Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-14 / 11. szám

sabb rangú hivatalnokát, ki vállvonva oda nyilatkozott, hogy ök sok évi tapasztalás utáu arra a meggyőződésre jutottak, miszerint a szőkék távolról sem oly alkalmasak hivatalok betöltésére mint a barnák; mert mód nélkül heves természetűek és tulérzékenyek. — E nyilatkozat csakhamar köz tudomásra jutván, az egész államban elvetette a meghasonlás magvát a halai nők között: mert a szőkék általában sértve érzik magukat ez Ítélet által s még azok is, kik nem esengtek hivatal után, szövetkeztek a barnák ellen 8 valószínű, hogy újból kitör a piros és fehér rózsa háborúja az óczeánon túl.

Természet vad virága. Pária irodalmi kö reiben nagy feltűnést kelt ez idő szerint egy természetes költőnő, kinek legközelebb megjelent egy kötet költeményeit általában magasztalják Ez Harel Róza, jelenleg szakácsné Lisieux fran- czia vidéki városban. Már 1864-ben adott ki egy kötet költeményt „Pacsirta a búzában“ czimmel mely gyöngéd és mély gondolataival már akkor köztetszésben részesült. Harel Róza csak egy falusi iskolát végzett, s aztán mint szolgáló és később szakácsnő tartotta fenn magát már 40 év óta. Költeményeit olvasva senkisem hinné hogy egy szegény szolgáló irta azokat.

A kék szemek kiveszőben vannak, ha hitelt adunk Candolle Alfonz hires franczia tér mészet búvárnak. Az ő jövendölése szerint a kék szem rövid idő alatt ki fog veszni, különösen Európában, bár eddig e földrész északi részén kizárólag a kék szem volt az uralkodó. Candoll szerint csak két féle szem van, fekete vagyis inkább barna és kék ; mert a szürke és a zöldes szemeket csak a kék elkorcsosulásának tartja. Számos évi, nagy fáradsággal és különböző vidé kékén gyűjtött statisztikai megfigyelések és jegy zetek után Condolle arra a következtetésre ju tott, hogy ha az apa és anya szemei ugyanazon szeműek, a gyermekeknek legalább 88°/0*a szülék szemeit öröklik, 12%-nél ellenben eltér a szem szülőkétől, még pedig a dédszülék vagy valamely kö zeli rokon szemei után indulva. Ha az apa szeme vi lágos, az anyáé s ötét, a gyermekek 56%-ka az apa szemeit örökli, 47°/0 az anyáét. De bebizonyított tény Candolle szerint, hogy több sötétszemü leány és asszony van a földkerekségén, mint férfi, körülbelül 49 : 45 köztök az arány, s igy ba minden nemzedéknél 4%"kal növekszik a sö tét szem, idővel mindenesetre nagy súlyt fog nyerni, s ha a kékszemü lányok következetesen nem kékszemü legényekhez mennek nőül, 100 év múlva nagy ritkaság lesz a kék szem.

mint törtem is fejem, nem tudtam kisütni, hogy e czimet ki írhatta. Szemembe tűnik ekkor posta bélyeg, melynek elmosódott vonásaiból szót betűzhettem ki „Békés-Csaba“. Ha már arra igazán kiváncsi vagyok, hogy ki irhát nekem Csabáról! Türelmetlenül bontom föl a levelet, mohó szemmel futok végig tartalmán.

„Kedves Szevér!“ (Jól kezdődik, gondolám magamban.) Fölkérlek, hogy a holnapi áiarczos bálon okvetleuül megjelenj. Százszorszép“

Hogy e levelet egy nő irta, az bizonyo Arra vall már az a körülmény is, hogy a levél nek nincs kelte (a nők tudvalevőleg soha sem fe ledkeznek meg arról, hogy levélben dátumot ne írjanak), de ha keltezve lett volna is, a finom illat, a gyöngéd vonások elárulták volna, hogy Írójuk a szebbik nemhez tartozik. Fájdalom, azon néma vonások ennél többet nem akartak elárul s bár órák hosszáig tanulmányoztam grafológiát e vonásokban, okosabb nem lettem. Egyszer: azonban megtaláltam a kulcsot a levélhez A csa bai casinó-bálon valami ösztönszerü előérzet fo gott el, s minden hölgyet, kivel tánezra szerződ' tem, fölkértem, hogy Írja be nevét tánezrendem be. S alig hogy a féltve őrzött ereklyék közzül előkerestem a tánezrendet, tisztában voltam i iránt, hogy a levelet ő irta. Tetszik tudni „0“

De már hogy is ne mennék el az ilyen meghívás után. Sőt alig vártam a reggelt, hogy útra kelhessek, s egész utón csak a«t a kis le velet olvastam és mig egyedül ültem a coupéban nem egy csókot nyomtam azokra a drága voná sokra. Azonban valamelyik állomásnál egy fiatal ember szállt a kocsiba, ki aztán tele beszélte fejemet hogy ő a csabai casino-bálon milyen jól mulatott egy kisasszonynyal, hogy mily bájos kisasszony és minő szellemes, meg hogy ő most csakis e kisasszony kedvéért utazik Csabára, hol ma este fényes áiarczos bál lessz, s hogy ez ál arezos bálon legszebb lesz az a kisasszony, egyenesen Bukarestből rendelt jelmezt ez estór és midőn mindezt egy lólekzetvételre elmondta szemével hunyoritva azt a kérdést intézte hozzám vájjon láttam-e már bojár menyecskét?

— Nem én 'válaszoltam naivan, mire az én fiatal emberem ostromolni kezd, hogy akkor ok- vetetlenül ki kell szállnom Csabán, mert ezen a vidéken nem mindennap fordul ám meg bojár nő.

— Olyan meg talán többé sóba, ki egy este képes az ember fejét, elfordítani, válaszolám mosolyogva, s hogy bebizonyítsam menynyira érdeklődöm a román viselet iránt, kiszállok Csabán és megnézem azt a bojár menyecskét!

Utitársam aztán kérve kért, hogy valami nagyon alapos tanulmányokat azért ne tegyek, s hogy elég lesz, ha csak távolról gyönyörködöm a román viselet színgazdagságában és biztosított, hogy a kisasszony szivét nem Bukarestből kapta s miután fölteszi, hogy én eléggé ösmerem a magyar nők szivét, kért, hogy ne közeledjem a bojár menyecske felé. Látni kellett volna a szegény fiatal ember zavarát, midőn e szavakat re- begé és midőn Csabára érkezve, én is kiszálltam, egészen kétségbe volt esve. Hiába magyaráztam aztán neki, hogy én egy pesti terménykereskedő vagyok, ki legközelebb Bukarestbe utazom búzát venni, s hogy csak e város topográfiája iránt érdeklődöm . . .

— Igen ám, fotográfiája iránt annak a bojár menyecskének, a kit ön el akar csábítani. Hanem abból nem lesz semmi, mert tudja-e ön, hogy a bojár nők kést hordanak csizmájukban ?

E rettentő kijelentés daczára a bálban legelőször is Bukarest városának legszebb hölgyét kerestem föl.

— Kérlek, mikor utazol vissza Bukarestbe ? kérdezém.

— Még ez éjjel, feleié. Miért P

— Azért, mert én is épen oda készülök.

— Csak hogy Bukarest felé két ut vezet s te a rosszabbik utat választottad, válaszolá pajkosan s eltűnt — bizonyára a jobbik utón, mert már a másik perezben utitársam karján lebegett tova.

Messziről észrevettem a czigány-lányt, ki egyenesen felém tartott. Udvariasan nyújtottam neki karomat.

— Igazán, kezdém meg a beszélgetést, a czigány-lányok szépsége felülmúlhatatlan!

— Igen ám, vágott vissza az eszemadta, felülmúlhatatlan addig, mig százszorszép megérkezik.

E perezben hat rózsaszínbe öltözött calico érkezett, s a terem egy pillanat alatt uj kifeje zést nyert. Nekem azonban csak az járt eszem ben, honnan vehette a czigány leány a százszorszép nevet.

— Az isten szerelméért, kikkel állsz szövetségben, kérdezém, hogy meglophatod az ember legféltettebb titkát ?

— Hát nem látod, hogy kártya van kezemben, ez az én fegyverem, melynek segitsé gével mindent megtudok.

— Úgy hát vess nekem is kártyát és mondd meg, hogy hol találom föl e teremben Száz ozorszépet.

Csengő kaczajjal fogott a kártyavetéshez

— Láttad az alább azt a hat egyformába öltözött calicot ? Azok között van ő. Megismerheted a gyöngyvirágról, melyet fején és keblén hord.

Meg se köszönhettem a czigányleánynak szívességét, mert épen mellettem haladt el ró- szaszinü calicoban, gyöngy virágosán, a kit én kerestem.

— Szabad vagy egy órára ? kérdém a ró zsaszinü felhőbe burkolt angyalt.

— Igen követelő vagy, elég lesz egy félóra is.

— De e félóra alatt egészen enyém leszel ?

— Azaz, hogy egy félórát adok neked, hogy elmondhasd annak a tárczának a történetét, a melyet a casino-bálról írtál.

— De mig ezt elmondom neked, a kik együtt látnak bennünket, majd azt hiszik, hogy folyton szerelmet vallók neked !

— És ha úgy volna ? Mit törődöm én a világgal!

— Nos hát akkor bátrabban beszélek. De egészen hozzám simulj, mert különben meghallja

más is. A casino-bálon elbájoltál szépségeddel, szerelmes lettem beléd. Azonban nyilatkozni nem mertem, mert mindig mosoly ült ajkadon és féltem, hogy vallomásomra e mosoly nevetéssé változik át. Levelet nem intézhettem hozzád, mert az anyád kezébe került volna. Mit tegyek hát ? Tudtam, hogy a „Békés* szorgalmas olvasója vagy. Ide Írtam tehát egy tárczaczikket, melybe belélehelltem szerelmem minden melegét.

— Oh, e tárcza olvasása közben megcsapott az a forró szellő és még keletkezőben el- hervasztotta a virágot, mely szivemben fakadt. Óvatosabban kell ám bánni az ilyen fakadó virággal, meg kell azt óvni fagy elől, de forróság elől még inkább. És ön nem tudná ezt, kedves Szevér ?

— Tehát ezt akarta nekem mondani s ezért kellett nekem ma este itt megjelennem. Tudja-e, hogy kegyed nagyon kegyetlen, kedves Százszorszép ?

Mikor kiejtettem e szót, érzém, hogy a hölgy, kinek karja karomba volt fűzve, megremeg oldalomon.

Nem válaszolt. Szemeit lesüté, és e szemek e pillanatban olyan vakító fénynyel ragyogtak, hogy bevilágitották életem egész pályáját. Bájos czigányleány, a mit e szemekből kiolvastam, azt te nem tudtad volna nekem megjósolni!

S most híjában jelensz meg te cserkesz leány, elismerem, hogy felségesen szép vagy, de engem meg nem hóditsz. S te szerelmes levelek hordozója, a ki magad vagy a legkedvesebb szerelmi tudósítás előhírnöke, hiába tartod felém sokat jelentő mosollyal azt a levelet, ha nekem szól is az, rossz helyre czimezték. S te Grethen, te isteni vagy; javas czigány asszony, te képes vagy a szemeddel bárkit megbabonázni, CBak engem nem; s te román asszony, kinek ruhája fényben tündököl, s kinek szeme tündöklőbb a napnál — megjelenésed mindenkit elvakit, csak engem nem, oh mert az én napom más szemekben ragyog.

Szevér.

Ivan igy, de ott meg a hol nem így van az a baj, hogy minden ember mást csinál, mint a mi a foglalkozásához tartozik.

Az ügyvéd okvetlenül gazdálkodik (s Ihagyján, ha csak a máséba, mert ez a szak- imájába vág) a földbirtokos eladja a földjét s Ihaszonbérel, a ki csak „máriás“-t tud játszani laz Whistezik a megyei tisztviselő lapot szer- Ikeszt, a városi hivatalnok telekkönyvi kér- II vényeket készít, a pap szónokol (de nem a I templomban), a kántor énekel (de nem a te- ’Imetésen), az orvos verseket ir, az Írnok ud- jlvarol, a patyikus meg csuda szereket árul, s Imikor akad a városba egy ember, a ki a foglalkozásánál marad, annak meg nem akad kö- Jzönsége, a kinek produkálja magát, r I

H Hogy mért Írtam össze ezt a — mit. is? rclmondjuk eszme mozaikot, hát biz én evvel e úgy vagyok, mint az oláh a szapannal, pén- “Izembe van, meg kell enni, s miután magam Mnem bírok vele, feltálalom a t. olvasó közön-'

I ségnek, ezek az eszmék már megint nem az ..I enyémek, hozattam őket Csabáról, az „első magyar általános eszme gyárB-ból, a hol 5%-ra rtladnak kölcsön eszméket. („Hogy jobbakat is e,|hozathattam volna,“ Lehet.)

1)aj Hajdan legalább, egy szép asszony kel- ki lett, most csak egy geniális ötlet s kész a lio éves háború, s olyan eszme bőséggel vi- jfilvatik a harcz, hogy mire e sorok napvilágot átllátnak, már épen a 33*ik hasábot fogjuk ol- ?;|vasni (már a ki olvassa) az uj hitelbankról s 'Mmég mindig csak eszme és idea, semmi terv s Imég mindég óhajtanunk kell, hogy „lássuk r"|már a medvét.“

b.l

ml De kérem, komolyan fel akarják állítani

5It|ezt a bankot s azt abból következtetem, hogy

a|mint illetékes helyről hallottam, már folyik át

n. laz alkudozás a bank directori állásra egy volt

I csabai s jelenlegi budapesti ügyvéddel s még

Icsak abba nem tudtak megegyezni, hogy kit del

3 -I adjanak mellé jogi tanácsosul, piti

rt-l * *

:at *

gyl Valahol, mondjuk Békésmegyében a itt Itánczked velő ifjúság batyu bálát rendezett s

rdezhetné, hát a honleányok mit csinálnak,! se nem főznek, se férjhez nem mennek ? stb.ll

őszintén meg vallva, ezek mind olyan |; oblemák, miket megfejteni nem tudok, s| m nézve ez is olyan feladat, mint az a bi-| nyos akadémiai pályakérdés: „hogy mért! m szereti a cserebogár az eczetes salátát ?“ |

Pedig már sokat tűnődtem azon, hogy| i lehet az oka annak a sok bibinek s rigo-| ának, a mi társadalmi életünkön élősködikl . de hát nem akarok bele kontárkodni aj szérczlkk iró dolgába s attól tartva, hogy igyon is komolyan találok megemlékezni, bolondok napjáról, menjünk vissza a bálte- smbe, mulassunk még egyet farsang utolsó apján,. . . kezdjek az álarczos bálon.

„Qui perdidit numerum incipiat Herum“ zt tartja a latin közmondás s ezt követte a etronisált circus director is, mikor boldog mlékezetü álarczos balját meg repetái ta, csak °gy nem számított arra, hogy a classikusok :ora már lejárt s igy történt aztán, hogy e aásodik álarczos bál épen úgy sikerült, mint .z első, azzal a különbséggel, hogy az elsőn rolt két mask, a másodikon meg nem volt :gy se, de ez a kézzel fogható demonstrálás tőgy álarczos bálát mask nélkül is lehet tar- :ani, bele került a directornak egy nagy fe cete kutyájába, a mit sorsjátékon meg nyer i vendéglős. íme az osztó igazság működése

De hát ki is menjen a mai világban ál irczos balba, mikor úgy is mindenki álarczb, ár (s a mit az ember ingyen láthat, minél izessen azért belépti dijat) :

a ki folytonossági hiányt érez, a felsi condignatiójában, az felteszi a bölcsek álarczá I H megy Okos számba (persze csak éjfélig mert éjfél után neki is le kell vetni az áí irczot):

a ki nem tud Írni, felvesz egy irói álai czot s ir regényt, vezérczikket, tárczát stl persze mert abból, hogy írni nem tud, nei következik, hogy olvasni ne tudjon, sara: olvasott, azt már csak tudja, leírni. (Ezt paragraphust a múltkor rám olvasták, én hí beismerem, hogy én is szoktam olyanba fogn a mihez nem értek):

a ki nem volt soha fináncz capacitás, d az egyszeregyet tudja (ha roszul is) az féltés; Rothschild álarczát s rögtön bankot alap (hja más is kezd olyanba, a mihez nem ér s hiába mondják neki: „Tojás, maga azti nem érti.“)

Nem vagyok annyira pessimista, hog be ne ismerném, azt, hogy ez nem mindenü

Megyei hírek. Öcsödön Mucai Sán-lk lomé, szül. Király Erzsébet agg nő, szélhüdéslh [övetkeztóben rögtöni halállal elhunyt.. — Ugyan-1 :sak Öcsödön Vérten Bálint csecsemő, állítólagI >h bal állal múlt ki, az orvosi vizsgálat azonban K ízt konstatálta, hogy a halál oka szivburoklobr rolt. — Körös-Ladány közléállományában egyIz ovon takony kór észleltetett. — Orosházán áprilr ló 8-án méncsikóvásár fog tartatni. — Csabául íiener Bernát kereskedő neje elhunyt e hó 7 én.|r Hezö-Berényben f. hó 8-án bál volt, mely fé-h jyesen sikerült 1 anyagilag is szépen jövedelme-1, sett az ipartestület könyvtára javára. — Szeg-|- liahnon a polgári olvasó-egylet bálja nem va-L lami fényesen sikerült, térszüke miatt bővebbl; tudósítást nem hozhatunk. — Gyulán márcziusli 15-ét a „gyulai kör“, a „polgári kaszinó“ s azl „újvárosi olvasó-kör* — mint értesülünk — tár-1 sas-vacsorával fogja megünnepelni. — A gyulai) polgári kör 35 frt könyöradományt juttatott! az itt tengődő Krembser circus tagjainak. —I Orosházán fog működni Gáspár Pál szintár-1 sulata márczius hó 10-től kezdve. — Az oros-| házi sorozó járásban 1886. évre kivetett ujonsz-l jutalék 110, a póttartalék 10. — Szarvason al regale közbirtokosság február 24- és 25-én tar-1 tóttá közgyűlését.

A, hétről.

(Hamvazó szerdai gondolatok. Álarczos bál. Le choc des idées. A kárba ment étel.)

Carneval herczeg kitánczolta és ajánlja magát a jövő farsangig, a legyező helyett kézbe vétetik az imakönyv, a tánczterem helyett divatba jön a templom, a szerelmi suttogásokat felváltja a predikátió, (hiába „tempóra mutantur“ ,stb.) Itt a nagy böjt, meg kell gyónni mind azt, a mit vétkezénk, én is meg gyónom hát bünbánólag; hogy sem azokon a bálokon, melyeket le nem Írtam, sem azokon, melyekről referáltam, nem voltam jelen s igy ha a tudósításokba hiba volt tessék beszámítani phantasiám rovására.

Hogy városunkban a farsang nagyon zajos lett volna, azt nem lehet mondani, mert a' bálák száma éppen fordított arányban állott a farsang hosszúságával s nem lehet csudál- koznunk, ha a hölgykoszoru elátkozza a fiatalságot s azt kérdezi:

„Mit csinál hát a fiatalság, ha se komoly dolgokkal nem foglalkozik, se mulatságot nem rendez, se nem házasodik ?“

Igaz, hogy valami malitiosus ember vissza