Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-27 / 9. szám

megütötte a lapos guta, mormolja a váltókkal halálra rémitett individum, a ki a bál előtt kedves apuska, a bál után meg menjen a korcsmába ebédelni ha enni akar, mert otthon nem főznek, alszik a háznak asszonya és leánya.

Milyen jól is van rendezve az, hogy előbb van a farsang, azután jön a böjt, mert ha előbb bőjtölnénk, nem lenne erőnk farsangolni, de jha jól kifarsangoltuk magunkat, megvan a kellő gyengeségünk a böjtöléshez. De valóban zavarban van az ember, hogy annak örüljön-e, hogy a farsangnak vége van, vagy azon búsuljon, hogy bekövetkezett a böjt ? Annál is inkább, mert nem igen tudjuk, hogy a böjtben nem kell-e egy fegyvertáncnak járni, a mi bizony kevésbé mulatságos lesz, mint a keringő.

Persze most legháladatosabb théma lenne recapitulálni a farsangi bálokat s kilátásba helyezni a böjti mulatságokat, de hát én Car- neval herczegnek csak utolsó napjánál és legutolsó csinyjéről akarok ezúttal megemlékezni.

Első sorban is őszinte részvétemet kell kifejeznem a herczeg felett, a ki mindent megtett a mi mulattatásunkra, s mégis akadtak hálátlan emberek, a kik nagyon csúnya búcsúztatóval éneklék ki a más világra, s hogy a sérelem annál flegránsabb legyen, még ki is nyomatták azt a pasquillt.

De hogy a historicus fontosságot megtartsam, azon kell kezdenem, hogy a helybeli önkénytes tűzoltó-testületnek valamivel kevesebb pénze van, mint a mennyi annak kellene, s hogy az egyensúlyt helyreállítsa, rendezett egy bolond-estélyt, a mi pompásan sikerült, úgy hogy a sikeren felbátorodva, merné m ajánlani az uj pénzügyminiszternek, hogy az állam deficitjének kifizethetése végett rendezzen egy országos bolond estélyt (ha a hivatottak mind elmennek, a siker nem fog elmaradni.)

A „Korona“ termei, számszerint kettő, a zsúfolásig megteltek, álarczosok és álarcz nélküliek hömpölyögtek fel s le, már a menynyire például egy hordóba préselt hering- csapat hömpölyögni képes, a levegő egy félóra alatt úgy megsürüsödött, hogy a Chlumi köd kis Miska volt hozzá képest, s csakhamar saturálva lett a % krajczárostól 27 krig terjedő szivarok füstjével, a mely pompás ve- gyüléket ád s illatozó petroleum szivar áradozott széjjel, úgy ha azt egyáltalában nem is lehet, mondom hogy mind bolond az, a ki ott volt, arra már fogadni is lehet: hogy a ki el nem ment, az mind nagyon okos ember volt, mert hogy egy orvosi szakvéleményt idézzek, a melyik a sérülés nagyságát úgy határozta meg, hogy a gyógyulás 16 napig fog tartani, amennyiben a zúzódás okozta hiány genyes sárjadmány által, lesz pótolva, én is elmondhatom, hogy a majdnem com- pacttá vált levegő sűrűsége által a levegő rosszaságában meglévő hiány bőven lett pótolva a füst, a kiömlő bor és beömlő konyhaszag által.

Ez azonban korántsem von le a mulatság érdeméből semmit, a czél jótékony volt, annál jobb, mentői többen hozták meg arra az áldozatot, csak az ne jutott volna eszébe egy pár elégületlennek, hogy a Diri- Dongó szerkesztésére áldozzon időt, mert egyebet ugyan nem áldozott. Keresztülrepült a városon egy dongó, de biz az nagyon gyengén dongott és sokkal közelebbi rokonságban állott egy légyfajjal, mint a valamivel nemesebb dongóval, úgy hogy én felteszem a dongókról, hogy ha megtudták volna, milyen lapnak e czimére pocsékolták a nevö- ket, úgyancsak megcsipkedték volna a szerkesztőt.

Nem mondom én, hogy nincs jogosultsága az ilyen zsánemü lapoknak, de csak egy esetben van s csakis az ád neki jogot a léthez, a szellem az élez, s ez az, a mit ebben a „Diri-Dongó“-ban, még mikroscopium- mal sem lehetett feltedezni, s szerencséje

III. Richárdnak, hogy már meghalt, mert ha még most is élne, a Diri-Dongót olvasná, bizonyára igy kiáltott volna fel : országomat egy viczczért, s a ló akkor kicsúszott volna a történelemből, igy meg szerencsére az is bekerül, ha csak a hét történetébe is.

S ha már annyira nélkülözi a szellemet és élezet, mint ez a szegény Dongó, akkor is van még egy enyhítő körülmény, az, ha egyéneknek közszereplésével foglalkozik, de belenyúlni a családi dolgokba, trágár gúnyolódás tárgyává tenni egészen belső és senkire sem tartozó családi eseményeket, az már több a soknál, azt még szellemes emberek sem engedhetik meg maguknak,, annál kevésbé azok, a kik nyomtatásban adták ki szellemükről a szegénységi bizonyítványt.

S ezzel talán napirendre is lehetne térni ezen dongó szörnyszülött felett, de van még egy pár szavunk a város polgármesteréhez s az önkénytes tüzoltó-testülethez.

Egy polgármesternek, a kinek a társadalom élén kellene állani, a kinek hivatása az, hogy elsimítsa a netaláni súrlódásokat annak nem volna szabad részének lenni egy visszatetszést szülő s a súrlódásokat okozó cselekedetben, a melynek felszítása talán érdekében állhat malconteus elemeknek, de nem eny város polgármesterének, s ha az a polgármester történetesen nyomdász is, kellene lenni annyi finom érzékének és tapintatának, hogy nyomdáját azért a csekély anyagi haszonért s annyi erkölcsi kárért ne adja ily czélok szolgálatába, s bizony csak nem vétett volna a sajtószabadság ellen, ha meggá tolja annak egy kinövését.

Franklin is polgármester és nyomdász volt, s én legalább még nem olvastam sehol a történelemben, hogy bűnül rótták volna fel neki, hogy nem adott ki Diridongót.

Az önkénytes tüzoltótestület pedig csakugyan tudhatná azt, hogy egy erkölcsi testület, a melyet a város közönsége támogat s egyáltalában nincs szüksége arra, hogy el- játsza azt a jóakaratot, a melyei a város közönsége támogatja, s nem czélja az, hogy az ő firmája alatt áruljanak ilyen férezmüveket, s nem volna szabad azzal szereznie vagyont, hogy javára ilyen termékeket árulgasson, vájjon mit szóllanánk hozzá, ha az országos erkölcsnemesitö egyesület pénztára javára „Pikáns Lapok“-at adna ki ?

A morál pedig ebből a históriából az, hogy nagyon okos ember volt, a ki azt tanácsolta, „hogy a tanító az „abc“-nél, a mester a kaptafánál, s a szabó az ollónál maradjon.

Csintalan.

Törvényszéki csarnok.

1887. február 21-én.

Régen történt, még 1882. év nyarán. — Nánási András rosszul élt a feleségével, a minek elválás lett a jvége ; de hát Nánási mint a féle gazda ember asszony nélkül sehogy sem tudott élni, elment hát Goldmann Dániel korcsmároshoz és az ott élősködő fes- lett erkölcsű Krausz Rózát magához vette, kifizetvén ennek összesen 60 frtot tevő tartozását. — Azonban Nánási András reménye nem teljesült, — hozott ugyan a házhoz aszszonyt, de milyet.--------Krausz Róza nem

tu

dott a becsületes élethez szokni sehogy sem, ez aztán annyira elkeserítette Nánási uramat, hogy ezt a nőszemélyt is elűzte házától nemcsak, hanem a községi bírónál be' is akarta perelni azért a 60 írtért, amit érte Goldmann Dánielnek, a modern rabszolga kereskedőnek fizetett. — A községi bíróság azonban nem lévén kompetens ilyen nagy sommáju perben határozni, a pörös feleket elutasította. — Ezek aztán az utczán folytatták a tárgyalást. — Nánási felszólította kedvesét, hogy menjen vissza hozzá; s miután kérését ez megtagadta a nála levő revolverrel reálött, — a golyó azonban csak a balkarját érte a sértettnek, — s a sebe 4—5 nap alatt begyógyult. Nánási, midőn szeretőjére reálőtt, maga ellen fordította a revolvert s egyet szájába, egyet meg a nyakába lőtt. — Szerencsétlenségére a revolver átkozot rossz szerszám volt, úgy annyira, hogy a szájába lőtt golyót kiköpte; — s a lövés csak jelentéktelen horzsolást idézett elő a szája padlásán. Ezen ügyet a törvényszék i884-ben tárgyalta-először; s vádlott könnyű testisértés vétsége miatt Ítéltetett el, a közvádló által szándékos emberölés kísérlete miatt emelt váddal szemben. — Ezen Ítéletet a kir. tábla helyben hagyta. — A kúria azonban mindkét alsóbb fokú biróság Ítéletét megsemisitvén, utasította az első bírságot, hogy puskamüves szakértők meghallgatásával állapítsa meg azt, hogy a revolver melylyel a lövés történt „egyáltalában“ alkalmatlan-e, az emberi élet kioltására. |Es a szakértők erre nyilatkoztak; próba lövéseket tettek a revolverrel, s azon eredményre jutottak, hogy az esetre ha friss lőporral töltött patront használunk, akkor a kérdéses revolverrel igenis lehet embert agyon lőni. A közvádló szándékos emberölés kísérlete miatt emelt vádat; a törvényszék azonban könnyű testisértés vétsége miatt Ítélte el vádlottat egy hónapi fogházra és 5 írt pénzbüntetésre, mely ítéletben vádlott megnyugodott; közvádló azonban úgy a minősítés mint a büntetés megállapítása miatt felebbezett. — Mint látjuk, meglehetős érdekes ezen bünügy történelmi része is; a jogi szempontból azonban nagyon érdekesnek mondható. Kidomborodik itt az eszköz alkalmas és alkalmatlan voltának büntető jogi jelentősége. — A tudomány és a gyakorlat megállapodott már azon kérdésben, hogy absolut alkalmatlan eszközzel a mint nijm lehet a bűntettet elkövetni, ép úgy nem lehet a bűntett kísérletét sem létesíteni. Másként áll azonban a dolog a viszonylag alkalmatlan eszközökkel. — Ha ellenségemet megakarom ölni és ételébe ezukrot keverek, —I bünkisérlet nem létesül; — ez absolut alkalmatlan eszköz. — Ha azonban mérget adok be neki, de kis adagban, mely az emberi élet kioltására nem elégséges, — szándékos emberölés kísérlete létesül, mert az ölés véghez vitele végett alkalmazott eszköz csak viszonylag, csak azért volt alkalmatlan, mert kis adagot használtam. — A felhozott példákból kitűnik az is, hogy mit ért a tudomány absolut és relatív alkalmatlan eszközök alatt. — Az elmélet, egyezőleg a curia gyakorlatával elfogadta azon elv helyességét, hogy ha az ölési szándék meg van, viszonylag alkalmatlan eszközzel is létesíthető az emberölés kísérlete. Jelen esetben a szakértők megállapították, hogy ha a vádlott revolverébe oly töltény helyeztetik, melyben friss puskapor van, — nagyon is alkalmas az emberi élet kioltására. — Tehát ezen revolver csak azért nem volt alkalmas Krausz Róza életének kioltására, mert rossz lőporral volt a patron megtöltve; — s igy nyilvánvaló, hogy Nánási revolvere emberi élet kioltására alkalmas szerszám ; s akkor, midőn Nánási a szeretőjére reálőtt csak viszonylag, csak azért volt alkalmatlan, mert nem kellő erővel biró lőpor volt a töltényben. — Ezt kutatta a kúria is, midőn végzésében azt mondta, hogy: „szakértők által állapíttassák meg, vajon a revolver egyáltalában alkalmatlan-e az emberi élet kioltására.“ — S a szakértők erre azt mondták, hogy nem egyáltalában, csak viszonylag Volt alkalmatlan azon revolver Krausz Róza megölésére. — És igy aggályunk van, hogy a legfelsőbb forum elrontja Nánási jókedvét s az egy hónapot még pár esztendővel találja megtoldani.

1887. február 25-én.

Tóth Sándor czimboráival mulatozott Weisz Lipótné korcsmájában, még a múlt év telén, február 7-én este. — Kiss Imre ki mellesleg mondva a békési színtársulatnál kor- tina huzó volt, apjával Kiss Mihálylyal a mulató ifjak közé ment s közéjük vegyült. — Csakhamar a katona életre terelték át a beszédet s Tokai Ferencz kiszolgált baka nagy hetykén azt fejtegette, hogy egy bakára három huszár esik a reglement szerint. — Ez aztán vérig sértette Kis Imrét, a ki obsitos huszár; oda is vágott a bakának, hogy az nem úgy áll, mert ő egy maga megeszik hat bakát. — Ez aztán megadta a casus bellit. — Kiss Imre vasvilláért futott haza, s igy felfegyverkezve, leste, várta apjával, hogy a huszárt becsmérlő legények mikor vonulnak haza. — Nem soká vártak, mert a suhanezok kijöttek a korcsmából; nosza rajta, előtört most orozva, huszárhoz nem illő módon Kiss Imre s úgy fejen ütötte Tóth Sándort, kit üldözés közben utóiért, hogy az kilencz hétig közelebb volt a halálhoz, mint az élethez. — Kiss Mihály pedig, Imrének apja, — tötyögött a fia után, amennyire a 60 év koloncza, meg részeg feje megengedte, s azt kiabálta, fiának : „üsd agyon az apja istenét, van anyádnak pénze elég“; meg is fogadta az engedelmes fiú az erkölcsös apai tanácsot; s mint fennebb említve volt szörnyű módon fejen ütötte Tóth Sándort, akit a huszár voltát ócsárlók közül először kézhez kapott. A kir. ügyész ezért vádlottá • Kiss Imrét súlyos testisértés bűntettével, — az öreget pedig ezen bűntettben való, physicai bünsegélyezés miatt. — A törvényszék Kiss Imrét egy évi börtönre, Kiss Mihályt pedig 7 napi fogházra Ítélte. — Ügyész és vádlottak felebbeztek.

Irodalom és műrészét.

Előfizetési felhívás. A lapokban szétszórtan megjelent vers-fordítósaim egy részét

nehány, még eddig sehol sem közölt darabbal kiegészítve’: Újabb franomía és német költőkből czimmel egy kötetbe foglaltam össze, s rövid idő múlva közzé teszem.

Anthologiája lesz ez a legújabb franczia és német költőnemzedék müveinek.

Képviselve lesznek benne a franczia költőkből: Frangois Coppée, legszebb verseivel ; Catulle Mendés, kinek szellemes rajzai és elbeszélései magyar fordításban már régóta közkézen forognak, de versei annál kevesbbé ismertek; Sully Prudbomme, a csöndes érzelmek költője; Eugéne Manuel, kinek „Poémes populates“ és „Pages intimes“ ez. köteteit a franczia akadémia jutalommal tüntette ki; továbbá a Szász Károly műfordításaiból előnyösen ismert André I.emoyne, nehány, még eddig magyar fordításban meg nem jelent versével; ezenkívül Émile Augier, Auguste Lacaussgde, Prosper Delamare, Louis Ratis- bonne, Louise Bertin, Joséphin Soulory s a már elhunyt költők közül Viktor Hugo, Théophile Gauthier és Alfred de Musset.

A német költőkből: Freiligrath, Geibel, Grün Anasztáz, Bodenstedt, Gerok, Zedlitz, Welten, Bern stb.

Munkámat a költészet barátainak figyelmébe és pártolásába ajánlom, s kérem, hogy előfizetéseiket hozzám : Budapest, Kőfaragó- utcza 8. szám, folyó évi márczius hó elsejéig beküldeni szíveskedjenek.

A könyv ára: fűzve 1 frt 50 kr: diszkö- tésben 2 frt 50 kr.

A kiállítás csinosságára gondot fordítok, s a megrendelt példányokat folyó évi márczius hó végén fogom szétküldeni,

Gyűjtőknek 8 előfizető után tiszteletpéldány jár.

Budapest, 1887. február 5-én.

Bogdánfy Lajos,

A „magyar Háziasszony“ czimü háztartási, gazdasági és szépirodalmi hetilap minden egyes száma újabb és újabb bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy ez a lap hivatva van minden családban hű vezetőül és hasznos tanácsadóul szolgálni. Mert a „Magyar Háziasszony“ valóban oly gazdag tárháza a háztartás, a konyha, a nevelés, az egészségügy, a kertészet, szóval a nő egész hatáskörét felölelő, alapos közleményeknek, melyek mindannyian igazolják az a jó hirt, melyet e kedvelt lap 4 évi fennállása óta szerzett magának. A gyakorlati értékű közleményeken kivul a „Munka után“ czimü szépirodalmi melléklet csinos közleményekkel, szellemes tárczákkal, beszélyekkel, rajzokkal és humoreszkekkel, egy-egy hosszabb érdekfeszitő regénynyel s ügyes talányokkal szórakoztatja az olvasót. A „Magyar Háziasszony“ előfizetési ára egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre i frt 50 kr. s a kiadó hivatal (Budapesten nagy koron a-uteza 19. sz.) melyhez az előfizetések legczélszerübben postautalványon intézendők, kívánatra bárkinek ingyen és bérmentée szolgál mutatvány számokkal.

Közgazdászat, ipar, kereskedelem.

Kapriorai báró Wodianer Albert gyoma-endrődi uradalmában létesített belvíz-levezetés, mesterséges rétöntözés és gőzekemivelés ismertetése.

(Vége.)

2. A rétöntözés. .

A holdanként! termés mennyiségének növelésére bizonyára nincsen hathatósabb módszer a termelt trágya mennyiségének kitelhető nagyob- bitásánál, illetőleg lehetőleg bőséges és gyakori trágyázásnál, a mi azonban szabálytalan éghajlati viszonyaink mellett abból az okból ütközik elhá- rithatlan akadályba, minthogy a gyakori nyári szárazságok következtében a takarmány termés gyakran sok éven át ismételve elvész. E bajon az utóbbi száraz években a mesterséges takarmány termelés jelentékeny fokozása által sem lehetett segíteni, mert a szárazság miatt ez sem sikerült, á szükség ennek következtében oly magas fokra hágott, bogy a hiányt szemes gabonával és olajpogácsával kelle pótolni. E nagy áldozat árán sikerült ugyan a marhaállományt kielégítő karban tartani fen, a termelt trágya azonban a rendes mennyiségnek felére sülyedt le.