be is fejezhetnénk czik- künket, ha nem lennénk helyi lap, ha nem éreznők szükségét annak, hogy az általános nagy érdekből leszállva a localis érdekekre, megemlékezünk Gyula városának a tűzvészek meggátlása iránt tett intézkedéseiről. Mint tudjuk, a város maga állított fel tűzoltó testületet, melynek kiegészítő részét képezi az önkéuytes tűzoltó testület, a mely életrevalóságának már több ízben adta tanujelét, ezt az üdvös intézményt támogatnunk kell erkölcsileg és anyagilag s oda kell hatnunk, hogy ezen intézmény gyökeret verjen a népben, s miután a nép legjobban hallgat papjai szavára, csak a legnagyobb köszönettel adózhatunk azoD felvilágosodott lelkiatyáknak, kik nem késtek hiveiket a szószékből felvilágosítani az önkéntes tűzoltó intézmény üdvös és helyes voltáról, s csak sajnálnunk lehet, hogy éppen a legelterjedtebb vallás papjai nem tették azt meg, talán indokolatlanul attól tartva, hogy ily dolgokkal való foglalkozás az istenitisztelet szentségének rovására esnék. A mi nézetüuk szerint nem sértxá Fapp Mihály. 1833—1087. Az ev. ref. egyház tegnap — ha megszemélyesítjük — elmondhata a próféta ama szavait, fájdalom, hogy ily korán : „Sírok én, az én szememből alá megyen a viz; mert messze távozott tőlem a vigasztaló, ki meg- vigasztalá az én lelkem et.“ (Jer. sir. i, 16.) Elmondhatá, mert szeretet és tisztelettől övezett 26 évig e helyen szolgált lelkipásztorát végnyugalma helyére, a temetőbe kísérte, oda, hol annyian alszanak már az ő áldó szavaitól elnyugtatva, szegények és vagyonosak, ifjak és aggok. Elment a pásztor számot adni a nála letett talentumokkal való hiv sáfárkodásáról, megtért az ő Urának örömébe, hol azoknak, kik e földön hit és jócselekedetekben való gyakorlás által dicsőséget és halhatatlanságot kerestek, megfizet az Isten örök élettel. Született a boldogult lelkész Makón az 1833-ik évben, közrendi! szüléktől, kiknek ő volt legkisebb és talán épen ezért legkedvesebb gyermekök. Atyja, de főleg anyja, vallásos lelkületétől ösztönöztetve, mint egykor a kegyes Anna tette, fiát a később nagy hírre emelkedett Sámuelt, a prófétát és birót, az ur szolgájává ajánlotta fel, vele szintén ezt tette és 1 híven járt e kötelessége után, nem hosszú, de egy megrövidült életpályán keresztül, kit nem az aggkor éveinek terhei, de a férfi teljes erejű korát sem kímélő betegség fektétének a hideg ravatalra. Anyjától | örökölte úgy a vallásosságot, mint a szigorú pontosságot, mely mindvégig megmaradt nála. Iskoláit H.-M.-Vásárhelyen, majd Nagy- Körösön folytatta (mire gyakran szeretett visszaemlékezni, mely iskolának tanára, egyik dísze volt épen az ő ott léte alatt Szász Károly, a mai költőpüspök), végül Debre- czenbe, ez örökké áldandó alma mater-ben végezte el. Egész pályáján már kora ifjúságától kezdve, véghetetlan szüksége volt lelki önereje kifejtésére, nem lévén dús örökségnek birtokában; hanem volt ám több olyannak, melyeket a rozsda meg nem emészthet, sem a lopók el nem lophatnak. Erőteljes, szép férfias hangot nyert, énekelni szeretett s lelkesen tudott, köszönni igen korán megtanult, úgy hogy már a kis gyermekek előtt példányképül emlittetett egyes szülék részéről, s „jóköszönő kisfiúnak“ ismerték utcza- szerte. A rajzolás művészete iránt élénk szeretettel viseltetett, írása valóságos minta lehetett bárkire nézve. Ez képezte tanulói pályáján jövedelmének nem szűk forrását, egyeseket tanitgatott, ennek köszönheté, hogy előbb Vásárhelyen, majd Debreczenben rajztanárul is megválasztatott, ajánló levelet szerezvén magának azok szívében azonnal, kik látták munkáját csak egyetlen pillantással is. Termettel kicsiny ember volt, ezért sok- sz<jr jól esett neki és alig titkolható örömmel telt el, ha nála kisebb termetű embert látott; de az őt megválasztó egyházi közönség — tudván, hogy nem singgel mérendő az ember — igen szépen eltekintett ettől s megválasztotta rendes lelkészévé azon időben épen, midőn a Duna és Tisza terein szabadiét! a vallásosságot az, ha felvilágosítjuk a népet arról, a mi helyes, a mi üdvös, a mi pártolandó, s nem léiét ártalmára a hitnek, ha csekély részien megvalósítani törekszünk már e földön azt a boldogságot, melyet a túl vi- ágon elérni hiszünk. Ajánljuk tehát az önkéntes tűzoltó- testület erkölcsi és anyagi támogatását Gyula város közönségének s első helyen mint legindokoltabbat, a lelkész urak figyelmébe. Az országgyűlés összehivatása. ő Felsége a köztörvényhatóságokhoz és a képviselő küldési joggal felruházott városokhoz a következő királyi meghívó-levelet bocsátotta ki: Mi első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya 8tb. és Magyarország apostoli királya. Kedvelt híveink! Uralkodói kötelmeinkhez tartozván az ország törvényeinek hü és pontos végrehajtása fölött őrködni: Miután az 1848. évi IV-ik t.-cz. l-ső §-a az országgyűlést évenkint Pestre egybehivatni rendeli; s miután számos függőben levő kérdés mielőbbi megoldását a nemzet erkölcsi és anyagi érdekei sürgősen követelik: Minisztertanácsunk előterjesztése folytán elhatároztuk, hogy az ország főrendéit és képviselőit a folyó évi Szent-Mihály hava 26-ik napján megnyitandó országgyűlésre Budapest fővárosba egybehívjuk. Minek folytán nektek ezennel komolyan meghagyjuk: hogy haladéktalanul megtegyétek mindazon intézkedéseket, melyek a törvény értelmében szükségesek arra nézve, hogy az 1874. évi XXXIII. t.-czikk által rendelt módon és számban megválasztandó képviselők a fenkitett országgyűlésen megjelenhessenek s a törvényhozás működése a mondott napon és helyen akadálytalanul megindittathassék. Kikhez egyébiránt császári és királyi kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradván. Kelt Budapest fővárosban, szernyolezszáz nyolezvanhetedik évi pünkösd hava 26-ik napján. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. kt Ezen legkegyelmesebb leirat folytán kiadott belügyministeri rendeletben — melyet térszüke miatt nem közölhetünk — az általános képviselő választásokra a f. évi junius hó 17-étől junius hó 26-áig bezárólag terjedő tíz napi határidő tűzetett ki. — Gyula városában eddig az első napon szokott megejtetni a választás, miután azonban az most péntekre, heti piacz napra esik, a választás napja valószínűleg junius hó 18-ára, szombatra lesz kitűzve. 756/87. Az 1883. évi XVIII. t. ez. 31. §-a értelmében felhivatnak mindazok, kik a vadászati jogot gyakorolni kívánják, hogy az 1887. aug. hó 1-től 1888. évi július hó 31-ig terjedő időszakra igényelte bejelentéseiket a városi adóhivatalnál f. évi ság és alkotmány kellemes szelei fujdogálá- nak, 1861-ben, a bensőleg teljesen vallásos lelkű, egyenes jellemű, korrekt embert, szintén nagy készültségü társaival szemben. Pá lyáját elvégezvén Debreczenben, hol az iskola gazdája is volt egy éven át, ezután se- gédlelkészi állomást nyert H.-M.-Vásárhelyen Tóth Ferencz későbbi esperes és nagytekintélyű lelkész mellett, innen jött Gyulára, hol csakhamar megnyerte az egyházközség, sőt a felekezetek és a társadalom minden tagjainak szeretetét. Igazságos, egyenes, becsületes utat szerető lelket hordozott belsejében, ezeknek köszönheté, hogy különben nehéz és sok teherrel járó állomásán, mindvégig csaknem vigyázó őrszemekkel állott meg. Nem tudott más lenni, mint nemes szivü, valódi keresztyén. Azt vélem, nem lehetett ember, kit megnyerni nem tudott volna őszinteségével, melyért azonban voltak, kik próbáltak felette ítéletet is hangoztatni; de ő mindeneken felül tudott emelkedni, félreis- merőit is lefegyverezte, ha azonnal nem is, de későbbi tetteivel. Régibb éveiben, — midőn gyakran lehetett ajkairól hallani: „utczu tűzi“ — társaságot igen kedvelő ember volt, melynek vidító lelke sőt központja is birt lenni nem egyszer s nem ideig-óráig. Családi élete tiszta, nemes egyszerű, kifogástalan volt, feleségül vette volt főnöke, Tóth Ferencz hold- mező-vásárhelyi lelkész és esperes egyik derék leányát, Karolinát, a fájdalom súlya alatt most csaknem leroskadó özvegyét, kivel 26 évi idő derűs vagy borús napjai egybekötötték mindenkor, gyermekei maradtak öten, 1 fiú, kinek élete s jövőjén alig kifejezheti, junius hó 30-ig múlhatatlanul megtegyék azok pedig, kik a vadászati jog gyakorol- hatása iránti bejelentésüket nem a f. évi junius hóban, hanem később szándékoznak megtenni, azon kötelezettség alul, miszerint a vadászati fegyvert már f. évi junius hóban bejelentsék, felmentve nincsen, idézett törvény 42. és 43. §-a értelmében 10—20 írtig terjedő birsággal büntettetik. B.-Gyulán 1887. május hó 27-én. Dobay János, polgármester. 707/887. Az 1883. évi XLIV. t ez. 12—24 és 28. §§-aira való tekintettel 1887—89-ik évekre való érvénnyel megállapított III-ad osztályú kereseti adólajstrom a kir. adófelügyelőség által jóváhagyási záradékkal ellátva megküldetett — mit is oly hozzáadással tudatok a t. közönséggel, hogy azon lajstrom emlitett adónem után kivetett általános jövedelmi pótadó Jcivetés ellen netalán tehető felszólamlások beadása végett az 1883. évi XLIV. t. ez. 16. §-a alapján f. évi május hó 22-től 30-ig bezárólag a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik. B.-Gyulán, 1887. május hó 21-én. Dobay János, _________ polgármester. Hí rek. A Pünkösd ünnep — melj nálunk három napig tart, mintán tudvalevőleg Pünkösd harmadik napja fogadott városi ünnep és pedig minden hitfelekezet tagjaira nézve — ez idén élénk lefolyásúnak ígérkezik. A hétfőn lefolyandó zászlószentelési ünnep, a kedden tartandó képviselő beszámoló- s ezt követő programúi- beszédek, a színtársulat ittléte, mind oly momentumok, melyek alkalmasak a más különben megszokott ünnepi egyhangúság száműzésére. A lóverseny be bizonyára többeket fog vonzani Csabára, noha a lóverseuy ez évben távolról sem Ígérkezik oly látogatottnak, mint más években, mely körülmény abban leli magyarázatát, hogy a vidéki városok is a választási mozgalmakkal vannak elfoglalva. A korteskedés mindenfelé megindult és erre leghálásabb alkalom a Pünkösd ünnep, részint azért, mert az országgyűlés már tényleg berekesztetett és az uj választások közvetlen küszöbén állunk, részint azért, mert ünnep után nagy munkaidő következik, ás akkor a választók el lesznek foglalva. — A pártok ve- zérférfiai a választók kapaczitálását tehát különösen ünnepre tartogatják, minő sikerrel és minő eredménynyel arra rövid idő alatt fogjuk a feleletet megadhatni. A vármegye rendes közgyűlése hétfőn fejeztetett be; ekkor volt a hitelesítő gyűlés, mely azonban már kevés időt vett igénybe. Alig volt egy-egy közgyűlés, melynek annyi tárgyat kellett elintéznie, mint a legutóbbinak, igaz, hogy a különféle községi szabályrendeletek és zárszámadások voltak túlsúlyban s ezek elintéFolytatás a mellékleten. atyai szeretettel csüggött, (tudom, mélyen borult kebellel kisérte a legjobb atyát a temetőbe, ki önfeláldozásig ható kötelességet fejtett ki érdekében ; ennek köszönhető, hogy e fia úgy a h.-m.-vásárhelyi, mint később a debreczeni főiskolának egyik kitfinő növendékévé emelkedett), leányai négyen vannak, ezeknek javára élt s fordította összes lelki erejét, kik szerencsés perezben születtek, a mennyiben az atyát soha meg nem szomorí- tották gyermeki viseletűkkel, s kiket atyjok mondása szerint soha nem volt szükség megfenyíteni, annyira örökölték a jóságos lelket. Épen ez okból siratják a boldogultat: „el* esett a mi fejünknek koronája, jaj most nekünk 1 Szomorú a mi szívünk, meghomályo- sodtak a mi szemeink 1* (Jer. sir. 5, 16—17.) Mint férj és atya, híven tette, mert ismerte kötelességét; mint lelki pásztor, beszélhet róla egyházközségének minden tagja, azoknak valódi lelki atyja volt, együtt érezett bajaikban, örömeikben, amazokat oszlatni, emezeket nevelni soha meg nem szűnt. Erényei között kimagasló volt az óvakodás, bámulatos ügyességgel kitudta találni a legjobb utat csaknem minden tetteihez, ez utón ezerekhez juttatta az egyházat, melyet szeretett, védeti, oltalmazott társaságban, tanácsban, zöldasztalnál, úgy mint a vigalom teritett asztala mellett; mindenkor bátor és nemes ellenfelet mutatott, ugyanily védelmet gyakorolt ellenfeleivel szemben s hogy véleménye nem volt mindenkor közkeletű, az nem az ő rovására esik. A békés-bánáti egyházmegye egyik legkedvesebb lelkésze volt, tiszta, értelmes hangon tartott szónoklata állandó templomi közönséget biztosított számára, örömmel vágyott
