Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-12-12 / 50. szám
50-1 k szám. Gyula, 1886. deczember 12-én V« évfolyam. f ^ Szerkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. .. 5 frt — kr. Félévre .......... .. . 2 » 50 » Évnegyedre .. ’ 1 » 25j » i Egyes szám ára 10 kr. ,-A Társadalmi és közgazdászat^ hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh Ctyorgy, munkatárs: Bodoky Zoltán. f--------!— Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang I/ipót Dorottya utcza 8. sz. a., Bécsben. Oppelik A., Schalek Henrik, JHoosc Rudolf és Dukes Jt. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon B.-Gyula, I886. deczember I2. A mai társadalmi viszonyok között gyakran találkozunk áron kérdés felvetésével : mi lehet oka, hogy annyit elköltünk és nem mulatunk, de még nem is igen jól érezzük magunkat, — kiváltképen, ha bálban vagy ilyes mulatságban részt veszünk ? Mi az oka, hogy hiányzik a kedélyesség, hogy egyfelől az indokolatlan fesz, más részről a feszélyezettség uralg; a fiatalság blazirt; vagy akkor mulat, — de nem is mulat, igyekszik inkább mulattatni vagy tánczoltatni a szép nemet, midőn annak elite-je jelenik meg? Hol keresendő, hogy az emberek, bármily intimeknek látszanak lenni, ritkán vannak őszinte jóakarattal egymás iránt eltelve, hogy oly köunyen megapprehendálnak; hogy kicsiségekből nagy dolgot csinálnak, a nagyokat pedig — kivált ha erélyes ellenzésre akadnak — egészen ignorálják ; ha az öntelt és önhitt, gőgös fellépés úri eleganti- ának tartatik, mely a gyarlóknak többnyire imponál, a nélkül, hogy a jónak létrehozója, de csak kezdeményezője lenne, legfeljebb is sebzett nyomokat hagy maga után, mig a szerény, de alapos műveltség háttérbe szoritva, tétlenségre van kárhoztatva? — Miéi't van az, hogy oly sokan prédikálnak a jóról, a polgári erényekről, a szivnemességről, a szerény munkásságról, a felebaráti szeretőiről, a türelemről, az egyenlőség-, testvériség-, szóval a de- mocratiáról egész hévvel, elragadtatással tudnak beszélni még azok is, kik közelebbi érintkezésük alkalmával épen az ellenkező oldalról tündökölnek, sőt minden tettük magán hordozza bizonyos mértékig az igazságtalanság, méltánytalanság, irigység, önhaszonlesés rút kinyomatát, kik másoknál meglátják a szálkát, maguk szemében nem látván a gerendát. Az emberek ezen gyarlósága, félszeg- sége, kedélytelensége, a társadalom hanyatlása aggodalmat kelt a jókban, de panaszkodnak a fölött azok is leginkább, kik ily hibákban sinlődnek. Terényi Lajos emlékezete. Irta: Zsilinszky Mihály. (Folytatás.) Egyik főérve a felírás ellen az volt, hogy Ferencz József ő Felsége nincs megkoronázva; tehát az országgyűlés ő hozzá, mint meg nem koronázott királyhoz közvetlenül fel nem irhát. Ám koronáztassa meg magát; ne játsza a hóditó szerepét, akkor aztán más hangon fognak beszélni. Nem fél a felelősségtől, melyet egyenesen a bécsi kormányra hárít. „Az én nézetem szerint — úgymond — a felelősség ott van, ahol a bűn; a bűn ott van, ahol a törvényszegés; a törvényszegés Bécsben székel; ott székel a bűn, ott székel a felelősség is I“ Nem fél attól sem, hogy a határozat által a nemzetiségek el fognak idegenittetni a magyar nemzettől. „Egyesítsen minket — mon- dá a közös jog, a közös érdek, a közös szabadság, de ne a közös szolgaság!“ — Attól sem fél, hogy a határozatnak ne volna hatása felfelé; mert hiszen nem a nemzet kereste a kibékülést, hanem a hatalom. „Mi ott állottunk az ekeszarva mellett, bizonyos contem- plativ politikát folytatva; nyugodtan tűrtünk, vártunk és reméltünk. Nem kértünk mi sem- mitse, mert meg valánk ’ győződve, hogy jogunk van követelni; s vártuk az időt, midőn követelésünket érvényesítsük. Felülről zendült meg a varázs sip, mely minket az alkotmányosság ezen gúny terére csábított . . .“ s itt Ha visszatekintünk a lezajlott szabad- ságharcz utáni szomorú időkre, tapasztalhattuk, hogy soha kedélyesebb időket nem éltünk, mint éppen akkor, midőn az ön- kormányzat, a politikai harczok mezejéről le voltunk szorítva; midőn nem versengtünk egymással, de egészen a kedves ház- tüzhelyre voltunk szorítkozva — és ezen állapot mindinkább kezdett banyatlani, sőt e hanyatlás lépést tartott a nemzet öncselekvésének visszanyerésével olyannyira, hogy a politikai és önkormányzati küzdelem és az ennek folytán előállott pártviszály és érdekösszeütközés csaknem egészen kiszorították a kedélyes barátságot és minden őszinte közlekedést. Az emberek kezdtek bizalmatlanok lenni, sebzett szivökben hordozták azon méreg csiráit, melynek kellemetlen kinövéseit sokan látják, számtalanok érzik, melyek fölött sokan komolyan aggódnak, és a melyeket — ha a társadalom vezetői el nem távolítanak — csakis egy nagy társadalmi rázkódtatás fog leronthatni, a nélkül, hogy egyhamar jobbat alkotna. Nem tartozik lapunk keretéhez társadalmunk hibáit magasabb politikai tekintetekből ostorozni; mi csak a mi kisebb körű megyei, de leginkább helybeli társadalmunkat birálgatjuk és szomorúan tapasztaljuk: hogy, mig a nagy adó mellett is a városi élvezetnek nyomát sem látjuk, addig magunk se tudunk oly kört képezni, mely kellemessé tenné létünket. A kérdést felvetettük. Sikerül-e annak kedvező megoldása, az attól függ: sikerül-e azokat, kik hivatvák állásuknál, rangjuknál, vagyonuknál fogva a társadalmat vezetni, — meggyőződni, hogy nekik áll első sorban nemes kötelességükben oly irányt adni, melyet mindenki örömmel követne, vagyis felkarolni a jót, erélyesen eltávolítani a gonoszt és önmaguk körül oly kört képezni, mely mindenek előtt a magasabb irány által ösztönöztetve, önkörében hozuá létre a legnagyobb egyetértést; önkörében tudná kiegyenlíteni a kis- sebb súrlódásokat, hogy nagyobb tettvágyra ébredve, politikai és sociális irányt adjon népünknek, mely minden democratiája mellett is még mindig oly aristokratikus gondolkozásu, hogy a nagyoknak egy következetes jóakaratu mosolyára többet ád, mintha a kezdeményezés bármily erővel, összetartással alulról történnék. Foglalkozzanak tehát a társadalommal első sorban azok, kik népünk ilyetén felfogása mellett csakugyan hivatvák a ve zérszerepre; adjanak annak jóakaratu irányt ist ápoljanak minden, bár csekélynek látszó társulási vállalatot, kedélyt fejlesztő összejöveteleket ; legyenek áthatva az általuk egykoron teremtett valódi democraticus szellemtől és őszinte felebaráti szeretettől, a jóra törekvő elemeket felkarolva, éber figyelemmel, tapintattal, méltányosan és igazságosan folyton működve, hassanak oda, hogy mig egyrészt a nép minden osztálya megelégedéssel tekint működésükre, addig a műveltebb osztálynál ne a hiú versengés, az elérhetlen vágyak, a vagyonosodás utáni törekvés, az elsőbbségérti harcz; hanem az emberszeretetre alapított egyszerű alapos műveltség és munka legyen azon irányelv, mely kizárva minden feszélyezettséget, összetartásra és megelégedésre vezethet. Néhány szó a magyar kir. posta-takarékpénztárról. (Folytatás.) Az 1885-ik évi mintegy 500.000 írtra menő kezelési költségeket a takarékpénztár saját bevételeiből reményű fedezhetni s az eddig elért eredmények alapján az 1886-ik évre már 600.000 írt tiszta haszont vél előirányzatba hozhatni. Mindezen röviden ecsetelt üdvös indokok és eredmények arra ösztönözték a magyar kormányt és törvényhozást, hogy az 1885. évi IX. törvény- czikkek magyar posta-takarékpénztár létesítését elhatározza s a magyar közm. és közlekedés miniszter ezen t.-cz. alapján a magyar korona te rűletén 1886. évi január 1-én a „magy. kir. posta takarékpénztár“ czég alatt a miniszternek aláren delt állami kezelés és jótállás alatt álló takarék pénztárt állít íel, melynek czélja első sorban az hogy az ország lakosságának a takarékosság iránt való hajlamát emelje, fejleszsze s hogy épen a szegényebb sorsú résznek lehetővé tegye könnyen s minden költség és veszély nélkül bizonyos takaréktőkét gyűjteni. A közmunka és közlekedési miniszternek alárendelt m. kir. postatakarékpénztár közvetlenül egy igazgató vezetése alatt áll, melléje a miniszter még egy 7 tagból álló tanácsot neves ki, mely javasló, felügyeleti és ellenőrzési joggal bií, s szervezését és ügykörét a miniszternek egy külön rendelete állapítja meg. A takarékpénztár székhelye Budapest; a központ gyűjti össze az összes betéteket, helyezi el azokat a törvény értelmében kamatozó magy. állampapírokban és sorsjegyekben, avagy a minisztérium által kijelölt záloglevelekben. A gyümölcsözőleg elhelyezett betétek jövedelmeiből azok kamatai, valamint az intézet összes igazgatási s egyéb kiadásai fedezendók. Az első berendezés költségei, úgyszintén a felmerülő hiány mindaddig, mig az intézet igazgatása s egyéb költségei a gyümölcsözőleg elhelyezett betéttőkék jövedelmeiből ki nem kerülnek a postaforgalmi pénzekből előlegképen fedeztetnek. Ezen előlegek, mihelyt a postatakarékpénztár mérlege felesleget mutat fel, a postaforgalmi összegek javára kamat nélkül visszatérítendők. Azon felesleg, mely a betétek után fizetendő kamatok az igazgatási és egyéb költségek, — valamint a nyert előlegek visszaüzetésére forditandó összegek fedezése után az év végével fenmaradt, elsősorban tartalékalap képzésére forditandó. Ezen tartalékalap, mely egy millió forint erejéig mindig kiegészítendő. A tartalékalap vagyona a törvényben említett mód szerint gyümölcsözőleg elhelyezendő, jövedelmei pedig miudaddig az alaphoz csatolandók mig az a megállapított magasságot el nem érte, ezután pedig a kincstár javára esnek. A tartálékalap az államkincstár tulajdonát képezi és abba tényleg átmegy, a mint rendeltetése megBzünt. A m. kir. postatakarékpénztár közvetítő hivatalai mindazon postahivatalok, melyek a magy. korona területén a miniszter által a posta-takarékpénztári teendőkkel megvannak bizva; ezen hiEzen állításra feljogosítanak az általam íalavány vonásokban imént ecsetelt rövid élet- íályájának szép eredményei; de feljogosítanak cülönösen azon kiváló szellemi tulajdonok és ellemvonások, melyek öt a közönség kedven- :zévé tevék-. (Vége köv.) Abul-Hazem története. Persa rege. Fordította: Oláh György. (Folytatás.) — Én basrai kereskedő vagyok, atyádat gén jól ismertem. Nekem nincs gyermekem, i reményem sem lehet, hogy valaha legyen. Meghatott jószívűséged s hozzád különös ro- xonszenvet érzek. Fiammá fogadlak. Vigasz- alódjál tehát gyermekem, bennem még gaz- lagabb atyára találtál, mint Abdalazis volt, :i téged nem fog kevésbé szeretni. A legnagyobb hálával tekinték az öregre követém őt. Virágaimat s gyümölcseimet ilhagyva, egy gyönyörű palotához vezetett, tt szobákat jelölt ki lakásomul s szolgákat endelt szolgálatomra. Fényes öltözeteket lozatott szamomra. E percztöl kezdve rendkívüli fényben éltem. Midőn a jó öreg Bagdádban dolgait végzé űsszatértünk Basrába. Barátim, kik soha em gondolták, hogy látnak valaha, bámul- ak, midőn megtudták, hogy a dúsgazdag ireg fiává fogadott. Én kedvébe jártam a ó öregnek s háladatosságom igen jól esett leki. —: Abul-Kazem, mondá sokszor, — örü- ök, hogy rád találtam, méltónak látszol arra, nit érted tettem. bécsi kormány, sőt itthon az ellenpartiak is annak tulajdonították volna az országgyűlés ) eloszlatását. így kétségtelenné vált, hogy j Bécsben az engesztelékeny felirati párt poli- ( tikáját éppen úgy gyűlölték, mint a kémé- j nyebb határozati pártét A feloszlatás bekö- c vetkezett. Egyik párt sem vádolta a másikat, hogy miatta történt az, ami valóban bekövetkezett. Midőn ezen országgyűlés első feliratára merev visszautasító válasz érkezett, Deák egy másodikat szerkesztett, melyet a határozati párt is vita nélkül elfogadott. Ez által is azt akarta : bebizonyítani, hogy nem a határozati párt, 1 hanem a bécsi hatalom csökönyössége miatt vált lehetetlenné a nemzet és fejedelme köti zötti béke. • S Aug. 22-én szétoszlattatott az 1861-ki or- t szággyülés, miután a kormány erőszakosságai c ellen szóló méltóságteljes óvást elfogadta 1. volna. Hogy mi következett, azután, azt mind- s nyáján tudjuk. Ismét szomoru_ időszak, mely e ép oly sötét volt, mint a forradalom utáni 12 | éves absolutismus. De a felébredt nemzet r küzdelme ezúttal diadalmas Vott. A király ki- | békült nemzetével. Fájdalom, hogy azt Téré- t nyi már meg nem érhette, ö — miként előre kijelenté — mélyen és sötéten hallgatott ma- v gányában; várva a bizonyosnak hitt uj fordu- s latot, sem ő, sem barátai nem hitték volna, t hogy az 1861-ki országgyűlésen való rövid sze- c replésével befejezte politikai pályáját, melyen | kétségtelenül előkelő szerepre volt hivatva, r Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ha Isten életének kedvez- vala, alkotmányos éle- § tünknek egyik vezércsillaga léendett. i rámutat a régi financzokra, adótisztviselőkre is egyéb hivatalnokokra, a kiket a hatalom még megtartott. Terényi az őszinteség napvilágát követelte Bécstől, mely hasonlóképen őszinteséget szül, de mig ez nem történik, adlig ő a bizalmatlanság éjsötét palástjába burkolózik. Hivatkozik végül Békésvármegye álláspontjára, mely a január ió-ki leirat alkalmával se választott. Ezen állásponton maradt ő egész az országgyűlés szétosztásáig.*) Az | gyűlésen elmondott beszédek nem:sak a politikai ékesen szólás példányai lesz- lek sokáig, hanem egyszersmind a magyar álamjog alapja gyanánt tekintethetnek. A be- ;erjesztett javaslatok és óvások oly közjogi gazságokat tartalmaznak, hogy ha a magyar tlkotmány írott emlékezeteiből nem maradna íz utókor számára más, mint ezek, a magyar tllamjog restituálható lenne belőlök. Fájdalom íogy későbben a pártszenvedély azok kiseb- ntését fegyerei közé fogadta. Pedig az 1861. lártok a leghiggadtabb fegyverekkel harczol- ak; s az a párt, melyhez Terényi tartozott, öbbségben is volt. De a szavazás előtt — Mmássy Pál és Komáromy György rábeszé- ése következtében átengedte a győzelmet a élirati pártnak, — nem azért, mintha meg- jedt volna a felelősségtől, mint sokan hivék, lanem azért, mert a hatalomnak nem akart irügyöt szolgáltatni arra, hogy erőszakos té- íyeit a határozati párt csekély többségével gazolja a világ előtt. A következés megmu- :atta, hogy eljárása helyes volt. Ha csakugyan | határozati párt többsége döntött volna, a *) Lásd országgyűlési napló illető helyén.
