Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-27 / 48. szám
4§ ik szám. Gyula, 1887. november 27-én. VI. évfolyam. r Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .............5 frt — kr. Félé vre .............2 „ 5° » Évnegyedre .. .. 1 » 25 „ Egyes szám ára 10 kr. / ks_________Á BÉ KÉS. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZBod-Cűs^ Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Véczi-utcza 9. ez. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon A „Gyulai Hiradó“ szerkesztőségének. Nem tudom, hogy a gyulai Hiradó szerkesztőségének mi fájhatott, midőn lapjának 73-ik számában oly sajátos modorban nekem rontott! Isten látja telkemet, senkit sérteni nem akartam s ha mégis magára vonatkozólag sérelmet látott felszólalásomban s azt oly modorban látta megtorlandónak: hát hiszen ezen nincs mit csodálkozni — mindenki úgy beszél amint beszélni tud ! Azonban több irányban mutatkozó tévedését még is csak ki kell igazitanom. Azt mondja nevezetesen, hogy „ha kivetkőzött a megyei hírlapirodalom komoly imponáló magatartásából, úgy ezen sülye- dés előidézésében nekem, mint a lap örökös munkatársának óriási részem volt, a mit tényekkel is bizonyíthat.“ Néhány sorral előbb pedig azt a kérdést veti fel: hogy váljon a Békésmegyei Közlöny idéz te-e elő azt a szomorú végeredményt? Na hát uram emlékezzünk régeikről! 1873-ban és pedig decz. hóban történt, hogy a székhely kérdése a megye- gyűlésén komoly vita tárgyát képezte; e vitában jnagaru is tevékeny résztjveLtem; a „Békésmegyei Közlöny“ 1874-ben megjelent legeslegelső számában oly különös modorban méltatta figyelmére e beszédemet, hogy a legszelídebb jező, mely beszédemre alkalmazva lett, a bolond jelző volt. Én e támadásra a Gyulán megjelenő „ Békés“- ben azonnal válaszoltam. Ha megvannak önnek a „Békésmegyei Közlöny“ összes számai, hát megfogja látni, hogy a dolog úgy áll mint mondom s öszszehasonlitva a támadást és védelmet azt is látni fogja ön, hogy ki kezdett beszélni a kocsisok hangján és ha nem volnának meg önnek e számok, megfogja találni őket a békésmegyei múzeumban. Azonban arra kérem önt itéBékésvármegye a honvédelmi harczban. A nemzetőrség szervezése. (Folytatás.) Ha a nemzetőrség törvény értelmében történt átalakításának, szervezésének, befejezését junius hó végére teszszük, vármegyénk nemzetőrsége, az egyes községekben következő számokkal alakult: II Folyószám | KÖ ZSÉG Nemzetőr Kapitány OO O S fl na 08 M iO Haduagy Lovas Gyalog 1 M.-Gyula 70 1070 7 7 12 2 N.-Gyula — 408 2 2 4 3 Szarvas 124 1170 7 7 12 4 Békés _ 14 52 2 2 3 5 Orosháza 149 665 4 5 8 6 T.-Komlós 40 420 2 1 5 7 K.-Tarosa — 284 1 1 2 8 M.-Berény — 968 1 1 2 9 Bánfalva — 145 1 1 2 10 Csaba — 2000 _ 11 G yoma — 717 _ — _ 12 K nüröd — 400 1 1 2 13 Öcsöd 50 500 1 _ — 14 S zt.-András 100 500 1 — 15 Szeghalom — 237 1 — 2 16 F.-Gyarmat — 228 1 — 1 17 Vésztő — 138 — 2 18 K.-Ladány — 128 — — — 19 Kétegybáza — 49 — — — 20 Doboz — 52 — —------i 21 G y.-Vári — 36 — — — Összesen 533 11567 31 29 57 Volt tehát Békés vármegyének 12000 főből Jetiinkben egymással szemben legyünk egy kissé igazságosabbak. Azt mondja ön továbbá: hogy én nem látom vagy nem akarom látni, hogy az egész felszóllalás bibéje az, hogy az ön lapja két rövid év leforgása alatt majdnem az öszszes régi megyei lapokat túlszárnyalta, a mi önnek örömöt (nekem pedig^ mi tűrés-tagadás benne fájdalmat okoz. — Itt a nyilvánosság előtt kijelentem, hogy nekem ugyan semmi fájdalmat nem okoz, az ön által konstatált túlszárnyalás; any- nyira nem, hogy ha sikerülne az a mit én óhajtok s önt jelölné a bizalom az első évben a szerkesztőségre, épen oly szorgalmas munkatársa fognék lenni önnek, (ha ugyan tudnék írni az ön lapjába méltó ozik- keket) mint a milyen munkatársa voltam egykor Hajósainak, később Elek Lajosnak, Endrefinek és Bodoki Zoltánnak! Uram a szellemi termék dicsősége soha sem a szerkesztőé, hanem azé a ki a szellemi terméket produkálta, mert hát igen sokszor azok a szerkesztők csak fizetnek, s minden érdemük csak a fizetés dicsősége! A garasban pedig egy magában véve semmi dicsőség. —- .Hanem liát számoljunk le a túlszárnyalás elméletével is. Én megengedem, hogy ön, saját nézete szerint, az összes régi jelenlegi és még a jövendőben megjelenendő megyei lapokat is túlszárnyalta és tulfogja szárnyalni. Hanem hát ezen túlszárnyalás egész helyes critériumát állítja fel ön akkor midőn azt mondja: hogy a „Békés“ minden mattadorsága mellett sem tudta megtalálni a közönséghez vezető helyes utat. — Elfogadjuk e tételt. Ebből önként következik, hogy a mely lapnak több előfizetője van, annak nagyobb közönsége van, a melynek csekélyebb számú előfizetője van, annak kis- sebb közönsége van. — És az a lap, a mely nagyobb számú közönséget tudott maga körül gyűjteni, jobban megtalálta a közönséghez vezető helyes utat, mint az a lap, melynek közönsége kisebb. — Na tehát, uram én Dobaynál a dolognak utána jártam s ő előttem konstatálta, hogy a Békésnek 156, a Híradónak 102 előfizetője van. Miután pedig 156 épen 54-e több mint 102: önként következik, hog a közönséghez vezető helyes utón a Békés, — 54 lépéssel előzi még meg mindig a Híradót s hogy ennélfogva a túlszárnyalás ön által felállított elmélete a számok kér- lelhetlen logikája előtt csakugyan hasra esik. Továbbá azt vagyok bátor kérdezni: mit méltóztatik az alatt érteni, hogy nem volna semmi baj, csak ne lennének közöttünk olyan csintalan kovácsok, kik furcsa stilu kala-\ pácsolásukkal megrontják az Eötvös, TörzsI Kaás és Beksics Gusztávok fényes vezérczikk cultusát?! Isten úgy segéljen nem értem! Anynyit tudok, hogy szoktak beszélni Ti- sza-cultusról, Kossuth-culrusról, Bismark cultusról, tehát a cultusnak azon nemérői mely nem illet meg halandót s ezért nevezik aztán cultusnak. Hanem vezérczik-cul- tust életemben még nem halottam. — Azt ie tudom, hogy egyik ember eultiválja p. o. a természet tudományokat, a másik a philosophiát, a harmadik a történelmet; továbbá szerkesztőkről beszélve egyik cul- tiválja lapjában a vezérczikk, a másik a tárcza irodalmat, a harmadik nagy súlyt fektet a hírrovatra. Mindez azonban nem cultus, hanem csak cultiválása valaminek; mert valamely dolognak cultusa s ugyanazon dolognak cultiválása a látszólagos fogalom-rokonság mellett is két oly dolog, a melyet egymástól meg kell különböztetnünk, ha csak a fogalmak zavarát nem akarjuk meghonosítani. — A dolog bibéje azonban nem is az, hanem önnek azon kijelentése, hogy a Csintalan kovács saját ságos kalapácsolása megrontotta ön szerint a fentemlitett tisztelt férfiak fényes vezérczikk cultusát. — Na hát uram annak a Csintalannak, meg annak a Kovácsnak nagyobb bókot nem mondhatott; a bókot ugyan köszönjük, de az általunk is nagyon tisztelt kiváló férfiak rovására el nem fogadhatjuk s nem is fogadjuk, mert én részemről nem emlékezem, hogy e férfiak fényes vezérczikk cultusát Csintalan kalapácsolásával valaha megrontotta volna. — Van azonban a dolognak még egy másik sajátossága is. — És itt eszembe jut valami. Emlékezem rá, hogy a Híradóban olvastam egyszer egy vezérczikket Pulszky- tól; erre nemsokára a Pesti Hírlap egy rövidke közleménye a Híradót mint ügyesen szerkesztett lapot figyelmére méltatta. A fentebb említett férfiak vezérczikk cul- tusának pedig a Csintalan kovác? sajátságos kalapálás által történt megrontása csakugyan arra enged következtetni: hogy az illető férfiak önnek lapjában ha névtelenül is, megjelentek, — tehát ön lapjának munkatársai. — És ezzel ön ismét csak azt igazolta, a mit én mondottam, hogy mi itt a vidéken nem rendelkezünk az értelmi erők azon bőségével, mely hat lapot ellátni képes lenne, hanem igenis rendelkezünk elég értelmi erővel, hogy egyet elláthassunk úgy, hogy ne kelljen a fővárosra szorulnunk. — Természetes önnek jogában volt ott keresni az erőket, még anyagi áldozat árán is, a hol azokat találta ; jogában volt ennélfogva az illető férfiak fényes vezérczikk cultusát is a járomba fogni, hogy a helybeli erők elégtelensége folytán „kátyúba zökkent rozoga szekerét kitolni segítsenek.“ Előre bocsátásával annak, hogy a „ Békés“-nek ez ideig ilyesmire szüksége soha sem volt, hanem élt saját helybeli erőinek álló nemzetőrsége; eléggé értelmes, vagyonos s hazafias érzelmű polgárokból, kik a haza vészteljes napjaiban kaszával, lándzsával, fokosokkal igyekeztek — vért s életet áldozva feltartóztatni az ádáz ellenséget dulásaiban. Vármegyénk községeiben a nemzetőrség! — törvénynek megfelelő — szervezésének ideje, főképen junius hó második felére esik A nemzetőrségi törvény szentesítésétől kezdve junius közepéig a már községenkint létesített őrcsapatok átalakítására, különös gond nem fordittatott: egyrészről, mert már az ideiglenesen alakitott nemzetőrség szervezete is főbb vonásaiban csaknem minden köz ságben megfelelt a törvény rendelkezéseinek, s nehogy az újra szervezés erélyes végrehajtása zaklatásnak tűnjék fel a lakosság slött, az a hatóságok által kellő szigorral nem eszközöltetett; s másrészről, mert az idegen ajkúak közt terjesztett hírek által szított izgalmak, ellenszenvek lecsillapítása, s általá ban az egyes községekben kitört lázongások féicezése képezte az első s halaszthatlan feladatot. Felmerült azonban junius hó elején egy fontos körülmény, mely mig egyrészről a vár- negye lakosainak egyes községekben nyilvánult forrongásai lecsillapitására sokkal kedve- sőbben hatott, mint a vármegye erélyes tevé- tenysége; addig másrészről a nemzetőrség érvénynek megfelelő átalakítását, végleges szervezését felettébb sietteté, — s ez a délvidéki lázadások kitörése volt. A hadügyminiszter jun. io-én a törvény- íatóságot a haza ellenes mozgalmakról értesité, negdöbbentő színekkel ecsetelvén, a hazát, rónt s a szabadságot fenyegető veszélyt: „Újvidéknek, nemcsak törvényeink ellen állásával lett felzjndülését bizonyosan hallottátok — igy ir a miniszter a vármegyéhez — ezen hir hivatalos jelentésből bebizonyult. Midőn ezt közhírré tenném, nem szükséges mondanom, mit kiván tőletek a trón, haza, törvényeink java s igénye! Nehogy azt, mit századokon át őseink vésztejjes időkben megtartottak, azon szabadságot, mely jövendő jobblétünk alapja, és azon függetlenséget, mely nélkül magunknak semmi jót nem eszközölhetünk, mi ivadéki dicső őseinknek elveszítjük, ezen egyetlen kincsünket, mint őseinkről reánk szállott hagyományt, melyet a velünk szövetkezett nemzetekre mindig kiárasztott nemzetünk, magyarok, most tehát védeni és legmegfeszitettebb eröokkel fentartani szent kötelességünk, — és azt egyesülten tenni is fogjuk. Felhívom ennélfogva a Jász-Kun nemzetet, Hajdú kerületet, Pest, Csongrád, Csa- nád, Békés, Arad, Szabolcs és Bihar megyéket, Budapest, Debreczen, Kecskemét, Szeged, Arad, Hódmező-Vásárhely, Szentes, Szolnok, N.-Körös, Mező-Tur, Gyula, Békés, Nagyvárad városainak vitéz lakosait, miszerint azonnal nemzetőrségeiket felállítsák, — amennyire lehető rendes katonaságnál szolgált tisztekkel magok lássák el és rendezzék, vadász-puska, kaszakard, fokos, buzogány stb. saját fegyvereikkel lássák el, és magukat haladéktalanul akép tartsák készen, hogy első felhívására a hazának a már megtámadott Bács, Torontál megye helységeinek védelmére, oltalmára lehessenek, hogy azon bűnös megtámadót, törvényszegőt, vagyonokat dulót, kik korántsem szerbek, horvát, minthogy ezek a magyar koronáért és nemzetért igaz testvérekként mindig életöket és véröket áldozzák, — úgy ezentúl is bizonyosan a magyarral közös szabadságokért fognak inkább buzogni s harczolni, mintsem rabigát. hordani, — szerb, atyánkfiái már azért sem lehetnek, minthogy őket a magyar nemzet száznyolczvan év előtt a török járom elől menekülve testvérileg karjaiba fo- gadá — és ezen nemzet hálátlan soha sem volt, hanem elkorcsosodott gyülevész népcsoportok lehetnek — megbüntetve visszavezettessenek és ez által közös hazánk békéjét fentartva királyi trónunk tekintélyét és hazánk integritását megőrizzük. Hadügyminiszter : Mészáros.“ A hadügyminiszter ezen rendelete s a junius i+-én tartott rendkívüli közgyűlésen a Bács és Torontál megyékből nyert értesítésekkel raeghirdettetett. Megdöbbenést, aggodalmat keltettek a lesújtó hírek a megye közönségénél; majd az elkeseredés haragja szállta meg a sziveket, s az egyes községekből érkezett bizottsági tagok siettek haza, a szolgabirák járásaikba, s közölték a néppel a hallottakat, s a népet a veszély érzete napról-napra gyüjté a nemzetőri zászlók alá. — Az összeírások csaknem az egész megyében — alig' egy-két nap alatt eszközöltettek, kiszolgált katonák, vén emberek fiaikkal, erőteljes ifjú legények, kik különben törvény szerint nemzetőri szolgálatra kötelezhetők nem voltak, önként vállalkoztak arra, s midőn julius elején a délvidéki zavargók oly iszonyú pusztításokkal megkezdték dulásaikat: varmegyénk minden községeiben teljesen szervezve volt a nemzetőrség s lelkesedve kivánt a haza ellenségeivel harczba szállni.
