Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-18 / 16. szám
Megyei hírek. Csabán a* adókivető bizottság f. hó 20 és 21-én tartja tárgyalásait az 1886. évre kivetendő III. osztályú kereseti adó tárgyában. Orosházán az izraelita hitközség pályázatot hirdetett egy rabbi állomásra. Szarvason a polgári leányiskola tantestülete folyó hó 10-én sikerült hangversenyt tartott. Orosházán Hegyei Géza hirdetetett hangversenyének megtartását folyó hó 17-ére halasztotta el. Körös-Ladány községének évenként három vásár tartás engedélyeztetett és pedig: május 10. jul 28. és szept. 15 napján. Orosházán Gáspár szintórsulatának sorsa1 éppen nem irigylendő, s csak alig birja társulatát fenn tartani. Csabán folyó hó 12-én tartotta hangversenyét szép számú közönség előtt, Rossi Marcello hegedű és Véber Emil zongora művész igen nagy sikkerrel mindkettő megérdemli a művész czimet s csak sajnálhatjuk, hogy a Gyulán tervezett hangverseny elmaradt. Egyetemi tanárok és több száz gyakorló orvosok megvizsgálták már Brandt R. gyógyszerész svájczi labdacsait s azokat biztosan, kellemesen ható s legkevésbé sem ártalmas gyógyszernek nyilránitották. Ez a tény maga elegendő meggyőzni azokat, a kik még netalán e kitűnő házi gyógyszer hatásában kétkednének. A valódi svájczi labdacsok vételekor, ügyelni a kell a czégjegyre s Brandt R. névaláírására. Két hétről. (Mért kettőről s mért nem egyről. A pontos vesszőről. Kőkorszakbeli történetek: Az elmaradt hangverseny, a csudaorvos. Városi közgyűlés. Segéd gyám. Kutya adó.) A múlt héten vasárnap a mint kezembe veszem az újságot, nagy meglepetéssel látom, hogy a hétről a czikket nem látom, hogy lehet-ez ? mikor én a kéziratot kiadtam, s mindenféle rémes gondolatok villantak meg agyamba, talán a szedők strikoltak, mert nem tudják az írásomat olvasni, (az igazat meg valva ettől mindég tartok,) vagy talán valami gonosz ember ellopta a kéziratot, de hát hiába tanakodtam nem tudtam mágyarázatát találni, végre is arra az elhatározásra jutottam, hogy ez vért kíván, büntetlenül hagyni nem lehet, azonnal neki indulok, majd az utón eszembe jut, hogy kit kell megölnöm ezért a sérelemért. Természetesen ha az ember az utczán megy, (ón pedig ott szoktam menni,) akár milyen haragos is, találkozik itt az egyik, ott a másik, amott a harmadik ismerősivel s velem is ez történt: Jó reggelt.“ „Ha jó meg kell enni“ idéztem Jókaiból : „Hát a „hét“ hol maradt.?“ Azt hittem, hogy boszantani akar, hát egy kicsit megnyugodtam: „Benn maradt a gépbe.“ Alig megyek tovább : (tessék elolvasni a fentebbi párbeszédet.) Már most kezdtem nyugtalankodni, nem tudtam, hogy gunyolódnak-e, vagy sajnálkoznak felettem. S mikor azután a negyedik, meg ötödik, mind ugyanezt kérdezte, akkor az ötlött az eszembe, hogy ezeket a szerkesztő bízta meg azzal, hogy engem interpelláljanak, gyöngéd figyelemből, (mert ha azt kérdik, hogy mért maradt el valami czikk az éppen olyan, mint ha hájjal kenegetnék az Írót) s erről elmélkedve sorba szedtem, hogy kik is azok, akik kérdezősködtek s bámulva tapasztaltam, hogy mind olyanok, a kiket egyért-másért egy kicsit megcsipkedtem. Ahá, most tudom már honnét a nagy érdeklődés, ha már ők bántva voltak, szeretik azt is olvasni mikor mást bántok. S ezen olyan jót nevettem (az olvasóktól nem kívánom, hogy nevessenek,) hogy minden haragom elmúlt s a szerkesztő ur is csak most tudja meg, hogy mikép került ő el egy véres páros viaskodást. S mindezért a nagyközönségnek kellvén szenvedni, most is az lesz megbüntetve, mert olvasnia kell kőkorszakbeli eseményekről, mert a mai villamos időbe a mi két héttel ezelőtt történt, az már olyan régen volt, hogy talán nem is igaz. * * * Az volt a szándékom, hogy irgalmatlan sokat összeírok erről a két hétről, de olyan dolgom jött közbe, hogy erről le kellett tennem ; . . . pontos vesszőt kerestem. Igen kérem, az egész héten pontos vesz- szőtkerestem, hogy miért? ezt is mint mindent a lap érdekében. Egy hü olvasónk ugyanis kijelentette, hogy ö máskép meg lenne elégedve az újságunkkal ; de egy borzasztó nagy hibája van: „az egész negyed évben megjelent összes számokban nincs egyetlen egy pontos vessző sem.“ Na már kérem, ha azt mondta volna, hogy nem jelent meg egy jó czikk sem, vagy ha azt mondta volna, hogy más lapokból ollóztunk, vagy nem tudom én mit mondott volna, hát nem szólnék egy szót sem, de hogy nincs a lapban pontos vessző, ezt nem lehet hallgatással eltűrni. Rögtön neki álltam pontos vesszőt keresni, borzasztó munka volt, de fáradságom siker koronázta, mert találtam tizenhét darabot, beismerem, hogy ez kevés, de mégis volt; s kárpótlásul ezen olvasónknak azon kívül, hogy én a czikkemet teleraktam pontosvesz- szőkkel; már megrendeltem húsvéti ajándékul egy egész ív nyomtatott pontos vesszőt. * * ★ De hol is maradtunk a rég múlt héten ? Igen, a várkert kapuja előtt, (de nem állok ám azóta mindég ott, legfeljebb szellemileg). Tessék besétálni. A mogorva kapus megbillenti egy negyed miliméternyire a kalapját, ez azt jelenti, hogy szívesen lát. S alig megyünk egy pár lépést, jobb kézre ott áll az a szépen mázolt felirat: „Itt járni tilos.“ „Na hát akkor ne járjunk, hanem menjünk“ (ezt kérem nem én mondom, valaki azok közzül mondja, a kikkel sétálok). Még nem is vagyunk a tulajdonképeni kertben, ez még csak az udvar, a kertet elzárja előlünk a nagy ősi kastély, de kérem, nem pazarolok én annyira könnyelműen, hogy most leírjam a kastélyt, a világért sem, hisz arról magáról egy külön czikket lehet Írni, hogyne kérem, a kisértetek, a szellemek, az ősi termek, hisz ez egy külön regény, különben is csak sétálni jöttünk, vessünk hát egy kegyeletes pillantást az ócska kastélyra (igy kerül az ócskaság az újságba) s lépjünk le jobbra, s ha a torony alatt elhalaudnk, itt már csakugyan festői látvány terül el szemeink előtt, a sűrűn ültetett fenyők . . de bizony azért se irom én le a várkertet, mikor úgy is látta mindenki, a ki még nem látta, annak könnyebb megnézni, mint nekem leírni. De nini, ott jön 3 kis leány, úgy 10—11 évesek lehetnek, vájjon miről beszélnek olyan komolyan, hallgassuk meg. „Jársz te a nénihez táncziskolába?“ „Hogyne, egyedüli vágyam, hogy tán- czolni tudjak, az olyan szép, mikor egy fiatal emberrel könnyen tova siklunk, láttam a majálison.“ „Hát fognak a táncziskolába fiuk is járni?“ „Nem, csak mi leányok.“ „Csak a lányok, de akkor nekem nincs is kedvem táncziskolába járni.“ S ezen úgy elszomorodott mind a három kis baba, hogy én megsajnáltam őket s mindjárt elhatároztam, hogy teszek az érdekökben. „De csakugyan néni, mért nem enged fiukat is a táncziskolába járni ?“ Ezt még a múlt héten írtam meg, s már van egy egész gavallér, pedig még meg sem jelent a czikk, vigasztalódjanak hát kedves kicsinyek, ha megjelenik a czikk, az biztos három gavallér — * * ip És most kedves kísérőim vagy kísértjeim (a hogy tetszik), a kiket már két hét óta folyvást sétáltatok, (sajnos, hogy csak igy szellemileg, s még se szellemesen), üljünk le itt a hús lugasba s elmondom önöknek (ha meghallgatják) az elmaradt concert, és a torok (nem török) orvos történetét. * * * Azt jól tudják mindnyájan, hogy a múlt vasárnapra concert volt hirdetve s elmaradt. Már ezelőtt három, négy héttel hirdettük mi is, hogy jön Rossi s csak ugyan a múlt hét elején óriási falragaszok (kettő is egymásmellet, hogy ha az egyik leszakad legyen mindjárt másik) hirdették, hogy vasárnap a „ Korona“ „dísztermében“ egyetlen nagy hangverseny tartatik, (egy fáradsággal kettőt is lehetett volna hirdetni.) És én el is hittem mért ne ? a ki hisz az üdvezül s egy concert árán üdvezülni, (pláne olyanon a mi el marad) rendkívül pompás dolog. De hát a ki hisz az csalódik is s éppen úgy jártunk mi hivök s talán ezt már nem hirdette egy plakát sem, mégis megtudtuk, hogy nem lesz hangverseny tartva. De miért nem ? Hisz éppen ez az, a mért én már az egész héten lázas izgatottságba voltam, csak képzeljék magukat ez én helyzetembe, egy újságíró s nem tudja, hogy mért nem lesz hangverseny, hisz ez borzasztó, de végre még is megtudtam. Az egész dolognak az oka visszavezethető egy kis differencziára, ami a művész és közönség közt fenn forgott s elintézetlen maradt, t. i. a publikum az első sorba akart ülni, a művész meg csak akkor akart játszani ha a második sorban is ülnek (szerencsétlen művész, de én megbocsátok neki, mert nem tudta mit cselekszik, Gyulán azt kívánni, hogy valaki ne az első sorbsn üljön.) Ámbár én a zenéhez nem értek s a czi- gányt jobban pártolom mint a hegedű művészt, mégis rendkívül sajnálom, hogy ez a hangverseny elmaradt, mert már daczára annak, hogy több év óta tartózkodom ebbe a szeretet1^ méltó városba, még sohse volt alkalmam látni a „Korona" „dísztermét" (a dísztelent azt már inkább láttam) s ezt a hangversenyt ott akarták tartani a plakátok szerint s most ismét elestem ettől a gyönyörűségtől s hiába rimánkodok a vendéglősnek, nem akarja megmutatni a „dísztermet.“ * * * Egy orosházi csizmadia megunta, hogy ő mindig csak a csizmák torkával foglalatoskodjék, sokkal nemesebb hivatás az emberi torokkal bajoskodni, mert hát ha már az is baj, ha a csizma torka szőrit, mennyivel nagyobb baj az, ha az embert a torka szorítja, ezen a bajon segiteni tűzte ki feladatául a nemes lábtyűmüvész, s kitalált egy orvosságot a roncsoló toroklob ellen, (mint mondja, hétféléből áll az orvosság, hat szert meg is mond hogy micsoda, csak a hetediket nem akarja elárulni, az a titok, (én úgy zárjel közt mondva nem hiszem, hogy a hetedik szer nem a csiriz, s a mester csak restelli bevallani, mert vonatkozással van előbbi mesterségére). Hát kérem itt volt Gyulán az uj csodadoktor, de nem volt diphteritis s igy az orvossága a mit beadott, se nem ártott, se nem használt, s most megint összepakkolt s ment Sarkadra, s az egész úton imádkozok : Uram Isten, adj egy kis diphteritist, ha csak akkora lesz is, mint egy női czipő orra. Majd meglátjuk, ott mit végez, én már nem merem bántani tovább, az érdemes csizmadiát, mert attól félek, hogy tőllem is meg tálálja kérdezni a lovag, a mit a múltkor egy doktortól kérdett, a ki szintén nagyon kikelt a csudaorvos ellen. „Hát tud maga csizmát várni?“ „Nem tudok én.“ „Na hát akkor ne beszéljen, mert akkor az a csizmadia külömb ember mint maga, mert az csizmát is tud várni meg a roncsoló toroklob ellen is tud orvosságot, maga meg se csizmát nem tud várni, se a diphteritist nem tudja gyógyítani." őszintén megvallva, ezt a kis reclamot azért csináltam a csuda-doktor mellett, hogy ha torokbajba esem, hát ingyen kigyógyitson. * * 4c A város atyák méltóság teljes léptekkel haladnak fel a városháza kopott lépcsőin, a rendezett tunács most már áll mint Sión hegye s éppen itt jön fel a nagy tanács buktató, a kinek a törvény ismeretét csizmája minőségével hozták összeköttetésbe, egészen megőszült azóta, mindég törvényt tanul, annyira szivére vette a dolgot s ha még most sem tudja a törvényeket, annak nem ő az oka, hanem a törvényhozók, minek hoznak olyan átkozott sok törvényt, , Azt találta a jámbor hazafi egyszer disputa közben egy paragraphus magyarázó ember előtt mondani: „Dejszen uram tudom én mi a törvény." „Tud maga poklot, hisz még azt sem tudja, hogy milyen csizmát kell felhúzni, hát hol látta azt, hogy valaki kétszer akkora csizmát húzzon mint a lába.“ Persze nem tudott visza vágni, hogy olyat se látott, hogy valaki felényi czipőt húzzon mint a lába, hanem teljesen megzavarodott, s ment a boltba, a hol a szivar, dohány czigaret, sorsjegy, sétapálcza, újság, szivarszipka, papír, iron s lutri szám mellett könyvet is árulnak (ha vesz valaki.) „Adjon az ur törvényt.“ „Miféle törvényt." „Olyat a mibe minden benne van.“ „Hja barátom nézze ez a két állvány mind törvény s még sincs benne minden.“ „Ejnye hát mégis igaza volt, annak a fiskálisnak.“ S azóta kosár számra hordatja haza a törvényeket, azzal kél és azzal fekszik, a gyerekei abból tanulnak olvasni, a béresei tör- vényczikkek olvasása mellett szántanak s ismétlem, hogy nem ő az oka, ha most is ott van a hol mádi izraelita. De micsoda pompás arczképeket lehetne, ebből a tarka gyülekezetből karczolni, a hol meg lehet találni a múlt század mentéjétől kezdve a legújabb szabású mencsikoffig mindenféle népviseletet, beleértve a reverendát és szalon kabátot, s erről a mulatságról nem is mondok végkép le, de attól tartok, hogy sok lenne most megkezdeni. S elég lesz egyelőre a két legfontosabb határozatról éneket énekelni, a segéd-gyámról és a kutyaadóról, még most nem bántok meg vele senkit, mert mindkettő csak papiroson van. A jogi szakosztály — a felnőttek tánczosko- lája, — legalább az egyik szónok azt mondá, hogy ott tánczolva hozzák a határozatot, lám, egy jókedvű szakosztály (hát czigány van-e jelen az üléseken?) azt nyilvánította ki, hogy nincs szükség segéd-gyámra, a közgyűlés azonban ellene mondott a szakosztálynak s mondá, hogy légyen segédgyám, s lett segédgyám, de már most ha gondoskodtak segédgyámról, nem ártana segédárvákról is gondoskodni, hogy legyen legalább dolga az uj tisztviselőnek. Na de ennél sokkal nevezetesebb a másik határozat, az „ebtartási szabályrendelet“ jelige ; eb a ki megtartja. Két táborra oszlott az egész gyülekezet, gaz, hogy az egyik táborban majdnem egyen oltak), az adózunk és nem adózunk pártjára, nem adózók szájkosarat akartak adózni, az adózok meg elégnek tartották a járszalagot, s végre is diadalmaskodott az adó (már az csak- ugyan furcsa is lenne, ha a mai világban nem akarna valaki adót fizetni), de persze nagy fejtörésbe került az adókivetés. S a mi nem sikerült a franczia forradalomnak, az sikerült a városi közgyűlésnek, felállította és megadóztatta a negyedik rendet. Az adót térfogat és rang szerint fizetik a kutya polgártársak, 5O krt fizet a közönséges házőrző eb, ez a misera plebs contribuens 'r 2 frtot a vadászkutya, a nemesi osztály, 3 frtot a buldogg, dogg és newfoundlandi az aristo- cratia, s 4 frtot az uralkodó herczegek, a mészáros kutyák. De kérem, minek a viszálykodás mag- vát elhinteni a kutyatársadalomban, már most tessék csak elképzelni, hogy a 4 frtos kutya micsoda lenézéssel fog tekinteni arra a szegény czimborájára, a ki csak 50 kr. adót fizet* Különben az egész szabályrendelet által a gyepmester lesz a felperes, őt illetvén az összes büntetésdijjuk, s adót nem fizető kutyák exequálási költségének egy harmad része, s igy valószínűleg több jövedelme lesz, mint a segédgyámnak. Ctintalan, HIRDETÉSEK. HH Valódi m vegyelemezve a ca. kir. borkisérleti állomás által Klosterneuburgban, mint kitűnő erősítő szer gyengélkedőknek, betegeknek, lábbadozóknak és gyermekeknek stb. vér- szegénység és gyomorgyengeség ellen a leghatásosabb. \ ®8 7a eredeti üvegekben törvényesen bejegyzett védjegygyei a spanyol nagyborkereskedésben Becs. Hamburg. Szabott árakon 2 írt 50 és I frt 30 krjával. Kapható Gyulán a főraktárban Ferentzy Alajos ur iüszerlíereskedésében. g|A bélyegre »VEVADOR« valamint törvényesen bejegyzett védjegyre figyelmezni kérek, mert csak úgy vállalható felelősség a valódiság és jóságért. 1—5 57. 214-1886. 1—3 58. Pályázati hirdetmény. Békésmegyébe kebelezett Öcsöd községben (lélekszám: 7200, hasznos házi állatok száma az 1884. évi összeírás szerint, és pedig szarvasmarba: 1648, ló: 1783, juh: 4511, sertés: 3200, szárnyasok: 20510 db., terület: 21560 cat. hold) az állatorvosi állomás üresedésbe jővén, annak betöltésére a községi képviselő testület 9-1886. számú határozata alapján ezennel pályázatot hirdetek. Ezen állomással évi 300 forint készpénz-fizetés és a szabályrendeletileg megállapítva lévő orvoslási dijak élvezete áll összeköttetésben. Az állatorvosi teendőket az állategészségügyre vonatkozó törvények és törvényes szabályok írják elő. Pályázatra csak okleveles állatorvosok bocsáttatnak. Pályázati határidő folyó évi május hó 10., mely időn túl pályázati kérvények nem fogadtatnak el. Az állomás betöltésére folyó évi május hó 15-ikének délelőtti 10 óráját tűzöm ki. Kelt Öcsödön, 1886. ápril hó 10. Mónus Ferencz, bíró. Árverési hirdetés. A megyei közkórház tulajdonát képező két rendbeli gyászkocsi, a kórházi bizottság f. évi 4. sz. alatt kelt határozata értelmében, nyilvános árverésen el fog adatni. -- Miről a venni szándékozók azzal értesittetnek: hogy az árverés f. évi máj. 3-án d. e. 9 órakor a közkórház helyiségében meg fog tartatni. Gyula, 1886. ápril 17. Dr. Kovács István, I _3 63. mint kórházi igazgató,
