Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-25 / 17. szám
Tudom, hogy sok ájtatos ember meg fog botrónkozni ezen az állítólagos profanatión, s ezeket átokkal nem sújthatván, kénytelen vagyok megelégedni azzal, hogy előre is álszenteskedők- nek nyilvánítsam (ez azután az Írói előre latás, most már nyugodtan alhatom, senki ee lesz elég bátor a czikk ellen ezóllani, engem meg hadd üssenek (persze csak úgy szóval,) s különben is ezen előre megfontolt ellenségeimnek már úgy is nyújtott kárpótlást az a görög tűz, melyet a város összes diplomával ellátott és diploma nélküli, foglalkozó és faczér patyikusok rendeztek testi és lelki szemeink gyönyörködtetésére. Gyerek koromba, kálvinista iskolába járva a többi rósz apostatákkal, (tessék most meg már azt is elárulom, hogy vastagnyaku kálvinista vagyok, ha még soká ilyen vigyázatlan leszek elvész az anonimitásom s még ki találják, hogy ki Írja ezeket a czikkeket s akkor sokszorosan jaj az én árva fejemnek,) hallván hogy nagy csütörtökön a harangok Romába járnak, (azt csak később tud tam meg, hogy az asszonyok is oda szoktak járni) rendkívül bántott a kíváncsiság bennünket s el határoztuk hogy, de már azt megnézzük, hogy mikép szállnak a harangok s oda is állítottunk vagy tizenöten reggel a templom elibe ki lesni azt az utazást, csak vártunk ott egy órát, másfél órát s denique a harangokat nem láttuk, pedig már kerepeltek is kétségtelen jeléül az utazás megtörténtének, mikor egyszerre csak látjuk le ballagni az öreg harangozót, s lassan-lassan kezd tünk bele nyugodni, hogy tán nagyon magasan repültek a harangok azért nem láttuk s akkor meg az ütött szeget a fejünkbe (kérem nem szó szerinti értelemben venni,) hogy valljon miről is merik meg hát Romába, hogy ezek a harangok a gyergyói székesegyházból valók, ha nincs velük a harangozó, persze azt képzeltük, hogy a haran gozó is elutazik. Azóta azután megtanultam sok mindent (s nem tanultam meg még több mindent) még azt a közmondást is, hogy „minden ut Rómába vezet a mely közmondáshoz ezennel ünnepélyesen ké rém hozzá tenni: kivéve a csabai utat Gyulává ros határától kezdve, mert az ha csinál valamit hát maraszt, de hogy vezessen valahová az esze ágába sincs. Két nevezetes utazást tettem életemben (már úgy tessék kérem érteni, hogy rám nézve nevezetes) az egyiket Gyuláról Békésre vasúton a másikat pedig Csabáról Gyulára kocsin, az első utam nem ezen a héten történt, arról hát csak annyit hogy az az utazás inkább hosszú volt mint érdekes, mert hogy Gyuláról gőzössel elér kezzem, utaztam este 3/48 órától reggeli 6 óráig. úgy hogy egyenes irányban haladva Pest felé éppenTápió-Szele-Farmosra érkeztem volna ugyan ennyi idő alatt, a másik ut, melyet ezen a héten kocsin tettem Csabáról Gyulára, most az egyszer megbántam, hogy jobb sorsom megengedte kocsin való utazást, a gyulai határig csak elju tottam jó utón, itt azután egyszerre csak azon veszem észre magam, hogy majd a kocsin kívül majd meg nagyon is belül vagyok, szép száraz idő volt, mi lehet hát ennek az oka? Gát kére valóságos göröngy csimborásszók meredeznek az utón ezrivel s mikor az egyik kerék felzökken a hegy tetőre, akkor a másik zöttyen le, a tér mészet csodás hatása s az utkaparók passiv maga tartása által okozott, különben csinos völgybe azután a simmetria kedviért a másik kerék ka paszkodik fel s az egyik zökken alá, s ez igy megy egész a bárdos hídig, úgy hogy mikor haza érkeztem majdnem Bárdosra volt szükségem, hog; megzavart oldalbordáim között az egyensúlyt helyre állítsa. A történeti hűség kedviért megjegy zem, hogy Csabától a gyulai határig oly pompás ut volt, hogy eltekintve attól, hogy folyvást az utkaparókat kellett kerülgetni, a legpompásabban haladtunk, mig ellenben a határtól a bárdosig rendelkezésemre álló nagyító üveggel sem voltam képes egy utkaparót felfedezni. Ezen két tanulmányutam után, melyről ta pasztalataimat legközelebb egy vaskos kötetben fogom kiadni „utazás ló- és gőzerővel" czim alatt, elhatároztam, hogy ezentúl ha Csabára kocsin akarok menni, akkor gyalog megyek, s ha Bé késre vasúton akarok menni, hát kocsin megyek De az a kérdés még mindig nagyon élénken fog lalkoztat, hogy vájjon mi történnék akkor, ha város ezt az utat megcsináltatná ? * * * És most jertek elő kedves kutyáim; a kikben nekem kedvem tellik, s a kik mindannyiszor kisegítettek, valahányszor czikk dolgában meg voltam akadva. S hogy most megint rólíatok kell Írnom, azt okozza az öngyilkossági mánia, mely oly nagy mértékben emelkedik; közigazgatási bizottság, városi hatóság, emberbaráti intézetek ezzel a kérdéssel foglalkoznak, hasztalanul, most előttünk a rettenetes példa, hogy az öngyilkosság már az állatok körében is bir prose- lilákkal, de ezen nincs okunk nagyon búsulni, majd segít rajta az állatvédő-egyesület, elmondom hát a szomorú történetet úgy, a hogy történt, csak elővigyázatból kérem a zsebkendők kikészítését. A történetet magát egy csabai emhertől hallottam, a szinhelyet nem akarta megmondani obböl következtetem, hogy Csabán történt a szomorú eset, s csak nem akarta a csabai nevezetességek számát szaporítani, úgyis van már kettő, a hadszerkészletraktár és az artézi-kút (az egyik megyei, a másik városi nevezetesség), elég az hozzá, hogy valahol, a harangozónak volt két kutyája, Zelmira és Alfonsó, mint a nevekből is látható, az egyik az erős, a másik szép nemhez tartozott s a harangozó által táp- láltatva, csendes otthonukban élvezték a házas élet örömeit, mígnem a kegyetlen sors megirigyelte a zavartalan boldogságét i egy szerencsétlen reggelen Zelmira arra a rettenetes valóra ébredt, hogy Alfonzó nincs sehol, kínos sejtelmektől megragadva, szaladgált fel s alá s rohant házastársa keresésére, s a déli órákban megtudta, hogy a szerencsétlent elgázolta egy szemetes kocsi, a mint az utcza porában gond talanul játszadozva, élvezte az üde tavaszi reggelt. Kell-e ennél rettenetesebb halál? (nekem nem). Leírhatatlan a hű házastárs kétségbeesése a lesújtó csapás felett, azért hát nem is kísér lem meg leírni, s csak egész szárazán konstatálom, hogy Zelmirában a kétségbeesés egy sötét 'ondolatot fogantatott meg, melyet ő nem késett égrehajtani, délután gazdája után fellopódzott a toronyba, s egy őrizetlen perczben a szédítő ma gasból le ugrott s az utcza kövezetén lelte véres és gyászos halálát. Ez a történet, minden szépítés nélkül elő adva, a következtetéseket levonni az olvasóra bi zom, morál: a kinek kutyája van, ne engedje fel a toronyba. Éppen idáig jutottam az Írásba, mikor ko pogtatnak az ajtómou s a szokottnál haragosabban kiáltottam, hogy szabad, megbotránkozva a bátorságon, melylyel háborgatni merészelnek, de nagyon alább hagyott a haragom, mikor megnyílt az ajtó s belepett rajta félénkén egy nagyon csinos barna kis lány, annyira csinős, hogy égé szén meglepett (pedig dicsekvés nélkül mondha tóm, hogy nem igen szoktam meglepetve lenni fel is ugrottam az iró asztal mellől s kellő nyá jassággal üdvözöltem: Isten hozta, szép galambom; hát mi járatban van? (ezt az ügyvédi irodában tanultam, hogy legelőbb is azt kell megkérdeznem: mi járatban van). „Kérem én Szűcs Julis vagyok." Na erről már igazán nem tehetek, „De eppen az a bajom nekem, hogy Szűcs Juliénak hívnak." De ezen már meg pláne nem segíthetek, hanem ha én olyan helyes kis leány volnék, nem bánnám ha Pék Julisnak hinnának is. „Kérem, magyarázgatta azután mindég jobban megzavarodva a kicsike, nem is éppen az az ón bajom, hogy engem hívnak Szűcs Julisnak, hanem az, hogy azt is Szűcs Julisnak hívták, a kit kitettek az újságba, hogy megmérgezte magát s most tőlem mindenütt azt kérdezik, hogy meggyógyultam -e ?“ Már nagyobb bajra voltam elkészülve i egészen megnyugodtam, hogy ennyi az egész „csak ez a baj, hát most már látom, hogy nem maga mérgezte meg magát s bizony kár is lett volna ilyen csinos kis leányért I „De azért fordultam én be kérem, hogy tessek az újságba is kitenni, hogy nem én voltam az, a ki megmérgezte magát." „Szívesen édes lelkem", s hogy ígéretemet be is váltsam, ime most kijelentem hivatalosan és hitelesen, hogy nem az a Szűcs Julis mérgezte meg magát, a ki most is él s a kit még az ur Isten sokáig éltessen, hanem az a ki meghalt. 3647 1885 tkv. III. Árverési hirdetményi kivonat. A békési kír. jbiróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Oláh György Békésmegye tiszti ügyésze mint a m. kir. kincstár képviselője végrebajtató- nak H. Nagy Ferencz k.-tarcsai lakos végrehajtást szenvedő elleni 77 frt. 45 kr. adótartozás és jár. iránti végrehajtási ügyében a b.-gyulai kir. törvényszék (a békési kir. jbiróság) területén lévő k.-tárcsái 139. sz. tjkben fekvő A. f. 1. R. sz beltelkes házra az árverést 400 ftban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingat lan az 1886. évi május hó 3-ik napján d 8. 9 Órakor K.-Tarcsa község házáná megtartandó nyilvános árverésen a megái lapított kikiáltási áron alól is eladatni fog- Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10%-át vagyis 40 ftot készpénzben, vagy az 1881: LX. t ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számi tott és az 1881. évi november hó 1-éi 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri ren delet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldöttkezéhez letenni, avagy az 1881: LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elism vényt átszolgáltatni. Kir. jbiróság tkkvi hatósága. Békésen, 1886. február 7-én. Árverési hirdetés. A megyei kőzkórház tulajdonát képező két rendbeli gyászkocsi, a kórházi bizottság f. évi 4. sz. alatt kelt határozata értelmében, nyilvános árverésen el fog adatni, -r Miről a venni szándékozók azzal értesittetnek: hogy az árverés f. évi máj. 3-án d. e. 9 órakor a kőzkórház helyiségében meg fog tartatni. Gyula, 1886. ápril 17. Dr. Kovács István, , 2 S 63. mint kórházi igazgatók I 49. sz. er68 1—X Pallay Jenő, kir. aljárásbiró. Arlejtési hirdetmény. A székudvari gör. kel. román egyház a szentszék 1885. évi október hó 16-án 1668. számú végzése alapján árlejtést hir det a fenti község régi iskolájának zsin- delylyeli befedése iránt. Az árlejtés ha tárnapjául folyó évi május hó 25-dike tűzetik ki. — A kikiáltási ár 1000 írtban állapíttatott meg. A vállalkozók 10 százalékos bánat pénz letevésére köteleztetnek. A vállal kozási feltételek megtekinthetők az egy házi képviselő testület elnökénél. A kép viselő testület s vállalkozó közt megkötendő szerződés csakis a szentszéknek annak helybenhagyása után jutand érvényre. Székudvar, 1886. április 21. 1886. Hirdetmény. , Az alsó-febér-körösi ármenteaitö-öblözet közgyűlése az 1886. évi márczius 3-án 10. számú rendeletével Békésen a Kettős-Körös balpartján, az élővíz alsó torkolata melleit tervezett gátőrház felépítését 1262 frt 60 kr. költséggel engedélyezte. Ezen munka foganatosításának .biztosítása czéljából az 1886. évi május hó 1-ső napjának 10 órájára az öblözet irodájában Gyulán — németváros főuteza, Róth-féle ház — zárt ajánlati versenytárgyalás hirdettetik. ... . A versenyezni óhajtók felhivatnak 100 frtnyi bánatpénzzel ellátott zárt ajánlataikat a kitűzött nap 10 órájáig Zöldy János öblőzeti elnöknél beadni. Későbben érkező ajánlatok figyelembe nem vétetnek. * ■ A gátőrház tervezete, költségvetése % a részletes feltételek az öblözet irodájában 'naponként a délelőtti órákban megtekinthető^^. B.-Gyulán, 1886. ápril 12-én. Zöldy János, 61 2—2 •' ' öbí elnök. 1—3 66. Lázára Gábor, az egyházi képv. testület elnöke: S most már nincs egyéb mondani valóm, mint hogy kedves olvasónőinek és olvasóinak boldog ünnepeket kíván: Csintalan. HIRDETÉSEK. Ferencz padozat fénymáza, szagtalan, azonnal szárad és tartós. Gyakorlatit ulajdouságánál és egyszerűségénél fogva nagyon alkalmas saját házi fényezésére a padozatoknak szobákban, melyek 2 óra alatt használhatók. Eme fénymáz különféle színekben (hasonló az olajfestékhez) valamint szinnélkűl (fényt kölcsönözve) készletben van. Minta mázak és használati utasítás a raktárhelyiségben kapható. B.-Gyuldn : ömv. Féhn Jdnosnéndl. Christoph Ferencz, feltalálója és egyedüli gyártója a valódi padozat fénymáznak 1—6 64. Prága és Berlin. _____ Ar lejtési hirdetmény. A gyulai rom, kath. hitközség tulaj douához tartozó összes épületeinek javi tására, az árlejtés f. évi május hó 2-án délután 3 órakor a nagy iskola terméhen fog megtartatni. A teljesítendő munkákra a költség vetés n következő. Kőműves,- ács-mnnkák anyagokká együtt 674 frt 58 kr., — bádogos mun kákra 210 frt 70 kr., — asztalos mun kára padok készítése 414 frt. Az árlejtés szóbelileg minden mun kára külön fog megtartatni. Vállalkozni szándékozók 5 százalékos bánompénzt tartoznak letenni. A feltételek Diosy József gondnok nál bármikor megtekinthetők. Gyulán, 1886. ápril 23. Haszonbérbe adandó gróf Trauttmansdorff ö excellentiája békésmegyei birtohai közül: Szénás-Csákón 1524hold szán-, tóföld és 3980 hold gyep f. é. május hó 3-án reggeli 9 órakor a helyszínén. Gerendás-Apáczán 2470 hold szántóföld f. é. május bó 4-én reggeli 9 órakor a helyszínén. B.-Csabán 73 hold szántóföld f. é. május hó 5-én d. u. 3 órakor a „Fiume“ szállodában tartandó nyilvános árverés utján. A szántóföldek 1886. évi Sz.- \ Mihálytól, a gyepek 1887. évi jan. hó 1-től 6 évre s a jelenlegi rész-; letekre osztva adatnak bérbe. Árverési bánatpénz holdankint egy forint. Ez alkalommal a szénás-csákói vadászat egy tagban s a Geren» ‘ dás Apáczán most bérbe adandó ráták vadászati joga is egy tagban fog a legtöbbet ígérőnek nyü-i vános árverés utján bérbe adatni. A bérbe adási föltételek meg-, tudhatók a bérbo adó gróf ur tiszt-' ségénél Orosházán. 54 3—3 67 1—2Diósy József, gondnok. ____
