Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-04 / 36. szám
30 ik szám Gyula, 1887. szeptember 4-én VI. évfolyam f--------------^ Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viitza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 írt — kr. Fé lévre ................2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 f f Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: Bod.oüs:3r Zoltán. r---------------------------^ Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fúrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Da/ube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon B.-Gyula, 1887. szeptember 3. Ha Ázsia valamely elrejtett zugában történt volna meg az a mi a héten városunkban történt, betudnánk a félmüveltség- nek, s a jogi fogalmakkal való ösmeret- lenségnek s egyszerűen napirendre térnénk a dolog felett, de mert itt történt, de mert oly egyén játsza benne a főszerepet kinek a jogi fogalmakkal ellentétes lábon való állását, — a hivatal miatt, melyet elfoglal — fel sem szabad tételeznünk, birlapirói kötelességünk a rend oltalmára fellépni, s a hivatalos hatalommal való visszaélés ellen a sajtó utján is felszóllalni. Elmondjuk röviden a tényállást, tessék mindenkinek levonni a consequential meg vagyunk győződve, hogy ugyanazokat a consequetiákat fogja levonni, mint a melyeket levonni mi fogunk, oly egyszerű és világos a dolog. De beszéljenek maguk a tények. Van Gyulán egy notórius zsebmetsző, — a neve nem tartozik a dologra — és egy törvényszéki biró a ki a bűnügyi vizsgálatokat teljesiti, a neve M i s k o v i c s Száva. Mindenesetre bámulnunk kell rajta, hogy két ilyen óriási lag különböző’ társadalmi állású ember, hogy jön egymássá összeköttetésbe s quasi érdek solidaritásba. A notórius zsebmetszőt minden vásár előtt felszokták hivatni a rendőrség elé s figyelmeztetni, hogy a vásáron meg ne jelenjék, mert azonnal elfogatik.^igy történt ez a mostani vásár előtt is. Kétség kívül nem egész correct intézkedés, de indokolható a közbiztonság szempontjából, mintpraeventiv rendszabály, különösen menthető akkor midőn mint számtalanszor halljuk a rendőrség úgy Budapesten, mint más nagy városokban előforduló csoportulások alkalmával, vásárok és nagyobb ünnepélyek előtt, még annál is tovább megy és az ismeretes zsebmetszőket elfogja s a vásár, vagy ünnepély tartama alatt fogva tartja. Természetesen ez a zsebmetszőknek nem kedves dolog, hogy épen a szüret előtt zárassanak el, s nem tetszett ez a gyulai zsebmetszőnek sem, s mit csinált, elment a törvényszéki vizsgáló bíróhoz. Az talán első eset, mikor egy rendezett tanácsú város rendőrsége ellen a vizsgáló bírónál kerestetik oltalom, de az bizonyára első eset, hogy az oltalom meg is adatik. Érdekes lenne tudni, hogy mi inditotta azt a zsebmetsző urat arra a nagy bizalomra a melylyel a vizsgáló biró iránt viseltetik. — ki külömbeii érdemesnek is mutatta magát a tisztelt zsebmetsző ur megtisztelő bizalmára, — a mint látni fogjuk, mert mi történik? A zsebmetsző a rendőri tilalom daczára megjelenik a vásáron, s mikor az arra utasitott rendőrök által elíogatik felmutat egy szabadalom levelet, melyben neki megengedtetik a vásáron való tartózkodás s melyben a rendőrséggel szemben a csendőrök oltalma alá helyeztetik, s ennek a csuda bogárnak alá van írva Miskovics Száva. S ki ez a Miskovics Száva ? Talán a közigazgatási hatóság feje ? Alispán ? Polgármester? Rendőrkapitány? Nem! Gyula város polgára, különben pedig törvényszéki vizsgáló biró. Hát vájjon mióta van Gyula város polgárainak joga ahhoz; hogy engedélyeket osztogassanak zsebtolvajoknak és hamis kártyásoknak a vásárban járni a rendőri tilalom daczára. Hát vájjon mióta van joga egy vizsgáló bírónak a nélkül hogy valami bűn- íenyitő ügygyei mely vizsgálat tárgyát képezi — kapcsolatban lenne, bele szállni s bele avatkozni a rendőrség dolgába? De ez nem elég, hanem az elf ogatás idején a vizsgáló biró ur értesülve az elfogatásról — úgy látszik állandó összeköttetésbe van eféle emberekkel, hogy oly gyorsan értesült — oda küld két zsandárt s a magas pártfogásába vett mélyen tisztelt zsebmetsző urat — kinek talán ezen czím viselésére is engedélyt adott a vizsgáló biró ur, hisz éppen olyan joggal ezt is megtehette volna — kivéteti a rendőrség kezeiből s szabad lábra helyezi. Kérdjük már most, lehetnek annak helyes fogalmai a törvényekről, a jogosról az igazságosról, ki ilyen dolgokat cselekszik ? Kérdjük már most lehet-e vizsgáló biró a ki szabadalom leveleket osztogat zsebmetszőknek, mert ha egyszer megtette megteheti máskor is? A felelet: n e m ! Kérdjük már most, hogy annak a vizsgáló biró urnák van arról fogalma, hogy mi egy vizsgáló bírónak a kötelessége s mi a joga ? Kérdjük már most, hogy annak a vizsgáló bírónak van-e fogalma a községi törvényről, van-e fogalma a községi autonómiáról ? A felelet: nincs! Kérdjük már most, hogy arra az emberre, akinek mindezekről fogalma nincs, rá lehet-e bízni a polgárok legszentebb jogát, a szabadságot? A felelet: nem lehet! Nem és százszor nem; az a vizsgáló biró a ki megsérti a fennálló törvényeket, az a vizsgáló biró a ki megsérti hivatalos kötelességeit, az a vizsgáló biró a ki vissza él hivatalos hatalmával; az a vizsgálóbíró aki megsérti a törvényeket, aki megsérti a hivatalos kötelességeit, aki vissza él hivatalos hatalmával egy zsebmetsző érdekében: az eljátszotta a tekintélyt, az elveszítette a közbizalmat, az egy perczig sem lehet többé vizsgálóbíró. S hogy ne legyen az, azt elvárjuk a törvényszék érdemes elnökétől, a ki hisz- szük, megtette eddig is már a mit az adott viszonyok között tennie kellett. Teljes elismeréssel kell adóznunk Gyulaváros polgármesterének, a ki a rendőri ügyek vezetése élén áll s a felmerült ügyben erélyesen és a legcorrectebbül járt el, megóvá a rendőrség tekintélyét akkor is, midőn a vizsgálóbíró által jogtalanul szabadon bocsájtott zsebmetszőt újra elfogatta, daczára a zsandárok ellenzésének, a kik a vizsgálóbiró parancsára hivatkoztak melyben meghagyja, hogy az esetleges elfogatási akadályozzák meg. A polgármester mint tadjuk ez ügyben felterjesztést tett a megyei alispánhoz s hisszük, hogy az alispán hasonló erély- lyel fog eljárni s talál módot elégtételt venni a vizsgálóbiró önkénye által megsértett rendőrségnek s megfogja óvni annak tekintélyét. Mint halljuk a legközelebbi városi képviselő-testületi ülésen is szóba fog hozatni a nagy port felvert ügy. Igen helyesen. Minden utón meg kell torolni azt a qualificálhatlan eljárást. Mi nem adunk és nem adhatuuk szabadalom és oltalom levelet a zsebmetszőknek, mert nem vagyunk vizsgálóbirák! A gyomai lutheránus templom égése. — Szeptember 2-án. — (Gry. Zs.) A gyomai lutheránus templom, melynek újból való fölépítése annyi áldozat árán épen' betejezése előtt állott, a mai Dappal lángok áldozata lett. Caak a száraz falak maradtak meg és e perczekben, midőn e sorokat Írjuk, a rakásra beverő üszkík még néha egy-egy láugeugárt vetnek. De ezekből már nem támad veszedelem. A kiadott szolgabirói rendelet folytán egész nap és egész éjjel szoros felvigyázat alatt lesznek e hamvak, melyek helyén, ki tudja, mikor épül fel az uj templom. A gyomai lutheránus egyház csak nem rég határozta el, hogy a már elárvult kinézésű templom-tornyot újból fölépíti és úgy az egyház F Papp Mihály lelkész életéből. (Folytatás.) Ezek azután hazatérve, kis egyleteket alakítottak, igy állottak elő idővel a jelesek táborai. Azon időben a tanszabadság nem abban állott, hogy szabad volt nem tanulni is, hanem abban, hogy a rendesen áthallgatott tanórák után szabad volt kiuek-kinek választani valamely kedvencz tantárgyat, azt mivelni, abban emelkedői mind magasabbra, tehát szabad volt a kelleténél többet is tanulni. Eltelvén a körösi tanszak tanítva tanulás ideje, a mi Papp Mihályuuk gondolt merészet és nagyot s rátette életét, neki indult a méltóságos Debreczennek, hol a nagyhírű almamater, a mu zsák táborának századokra tényt hintő telepe vagyon. Sok jó tanalólárs jött össze vele a nagykőrösi coetusban, melynél szervezettebb diákszoba akkor nem volt, múlttal is dicsekedhetett, a nagykőrösi diák rendesen a Xí-ik coetusban telepedett le, ez volt az ö Mekkájok, mely egy kis szabad köztársaság mintájára, bizonyos kiváltságokat élvezett; benne a legidősebb diák volt a szo- bafönök s elnök, volt alelnöke, jegyzője, pénztárnoka, rendesen vezetett jegyzőkönyve, gyűléseket tartott bizonyos időben. Össze kellett adni — conferálni — némi havipénzt, a tisztogató szolga számára, tisztogató eszközökre és iavágatásra, sat. Az élelem, bármely tag részére érkezett, úgynevezett provÍ8Ío, az a mint a kőszöbön belül jutott, közössé lett, köztulajdonná válott, mint az őskeresztyének szeretet vendégségénél vala, egyenlő részt kapott kiki belőle, joga egyenlő volt hozzá mindenkinek. Még pecsétjök is volt, bogy azóta hova lett, az Isten tudja. Estézni rendesen együttesen mentek a boldogemlékü Bánki bácsihoz, vagy más mindig tisztességes helyre s együttesen is tértek haza. Koronként tartottak a kollégiumban hangversenyt 8 a mi Pappubkra is jutott egy pont abból, ha ugyan nem kettő. A meghívókat ö állította ki választékos ízléssel, pompás kézi rajzzal és a magasabb művészeti igényt is kielégitőleg. A mi Pappunk nehéz szerepet vállalt, a bűvészetből tartott előadást, gyors keze s esze lévén, tanulótársai nem csekély bámulatára remekül kitölté a pontot, nem is bivták másként: kis bűvész. Később formális sandzsirozónak tekintették és nehogy valakit megtréfáljon akarata ellenére, auctoritása nem épen kicsiny volt ismerősei körében. Hírnevesebb lakói voltak a Coetusnak egy Szabó Kálmán nevű, rendkívüli ügyes mimikus, örökké jó kedvű természettel, itt lakott a czeg- lédi nagyhírű pap Dobos fia László is, jelenben egy boldog gyülekezet megelégedett papja, Vásárhelyi István, tekintélyes jegyző a Sárrét szélén, Kun László monostorpályii lelkész, szép egyenes lelkű ember, Oláh Antal öcsödi boldog lelkész ; de ki tudná azokat elősorolni, a nagybotosok rendesen itt tárták főhadi szállásukat, a coetus neve: nemes Xl-ik szoba volt. Ezen X[-ik szobának lön tehát Papp is lakója. Művészi híre megelőzte Debreczenbe jöttét, hol nem sokára az encyclopaedikus tudóstanár Lug08sy egy csillagászati művet dolgozván ki, a magyar nemzetet rajongásig szerető tudós lévén haláláig, az égi testeket is magyar jellegű s öl- tönyüekké akarta felavatni, magához hivatta az akkori rajztanárt, hogy müvéhez készitBen magyaros alakokat; de az alakok a Lugosey tetszését nem nyerték meg; igy ajánlották neki a kis körösi diákot Papp Mihályt, ki el nem tudá gondolni, mi czélja lehet az ó meghivatásával Lugossynak? Talán excedált volna s bejelentették, de ilyenre nem emlékezett sehogy se. Remegve bár, mégis felkereste a rendelt időre a tanárt, ki leültetvén (már ekkor nőtt bátorsága) elmondotta, hogy szép magyar női alakokat s huszárokat szeretne égi jelek gyanánt betenni munkája keretébe. Vállalkozott rá, s kész alakjai, a huszárok légben úszó mentékkel hátukon, rendkívül megtetszettek a tudós professzornak, s mégis ajándékozta a rajzmestert egy marék húszassal, a mi □agy kitüntetés volt rá nézve éppen Lugossytól. Nagy örömmel beszélte el nem egyszer előttem, csak azt sajnálta, hogy a húszasok „hej bogy elfolyának, mint megannyi sok másl“ Most Háry Jánosként bibetik is — nem is. Ezzel meg lett alapítva rajztanári hire annyira Debreczenbeo, bogy a mint halálozás folytán megiiresült a főiskolai rajztanárság, az egyházkerület intéző körei egyelőre is őt helyezték be ama katbedrába. Egyes családoknál is tanitgatott kint a városon szép sikerrel roppant türelemmel s nem megvetendő jövedelemmel. Egy ízben elbeszélte legátioba kellett mennie goromba téli időben, a melyre való tekintetből a közeli Mikepércset választotta, mely város köz tudomás szeriut Debreczentől csak 1 mértföldre vau. Azonban ember tervez, Isten végezi Sok mindent megtettek egyszer másszor Bécsben, Melynek kivitele változott az égben. ö se Mikepércsen hirdette a szent igéket, hanem egészen más helyen, jelesen Békésen, e jó nagy alföldi metropolisban. Az történt ugyanis, hogy a Békésre szándékozó legátus beteggé lön. Az ifjúság jórésze már utraiudult, kiki a maga helyére, csak a mi Pappunk volt jóformán egyedül még bent. Felhívta a megbetegült ifjú, hogy cseréljenek lega- tiot, szőrért szőrt, (azaz; kiki a mit kap azzal érje be) menjen helyette Békésre, ő valahogy kivánszorog utolsó esetben is Mikepércsre. Úgy is lön. Ámde más is beleszólott a dologba, nevezetesen a nagytekintélyű tanárikar igazgatótanára, (ki jelenleg a tiszántúli egyházkerület bözked- veltségű agg püspöke Révész Bálint, ki a megboldogult lelkész halála alkalmával a gyulái ref. egyház presbyteriumának igen szép részvétteljes levelet is küldött) ez előtt is megkellett jelennie, hogy a csere megszilárdittassék. No hát édes atyámfia I szólt hozzá — elmerne-e menni Békésre, mert az ám nagy fényes gyülekezet? El, — lön a válasz, kérem alázatosan, papoltam én már Nagy-Körösön is. Az mind szép, feleié az igazgató tanár, de hát aztán rögtön kell indulnia, mert Békés jó messze vagyon Debreczentől. Indulok, kérem egész tisztelettel, válaszolá a mi Pappuuk. Azonban csak mikor meg volt a csere, quum revocare gradum non potest, akkor kezdett róla gondolkozni valójában, hogy is leszünk hát? Az elmenetel az csak meglehet, oda is lehet érni bizonyos idő alatt, meg is találja az ember Békést könnyen, de az idő rövides, és még a pre- dikácziókon is sok simitani való lenne; menni is, tanulni is, télben nem lehetséges úgy, mikénti
