Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-21 / 8. szám
vei, melyet csontos, ránczos ujjai közt szorongatott. Elkezdett beszélni, hogy Simon Jánosné a neve s egy kis panasza volna, ha meghallgatná a kapitány ur 1 Meghallgatja hát, int neki a kapitány, mire az anyóka elkezd keservesen siránkozni: _ Már megvert a jó isten rósz magzattal. El jött a múlt héten épen kétszer napjába. Kért, adjék kend egy kis zsírt, egy kis lisztet. Adtam neki. — Hát aztán ? — Aztán megint osak eljött. Adjék kend egy kis kukoriczát, egy kis fát meg azt a kis malaczot, Od’adtam neki. — A dologra anyóka 1 — Hanem ez még mind kevés volt. Eljött tegnap megint — egy nagy késsel, hogy én- gero . . . Befogja a szemét, Bzáját a kendővel, úgy sir föl a gyönge asszony. — Hát mit akart azzal a nagy késsel? — Hogy nekem már most meg kell halni. — Melyik az a késes ? Szólítsák osak be. Az anyóka nehezen megfordul s rámutat egy rozoga öreg emberkére, akinek kiálló nagy, csontos álla van. Az anyóka rámutat reszkető kezével; — Ez a rósz gyerek! — Ez a gyerek ? Csodálkozik a kapitány. Hány esztendős ? A kis öreg emberke morogva felel. — A 70-et taposom. — Hát maga anyóka ? — Én ? — simítja végig csontos kezével ránczos arczát, én már a 87-et meghaladtam. — Békesség legyen ! Parancsol rá a kapitány a kis öreg emberkére, mire az nagyon meghunyászkodik. — Már csak azt a kis jusocs- kámat szeretném kikapni. Kiderül, hogy nem lehet, mig az öreg asszony él. így szól a testamentum. A kis emberke haragosan dórmög. — Hiszem már ma-holnap összeér az időnk az édes anyámmal. Fölhangzik a kapitány békítő szava. Az öreg anyóka segítséget ígér fiának. A rósz gyerek pedig megfogadja, hogy jól viseli magát. A b.-csabai kaszinó bál meghívói, melyek 3 héttel ezelőtt lettek megrendelve s a postán előfordult tévedés miatt csakis a múlt héten érkeztek meg, már Bzét küldettek. A meghívó szövege a következő: Meghívó. A békés-csabai ka- szinó-egyiet által B.-Csabán 1886. évi február hó 27-én a „vigadó“ dísztermében rendezendő zártkörű tánczvigalomra. — A rendezőség. Belépti díj : szemólyjegy 2 frt, családjegy 3 írt. Jegyek előre válthatók Gärtner A. és Podheradszky K. urak kereskedéseiben. Ezen meghívó másra át nem ruházható. Kezdete 8’/a órakor. — A rendezőség mely 26 tagból áll mindent elkövet, hogy a bál egyik legsikerültebb legyen, és hírnevének most is minden tekintetben megfeleljen. — A kik tévedésből meghívót nem kaptak, kéretnek ebbeli megkeresésöket a „b.-csabai kaszinó bál“ rendezőségéhez czimezni. s. Hozomány. Nagy izgalmat keltett a napokban a főváros ötödik kerületében „Hozomány“ czim alatt megjelent nyomatott lap, mely „alapos- informácziók“ alapján közli a korületbeli házasulandó fiatal embereknek és eladó leányoknak névsorát; külön rovatban kitüntetvén, hogy a fiatal embereknek mennyi a jövedelmük és minők az igényeik, valamint a leányoknak mennyi a hozományuk. A leányok e:;enkivül három korosztályba vannak sorolva, a szerint, a hány év előtt a bálozást kezdték. A kik pedig már a bálokból is kikoptak, „idős“ jelző alatt szerepelnek a lajstromban. A nyomtatványt minden érdekelt megkapta, volt is aztán lótás-futás a szerző és a nyomdász után, de eddig még egyiket sem sikerült kipuhatolni. Az „Egyetértés“ pár nappal ezelőtt megjelent számában valamelyik hirlapi tudósító — kétségtelenül túlbuzgóság vagy félreértés miatt — a roncsoló toroklobnak nálunk rettenetes dühöngéséről teszen említést, Sarkad szomszéd városunkat pedig, mintha kevesebb vész dúlná; holott megfordítva kell vennünk a dolgot. Sarkadon szedi már hetek óta e veszedolem áldozatait, e vihar a gyermekkornak bezáratta az iskolákat is, ott tartják rettenetes állapotok fent az ő uralmukat. Mi még meg vagyunk kímélve eddig, vajha ne esnénk útjába e rettentő viharnak ! A mig ava- tottabb toll teheti, ennyit jónak láttunk czáfolatnl megtenni. Színészet Békésen. Vasárnap, február 14-én „Piros bugyelláris“ adatott meglehetős számú közönség elétt. Hétfőn, február 15-én, Il-ik bérlet l-sö számban Ohnet György világhírű színműve, a „Vasgyáros“ került itt először szinre telt ház és igen intelligens közönség előtt. A szereplők úgyszólván versenyeztek, hogy a darab sikerét előadásuk által biztosítsák, és az előadás valóban kerekded és összevágó volt úgy annyira, hogy az ország bármely vidéki színpadán megállta volna helyét, és egyrészt Dombay ügyes rendezésének is köszönhető. Megemlítendő Dombay (Derblay), ki e szerepét bátran a legjobbak közzé sorolhatja, mit is a közönség számos tapssal adott tudtára a vasgyáros derék sze- mélyesitőjének. Dombayné (Claire), nagy igyekezettel oldotta meg nehéz szerepét, és úgy mint fé'je, o is számos tapsot aratott, ami Békésen — hol a közönség az ilynemű kitüntetésekkel igen fukaron bánik, nagy elismerés jele — a többi szereplők is igen jól megállták helyeiket, nevezetesen Nagyné (Beaulieu marquisoé), Polgár (Octave), Tóvölgyi (Bliguy), Szabó (Brefout), Kissnó (áthenais), ki ellenszenves szerepe daczára is számos tapsot aratott; továbbá Beke Lilla (Brefontné) és Szilassi (Bachelia), szóval mindnyája buzgón fáradt és a közönség ez estéjét a jól eltöltöttek közzé sorolhatta. — Kedden, február 16-án; „Három csőrü kacsa“ czimü Operette adatott. Kitűntek Reiner Antónia (Ostebal kapitányné) kitűnő éneke által, melyért számos tapsot aratott, továbbá Beke Lilla, Ligeti Vilma, előbbi (Magdolua), utóbbi mint (Elsa), Szilass- (polgármester), és a három spanyol közzül Szabó és Polgár. A közönség igen jól mulatott e valóban bohó operetten. — Szerdán, 17-én szünet. Csütörtökön, 18-án pedig a két jó barát, (Castor és Pollux), Szilassy és Polgár jutalmául „Kapitány kisasszony“, adatik, a remélhető, hogy a jutalmazaudók meg lesznek elégedve. Szombaton, február 20-án bérlet 3-ik számban pedig „Kaviár“ kerül szinre. Mén-tulajdonosok állami segélyeztetése. A nag/méltóságu fóldmivelési miniszter úgy mint a múlt években, az idén is 60 frtól 100 frtig terjedő állami segélyben részesíti Békésmegyének azon mén-tulajdonosait, kik (legyen az község vagy magán tenyésztő.) 1. A ló tény ész bizottság által alkalmasnak ítélt ménjeiknek kivétel nélküli közhasználatra való bocsátására magokat kötelezik s hiteles fe- deztetési jegyzékkel igazolják azt, hogy a bejelentett mének legalább 35 db. idegen kanczát a folyó évben fedeztek. 2. Fedeztetési díjul legfeljebb 2 forintnál vagy egyenértéknél többet egy kancza után nem vettek. 3. Kötelezik magokat arra, hogy a mént a fedeztetési idény alatt naponta resgeli 9 óráig a távolabbról érkezők számára is készen tartják. 4. Ménjöket egész éven át, de különösen a fedeztetési idény alatt jó erőben tartják, s erre nézve a lótenyészbizottság, s móntelep-tisztek vizsgálatainak magukat alávetik, és azoknak utasításait követik. ,5. Ha ily mén szabad ménesben fedez, egy ménre 80 drb. kánczánál több nem esbetik. Felhivatnak ennélfogva azon méntulajdonosok (községek, vagy magánosok,) kik ily feltételek alatt a fenn kilátásba helyezett, s augusztus havától kezdve kiutalványozandó állami segélyben részesülni óhajtanak, hogy ménjeiket folyó évi február hó 28-án vasárnap délelőtt Békéscsabán a városháza udvarára, megvizsgál tatás végett felvezessék. Kelt B.-Csaba, február 18. 1886. A békésmegyei gazdasági-egylet. Egy gyermek története. — Irta: Hugó Viktor. — Világra hozva őt, anyja kiszenvedett, A végzet szeszélye ily ádáz mint lehet? Egy anyát mért öl meg, gyermekét megtartva, Hogy majd mostoháknak legyen gyűlölt rabja! Atyja még ifjonti, más nőt vett új évre, Egy éves a kisded s — pária szegényke! Bájos kis ártatlan, rossz óra szült téged I Ám egy jó aggastyán gyámja, s őrévé lett, Ez agg volt nagyatyja. -Gyakran ily kép (védnek Lenni kezdők olyak, kik már nem is élnek. Az agg is a kicsinyt anyjaként dajkálta, Gyászolt jó lányáról más se maradt rája. * * * Ha korunk már hajlott, jók se vagyunk (másra, Minthogy kiket üldöz nyomor, sors csapása, Hozzánk menekülnek bizalommal, hittel, S ezer kis gyermek-kéz csak hozzánk esd (mind fel. Kell is hogy legyen itt aki áldást hintsen, Ki a sötét égre enyhe fényt derítsen, Szivekből a részvét, hogy még ki ne haljon, Anyátlan kisdedhez a füves dombaljon Legelő kis kecskét ki oda vezesse, S folyton a szeretet igéit hirdesse; Ki az élet terhét eltárni segítsen, Legyen agg vagy ifjú, — mindegy. Ezért (Isten Ki szemfedőt térit, szenvedő szemekre, Az anyát elvéve, mást adott helyette, Telet a láng iránt fogékonynyá téve, Női szivet adott az agg déd keblébe. * * * Palika kis éltét úgy kezdé mint árva, Nagy szeme bámulva nézett a világba; Ártatlan gyermekkor hangjain gyügyögve Örült az égboltnak, mely kékell fölötte ; Angyal volt, az élet araüyos korából Nagyatyja bámulta, mily édes, mint bájol. Mint a nyár reggele, amint a nap fölkelt, Óh miként imádta ez alkony e reggelt 1 * <c Hí Az agg a gyermeket házába vezette, Hol fák közt tág rónán elláthatott messze, Mily messze egy gyermek szeme s vágya (érhet; Zöld, nyári mezükben pompáztak a rétek, Fölöttük az erdők s vizek lehe lenge; S a ház tág kertjében illatot lehellve A sok dús virágágy Palikát beczézte, — A virág nem képes aljas irigységre 1 * * Hí Itt szórta virágit alma s baraczk fája, Szamócza cserjéje az utat elzárta, Hajló fűz borult rá fénylő viz-tükörre, Mintha a habok közt nympha-had fürödne Kis fészkek mélyéből, hymnuszt zengve (lágyan Csevegett a madár, hálá szólt dalában, Moha közt a csermely, lomb közt a szél (zsonga, Rajtuk egymást űzte árny s fény váltakozva, Sugáros azur-ég vidám összhangjától Ujjong, nyár diszében a föld közel s távol; Pali angyal volt ez éden közepette, S megszokta e magányt, hol minden szerette. * * * Ily kert, mondd, nem bájos ? Benn egy 4r agg s egy kisded, Az ég nagy költője, az Isten, tekintsed Bármi müvét, igy tesz, ily művészin társit. Emelve egymásnak eltérő vonásit, — Gyermekét a rózsák, az aggét a gyerek, A rózsák pajtása, — az agg meg a keret E képen; — zöld parton csupasz gyermek (repdes April illatában 1 Virgil, ez mi kedves 1 Oly bájos, oly gyönge, aggódni kell érte, Szegény édes gyermek, hogy az őszt megérje Mérges szél lehellt rá születése perczén, Úgy lehet a sirba jó szülőjéhez mén 1 Szoptatni kell, — e tiszt vár egy hü kecskére, Egy tarka gida lesz Pali tejtestvére, | S mert a gida szőkdell, az ember mért (mászszék ? Pali járni akar. S a jó agg szól: „Vársz (még . . . ? Nem ? Na jó, hát járjunk 1“ .. ! He * * — Hogy iug a picziny láb, Egy bútor — Charybdis, egy kő — Scylla, (mind gát, Melyet míg kikerül, a kis láb s térd reszket, Ám ez imbolyás közt erőt nyert s nem vesztett Mint az ág, bár hajlong, azért nő s nem (vész ki .! . Egy év — már daczos kor ; egy szó : nőni (s — győzni! Pali egyet lépve, most próbál uj léptet, (Ép igy tesz, nézzétek anyák, a tiétek 1) .Mily vidám kép I Egy agg egy csecsemőt (kisér : „ — Bátran lépj 1 Most magad !“ úgy 1 ni. (— Pali nem is fél, Újra lép, most imbolyg, megáll, megint (bátran Útnak indul, lépked ; nagyatyja nyomában Aggkortól remegő kézzel istápolja A kicsiny imbolygót, maga is támolygva; is egy hibás lépésen kaczag mind a kettő. Oh, ki festhetné ezt I mint egy dalra keltő Napsugaras erdőt, vagy egy csillag fényét, Ki érti egy gyermek csengő nevetését ? Az égi szeretet ártatlan fönsége, S öntudatlan báj, mely nem lopózik félve, Nyilt homlok, a melyen tiszta dics sugárzik, Tudatlanság, mely már mindent sejtni látszik, Együtt van a gyermek kaczajában mind itt, S az Ur látható lesz és az ég megnyílik. Az agg, tisztes alak, bibliai szinte, Kire a Hóreben társául tekintve Maga Mózes is tán, — most nem volt (egyéb 6, Mint egy jó nagyapa, unokáját féltő; Ellen nem állhatván a gyeimeki bájnak, Teszi, mit a kisded szeszélyi kívánnak; S boldog e kis agynak fejlésit ellesve. Pali is mindennap uj dolgokat kezde, Es a kis gondolat hangokba tőr már ki, Aztán emelkedve szavakba mer vágni, Majd megakad egy szón, mit hogy nem tud (átall, S eszmék, szavak helyett egy dalba csap (által. Pali is igy fűlött egy hangot a másra, Csodás dalsorokat halkan dudorászva, Cseveg, csicserg folyton, szünete nincs (nappal, S a vén ház csodálja édes áhítattal; Ahol hallák, mindütt mosoly kelt és béke, Mintha dala jel voln’ egy-egy ünnepélyre, S róla susogtak a kertben a fák, lombok, S Palika boldog volt, kedves és oly boldog 1 A házat a nyújtott tiszta gyönyör árán Palika uralta; nagyatyja mint bárány Úgy fogad szót néki: „várj atyusl“ vár (szépen, „Vagy: nem; jöjjI“ — s az agg jön. !A ta(vasz a télen így uralkodik az ifjú kor jogezimén, S ily égi összhangban élt igy együtt szintén A zsarnok unoka s elnyomott nagyatyja, Mintha a január a májust ringatja .1 Mig ezer fészekből árad a madárdal, Az ártatlan két lény boldogan ott járdái, Egyik gyermek nyolezvan, a más meg két (éves, Mit az már elfelejt, ez már tudni képes, S a gyermek lelkének nincs éje, homálya, Gondolkozik, — az agg okt^tgatja rája, Nagyatyját meg hinni tanítja a kisded, S egymástól tanulják csodálni az Istent. Mindent együtt tesznek, együtt alva, játszva, Óh, mennyi szeretet egy oly piczi házba! Egy szobában laktak, ki is együtt járva, S mily égi alkalom uj kedves órákra Az első betű, mint volt az első lépés 1 S nagyapa nem győzi, eléggé gyöngéd és Kényeztető néven hívni a kis lelket, Mondván: „Óh te édes, te aranyos gyer(mek 1“ S mily gyöngéd párbeszéd, mily bizalmas (szavak 1 Mesében csevegnek igy a kis madarak: Vigyázz kicsim: az viz ... Ne siess a pardon ... Ej, ládd, lucskos lettél. . .“ „Atyus nem lakartam.“ „Kő van ott...“ „Vigyázok.“ „A fűre lép, (szépen.“ S a fönséges szép nap a mély azúr égen Teljes pompájában leragyog mosolygvaj Mig az agg a gyermek homlokát csókolja. (Vége köv.) A hétről. (Álarczos-bál. A piacz. A színek logicája.) „Szerdán nagy álarczos-bál tartatik a „Koroná-ban.“ Ez a hirdetmény ötlött szemembe, a mint betekintgetve egy pár ablakon (de nem a törvényszékén, sem a telekkönyvén), végig mentem a minden tekintetben szép megyeház-utezán. Az álarezos bálák már rég kimentek a divatból, már t. i. azok az igazi, pajzán tréfákkal gazdag s csintalan costumökben bő- völködő álarezos-bálak s most még a fővárosban is inkább csak a középosztályon valamivel alól, az iparos osztályon valamivel felül álló közönség látogatja ezen bálokat, vegyítve még talán nehány gentry-vel s egy pár pikáns kalandokat hajhászó aristocratával. De hát ki megy Gyulán álarczos-bálba? Erre a kérdésre azt hiszem, a circus- director még jobban szeretett volna választ kapni mint én. A „Korona“ nem volt álarezba, szokott füstüsségében ékeskedett, különben lárvának is beillő dísztelen falaival. i „Ismerlek szép maszk» csupán négy volt jelen, de arról, se merek jót állani, hogy mind a négy szép volt. A csúnya maszkot adták a circus tagjai, a mulatságot adta volna valami bűvész, ha ügyesebb lett volna. A kik elmentek a bálba, szegényebbek lettek legalább egy forinttal, a circus-director pedig gazdagabb lett legalább egy tapasztalattal (ebből még minden este többet szerezhetett, mint pénzből), hogy szerdán nem kell bálát rendezni, mert egyik helyen nagymosás, másik helyen szobasurolás van, s a t. bálközönség nem ér rá bálba menni. Egyéb baj nem történt. * . * * Csütörtökön természetesen ki kell pihenni a báli fáradalmakat, s igy mikor az ember pénteken kilép a házból, nagy meglepetésére felismeri a maskokat, a mint kaiju- kon egy-egy kosárral ugyancsak alkudoznak a zöldségre vagy tejfelre. De alig is van szebb látvány, mint egy jól rendezett piacz. Milyen békességesen megfér egymás mellett itt a káposzta, a krumpli, a sárgarépa, a lencse, a paszuly, a borsó stb. a hét egy-egy napjának vastagételei, (pedig más-