Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-20 / 8. szám

részén levő úgynevezett „serháznál“ a község házától mintegy 500—2000 méter távolságra építendő indulóházzal szárnyvonalat készíttetnek,

ha ezen vonalak Gyoma község indulóházánál fognak a m. kir. államvasutak Szolnok-aradi vonalába beágazni,

ha engedményesek úgy az érdekelt községekben esetleg építendő kőutakhoz, valamint a netán bekövetkezhető árvizek elleni védekezéshez szükséges anyagokat önköltségen szállitandják,

s ha végül a tervezett vonalra megkívánt engedmény kinyerése után a munkálatokhoz legkésőbb egy év alatt hozzáfognak s azokat legkésőbb két év alatt befejezik s a vasutat üzembe hozzák, — annak világos és határozott kikötésével, hogy az építésnél a költségelőirányzaton felül netán felmerülő kiadások a vármegye avagy az érdekelt községek által ajánlandó segély- összeg emelésére befolyással nem bírhatnak folyamodó engedményesek részére a megyei közmunka-alap terhére 400.000 forint áru törzsrészvénynek átvétele akként lenne megszavazandó, hogy ezen összeg egy részlete a földmunkálatok elkészítésekor, két részlete a sínek megérkezésekor, s egy részlete a vonal teljes kiépítésekor fog kifizettetni.

Az érdekelt községek és pedig: Vésztő község 26,000 frt, Szeghalom község 45 ezer frt, F.-Gyarmat 60,000 frt, és K.-La- dány község 26,000 frt árú törzsrészvényt tartoznának — hozott határozataik értelmében — átvenni.

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Kulturális és közgazdasági életünk rohamosabb fejlődése a vasúti hálózat minél szélesebb kiterjedését vonván maga után, megyénk minden nagyobb községe és pedig forgalmi szerencsés fekvésénél fogva nagyobb anyagi áldozatok nélkül a vasúti összeköttetésekből származó oly előnyös helyzetbe jutott, a melynek előnyös felhasználása anyagi és szellemi előhaladásának ipari, kereskedelmi s gazdasági fejlődésének egyik leghatalmasabb rugóját, sőt mondhatni egyedüli tényezőjét képezi.

Egyedül megyénk nagy kiterjedésű s a vizszabályozási műveletek által immáron biztosítottnak mondható Sárrét termékeny vidékének népes községei s szorgalmas lakói kénytelenek a mai napig az általánosan ismert közlekedési nehézségekkel küzdeni s a nagy világtól mintegy elzárva gazdasági, ipari s kereskedelmi viszonyaik pangásának tanúi lenni.

Általánosan érzett szükségként lép előtérbe e vidék közlekedési viszonya, cul- turális és anyagi érdeke javításának czél- jából, a sárréti községeknek a vasúti hálózatba leendő bevonása.

Az áldozat, a mely e czél elérése végett megköveteltetik kétségtelenül nagynak 8 a tekintetes vármegyére nézve terhesnek mutatkozik.

Figyelembevéve azonban, hogy a sárréti községek tetemes összeggel járulván a megyei közmunkaalap gyarapításához, közlekedési igényeik megfelelő módon való kielégítését teljes joggal várhatják és kívánhatják, tekintve, hogy a közlekedési viszonyok javítása megyénkben csakis a

fokozatosan épülő kőutak létesítése által érethetvén el, a sárréti négy községnek Í.-Tarcsán át M.-Berényig építendő s mintegy 50—60 kilometer hosszúságú kőutja, fennforgó tetemes nehézségek miatt a megyei m. kir. államépitészeti hivatal számításai szerint 1.000,000—1.200,000 frt költséggel lenne létesíthető, azon kedvező végeredmény mutatkozik, hogy a sárréti községeknek a tervezett vasúti vonallal leendő összeköttetésük beleszámítva a majdan mind a négy községnél kiépítendő indulóházi foőutak mintegy 220,000 irtot tevő költségét, sőt a vasúti hálózattól elesett Körös- Tarcsa községtől Mező-Berény községig vezetendő kőutnak 90,000 frtnyi költségét is összesen 710,000 írtba, tehát több mint '400,000 írttal kevesebbe kerülne mintha lözlekedési igényeik a kőut építése által elégittetnének ki, nem kerülhetvén el e lelyen annak kitüntetését sem, hogy mig a kőut fenntartása évenkint tetemesebb összeget igényel, addig a tek. vármegye által e vasúti vonal létesítéséhez felaján- andó tőke, ha egyelőre nem is, de idő múltával remélhetőleg némi tiszta jövedelmet is fog hajtani, a beváltandó törzsrész- vények pedig némi értéket kétségen kívül iépviselnek.

Az ekként mutatkozó előnyös helyzetet legkevésbbé sem nehezíti a vasút kiépítéséhez, illetve a törzsrészvények átvételéhez szükségeltető 400,000 frt összegnek a megyei közmunka alap terhére leendő bölcsön vél ele.

A megyei közmunkapénztár évenként fokozódó készpénz bevétele a t, évben

150.000 irtot tesz ki, igaz, hogy ez ösz- szegből a f. évben 106,000 frt fordittatván ut- és 19,000 frt hídépítésekre, a megmaradt összeg sokkal kisebb, semhogy abból nagyobb mérvű törlesztések kiegyenlítését eszközölni lehessen.

A helyzet azonban már a jövő év elejétől kezdve tetemesen változik, a közmunkaalap eddigi terhes szerződéseiből a jövő év október hava 1-ső napján is 20,483 frt 83 kr. s 1889. év október hava 1-én ismét 10,614 frt 72 kr. összeg fog ugyan esedékessé válni, azonban a közmunkaalap bevétele csak a f. évi 150,000 írtban állapittatik meg, a jövő 1888. évben 129,516 frt 17 kr, mig az 1889. évben 139,385 frt 28 kr. összeg marad fenn utak, hidak építésére, a tek. megye közönsége által már kiépíttetni rendelt szarvas- szt.-andrási és gyoma endrődi útszakaszok

164.000 irtot tevő költségeinek a felveendő

400.000 frt kölcsönnek törlesztésére.

Azon tudatban, hogy hazai pénzintézeteink szabályzatai mellett a 400,000 frt 50 éves teljes 100 frt névértékben fizetendő 5 8°/o kamat és törlesztési járulékkal törlesztendő kölcsön utján vétetik fel, az ezen kölcsön után évenkint fizetendő 23,200 frt kamat és törlesztési járulék, valamint a szarvas-szent-andrási és gyoma- endrődi útszakaszokra szükséges 164,000 frt úgy az 1888. évi 129,516 frt 17 kr. és az 1889. évi 139,385 frt 28 kr. pénztári maradványból, valamint a közmunka váltsági pénztár ez ideig meg nem terhelt jövendőbeli bevételeiből minden nehézség nélkül 8 akként fizettethetik le, hogy ez által a szükséges ut és hídépítések mellőztetni s

az egyes vidékek közlekedési igényeinek méltányos kielégitése háttérbe szőrittatni nem fognak.

A kiküldött bizottság fenntebb kör- vonalozott s ekként megokolt javaslatát azon megjegyzés mellett, hogy a bizottság megállapodásait folyamodó engedményesek is magukévá tették, s azokat elfogadva a bókésmegyei sárréti vasút építését a kijelölt módozatok és feltételek mellett teljesíteni hajlandóknak ígérkeztek, a bizottság azon tiszteletteljesen kifejezett kérelme kapcsában terjesztjük elő, hogy amennyiben az 1881. évi XXXI. t. ez. 10. §-a a helyi érdekű vasutaknak a megyei közmunka váltságból leendő segélyezésére a törvény- hatóságnak különben is jogot ád,. — s minthogy az 1885. évi XVIII. t. czikk

4. §-a értelmében ugyan azon törvény- czikk 3. §-ára való utasítással a magyar kormány felhatalmaztatott, hogy a tervbe vett helyi érdekű vasutakhoz szükséges költségeknek 50 év alatt törlesztendő kölcsön kéthetesére az engedély Békésvárme- gyének is megadhatja, — azt elfogadni a

400,000 frt áru törzsrészvény átvételét ha- tározatilag kimondani, s ezáltal megyénk egy tekintélyes vidéke érdekeit emelni és előmozdítani móltóztassék.

B.-Gyulán, 1887. évi február hó 10.

Jancsovics Pál, Terényi Lajos,

alispán. m. h. főjegyző.

Békésvármegye közigazgatási bizottsága a f. évi február hava 19-én a szarvas- szent-andrási és gyoma-endrődi kőutak miként leendő kiépítése és a költségeknek mily módozatok között leendő kifizetése tárgyában rendkívüli ülést tartott.

A főispán elnöklete alatt tanácskozó bizottság Glasner és Eibenschütz társvállalkozókkal a jelzett útvonalak kiépítése tárgyában kötött s a békésmegyei m. kir. államépitészeti hivatal által előadott szerződést jóváhagyta 8 felsőbb megerősítés végett a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter úrhoz felterjeszteni határozta.

A szerződés szerint vállalkozók kötelezik magukat, hogy a jelzett két utat — és pedig azok közzül a közigazgatási bizottság által választott egyik utat a folyó évi október hava 31-éig, a másikat pedig az 1888. évi október hava 31-éig összesen 167,597 frt 70 kr. költséggel kiépítik.

A költség összeg vállalkozóknak 8 részletben fog kifizettetni 5°/0 kamatozás mellett; és pedig 1888, és 1889. évi május és október hónapok első napján 20,000—20,000 forint 1890. és 1891. évek május hónapjainak 1-ső napján 20 —20,000 forint 1890. év október hava 1-ső napján 25 ezer forint és 1891. évi október hava

1-ső napján pedig az egész óvadékösszeg fog mindenkor az illető tőke összes kamataival együtt.

A bizottság elhatározta, hogy a f. évben a gyoma-endrődi út fog kövezés alá vétetni.

Hírek.

Mai tárczánkban Bogdánffy Lajos ismert műfordítónk egy remeken sikerült fordítását közöljük, melyre e helyen is felhívjuk olvasóink figyelmét. Bogdánffy műfordításait sajtó alá rendezi, az erre vonatkozó előfizetési felhívást — tér- sziike miatt — csak jövö számunkban közölhetjük.

A rendkívüli megyei közgyűlés csak márczius 7-én s nem mint lapunk múlt heti számában jóhiszemű informáczió után jeleztük f. hó 21-én fog megtartatni. A közgyűlést megelőzőleg az állandó választmány folyó hó 24-én ül össze.

Sem gyertyaszentelőnek, sem medvének nincs többé mit hinni; gyertyaszentelőnek bármily komor, a medvének ha nem is búvik odújába vissza, amint hogy az idén kellett történnie, amidőn a medve nem láthatta meg az 8 árnyékát, mikor odúját otthagyta, lévén ez mind e mai napig csalhatatlan előjele annak, hogy a tél kiadta az 8 mérgét és hogy már gyertyaszentelő után tavaszias időt lehet várni. Vártuk is, és kaptunk oly metsző éjszaki szelet (a muszkák előhírnöke) oly borzasztó hideggel és kemény fagyokkal garnirozva, melyekhez képest a múlt hónapi időjárás valóságos langy fuvalomnak számit. Csütörtök virradóra Reaumur szerint 11, péntek virradóra 12 fok, tegnap hajnalban 13 fok hideg, a legkisebb kilátás nélkül, hogy az időjárás a küszöbön álló böjtről tudomást is akarna venni. Nagy szerencse, hogy szerdán reggelre egy kis hó esett, s ez némi meleg lepellel vonja be a vetéseket, melyek a nappali olvadásokra következő száraz fagyoktól a nélkül is sok kárt szenvednek. Félünk tőle, hogy csabai szomszédainknak nagyböjtben is lesz módjukban a jégen bálázni, amint a múlt héten is tették, — a min ők persze örülni fognak ép oly, de még sem oly mértékben mint a hogy mi tudunk irigykedni reájuk, hogy miéit ne lehetne Gyulán is ily jégünnepélyeket rendezni, ha a fiatalságban egy kis vállalkozási szellem volna.

A regále bizottság folyó hó 14-én tartott ülésében előterjesztetett az alküldöttségnek javaslata a város tulajdonába jött királyi kisebb haszon- vételi jogok mikénti kezelése tárgyában. A bizottság hosszas beható tárgyalás után következő megállapodásra jutott, mely megállapodás a városi Tanács és jogügyi szakosztály utján a legközelebb tartandó képviseleti közgyűlés elé fog terjesztetni. Nevezetesen tekintettel arra, hogy a megkísérelt házilagos kezelés eredménye oly csekély,' hogy ez utón még a szorosan vett kölcsön törlesztési ösz- szeg is alig folyna be, miután az e czélból beadott ajánlatok szerint (pedig ezek nágyrésze is igen problematikus értékű) folyó évi julius hótól ez év végéig terjedő időre az italmérési jog gyakorlásáért 7010 frt igértetik, a házilagos kezelés a város érdekében teljesen elejtendő lévén, a bérbeadás hozatik javaslatba. A bérbe adásnak három főbb módozata mutatkozik helyesnek. Az első módozat szerint a bérlő nem italt szolgáltatna ki az italmérőknek és korcs- márosoknak, hanem jogosítva lenne mindén korcsmáros, vendéglős és italmérőtöl a kimérendő italok után következő illetéket szedni: egy hektoliter gyulai bor után 3 frt, idegen vagy hegyi bor után 4 frt, egy hektoliter sör után 4 frt, egy hektoliter pálinka és szilvórium után 15 fokig 5 frt, azon felül minden fok után 20 kr, — egy hektoliter spiritus, rbum, likőr, egyszóval mindennemű édesített alkohol tartalmú ital után 10 frt, bérlő azonban jogosított maga is italmérési raktárakat tartani. A bérbeadás eme módozatánál meglenne engedhető az is, bogy a bérleni akarók külön-külön versenyezhetnének a bor, pálinka és sör bérbevételéért, úgy hogyha az eként külön teendő ajánlatok nagyobb összeget tennének ki az együttes ajánlatnál, az előbbiek lennének elfo- gadandók. A m á s o dik módozat szerint kiadatnék az italmérési jog a képviselő testület által megjelölendő egy vagy két vendéglő kivételével olykép, hogy az italt, bérlő szolgáltatná ki az

különcz jellegét megadják, még élesebben domborodnak ki a czigányban. — A spanyol nem tudja oly fesztelen büszkesség- gel, oly festői elegantiával, oly utánzásra méltónak talált kihívó tetszelgéssel viselni capa-ját mint a czigány; a hegyes cordubai kést nem tudja a halált oly biztosan osztogató ügyességgel kezelni, s nem oly vakmerő lovas. A legjobb bika viadorok, de aztán a leghíresebb banditák is közülök kerültek ki, s általában Spanyolországban a czigány kü- lömb ficzkó, mint a mi lókötőink s vásárról- vásárra barangoló kolompárjaink. — Külső megjelenésében ugyanaz ; a férfi sötét barna, szurokfekete göndör hajakkal, komor tekintetével ; a nőarcz színe szelid-sárga, gyöngyfehér fogsorral, sötét szemekkel, de e mellett bizonyos vad tekintettel. Ezzel szemben a hasonlatosságnak vége is van. A spanyol czigány nem meghunyászkodó, nem alázza meg magát a kapott alamizsnáért, nem nyalja a kezet, mely felette ostorát suhogtatja; ő büszke, kevély, szeret veszekedni és erőszakos, vannak szeszélyei s megköveteli, hogy e szeszélyének hódoljanak, úgy viselkedik mint egy elkényeztetett gyermek a családban, melynek magát tagjakint érzi s Andulusiában valósággal igy is tekintik.

Nézd csak miként sétál végig Sevilla utczáján a Calle Sierpes-en; sárga rövid szárú csizmája selyem nadrága, rövid posztó japoniká- ja van, fején kerek kalappal, járása kihívó,

minden mozdulata büszke s mindenki udvariasan s szívélyesen üdvözli, az ifjú spanyolt ő tanítja meg, hogy sapkáját chikkél tudja fejére tenni. A legelvetemültebb czivakodók tőle vesznek órát a kés forgatásban s a czi- gánynö vonzalmát és szerelmét csak saját fajának tartja fenn.

De a mi a legfőbb s legérdekesebb vonás, valamint Magyarországon úgy Andalusiá- ban elleste szállásadója gyengéjét, beleélte magát annak érzelem világába s a népzenekincstár valódi őrévé, s hitbizományosává lett. Magyarországon kezeli a hegedűt és czimbal- mot, Spanyolországban a tamburát és gitárt vette kezébe s ez eszközöket ép oly mesteri- leg kezeli s kezelésében épen oly utólérhetlen, mint a mint a czimbalommal és hegedűvel ő tud legjobban s magyar ember sírva vigadó kedélyéhez szóllani. De nemcsak a dalban mester, hanem a test mozgásban nyilatkozó plastikáját az érzelmeknek ő fejezi ki legjobban, s a fandangó spanyol tánczot a czigánynö tánczolja legszebben. Nyilvános helyen előadásokat nem rendez s ha az andalusiai, legyen szegény vagy gazdag con amore, vagy amint ott mondják con garbó akar mulatni, bizon sokat fárad, mig a spanyol czigányt megnyeri.

A sevillai legnagyobb ur nem elég büszke ahoz, hogy át ne sétáljon a Guadalquivir-en, hogy valamelyik híresebb énekest egész családjával együtti megjelenésre ne hivja meg, s ha a meghivó hidalgó, neki nem tetszik, hiába

csörgeti doublos-ait. Ha elfogadja a meghívást, büszkén ül le a selyemszékre a család többi vendégei közé, előtte a gitár és boros palaczk, s az egybegyült társaság a szó teljes értelmében udvarol a czigánynak.

Az andalusiai dalmüvészet származéka a mór zenének, melynek hazája Afrika sivatagjai s Marokkó sziklás hegyei voltak. A melódia csaknem folytonos tremolo, majd magas fal- settekben, majd mély torokhangokban, a hang- szinezés hosszas lánczolata, mely bármely első rangú énekest vagy énekesnőt megpróbálna, de a melyben a szöveg költőisége mindig erősen előtérbe lép s a zene kisérése annak csak nyomatékot kölcsönöz.

Első hallásra idegenszerü, de a mint a mi methodikus generalbassushoz szokott fülünk tovább társalog vele, éppen idegenszerűségével hovatovább szépies sőt elbüvölővé lesz s ha egyszer aztán a modern trubadúr neki melegedett, elviszi művészeti produktióit egész odáig, hogy gitárjának húrja' se marad.

Vándor ösztönét azonban Spanyolországban sem tagadta meg. Megtörtént velem, hogy egy szép estén Granada külvárosában Albacyn- ban czél nélkül bolyongtam ide s tova, midőn egy meglehetős piszkos és alacsony kunyhóból magyar dal hangzott felém, kezdetben azt hittem, hogy az egész érzéki csalódás. Granadában magyar dal! Mintegy oda szegezve álltam meg, s hallgatództam; igen ez nem volt csalódás, semmi kétség, valaki a hires alföldi

dalt énekli: Az alföldön halaszlegény vagyok én, melyet szelíd gitáraccordokkal kisér. Betérek a kunyhóba s tudakozódom a dalnok után. A dalnok feláll, élénk léptekkel felém közeledik s rósz magyarsággal kérdi tőlem: talán magyar vagyok¥

A kölcsönös felvilágositások folyamában elmondá, hogy sokáig bolyongott Magyarországon, ott tanulta meg a magyar nyelvet s onnan ültetett át néhány magyar dalt hazájába, sajnálatát fejezte ki a magyar czigány felett, ki szerinte úgy él, mint a kutya, irigyelve azonban tőle a szép dallokat s a hegedűt, mely erőteljesebben képes kifejezni az érzelmeket, mint az ő gyarló gitárja. — Nemsokára egész társaság gyűlt köré, megakart egy kis ölebbel ajándékozni, de a melyet én éppen úgy nem fogadhattam el, mint a mint ő is büszkén utasította vissza a pénzajándékot, melyet markába akartam nyomni.

E helyett meghitt vendégül egy előadásra melyre az Albacyn külváros minden nevezetesebb zenészét, énekesét és énekesnőjét, tán- czosát és tánczosnőjét összegyűjtötte s oly productiókban volt szerencsém gyönyörködni, mely bármely első rangú színpadra oda illett volna. Midőn későbben e kalandomat sevillai ismerőseimnek elbeszéltem, mint a szerencse különös kegyenczét üdvözöltek, hogy nekem oly könynyü móddal sikerült az, mihez a ben- szülött spanyol nehéz duros-ok árán is csak nagy fáradsággal jut. —