Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-18 / 38. szám

remiről indulván lefele, néni is helyes terv szériát eszközöltetett, mert annak külföldi szakértők szerint is alulról felfelé kell vala történnie, j másodszor a hullámtér a mai adott viszonyoknak sem egészen megfelelő, elannyira, hogy rendkívüli esőzés, es havazás alkalmával egyes virágzó községek végveszélynek lesznek kitéve; harmadszor a legtöbb helyen a partok anyaga elannyira laza, hogy magasabb vízálláskor könnyen szakadás történhetik, s százakra, meg ezrekre menő hold földet tehet tönkre, oly földet, melyhez gazdáját a legbiztatóbb remény csatolta !

Ha p. o. nálunk gátszakadás történik s napokon át tenger módra özönlik. be a viz, mikor elmúlt az árvíz, hogy csapolják le a vizet? Se- bogy ! . . . Mert először nincsen a mért lecsapoljuk és így 2-or nagyon természetes nincs is hova! Gondoljuk, jó az isten, majd ád meleget s elpárologtatja. Igen de mikor 2 évig ott áll a kiöntött viz, a föld tönkre megy, a kiadás csak úgy megvan, bevétel pedig semmit Ezt tapasztalásból állítjuk, s ismerjük annak rettenetes következményeit. Ép azért eltekintve e kérdésnél minden egyébtől, szükséges volna, hogy az egyes területeteken vízlevezető csatornák létesittetnének, mely levezető csatornák egyes nagyobb kanálisba vezetve egy felöl esetleg úgy a viz kellő megosztására, mint annak a mederbe ideje korán leendő levezetésére lennének hivatva.

Hogy az ily kisebb csatornák költségbe kerülnek : az bizonyos, de hogy azokra okvetlen szükség van : az még bizonyosabb, s ha majd lé- tesittetnek, mert kell, hogy létesittesenek, a fen- tartási költséget, minden érdekelt félt szívesen Gzetendi: ez a legbizonyosabb 1

Miután mi szeretünk konkrét esetekre hivatkozni, aki szavainkban kételkedik, tessék p. o. B.-Gyulán a sióréti dűlőben levő tulajdonosokat megkérdezni, hogy mit érne nekik egy jó vízlevezető csatorna ? I Nagyon sokat I Igen de a város a feleket a megyére küldi, a megye a miniszterhez, a miniszter leküldi a társulathoz, a társulat felír a miniszterhez, a miniszter leír a megyének, a megye a községnek, summa-summarum eltelik 2—3 év, addig az ember meg is halhat, de azért a viz földeinken megáll, fizessük az adókat, pártolást, stb. Vájjon hogyan ?!.. Vájjon miből?1 • •

Ép azért határozottan kijelentjük, —- s ha ma igazat nem adnak is, majd jön egy jobb kor, midőn sírunk felett kihajt a bogáncs koró, de lesznek értelmesebb, és okosabb emberek mint mink vagyunk, — hogy főkép oly helyeken hol a vizek már szabályozva vannak, okvetlen szükség van a belvizet levezető csatornák mi előbb leendő létesítésére. Hogy pedig kormány, megye, község, társulat éveken át ne jáijon mindig circulus vi- tiosusban a törvényhozásuak kellene erről gondoskodni, hegy lenne inkább valami okos tett, mint sok irka-firka s tanácskozás, mert jól mondták hajdan: „Dum Romani consultant, Saguntum ;perit /“ Igen, mert a sok tanácskozás a tettek halála I

Finta Ignicz.

(Folyt, köv.)

Delássa, s minden község, hol a lakosság száma trra elegendő, fióktelepeket létesítsen.

A hitelszövetkezetről beszélve megkell em- itenem, hogy nálunk Gyomán és a környéken íz eszme régebben meglett pendítve, s ma már közel van a teljes megvalósuláshoz, úgy annyira, bogy az Igazgatóság elérkezettnek látta az időt arra, hogy ügynököt küldjön fióktelepek létesítése száljából, ki már annyira haladt hogy p. B.-End- rődön teljesen megalakult. Hisszük, sőt megvagyunk róla győződve, hogy városunk józan gon- iolkozásu lakossága sem fog hátrább maradni a szomszéd községektől.

Ligár Mihály,

Gazdálkodási rendszerünk és a keleti verseny.

(Folytatás.)

A ki pedig minket jobban fel tud világosítani, világosítson fel, mi tanulni szeretünk s a tanítást, — ha mindjárt leczke lesz is — hálás köszönettel veendjük.

Tesszük pedig ezt azon hazafiui reményben, hogy ki édes hazánk tontos közgazdászati érdekeiben jó indulattal munkálkodni törekszik, ha a haza oltárára csak egy porszemnyi áldozatot hozott is, fontos és hasznos honfiúi kötelességet téliesített! . ! .

Eddigi sorainkban e becses lap hasábjain azt fejtegettük, hogy szerény véleményünk szerint minő okok képezik az alföldi gazdálkodás miszrinit, most áttérünk a második kérdés fejtegetésére, t. i. „lehet-e ezen a bajokon segíteni?!

Ismertünk hajdan egy értelmes idős embert, kitől, midőn egyszer azt kérdeztük, hogy uram- bátyám, mikép lehetne ezt meg ezt a kérdést helyesen megoldani, igy felelt: „Öcsém, nincsen olyan furfangos Wertheim-szekrény, a melyiket ki ne lehetne nyitni, ha annak a kulcsa kezünkben van, vagy ha nincsen kezünkben, akkor megkerit- iük /“ Öreg barátunkra akkor megnehezteltünk, de most áldjuk emlékezetét, mert nemcsak igaza volt, hanem ezúttal raiuket olyan dologra tanított, melynek sok hasznát vettük, s fogjuk venni jövőben is.

Mi is azt mondjuk e néhai, értelmes, idős barátunkkal, hogy a bajon is lehet segíteni, csak el kell találni annak a módját, s a mi fő: komolyan akarni is kell, mert az író szavai szerint: „az erős akarat és elszántság képes minden akadályt legyőzni!11 Ezt igazolja az emberi nemzet művelődés-történelme, s a legmeggyőzőbb bizonylatot szolgáltatja, erre azon kor, melyben élünk 1 . I Méitó azért 3-szór a felett elmélkedni: „melyek azon utak és módok, melyek követése és alkalmazása mellett a fenyegető veszélylyel legalább bátran szembe nézhetünk?!

Először:

Mi a vizszabályozás ellen soha se szóltunk, s nincs is szándékunkban az ellen agitálni, mert igen jól tudjuk, hogy minő előnyöket teremtett Svájczbau és Hollandiában a czélszerüec keresztül vitt vizszabályozás, de ezzel nem akarjuk az alföldi vizszabályozást magasztalni, mert először

%

Könnyen, csak összetartás, tömörülés kell. Lépjenek be gazdáink a hitelszövetkezet tagjai közé. Alakítsanak fióktelepeket, akkor nem lesznek kénytelenek terményeiket úgyszólván ingyen adni, ha nem a viszonyokhoz képest tisztességes árt kapnak érte, oly árt, milyet kereskedőink érte nem adnak. Csak igy lehet segíteni i nyomasztó helyzeten, mely jelenleg is ónsuiylyal nehezedik gazdáinkra.

Nézzük az iparos osztályt. Pusztul e nép réteg is. Váljon miért? Pusztul; mert az iparnak minden ágához szükséges anyagot kalmároktól kell vennie a lehető legmagasabb áron, s igy magas lévén már az anyag ára is, az elkészített tárgynak következéskép drágának kell lenni, mely körülmény azt az eredményt vonja maga után, hogy nem tudja eladui, nem j mert drága; mert olcsóbban is kapható. Kapható igaz, de kétszer űzeti meg az illető vevő az árát; mert mig a gyár készítette ruha darab pár hónapig tart, a kézmű-ipar terméke évekig viselhető.

Váljon 1 ogy lehet ezen segíteni? Szintén csak úgy, ha iparosaink szövetkezeti tagokká lesznek, a mely szövetkezettől a jó anyagot a lehető legalsó áron kapják, s igy az egyes tárgyakat olcsóbb áron állíthatják elő, mely esetben készítményük olcsó és jó lévén, nagyobb leend a kelendőség.

De nem csak a terménynyel, nem csak az ipar anyaggal áll igy a dolog, igy áll más kereskedelmi czikkel is. Ott van p, a bor. Kiknek kénytelenek gazdáink, illetve bortermelőink boraikat eladni ? A borkereskedőknek, korcsmárosoknak kik ismét csak potom árt adnak érte. Megveszik p. a kerti bornak híjét. 8—9 írtért, s eladják 20— 24 írtért, s rendesen még, ámbár nem lévén papok, meg is keresztelik, s igy első sorbau károsodik az eladó, mert olcsón kell adnia, s káro sodik másodszor a fogyasztó, mert drágán fizeti és rosszat kap. Migha mind a termelők, mind a fogyasztók a szövetkezetbe lépnek, az előbbiek boraikat illő árért adhatják el a szövetkezetnek, utóbbiak pedig olcsóbban jobb qualitásu bort vehetnek.

Ott van a ezukor, a petróleum stb. mig mi kereskedéseinkből kevés kivétellel 40 krt kapjuk a ezukornak klgrammjáta Szövetkezet 32—34 krért adja, igen, mert megelégszik 2—3 °/0-al mig kereskedőink 40—50°/o-ra dolgoznak. Itt talán valaki azt mondja hiszen igy kereskedőink mennek tönkre. Igaz, ez intézmény sújtja őket, de ennek csak ők okai, adják czikkeiket oly áron, hogy ne legyen népünk kénytelen, odahagyva őket, szövetkezeti taggá lenni.

Érezzük a szövetkezet szükségességéi mindannyian. Érzi a földmives, mórt nem tudja terményét értékesíteni; érzi az iparos, mert nem tud élni ; érzi a hivatalnok, mert a kereskedelmi czikkekért óriási árt kell fizetnie. Tehát nem csak a gazdák és iparosok, de a hivatalnokoknak is szövetkezeti tagokká kell lenni ; mert csak igy lehet megélhetésük nehézségein könnyíteni.

Azt hiszem e pár példa teljesen elég, hogy a szövetkezetnek nemes czélját, 8 az abba való belépésnek hasznát, sőt szükségességét mindenki

Körös-Tarosán üresedésbe jött a községi orvosi állás. A választás október 9-én lesz.

A legelterjedtebb betegségek azok, melyek az ideg-gyengülésekből származnak, u. m. fej, fül, fogfájás, rheuma fájdalmak. E körülmény inditó oka annak, hogy az e bántalmakat megszüntető szerek előállítására folyik a legnagyobb versenygés. Az eddig feltalált szerek közt legjobbnak mondható a „RESTAURATOR,“ mely minden esetben kitűnőnek bizonyult és számos előkelő elismerésben részesült. E szer az egészséges idegüekre is erősitőleg és üditőleg hat és a testet edzi.

Irodalom és művészet.

Ráth Mór könyvkiadó-hivatala Budapesten sok oldalról történt felszólítások folytán elhatározta, több mint negyedszázad alatt közrebocsájtott kiadványainak jegyzékét, most először teljesen, a művek kimerítő tartalmával és pontosan megjelölve a többféle kiadásokat, kinyomatni, érezvén a kötelezettséget, ezen, hazánk újabb korszakára nézve oly fontos irodalmi és politikai adalékokat még oly időben összeállítani, midőn a kiadott munkák legnagyobb része, habár csak néhány példányban is, készletben van, vagy a kiadó magán-könyvtárában még megtalálható. Ezen könyvjegyzék első hét ive megjelent és kívánatra mindenkinek ingyen és bérmentve elküldetik. — A többi ivek rövid idő múlva szinte megjelennek, és szintén minden irodalombarát rendelkezésére állanak.

Közgazdászat, ipar, kereskedelem.

Gazdák és iparosok hitelszövetkezete.

E tárgy a különféle lapokat sokszor foglalkoztatta már, 8 talán lesz a t. olv. közönség közt, ki olvasva a fent irt czimet, eldobja a lapot, s azt mondja: elcsépelt szalma már ez, melynek nincs magva, s ezzel foglalkozni fölösleges. Nem, nem, és harmadszor nem. Azzal az eszmevei, mely nemzetünk anyagi jólétét, s igy fenmaradását is czélozza, foglalkozni sohasem tölösleges.

Nézzünk szét csak az országban a különféle toglalkozásu egyének s osztályok között, váljon mit tapasztalunk ? Azt, hogy pusztul mind a föld- míves, mind az iparos osztály. Váljon miért van ez? Azért, mert munkájának eredményét nem tudja értékesíteni. Ott van a földmives osztály, kora reggeltől, késő estig izzad Isten szabad ege alatt, csak hogy családja föntartására megszerezze a mindennapit, s ha olykor, mint ez évben is megáldja Isten munkáját, hogy a mindenapi szükségleten fölül, még fölösleges terménye is marad, köny hull a szeméből, midőn muokája gyümölcsét potom áron kell eladnia. De eladni kénytelen: mert sok oly kiadásai vannak, melyeket okvetlen fedezni kell, s igy kénytelen terményeit oly áréri adni, a milyet fizetnek érte. Föl is használjál! terménykereskedőink, tisztelet a kevés kivételnek a földmives osztály eme nyomasztó helyzetét, s nem bántja őket a lelkiismeret, midőn a búzának mm-ért 5 írt 50—70 krt fizetnek akkor, mikoi még a fővárosban 7 frt 20—30 kr. az értéke.

Azt mondja talán valaki: ne adja el hely ben, szállítsa föl Pestre. Igen, de mikor alig vai némelyiknek pár mm. eladásra szánt, hová szál litsa a boldogtalan. De mégis igaza van annak ki azt mondja, hogy a fővárosba szállítsa. Igen oda kell szállítani, de hogyan ?