Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-16 / 3. szám

ama kijelentést is, miszerint az „a uépne- velés és oktatásról szóló törvényekkel azon alapra állt, melyen az országos népiskolai törvény is nyugoszik“: csak az államhatalomnak biztosított jogot gyakorolta a közigazgatási bizottság, midőn az országos törvényeket s az azokban nyilvánításhoz jutott elveket sértő egyházi intézkedések közigazgatási kényszer utján leendő végrehajtásához nem járult, illetve a szolgabirót a jelzett határozatok foganatosításához szükségelt jogsegély nyújtás megtagadására utasította.

Vagy elfeledte dr. Kovács István ur, hogy az államnak a ref. egyházalkotmány H §-ában is elismert legfőbb felügyeleti joga van az egyház fölött ? !

Kár tehát a kulturharcz rémeit felidézni akkor, midőn az államhatalom csak jogos hatáskörében tette meg a legenyhébb intézkedést!

Az állam és egyház közötti súrlódást azok teremtik meg, akik az autonómiában foglalt dicső szabadságot korlátlan szabadossággá akarják minősiteni s az állam jogosult ingerencziáját teljesen eltörölni !

Az állam mint a jogállapotok letéteményese és őre ezt a legnagyobb szabad- elvüség mellett sem engedheti meg, még kevésbbé a nemzetiségi elemekkel vegyes magyar állam.

Williams Roger elvének, a szabad egyházat szabad államban kívánó tannak ily messze menő magyarázata ellen tiltakozni fog minden positiv alapokon nyugvó állam, tiltakozni a magyar állam s kétszeresen a magyar hazafi !

Dr. Berényi Ármin.

f

Dr. Télessy József.

Egy igaz embert szóllitott ki a végzet az élők sorából, a ki polgári erényeinél fogva méltó, hogy neve e nemzedék emlékezetében megörökittessék.

Kis körben foglalt állást; pedig tudományánál, emberszereteténél s magasan fellángoló hazafiasságánál fogva, nagyobb tért lett volna hivatva betölteni

Kit vesztettünk benne ? Egy igaz, rendit- hetlen jellemű honpolgárt. Egy tudományosan képzett — 40 évi gyakorlatban megedzett — szakembert: a kinek elhunytét messze terjedő nagy vidék gyászolja.

Ezen panegirykon után; ugyan mit vár a t olvasó közönség ?

Legtöbbje — a ki nem ismerte — bizony- nyára azt a hétköznapi kifejezést, hogy : nyugodjék békében, áldás porladozó hamvaira!

Hát az istenben boldogult kiszenvedett, ezt meg is érdemelte 1

De megfogja engedni t. szerkesztő ur! — a ki a megboldogultat közelebbről ismerte, — hogy becses lapja olvasó közönségével, az elhunyt élet működését közelebbről megismertessem. Mert hiszen egy igazi magyar embernek a magyar társadalomból való kimúlása, — tekintve az intelligens magyar elem csekély számát — ha nem is országos, de mindenesetre „magyar veszteségnek“ tekinthető.

Dr. Télessy József főorvos, egy felsővidéki megyének szülötte : tótok és németek közt látott napvilágot Selmeczbányán; a hol még 1821-ben igen gyéren hangzott a magyar szó. —

V

A tánczoló vármegye.

Hej. sok mindenféle tánczot járt már ez a vármegye mig végre idejutott, hogy úgy tánczol a hogy muzsikálnak.

Azok a többi tánczok a történet Írókéi, ezt ezennel lefoglalom egy karczolat számára a miért talán nem fogok actiót kapni.

Egy igen nemes czélért jött össze 'Békésvármegyének színe java, hogy a mit nem lehet kibeszélni, ki tánczolják és ki muzsikálják a zsebből.

Gondoskodni azoknak a tisztviselőknek öreg napjairól és családjáról, a kik fenntartják szellemökkel, fáradságokkal és munkájokkal, a mi hibái mellett is féltékenyen őrzött s szeretett vármegyénket az uj kornak megfelelő régi fényében az olyan nemes dolog, a miért szívesen tánczolhat a megye minden fia, (hogy a lányok szívesen tánczolnak az bizonyos) egy csárdást, kivéve a szegény hirlapirót (ilyen fényes bálon én is megengedhetem azt a luxust, hogy magamat sajnáljam, ha már más nem sajnál) a ki a ragyogó teremből kénytelen visszavonulni egy két gyertyával szerényen megvilágított szobába, hogy ott a bűvös szemsugarak helyett bele bámuljon a tintatartóba, egyedüli vigasza lévén, hogy itt kisebbet esik,

Édes apja, tudományosan müveit gyógyszerész volt ; a ki egyetlen fiának szivébe mélyen be- gyökereztette a magyar haza szemetének őszinte megvesztegethetlen érzületét. Ennek az érzelemnek a fiatal orvostudor, ki a 40-es években Bécsben töltötte kiképeztetésénok és gyakorlati éveinek időszakát, — 1848-ban fényes tanubi zonyságát szolgáltatta — sok hazafiat lan felső- és alsó magyarországi honpolgár megszégyenítéséül.

Mint fiatal kezdő — a szabadságharcz elején — nerazetőri orvosként kisérte a lelkes szarvasi zászlóaljat Becskerekre. Ennek hazatértével, a nemzeti hadügyi kormánynak ajánlotta fel szolgálatait, a hol főorvosi minőségben végig szenvedte a küzdelemteljes . dicső napokat.

Hazaüui érdemeinek méltatásául : Szarvas városa községi első orvosául választotta: a hol boltanapjáig maradván állásában, nagyérdemű főispánunk azon kiiüntetésben részesítette, hogy a megye t. tiszti főorvosául nevezte ki.

Érdemesnek érdemmel adózott e megtiszteltetéssel !

De hát miben nyilvánult a megye nemes fiában az igaz érdem ? Ezen kérdés fog az előzmények utón, a t. olvasó megfigyelő érdeklődésébe tolulni!

Lángoló hazaszeretet, kifogás alá nem vehető férfiúi jellem, s a legmesszebbre terjedhető szakférfiúi s emberbaráti nemes érzület. Ezek a tulajdonságok emelték ki a megboldogultat a hétköznapi emberek sorából.

Emberszeretö nemes törekvéseit — a fentebb jellemeztem lángoló honszereteten kívül •— legkiválóbban jellemzik a humanisticus és tanügyi téren kifejtett törekvései. Kórház, óvoda; az elemi iskolák, s a prot. lyceum emelése s felvirágoztatásán kívül, hervadhatlan érdemeket szerzett a megboldogult, részint mint kezdeményező, alapitó, részint mint a jelzett testületek elnöke. Mint orvos, gazdag ismereteit és tapasztalatait — a szó szoros értelmében — teljes önzetlenséggel osztogatta s érvényesítette, rang és állásra való tekintet nélkül, szegénynél és módosnál egyaránt. A kihez barátság köteléke fűzte : az iránt önzetlenség nemes indulatával volt teljes. Egy szóval, levonva az embernek — mint véges lénynek fogyatkozásait: a nemes tulajdonok fényesen tündököltek a megboldogultban.

Adjon a bölcs gondviselés hazánknak és megyénknek sok oly kiváló férfiút, a milyet benne Szarvas városa elveszített.

Áldás emlékezetére! *

Észrevételek a „személyi vagy dologi szol- gálmány-e az egyházi adó“ felvetett kérdéséhez.

Hogy a jogoknak és kötelességeknek meg van a maguk természeti fejlődésük elismerem, valamint azt is, hogy a tételes törvények is a gyakorlati életnek megfelelöleg — alkalmazkodtan, változást kell, hogy szenvedjenek j de én ebből azon következtetést nem vonhatom le, hogy mig törvény — törvény, addig bármely hatóság is, legyen az egyházi, vagy világi, azon önkényileg változtasson azért, mert azt a jogviszonyok változása megköveteli.

Ebből kifolyólag, hogy a felvetett, szerintem is igen fontos — mert megyénkben több ízben és

* Szívesen adunk tért az érdemeket méltányló soroknak; annál is inkább, mert ez érdemeket csekély tehetségünk szerint magunk is méltányolni akartuk a megboldogult emlékének szánt sorokban. — Békésmegye orvosi karának valóban méltó gyásza van!

A szerkesztő.

különböző formákban felmerült és ezért az egyházi és világi hatóságok által nem egyöntetüleg eldöntött — kérdésbe kimondhassuk azt, mit dr. Kovács ur kimondott, hogy ezen kérdésbe a világi hatóság be nem avatkozhatik, sőt, hogy a telvetett bókés-berényi ügybe, miután a békés-bánáti egyház megyei és az egyház-kerületi hatóságok határoztak a közig, bizottságnak a végrehajtást megtagadó határozata megtagadása az egyházak autonom jogának s határozottan minden jog alapot nélkülöző jog sérelem, — oly vád, mely a vonatkozó tételes törvényünk által nem igazolható.

Ugyanis a felekezeti egyházak adókivetési jogosultságát az 1868.38. t. ez. 11. § a határozza meg, mely igy szóll, azon községekben hol hiveik laknak tanintézeteik felállítására híveik anyagi hozzájárulását saját képviseletük által meghatározandó módon és arányban, a mint eddig szokásban volt igénybe vehetik“ ebből kettő világos, első az, hogy az egyházak csak saját hiveikre, saját képviseletük által meghatározott módon, — második az, hogy „a mint eddig szokásban volt" — vethetnek ki iskolai adót.

Ha ezen tételes törvényt a fennforgó békés- berényi esetre alkalmazzuk azonnal feltűnik, hogy itt a békési egyház a herényi egyház híveire kivetett adót követel, nem a herényi, hanem a békési egyház képviselete által meghatározott módon és arányban, mely ténykedés az idézett törvénynyel ellenkezvén kétséget nem szenved, hogy a herényiek ekként lett megadóztatásukat nem indokolatlanul tették megtagadás tárgyává, valamint az is, hogy midőn ezen adó behajtásáért a békési egyháznagy a zsinati törvény értelmébe ennek behatására a világi hatóságot megkereste, s ez ellen a herényiek a közigazgatási bizottság előtt felszóllaltak, ezen világi hatóságnak joga, sőt törvényes kötelessége volt a végrehajtás kérdésébe határozni.

De azzal sem sértette az egyházak autonom jogát, hogy a végrehajtást nem rendelte el, mert a közigazgatási bizottságot a törvény korlátolja, már pedig ez esetben világos volt előtte, hogy a tételes törvény ellenére a herényi ref. egyház híveire a békési egyház által kivetett adó behajtása követeltetett tőle, tehát nem saját híveit kívánta megadóztatni.

Azon körülmény, hogy a békési földeket a herényi reformált egyház' hívei szerezték meg semmi jogossággal nem bir az ő megadóztatásukra éppen úgy, nem a békési reformált egyház hívei, mintha azon földeket akár békési, akár herényi rom. kath., vagy görög keleti hívek szerezték volna meg, kik ellen bizonyárS a békési ref. egyház hason követelést nem formált volna s ez mutatja, ez tünteti ki kétségen felül állónak azt, hogy az egyházi adó személyi és nem dologi szolgálmány, mert a személyi a vagyon tulajdonosának személye változásával elenyészik ; mig az utóbbi örökli azt, minők a községi adók, melyek, ba más megye vagy ország lakosai szerezik is azt meg valamelyik községbe, azon terheket minden személyi változás esetén viselni tartoznak..

így áll az egyház községek adókivetési joga; az ideiglenes törvény első részében mondja azt is, hogy „a mint eddig szokásban volt“ ebben rejlik a különböző megoldás kúlcsa, az elléntétes eljárások s ebből eredt nyugtalan forrása.

A többször hivatkozott 1868. 38. t.-cz. 11. § a hangsúlyozván az „eddig szokásos módot“ — az egyházközségi képviselet az egyházi és iskolai adók kivetésével az eddig szokásos különféle eljárásaikat megtartották, | ezt az

egyházmegyei és kerületi főbb hatóságok is követték határozataikban a fellebbezett ügyekben és ott, hol a községi egyházi képviseletek iskolai adó kivetésükben a törvény keretébe mozogtak és mozognak, azaz csak saját községük híveire vetettek iskolai adót, mint Szatmár, Szabolcs, sat. egyházmegyékbe — addig nem volt s nincs baj, azt a világi hatóságok behajtani segédkeznek, hit kell | az összeütközés a polgári hatóságokkal megyénkben ott kezdődik, midőn az egyházi képviselet a más egyház híveire is adót vetett ki, azon okból, mert azok az ő községök határaiba birtokot szereztek.

É tekintetbe mig a békés-községi egyháztanács a szokást úgy kívánja értelmezni, hogy ezt odáig kiterjesztheti, hogy nem az ő egyházi hatóságukhoz tartozó, de a herényi egyházhoz tartozókra is jogosítva van az | saját községi hiveikre meghatározott pótadót kivetni, ha azok az ő községük határába földdel bírnak, addig a herényiek azt hiszik, hogy a „szokás“ szó a törvénynek azon alap elvét, hogy csak saját, községük hívei irányába gyakorolhatja az egyháztanács adókivetési -jogát — ki nem fordíthatja úgy, hogy az által az egyháztanács a más egyház hívőkre is adó kivetési jogot ragadjon magához ; I szerintem ez nagyon is alapos kifogás, nem csak azért mert a herényi egyházhivek nem egyszersmind a békési egyház hívei is ; következőleg a' békési egyháztanács a herényi hívekre nézv.e nem bir adókivetési felettes hatósággal, hanem azért is, mert például Berénybe az ottani egyháztanács ha iskolai czélokra híveit csak 10 krral rendelte minden földadó forint után raegrovatni, addig a békési egyháztanács nagyobb lévén szükséglete 30 krt rendelhet minden adó forint után fizetni s ez nagy különbséget tesz s igy ők saját egyháztanácsuk határozatánál tulterheltetnek egy rájuk nézve nem illetékes egyházi hatóság által. Azon kifogás hogy ők is a reformált egyház tagjai, nem jogosult azért, mert e czimem csak az egyházi főhatóság által az összes egyház hívekre kirovott adó fizetésre lehet minden hivőt kötelezni akármely egyházközséghez tartozzék is, de ha ez is községi egyházankint rendeltetik megállapittatni akkor ennek kivetési mérvét is mindeDik községi egyháznak saját képviselete van jogosítva, mégha tározni és kivetni. A többször idézett törvény félre nem magyarázható szávai szerint; az ő községe- beli híveire.

Most áttérve azon vádra, hogy midőn e kérdésbe a világi hatóság beavatkozott, ez által az egyházak autonom jogait sértette volna meg; szerintem ez is tévedés ; — mert az egyház zsinati törvény szerint, a világi hatóságok kötelezve lévén az egyházi tanács 'által kirovott iskolai adók végrehajtásába segédkezni midőn az $llen hozzá kifogás adatik be, nem utasíthatja el a világi hatóság magától azon kötelességét, hogy a törvénynek helyes vagy a panasz szerint nem helyes alkalmazásába határozatot hozzon ; s midőn ezt teszi a nélkül, hogy az egyházakat eltiltotta volna ilyetén kivetés gyakorlatba vételétől, sőt mint a Wenokheitn család irányába tetté, miután a szokást folösmerte, annak végrehajtását el is rendelte, az autonómia megsértése vádjával nem ter- heltetik.

A közigazgatási bizottság előtt, hová az alispán által a herényiek kérelme intézkedés végett áttétetett, e kérdés már nem volt uj, mert megelőzték azt a csabai róm. kath. egyháznak a Wenckheim- és Novák-család; — és a békési róm. kath. egyháztanácsnsk több gyulai lakos Fnlvtatás a mnllnblntnn

ie az is igaz, hogy tentásabb lesz ha beleesik.

Tessék már most elképzelni a helyzetnek, nőst még csak rám nézve (holnap már nikor olvassák önökre nézve is) siralmas vol- :át, mikor az ember szeme káprázik a fényes díványoktól, orra tele van parfume illattal, ába ott tánczol a teremben, keze átölel egy sarcsu derekat a képzeletben s a szomorú valóságban, a szemeelőtt egy fehér lap (rosz- szabb mint a mit a horvátoknak adtak) az orrába tinta illat, a kezébe egy toll szár van > minden perezben ijjedten ugrik fel, mikor a :ávolból nagyot puffan a dob vagy nagyon aelefujnak a bombardóba s akkor méltóztas- íék szépen ki czirkalmazni gyönyörő körmon- latokat olyan formán, hogy igaz is legyen s 5 egy kis hazugság is elférjen benne, szép is egyen, de azért senkinek ne hízelegjen, á névsor is benne legyen teljesen és azért mégis érdekes legyen.

És hogy senki meg ne aprehendál:on, ’mert az a fődolog) lemondok a tudósitói rangról, s felkérem önöket képzeljék el, hogy én egy photograph készülék vagyok, a melyik végig szalad a termen a karzaton és az ebédlőn, s visszaadja a képeket, a melyek belevetődtek, minden kidolgozás és színezés nélkül

1. A bál teremben.

Az annyira természetes, hogy a ^lépcsőn entern fel a bálterembe, hogy arról irni te ,

kintettel ama körülményre, hogy köztudomás szerint a megye terme emeleten van, teljesen felesleges, még az adott helyzetben is, mikor a lépcsőház olyan szépen volt feldiszitve virágokkal és szőnyegekkel; a mint hogy talán azt sem kellene megemlíteni, hogy a rendező bizottság, a bálanya ő méltóságát, a kinek sok érdeme van a bál.fényes sikerében, a lépcső- ház alján fogadta s vezette fel a főispáni lakosztályba.

Mint jó photograph éppen abban a perezben léptem a terembe, mikor a katona zene rá zenditette az indulót s az örök fiatal szép lady patronesse Almássy Kálmán grófné ő nagyméltósága kíséretével a terembe lépett.

A grófnét Jancsovics Pál a megye alispánja s a bál elnöke vezette karján, utánna jött Beliczey Istvánná ő méltósága Jancsovics Pál békési főszolgabíróval, Beniczky Gézáné Kövér László gyulai h. főszolgabíróval, Almássy Emma grófnő Fábry Sándorral és Beliczey Ilona Lukács Endrével.

A bálanya számára a főispáni lakosztályba vezető két ajtó között volt emelvény, a terem Ízléssel díszítve éppen úgy mint tavaly; háromszáz szál gyertya terjesztette a világosságot s csepegtette le a világításhoz felesleleges részeit, de legalább csak a frakkon hagyott fehér foltokat s a rózsa piros arezokra nem varázsolt sáppadtságot, mint a békési villany lámpa s hiába e tekintetben a frakkok sokkal türelmesebbek, mint a rózsa piros arezok.

Most aztán felmondja a photograph masina szolgálatát, mert azt a fényt,.azt a szin- pompát, azt a vidámságot, azt a zajt, azokat az édes mosolyokat, azt a szemet és lelket gyönyörködtető kedves látványt hogy visszaadja, azt nem lehet kivánni sem, egy szerény photograph masinától.

Méltóságos főispán ur, tekintetes megyebizottság. I .

Vagy akarom mondani urak és hölgyek tessék a négyesre felállani.

Nincs az az erélyes főispán, aki bármely indítványt ilyen hamar keresztül vigyen ; a párok felállanak | colonneban, 56 pár tánczolta az első négyest s milyen párok.

S annyiban mégis hasonlít a bál a megye gyűléshez, mert mind a két helyen igennel és nemmel döntetnek el a fontos ügyek.

Pihegve áll meg a kis őzike a ki kétszer tánczolta körül a termet.

Ugyan kedves Zátonyi ur megtesz ön nekem egy kis szívességet ?

Oh kérem, kívánja nagysád a csillagokat ....

Nem, csak egy pohár vizet.

Igen, azonnal itt leszek.

S az imádó őrülten rohan el és vissza ezer veszély között egy pohár vízzel, hol azt koczkáztatva hogy ő botlik meg egy tánezoló párban s akarata ellenére papi funkeziót végez, hol azt koczkáztatva, hogy őbenne botla- nak meg s kívánják abba a helyiségbe a melyik-