Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-06-19 / 25. szám
25-ih szám Gyula, 1887. junius 19-én TI. évfolyam f ' Szerkesztőség: Magyar-utcza 119. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vlttza. Előfizetési díj: Egész évre ...........5 írt — kr. Fé lévre ................2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Dr. Kovács István, segéd szerkesztő: Bodoky Zoltán. f--------------1 Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Előfizetési felhívás a „Béke s“ 1887. második felére. A „Békés“ e hó végével VI. évfolyamának második felébe lép. — Talán szerénytelenség nélkül utalhatunk eddigi működésünkre, mellyel beigazoltuk, hogy a magunk elé tűzött feladatot: a vármegye 8 Gyula városa közönségének oly hirlapotj szerkeszteni, mely távol állva politikai el-j különözött társadalmi, anyagi vagy magánérdektől, egyedül s kizárólag tíékés-j vármegye közigazgatási, művelődési s gazdasági érdekeit képviseli — sikerrel tudtuk megoldani/ Már egy, ízben jeleztük, de ezutta sem tartjuk, feleslegesnek ismételni, hogy a »Békés« ' nem anyagi érdekből, hanem oly értelmiségből alakult társaság által adatik ki, melynek nincs egyéb szándéka, mint Békésvármegyének, minden magánérdeken felül álló s csupán a vármegye kulturális, közigazgatási s közgazdasági érdekeit képviselő lapnak a megye székhelyén Gyulán való megjelenését lehetővé tenni. Lehetővé tenni anyagi áldozatok árán is, ha kell, de semmi szin alatt anyagi nyereségre való számítással; sőt az esetleges nyereség sem egyes embernek, sem konzorcziumnak nem jutna, hanem kizárólag valamely megyei jótékony czélra fordittatnék. A megyei közgyűlés határozata folytán „mindennemű szabályrendelet, úgyszintén a megyéhez érkezendő 8 innen jki- adandó nagyobb horderejű rendeletek a megye központjában megjelenő „Békés“ czimü hetilapban előre közlendők“, előre közöltetnek továbbá a közigazgatási bizottság, valamint a közgyűlések elé terjesztett mindennemű fontosabb jelentések, mi által a „Békés“ oly hézagot pótol, oly szükségletet elégít ki, hogy nélkülözhet- lenné válik a községi elöljáróságokra, kaszinókra, olvasókörökre, megyebizottsági tagokra, szóval a vármegye s községe ön- kormányzati ügyei iránt érdeklődéssel viseltető minden egyes polgárra |s testületre nézve. Ennek tudatában tisztelettel kérjük lapunk minden barátját, hogy a „Békés“ számára előfizetőket toborzani s eme előfizetési dijakat a „Békés“ kiadóhivatalának Gyulán“ czim alatt folyó hó végéig okvetlen beküldeni szíveskedjék. Gyulán, junius 18. A szerkesztőség. A „Békés“ előfizetési dija: Julius —szeptemberre 1 írt 25 kr. Julius—deczemberre 2 frt 50 kr. mely összeg vidékről legczélszerübben postautalványon küldendő be. A „BÉKÉS“ kiadóhivatala. Közigazgatási bizottsági ülés. Junius 13-án. A közigazgatási bizottság junius havi rendes ülését f. bő 13-án tartotta B e 1 i c z e y István főispán elnöklete alatt. A lapunk múlt heti számában egész terje delemben közölt alispáni jelentés felolvastatván, tudomásul vétetett. A tanácskozási tárgysorozat közérdek übb pontozatai közül következőket regisztráljuk : Az államvasutak aradi üzletvezetőségének beadványára, mely Bzerint a megye területén levő vasúti helyhez kötött gőzkazánokhoz a nyilvántartó könyvecske minden ily állomásón elhelyeztetett, minél fogva kéri azoknak kitöltetését, határoztatott: Minthogy minden gőzkazán a kormányrendelet kiadásától fogva 3 hó alatt ily könyvecskékkel ellátandó, a közig, bizottság fel hivta a gőzkazánok tulajdonosait, hogy a szóban levő könyvecskék kiállítása czéljából a használati engedélyt a békésmegyei kir. államépitészeti hivatalnál mutassák be. Az államvasutak kazán nyilvántartó könyvecskéi a helyszínén ki nem állíthatók, egyrészt mert a hatósági közegek kiutazása költséget igényel, másrészt pedig mert a nyilvántartó könyv átfüzést és hivatalos pecsételést igényel, a mi csak az illetékes hivatal székhelyén történhetik meg. P ó k a Kálmán kir. kerületi felügyelőnek a megyei utak műszaki teendőire nézve felajánlott közreműködése tudomásul vétetik s az előforduló szükség esetén igénybe vétetni határoztad k. Vésztő község elöljárósága utasittatik, hogy a megyei közmunka váltságok beszedése iránt íenálló szabályokhoz alkalmazkodni jövőre kötelességének ismerje. A békési köut Il-ik szakaszáról felvett felülvizsgálati jegyzőkönyv 16446 frt 2- kr. kiviteli összeggel és 6046 frt frt2kr. végjárandósággal helybenhagyatik. Az orosházai járás főszolgabirájának határozata, mely szerint Such Sándor csorvási községi jegyzőnek állásáról való lemondása az 1886. évi XXII. t. ez. 103. §-a második pontja alapján — a közszolgálat érdekében elfogadtatott, érintetlenül hagyatik s hatályában íenntartatik, tekintettel arra, hogy ezen határozat az idézett törvényszakasz harmadik pontja értelmében értesített érdekeltek által meg nem felebbeztetvén, jogerőre emelkedett, s igy a lemondás úgy másod fokú elbírálásénak helye' és szüksége fenn nem forog. A mennyiben azonban Such Sándor csorvási. községi jegyző lemondásának jogerős határozattal történt elfogadása folytán Csorvás községében a jegyzői állás megüresedett s annek betöltése a közszolgálat érdekében elodázhatlan szükséget képez, sőt az 1886. évi XXII. t. ez. 83. §-ához képest betöltendő is, utasittatik az orosházai járás főszolgabirája, hogy az idézett törvény rendelkezései értelmében a Csorvás községében megüresedett jegyzői állásnak betöltésére nézve a törvényszerű intézkedéseket haladéktalanul tegye meg. Tárgyaltatott és tudomásul vétetett az államvasutak igazgatóságának átirata, melyben értesíti a bizottságot, hogy a nagyvárad-szegedi vonalon junius hó 1-tól az éjjeli forgalom felhagyása és a vonatok sebességének csökkentése ha- tároztatván el, O r o s h á z a és Gyula kö zött a kívánt összeköttetést, a csatlakozási forgalmat közvetítő vonatok által létesíteni nem lehet, s ennek folytán a közigazgatási bizottság kérelmét sajnálatára nem teljesítheti. A kir. tanfelügyelői, megyei ügyészi, árvaszéki elnöki, adófelügyelői s államépitészeti mérnöki, többnyire magántermészetű előadmáoyok vita nélkül elfogtatván, az ülés még a délelőtti órákban véget ért. Tekintetes szerkesztő ur ! 1 Bízom lovagiasságában, hogy a „Békés“ 23 számában megtámadott személyem védelme érdekében becses lapjában helyet adand soraimnak. Gyoma, 1887. jun. hó 9. alázatos szolgája Arany Andris. Reflexió Dr. Kovács István urnák „Spiritus sanc- tus helyett spiritus-vini“ czimü czikkére. Midőn olvasám és olvasánk a fent jelzett czikkelyt csodálkozva kérdezénk egymástól, „mit keres Saul a próféták között“ s én ezen czikkelyre vonatkozólag előszöris kijelentem, hogy a czim se- bogysem üti meg a mértéket, hanem sokkal talá lóbb, s oda illőbb lett volna czimnek „ Elfogult vak párt szenvedély“ Mielőtt azonban véleményem nevezett czikkre elmondanám, engedje meg t. czikkező ur, hogy egy rövidke kis mesét éo is elmondjak. „Egyszer egy galamb és egy sas kint a mezőn találkoztak, a galamb kérdező nyájasan a sastól hogy hol volt és mi czélból járt a mezőn ? Ez mielőtt válaszolt voli.a, ugyanazon kérdést intézi a galambhoz; s az válaszolt: hogy ő a mezőn járt, néhány gabona szemet szedendő éhsége csilapitására. Ezen szelid válaszra a sas nagy mérgesen neki esett a szegény galambnak, a sas elkezdő dorgálni, szidni, s ba szárnyai gyorsaságában nem keres saját élte megmentésére védelmet talán szét is tépi azért, mert egy pár szem gabona szemet felmerészelt venni, — pedig hát ő ennél sokkal nagyobb bűnt követett el, mert azelőtt nehány perczczel a bokorból ép egy vadgalamb családtól rabolta el a fiókákat szelíd szeretettel ápoló anyamadarat“ Úgy remélem, úgy hiszem, hogy ha talán sántit is egy keveset e hasonlat, de a versenyt mégis kiállja a Dr. Kovács István uram által idézett hasonlattal, mert mint az a régi; de igaz magyar közmondással hogy éljek, vagy használjam „a más szemében a szálkát meglátja, de a magáéban a vastag gerendát nem látja, illetve nem veszi észre“. Na lássa Dr. ur, elsütötte fegyverét — gondolván, hogy oly óriási dördiilést hallatand, melytől megrebben az egész megye, s íme fegyvere csütörtököt mondott. De most áttérek a jelzett czikkre, melyet 3 részre oszthatok. Az első részben Jerémiás zeng, s elmondja, hogy Gyomán az u. n. Fegyvernek és Mirbóbát, (mit már egy ízben Marhóbátnak is nevezett,) if- jai mily ellenséges viszonyban állanak egymással. Leírja a pünkösdi, egy pár éretlen ifjúra nézve emlékezetes össze ütközést. Én teljesen osztom Dr. uroak nézetét 8 nem kelek-e visszás viszony védelmére, sőt elítéltem, elítélem és elfogom ítélni ezután is, — hogy számtalanszor adtam e tekintetben roszszallásotnnak kifejezése erre számtalan tanút tudnék elő állítani, — többek között, csak egy esetet említek fel, mert úgy reménylettem, hogy ezáltal legjobban elejét veendem fiatalkori szilajvérüségükoek — felállítottam a földmivelő ifjak részére egy kis olvasó kört, hogy az ide-oda barangolás helyett kedves olvasmánnyal töltsék [dejöket; — ezen kis olvasda fent is állott körülbelül egy félévig — de ezért is mi lett jutalmam sok oldalról maró gúny. — Tehát itt elesik Dr. urnák azon vádja, mintha én valaha bármi legkisebb részben is tápot nyújtottam, vagy nyújtanék ezen ferdeségnek. Hanem kérdem Dr. urat vajon ezen Gyoma városát oly mélyen bántó czik-i kével segitett-e a bajon? Én részemről kénytelen vagyok tagadólag válaszolni. S kérdem Dr. urat mint a világban jártas, tapasztalt embert, nem méltatta figyelemre a többi községeket? S ha igen, akkor bizonyára tapasztalta, hogy széles e hazában kisebb-nagyobb mértékben a fiatalság, ba másért nem, de a leányokért véres verekedést idéz elő; — tehát ezt csak magáról Gyomáról mondani annyit tesz, a mit azonban még csak feltételezni is bűnnek tartanék vagy tartok, hogy csak Gyomát ismeri. Miért tehát az Ön részéről Gyoma iránt ez irtóztató gyűlölet? hiszen dr. nr tudja legjobban, hogy e városnak igen nagy része van abban, hogy Ön azzá lett, a mi most, — s lássa ez részemről dr. úrtól nem hála Gyoma város iránt, — s itt azon madár szerencsétlen helyzetébe jutott, mely fészkét a tisztaságtól megkíméli — és az Ön tette a megfagyott kígyót juttatja eszembe. Hagyjuk ezt el czikkiró url ez igen kényes dolog, ez darázsfészek, melynek bolygatása a boly gatóra nézve emlékezetessé válhatik. Van nekünk eddigi működéséből Ítélve derék, erélyes szolgabiránk, ki, úgy hiszem tud és akar is a mi visszás állapotunkon javítani, — tehát a más hatáskörébe való avatkozástól óvjuk magunkut — s nem kell minden lében fakanálnak lenni. A második részben vádol engem dr. ur 1 hogy én párt szenvedély szítását az iskolába, tehát növendékek közé be viszem, mert a múlt követválasztás alkalmával az iskolás gyermekeket verestollal látta kalapjuk mellett. Na már ez csakugyan oly állítás, a melyre nem tudom, hogy nevessok-e vagy elszomorodjam ? ha ugyan lehetséges volna elszomorodni, mert lássa dr. Kovács István uram, azok nem mind az én tanítványaim voltak, ugyanis még rajtam kívül még 5—5 ev. ref. vallásu fitanitó van, ezenkívül van izraelita, róm. kath. és ág. ev. tanító, — tehát mindezeknek fiuövendókeit én tanítom? Na de tételezzük fel, hogy a mi lehetetlen, miszerint mind én tanítom, van-e nekem hivatalos hatalmam, vagy bárkimásnak is, hogy ellent tndjon állani annak, miszerint a szülők, kiknek választó joguk van, vagy ha nincs is, a pártjelvényt figyermekeiknek át ne adják, — tehát, ha a szülők átadják a pártjelvényt, annak is én vagyok az oka ? Legyen meggyőződve dr. ur, ha annyira megtudnék feledkezni, hogy a párt színezetet ótt, s oda bevinném, hol annak semmi helye, mint tanításra nem képes, s meggyengült észtehetségü ember, azonnal átadnám hivatalos állásomat annak, ki arra képesebb volna; mert a pártszenvedélyt vagy annak legkisebb elharapózását az iskolában nincs tanító, ki megengedné, én pedig a felnőttek között is utálom ezen betegséget, mint politikai éretlenséget. Felhozza továbbá dr. ur, hogy a legközelebb alkalmával, midőn a szabadelvű párt képviselő jelöltje Gyomán volt programmbeszédet tartani, dr. ur az én híressé lett szalmakalapom mellett két Ízben látta a veres tollat, — tökéletes igaza van czikkiró urnák, de ebben meg az igen furcsa, hogy ugyanakkor több hivatal társaim a szabadelvű párt jelvényét, a veres, fehér és zöld tollat viselték, s azt nem méltóztatott meglátni, az én egyetlenegy szál toliamat meg meglátta, ez meg a férjhez menendő öreg asz- szonyt juttatja eszembe, ki a „toronyban a tűfokát meglátta, de magát a tornyot fel nem vehette.“ Furcsa egy szemüveg lehet ez, — de engedjen meg, nem kérek belőle. Lássa dr. nr engem kiált ki talurosszának, holott minden sorából a párt szenvedély és gyülölség a napnál világosabban ragyog ki. A harmadik részben engem, mint tanítót úgy tüntet fel, mint a ki tanítói hivatalának vagy nem tud, vagy nem akar megfelelni. Azt állítja Ön, hogy Gyomán időzése (korteskedése) alkalmával egy 8 éves gyermektől, kinek kalapja mellett veres toll volt, azt kérdező: „ki az éljen?“ midőn a gyermek a 48-as pártot éltette, azt kérdezte: mennyi 48-f-8 ? mire a gyermek 64-et mondott. Ez volt az dr. uram, mihez Ön, mint vízben elmerülni akaró, vagy fuldokló ember szalmaszálhoz kapaszkodott. Megengedem, hogy Ön lehet kitűnő orvos, de mint paedagogus is ne igyekezzék minden kínálkozó legkisebb alkalommal feltűnni, mert könnyen úgy járhat, mint az egyszeri bodnár, ki egy jó hírnévben álló műhelybe legénykép beállott — de nem értvén a mesterséghez, kitűnt, hogy biz ő nem bodnár, hanem szabó. Azt hiszem tanulmányozta a lélektant, s ha igen, akkor tudnia kell, hogy midőn a gyermek, még ha 8 éves is, ha egy előtte egészen ismeretlen egyén kérdést intéz hozzá igen sokszor, s talán a legtöbbször elveszti lelki nyugodtságát, még ha legjobban tudja is a feltett kérdéseket — s felel helytelenül különösen akkor midőn váratlanul intéztetik hozzá a kérdés. Vagy ha valamely iskolában egy vagy talán több gyermek nem tud megfelelni a feltett kérdésre vajon elítélhető-e a tanító? Bizonyára nem. Vajon meggyógyult-e önnek minden betege, melyet gyógykezelt ? Bizonyára nem. Lássa Dr. nr, ha bennem az a bántási, másoknak kellemetlenséget, vagy keserűséget okozn1 akaró viszketegség meg volna, mondhatnám, hogy
