Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-24 / 30. szám

m akaratunk ellenére oda jutni, a hova, hogy valaha eljutunk, még csak gondolni sem mertük! Tisztelt barátim! A pártok élete mú­landó, ma feltűnnek, hogy holnap már le­tűnjenek ; a pártok élete hasonló a kérész életéhez, mely az idők végtelen hosszában a perez értékével sem bir. — Az egyház isteni építmény s kell, hogy élete örök legyen, mint örök maga az Istenség! - És nem vétkezik-e az, ki ez örök életre hi­vatottnak életébe becsempészi a múlandó pártok nyomorult küzdelmének nyavajáját, hogy megingassa azt létében ; vagy talán abba biztok, hogy hiszen, ha isteni ere­detű, mentse meg ellenetekre az Isten. jDe hát majd melyik Isten mentse meg ? a kormánypárti, az ellenzéki, vagy talán az antisemita Úristen ?! — Isten! ki sem kormánypárti, sem negyvennyolczas, sem antisemita nem vagy; Isten! ki a legfőbb bolcseség s a legtökéletesebb lény vagy, bocsásd meg bűnömet, ha a gyarló em béri felfogás igy beszélni kényszerit; de midőn nekem megbocsátottál, bocsáss meg azoknak is, kik számodra, ki nem tarto­zol párthoz, negyvennyolczas szolgát akar­nak választani! Tisztelt barátim! Gondoljátok talán, hogy már végleg betelt az idők teljessége; hogy a magyar protestáns Sionra nem vá­rakoznak többé a megpróbáltatás nehéz napjai; talán nem jön el többé a lét és a nem lét küzdelme? — Ha hiszitek s ta­lán meg vagytok róla győződve, ám szak- gassátok romba pártküzdelmekkel hitvány romokká az egészet De ha nem hiszitek s gondoljátok, hogy : nemzet életében még hivatás vár reá i kérlek, de nagyon kér­lek : őrizzétek meg egységét! Nem sokára ti gyulai papválasztó polgárok, választás előtt állatok. Lesz­nek, kik keresztyéni protestáns hitük mel­lett ráadásul még politikai nem hitvallá­sukkal, hanem pártvallásukkal is fogják ma­gukat nállatok behizelegni. Ha ismertek pártvallást, mely nagyobb értékkel bir, mint a hitvallás : ám szavazzatok rá! De ha a hitvallás az, a mit megválasztandó lelké­szetekbe kerestek; ha azon embert kere­sitek, ki a nyomorult emberi küzdelmek siralomvölgyétől magasztosult rendelteté­sek felé igyekszik terelni hű pásztor mód­jára lelketeket : ne tekintsetek ezen kivül semmi egyebet!! E szavak után veletek végeztem ; teszitek vagy nem teszitek : a ti dolgotok! — Azonban még másokkal nem végeztem! Sokszor volt alkalmam az általáno­san észlelhető jelenségek felett beszélhetni egyházam kiváló lelkészeivel. Sok őszinte és komoly szót hallottam tőlük; nyilat kozataikra. egyházuk jövőjét illetőleg, bi­zonyos komoly aggály felhője borula! Nem részletezem a dolgokat, de mindazt meg­fontolva, én csak annyit mondhatok, hogy maguk s velük együtt a gondozásukra bí­zott egyházra nézve egy panacea van. — Áthatva lenni azon eszmétől : az én orszá­gom nem e világból való s a meggyőződés melegével hirdetni ez eszmét mindenütt s átlehelleni azt az egyházi élet terén a hí vők leikébe. — E tanács nem az enyim; Eszmények között. Emlékezés egy elhunyt barátra. Irta : Dr. Berésyi Ármin. (Folytatás.) Az igaztalan csapás feletti keserűséggel távozott el Dombosról János, de csakhamar visszatért, letette pótvizsgáját s midőn újra búcsút vett Eliztől, azt hivé, hogy immár vég­*) Resztvettek: Lehóczky Lajos, Karassiay István, Beliczey József, Bonyhai Béni, Kalmár Mihály, Tormássy Lajos főorvos, id. Farkas Gábor mindnyájan táblabirák, Szakái Lajos első, Szánthó Albert másod aljegyző, Bogyó János fő, Farkas Gábor, Keresztury László, Kiss Lajos, Hoffmann Károly alügyészek, Virágos Sándor fő, Pollner Lajos alpénztárnok, Kis János, Kis Péter főszolgabirák, Kállay Ignácz főbiztos, Tessedik Károly, Sípos Sándor, Farkas Béla esküdtek, Hahoty Lász'ó, Kalló József, Szik- szay Dániel, Stummer Lajos, Huszka Mihály és József, Varga János, Sebestyén Mátyás, Sriffert Mátyás, Gergely Ferencz s igen sokan, kiknek azonban nevét feljegyezve asm találtam. 0« Gy. az eszme és gondolat az ő örökük; adja­nak annak lehetőleg életet. Volt alkalmam beszélni politikai té­ren szereplő gyulai negyvennyolczas fér­fiakkal, kik maguk is megdöbbentek, mi­dőn hallották, hogy a gyulai papválasztó polgárok a leendő lelkész egyik qualifica- tioja gyanánt azt állították fel, hogy a leendő pap negyvennyolczas legyen. Ezek között több olyan van, kiknek előbb ju­tott eszükbe mint nekem, hogy a megvá­lasztandó papúl esetleg Szabó János es­perest nyerjék meg. — Természetesen ezen férfiak különbséget tudnak tenni, a poli­tikai pártállás s az egyház érdekei kö­zött? Igaz, hogy nehéz az emberben el­választani a polgárt a hivőtői, ehez finom distinctio kívántatik s képesség e distinc- tiora. — Hanem hát urak, most mutassá­tok meg, ki a legény a gáton ? mutassá­tok meg, hogy ti, kik politikai téren pró­fétái voltatok a népnek, meg tudjátok vele azt is értetni: hogy a követ- és papvá­lasztás két különböző dolog. És ha ez nektek, a magyarok negyvennyolczas Is­tene mindmegannyi újdonsült vagy régibb keletű canonisalt szentjeinek sikerült: én raeghajlok Nagyságtok előtt, elismerem, hogy urai vagytok a helyzetnek. — Ha pedig nem sikerül, ismerjétek el ti is, hogy az a nép csak addig hallgat rátok, míg ti is azt akarjátok, a mit ő, — De ha jobb raeggyőződéstek azt parancsolja, hogy ne keressétek meg ott is, hol magasabb ér­dekek azt tiltják : de sőt ha irányt akar­tok szabni s küzdelmetekben elestek : is­merjétek el, hogy ti a szentek is elkárho- zott leikekké váltatok előtte. Dr. Kovács István, Szabályrendelet a kéményseprés-iparról. 1. §. Kéményseprési ipar gyakorlására nem nyer­het engedélyt oly egyén, a ki képesítését az ,1884. év XVII. t. ez. 4. §-a értelmében kimutatni nem képes, gyúj­togatásért vagy tűzvész okozásáért büntetve volt és a ha­tóság előtt mint iszákos ismeretes. 2. §. A kéményseprő ipar Bzabadon gyakorolható s munkakerülethez nem köttetik, 3. §. Minden használatban levő kémény, havonként legalább egyszer, ott azonban, hol a napnak nagy részén vagy éjjel is tüzelnek, havonként legalább kétszer, arra jogosított kéményseprők által tisztítandó. 4. §. A kéményseprő köteles gondoskodni arról, hogy minden kémény tisztán tartassák. Ennek kellő foga- natosithatása czéljából a házak és azok kéményeiről ren­des jegyzéket vezet, a 3-ik §-ban meghatározott időszak­ban minden házhoz elmegy és a tisztítást teljesíti. 5. §. Minden egyes zárt kémény sepretési dija 10 krban, emeletes házaknál az emeletek száma szerint 10 krban, a nyitott kéménysepretési dija pedig 5 krban álla- pittatik meg. 6. §. A kéményseprés alkalmával a kéményseprő meggyőződést szerez magának arról, hogy az illető épü­letekben s különösen a kémények közelében megvannak-e a tűzveszély ellen ál kellő rend. Az e részben tapasztaltakra vagy tüzrendőri sza­bályokkal ellenkező dolgokra az illető házbelieket figyel meztetni, sőt szükség esetén a rendőrhatóságnál jelentést tenni tartozik. 7. §. A kéményseprő jegyzékében igazoltatja azt, hogy a rendes időszakban a kömények tisztítását teljesí­tette és e jegyzéket minden hó végével az.iparhatósághoz bemutatja. 8. §. Tűzvész esetén a kéményseprő a helyszínén megjelenni, az oltásnál segédkezni és a tűzoltó-parancs­noknak a szükséges szakszerű felvilágosításokat megadni tartozik. 9. §. A kéményseprő-ipar üzletének abbanhagyása tekintetében az 1884. XVII. t. ez. 65. §-a az irányadó. E szerint a kéményseprő az elkezdett iparüzletet tetszés sze­rint félbe nem szakíthatja, hanem ha azt abban hagyni szándékozik, köteles ebbéli szándékát az iparhatóságnak bejelenteni és az ipart a hatóság által kitűzött legföljebb 3 hóra terjedhető időig még folytatni. 10. § Az a kéményseprő, illetve háztulajdonos, a ki a jelen szabályrendelet határozatai ellen vét, az ipar­hatóság által 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel bün­tetendő. 11. §. Azok, akik a kémény seprést az 1884. októ­ber 1-je előtt szerzett jogosítvány alapján űzik mestersé­gük gyakorlásánál jelen szabályrendelet határozatait szín tén megtartani kötelesek. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának i887. évi május hó 16-án s folytatva B.-Gyulán tartott rendes közgyűléséből. 6527/1887. ikt. számhoz. Jóváhagyom. Budapest, 1887. julius hó 11-én. A miniszter helyett Matlekovits s. k. A b.-gyulai áll. segélyezett községi polg. fiúiskola értesítése az 188%7-ik iskolai tanévről. Szerkesztő: Kovalszky József, igazg. tanár. Megjelent julius hó 7-én, és igy elég korán jutott a közönség és a növendékek kezébe. Ma­gába foglal 22 lapot, szines borítékban, csak az 1874-ik évi értesítő kisebb nála, az eddig megje­lentek mind terjedelmesebbek ennél. A kiállítás kellemes, tiszta nyomású, nyomdai hibáktól csak­nem egészen ment. Tartalma a következő: I. Adatok az iskola történe­téhez. Az isk. év megkezdetett szept. 1-én, a négy első napon voltak a beírások, 6-án a javitó, magán és felvételi vizsgálatok. A tanítások 9-én vették kezdetüket. A növendékek szorgalma és erkölcsi magaviseleté az egész év folyama alatt kielégítőnek mondható. Szünnapok voltak a va­sárnapokon kivül, karácson, husvét és pünkösd­kor együtt 14 nap, és az egy napból álló ünnep­napok, szüretkor 1 nap. Az iskola elvesztette ez évben egyik meleg- keblü barátját az iskolaszék alelnökében Szigetby Lajosban, a hű emlékezet őrizze porait I Az I-ső osztályból elhalt egy növendék Beleznay Ferencz. Béke lengjen felette! II. Iskolai hatóság. Állott 4 tiszt­viselőből 8 23 rendes tagból, alelnökké megvá­lasztatott Terényi. Lajos szolgabiró. III. Tanári testület áll 6 rendes tanár és 4 hitoktatóból, kik is tanítottak együtt 113 órán. IV. Az előadott tantárgyak vázlata s a használt kéziköny­vek. Taníttatott 17-féle tantárgy, melyeket egyen- kint felsorolni ezúttal nem akarok.; a régi érte­sítésekre vonatkozólag meg kel jegyeznem, hogy kimaradtak most is a tantárgyak közül — holott taníttattak régebben — a gyorsirászat, mely fe­lette lényeges, továbbá a franczia nyelvtan; azon­ban igy is volt tanulni való elegendő; a latin nyelvet tanulta 58 növendék, mely tantárgy öt órán adatott elő; mig akár a békési, akár a hód­ra.-vásárhelyi iskolát nézzük, ott 6—7 órán ta­níttatott hetenkint az I. és II. osztályokban. De ára nem 58 növendékről kell itt szónak lenni, fel­olvastam és úgy találtam, hogy a latint csak 50 tanulta, I. o.=25, II. o.=10, III. o.z:9, IV. o.~6, összesen tehát ez 50. A mi a latinnyelvbeli eredménysorozatot il­leti, jeles 5, jó 11, elégséges 28, elégtelen 6, vagy nem tanulta a latint, vagy osztályzatot nem kapott 54. V. A növendékek érdemsoro­zata és szám a.*) Az I-ső osztályban osz­+) A növendékek előmenetelét feltüntető táblázat ollrolmiioínf. kifp.lfiit.örlöt.t az firtfisitfisböl ? tályfőnök Pivár János volt, tanított év elején 60 növendéket, egymaga többet mint 3 tiszttársa együttvéve; év végére 48-an maradtak, ismétlésre utasittatott mujil fele, 22, ezek közlll javitni le­het 6 növendéknek, tehát a tudatlanság horizon- ján állanak 16 an s köztük egy Viktor Emánuel is. A Il ik osztályban osztályfőnök Homolya István, volt 20 növendék, év végére maradt 19, ismétel 2, javíthat 2. A III-ik osztályban osztályfőnök Kovalszky József, volt 14 rendes és egy magán tanuló nö­vendéke, együtt 15, javít 1 növendék. A IV-ik osztályban osztályfőnök Finta Ig- nácz, növendékeinek száma 9, ezek közül javít 1. Ennélfogva létszám az év elején volt 104, az év végére maradt a múzsák zászlója alatt 86, kimaradt, meghalt, magán és rendkívüli tanuló, beteg, vizsgálatot nem tett összesen 18. Helybeli növendék vala 84, vidéki 20; a vallást illetőleg: róm. kath. 53, gör. kel. 6, ev. ref. 14, ág. ev. 3, móz. vall. 20. Ez utóbbi szám nem méltán ragadja-e meg figyelmünket ? A róm. kath. egyházközség képviselve van 53 növendék­kel, utána kellene a népesség arányához mérve az ev. ref. felekezetnek jőni, s ha még ide vesz- szük a 3 ág. vall. növendéket is, akkor is csak 17 ez, elibök csapnak a móz. vallásu tagok, kik 20 növendéket adnak, holott a prot. felekezetbeli- ekhez képest elenyésző csekély számban vannak. Szomorú jele ez az időnek és a benne élő embe­rek gondolkodásának, felfogásának. Ne panaszol­junk, ha nem boldogulunk 1 A tudomány hatalom! VI. A növeudékekre vonatkozó 8tat. adatok. A növendékek korévei 10—17 közt váltakoznak, legtöbb van 11 éves; ha nép­iskolánk 6 osztályú volna s 6—12 érig felkeltene árni az iskolába minden növendéknek vagyis a 12 évet bevégezve mennének növendékeink e felső, polg. iskolába, e kívánatnak megfelelőleg csak 56 növendék ütné meg koréveivel a kívánt időt, A szülék állását a mi illeti, értelmiség járat 29, földmivesség 5, kereskedőség 21, iparosság 49 növendéket. A földmivesség igen gyengén van kép­viselve, holott másként kellene lenni. Tandijfizető volt 85, nem fizető 19. Mózes vallásu növendék volt az iskolában fentállása kezdetétől máig 223, róm. kath. 513, protestáns 271, gör. keL 129, gör. kath. 2, ösz- szesen 1138. VII. Közvizgálatok, jutalmak, tandíj elengedés, tankönysegély. Köz­vizsgálatok tartattak junius 20-tól 27-ig. Jutalmat nyertek jó magaviseletért, szorgalomért 8 kiváló előmenetelért: 1. Brődy Kálmán 1. o. 1 db. aranyat. 2. Sál Gyula II. o. 1 db. aranyat. 3. Misley Kálmán III. o. 1 db. aranyat. 4. Mogyorós8y József IV. o. 1 db. aranyat. 5. A „Gyulai Polgári Kör" alapítvány ka­matát, az 50 frtot Misley Gyula IV. o. tanuló nyerte meg, 100 db. „Jó könyvek“-et jó maga viseletű tanulók nyertek jutalmul. Tandíj elengedés tesz 80. frtot. Tankönyvsegélyben részesültek 120 frt ér­tékben 19 en 158 db. könyvvel, a mi egyik leg­szebb ténye az iskolaszék nemes gondolkozásának. Köszönet néki érette itt a nyilvánosság terén is. Végeredmény : jeles 10, jó 14, elégséges 34, elég­telen 28. VIII. Adományok. 1. Miniszteri segély 1240 frt. gye bizottmánya elé terjeszszen indítványt hogy a nemzet óhajainak törvénynyé emelése végett szavát emelje fel, s tegye meg mind­azon lépéseket, melyeket a közszabadség ér­deke sürgősen követel. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatot s mindjárt másnap ápril i-én terjesztetett annat tárgyalására összehívott vármegye bizottmá­nyának rendkívüli közgyűlése elé. A rendkívüli közgyűlésen igen nagy szám mai jelent meg a vármegye közönsége: Szom bathelyi Antal első alispán volt az elnök*) : előterjesztette, hogy a mai ülést rendkivülilet megtartani, a „gyulai kör“ által tegnap hatá rozott némely, a haza ügyét érdeklő s ország gyűlési intézkedést igénylő indítványok tettél szükségessé. (Folyt, köv.) kép leszámolt azon emberekkel, kiktől te­kintélyükre való féltékenységük, köznapias, férfiatlan viselkedésük, kétszinüségük, kicsi­nyes bosszú vágyuk s egyéb gyarlóságaik miatt iszonnyal fordult el. Az üldözés s az anyagi gondok megedzék a lelket, mely eszményeiben találta fel élet- czélját, azokban istápolta olthatlan vágyát. Csakhamar Pesten találjuk, mint a minta rajztanoda, eme hazánkban akkor még egye­düli képzőművészeti tanintézet tagját. Mütörténelmi, szépészeti tanulmányok közben rajzolt, mintázott, festett. Leonardo da Vinci, Rafael, Ticzián, Michel Angelo és Pal­ma a fenség és kellem megtestesítői müveibe elmerült. Egyéni öntudatát megedzék, lelki erejét magukkal ragadák a szédítő magasba Michel Angelo prófétái, szibillái, azon alakok, me­lyekben az emberi szenvedélyt, emberi szel­lem erőt, utolérhetlenül fenséges ábrázolásban tünteti fel a lángész. Kedélye mélységét meg­töltők ragyogással, nyugalommal, megadással Palma velenczei női szépségei, Rafael ma­donnái. Az ő kis hónapos szobájában, ott fönn a negyedik emeleten ezek valának az ő bizal­mas vendégei, s ezeken kivül még egy, az Eliz alakja. Maga elé varázsolta minduntalan. Ha a tavaszi hajnal sugárzásában el­ment skiczczeket gyűjteni a hegyi vidékbe, valahány kellemes ärczczal találkozott, Eliz vonásait látta bennök, — ha késő éjszakákon HmtUUlttBlUb AllClCjbUUUbk all OlbOOlWDUUll szurtos lebujok elzüllött lakói között rajzolt ta-nulmányfőknek való mintákat s ott az élet névtelen hősnői közzül egy megtört szivünek arczárói leleste a fájdalom sötét kinyomatát, melybe a szebb időkre való emlékezés jó­tékony derűje egy fénysugárt vetett, megint csak Eliz jelent meg előtte, az ö pillantását látta visszatükröződni modelje szemeiben. Kép­zelnie mindegyre hozzá vezette. Hiszen úgy sem lehetett valójában vi­szont látnia. Egy-egy eladott képből csak ritkán pénzelhetett, ki vásárol kezdő művésznél ? — s ha akadt egy pár fillére, ennek hova for­dítása mindig nagy gondba ejté. Nemcsak a felszaporodott lakbér volt fizetendő, ruhái is már foszladozó ban, fogya­tékos festékeit is pótolni kellene, vagy még inkább vászon és fakeretre kvolna szüksége uj s már napok óta agyában forrongó compo- sitiója megteremtéséhez, s a mi talán legége­tőbb oly rég nem lakott jól a szó igazi és prózai értelmében. Végre is a gyomornak kelle lemondani. Ha nem jutott három krajezár, jutott kettő ke­nyérre s meg volt a vacsorája. S akárhányszor vígan, játszi élezek közt fogyasztá ezt is el, hisz élteték reményei 1 Dicső hírnév, igazi családi boldogság 1 Uj tanárai, a festészek méltányolni kezdték tehetségét, kilátásba helyezték neki a művé­szeti ösztöndíjat a j ö v ő esztendőre. Mert hát most más tehetséget ment meg az éh-haláltól, húzza ki valahogy addig. Volt is neki jó barátja, segített volna rajta elég, de ezek is szegények. Egy távoli rokonra s nem is annyira rokon, mint nemes szivü emberbarátra — egy kanonokra — ha­tott egy levelével annyira, hogy havonként kis segélyt küldjön neki. Ebből, meg a bizta- tatásból kijött. A mint igy szenvedései és szellemi fog­lalkozásai közepette nappal festett, éjjel ta­nult s írogatta Eliznek hévteljes sorait, egy­szerre csak mint vijjogó kánya, becsapott hozzá a rágalom. Egykori dombosi tanárai, kik némi sike­reiről hirt vettek, még mindig nem olták bosszu-szomjukat, még egyre áhítoztak azután, hogy szenvedni lássák a daczos ifjút, ki őket megalázta. A hírneves emléket maga után ha­gyott egykori növendéket példaként emliték az ifjúság előtt, de nem arra, hogy mily szép, ha eszmények után haladunk, küzdünk, igyek­szünk önállókká lenni, nem mint követendő, de mint elriasztó példát álliták elő. Ugyanis elhiresztelék, hogy a nagy tehetségű ifjú a fővárosban elzüllött s mint közönséges pénz­hamisító börtönben szenved Legott levonták a morált, igy jár az, bármily fényes szellemű legyen is, a ki nem hajlik az oktatás, nem tanárai szavára. Alig értesült erről János, elhatározó, hogy le fog utazni Dombosra, és pedig nem sokára, mert majális lesz, az egész ifjúság el fog vo­nulni a Körös hidján, oda kell állania a híd­főhöz, hogy megmutassa, mily rágalom az, mit róla terjesztenek. Tartozik ezzel önmagá­nak és Eliznek.

Next

/
Thumbnails
Contents