Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-11 / 50. szám

* 50-ik szám.

Gyula, 1887. deczember 11-én

VI. évfolyam

r

Szerkesztőség:

1

Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények

küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre

...............5 frt — kr.

Fé

lévre ................2 „ 50 „

Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „

\ Egyes szám ára 10 kr. /

^___________Á

Tá

rsadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IE3od.o3sy Zoltán..

f-----------Ki

adó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

L.

Nyilttér sora 10 kr.

J

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

B.-Gyula, I887. deczember II.

Ismét választás előtt állunk.

Gyulaváros országgyűlési képviselő] jobblétre szendöriilt.

A párt szenvedélyek ismét erős bul lámokat fognak verni, az előjelekből Ítélve

Nem vagyunk politikai lap', nem tá mogatjuk ennek folytán a különböző pár tok egyikét sem, kik felveszik a harczot.

Nem ösmerjük még positive a jelöltek nevét sem.

De arra kérjük Gyulaváros polgárait hogy mikor a jelölést teszik, ne csupán és kizárólag a párt állását nézzék, ne csupán azt vegyék figyelembe.

Az országos érdekek mellett, különö sen, miután a már megalakult pártok miatt az az egy szavazat, mely Gyuláról fog fel küldetni, a mérleget jobbra vagy balra úgy sem dönti, — tartsák szemelŐtt a város érdekeit s a társadalom érdekeit.

Jelöljenek oly férfiút, — legyen az bármely párt állású — a ki személyes tu lajdonságai s befolyásánál fogva előtudj mozditaui Gyulaváros érdekeit s a ki mél tóan representálja Gyulavárosát.

Gnyit akartunk elmondani előzetesen minden párt érdek és párt színezet nélkü s midőn ezt tesszük nem vélünk méltób ban megemlékezhetni az elhunyt képvise lőről, mintha idézünk az ő szerkesztése alatt 1869. évben megjelent „ Békés“-nek de czember 4-iki számából az ő tollából fo lyó czikket.

Sok év folyt le 1869 óta s ez idő alatt viszonyaink úgyszólván semmit sem változtak és a czikknek csaknem minden mondatai reállik mostani viszonyainkra.

Közöljük tehát azt minden tovább kommentár nélkül, tessék a vezérférfiak nak leróvni belőle 'a következtetést s ve gyék magukra a kiket illet.

íme a czikk :

Békésvármegye a honvédelmi harczban.

A nemzetőrség táborozása.

(Folytatás.)

A vármegye határozata közhírré tétetett, s a községek hazafias lelkesedéssel fogadták a táborba szólító parancsot. • Nagy erélylyel folytak a készülődések minden községben. Éj jel-nappal készítették a fegyvereket.

Az alig nehány nap, mely a határozat kihirdetése s a táborba szállás között el telt nemcsak a felfegyverkezés, a harczra készü lés, de a legnagyobb zavarok, a vármegye igazgatását intéző tisztviselők, a községi elől járók súlyos megpróbáltatásainak nhpjai is voltak.

Az alispán, a főszolgabirák, a községi elöljáróság bölcs tapintata, erélye talán soha sem volt úgy próbára téve a gondterhes két év folyamán, mint a táborba szállást megelőző hét alatt.

A nép hazafias felbuzdulása jóformán csak pillanatokig tartott. A nemzetőrség sorai között a harczra kész lelkesedés helyét csaknem minden községben, még a magyar lakosság között is, veszélyes czimezetü izgalom foglalta el. Ellenszegültek a vármegye határozata végrehajtásának, s ez a délvidéki lázadások elnyomására irányult törekvés meghiúsulással

Legyünk demokraták.

(?) Minden kornak megvannak a maga törekvései, a maga eszméi. Minden kor fel mutatja az emberi haladás egy-egy phasi sát, mely végczéljai elérését mozdítja elő s a világtörténelem századainak hosszú sora megérleli, tisztázza lassanként e nagy eszméket, hogy ezek az általános haladás világos felölelő müvének magaslatára lép csőül szolgáljanak.

E nagy eszmék legnagyobbjaina egyike kétségkívül a demokratia. Nem csak azért, mivel a legszentebb emberi jogok elveit foglalja magában; nem csak azér mivel a testvériség s egyenlőség magasz tos tana benne nyer kifejezést: hanem azér s, mivel az általános előhaladás a demok ratiából meríti erejét s ezzel van egybe forrva.

Nem szenved kétséget, hogy a demok ratia nálunk Magyarországban is hatalmas előhaladásokat tesz; elvitázhatatlan, hogy n,,-nd törvényhozási, mind socialis intéz ményeinkben a demokratiai elvek irány adók, s ma már csak nagyon szűk térre van szorítva a kiváltságos idők fénykorán merengő azon kevesek hatása, kik tanaik kai I a multakhozi csökönös ragaszkodá sukkal, a haladó korszellem világát elho mályositani akarnák.

Nem lehet czélunk a demokratia alap elvei fejtegetését ezúttal megkísérlem; nem magyarázni azt: melyek és minők azon té nyezők, melyek a demokratiának hazánk ban rendszeres és viszonyainkhoz mért fej ó'dését lehetővé teszik, — egyedül azon káros s magának a józan demokratia el vének veszélyeztetésével járó jelenségek feltüntetését czélozzuk ez alkalommal, mely Jelenségek a mennyire elegendők arra, hogy az elv komoly érvényesülését lehetetlenné tegyék vagy legalább messze hátravessék úgy másrészt átalakulásunk mai viszonyai között, kétségtelenül csak sajnos zavart, összeütközéseket és hátrányt okozhatnak Törekedjünk a demokratia felé ; legyünk demokraták.

fenyegetett; sőt félni lehetett, hogy a külön ben is izgatott nép mozgalma újra lázadásra fajul, s annak kitörése esetén a vármegye nemcsak a megtámadott hon védelmében részt nem vehet, de a különben is csekély védelmi erőből a lázadás fékezésére sokat elvonni fog, s félni lehetett attól, hogy a felfegyverzett nemzetőrség fegyvereit a hon védelme helyett polgártársai ellen fogja használni.

Midőn a községek a vármegye határozatának végrehajtásához fogtak, mindjárt aka dályul tűnt fel az, hogy a nemzetőrség melyik csapata szálljon táborba.

Csaknem minden községben a vagyonosabb polgárság egyes csapatokban együtt so- akozott a szervezkedés alkalmával, más csapatokban pedig a szegényebb rész tömörült;

ha a község elöljárósága bármelyik csapatot hívta fel a táborba szállásra, felhívása gyanút szült, a másik rész irányában elkeseredést, ellenséges viszonyt teremtett.

Hasonló volt a helyzet oly községekben, hol á nemzetőrség tizedenként szerveztetett. Az egyes városrészek nemzetőrsége, a másik rész irányában elnézéssel, kedvezéssel gyanúsította az elöljáróságot, s ellenséges indulatot tanúsított azok iránt, — s megtagadta az engedelmességet.

Megtörtént több helyen, hogy a táborba szállásra kirendelt csapatok egyes vagyonosabb tagjai, magok helyett másokat fogadtak fel, § ez az ingerültséget nagy mérvben fokozta. Azt kívánta a nép, hogy a táborba"

De okkal és móddal. Ne kívánjuk, hogy óhajaink támadásukkal egy időién teljesülést is nyerjenek. Minden eszme, s kiváltképen nagy világjelentőségü eszmék megtestesít lése időt, kitartást és türelmet igényel Temérdek akadály s az érdekek különfé lesége óvatosságot s elnézést parancsolnak Nem elég egy eszmét fölkapni: érlelődn kell annak gyümölcsként, s mint Lamar tine a szellemdus franczia iró mondja va lahol: az emberek még a jót, az üdvösét sem szeretik magukra octroyáltatni.

Csakhogy nálunk nem tartják szem előtt ezen igazságokat. Hazánkban a legújabb idők sok oly jelenséget mutattak fel, mely jelenségek a demokratiával hozat tak kapcsolatba, de amelyek ezzel semmi közösségben nincsenek; mert az önzés, nép ámítás vagy vastagtudatlanság bélyegét viselték magukon. És e visszaélések és fogalomzavar ha hova-tovább növekedni fognak : min dennek, csak a józan demokratiának nem fognak termő földül szolgálni. Talán mon dánom sem kell, hogy a demokratia czime alatt az ellen elkövetett demagogikus me rényleteket értem. Példákat akartok? Tu dunk mindnyájan eleget; kicsinyben-nagy ban naponként észlelhetjük azokat magunk körül. A szabadság buján termő föld de gyomot is táplál éltető ereje.

Az interregnum küzdelmeit felhasz hálva, oly elemek kerülnek felszínre, melyek rendezett viszonyok között salakját képezik a társadalomnak. Ezt igazolja például mái magában az is, hogy napjainkban a szabad szó és szabad mozgalmak napjaiban a valódi hivatott tehetségek s az igazi érdemek mellett még oly emberek is bizonyos tekintély s elismerésben részesülnek, kik ern nemcsak érdcmetlenek, de sőt a kik arról hogy igy még valaha kiemelkedhetnék — álmodni sem merték volna. Épen olyan ez mint midőn a folyam megáradtában zavarossá lesz, s a meder salakja egybegyülve a viznek máskor tiszta felszínével — együtt úszik tova.

És most térjünk át a demokratiát hajhászó, de azzal tisztában nem lévő, az

szállás személyes kötelezettség legyen, s úgy a szegény, mint gazdag egyformán viselje a mon védelem terhét.

A már nagy fokra hágott elégületlensé- get sikerült némileg lecsillapítani. A mintegy i2 ezernyi nemzetőri erőnek csak negyede lévén kiállítandó a község elöljárósága átalában a község jutalékát önkéntesekből is előállítani hitte s igy ott, hol zavarok merültek fel, s másként nem boldogulhatott, csak az önkéntesen ajánlkozókat állitotta ki, s ezek közt a társadalom minden osztályából elegen voltak a nyugalom igy helyre állott; — de csak addig, mig újabb nehézségek az izgalom tüzét fel nem szították.

A vármegye határozatában nem intézkedett arról, hogy a táborba szálló sereg szolgálati kötelezettsége meddig terjed. — Ez is akadályául szolgált a végrehajtásnak. Midőn biztosíttatták, hogy három hét múlva visszatérnek, a békétlenkedök e részben is meg- nyugtattattak.

Az eltávozók honmaradó családjainak ellátása is kérdés tárgyát képezte. A szegényebb rész, már a készülődés napjaiban, a fegyverkezéssel elfoglalva lévén, — családjairól gondoskodni nem tudott, s midőn azok nélkülözését látta, fegyvereit odahagyva sietett családja megélhetését munkájával biztosítani, a legnagyobb résznek pedig magatartása fenyegető mérvet kezdett ölteni. — A községek elöljá-. rósága e valóban fontos kérdésben is köz- megnyugvásra intézkedett.

egyenlőség elvéről kevés vagy nagyon 3ájátságos fogalommal bíró azon elemre, mely a politikai kalandorok elég biztos támasza, s a parvenu-k egy sajátságos faja emelkedésének első lépcsőjéül szolgál s megvetés és gyűlölet helyett, őszinte sajnálkozásunkra érdemes.

Szegény, félrevezetett polgártársainkat — a köznép egy nagy részét értem. — Ók ápolják öntudatlanul ál-demokratáinkat; ők szolgálnak piedestálul arra, hogy azok reájuk támaszkodva önzés és badarsággal vegyült tanaikat teli szájjal szórhassák széjjel : sötétséget terjesztvén azon osztály körében, melynek — fájdalom — úgy látszik még sok csalódás van fenntartva arra, hogy hamis prófétáit felismerhesse.

De mit akarnak a „demokraták“? — ők nem felvilágosítani — sötétséget terjeszteni ; nem rendet s kibékülést — zavart s egyenetlenséget akarnak: czéljuk, szorosan én-jUkhoz nőtt érdekük úgy hozván magával.

Hírlapirodalom s egyesülési jog újabb időkben erre használtattak fel. Hírlapirodalom némely közege mint bűzös csatorna által árasztatott el a nép badarság, áligazságok és sokszor az erkölcsiséget is veszélyeztető tanokkal; — egyesülési jog szolgált alkalmul, hogy vele vissaélések követ- tessenek el: az úgynevezett demokrata körök mindannyi fokusául szolgálván a socialismus és daemagogia veszélyes tanainak.

És a nép — rövidebb látkörénél, ismeretei hézagos voltánál, a helyzet újdonsága s következve szokat lanságánál fogva ; a nép mely annyi fogékonyságot tanúsít rendszerint a tetszetős, a csillámló s miu- denekfelett a képzelemhez szóló iránt: a nép, mondom, örömest követi álapostolai nyomdokait; pedig a következések nagyon lehütők, sokszor szomorúak. De a józanabbak, nem ezen tanok iskolájához tartozók is osztoznak, az az isszák meg a hinár levét. Az apostolok nem csak kellő időben gondoskodnak saját becses bőrükről. Ezt a tapasztalás már sokszor — s nálunk magyaroknál különösen igazolta.

Mind ezen okok azonban alig számba [vehetők voltak azokhoz képest, melyek jófor- mán az utrakelés pillanatában merültek fel.

A nép közzé izgatok férkőztek, elrémi- Itették azt, hogy a lázadók óriási erővel rendelkeznek, s a csekély számn magyarságot, mely őket dulásaikban feltartóztatni készül, menthetlenül eltiporják, s mindnyáját iszonyú kegyetlenséggel felkonczolják, hogy hírmondó sem tér haza közülök. — Majd azzal fokozták az aggodalomba ejtett tömeg ingerültségét, hogy más megyék még csak nemzetőrséget sem alakítottak, s egyedül Békésmegye népét viszik a mészárszékre. S akadtak roszlelkü ámitók, kik elhitetni kezdték a nép között, hogy a fejedelem ellen kell harczolniok.

Midőn az izgalom a legmagasabb fokra hágott s csak egy szikra kellett, hogy az egész vármegye lángba boruljon, s midőn már az elöljáróság, a szolgabirák ereje csaknem kimerült : mint veszélyt nem ismerő óriás emelkedett fel Szombathelyi Antal a vármegye alispánja, s ember feletti erővel csillapította le a népharag, az izgalom háborgását.

Az ő törhetlen erélye, s bölcs tapintata, megfélemlithetlen szigora útját álta a kiszá- mithatlan következményű veszedelemnek.

Amint hírét vette a nép fenyegető magatartásának, az ellenszegülésnek s az azt szító izgatásoknak, mig egyrészről büntetett a leg- agyobb szigorral, másrészről, erélyes és jóságos hangon intette a népet engedelmességre hívta fel hazafiul kötelessége hü teljesité-