Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-28 / 13. szám
13-tk szám V. évfolyam Gyula, 1886. márczius 28-án. f" Szerkesz tőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .........5 írt — kr. Félévre ............2 , 50 , Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ \ Egyes szám ára 10 kr. # ^______Á Tá rsadalmi és közgazdászáéi hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh György* munkatárs: Bodohy Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApát Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Városunk s megyénk közönségéhez! Letelt egy évnegyed, mely alatt a „Békés“ uj iránynyal megjelent, s megyénk közigazgatási, művelődési és gaz- dászati közéletét ösmertetni s fejleszteni törekvék. Midőn lapunk az év elejen megindult, nem Ígértük hangzatos szavakkal, hogy minő nagy eszmékkel, a társadalmi élet átalakítását czélzó törekvésekkel, eddig helyi lapoknál nem ismert uj iránynyal lép a közművelődés klizdterére; nem soroltuk fel hazai s külföldi ismert és ismeretlen nagyságok neveit, kik kitűzött czé- lunk elérésében támogatni fognak. Szerényen, az előhaladás munkára edzett napszámosaiként léptünk fel, irányunkat, törekvéseinket nem irtuk zászlóra, s nem lobogtattuk azt tetszetősen, azon erős meggyőződéstől vezéreltetve, hogy nagy ígéretek nélkül is, a lap iránya, élet- képessége, törekvéseink tiszta és nemes volta ki fog tűnni egy rövid évnegyed lefolyása alatt. Ki figyelemmel kisérte a lefolyt évnegyed alatt tevékenységünket — hisszük — elfogja ösmerni, hogy nem tántorod- tunk meg, nem hirdetett, de szilái’dül kitűzött czélunk felé haladásunkban ; elfogja ösmerni mindenki, hogy a közügyek terén nem kerülte el figyelmünket semmi mozzanat, nem maradt megvitatás nélkül semmi tény, melytől előhaladásunk függött, s igyekeztünk önálló eszmékkel, indítványokkal járulni a közboldogság épületének emeléséhez, s tettük pedig ezt tekintet nélkül az egyénekre — kik a mozzanatok és tények intézői, s tettük úgy, hogy a politikai élet hullámverése nem csapkodott felénk a közművelődés, társadalmi élet, közigazgatási, közgazdászán állapotaink ösmertetésére és fejlesztésére irányuló tevékenységünkben. A józan haladás utján törekedtünk előre. Nem szálltunk icarusi szárnyakkal a magasba s nem sülyedtiink alá a mélységbe. Szilárdan maradtunk a biztos talajon, melyről csak előbbre haladni lehet. Eszméink világitó fáklyája mindig ugyanaz : a közérdek, megyénk helyes fejlődése volt. Nem szolgáltunk idegen érdeket, irányunk biztos, törekvésünk nemes volt s végczélunk az, ami minden hazafi lelkében él : előhaladás. Igyekeztünk azon, hogy lapunk érdekesség, változatosság s a társadalom gazdagsága tekintetében azon a szinvona- lon maradjon, melyet városunk s megyénk fejlődő társadalma joggal megkíván. Nem az önhittség dicsekvése ez, — csak azért említjük fel, hogy e rövid múltban való működésre hivatkozva kijelenthessük, miszerint az eddigi irányban vál- tozatlanul és következetesen előbbre haladva, a jövőben is mindent el fogunk követni lapunk emelése s gazdagítása tekintetében. A helyi és megyei közélet minden eseménye mint eddig, úgy jövőben is kimerítően tárgyalva lesz a „Bókés“-ben, mely a társas élet folyton elevenebbé váló lüktetésével lépést tartandó, a megye kiváló szellemi erőiből sorakozott munkatársainak díszes sorozatára támaszkodva, fokozott erővel lát a feladathoz, melyet helyi lap volta eléje ir. Mindezek után csak annyit kérünk, hogy támogasson bennünket város nuk s megyénk közön sége, ha me g érde m el tűk eddig, mi bizonyára törekszünk megérdemelni a pártfogást. A szerkesztőség. Az előfizetési árak a lap élén olvashatók. A kiadóhivatal. Törvényhatósági és községi közélet. A nagy eszme. Kétségtelen, hogy a viz, mely minden tenyészetnek elengedhetlen feltétele, mint az állami élet egyik legfontosabb gazdasági tényezője tekintendő, s a mily mérvben halad az állam culturalis élete előbbre a szerint fokozódik a tevékenység a folyóvizek szabályozására, s a sokszor igen romboló elemek hasznosítására. Rendezetlen vízügyi viszonyok mellett alig képzelhető el a gazdasági előhaladás; a folyamok árjai hogy mily gyakran seprik el a munkás kezek alkotásait, pusztítják el az aranykalásszal ékes rónákat, évtizedek szomorú tapasztalatai tanítanak. Ma még culturalis állapotunk alig haladt annyira, hogy folyóvizeink szabályozásában a szükségszerű védekezésen kiviil más igen fontos gazdasági tekintetek is irányadók lennének. — Első s legfontosabb feladatnak tekintjük még ma tűzhelyünk s termőföldjeinknek megvédését, s alig terjed törekvésünk arra, hogy a vizek teres birodalmaiból foglaljunk is, az pedig csak az igen messze távolban mutatkozó czél, hogy folyóvizeinket a hajózásra alkalmasokká tegyük s gazdasági állapotunkat ezzel emeljük fel azon fokra, honnan a jóllét népünkre általánosabban kiterjedhet. Csak gazdasági életünk nagyobb haladása után fejlődött ki bennünk a vágy, hogy az emberi munkát irtó árt leszorítsuk azon területekről, melyek mentesítve a vagyonosodás dús talajául voltak tekinthetők. Csak államgazdasági életünk, kereskedelmünk, forgalmunk nagyobb lendülete után érezzük szükségét, hogy a vizek ágyának természetadta utait minél inkább biztosítsuk hajóink számára. Azon czéltól, hogy a kellő korlátok közzé utasitott vizeket a fejlettebb gazdaság éltetésére öntözés által hasznosítsuk, ma is még oly távol állunk, hogy legközelebbi feladatunkul általánosan kitűzni sem lehetne. Nem lehet tagadni, hogy vizeink rendezése alkotmányos életünk helyreállításával nevezetes lendületet nyert. A közvetlenül érdekeltek, s maga az állam óriási tevékenységet fejtenek ki, hogy az árvizek pusztításaitól megszabaduljunk, sőt kétségtelen jelei tűnnek fel az állami tevékenységben annak is, hogy szabályozott vizeink egyszersmind a hajózásra is alkalmatossá tétessenek, — már a gyoma- endrődi folyamszakasz munkálatai is erre engednek következtetni. Alig lehet reánk nézve fontosabb ügy, mint a vizszabályozás ügye. A legközelebbről érdekelve van e részben megyénk s minden mozzanat, mely e téren felmerül, kell hogy felköltse érdeklődésünket, figyelmünket. Eszmék, tervek, melyeket a vízügyekkel foglalkozók a nagy közönség elé terjesztenek nem lehetnek ösmeretlenek előttünk, foglalkoznunk kell a legcsekélyebbnek látszó tervekkel, nézetekkel is. A vizszabályozás (örül tapasztalható rendszer, irány megvitatása az esetenként jelentkező ellentétes nézetek, elvek megösmerése elől elzárkóznunk nem lehet, A napokban hagyta el a sajtót egy újabb röpirat, „Észrevételek, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásáról“ czim alatt. Báró Vay Alajos, a röpirat szerzője „ama szerencsétlen tiszaszabályozási rendszerről szól, melynek ferdeségeit megfoghatlan közönynyel nézi sok jóra való ember és hallgatással tűri sok károsult hazánkfia.“ Nem tűztük feladatul szerző müvének bővebb ösmertetését s nem taglaljuk, hogy miért s mennyiben tartja „szerencsétlennek, tévesztettnek, károsnak“ a Tisza szabályozásnál követett rendszert, legyen ez feladata azoknak, kik e téren hivatás- szerüleg működnek s kiknek szakértelmükben ugylátszik a nagy közönség elég meg- nyugvást talál; hanem ösmertetjük a műből azon „nagy eszmét,“ nagy tervet, mely benünket közvetlenül érdekel, mely a három Körös árjának miként leendő korlátozására vonatkozik. „Tessék olyan csatornát készíteni — igy szól az ivó — mint amilyet én jónak látok t. i. a melyen a Fekete- és Fejér- Körös árviztömegét a legkurtább utón le lehessen vezetni a Tiszába, de persze megint csak olyat, mely legfeljebb tiz év alatt annyira szélesbüljön, minő most mind a két folyónak medre együttvéve — sőt az árvíz tömegét beleszámítva, háromszor oly szélesre kibővülve. Kezdete a csatornának legyen például Fekete-Gyarmatnál, mely község a Fekete- Körös partján fekszik — ounót Gyula- Varsándtól délnek a nagy Mozgó tó mellett északra — a nagy Csattogó tótól délre Apáti majornak — Szt.-Anna major mellett az Eperjesi pusztán keresztül Apácza és Földvár közt délnek Tót-Komlós felé oda, hol legközelebb találkoznék a száraz ér medrével. Ha a száraz ér felhasználható, abba az ár bele lenne bocsájtandó. De már Földeáktól kezdve ismét csatorna lenne ásandó, mert ott már a száraz ér medre megszűnt — innét aztán a Iegczél- szerübb helyen a Tiszába vezettetnék be. Magától értetődik, hogy Gyula-Var- sándnál felvenné a csatorna a Fejér-Köröst is — tehát a csatornának a víztömeg szaporodásához aránylag kell szélesbülni. Gondolja el a tisztelt olvasó, mily boldoggá tennők azon népet, mely Nagy-Sza- lonta, Sarkad, Békés-Csaba, Gyula, Székudvar és Zaránd közt lakik. De boldoggá lennének e czélszerü intézkedés által a Sebes-Körös partján lakók is, mert Gyomától kezdve a Tiszáig csakis a Sebes-Körös vize folyna az eddig mind a három Körös által betöltött mederben és igy természetes, hogy a Sebes- Körös nemcsak Nagy-Váradig felelne meg nevének, hanem a Tiszáig is. A Fehér- és Fekete-Körösnek fentem- litett csatornán elvezetése megszüntetné a Sárrétet pár óv eltelte után, és igy kiszámíthatatlan hasznot hajtana. Most nézzük körül magunkat a Tisza másik partján, és vizsgáljuk csak Heves, Szolnok és a Jászság nagy ártérségét. Midőn a Mátra-hegységben a hó elolvad és a patakok megáradnak, akkor rendesen a Tisza is magas vízállásban lévén, bele nem folyhatnak a Mátra hegységből lerohanó patakok, mivel elébb a Zagyvába kell nekik folyni és avval együtt a Tiszába. Igen ám, de minden tavaszszal Lapunk mai számához Fél iv melléklet Tan csatolva. megtörténik, hogy a Tisza tolja vissza a Zagyva vizét Szolnoknál ugyannyira, hogy nagy távolságra a Tisza vize folyik bele a Zagyvába; tehát a mátrai patakok elterülnek a hevesmegyei és jászsági nagy térségeken. Az általam ajánlott csatomaterv következtében a tavaszi olvadáskor Csong- rádnál csak a Sebes-Körös ömlenék a Tisza medrébe, tehát mintegy félannyi viz, mint eddig ömlött s ennek következtében Csongrádon alól legalább két öllel alacsonyabb lenne a Tisza vize és maga után vonná a Csongrádon felüli Tisza vizét úgy, hogy Szolnoknál legalább 2—3 öllel lentebb volna a Tisza tükre, mely aztán a Zagyvát is magába foglalhatná. E szerint tehát ezen második csatorna-tervemnek haszna nemcsak a Körösök árterére volna kiszárító hatással, hanem még a Tisza jobb-partjára is kihatna és bátran lehetne mondani, hogy a magyarság főfészkét szárítaná ki és szabadítaná meg az árvíz okozta károktól. De még más jó oldala is volna az, hogy a temérdek mocsárok kiszáradván, azon vidékeknek sokkal egészségesebb levegője lenne és a magyarság szaporodását is előmozdítaná, amennyiben jól tudjuk, hogy a sok mocsár kipárolgása következtében támadnak ezen körülirt vidékeken mindenféle betegségek és pusztítják apraját és nagvját az emberiségnek. Képzelem, hogy a kákán is csomót kereső úgynevezett szakértők, mily gúnyos mosolylyal teszik azon észrevételt: no ez szép a Maros folyót elakarja vezetni Szegedtől és mást, még pedig egy helyett kettőt akar neki vezetni Szegednek. Feleletem ez: hogy a két Körös ösz- szes árja nem képez oly nagy víztömeget, mint a Maros árjának negyedrésze. Nézzük térképünkön azon térséget, melyen az elvezetendő két Körös fut. Gyulán, Békésen, Gyomán, Csongrádon át Szegedig lehet a távolság mintegy 22 mértföld, a kanyarulatokat hozzászámítva tehát circiter 24 mértföld, Váritól pedig a Tiszáig egyenesen Szeged felé lehet circa 12 mértföld. Tessék, tisztelt olvasó, ezen félannyi távolság következtében támadható nagy esés eredménye felett gondolkozni. Hogy azonban épen Fekete-Gyarmatnál kezdődjék a csatorna, ahhoz nem ragaszkodom, se ahhoz, hogy az általam kijelölt csatorna vonala legyen változatlanul megtartandó, annak meghatározása a mérnök lejtmérőjétől függ. Még mielőtt e csatorna-tervem további előadásától eltérek, egy pillantást kell vetnem a Fehér-Körös és Tisza közti térségre. Ezen terület átlag véve térségnek nevezhető, bár imitt-amott vannak benne emelkedettebb helyek és dombok is, de sokkal több benne a lápanyag, különösen sok elhagyott vizmedrek találhatók, melyeket egykor bizonyosan folyók moshattak; mert el nem képzelhető, hogy csupán a tavaszi hó-olvadás képes lett volna oly mély és széles ágyat mosni, mint helylyel-helylyel a Mágocs, Kondoros és Veker erek medrei. Nem merem állítani, de gyanitom, hogy például a Mágocs-ér századokkal ezelőtt bizonyosan a Fehér- Körösnek volt medre. Figyelmemet ezen folyásokra, vagy ha jobban tetszik erekre is kiterjesztettem és épen ennek következtében egy második csatorna-tervemet is bemutatom, melynek kivitele bizonyosan sokkal kevesebb
