Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-16 / 3. szám
Melléklet a „Békés“ 3-ik számához. | ellen, amazoknak gerendási, ezeknek a békési [határban lévő birtokaikra kivetett iskola-adó kér- dése, melyek köziül a Wenckheim-család kivételével, mely ellen igazolva lett, hogy a reá kivetett ilynemű adót óvek óta fizette, a többit Jmind a közigazgatási bizottság, mind a közoktatási miniszter ur határozatával elutasítva lett, f azért mert a felekezetek iskola-adó kivetési joga saját községök híveire lévén törvéuyileg korlátolva, ugyanazon egyén pedig kél egyházé nem lehetvén, felette két egyháztanács adókivetési jogot nem gyakorolhat, a már előbb teljesített kivetési és fizetési szokás pedig a panaszlók ellenében igazolva nem lett; ezen előzmények ntán a közig, bizottság a békés-berényi ev. ref. egyházak közt felmerült hason tárgyú végrehajtási ügyben Bem foglalhatott el más álláspontot, mint e melyet a róm. katholikus egyházak irányában megállapított, s miután nem lett igazolva sem az, hogy a törvény meghozatala előtt ily szokás gyakoroltatott volna, sem az, hogy a herényiek a fizetés által ily szokási gyakorlatot magukra nézve elfogadtak volna 1 — az egyház- megyei és egyházkerületi felettes egyházi hatóságok határozatai pedig csak a közoktatási miniszter úrhoz intézett felebbezéshez lévén csa tolva, azt a közigazgatási bizottság határozat hozatalába figyelme tárgyául nem vehette. Minden bizonnyal azonban kétségen kivüli lévén, hogy a szokás szó különböző alkalmazása, a személyi jogok irányában az egyházi és világi hatóságok közt eltérő határozatokra okot szolgáltatott, valamint az is, hogy az ily, más határba szerzett vagyontól a hívek az iskola-adófizetés alól magukat kivonhatnák; indokoltnak tartom hogy e kérdés zsinati határozat tárgyát képezte mely a király által is megerősittetvén, a világ hatóságokat is kötelező egyöntetű eljárást is meg állapit. Összevonva nézetemet, én a felekezetek egy házi és iskolai adó kivetési jogát személyi jog nak tartva, mi nem zárja ki azt, hogy azon egy házi személy vagyona is saját egyháztanácsa ál tat adókivetés alapjául szolgáljon: ebből kifolyó lag, ha azon egyháztag más határba is szerzett f vagyont a közös teher viselés alapján arra is 1 követeli iskolai adóját, azon esetben, ha az már azon község által, melyhez a föld tartozik már 5 percentes iskola adóval megróva nincs. Nagy Károly. A vármegye közigazgatási bizottsá gának ülése. Január hó 10-én tartotta a közigazgatási bizottság a folyó évben első ülését, mely egy szersmind alakuló ülése is volt. A megszokott arczokat láttak ott a zöld asztal körül, egyedül Göndöcs apátnak szűzies, mosolygó arcza tűnt el a bizottságból, mi nélkül az egész bizottság szinte komor hangulatot öltött. Felolvastatván a megye közgyűlésének határozata, mely szerint a bizottság tagjaiul az 1887, és 1888-ik évekre, Ladies György, Dr. Hajnal L, Fejér B., Varságh B. és Jancsovics Emil lettek megválasztva, az elnök megalakultnak mondta ki a bizottságot, s azt az albizottságok megválasztására kérte fel. A bizottság nagyon conservativnak mutatta magát a vá lasztásoknál, majdnem minden albizottságba az eddigi tagokat választván meg. A fegyelmi választ mány tagjai lettek: Ladies Gy. Keller I. Thaly Kaczvinszky K. Póttagjai: Kalmár M. és Bánbe gyi I. Az árvaügyi fellebbviteli küldöttségbe: La dics Gy. és Keller I. választattak be, a főispán által pedig kineveztettek Szucsu Béla s Dr. Hajnal I. A járási fogházak megvizsgálására kiküldettek, a csabai és orosházi járásba: Szucsu Béla, Gyula város területére Kalmár M., a szarvasi já- ásba Mikolay M., a békési és szeghalmi járásba Dr. Hajnal István. Az erdőügyi albizottságba egválasztattak: Keller I. elnökül, s Thaly I. s Varságh B. tagokul. Az erdei másodfokú kihá- gási bíróság tagjai lettek: Keller I. és Hoffmann A tvhtósági pótadó kivetése elleni fellebbezés elintézésére hivatott bizottságba beválasztattak: Kalmár M., Keller I., Thaly I., Kaczvinszky K. stb. stb. A választások megejtése után az alispáni havi jelentés került tárgyalás alá, melyből tudomást szereztünk arról, hogy deczember hóban a közogészségügy ugyancsak rósz lábon állott, s hogy leginkább oly betegségek uralkodtak, melyek gyermekekre nézve veszélyesek. Vésztő községében valamivel több, mint egy hónap leforgása alatt 296 gyermek betegedett meg kanyaróban, k közül deczemberben 20-at ragadott el a halál, .-Gyarmaton 60 beteg közül 13 lett a roncsoló toroklob áldozata. Szeghalmon, K.-Ladányban, Szarvason a vörheny, Békésen a kanyaró s torokgyík, B.-Csabán a roncsoló toroklob mutatkozott, Dobozon és Kígyóson a kanyarónak szintén több esete merült fel, mi miatt Dobozon az iskolákat is be kellett zárni. Az állategészségügy kedvezőbb volt, csakis a baromfiak között pusztított bizonyos járványos kór, mi még nem olyan nagy baj, tekintve, hogy úgyis a disznótorok évadja volt deczemberben. A közbiztonság ügye felette kedvező volt. Csakis a gyomai járásban fordultak elő ennek megtámadásai. Endrődön nevezetesen Neubauer András mostoha atyját verekedés közben úgy fejbe ütötte, hogy meghalt, Gyomán pedig mint azt már lapunk annak idején közölte — a postáról 9676 frtot elloptak. Tüzeset is kevés volt múlt hóban, számszerint öt, melyek közül 2 iz ben volt biztosítva. — Megemlítést érdemel az alispáni jelentésből még az a körülmény, hogy a múlt év tavaszán elsodort dobozi hid végre fel- pült s átadatott a forgalomnak. Az alispáni előadmányok között olvastatott , cultus-miniszternek rendelete, melylyel a csabai orthodox izr. hitközség 3 hó alatt uj anyakönyvvezető választására utasittatott, s tárgyaltatott a nagyváradi postaigazgatóság megkeresése Csaba község nevének Békés-Csabára leendő átváltozta tása iránt. A bizottság kimondotta, kogy nem tartja szükségesnek e tekintetben intézkedésnek tételét, amennyiban Csaba községének sok éven ál tál gyakorlat által szentesített neve tényleg Bé kés-Csaba, s nem pusztán Csaba. Remélhető ennek folytán, hogy megyénk legnagyobb községének neve ezentúl a postai és vasúti forgalomban is Békés-Csaba leend. Az adófelügyelö havi jelentéséből Dépünk kedvező anyagi helyzetéről szereztünk meggyőző dést, vagy pedig az adófelügyelő tulszigoráról. 29.275 frttal több fizettetett be ugyanis az 1886. évben egyenes állami adóban Békésmegyé ben, mint 1885-ben, s befizettetett összesen 2.236,122 frt. — Hajlandók vagyunk a befizetések eme kedvező voltát népünk előnyös gazdasági viszonyainak tulajdonítani, a mennyiben tudomásunk szerint alig pár adóvégrehajtó alkalmaztatott a megyében a múlt évben, pedig a végrehajtók az adófelügyelő szigorának legbiztosabb thermo- metruma. Házadó-mentesség 20 adatott deczember ha vában, még pedig 12 esetben csabai lakosnak, i esetben tarosainak, két ízben szeghalminak s 1 _1 ese tben csorvási és gyulainak. E kis statisztikából az látszik, hogy Csabán van a legnagyobb építési kedv, amennyiben t. i. a házadó-mentesség az uj házak után adatik meg. Az adófelügyelöi előadmányok legérdeke ebbjét az endrödi r. k. tanítóknak kérvénye képezte, melyben magukat a fizetésük kiegészítéséül használatukba bocsátott egyházi földek adójának fizetése alól felmentetni kérik. Az adófelügyelö javaslata szerint az adó befizetésére első sorban az egyház lett volna kötelezendő, — a bizottságnak többsége azonban hosszas és élénk vita után elvetette a javaslatot, s a kérelem elbírálására Uetéktelennek mondotta ki magát. Az adófel- gyelö ezen határozat ellen fellebbezését jelentette be, s hisszük, hogy a pénzügyi közig, bíróság hasonló ügyben kelt előbbi döntvényeihez képest, neki fog igazat adni. Mint a fővárosi lapokból értesülést szereztünk több közigazgatási bizottság foglalkozott már az országban azon kérdés megoldásával, hogy e részben való ogyezmény hiányában a jövedelméül bírt földadója ki által fizetendő, s a megállapodás rendszerint az volt, hogy az adót a javadalmazó, s nem a javadalmas tartozik fizetni. Méltányos is ezen kérdésnek ilyen megoldása, hisz a tanítók, egyházfiak stb. különben is rendszerint oly javadalmazásban részesittetnek, hogy javadalmukat még az adó levonásával is csonkítani valóban tulszigoruság. Az állam tekintetbe vette a tanítók sanyarú helyzetét, midőn őket a községi adófizetése alól törvényszerint felmentette, a törvényhozás ezen ezélzatát köteles- ége érvényesíteni a hatóságoknak más adónemekre nézve is, ha ezek fizetésére az illétő tanítók egyezményileg nem kötelezték már előzőleg magukat. Különben a méltányosság mellett a jogosság is szól a tanítók kérelmének teljesítésére amennyiben az 1883. év 44. t. ez. szerint az egyenes adó első sorban mindig a tulajdonos, 6 nem a haszonélvező által fizetendő. Az adófelügyelőnek többi előadmánya leginkább bírságolásoknak állapítására, s kereseti adók törlésére vonatkozott. Az államépitészeti hivatal előadmányai közül megemlítjük az Almássy K. gróf által Gyula- Váritól Gyuláig építendő lóvonatu vasút tervére vánatkozót. A javaslat, mely szerint a tervezet ajánlólag terjesztendő fel a közm. miniszterhez, elfogadtatott. — A gyoma-endrődi s szarvas-szt.- andrási utak kikövezéséhez szükséges 164,000 frt- nyi kölcsön felvételével a megye alispánja, Thaly kir. mérnök megbízattak. Elénkebb vitát keltett az államépitészeti hivatal azon előadmánya, melyszerint Scher Konrad építész vállalkozóra, miután a dobozi hidat nem idejére készítette el, a szerződési kötelezettségek szerint 9000 frt birságnak kivetését javasolta. A bizottság hosszas eszme csere után e bir ságnak részletezését rendelte el, s a határozatot függőben tartotta. Az ülés d. u. 5 órakor élt véget. oo. kritika kritikájának, és annak is kritikájának, kritikája. E czikk czime épen úgy hangzik mint mikor egy ősanya következő szavasat mondotta: mond meg lányom a lányodnak, hogy sir a lányának a lánya. És vala mint a idézett példánál minden leányra szállt, — pedig hát a magyar ősjogi felfogás szerint a mi leányágra szállt az aztán nem sokára mint nemzeti tényező ki is veszett: épen úgy lehet remény lenem hogy a polgári iskola ezen leányágra szállt kritikája sem fog többé jogot követelni ahoz, hogy mint tényező szerepeljen a nagy kérdésnél. 1886. aug. havában megszületett az ősanya az őskritika; ennek ugyan azon év decz. havában egy iánya, mondhatom vaskos leánygyerek volt; nem <okára anyjává lett egy másik ellenkritikának, ez ismét vajúdni kezdett, világra hozott egy eleven természetű de száj as leánykát, hogy végre aztán az utána következő második genera- tióban az ősanya eredeti sajátságai kialudni készüljenek. Ez a helyzet signaturája. E rövid bevezetés után épen oly röviden igyekezem a kérdéssel végezni. En elismerem és pedig készséggel ismerem el, hogy az oktatás terén dilettáns vagyok. Tizenhat éves koromtól harmincz éves koromig foglalkoztam a legkülömbö- zőbb tantárgyak előadásával, részint magán intézetben, részint nyilvános középiskolában. De ha én ezt készséggel ismerem el, — a ki pedig mellesleg legyen mondva az e téren s ez időben szerzett csekély ismeretemet nem egyszer s talán nem eredménytelenül érvényesítettem mint a polgári iskolaszék igénytelen tagja arra nézve, hogy bizonyos téveteg felfogástól s a felfogásból kiinduló épen oly téveteg eljárástól az iskolaszéket megóvni igyekezzem, — talán némi joggal .mondhatom és mondhatom azokkal szemben, kiket sorsuk ily sajnálandó helyzetre nem kényszeritett: hogy legyenek a tanítás eredményének megitélésénél bírálatokban, — mélyebb betekintéssel a dolgok lényegében, — meltá- nyosabbak. — És azt hangsúlyozom ma is. — Hogy a múltkori felszólalásom alkalmával olyan sajátságos példákra hivatkoztam: nem önmagától, de a tapasztalatok alapján történt. Hiszen helyettes iskolaszéki elnök koromban, épen egy kath. is- tolaszéki tag, miután egyébb bírálni va- ót nem talált, azt a nehézményt emelte, íogy a növendékek calvinistásan nyújtják az éneket; ugyanazon héten egy másik cal- vinista iskolaszéki tag pedig azért panasz- codott, hogy az ének tanításnak nagyon jápistás coloroturája van. De aztán mikor azt kérdeztem tőlük, hogy az illető ének darab szerzője milyen tempót irt elő, andante, sostenutot, adagiot, allegrot-e vagy allegrettot, azt se tudták, hogy váljon nem arabs szavakat idézek-e. És hány ily fajtájú kritikát hallottam én szélnek ereszteni, úgy hogy az ember valósággal nem tudta merjen-e bosszankodni, vagy csak nevessen, vagy sajnálkozzék az illetőnek szükesziiségén s még inkább ezen intézeten, a melylyel szemben még ilynemű biálatok is jogot formálhattak maguknak ahhoz: hogy azoknak kifejezés legyen adható. A mi a gazdászatból merített hasonlatot, s az abból vont következtetést az iskolára nézve illeti: először is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mint minden hasonlat, úgy ez is sántikál. Az a gazda, a kire czikkiró hivatkozik, mindig egy talajt mivel s ott a több éven át mutatkozó sikertelenségből vagy sikerből mindig biztosabb a következtetés a sikertelenség okára nek a fele már pappal van tele, s mikor nagy nehezen odáig jut, hogy élvezhetné a viz által előidézett hálás mosolyt, mint galambokra a sas csap le a kegyetlen mama. Nem, ugyan Adél hová gondolsz most vizet inni (éppen úgy, mint mikor a belügyminiszter lecsap egy megyei határozatra). S a gondos mama megmosdatja mindkettőjüket viz nélkül s Zátonyi ur zátonyra jut a vízzel együtt. Azokról a kik már azt a kérdést vetik fel szeretsz ? igen 1 —-nem is irok, nem csak azért, mert azok még könnyebben zátonyra juthatnak, hanem mert azok nincsenek is tulajdonképpen a bálteremben, azok már felsőbb régiókban járnak, megyek tehát én is a masinámmal a felső régiókba a karzatra. H. A karzaton. Valóban bajos eldönteni, hogy a karzat szebb-e alulról nézve, vagy a bálterem felülről nézve. Hanem az bizonyos, hogy a karzati közönséget a bálozók veszedelmére találták fel, itt ülnek a szigorú kritikusok, súlyosbító körülményül vetve latba fiatalságukat, s biztosíthatom önöket, hogy minden pikáns meg- 'jegyzés, minden jó és rossz viccz innétt ered úgy, hogy itt már eltekintve attól, hogy gyönyörű felvételeket lehetne tenni, sokkal nagyobb szükség van a phonographra, mint a photographra. „Látod ott azt a kis bakfist milyen ügyetlen ?“ „Annak a másiknak milyen rosszul áll a ruhája.“ „Nézd milyen furcsán tánczolnak azok“. „Milyen rosszul játszik a czigány“. Ezer megjegyzés, nevetés, zsivaj; az ismerősök járnak fel és le, viszik és hordják a híreket, valósággal ez a báli ütközet főhadi szállása, innét kisérik figyelemmel az ostromokat, persze csak sziveket ostromolnak a mikre a szó veszedelmes löveg, mint a Man- Iicher puska golyója. S a fáradni kezdő tánezosnők irigy szemmel néznek fel; milyen jó lenne odafent pihenni, s a karzat sovárogva néz le : milyen jó lenne oda lent tánczolni. Egy-egy prózaibb kedély pedig felsóhajt, milyen jó lenne vacsorálni. Menjünk tehát az ebédlőbe. 777. Az ebédlőben. Itt talán már én is feltudok emelkedni egy kis költői magaslatra, s bátorságot merítve az étel és ital tengerétől, elmerülhetek egy kicsit a hasonlatok tengerébe, ennyi ember között csak fog akadni egy jó lélek, aki kihúz belőle. Ott, a hol a zöld asztal körül komoly férfiak döntötték el a megye sorsát, ott most vidám ifjak döntik el a csirke, bornyu, cotlett és sonka sorsát, ott, hol a törvénykönyvekből kihúzott pharagraphusok durrogtak, ott most a pezsgős palaczkokból kihúzott dugók dur- rognak . . , Elég, elég még valamelyik kellnert ösz- sze találom hasonlítani a megyehajdukkal s kész lesz a harag. Ej inkább igyunk egyet. A poharak össze csengenek, a képrámákból az ősök szigorúan tekintenek le, mintha mondán ák: „Uram öröködbe pogányok törtek. “ „Szűnóra“ kiáltja a rendező harsány szava. De már kérem akkor én is megszűnők írni 1 IV. Végeredmény. A száraz tudósitás pedig igy szól: A bál minden tekintetben fényesen sikerült, mint mulatság kitűnő volt, a jótékony- czélra eleget jövedelmezett, a csinos tánezren- dek bizonyára kedves eu, lékül fognak szolgálni a hölgyeknek. A legnagyobb elismeréssel kell adóznunk a bálanyának, a ki legnagyobb szeretetremél- tósággal oldta meg feladatát s a buzgó rendezőségnek. Tudósítónk ott látta : Gróf Almássy Kálmánné, Beliczey Istvánná (Csaba), Beniczky Gézáné (Homok), Zi- lahy Jánosné (Békés), Brengl Lajosné (Gyoma), Böhm Lajosné (Kétegyháza), Szekér Károlyné (Kétegyháza), Székács Istvánná (Orosháza), Pólyák Károlyné (Doboz), Dr. Hajnal Istvánné (Békés), ifj. Jancsovics Pálne (Békés), Zlinszky Istvánné (Kondoros), Winternitz Arnoldné (Szarvas), Dutkay Istvánné (Baglyas), Dr. Hajnal Albertné (Ó-Kigyós), Weningerné (Orosháza), Korossy Kamillné (Gerendás), továbbá id. Jancsovics Pálné, Jancsovics Emilné, Erkel Ferenczné, Kalmár Mihályné, Wieland Ká- rqlyné, Lux Gyuláné, Andrássy Miklósné, Fridrich Mihályné, özv. Riczinger Károlyné, Winkler Ferenczné, Védel Károlyné, Szenl- mihályi Lajosné, Zöldy Jánosné,, Deimel Lajosné, özv. Bodoky Károlyné, Kliment Gyuláné, Dr. Hoffer Samuné, Flukk Károlyné, Gremsperger Józsefné, Ladies Györgyné, Szarvasy Arzénné. Hajóssy Ottóné, Luchy Károlyné, Vidovics Menyhértné, Szabó Andorné, Huszka Lászlóné, Duttkay Béláné úrnőket, — Gr. Almásy Erzsi (Kétegyháza), Beliczey Ilona (Csaba), Székács Melinda (Orosháza), Pólyák Juliska (Doboz), Hajnal Ilona (Békés), Korossy Zsófi, Juliska és Anna (Gerendás), Vecsei Mariska (Kamut), Zlinszky Irma (Kondoros). Winternitz Hedvig (Szarvas), Uhrinyi Erzsiké (Ó-Kigyós), Zilahi nővé.ek (Békés), Brengl Hermina (Gyoma), Kalmár Ilona, Wi' land Matild, Janes vies Margit, Jancsovits Leona, Andrássy Teréz, Szentmihályi Mariska Védel Ilona, Ladies Irén, Zöldy Ró/a. Zöldy Gabriella, Kliment Margit, B doky Erzsiké, Hajóssy Mariska, Szabó Ilona, Nagy Aranka, Köpf Dóra, Köpf Bertát; a karzaton voltak : Miskolczy Barnáné, (Nagy-Várad), Rimler Lajosné (Uj-Kigyós), Moldoványi Gyuláné, Márky Lajosné, Kövér Lászlóné, Novák Kamillné, Schröder Kornélné, Cziffra Irnréné, Habinay Pálné, Hűkké Szeréna, Lukács Károlyné, Kirileszku Gyuláné, Bandhauer Györgyné, Shrancz Ferenczné, Urbán Adolfné, Teré- nyi Lajosné, örley Stefánia, Ormós Jánosné, Kiss Gyuláné úrnők, — továbbá Kövér Malvina, Rombay Mariska, Hűkké Mariska, Szénási Gizella, Dubányi Erzsiké, Keller Juliska, Szánthó Lujza, Hajóssy Ilonka, Novák Iza és Kliment Gabriella kisasszonyok. Ha netalán valakit kihagytunk volna, kérjük ezt referá- dánk sietségének betudni.
