Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-15 / 20. szám

költségek. E szerint körülbelöl io és 30 ezer forint közt váltakozik az az összeg, melyre nekünk szükségünk lehet. Hol vegyünk eny- nyi pénzt? Ha én rajtam és velem együttt azokon állana, a kik egy ily kútnak szükséges és ál­dásos volta felöl alaposan meg vagyunk győ­ződve, — akkor bizony nem okozna nagy fej­törést a pénz kérdése. Én részemről nyugod­tan és készséggel szavaznám meg erre a költ­séget akár a város rendelkezésére álló, a re­gálé pénztárban lévő pénzkészletből, akár adó­kivetés utján. Mert ott, a hol az egészségről, a mely drágább még a fényes paloták, az ez-| rek és milliók birtoklásánál is, s a mely nél­kül az egész földi élet nem ér egy irgalmas kiáltást, — a hol az egészségről, tehát emberi ejjűstentiánk legdrágább kincséről van szó, — ott semmi áldozatot'sem tartok nagynak és terhesnek. És én nyugodtan viselnék, ha kall forintokra menő évi terhet is, csak egyszer kutjaink fertőzött ivóvizétől megszabadulhas­sak. De tudom, hogy sokan vannak e város­ban, a kik nem igy vélekednek. Épen azért más utakat is nyitva kell magunk előtt tar­tanunk. Elősorolok itt nehány tervezetet. Adják elő nézeteiket mások is, és győzzön, a mi jobb 1 Első helyre teszem a kútnak a város által közköltségen leendő előállítását abból a szem­pontból, hogy mindenki egyenlően részesül­hessen úgy a teherben ; mint az élvezetben. Nézetem szerint a regále megváltásából fen- maradt kölcsöntöbbletböl, a szükségtelen nép­kerti pavilion 10 ezer forintjának is id -fordí­tásával, legkönnyebben és legczélszerübben létrehozhatnék a kutat. — Ha erre a képv. testület többsége nem volna hajlandó, akkor vagy községi adóban vetném ki a kútfúrás költ­ségeit, és pedig több évekre felosztva, vagy pedig a házak közt, — tekintettel azoknak a kút helyiségétől való távolságára és értékére , a leg­nagyobb méltányosság és pontosság követel­ményei szerint felosztanám, mint törlesztendő terhet, azt az összeget, mely a kút előállítására szükségeltetik. Ennek egyszerre, vagy éveken át mérsékelt °/0 mellett eszközlendő törleszté­sét aztán a háztulajdonosok szabad választá­sára biznám. Tegyünk egy kis számítást. Gyulán van 2230 ház. Ezeknek körülbelül fele, tehát 1115 ház, részint értéke, részint a leendő kút he­lyiségéhez közelebb eső volta miatt, cgyre- másra (mert ezek közt is lehetne, sőt kellene ismét több osztályzatot állítani,) például 15—15 forintot, (~ 16725 frt,) a másik fele, a szintén 1115 ház pedig például 9—9 forintot (~ 10035 fr 1 együtt 26760 frt), mint egyszer s mindenkorra, szóló terhet, igen könnyen elviselhetne. Ha azonban emez, vagy ehhez hasonló elvű javaslatok sem találnának pártolásra, s közös erővel semmiképen nem tudnánk (a mit én, mellesleg mondva nem hiszek, nem hihe­tek) czélhoz jutni, — ekkor még mindig fen- marad számunkra egy másik ut: az önsegély útja. Álljunk össze mi, a kiknek ártézi kút kell, s alakítsunk magunkból kút furató rész­vénytársaságot, Bocsássunk ki p. o. 20 vagy 25 forintos részvényeket, teszem fel 1000 vagy 1500 darabot a szükséghez képest. E társaság a kutat elkészíttetvén, adja a vizet pénzért s a felesleges vizet használja fel egy alkalmas fürdő helyiségben. A társaság szervezésének közelebbi körvonalozása nem tartozhatik jelen czikk keretébe ; részemről csak azt hangsúlyo­zom már ez alkalommal is, hogy a részvények Séta fSordovában. (Nordau után.) Andalusiának minden városa bűvös és költői; legbüvösebb és legköltőibb azonban mindnyája között Cordova. Elpusztult és ki­halt utczáin a múlt századok kisértetei járnak; az utcza kövezet helyén nőtt fűszál mind egy- egy emlék. Cordova tulajdonképen most már nem város, az egy óriási sírkő, egy mausoleum, — melybe s a mely alatt a mórok egykori nagysága van eltemetve. Andalusia múltjának mór jellege sehol sem oly szép és élénk, jele­nének spanyol jellege sehol oly visszataszító, kihalt és szomorú, mint itt. Hajdan lakosainak száma meghaladta a fél milliót, volt 28 kül­városa, 113 ezer házzal, 3 ezer mecsettel s 300 fürdővel, — volt világhírű, egyeteme, mely­ből a tudományosság világa sugárzott minden irányba, bőr, selyem és érez ipara világhírűek voltak s a hires damaszk kardok gyártásának titkát csak Toledo őrizte meg s tartotta fenn; ma már lakosainak számát negyvenkét ezerre teszik. Épületeinek egyik leghiresebbike a vi­lághírű mecset volt, melynek építését a spa­jesztése alapján s a fennálló viszonyok tnegbirálása után adott válaszomban illetve árát mentői kevesebbre, p. o, 20 vagy leg­feljebb 25 írtra kellene szabni, hogy igy a sze­rényebb anyagi helyzetű egyének közül is mentül többen megszerezhessék azokat, s hogy egy-egy részvény bírása tulajdonosát a viz díj­mentes használatára jogosítsa. íme, ezek az én javaslataim. Óhajtom, hogy mások találjanak jobbakat. De ne vesz­tegeljünk, mert valóságos veszteség ránk nézve minden nap, a melyet a furott kút létrehoza­taláig, keserves talajvizeinkből töltekezve és mosakodva, el kell töltenünk. Ha valahol, úgy itt áll a közmondás: periculum in mora ! Ki biztosit róla, hogy akár az idén, akár a jövő évben nem fog meglátogatni bennünket a járványok egyik vaoy másik réme? Hol lesz az ellen a jó ivóvízben rejlő egyetlen óv­szerünk ? És ha csak az úgynevezett bélhurutra, vagy nyári hasmenésre gondolunk is, mely ná­lunk a nyári hónapokban, kivált a gyermekek közt, oly makacsul szokott uralkodni, s a mely évenként, biztos értesülésem szerint, váro­sunkban 60—70 gyermeket ragad el áldozatul, felszámithatlan kárára a családok, város és általában fajunk anyagi és szellemi haladásá­nak, a mely betegség ellen pedig, orvosi te­kintélyek egyértelmű nyilatkozata szerint, épen a jó ivóvízben találhatnák fel a hatalmas óv- e's gyógyító szert, — mondom, ha csak e betegségre gondolunk is, vájjon nem méltán vádolhatjuk-e magunkat a legsúlyosabb mulasztással, hogy nem tettünk meg mindent, a mit kellett és lehetett volna tennünk, a baj megelőzése vagy elhárítására t Azért ismétlem : ne vesztegeljünk, hanem: munkára fel! Tartsunk értekezletet és határoz­zunk ez ügj b>n minél előbb ! Homolya István. Alispáni jelentés A vármegye május 16-án és folytatva tar­tandó rendes közgyűlésére. Méltóságos Főispán ur: Tekintetes törvényhatósági bizottság! A vármegye állapotáról és a múlt 1886. évi közgyűléstől a mai napig köz­beesett idő alatt tett nevezetesebb intéz­kedésekről szóló rendszerinti jelentésemet az 1886. évi XXI. t.-czikk 68. §. s) pontja értelmében van szerencsém tisztelettel a következőkben előterjeszteni. I. Népmozgalmi viszonyok, közegészségi állapot. Megyénk területén a bemutatott anya­könyvi adatok szerint az 1886. év folya­mán született 12,057 s meghalt 8107 egyén, a szaporodás 3950 lélek, mi által megyénknek az 1885. évben 249,174 lé- lekszámot tett lakossága 253,125 főre sza­porodott. A felmerült halálozási esetekből a 7 éves korukig elhaltakra 4848 fő esik, vagyis 59 8°/0, ezek közül orvosi ápolás­ban nem részesült 1220 gyermek, vagyis' 25T6°/0. A hét éven aluli gyermekek köteles gyógykezelése elmulasztásából eredt bir- ságesetek száma 214. A mi az 1885. évi hasonló adatokhoz képest kedvezőbb ered­ménynek mutatkozik ugyan, mindazon­által eléggé sajnálatos körülmény volt. arra nézve, hogy a nagyméitóságu m. kir- belügyminiszter ur kérdést intézzen a me­gye közönségéhez, miben rejlik a 7 éven aluli gyermekek gyógykezelése nagy­mérvű elaanyagolásának oka? E kérdésre a megye főorvosának véleményes előter­jelentésemben erősen hangsúlyoztam a ma­gyar alföldön divó tanyarendszer azon hátrányát, hogy a tanyákon lakók sok­szor a járhatlan utak miatt a legjobb akarat mellett sincsenek azon helyzetben, hogy beteg gyermekeiket orvosi tanács kikérése végett a közeli városba vagy községbe vigyék, vagy onnan beteg gyer­mekükhöz az orvost kiszállíthassák, elő­terjesztettem továbbá, hogy az igy elhal­tak nagyrészét a veleszületett gyengeség­ben sínylődök adják, ezen vele született gyengeségben ugyanis a múlt év folya­mán 651 újszülött, tehát a nem gyógy­kezeltelek több mint fele halt el. Végű kijelentettem, hogy e téren határozott, ha­bár lassú javulás észlelhető s statisticai adatokkal kimutattam, hogy az 1882-ik évben a 7 éven aluli gyógyítás nélkül el­halt gyermekek létszáma 2015-öt; az 1883. évben 1263-at, az 1884. B 1301-et, az 1885. „ 1327-et, az 1886. „ 1220-at, tett ki, erősen remélvén, hogy végre is a törvény és hatósági intézkedések követ­kezetes szigora s nemzetgazdaságunkat az újabb időkben folyton sújtó válság terhei­nek enyhülte az óhajtott eredményt meg fogják teremni. A közegészségügyi hatóságoknak múlt évi működését a beterjesztett adatok alap­ján a következőkben ismertetem : 24 oltási kerületben 25 oltó orvossal beoltatott összesen 9493 egyén, ezek kö­zött újra oltás volt 1020. Gyógytár 23 vizsgáltatott meg a nél­kül, hogy azok kezelésében visszásságok vagy szabályellenességek miatt hatósági beavatkozásnak szüksége forgott volna fenn. A megye területén összesen 23 anya- és 1 fiók-gyógytár van, a mely utóbbi Kon­doroson a folyó év folyamán lett felállítva s a csorvási anyagyógytár fiókját képezi. Az iskolák 695 esetben lettek meg­vizsgálva, zsúfoltnak találtattak 11, rósz szellőztetés mutatkozott 5, tisztátalanság 10, s járvány miatt bezárattak s újból megnyittattak 9 esetben. Közhelyiségek 511 alkalommal voltak vizsgálat tárgyai és pedig : gyár 17, mű­hely 89, rendőri fogház 43, börtön 20, vágóhíd 137, vendéglő 94, korcsma 202 és malom 92 alkalommal. Egészségtelen lakás megvizsgáltatott 484, kitisztítás és fertőtlenítés eszközölte­tett 187 esetben, kiürittetett 2 lakás, ha­tóságilag a lakók figyelmeztettek 22, s dsajátitás történt 4 esetben. Az egészségre ártalmas tápszerek megvizsgálása iránt kiadott rendelkezés 1552 esetben foganatosíttatott, elkobzás történt 64, vegyvizsgálat 4 esetben. Áttérve a közegészségügynek a múlt évi szeptember havától a folyó évi május láváig észlelhető állapotára sajnálattal kell kijelenteni, hogy a közegészségügyi viszo­nyok kedvezőtlenek voltak, s ez állapotot főleg a járványos elterjedésre nagy haj­lammal bíró kóralakok idézték elő. Ilye­nek voltak a kanyaró, vörheny, roncsoló toroklob és hólyagos himlő. Ezek között különösen ez utóbbi volt az, a mely a leg­több aggályra adott okot. E kór alak már az 1885. óv végén kezdődött a megyeri puszta lakói között honnan különösen Mező-Beréuy községbe behurczolás utján jntott el, Majd az 1886. év őszi hónapjai­ban a szarvasi tanyák lakói között ütötte fel fejét s ma már a megye 14 községé­ben mutatkozik mint járványos kóralak, habár ez ideig tekintve a meglepett köz­ségek számát, pusztitó járványnak nem mondható. A járvány kifejtésének okait tekintve határozottan kimondható, hogy a községek mindegyikébe a tanyák lakói között tör­tént lassú elterjedés utján jutott. A tanyák lakói ugyanis gyermekeik beoltásáról a kellő időben nem gondoskodván a ragá­lyos kór első sorban is ezeket lepte meg s az egyes községek ez után jutottak ra­gályzás utján a betegséghez. Hozzájárul még ehez azon körülmény, hogy népünk az ujraoltás óvereje iránt kellőleg tájékozva nem lévén, s igy az újra oltásnak magát csak ritkán vetvén alá, a különben beol- tattak is, habár enyhébb mérvben ragá- lyozva lettek. A járvány állása különben a folyó évi ápril hava 24-től május hava 2-ig terjedő időszakban a következő volt: B.-Gyulán 13, B.-Csabán 18, Uj-Ki- gyóson 3. Gyomán 5, Endrődön 23, — Orosházán 8, Csorváson 9, liánfalván 1. Szarvason 14, Kondoroson 5, Szent-And- rásou 14, vagyis összesen 213 betegülési eset merült fel, ezekből meggyógyult 32, meghalt 34, gyógykezelés alatt maradt 47 egyén, a járvány egész tartama alatt meg­betegedett 426 egyén, ezekből meggyó­gyult 255, meghalt és pedig beoltott 34, beoltatlan 10 egyén. Meg kell jegyeznem, hogy Békésen, Szeghalmon, és Füzes- Gyarmaton, hol szintén merültek fel kó­ros esetek — a járvány jelenleg szünetel. A kanyaró a melytől a megye egyes községei alig voltak mentek, s a mely fő- eg az iskolás gyermekeket lepte meg, fe- ette nagy számmal, Kétegyháza, és az Uj-Kigyós községhez tartozó O-Kigyós lusztát kivéve, hol még mindég oly mérv­ben uralkodik, hogy az iskolák bezáratá­sát kellett elrendelnem, a többi községek­en már csak szórványosan mutatkozik, lasonlóképen csökkent a vörheny és ron­csoló toroklob járványok veszélyessége is, a melyek Csabán, Szent-Andráson, Béké­sen, Körös-Tárcsán, Füzes-Gyarmaton és Gyomán szedték áldozataikat. Meg kell emlitenem, hogy a múlt év november havának elején egy behurczolt ázsiai kolera eset is megriasztotta a megye akosságának nyugalmát. Az eset egy Bé- (és-Csabán keresztül kisért toloncznál mu­tatkozott, az egyén meggyógyult s a be- lurczolást járvány kifejtése nem követte. A folyó évi fősorozás alkalmával meg­győződést szerezvén, hogy az orosházai já­rásban s főleg Orosházán és Tót-Komlóson illetékes hadkötetesek között a fejkosznak nagyobbszámu esetei merültek fel, a me­gye főorvosának véleményes előterjesztése alapján nem késtem e betegség orvoslása s tovaterjedésének megakadályozása iránt a járás főszolgabiráját megfelelő utasítá­sokkal ellátni, sőt hatósági beavatkozásra felhívni. A szemcsés köthártya-lobnak nehány Folytatás a mellékleten. Ez az arabeskektől s aranytól tündöklő kis kápólna-szerü valami, jelenleg is eredeti szépségében áll, a melyhez egykor a távol vi­dékek mohamedán lakói épen úgy "Zarándo­koltak, mint Mekkába a K a a b á-hoz. Osz­lopok, falak és boltozat e mechrab körül az aranyozott, azúrkék és élénkveres színű dí­szítmények, mintegy élőnyelvvel hirdetik ma is a mahornedan hitvallást, ellentétben a ke­resztyén templommá átalakított közép részé­vel a mecsetnek s Allah nevének aranyos betűkkel ott díszelgő arabs alakjai ma is hir­detik a boltozat és az oszlopok falairól, hogy „Allah nagy!“ Az embjr alig hinné, hogy a mecset e része, még ma is mennyire üde pompás és uj; úgy hogy az ember egy­általán nem hajlandó egy elűzött s kiszorított kultúra romjait látni benne; sőt azon benyo­mást teszi az emberre, mintha egy elhagyott lény várna valakire, kinek visszatérése után sóvárog s ünnepélyes viszontlátás alkalmára öltözött volna díszbe. E n.echrab előtt egy sajátos találkozás élményeit éltem át, melynek emléke kedé­lyemben a legmélyebb benyomást hagyta maga után. (Folyt, köv.) nyol kalifaság történeteben oly fontos szere­pet játszott, I. Abdichrammán kezdette. Az egész egy óriási oszlop erdő, mintegy a leve­gőben lebegni látszó ivezetekkel és boltoza­tokkal. A képzeletnek perczekre van szüksége mig e labyrinthban magát otthon találja s a kedély azon titokszerü mélységébe magát bele éli, a melyet építő mesterei ez épületbe mint egy bele leheltek. Az ember nem lát sehol falat csak oszlopokat s az ember azt hinné, hogy az oszlopok e sűrűsége mögött ismét oszlopok vannak s azon túl ismét csak osz­lopok s az oszlopok e sűrűségének vége sehol nincs. Ide járul, hogy a mecset a világosságot csak ajtókon kapja, melyek az oszlop-sorok végénél hyilnak be, e miatt aztán, a mecset­ben folyton félhomály uralg, mely a mecset közepén valódi sötétséggé sürüdik. A mórok idejében az ivekről egy-egy lámpa függött alá, melyek az oszlop ivekről és boltozatokról mint meg annyi csillag fénylettek alá, hason­lóul a holdvilágnélküli égboltozat csillagaihoz. A látogató mint egy árny bolyong ma is az árnyékot Vető oszlopok között s szeme a kép­zelet és valóság lényeivel hajlandó benépesí­teni az óriási tért, mely felett bizonyos félho­mály dereng. A mecset a mahomedán magába vonuló s elmélyedő áhitatossága számára lett épitve, mely nem szerette a keresztyén társas isteni tisztelet közösségét; az ember ez épületben folyton azon gondolat nyomása alatt áll, hogy egymaga van, s ha a mecset egészen teli van is, az ember alig látja szomszédjait az oszlo­poktól melyek az embert, mint egy szűk fülke falai látszanak elkülöníteni a másiktól. A mint a mecsetben járkáltam fel s alá, lép- ten-nyomon térdelő férfiak és nők előtt halad­tam el, de a kiket csak akkor vettem észre, midőn épen elhaladtam előttük, de a kik már a másik lépésnél ismét eltűntek szemeim elöl. Midőn a spanyolok a mecset birtokába jutottak, vandál módon kezdték pusztítani egyes csudaszerü szépségeit s a mecset köze­pén az oszlopokat mind kidöntötték s itt ren­deztek be aztán góth ízléssel egy meseszerü gazdag, de épen oly meseszerűen Ízléstelen templomot, melyet az ember az óriási oszlop­sorok között csak akkor pillant meg, ha közvetlen közelébe jutott. Úgy látszik, mintha a kegyetlen kezekkel kidöntött oszlopok a templom körül újból kinőttek volna a földből, hogy a betolakodó idegent növésében mintegy elnyomják. Szerencsére a fanatikus hódítók e műépí­tészet remekének ékkövét, a mechrabot, érin­tetlenül hagyták. így nevezik a mahomedánok a mecset azon helyét, honnan az imám a gyü­lekezet előtt imádkozik s a korán egyes ré­szeit felolvassa. '

Next

/
Thumbnails
Contents