Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-08-14 / 33. szám
szinüség szerint megállapítható volt — a legelő hiánya miatt 4 marhának éhségben történt elhullása fordult elő. II. Közbiztonság. A személybiztonság a lefolyt hó alatt egy esetben sem lett megtámadva. A vagyonbiztonság ellen a következő felemlíthető bűntények követtettek el: Kétegyházán a múlt hó 6 án Rotár Péter oda való lakoshoz két álarczos egyén behatolván, tőle erős fenyegetések között 65 frt készpénzt elraboltak. A tettesek nyomozása ez ideig eredményre nem vezetett. A f. évi július hava 12-éu Molnár István, Papp Zsigmond gyomai lakosoknak a tanyán kipányvázott 8 db. lovát ellopták. A tanyai cselédség a tolvajokat ószrevevén, azokat üldözőbe vette a tolvajok azonban a cselédséget lövésekkel visz- szariasztva elmenekültek. A múlt hó 17-én Nagy József paszta-földvári lakostól 2 db. s 29-én Tenner Lipót szintén oda való lakostól ez ideig ismeretlen tettesek 3 db. lovat tolvajoltak el. Öngyilkossági esetek a következők: Békésen a múlt hó 14-én Varga László 17 éves kanász gazdájának tanyáján magát felakasztotta. B.-Csabán julius hava 1-én Pauker Mór hódmezővásárhelyi pék segéd gyuíaoldattal magát megmérgezte. Hasonló módon vetett véget életének Bűn- dics Lajos b.-csabai szabó neje. Ugyancsak B.-Csabán a múlt hó 28-án Kiss Antal dobozi illetőségű napszámos magát felakasztotta. Véletlen halál áldozatai lettek: B.-Gyulán a múlt bó 27-én özv. Kalló Istvánná 10 éves Rozália leánya, a ki fürdés közben a Fekete-Körösbe fulladt. Kétegyházán a múlt hó 24-én a gör. kel. templom tornyának harangja lezuhanván, Pánk Péter 12 éves gyermeket agyonütötte. Ez eset a vizsgálatból kitünőleg látszólag a haranglábakat készítő mulasztása folytán következvén be, az ügy további felderítése az illetékes bünfenyitő bíróság feladatává vált. Békés város téglagyárában a múlt hó 26-án Czinozár Katalin munkásnő 4VS éves Gizella nevű és Horváth Anna munkásnő 3*/2 éves Katalin nevű leánykái szüleik távollétében guoyhójukat gyufával felgyújtván a gunyhóban porrá égtek. Ugyanott Tóth János munkás múlt hó 30-án fürdés közben a vízbe fűlt. A múlt hó 16-án Vagner Márton m.-berényi lakos lovait a k.-tarcsai hid táján a Körösbe fü- rösztvén azokkal együtt a vízbe fűlt. Mező-Berényben a f. évi julius hava 29-én ^herényi vendéglő építésénél napszámosként működő Máté József mező-berényi czipészmester saját vigyázatlansága folytán az építő állásról oly szerencsétlenül zuhant le, hogy tizenegy órai szenvedés után meghalt. Körös-Tárcsán a múlt hó 5-én Rása Fe- renczné Borbály Mária véletlenül a kútba esvén, ott lelte halálát. Gyoma határában, az úgynevezett pókalmi pusztán a múlt hó 21-én a villám a gazdatissti lakba beütvén Szalánczy György gazdatiszt nejét és sógornőjét érte. A villámsujtottak hosszú ideig feküdtek eszméletlenül, az orvosi segélynek azonban sikerült őket életre hozni. Ugyancsak Gyomán a múlt hó 6-án Imre András oda való lakos 6 éves Emészt fia a Körösön lévő lápokról lecsúszva a vízben lelte halálát. N.-Szénáson Benkovics György 14 éves béres fiú csolnakázás közben a birka usztatóba fuladt. Tüzesetek fordultak elő: Gyula-Váriban julius 23-án amidőn ifjú Szatmáry István oda való lakosnak 323 forintra becsült s 300 frtra biztosított háza, — Szarvason julius 5-én amidőn Frankó Emánuel tulajdonát képező egy biztositatlan mellék-épület, — Mező- Berényben a f. évi julius hava 19-én T. Balogh Péternek 440 frtra becsült és 250 frtra biztosított háza,'— B.-Csabán Sztruhán Pál csabai lakosnak háza, — F.-Gyarmaton a múlt hó 4-én villámcsapás következtében Pilitzer Albert törek- szalmája, — Szeghalmon julius 23-án N. Tóth István biztosítatlan istállója, — s ugyanezen község határában Fuksz Sámuel bérlőnek 35 holdan termett s keresztekbe rakott árpája, — Endrődön Szabó Mátyás endrödi lakosnak biztosított cséplőgépje lettek a lángok martalékává. III. Utak. Hidak. Védtöltések. Az utkaparók e bó folyamán az aratási időszakra szabadságolva voltak ugyan, mind e mellett is a közlekedési utak jó állapota mi kívánni valót sem hagyott fenn. A gyoma-endrődi kőut folytatólagos építésénél némi akadályt képez azon körülmény, hogy az ezen útnak a tisza-maros-körös közötti ármen tesitő és belvizszabályozó társulat résziére átbocsátóit szakasza még nem adatott át a megye tulajdonába. Az e tekintetben a jelzett társulathoz intézett megkeresésre azon választ nyertem, hogy e kérdés felett a társulat központi választmánya legközelebb intézkedni fog. A védtöltések állapota teljesen megnyugtató volt. A mező-berény k.-tarcsai útban levő átereszek, nemkülönben békési és k.-tarcsai hidak javítása beiejeztetett. Ez utóbb jelzett hid két középső lába a vizsodra által annyira kimosva lett, hogy a bid biztositátása előre láthatólag tetemes költséget fog igényelni. A doboz-vésztői utón lévő hidak rósz karban lévén, azok kijavítása iránt az intézkedések meg fognak tétetni. IV. Vegyesek. A megyei pénztárak, nemkülönben a gyulai szeghalmi és békési járásban levő községek és Gyula rendezett tanácsú város pénz- és ügykeze lése általam a múlt hó folyamán megvizsgáltatván a pénzkészlet megtaláltatott. A községek és Gyula város pénz- és ügykezelésénél mutatkozó egyes hiányok pótlása iránt a kellő rendelkezések megtétettek. Általánosságban örömmel jelezhetem, hogy községeink közigazgatási ügymeneténél kielégítő rendet találtam. B. Gyulán, 1887. augusztus hó 7-én. Jancsovlct Pál, alispán. Városi közgyűlés. (Augusztus 9.) Elnöklő polgármester az ülést megnyitván üdvözli a nagyszámban egybegyült képviselőket s a napirend előtt előterjeszti, hogy a megye alispánja a rendőrkapitány ellen vizsgálatot rendelvén el, azt állásától felfüggesztette s Popovits Jusztint helyettesítette, úgy szintén vizsgálat lett elrendelve Papp Gábor rendőrbiztos ellen is, kit a polgármester Oláh György tanácsossal helyettesített. Ezen előterjesztés után Bodoky Zoltán városi képviselő következőleg szólott: „Tek. polgármester ur, tisztelt képviselő testület 1 Ámbár adatok régóta állanak rendelkezésemre a városi hivatalokban előfordult rendetlenségekről, őszintén megvallva nem készültem e felszólalásra, mert ez ügyben az ékesszólásnak talán rendelkezésemre álló törékeny fegyvereit sem kivánom használni. Rég idő óta valóságos tündérmeséket beszélnek a városi administratióról, csakhogy e tündérmesék, nem a kisdedek, hanem a felnőttek számára vannak irva s igy azokban a jó tündérek helyett csupa rósz szellemek szerepelnek. S fájdalom a mesék között igaz történetek is akadnak, melyek szomorú árnyékot vetnek a városi ügykezelésre; igy biztos tudomásom van arról, hogy a pénztár-vizsgálat előtt egy polgártól — kit a megejtendő vizsgálat során a polgármester ur előtt készséggel megfogok nevezni — bizonyos összeg kéretett kölcsön a pénztárban lévő hiány fedezése czéljából, ami bizonyítja egyrészt a pénztári kezelésnél lévő rendetlenségeket, de bizonyítja másrészt azt is, hogy a vizsgálatok nem kellőleg teljesittetnek, mert az illető tisztségnek arról előzetesen tudomása van. S általában, hogy a vizsgálatokra kiterjeszkedjem, óhajtanám tudni, hogy a polgármester ur teljesiti-e azokat, mert ha teljesiti valóban alig képzelhető el, hogy i88i-ben elkövetett mulasztások 1887-ben kerülnek napfényre. Biztos tudomásom van arról is, hogy a városi főpénztárnok ur hivatalos kötelességeit teljesíteni képtelen s azokat, más, általa fizetett egyén által végezteti. Ä legnagyobb visszatetszéssel fogadtam e tényt, melynek megtörténni nem lett volna szabad, mert a hivatalos állás nem vállalat, melyet a legolcsóbb vállalkozónak oda adunk, hogy az végeztesse el bárkivel, hanem személyes bizalmon alapul s ha valaki hivatalos kötelességeinek megfelelni nem képes, az mondjon le s ha nem, mozdittassék el. Ily körülmények között nem tehetem, hogy csudálkozásomat ne fejezzem ki a felett, hogy a polgármester ur a csak nemrég tartott képviselőtestületi ülésen tett interpellátiómra azon választ adta, hogy „minden rendben van* s ezek szerint a polgármester urnák ezen visz- szaélésekről tudomása nincs. Uraim 1 Nekünk, mint e város képviselőinek — s ezt nem szünök meg hangoztatni — szoros kötelességünk a rendezett tanács ellen felmerülő panaszokat elnémítani s a rendezett tanács intézményét a megtámadtatások ellen védelmünkbe venni s igy szoros kötelességünk a visszaéléseket ostorozni és megszüntetni, véget kell valahára vetnünk annak, hogy egyesek hibái s mulasztásai miatt folyton a rendszer kárhoztassék s ezért kérem én a polgármester urat és a t. képviselőtestületet, hogy az általam felhozott panaszok miatt a fegyelmi vizsgálatot megindítani mél- tóztassék.“ A többször helyeslésekkel félbeszakított beszéd után elnöklő polgármester kijelenti, nogy neki arról nincs tudomása, hogy a vizsgálat előtt a pénztári hiány fedezésére kölcsön kéretett volna, de azt igenis tudja, hogy a városi főpénztárnok ur hivatalos kötelességeit teljesíteni képtelen s azt egy más fizetett egyén által végezteti, de ez a főpénztárnok ur megválasztásakor már úgy volt s a képviselőtestület többsége mégis őt választotta meg, — egyéb iránt a vizsgálatot meg fogja indítani. Keller Imre képviselő nem tartja szükségesnek, hogy igy puszta szóra a fegyelmi vizsgálat elrendeltessék, annyival ke- vésbbé, mert ezek már régen igy történnek s a képviselő testület már akkor tudta hogy a főpénztárnok mással végeztette a hivatalos ügyeit, mikor megválasztotta. Bodoky Zoltán úgy hiszi, hogy egy városi képviselőnek a képviselőtestület ülésében elmondott panaszát nem lehet puszta szónak tekinteni, nem, különösen akkor, midőn az elnöklő polgármester maga is megerősíti azokat, kijelentvén, hogy igaz, miszerint a főpénztárnok mással végezteti hivatalos ügyeit, s miután nem oszthatja azon nézetet, hogy a rendetlenségek mert már régen megvannak, tovább is töressenek, habár a fegyelmi vizsgálat elrendeléséhez nem ragaszkodik is az általa felhozott panaszokat megvizsgáltatni kéri. A közgyűlés a felhozott panaszok tárgyában a főpénztárnok ellen a vizsgálatot elrendeli s annak foganatosításával a polgár- mestert megbízván, utasítja, hogy a vizsgálat eredményéről a legközelebbi képviselőtestületi ülésen jelentést tegyen. A nagyfontosságu vita után, melyet csak nem szó szerint közöltünk, hogy arról ne csak a képviselők, de a város és a közügyek iránt érdeklődő nagy közönség is tudomást vehessen, — nemkevésbbé fontos tárgy a fogyasztási adó kérdésére tért át a közgyűlés, a majdnem két óráig tartó vita után Grimm és Szabados által a fogyasztási adó albérletbe vevése iránt beadott kérvények elvettetek ugyszinte elvettetett Ladies jGyörgy igen praktikus indítványa, hogy a tanács utasitas- sék a fogyasztási adónak házilag leendő kezelésére nézve tervezet kidolgozásra, mely nagy fontosságú ügyről szólván vezérczikkünk, e helyütt arról bővebben megemlékezni feleslegesnek tartjuk. A napirend második tárgya valószínűleg hosszabb vitára adván alkalmat a délutáni ülésre halasztatott s a többi tárgyak mind vita nélkül elfogadtattak. A délutáni ülés egyetlen tárgyát képezte a második orvosi állomás rendszeresítése, a megyei főorvos Dr. Kovács István többszöri szakszerű és igen érdekes, valóban szónoki felszólalásai után, melyeket térszüke miatt sajnálatunkra nem közölhetünk, — a képviselő testület egyhangúlag elfogadta a másod.k orvosi állomás rendszeresítését, s kimondta, hogy a két orvos felváltva köteles hetenként a tanyai betegeket gyógykezelni, s azért egyforma javadalmazásban részesül s a jövedelmek egyenlően osztatnak meg, utasította a tanácsot, hegy e tárgyban szabályrendeletet dolgozzon ki s a pályázatot hirdesse meg. Ezzel a napirend letárgyaltatván, az ülés bezáratott. Közigazgatási bizottsági jelentés 1887-ik év I-ső feléről. IV. Szegényügy. a) Községeink az 1886. évi XXII. t. ez. 145. §-ához képest dolog képtelen szegény lakosaik fenntartásáról a jelentékeny tőkéjű közalapok jövedelmeiből és a községek közpénztárai által nyújtott segélyből kitelhetóleg gondoskodnak s e tekintetben a községek törvényhatósági és állami segélyre nem szorultak. — Nagyobb községeink szegények házával is rendelkeznek. b) Dologházak a megye területén nincsenek. c) A f. év első felében oly elemi csapások, a melyek által okozott károk elhárítása czéljából hatósági intézkedések szüksége merült volna fel, — elő nem fordultak. d) A tolonczozási ügy a m. kir. belügyminiszter ur 1885. évi február hava 14-én 9389/11. sz. alatt kelt rendelete értelmében kezeltetik s e rendelet 37. §-a értelmében a tolonezszámadások a belügyminiszteri számvevőséghez évnegyeden- kint leiterjesztetnek s a költségek szokásosan utalványoztalak. V. A személy és vagyon biztonságra vonatkozó adatok. A személybiztonság ellen elkövetett büntettek a következők: B.-Csabán a f. évi január 25-ik napján Dr. Szemián Kálmán ügyvéd s megye bizottsági tag Maczák Mária férjétől elváltán élő b.-csabai föld- müvesnő által egy hat lövetű forgó pisztolylyal orvai keresztül lövetett; — a gyilkos nő e ténye után a fegyvert saját maga ellen fordítván szivébe lőtt. — A nő rögtön, dr. Szemián Kálmán nehány óra múlva elhaláloztak. Gyomán február hava 19-én Tuba Lajos és Csalah Mihály gyomai lakosok Megyeri Sándor gyomai'lakoson súlyos testi sérüléseket ejtettek. A tettesek az illetékes kir. járásbírósághoz bejelentettek. Endrőd községben a húsvéti ünnepek alkalmával a mezőn mulató legénység összeverek ed vén többen súlyos sérüléseket szenvedtek. Kétegyházán a f. évi május hava 9-én éjjel Abrudán György ottani lakos nejét Isztin Zsófiát többszöri késszurásokkal meggyilkolta. A tettes önkényt jelentkezvén letartóztatva lett. B.-Csabán a f. évi május hava ő-ének éjjelén Ribiánszky István csabai lakos, Barna Va- szil zemplénmegyei illetőségű cselédje által a tanyára menetel közben rablási szándékból fejszével agyonüttetett. A bűnös cseléd megszökvén ez ideig még eredménytelenül nyomoztatott. Békés község határában junius hava 29-én az úgynevezett fásmelléki pusztán Szabó János és Szabó István testvérek gyulai illetőségű cselédek egymás között összeszólalkozván Szabó János testvére által készurásokkal megöletett. A testvér gyilkos elfogatott. Gyomáu ugyancsak junius hóban a legénység között felmerült verekedés alkalmával ketten életveszélyes sérüléseket szenvedtek. A személybiztonság ellen elkövetett bűntények száma az elmúlt év második felében elkö- vettekhez képest egygyel szaporodott. A vagyonbiztonság nehány lótolvajlással és betöréses lopással s Szarvason egy-egy gyújtogatással volt veszélyeztetve. A vagyonbiztonság elleni bűntények száma az előbbi évekhez képest örvendetesen csökkent. Tüzeset 25 volt, héttel több, mint az 1886. év I-ső és huszonnégygyel kevesebb, mint ugyanazon év TI. felében. A tüzesetek a következő községekben merültek fel: Gyulán 5, Békésen 1, K.-Tárcsán 4, Szarvason 4, Gyomán 1, Öcsödön 2, Szt.-Andráson 3, M.-Berényben 3, T.-Komlóson 1 és Orosházán 1 esetben. A leégett épületek összes becsértéke 11001 frt 35 krban lett megállapítva s az épületek ősz- szesen 9370 frt erejéig voltak biztosítva. Községeink a tűzoltáshoz szükséges védsze- rekkel, fecskendőkkel ellátva vannak s azok jó karban tartása rendszeresen ellenőriztetik. B.-Gyula rendezett tanácsú város, B.-Csaba és Orosháza községek a tüzesetek ellenében szervezett tűzoltó egyesületek által is támogattatnak. Az engedélyezett lőpor árulási helyiségek száma 13, melyek a folyó év első felében is teljesített vizsgálatok alkalmával a közbiztonság igényeit kielégítő s megnyugtató biztos állapotban levőknek találtattak. Öngyilkosság a lefolyt félévben 22 esetben követtetett el. Még pedig B.-Gyulán 5, B.-Csabán 6, Orosházán 2, Szarvason 3, Gyomán 2, M.-Berényben 1, Tót-Komlóson 1 és Körös- Tárcsán 2 esetben. Az öngyilkosok száma a múlt év első feléhez viszonyitva egygyel, mig második feléhez viszonyítva hárommal szaporodott. Véletlen haláleset 10 alkalommal merült fel, és pedig széngőz által 1, tűz által 1, vasúti eígázoiás folytán 1, leforrázás következtében 2, fegyver által 1, vizbeesés folytán 3, és kocsiról lett lefordulás következtében 1 esetben. (Folyt, köv.) TJti levelek. II. Köln, jul. 26. Kedves Barátom 1 Mikor Nürnbergből keltezett levelemet hosz- szu útjára bocsátottam, szándékomban volt még azon valóban tanulságos városról vagy annak legalább legnevezetesebb kincseiről még egy kimerítő leírást küldeni, annál is inkább, mert levelemnek különösen utolsó része annyira töredék- szerű, hogy kiegészítésre lenne szükség. De főképen azért óhajtottam második levelem tárgyát újólag Nürnbergből meríteni, mert a város gyűjteményeinek, hacsak felületes megismertetése is, oly érdekes, hogy — megvagyok róla győződve — ezentúl nem csupán C6ak Olaszország és Romáról beszélgettünk volna a bosszú téli estéken; — megnyertelek volna a normannok, germánok és rajna- melléki rómaiaknak, és ez, hidd el, nekem rendkívül kedves eredmény lenne. De lám mily önző az ember! Hanem ez nem csupán önzés, a haszon közös lenne. Igaz, bogy ez nem az én érdemem, hanem egy svédé. — Anélkül, hogy feljogosítanálak ama gyanúra, miszerint e tárgybani ismereteidet kicsinyelem, mégis egész bátorságosan kimondom, hogy kettőnknek együtt és azután még 4 sokkal különb legénynek összesen nincs annyi ismerete —ezekre vonatkozólag — mint az én Dr. Sven Söderborg barátomnak, kivel a nürnbergi Germanisches múzeumban egész váratlanul ismét találkoztam és ki 3 hónap óta egyebet nem csinál, mint végig járja a gyűjteményeket a Nordseetől egész Schwaiczig és néz, gondolkozik, ir és rajzol, ő különben a lundi egyetem nagy hírű tanára és a svéd kormány küldte ez útjára. Kalauzolása alatt szinte mozogni kezdenek a tárgyak, oly élénken tudja ecsetelni minden egyes darabnak ontológiáját. Egy csat, gomblyuk vagy görcsről oly érdekesen és oly alaposan tud beszélni, bogy szinte lehetetlennek tartottam neked erről bővebben nem irni 8 mégis — hiába az ember tervez Isten végez. Hat napja, hogy ott hagytam Nürnberget, azóta Frankfurtot, Mainczot, Wiesbaden és a Rajnát láttam. A keleti láthatáron sürü ködielleg emelkedett. A nürnbergi emlékek északi fénye által terjesztett világosság nem tud áthatolni rajta; nem tud versenyezni a szemem előtt élénken lobogó fáklyákkal. Nürnberg el van felejtve. El van felejtve azon éjig, mikor majd az utazás gondjait és porát lerázva asketai lakásom csöndes magányában a múlt idők emlékei és a jövő reményei egymást átölelve sűrűbb képekben fognak váltakozni, mint a Taunus és Spestart erdői; el van felejtve azon időig, mikor majd a german nagyhősök dicső emléke versenyezni fog azon colos- seumi szellemekkel, melyek a baglyok rémes kiáltására ülve átnyargalnak a déli égalj puha keblén, mig újra el nem nyeli őket a sötét nir- vaua. Tehát addig Isten veletek ! Ugy-e, kedves barátom, te azt hiszed, hogy én most neked részletesen le fogom irni Frankfurtot és a többi helyet, melyet azóta láttam ? Szinte gondoltam. De abból nem lesz semmi — majd hat hét múlva; most elégedjél meg azzal, a mit az idő enged leírnom. Frankfurt egész világvárosias színezettel bir. Olyan mint Budapest. Vannak szép boulevardjai, fényes kirakatok ; óriási forgalom, sok jó intézmény és sok rósz ember; meg van egy szóval minden, a mi szükséges, hogy egy város világváros legyen. Van rendkívül pazarlással felépített operaháza és egy olyan városligete Palmengarten név alatt, mely felér Budapest összes üdülő helyeivel. E kertre sokat költenek, azt akarják, hogy olyan legyen mint a nápolyi Villa Nationale, de ez nem fog nekik sikerülni: hiányzik a nápolyi tengeröböl és nápolyi átlag lő°-kal melegebb égaíj. Fekvése a városnak nincs olyan mint Flo- reneznek, de érdemes azért valamely magasabb pontról megtekinteni. Különösen egy dolog fog feltűnni: a krumplifőid mellett kezdődik a város s terjed egészen a buzavetésig; de nem ez a nevezetes, mert ez más városnál is igy van, hanem az, hogy 4 emeletes házakkal végződik a város minden táj felé, úgy bogy paloták árnyékában dolgoznak az aratók. Nem emlékszem, hogy másutt is láttam volna ezt. A várost a touristák is nagyon sűrűén fölkeresik. Sok érdekes látnivaló van itt. A Römer, az opera, a Schiller, Goethe és Guttenberg emlékek és még több „olyasféle*. A Hiischgraben utczá- ban van pl. egy ház, azaz van ott sok ház, de azokat most nem számítom; ez a ház nagyon furcsa; kétemeletes is, meg három emeletes is. E ház előtt mindenki megáll, de korántsem az alakja miatt, nem, mert ilyen, ép ilyen alakú ház Frankfurtban ezenkívül még 2000 van. S mégis megáll itt minden idegen. Elolvassák azt, ami egy fehér márvány táblára van irva s azütán bemennek. Bent soká szoktak maradni, — vannak, kik egy egész napot töltenek ott és azután még egyet. — Es mikor kijönnek se nem sírnak, se nem nevetnek. Nem lehetne azt mondani, hogy komorak, de azt sem, hogy jókedvűéit. Mit csinálnak hát? Barátom, ezek gondolkoznak. Egy pár pillanat alatt egy egész világ tárult fel előttük: Faust és Mephistó, Goethe és Iphigenia, Egmont és Tasso, száz és még sok alak diszbe- vonulást rendez memóriánkba. Erlkönig ép most fojtja meg a félénk képzelődő gyermeket, látjuk a Fischert az Ilmenau partján, halljuk Margit /
