Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-13 / 46. szám
40 ik szám. Gyula, 1887. november 13-án VI« évfolyam r Szerkesztőség: Fö-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 * Egyes szám ára 10 kr. J W V Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁENAP. v Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Bod.o3s:3r Zoltáa:i_------------1 Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. r Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. ez. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schdlek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Néhány igénytelen szó egy közös erővel szerkesztendő megyei lap érdekéhen. Motto: Múltadban nincs öröm Jövődben nincs remény. Biharvármegyében nem tudom melyik évben részleges tiszt újítás volt, a főjegyző lemondott s utódává Beöthy Algernont vá lasztották. Hogy ismerte Beöthy Algernon hivatali elődét azt ő tudja, hogy ismerte önmagát az ismét az ő dolga. Hanem mondják, mikor elődét a megye közönségétő elbucsuztatta s magát mint újdonsült főjegyzőt bemutatta, reflectálva a főjegyzői állás fontosságára, a költő e szavait idézte : múltadban nincs öröm jövődben nincs remény! Megtörtént-e valósággal ez a dolog nem tudom, csak hallottam, tehát le gyen érte felelős a ki mondotta; hanem a ki ismeri Beöthy Algernon elpusztithat- lan humorát s örök ifjú kedélyét, egyáltalában nem tartja lehetetlennek e sajátos búcsúztatót és beköszöntőt. Viszszatekintve a mi megyei hírlapirodalmunk történetére, midőn alább részletezendő javaslatommal a közönség elé lépek, kiindulva azon feltevésből, hogy szavaim igen könnyen a pusztában kiáltó szavaivá válhatnak: nem tudtam menekülni attól, hogy czikksorozatomat ne a fentebbi ártatlan episőddal kezdjem meg. — Tehát oly örömtelen ami megyei hírlapirodalmunk múltja s oly reménytelen jövője ? a kérdésre adandó válasz attól függ, 'ki hogy fogja fel a megyei hírlapirodalom feladatát, mit vár tőle, s kielégítve látja-e magát a múltakban elért eredménynyel. — Ahoz ki ezen kérdéseken magát könynyedén túl teszi s azt mondja, hogy már maga az óriási vívmány is megyénknek valóságos büszkesége lehet, hogy területén hat lap jelenik meg s e helyzeten nincs mit változtatni, nincs szavunk, s azt, ki igy gondolkozik arra kérjük, hogy sorainkra ne is reílectáljon. De azt ki a vidéki hírlapirodalmat is bizonyos magasabb színvonalon Békésvármegye a honvédelmi harczban. A nemzetőrség szervezése. A sárréti községekben sem mutatkozott lelkesedés a nemzetőrség felállítása iránt; bár a megyei esküdt Sipos Sándor elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki. Nagy buzgalmú lelkesítésére is ápril 4-én még csak 30-an vállalkoztak nemzetőri szolgálatra — Szeghalmon, — F.-Gyarmat elöljárósága pedig ugyancsak ápril 4-éröl a békési főszolgabíróhoz intézett jelentésében arról panaszkodik, hogy az őrseregbe igen kevesen iratkoztak be s alig reméli, hogy a 100 egyénnel alakítani szándékolt sereget felállíthassa. Vésztőn már nagyobb buzgalom nyilvánult; ápril 3-án 80 egyénnel meg is alakult a nemzetőrség; mig K.-Ladányban a közbátor- sági bizottmány elnöke Szekeres Sándor, a békési főszolgabíróhoz ápril 5-én irt jelentésében panaszkodik, hogy a bizottmány sokszoros felkérésére is csak 8 egyén íratta be magát nemzetőrnek, s hogy nem reméli összeto- borzani önkéntesekből a 84 főre határozott összeget. A nemzetőrség alakításánál az elismerés koszorúja méltán illetheti meg Tót-Komlós községet. Itt a legnagyobb lelkesedéssel hajtották végre a vármegye határozatát s egy szivvel-lélekkel készeknek nyilatkoztak a nemzetőrség felállítása mellett. A járási szolgabiró ápril i4-éröl írja az alispánnak, hogy „négy nemzeti lobogó körül látni óhajtja, ki feltudja azt fogni, hogy a sajtó csak akkor a közvélemény valódi orgánuma, ha az valósággal a közvéleményt fejezi ki, ki az egyes lapokat, nem pusz- táu a szerkesztői dicsőség viszketeges kórjelenségének tekinti, ki tudja, hogy annak a sajtónak penetrálni kell mintegy a közönséget, feladata a köziigyek megvitatása körül tárgyilagos jótékony eszmecseréve mintegy irányt tűzni, ki feltudja azt fogni, hogy e czél csakis a megyebeli összes hivatott erők tömörülésével s nem az erők szétforgácsolásával érhető el: azt, ki a dolgokat igy fogja fel, kérjük méltassa figyelmére sorainkat, s hiszszük, hogy nekünk igazat ad. És most lássuk első sorban a megyebeli hírlapirodalom történetét s lássuk az eredményt. Az első komoly jelenség a megyei hírlapirodalom történetében a Hajóssi Ottó vezetése alatt 1869-ben megindított „Békés“ volt, határozottan bevallott politikai iránynyal, mint akkor tájban úgynevezett deákpárti lap. Nem azért, mert e lap szerkesztésében nagy részem volt, s nem is azért, mintha e lapot mintegy minta gyanánt volna okunk és jogunk odaállitani, de a tiszta igazság érdekében kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a vidéki lapok között két és félévre terjedő fenállása alatt helyét tisztességesen megállotta; tért nyitott az ellentétes politikai nézeteknek: minden személyeskedéstől ment jótékony eszmecsere orgánuma volt; munkatársai között a legjobb erők épen az ellentétes politikai táborban voltak s bizonyos megelégedéssel vettünk róla tudomást, hogy a szomszédos megyebeli nagy városokban megjelenő la pok szerkesztői miként űztek csempészkedést a lap rovására, majd travestált, majd egész terjedelemben átvett vezérczikkek közlésével, mely vezórczikk alá az iró nevének csak első betűje tétetett ki, a mely betű alatt keresték Nagyváradon és Aradon a praesumptiv erőt -— holott az iró bizon másutt lakott. — És az eredmény: deákpárti lap; ellenzéki vármegye; a lap két és fél év múlva beadja derekát; be látja hogy Békésmegyében abban az időben nem volt mit keresnie, pedig hát egész az unalomig erőlködött. Jött a cholera esztendeje, 1873; a cholerajárvány megszűnt, de a hirlapirás járványa helyette beütött; kezdett megjelenni Csabán a „Békésmegyei Közlöny“ n int társadalmi lap, Gyulán pedig a hasonlóul társadalmi lappá alakult „Békés“ és ez a két lap aztán olyan gyönyörűen kezdett mint társadalmi lap társalkodni egymással, hogy végre a társadalom társalgási nyelvét oly pompásan társadalmivá tették, hogy a lapot kezünkbe se vettük, hacsak egymással a kocsisok nyelvén nem társalogtak. Ugyancsak a „Békésmegyei Közlöny" kisebb politikai lappá alakult s mint ilyen szerepelt éveken át. És a végeredmény uraim!?: megromlott irodalmi illemérzék, meghonosodása a piszkolódás ragályának, a hírlapirodalomnak kivetkö- zése az egyedül imponáló komoly méltóságból, politikai tekintetben vereség, a lap által czélul kitűzött párt érdekek veresége mindenütt és az egész vonalon. A járvány azonban a helyett, hogy enyhült volna, tovább harapódzott; Orosházán két, Szarvason egy lap, Gyulán a „Békés“ mellett a „Híradó". Mi az eredmény? Kellő szellemi munkaerő hiányában, mert a lapot minden áron be kell tölteni s faut de mieux, azzal a mi van, egyszer az émelygésig menő üres Titán Laczi-ádák, másszor ismét styl- gyakorlatnak is gyarló fogalmazványok, tápláléknyujtás a központi élczlapoknak, hogy gyarlóságunkkal bennünket a ponyva- irodalom pellengérére állítsanak, versek, melyekkel a Pegasus rúgta poéta Tinódi áebestyénkedik P etőfi, Vörösmarty és Arany századában, megromlása a közönség részéről az irodalmi ízlésnek és érzék«.ma /\#w* A ^ ^/-\ T-v Vv a1 It a nek s mindezekhez ráadásul még az, hogy miután a mi kis megyénkben hat dudás van, nem a közönség fizeti a czechet, melyet mulattatunk, hanem mi magunk a dudások ! Tehát deficites dudások; hanem persze minden áron dudálhatnánk s hogy a közönségnek kedve legyen hallgatni, hát fizessünk rá! De van még ennél még komolyabb hátrány is. A „ Békés“ azt vindikálja magának, hogy ő megyei lap, ö a megyei lapok mattadora, s Gyula városa határain tál csak elvétve látják, ismét csak elvétve látjuk legfeljebb az olvasó körök íróasztalán szombaton épen olyan tisztán, mint a mily tiszta volt az nap, melyen megjelent; a „Békésmegyei Közlöny“ csak Csabának csinál politikát, és pedig Szent Isten, milyen politikát? olyat, bogy a csabaiaknak a párton kivüli képviselő is bevált szélső balnak. A szarvasi lapot pedig írmagul is alig látjuk. És mintha nem is egy megyében laknánk, mintha Csaba, Orosháza és Szarvas legalább is Japánba esnék, nem tudunk semmit egymás dolgairól, beszélünk magánkról magunknak, még ott is, hol pedig a megbeszélendő tárgy talán megyei közérdeket képviselne, szem elől tévesztjük azt, hogy ha valamely községnek megvitatandó komoly érdeke van, azt épen egy közös erővel szerkesztendő megyei lapban lehetne legeredményesebben megvitatni, mely aztán az efféle ügyeknek magát mintegy areopagjává nőhetné ki, szóval kicsinyes particuláris érdekünk mellett feledjük a komolyabb és nagyobb érdekeket, az általánost feláldozzuk a részletnek. És most azt kérdezzük, megfelel-e megyei hírlapirodalmunk azon feladatnak, melyet tőle a közönség joggal vár? Nézetem szerint nem. Lebet-e e bajon segiteni, és miként, a jövő számban fogjuk elmondani. (Folyt, kör.) Dp, Kovíci István. A megye idegen ajkú lakosai gonosz ámitók által félrevezettettek. Azon hir kapott szárnyra, hogy a nemzetőrségi törvénynek, a nemzetőrség alakításának czélja, az idegen ajkú lakosok elnyomása, sőt kiirtása. Elhatott megyénkbe a karloviczi események hire, s ha azok érintetlenül is hagyták a józan felfogású népet, kerültek megyénkbe patriarchai levelek, melyeknek hatása már érezhető volt. A nemzetiségek elnyomására, kiirtására [vonatkozó hirek, mig egyrészről félelemmel- töltötték el az idegenajku polgártársakat, másrészről az uj életre kelt szabadság, s intézmények iránt idegenkedést, ellenszenvet keltettek, s igy egyes községekben a nemzetőrség átalakítása ellenszegülésre is talált. A vármegye véderőbizottsága aggodalommal tekintett ezen eseményekre, az eddigi fárasztó tevékenység elég szép eredményét látta veszélyeztetve, egyrészről az idegenajku lakosok közt támadt ingerültség, másrészről a a csaknem minden községben kisebb-nagyobb mérvben még mindig tartó forrongás miatt. A helyzet veszélyes voltát bölcs belátás* sál fogta fel a véderőbizottság, s a vármegye sorsát intéző férfiainak hazafisága, törhetlen erélye e helyzetben valódi nagyságában magasodott ki. Népgyülések rendeztettek a vármegye azon községeiben, hol idegenajkuak laktak s ott hol a magánjogi viszonyokat tárgyazó forrongások tartottak; s a népgyüléseken maga az alispán Szombathelyi Antal, a szolgabirák, a véderőbizottság tagjai, különösen Omaszta Zsigmond és Stummer (Terényi) Lajos, mint a vármegye küldöttéi a legnagyobb odaadással, ct piacóbcrcii uicívczcLi uoo&c ember — várakoztak reám. Szándékuk már előttem tudva volt, t. i. amitől előbb annyira irtóztak, a nemzeti őrsereget magok kérték alakítani, s ezek után a képviseletet választani E nép becsületére köteles vagyok megemlíteni, hogy ezen szabad választás egész menetele alatt példás békességet, rend, csend fentartása melletti szeretetet tanúsított. Elég legyen erre annyit felhozni, miszerint az őrsereg, melybe eddig 420 egyén irta be magát, két kapitányát önzés nélkül e helyen legalkalmasabb egyé nekből óhajtván választani, s igy közakarattal ifj. Beliczay Antal és ifj. Nagy György urakat választották arra; választottak négy hadnagyot, négy strázsamestert és 12 káplárt. Ezeknek tiszte leend, addig is, mig szabályszerűen endeztetnék az őrsereg, a csend, rend és béke fentartása — és a nép amint békével összegyűlt, tanácskozott, választott, — hasonló szép renddel és örömmel, megelégedve oszlott széjjel.“ Egyedül M.-Berény községe volt az vármegyénkben, mely úgy a közbátorsági bizottmány, mint a nemzetőrség felállítását határozottan megtagadta, s itt a vármegye határozatának szigorú végrehajtását követelni, nem voltak kedvezők a körülmények. A szomszédos községek mind forrongásban voltak s M.- Berényben is csak szikra kellett, hogy a szenvedélyek lángra gyulladjanak s a szikra a nemzetőrség felállításának erélyes követelése lett volna. Megnyugodott a vármegye M.-Berény lakosainak azon ígéretében, hogy a közrend fentartását minden polgár szivén fogja hordani. V dl liiCg jr vllEWUdt Aiwa IvUUf livi 1VC vesebb lelkesedéssel, de mégis alakult községenként s legtöbb helyen szervezést is nyeri nemzetőrség. Ott hol a szép törekvést a remélt eredmény nem koronázta, az, ha kétségtelenül a félrevezetett nép ellenszenvének, dí annak is tulajdonítható, hogy a főképen föld- mivesnép mezei munkáival volt elfoglalva, s nem vehetett részt — csak vasárnapokon — az alkotmányos mozgalmakban. A nemzetőrség teljes szervezésének akadályául szolgált az is, hogy felfegyverzés fegyverek hiánya miatt eszközölhető nem volt, — nemzetőreink kaszával, vasvillával, fokossal csak igen kevesen voltak karddal vagy lőfegyverrel felszerelve. Egyes községek, mint r.-Komlós, Szt.-András lándzsákat készíttettek s nemzetőreiket . kivétel nélkül azokkal látták el. E közben szentesítést nyert az i848. évi XXII. törvényczikk, s a nemzetőrség ezen törvény rendelkezései értelmében lett az egész országban szervezendő. Békésvármegyében, amidőn a miniszter- elnök ápril 20-án s következő napokon a törvény végrehajtására vonatkozó rendeletéit kiadta, — csak a már alakult s szervezkedett nemzetőrség törvénynek megfelelő átalakítása várt megoldásra. Vármegyénk nem késett e tekintetben sem feladatát teljesíteni. Nagy buzgalommal kezdett nemcsak az átalakitáshoz, de lovas nemzetöri századok alakításához is. A vármegye törekvésének azonban igen nevezetes akadály állott útjába.
