Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

vei, melyet csontos, ránczos ujjai közt szoronga­tott. Elkezdett beszélni, hogy Simon Jánosné a neve s egy kis panasza volna, ha meghallgatná a kapitány ur 1 Meghallgatja hát, int neki a kapi­tány, mire az anyóka elkezd keservesen sirán­kozni: _ Már megvert a jó isten rósz magzattal. El jött a múlt héten épen kétszer napjába. Kért, adjék kend egy kis zsírt, egy kis lisztet. Adtam neki. — Hát aztán ? — Aztán megint osak eljött. Adjék kend egy kis kukoriczát, egy kis fát meg azt a kis malaczot, Od’adtam neki. — A dologra anyóka 1 — Hanem ez még mind kevés volt. El­jött tegnap megint — egy nagy késsel, hogy én- gero . . . Befogja a szemét, Bzáját a kendővel, úgy sir föl a gyönge asszony. — Hát mit akart azzal a nagy késsel? — Hogy nekem már most meg kell halni. — Melyik az a késes ? Szólítsák osak be. Az anyóka nehezen megfordul s rámutat egy rozoga öreg emberkére, akinek kiálló nagy, csontos álla van. Az anyóka rámutat reszkető kezével; — Ez a rósz gyerek! — Ez a gyerek ? Csodálkozik a kapitány. Hány esztendős ? A kis öreg emberke morogva felel. — A 70-et taposom. — Hát maga anyóka ? — Én ? — simítja végig csontos kezével ránczos arczát, én már a 87-et meghaladtam. — Békesség legyen ! Parancsol rá a kapitány a kis öreg emberkére, mire az nagyon meghunyászkodik. — Már csak azt a kis jusocs- kámat szeretném kikapni. Kiderül, hogy nem le­het, mig az öreg asszony él. így szól a testamen­tum. A kis emberke haragosan dórmög. — Hi­szem már ma-holnap összeér az időnk az édes anyámmal. Fölhangzik a kapitány békítő szava. Az öreg anyóka segítséget ígér fiának. A rósz gyerek pedig megfogadja, hogy jól viseli magát. A b.-csabai kaszinó bál meghívói, melyek 3 héttel ezelőtt lettek megrendelve s a postán előfordult tévedés miatt csakis a múlt héten ér­keztek meg, már Bzét küldettek. A meghívó szö­vege a következő: Meghívó. A békés-csabai ka- szinó-egyiet által B.-Csabán 1886. évi február hó 27-én a „vigadó“ dísztermében rendezendő zártkörű tánczvigalomra. — A rendezőség. Belép­ti díj : szemólyjegy 2 frt, családjegy 3 írt. Jegyek előre válthatók Gärtner A. és Podheradszky K. urak kereskedéseiben. Ezen meghívó másra át nem ru­házható. Kezdete 8’/a órakor. — A rendezőség mely 26 tagból áll mindent elkövet, hogy a bál egyik legsikerültebb legyen, és hírnevének most is minden tekintetben megfeleljen. — A kik tévedésből meghívót nem kaptak, kéretnek ebbeli megkeresésöket a „b.-csabai kaszinó bál“ rende­zőségéhez czimezni. s. Hozomány. Nagy izgalmat keltett a na­pokban a főváros ötödik kerületében „Hozomány“ czim alatt megjelent nyomatott lap, mely „alapos- informácziók“ alapján közli a korületbeli háza­sulandó fiatal embereknek és eladó leányoknak névsorát; külön rovatban kitüntetvén, hogy a fiatal embereknek mennyi a jövedelmük és minők az igényeik, valamint a leányoknak mennyi a ho­zományuk. A leányok e:;enkivül három korosz­tályba vannak sorolva, a szerint, a hány év előtt a bálozást kezdték. A kik pedig már a bálokból is kikoptak, „idős“ jelző alatt szerepelnek a lajstromban. A nyomtatványt minden érdekelt megkapta, volt is aztán lótás-futás a szerző és a nyomdász után, de eddig még egyiket sem sike­rült kipuhatolni. Az „Egyetértés“ pár nappal ezelőtt meg­jelent számában valamelyik hirlapi tudósító — kétségtelenül túlbuzgóság vagy félreértés miatt — a roncsoló toroklobnak nálunk rettenetes dühön­géséről teszen említést, Sarkad szomszéd városun­kat pedig, mintha kevesebb vész dúlná; holott megfordítva kell vennünk a dolgot. Sarkadon szedi már hetek óta e veszedolem áldozatait, e vihar a gyermekkornak bezáratta az iskolákat is, ott tartják rettenetes állapotok fent az ő uralmu­kat. Mi még meg vagyunk kímélve eddig, vajha ne esnénk útjába e rettentő viharnak ! A mig ava- tottabb toll teheti, ennyit jónak láttunk czáfolatnl megtenni. Színészet Békésen. Vasárnap, február 14-én „Piros bugyelláris“ adatott meglehetős számú közönség elétt. Hétfőn, február 15-én, Il-ik bérlet l-sö számban Ohnet György világ­hírű színműve, a „Vasgyáros“ került itt először szinre telt ház és igen intelligens közönség előtt. A szereplők úgyszólván versenyeztek, hogy a darab sikerét előadásuk által biztosítsák, és az előadás valóban kerekded és összevágó volt úgy annyira, hogy az ország bármely vidéki színpa­dán megállta volna helyét, és egyrészt Dombay ügyes rendezésének is köszönhető. Megemlítendő Dombay (Derblay), ki e szerepét bátran a leg­jobbak közzé sorolhatja, mit is a közönség szá­mos tapssal adott tudtára a vasgyáros derék sze- mélyesitőjének. Dombayné (Claire), nagy igyeke­zettel oldotta meg nehéz szerepét, és úgy mint fé'je, o is számos tapsot aratott, ami Békésen — hol a közönség az ilynemű kitüntetésekkel igen fukaron bánik, nagy elismerés jele — a többi szereplők is igen jól megállták helyeiket, nevezetesen Nagyné (Beaulieu marquisoé), Polgár (Octave), Tóvölgyi (Bliguy), Szabó (Brefout), Kissnó (áthenais), ki ellenszenves szerepe da­czára is számos tapsot aratott; továbbá Beke Lilla (Brefontné) és Szilassi (Bachelia), szóval mindnyája buzgón fáradt és a közönség ez esté­jét a jól eltöltöttek közzé sorolhatta. — Kedden, február 16-án; „Három csőrü kacsa“ czimü Ope­rette adatott. Kitűntek Reiner Antónia (Ostebal kapitányné) kitűnő éneke által, melyért számos tapsot aratott, továbbá Beke Lilla, Ligeti Vilma, előbbi (Magdolua), utóbbi mint (Elsa), Szilass- (polgármester), és a három spanyol közzül Szabó és Polgár. A közönség igen jól mulatott e valóban bohó operetten. — Szerdán, 17-én szü­net. Csütörtökön, 18-án pedig a két jó barát, (Castor és Pollux), Szilassy és Polgár jutalmául „Kapitány kisasszony“, adatik, a remélhető, hogy a jutalmazaudók meg lesznek elégedve. Szom­baton, február 20-án bérlet 3-ik számban pedig „Kaviár“ kerül szinre. Mén-tulajdonosok állami segélyeztetése. A nag/méltóságu fóldmivelési miniszter úgy mint a múlt években, az idén is 60 frtól 100 frtig terjedő állami segélyben részesíti Békés­megyének azon mén-tulajdonosait, kik (legyen az község vagy magán tenyésztő.) 1. A ló tény ész bizottság által alkalmasnak ítélt ménjeiknek kivétel nélküli közhasználatra való bocsátására magokat kötelezik s hiteles fe- deztetési jegyzékkel igazolják azt, hogy a beje­lentett mének legalább 35 db. idegen kanczát a folyó évben fedeztek. 2. Fedeztetési díjul legfeljebb 2 forintnál vagy egyenértéknél többet egy kancza után nem vettek. 3. Kötelezik magokat arra, hogy a mént a fedeztetési idény alatt naponta resgeli 9 óráig a távolabbról érkezők számára is készen tartják. 4. Ménjöket egész éven át, de különösen a fedeztetési idény alatt jó erőben tartják, s erre nézve a lótenyészbizottság, s móntelep-tisztek vizsgálatainak magukat alávetik, és azoknak uta­sításait követik. ,5. Ha ily mén szabad ménesben fedez, egy ménre 80 drb. kánczánál több nem esbetik. Felhivatnak ennélfogva azon méntulajdono­sok (községek, vagy magánosok,) kik ily feltéte­lek alatt a fenn kilátásba helyezett, s augusztus havától kezdve kiutalványozandó állami segély­ben részesülni óhajtanak, hogy ménjeiket folyó évi február hó 28-án vasárnap délelőtt Békés­csabán a városháza udvarára, megvizsgál tatás végett felvezessék. Kelt B.-Csaba, február 18. 1886. A békésmegyei gazdasági-egylet. Egy gyermek története. — Irta: Hugó Viktor. — Világra hozva őt, anyja kiszenvedett, A végzet szeszélye ily ádáz mint lehet? Egy anyát mért öl meg, gyermekét megtartva, Hogy majd mostoháknak legyen gyűlölt rabja! Atyja még ifjonti, más nőt vett új évre, Egy éves a kisded s — pária szegényke! Bájos kis ártatlan, rossz óra szült téged I Ám egy jó aggastyán gyámja, s őrévé lett, Ez agg volt nagyatyja. -Gyakran ily kép (védnek Lenni kezdők olyak, kik már nem is élnek. Az agg is a kicsinyt anyjaként dajkálta, Gyászolt jó lányáról más se maradt rája. * * * Ha korunk már hajlott, jók se vagyunk (másra, Minthogy kiket üldöz nyomor, sors csapása, Hozzánk menekülnek bizalommal, hittel, S ezer kis gyermek-kéz csak hozzánk esd (mind fel. Kell is hogy legyen itt aki áldást hintsen, Ki a sötét égre enyhe fényt derítsen, Szivekből a részvét, hogy még ki ne haljon, Anyátlan kisdedhez a füves dombaljon Legelő kis kecskét ki oda vezesse, S folyton a szeretet igéit hirdesse; Ki az élet terhét eltárni segítsen, Legyen agg vagy ifjú, — mindegy. Ezért (Isten Ki szemfedőt térit, szenvedő szemekre, Az anyát elvéve, mást adott helyette, Telet a láng iránt fogékonynyá téve, Női szivet adott az agg déd keblébe. * * * Palika kis éltét úgy kezdé mint árva, Nagy szeme bámulva nézett a világba; Ártatlan gyermekkor hangjain gyügyögve Örült az égboltnak, mely kékell fölötte ; Angyal volt, az élet araüyos korából Nagyatyja bámulta, mily édes, mint bájol. Mint a nyár reggele, amint a nap fölkelt, Óh miként imádta ez alkony e reggelt 1 * <c Hí Az agg a gyermeket házába vezette, Hol fák közt tág rónán elláthatott messze, Mily messze egy gyermek szeme s vágya (érhet; Zöld, nyári mezükben pompáztak a rétek, Fölöttük az erdők s vizek lehe lenge; S a ház tág kertjében illatot lehellve A sok dús virágágy Palikát beczézte, — A virág nem képes aljas irigységre 1 * * Hí Itt szórta virágit alma s baraczk fája, Szamócza cserjéje az utat elzárta, Hajló fűz borult rá fénylő viz-tükörre, Mintha a habok közt nympha-had fürödne Kis fészkek mélyéből, hymnuszt zengve (lágyan Csevegett a madár, hálá szólt dalában, Moha közt a csermely, lomb közt a szél (zsonga, Rajtuk egymást űzte árny s fény válta­kozva, Sugáros azur-ég vidám összhangjától Ujjong, nyár diszében a föld közel s távol; Pali angyal volt ez éden közepette, S megszokta e magányt, hol minden szerette. * * * Ily kert, mondd, nem bájos ? Benn egy 4r agg s egy kisded, Az ég nagy költője, az Isten, tekintsed Bármi müvét, igy tesz, ily művészin társit. Emelve egymásnak eltérő vonásit, — Gyermekét a rózsák, az aggét a gyerek, A rózsák pajtása, — az agg meg a keret E képen; — zöld parton csupasz gyermek (repdes April illatában 1 Virgil, ez mi kedves 1 Oly bájos, oly gyönge, aggódni kell érte, Szegény édes gyermek, hogy az őszt meg­érje Mérges szél lehellt rá születése perczén, Úgy lehet a sirba jó szülőjéhez mén 1 Szoptatni kell, — e tiszt vár egy hü kecs­kére, Egy tarka gida lesz Pali tejtestvére, | S mert a gida szőkdell, az ember mért (mászszék ? Pali járni akar. S a jó agg szól: „Vársz (még . . . ? Nem ? Na jó, hát járjunk 1“ .. ! He * * — Hogy iug a picziny láb, Egy bútor — Charybdis, egy kő — Scylla, (mind gát, Melyet míg kikerül, a kis láb s térd reszket, Ám ez imbolyás közt erőt nyert s nem vesztett Mint az ág, bár hajlong, azért nő s nem (vész ki .! . Egy év — már daczos kor ; egy szó : nőni (s — győzni! Pali egyet lépve, most próbál uj léptet, (Ép igy tesz, nézzétek anyák, a tiétek 1) .Mily vidám kép I Egy agg egy csecsemőt (kisér : „ — Bátran lépj 1 Most magad !“ úgy 1 ni. (— Pali nem is fél, Újra lép, most imbolyg, megáll, megint (bátran Útnak indul, lépked ; nagyatyja nyomában Aggkortól remegő kézzel istápolja A kicsiny imbolygót, maga is támolygva; is egy hibás lépésen kaczag mind a kettő. Oh, ki festhetné ezt I mint egy dalra keltő Napsugaras erdőt, vagy egy csillag fényét, Ki érti egy gyermek csengő nevetését ? Az égi szeretet ártatlan fönsége, S öntudatlan báj, mely nem lopózik félve, Nyilt homlok, a melyen tiszta dics sugárzik, Tudatlanság, mely már mindent sejtni látszik, Együtt van a gyermek kaczajában mind itt, S az Ur látható lesz és az ég megnyílik. Az agg, tisztes alak, bibliai szinte, Kire a Hóreben társául tekintve Maga Mózes is tán, — most nem volt (egyéb 6, Mint egy jó nagyapa, unokáját féltő; Ellen nem állhatván a gyeimeki bájnak, Teszi, mit a kisded szeszélyi kívánnak; S boldog e kis agynak fejlésit ellesve. Pali is mindennap uj dolgokat kezde, Es a kis gondolat hangokba tőr már ki, Aztán emelkedve szavakba mer vágni, Majd megakad egy szón, mit hogy nem tud (átall, S eszmék, szavak helyett egy dalba csap (által. Pali is igy fűlött egy hangot a másra, Csodás dalsorokat halkan dudorászva, Cseveg, csicserg folyton, szünete nincs (nappal, S a vén ház csodálja édes áhítattal; Ahol hallák, mindütt mosoly kelt és béke, Mintha dala jel voln’ egy-egy ünnepélyre, S róla susogtak a kertben a fák, lombok, S Palika boldog volt, kedves és oly boldog 1 A házat a nyújtott tiszta gyönyör árán Palika uralta; nagyatyja mint bárány Úgy fogad szót néki: „várj atyusl“ vár (szépen, „Vagy: nem; jöjjI“ — s az agg jön. !A ta­(vasz a télen így uralkodik az ifjú kor jogezimén, S ily égi összhangban élt igy együtt szintén A zsarnok unoka s elnyomott nagyatyja, Mintha a január a májust ringatja .1 Mig ezer fészekből árad a madárdal, Az ártatlan két lény boldogan ott járdái, Egyik gyermek nyolezvan, a más meg két (éves, Mit az már elfelejt, ez már tudni képes, S a gyermek lelkének nincs éje, homálya, Gondolkozik, — az agg okt^tgatja rája, Nagyatyját meg hinni tanítja a kisded, S egymástól tanulják csodálni az Istent. Mindent együtt tesznek, együtt alva, játszva, Óh, mennyi szeretet egy oly piczi házba! Egy szobában laktak, ki is együtt járva, S mily égi alkalom uj kedves órákra Az első betű, mint volt az első lépés 1 S nagyapa nem győzi, eléggé gyöngéd és Kényeztető néven hívni a kis lelket, Mondván: „Óh te édes, te aranyos gyer­(mek 1“ S mily gyöngéd párbeszéd, mily bizalmas (szavak 1 Mesében csevegnek igy a kis madarak: Vigyázz kicsim: az viz ... Ne siess a par­don ... Ej, ládd, lucskos lettél. . .“ „Atyus nem lakartam.“ „Kő van ott...“ „Vigyázok.“ „A fűre lép, (szépen.“ S a fönséges szép nap a mély azúr égen Teljes pompájában leragyog mosolygvaj Mig az agg a gyermek homlokát csókolja. (Vége köv.) A hétről. (Álarczos-bál. A piacz. A színek logicája.) „Szerdán nagy álarczos-bál tartatik a „Koroná-ban.“ Ez a hirdetmény ötlött sze­membe, a mint betekintgetve egy pár abla­kon (de nem a törvényszékén, sem a telek­könyvén), végig mentem a minden tekintet­ben szép megyeház-utezán. Az álarezos bálák már rég kimentek a divatból, már t. i. azok az igazi, pajzán tré­fákkal gazdag s csintalan costumökben bő- völködő álarezos-bálak s most még a fővá­rosban is inkább csak a középosztályon va­lamivel alól, az iparos osztályon valamivel felül álló közönség látogatja ezen bálokat, vegyítve még talán nehány gentry-vel s egy pár pikáns kalandokat hajhászó aristocratával. De hát ki megy Gyulán álarczos-bálba? Erre a kérdésre azt hiszem, a circus- director még jobban szeretett volna választ kapni mint én. A „Korona“ nem volt álarezba, szokott füstüsségében ékeskedett, különben lárvának is beillő dísztelen falaival. i „Ismerlek szép maszk» csupán négy volt jelen, de arról, se merek jót állani, hogy mind a négy szép volt. A csúnya maszkot adták a circus tagjai, a mulatságot adta volna valami bűvész, ha ügyesebb lett volna. A kik elmentek a bálba, szegényebbek lettek legalább egy forinttal, a circus-direc­tor pedig gazdagabb lett legalább egy ta­pasztalattal (ebből még minden este többet szerezhetett, mint pénzből), hogy szerdán nem kell bálát rendezni, mert egyik helyen nagy­mosás, másik helyen szobasurolás van, s a t. bálközönség nem ér rá bálba menni. Egyéb baj nem történt. * . * * Csütörtökön természetesen ki kell pi­henni a báli fáradalmakat, s igy mikor az ember pénteken kilép a házból, nagy megle­petésére felismeri a maskokat, a mint kaiju- kon egy-egy kosárral ugyancsak alkudoznak a zöldségre vagy tejfelre. De alig is van szebb látvány, mint egy jól rendezett piacz. Milyen békességesen megfér egymás mellett itt a káposzta, a krumpli, a sárga­répa, a lencse, a paszuly, a borsó stb. a hét egy-egy napjának vastagételei, (pedig más-

Next

/
Thumbnails
Contents